Következik tehát a: Metafizikai értelmezés a Sátáni és a Luciferi magatartások különbözőségéről:

A nőknél a Hold, a személyi tudat-befolyásolási hierarchiája szempontjából egyenértékű, ha nem értékesebb a Napnál, és ezért a női spiritualitás és bölcsesség szempontjából sokat nyom a latban, ha a Hold erős pozícióban van, például a Sárkányfarokkal, vagy az Ascendenssel együtt állva, miközben a Nap alig fényszögelt és inkább csak negatívan. Azt magam megírtam már hét évvel korábban, egészen pontosan a regényem 19 fejezetében - ahol az anyai ági örökletes programok létét kezdtem elsőként fogalmazgatni -, hogy a paradicsomi almába-harapás aktusa, amiként Hamvas nevezi: a létrontás, már csak a második mozzanata a megváltás-ellenes magatartásnak, és ezért az almába harapás, a Luciferi aktusnak mindössze egy sokkal későbbi és nyilvánvalóbb - Anyagi és ezért gyengébb és nőiesebb! - következménye.

    Az első megváltás-ellenes aktust ugyanis, még a teremtés gyökerénél követte el a Lilith által („belülről”) befolyásolt, vagyis az öncélúan önállóvá változni próbáló Fény ősprincípiuma. A Fény angyala: Lucifer, az által válik ördögivé, hogy különváltnak és különállónak hirdetvén magát, nem akarja átvilágítani és megtermékenyíteni a Szeretetet, a női princípiumot. Vagyis az által, hogy nem akar a Szeretetbe behatolni, azt átvilágítva, termékennyé tenni, és így, a Szeretetben és a Szeretet által kiegyenlítődve, újra egyesülni az abszolút létállapottal.

A paradicsomi létrontás, már csak a második mozzanata tehát a bűnbeesésnek. És ez, az első – a Luciferi! – aktusnak, mindössze a sápadt következménye és az anyagi változata. Tehát, amennyiben az anyagot durvának nevezzük, ez a Paradicsomi bűnbe esés, az elsőnek a sokkal durvább és nőiesebb változata! Mivel hogy az elsőt (akkor én úgy képzeltem el és csak most, hogy ezeket leírtad világosodott meg előttem az hogy az elsőnek is két nemű változata van!) még a teremtés gyökerénél követte el a Fény (a Maszkulinitás) ősprincípiuma: a Lucifer. A Lilith által folyamatosan öncélúvá változtatott Fény ősprincípiuma ugyanis, nem akarja átvilágítani és ez által a megváltás irányát annak mutatva,  megtermékenyíteni a Szeretetet, vagyis a női princípiumot és így, akarja magát átadni a szeretetnek, nem akar azzal és az által egyesülve az abszolút állapotba visszakerülni.

    Azon freudista női olvasói feltételezésekkel ellentétesen, miszerint én az anyámra haragudtam volna meg, vagy tőle ijedtem volna meg, őt utáltam volna meg a gyermekkoromban valamiért, és tudattalanul ez a harag munkálna bennem még mindig (Lám, hova, illetve mennyire félrevezet az amatőr pszichológia…) a női princípium ellen érzett mély tudatalatti haragomban, a valóság a következő:

   Én annyira imádtam gyermekkoromban az anyámat, mint hívő katolikusok a Szűzanyát, és életem első felében teljesen nőpárti voltam és a legelszántabb feministáknál is férfi-ellenesebb! A valóság tehát, éppen hogy az ellenségeim által feltételezettnek az ellentéte: én, a jóságos édesanyám mellett, egy olyan mostohaapával nőttem fel, aki civilben és otthon Adolf Hitlert, és a fajtiszta német harciasságot és férfias intelligenciát dicsőítette, és ő maga az abszolút pátriárka szerepében tetszelgett otthon, tehát abszolút családi önkényúr volt. A biológiai apám, ennek a „férfias” magatartásnak a másik véglete, a tartástalan és gerinctelen és a családjával és a gyermekével szemben felelőtlen bohém férfi típusa volt, aki úgyszintén nem emelhette a férfiasság (Jang) ázsióját az édesanyját a mostohaapja brutalitásaival szemben féltő gyermeki szemeimben. A nagybátyám viszont (Anyám testvére), egy, a szobrászati tanulmányait a felesége igényére abba hagyó, hiába, hogy humánus, mert még a gyermeki értelmem szemében is láthatóan akarat-gyenge megtört, csak késő nyugdíjas korában újra sápadtan-művészkedő férfi volt. Nagyapám viszont Ló-bolond volt, akit éppen az édesanyám igyekezett teljes mértékben démonizálni, és szerető egykéjeként én ezt tőle átvettem. Ezzel szemben ott voltak a jóságos keresztanyáim, akik születésnapjaimon felköszöntöttek és karácsonykor könyvet ajándékoztak, tehát nem csoda, ha az anyám által tanított ördögi apa-és férfi-szemléletet egy az egyben átvettem, illetve azt (és erről még elméleteket is hangoztattam), hogy az életben minden rosszat a férfiak csinálnak, a szegény ártatlan nők csak ennek az elszenvedői. És ezt olyannyira, hogy nem is nagyon tudtam férfiként viselkedni, mindaddig, amíg ezek a kedves és ártatlan nők, becsülettel és keményen rá nem ébresztettek arra, hogy minden botnak két vége van. Summa summarum, ez, az ide vonatkozó, nagyon hibás és nagyon rossz, belém nevelt gondolkozási reflex (a férfi ördög, a nő angyal) annyira mélyen bennem volt, hogy az első bűnbeeséséi aktusnak (A Lilith első diadalának) csak a Lucifer (Fényhozó!) negatív (romboló) teremtő szereplővé válását ismertem fel, és úgy képzeltem, hogy a női korrupció csak később, az anyagi megtestesülések folyamán következett be. Ti., amikor Éva Ádámnak átadja az almát azzal a kérésével, hogy amennyiben azt akarja, hogy boldog legyen a jövőjük, egye meg az öncélú pragmatizmus, vagyis az életnyerési lehetőségekben való magasztos hit almáját.

   Mint minden ami létezik, az abszolútumnak a Lilith hatására történt megzavarodása, vagyis: megoszlása és megsokszorozódása után, a bűnbeesettségi állapot is kettős:

   Miközben a Lilith által megrontott Fény (a Lucifer) elutasítja a Szeretet átvilágítását és megtermékenyítését, illetve az abszolútumhoz a szereteten keresztül való visszakapcsolódást, mondván, hogy ő nem akar az egységbe visszakerülni és ez által, a Szeretetbe behatolva, a teremtést lehetővé tenni, addig, a Lilith öncélúsága által ugyancsak megkísértett Szeretet is meg akar maradni magában, magának, és emígy Szeretetből Satanavá változott női princípium, elutasítja a Fénynek befogadását, vagyis az attól való megtermékenyülési lehetőséget és ezzel elutasítja a Fénynek a magán (A szereteten) keresztül történő, abszolút létbe való visszakapcsolását is. A Sátáni állapot az tehát, amikor a nő nem fogadja magába a megtermékenyítő fényt, hanem vagy elutasítja azt, vagy csak az élvezet-okozó részét fogadja el a Fénynek, illetve, amikor ő maga akarja minden áron megtermékenyíteni és átvilágítani a Fényt (a férfi szellemét) és emiatt képtelenné válik a fény befogadására, a megtermékenyülésre.

    Amint Hamvas írja: a stupiditás csúcsa, amikor a megtermékenyülő hatalom akarja a megtermékenyítő hatalom szerepét átvenni, vagyis amikor a nő akarja a férfit átvilágítani, ahelyett, hogy szeretné azt. Illetve, a mai modern időkre lefordítva: a Satana a hamis Fény által (A szeretet nélküli, nagyokos és steril Luciferi tudomány által.) akarja maga-magát, önhatalmúlag és persze önkényesen megtermékenyítetni: „majd” csak akkor, amikor úgy érzi, hogy el jött az ideje, amikor úgy érzi, hogy „fel van erre készülve”. Vagyis akkor, amikor rég óta lejárt már annak az ideje: harmincöt éves koruk után és természetesen csak egyetlen egyszer, és azt is csak azért, hogy ne maradjon egyedül, illetve, hogy mások ne mondják azt, hogy még ennyire sem képes!

A Lucifer metafizikai jelentésére úgy jöttem rá, hogy hirtelenjében egyszerre igen durva visszajelzéseket kezdtem kapni arra a nemes bánatomban hozott, fölöttébb értelmes elhatározásomra, hogy nem fogom Emőkét többé semmiről, amit felfedezek, felvilágosítani és nem fogom őt többé fizikailag sem megtermékenyíteni.

    Nem csoda, ha az anyám által tanított ördögi apa-és férfi-szemléletet egy az egyben átvettem, illetve azt a nézetet (és erről még elméleteket is hangoztattam akkoriban), hogy az életben minden rosszat a férfiak csinálnak, és az ártatlan nők csak ennek, a mikor hőzöngő és kegyetlenkedő, mikor akarat-gyenge férfiak által kreált tragikus helyzeteknek az elszenvedői. És ezt olyannyira komolyan gondoltam, hogy nem is nagyon tudtam férfiként viselkedni, mindaddig, amíg a velem egy korú kedves és ártatlan nők illetve az őket védő édesanyák, egyértelműen és határozottan rá nem ébresztettek arra, hogy minden botnak két vége van. Summa summarum, ez az anyám által belém nevelt ferde tudati reflex (a férfi ördög, a nő angyal) annyira mélyen bennem élt, hogy még az első bűnbeeséséi aktusnak is (A Lilith első diadalának), mindössze a Lucifer (Fényhozó!) negatív (romboló) teremtő szereplővé válását ismertem fel elsőként, és úgy képzeltem, hogy a női korrupció csak később, az anyagi megtestesülések folyamán következett be. Ti., amikor Éva Ádámnak átadja az almát azzal a kérésével, hogy amennyiben azt akarja, hogy boldog legyen a jövőjük, fogadja be az öncélú élvezetet és kényelmet biztosító pragmatizmus koncepcióját, vagyis, hogy nyelje le az életnyerési lehetőségekben való ézsaui, júdási és fausti hitnek az almáját.

   Mint minden, az abszolútumnak a Lilith hatására történt megoszlása és megsokszorozódása után, a bűnbe-esett élet állapota is kettős!

   Miközben a Lilith által megrontott Fény (a Lucifer) elutasítja a női princípium: a Szeretet átvilágítását és megtermékenyítését, illetve az abszolútumhoz való visszakapcsolódást, mondván, hogy ő nem akar az egységbe visszakerülni, a Szeretetbe behatolva, és így a teremtést átvilágítva, a megváltást is lehetővé tenni, addig:

    A Lilith öncélúsága által megkísértett Szeretet, és emígy Szeretetből Sátánná változott női princípium, elutasítja a Fény befogadását, maga akarván megtermékenyíteni és átvilágítani a fényt (Amint Hamvas írja: a stupiditás csúcsa, amikor a megtermékenyülő hatalom akarja a megtermékenyítő hatalmat gyakorolni és a Fényt átvilágítani. Értsd alatta: a nő a férfit tanítani, irányítani).

    A modern időkre lefordítva: a Sátán a férfit, illetve a férfiasságot elutasító nő, vagyis a hamis Fény által (A szeretet nélküli nagyokos Luciferi tudomány által) akarja maga-magát, a luciferi tudomány segítségével, tehát önhatalmúlag és persze, „majd” csak akkor, amikor ő akarja(!), amikor ő úgy érzi, hogy el jött annak az ideje, illetve, amikor „fel van erre készülve” (A mai nők: harmincöt éves koruk után és természetesen csak egyetlen egyszer, és azt is csak azért, hogy ne maradjanak egyedül, illetve, hogy mások ne mondják azt, hogy még ennyire sem képesek!) megtermékenyítetni.
     A Lucifer metafizikai jelentésére úgy jöttem rá, hogy hirtelenjében egyszerre igen durva visszajelzéseket kezdtem kapni arra a, valamely nemes haragomban hozott, fölöttébb értelmes elhatározásomra, hogy nem fogom Emőkét többé semmiről, amit felfedezek, felvilágosítani.
    Egy női olvasónk is, arról tett panaszt, hogy mennyire bántja őt az, hogy nem tudta a misztikus tudását (Fényét) nekünk átadni, mivel mi nem bizonyultunk rá eléggé nyitottnak és méltó befogadóknak, miközben azzal áltatja magát, 29 évesen és hajadon (amazon) állapotában, hogy azért nem tud anyává válni (megtermékenyülni), mert a társadalmi (külső!) körülmények még mindig nem akarják ezt számára lehetővé tenni!”

 A Hamvas Béla Andorogünosz c. tanulmányában, egy spirituális gondolkozó gondosságával és egzaktságával le vagyon írva, hogy éppenséggel a budoár misztérium szolgálata, vagyis a nő-szolgálatába állított ostoba tudományosság az, ami a mai állapotokhoz elvezetett és semmiképpen nem az „anyag-sötétségébe” süllyedt férfinak a tiszta szellemű, de gyenge női princípium fölött aratott gonosz győzelme. Az én meglátásom csak annyiban tér el a Hamvasétól, hogy az egész szörnyűséget - Mármint azt, hogy a civilizált lányok és nők és férfiak képtelenek a gyermek foganásra-nemzésre, szülésre és a család-vállalásra. – akkor követték el, amikor a férjeket – tehát a potenciális apákat, kiszorították és kiűzték azokról a helyekről, ahol a szülések megtörténtek. Azok, akik a későbbi apákat (jövendő férjeket) is szülő feleségük mellől a külső szobákba, konyhákba, nyári konyhába, udvarra, majd a kocsmákba szorították ki. Vagyis a fontoskodó szülész-bábák, majd az őket felváltó, és a „tudatlan” férjeket (apákat) egyszerű állatnak néző és tudományos okuláréik mögül szigorúan le is néző szülész - nőgyógyászok a hibásak, azért, hogy ma nem csak a szülést tragédiaként megélő nők, de a férfiak is félnek a gyermekáldás kezdeti fizikai megpróbáltatásaitól.    

    Utóbbiak nem csak, hogy végleg elszakították a férjeket a szülő-feleségüktől, hanem el kezdték a szülőnőket fájdalom- csillapítani és zsibbasztani, majd amikor a helyzet ettől még inkább rosszabbodott: tömegesen altatni és császár- metszeni. Aztán, amikor ettől, vagyis az így a világra műtött lány utódok teljesen elvesztették a foganási képességüket és megteltek magzat-és életellenes spirituális programokkal, kitalálták a lombik-bébi nevű mesterséges fogamzási módszert. Lehet tehát, hogy Iringónak igaza van annyiban, hogy az akkoriban a férfiak által gyakorolt orvostudomány győzte le a spirituális éberséget, de ezt kifejezetten női igényre, a finom és teljességgel nőies humanizmus és liberalizmus még finomabb és még gyengédebb, és még toleránsabb eszméinek a hatására és befolyására tette!

    De amennyiben a mai liberális - szocialista kormány-programoknak megfelelően, gyökeresen megszűntetnék a szülészetekkel való kollaborációs lehetőségeket (Vagyis: megszüntetnék a programozott szüléseket: a jövendő felnőtteknek az anyai igényre történő mesterséges és időnapelőtti humánus kiugrasztását az anyjuk hasából), illetve: megakadályoznák a gyermekeknek, az anyák "fölösleges"(sic!) szülési fájdalmaktól való meg kímélése érdekében történő kioperálását császár metszés útján, hogyha tehát drasztikusan lecsökkentik a szülészeti osztályokat, akkor végre a korház zsibbasztó eszmekörétől megszabadított kismamák, mehetnek a Geréb Ágnes féle lelkes orvosok tanfolyamaira, hogy ott megtanuljanak végre újból otthon és orvosok nélkül szülni! És ha azt megtanulják, azzal együtt egyebet is megtanulnak (Pl. önmagukat végre nem a gazdasági - termelői és a politikai, vagy médiabeli teljesítményeik szerint értékelni tudni!), és újból megjön a gyermek-szülési, becsületes család-alkotási (Minimum három gyermek!) kedvük.
    Négy gyermekkel egyáltalán nem érzem magam nagy családosnak, habár Mo-n, már a hármas gyermekes család is nagynak számít. Nem kérem, a három és a négy gyermek még csupán a normális gyermekszám. Rengetegszer találkozok azzal a jelenséggel, hogy a hozzám sorsrendezési segítségért forduló családanya, vagy családapa „föltétlenül akar”(!), de persze, rögtön az is kiderül, hogy csak egyetlen gyermeket! Esetleg még "meg is nyugtat" azzal, hogy, de azért az egyetlen 10 év körüli gyermekük mellé, még szeretnének egy gyermeket, persze, lehetőleg most már leányt, vagy fiút, vagy még egy fiút ... Nem győzöm felhívni a figyelmet arra, hogy az abszolút teremtő erőnek, a teremtés első őserejének (Az Úrnak!) nem szabad önkényes elképzelések szerinti előfeltételeket szabni és ilyenkor mentális agresszivitást követnek el. Vagyis fekete mágiáznak még akkor is, ha nem hibásak, mert metafizikai tájékozatlanságukban teszik ezt. Ne csodálkozzanak tehát, ha a foganás illetve a gyermeknemzés nem megy, illetve, ha utólag betegesebb lesz az így megfogant gyermek, mint ahogyan az édesanya horoszkópjából kiolvasható spirituális programok és az általános állapotok - élethelyzetek szerint lennie kellene. Sőt: volt egy olyan helyzet is, amikor a teremtő ősszubsztanciából így "kiokoskodott" gyermek meg is halt mindjárt a születése után egy héttel. - Persze, ebben az esetben másféle mentális agresszió ténye is fent állt. Az egy, vagy maximum két gyermekben és a gyermekek nemének az erőszakolt elvárásában való gondolkozás egyértelműen ellentmond a teremtői őstörvénynek, amely nem ismeri az egyetlen, vagy két gyermek létrehozása ideáját (képzetét), hanem a gyermekekét. A több gyermekét tehát. Aki egykében, vagy kétkékben gondolkozik tehát, szükségképpen törvénytelen állapotba kerül, és az ne csodálkozzon azon, ha utólag a sorsában - Akár tíz, vagy húsz év múlva is! - minden rosszul sül el. Hogy jobban megértsük a jelenséget induljunk el fordítva: (Normális és egészséges személyek esetében, tehát nem ,amikor ez egyik szenvedélybeteg pl., vagy a férj elviselhetetlenül agresszív.) az öt, vagy négy gyermekes családoknál, majdhogynem teljességgel kizárt már a válás, vagyis a család-szétszakítás kérdése. Három gyermekes családok esetében sem annyira gyakori még, habár itt már könnyebben megtörténik azért, mint a négy, vagy az öt gyermekes családok esetében. A két gyermeknél már semmi probléma, egy kis családon kívüli szerelem, egy kis félreértés, és máris futás a válóperes szak-ügyvédhez, egy gyermek esetében csaknem szükségszerű a válás, ha nem erősen vallásosak a szülők, az olyan gyermek nélküli "családok" esetében, amikor nem azért nincs gyermek, mert nem lehet, hanem a házastársak védekeznek, az öregkorig tartó együttmaratáshoz már vagy fanatizmus, vagy lelki deviancia szükséges. Persze, az okoskodó ész azt mondja, hogy azért, mert azok vállalnak több gyermekek, akik amúgy is a család iránti elköteleződés szellemében nevelődnek. - Megnyugtatok mindenkit, hogy én mint egyke, nem ilyen szellemben nevelődtem, sőt! - Lehet, hogy ilyesmi is közrejátszik néha és néhol, de az igazi válasz a kérésre a törvényességében keresendő, vagyis abban, hogy nem véletlenül nevezte a régi magyar nyelv a várandóságot áldásnak a felemelően tudományos terhesség helyett, illetve, nem véletlenül mondták azt a régi székelyek, hogy: Egy gyermek nem gyermek! Két gyermek is alig-gyermek. A három gyermek, már kezd gyermek lenni. (Figyeljünk csak oda: még a három is csak kezd gyermek lenni.) Szóval, csakugyan nem mindegy hogy miként számolunk, hogy mennyiségben-e vagy minőségben. Mert az utóbbi "székely aritmológia" az egyetemes törvényeket számon tartó, minőségi számolás, az egykéző - kétkéző gazdasági spekulálás viszont, ami szerint "egy is őrület", illetve: "ez az energia-bomba kitölti az egész éltünket, nem hagy helyet senkinek és semminek önmagán kívül", mindössze szürke és szellemtelen, mennyiségi kalkulációk következménye.

    Számomra teljesen világos: az általánosan (globálisan…) érvényes bűnbeesettségi életkoncepciók hatásán kívül, milyen szellemiség, miféle örökletes karma mozgatja, mi sarkallja tetteiben az egész emberiséget? Nos, kiderült, hogy az, a bizonyos nyers személyi karakterek alá rejtett, tudattalan spirituális szellemiség, aminek a sugallatára cselekszünk, érzünk, gondolkozunk és képzelgünk, nem az apáktól öröklődik, hanem az anyai ági női őseinktől: vagyis a nagyi, dédi, üki, szépi, stb.-i spirituális tévképzeteiből származik ránk, az anyai ági női őseink képzeleti, gondolati és érzés-világában kialakuló mély-tudattalan karmikus programokból. Amennyiben tehát agresszív, illetve mások személyiségét kevésbé tolerálni képes, akár egy férfi, akár egy nő ösztönvilága, ezt az agresszivitásra való hajlamait nem az apjától és nem is az apai nagyapjától örökli, hanem az anyai ági őseitől. Csodálkozol? A női petesejt százszor akkora és százszor bonyolultabb (erősebb) mint a férfi ivarsejt, és miközben az ivarsejtek állandóan cserélődnek, a női petesejtek kialakulnak az anyák petefészkében még azok magzat korában. Vagyis ahhoz a petesejthez, amiből te lettél, még az anyai nagymamád szervezete szállította az alapanyagot, és ahhoz, amiből az édesanyád lett, a dédnagymamád szervezete, és így tovább, női generációról, női generációra Éváig! De, természetesen itt nem az anyagi determinációról van szó, hiszen jól tudjuk, hogy az anyag mindössze valaminek a kifejeződése, ami az anyagnál sokkal finomabb és ezért meghatározóbb! És ez nem más, az a szellemiség, aminek az illető anyagi struktúra (állandó, éveken át az anya szellemvilágával impregnálódó petesejt, vagy hetente kicserélt, új ivarsejt) a leghatározottabb hordozója. Hogy arról ne is beszéljünk, hogy nem az apa (A „sötét és agresszív anyagi” férfi!) hordozta a méhében, reggeltől estig és estétől reggelig a magzatára gondolva, még álmában is arról képzelegve a jövendő gyermeket, hanem az édesanya!  
    Már akkor, amikor a Magyarországi szocialista-szerelmes többség, az egykéző bankár, Medgyesi és a kongresszusaikon még mindig a vörös internacionálé fülbe mászó dalát harcosan éneklő csapata mellett döntött, az öt gyermekes kisvállalkozó-sarj, Orbán Viktor, és a családalapítás terén öt zömében követő narancsszínű Fidesz-csapata helyett, tudván, hogy a kevés munkával történő, bankári pénzfialtatás misztikus eszméje mennyire gyér levegőjű lufi (A kilencvenes években Romániának nem is egy, hanem két nemzetközileg elismert Bank-vezér miniszterelnöke volt és Románia mégis mindvégig helyben topogott.), azon kezdtem gondolkozni, hogy mi lehet a metafizikai oka annak, hogy nem az addig gazdaságilag is jól bizonyító, sőt: még a 2000 évi Békéscsabai kolbásztöltő versenyen is részt vett Orbánt jelölték ki a magyarság további irányításra a párkák? Hát miért? De miért? Hát azért, mert az által, ha a korábbinál is több gazdaság-politikai szakértelemre szert tevő Orbánék tovább hizlalják a magyarságot, spirituálisan (erkölcsileg) az még jobban, és a végén teljesen eltunyult volna. Olyannyira, hogy a végén teljesen képtelenné válik a saját fizikai reprodukciójára (Amennyiben számít ez. De szerintem nem erről van szó, hanem a teljes személyi felelősséggel végzett gyermekgondozáson és nevelésen!), de főként lelki és szellemi reprodukciójára!

     Nem tudom, Amerikának és a miénknél majdnem tízszeresen nagyobb nyugati nemzeteknél meddig tágítható veszélyes egyensúlyvesztés nélkül az emigrációs politika, de a magyarság nem engedheti meg magának azt a spirituális luxust, hogy a harmadik világból érkező emigránsokkal töltse fel magát számbelileg, mivel nem képes – és bizonyára neki nem is kell! - magyarrá változtatnia olyan arányú afrikai és ázsiai emigrációs hullámokat, mint Amerika és egyes nyugati nemzetek (Lám, a franciáknak máris meggyűlt az emigránsokkal a bajuk!). – Szüksége volt tehát a magyarságnak a nyugati liberális gazdaság-erkölcsi őrületből való kijózanodásra és úgy látszik, ehhez nem az Orbán Viktor gulyásleveses példákkal vegyített misztikus tartalmú programbeszédei kellettek, hanem az, hogy Gyurcsányék jól kifosszák és a bicska-nyitogató szembe-vigyorgásig hazudozva, végre életnagyságban is megmutassák a nyugatiasan spekuláló magyaroknak az internacionalista-liberális humanista Istent.
És tényleg: nagyon is jól végzik Gyurcsányék a párkák által rájuk bízott nemzet-ébresztői feladatot! Elveszik a korházakat? Hála az Istennek: a mostoha-anyanemzet újabb generációi kénytelenek lesznek leszokni, pl. az én édesanyám által is, egy egész életen át folytatott, ártatlan beteg-állapotokban és ingyen-gyógyulási lehetőségekben való gondolkozásról. Elveszik az egyetemeket, ahol mindent lehet tanulni, csak éppen egyetemes értékű életfolytatáshoz, életvitelhez szükségek kauzális információt nem? (Vagyis azokat a tanodákat, ahol kizárólag a teremtés eredeti rendeltetésével ellentétes, életnyerési lehetőségekről szóló információt lehet szerezni!) Nagyszerű! Legalább a kutató szellemű, racionálisan gondolkozni képes, de magát kábítószerekkel, vagy misztikus zagyvaságokkal áltatni nem szerető, értelmes ifjúság, akinek a figyelmét nem kötik le többé az életnyerési lehetőségekről szóló pragmatikus tanok, kénytelen lesz körül nézni, hogy az utóbbi két évtizedben nyugatról és keletről egyaránt beözönlött misztikus szemét alatt, maradt-e még egyáltalán olyan értékes metafizikai információ, ami, amellett, hogy ténylegesen használható is, hosszú távon nem okozhat károsodást? (A napokban kaptam egy levelet, amelyben egy, a feleségemmel egykorú asszonyka leírta, hogy egy Magyarországi asztrológus segítségével, miképpen számították ki a legoptimálisabb foganási időpontját a majdan megszülető gyermeküknek. Amint írtra, az „optimális asztrológiai időpontot” szerencsésen sikerült is pontosan elkapni, csak éppen hogy, a gyermeket idejekorán ki kellett műteni belőle császármetszéssel, majd a kis skorpió-szülött, egy hét múlva meghalt. – Hiába na, a paraszt-pragmatizmus, az paraszt-pragmatizmus, még a szellemtudományok birodalmában is. Eszébe nem jutott volna egyiknek sem, hogy a gyermek foganási idejének az önkényes meghatározásával mentális erőszakot, vagyis fekete mágiát gyakoroltak az Egyetemes Teremtőerőkkel és az Isteni Elmével szemben.)

   Az ötödik bolygó által képviselt teremtő- megváltó erőnél: a Jupiternél, a spirituális értéktudat – a gyökre való visszavezetés - megnyilvánulásánál, kezdődik az ember! Többször is említettem - és a Féltékenység metafizikájában ezt ki is emeltem és kielemeztem! -, hogy való igaz ugyan, hogy az állatvilágból fejlődtünk ide biológiailag, ami azt jelenti, hogy rengeteg un. az állatok által megtestesített, kiemelt ősprincípium-érvényesítési készséget, reflexet (A Freudisták szerint állati ösztönt) hordozunk magunkban (Pl. az önkéntelen mimikrizési – kaméleonkodási: hamis információ áramoltatási késztetéseket, amit, ha nem tudatosítunk magunkban és a belátás segítségével nem oldjuk fel, semmit nem ér az életünk és aminek a legtöbbször cukorbetegség, vagy a rák különböző fajtáinak "megszerzése" az eredménye.) de messzemenően nem vagyunk állatok. Nagyon durván leegyszerűsítve a kérdést, azt is mondhatnánk, hogy a Jupiterig, illetve az őt követő hetedik bolygó által megtestesített őserőig: a Szaturnuszi - emberi és egyetemes - felelősségtudatig, igazából nem is létezik spiritualitás. Ha visszafelé haladunk a Mars is mindössze a nyers (férfias) életerőknek az adagolási képességét, vagy negatívan: képtelenségét jelzi, a Vénusz mindössze a természeti kiegyenlítődési képességet (képtelenséget), a Merkúr a földi élet végig vezetéséhez szükséges nyers intelligenciát, mai kifejezéssel: intellektust, a spekulálási képességet (lineáris és természeti összefüggés teremtési képesség) még akkor is, ha ez azt ember esetében tévesen szellemi tevékenységnek és képességnek nevezik, a Hold az anyai - szülői (Figyelem: a magyar nyelv szerint a férfiak is szülnek, és nem véletlenül: nekik is van Holdjuk a születési képletben, csak éppen nem kell mindent Merkúri logikával értelmezni!), táplálói, gondozói készségeket és képességeket, amivel ma az állatok, ott ahova a luciferi tudományával oly oda s vissza levő, spekuláló ember még be nem matatott sokkal jobban állnak, mint az un nyugati értelemben - hipokrita keresztényi értelemben - civilizált ember, és végül a Nap, amely mindössze a nyers individualitást, az individuális öntudatot és individuális érzéseket - érzékenységet testesíti meg.

    A Jupiter által megtestesített értékszelekció és a Szaturnusz által megtestesített felelősségtudat azok az őserők, amelyeknek az emberi szellemben való intenzív jelenléte az embert az állati fajok fölé emelik, és nem a pragmatikus intelligenciája. Úgy is mondhatnánk, hogy amennyiben nem léteznének a Jupiter és a Szaturnusz által megtestesített őserők, az emberi faj sem emelkedhetett volna ki az állati regnumból. Nem is annyira a minőségi életre való törekvés, mint az utódokkal szembeni felelős viselkedés, azok gondozása, ami a majmoknál és az elefántoknál sokkal magasabb (közösségi és egyéni!) színvonalat ért el, mint más állatoknál volt az a tényező, amely az embert az állatok közül kiemelte, és nem az eszközhasználat, amit a materiálisan spekuláló antropológusok a kiemelkedés fő okának megneveznek. Nem minthogyha az állatokban nem működnének egyáltalán ezek az őserők, de náluk ez a működés mechanikus és automatikus, miközben az embernél ezek tudatosnak indultak és tudatosnak kellene lenniük. Kellene..., mert a tudományos technikai innovációink mindössze az egoizmusunkat szolgálják, és az emberiség szintű tudatosságunk (természettudományunk), egyelőre ott tart, hogy valós értéktudat és valós felelősség szempontjából, az állatoknál sokkal szerencsétlenebbek (ostobábbak!) lettünk, és egyelőre minden úgy néz ki, hogy magunk alatt vágjuk el a fát. Éppen ezek a, a tudomány és a civilizációs eszközök - gazdasági lehetőségek - segítségével igen könnyen a visszájukra fordítható Jin - Jang szerepköröknek az összezavarodása jelzi azt, hogy a természet, amely az egyetemes törvényeket egy - az egyben leképezi, sokkal jobban működik egyelőre mint, ahogy mi "működünk". Mivel hogy az eszünket az egoizmusunk, kapzsiságunk, természet- és Istenárulásunk, buta hiuságunk, és az un. pszichológiai devianciáink által diktált érzelmeink kiszolgálására használjuk.

    Ez a modern Judási logika ismertetője. Nem kell ahhoz semmiféle spirituális tudás, hogy amennyiben egy racionálisan gondolkozni képes ember a világban körülnéz, észrevegye, hogy mit rendezett az ember a földdel, illetve a természet világával a humánus - szociális - liberális öntudatával. Több helyen említettem már, hogy valamilyen eszközre lenne szükségem ahhoz, hogy az egész emberiség, és főként az egész tudós és misztikus társadalom fülébe ordítsam, hogy az, amit a külső természetben romboltunk, illetve, az, hogy a rombolásból mi látszik, mindössze a jéghegynek a csúcsa, ahhoz képest, hogy a racionális szentimentalizmusunkkal mit, és mennyit romboltunk belül, a spirituális természetünkben.

   Még vannak idealista tudósok, akik élethűen ecsetelgetik, hogy mi lesz, ha az emberiség hat éven belül, sőt: lehetőleg azt megelőzően, minimum négy éven belül nem fordul meg? Ne legyünk idealisták: NEM FOG MEGFORDULNI. És semmiképpen nem fog úgy megfordulni, hogy a politikai vezetői erre rávezetik. Ne vicceljünk! - Még a mi megvilágosodott Orbán Viktorunk is, aki nem is olyan régen kapta meg a szocialista sajtó mosdatását, amiért a Békéscsabai kolbásztöltő versenyen rész vett, semmit nem tanult az esetből, és most a hústól fosztott gulyás leves példájával teszi érzékletessé a választási kampány-nyitó mondanivalóját. A Jupiternél vagyunk. Rég óta emlegetem azt (Egészen pontosan: 1996 óta), hogy semmiféle krízisből nem létezik kiút, csak be-út. Vagyis nem kívül, az anyagban és a természetben kell az elrontott dolgokat helyre hozni, hanem belül, az öntudatban. És Hamvas: a krízist magunkra kell vennünk. Vagyis, minden lépésünk hiába való, amíg nem a személyes krízis teljes felvállalásával és belső feloldásának a megkísérlésével - a személyes magatartásunk megváltoztatásával: és ez által a sorsunk rendezésével - kezdődik. Hiba belátás nélkül (Belátás: befelé látás nélkül!) viszont lehetetlen a sors- és életrendezés. Igenis: valósággal meg kell erőszakolnunk magunkat, ahhoz, hogy az általános emberi életfeladatokat, és a horoszkópjainkból kiolvasható személyi életfeladatokat felvállaljuk, mert az ego szolgálatába állt spekuláns eszünk (Lásd fent: a bűnbeesett, luciferi és sátáni eszünk) mindennek a fordítottját akarja szolgálni, és mindig megtalálja a megfelelő elméleteket ahhoz, hogy megmagyarázzuk magunknak, hogy mit és miért nem tudunk megcsinálni. (Pl. a szülői szerepköreinket időben: a ciklus és a ritmus törvénye szerint megkezdeni.)

      Beszéljünk tehát egy kicsit a magyar nemzet sorvadásának a két - három évszázaddal korábbra visszanyúló spirituális-gyökereiről, metafizikai okairól. (A Spirituális Trianonról és a spirituális 2004 december 5-ről.) Értékszelekció kérdése az, hogy a nő milyen férfi által hagyja magát megtermékenyíteni, illetve, hogy a férfi milyen nőt akar megtermékenyíteni. Illetve, mostanában: hogy a nő milyen férfitől (Általában a férfitől!) nem akar megtermékenyülni. - Képzeljétek el, olyan konkrét (Magyar és Magyarországi!) esettel is találkoztam, hogy egy férfi azért vált el egy igen kedves, értelmes, művelt, spirituálisa érzékeny és nem utolsósorban szép nőtől, mert az 17 éves házasság után, végre vette a bátorságot és a lüke férje "akarata"(!) ellenére gyermeket "merészelt" foganni és szülni. És ez még mind nem elég: a nemesen öntudatos, amúgy jobb oldali beállítódás, férfinak még volt egy felesége, és attól is ugyancsak azért vált el, mert az is gyermeket merészelt szülni az ő kifejezett tiltásai ellenére! Világos, hogy ebben a férfiban tómból a negatív Szaturnuszi szellem.

     Szóval, éppen ebben kellene megmutatkoznia az állatoktól elválasztó emberi öntudatunknak, hogy miután - lehetőleg: helyesen - kiválasztjuk a párunkat, mindössze azt az egy nőt akarjuk megtermékenyíteni, és attól az egy férfitől hagyjuk magunkat megtermékenyülni, biológiailag és lelkileg (pszichológiailag) is, akit kiválasztottunk, mint életünk párját, akivel az egységesülés és a megváltás útjára lépünk. Merthogy finomabb szinteken, vagyis a felső mentális szinteken, már nem hogy lehet, hanem igen is szükséges a kölcsönös információcsere, sőt: ott már az is szükséges (Nem csak, hogy lehetséges), hogy a férfi is befogadja a női princípium képviselői által sugárzott információt és attól megtermékenyüljön. Ehelyett, a saját karmikus (negatív) determinációiról mit sem tudó nő, aki 30 éves koráig képtelen volt anyává válni, mivel a tudattalan képzeletvilága iszonyodik, a megtermékenyüléstől, vagyis attól, hogy őt bárki férfi is megtermékenyítse és a kilenc éves, különböző keleti spirituális egységek tanulmányozása után is, képtelen megszabadulni a férfias férfiak iránt érzett gyűlöletétől. Ha csak csendes neheztelés formájában is, de nagyon is lézik, és a lelkét mindig felzaklatja a megtermékenyítő férfiak iránt érzett ősi, anyai ági gyűlölete, amelyet önkéntelenül és öntudatlanul kisugároz magából, akárcsak az olyan édesanya, akivel éppen azért bánt el kegyetlenül az édesapa, mert az anya uralkodni akart az apán.   

    Egyes női rendelőim fölöttem is szeretnék megszerezni a hatalmat önkéntelenül, és minden női eszközt bevetnek annak érdekében, hogy irányítsák a munkámat és azt írjam vagy mondjam a horoszkópjaikban, amit magukról olvasni, vagy hallani szeretnének, vagy valamilyen, általuk sem ismert késztetésük miatt, valamiféle fölénybe kerülhessenek velem szemben. Női férfiként tehát, meg akarnak engem termékenyíteni: az ők „zsenge” és finom, de ezért az enyémnél szerintük sokkal többet érő tudásukat át akarják nekem adni. Miféle tudást? Azt, amellyel áltatják magukat, hogy a külső sorskörülmények miatt nem tudnak anyává válni, mivel addig védekeztek a gyermekáldás ellen, amíg meddővé váltak és most lombik bébi programok után kezdnek érdeklődni… Melyik tudást? Azt a mindössze intellektuális szinten megszerzett, de személyesen egyáltalán nem realizált keleti misztikáról szóló információ-halmazt, amelynek segítségével "A nyíltság látszatai mögé bújnak az igazi, tényleges nyíltság elől" (Hamvas: Korszenvedélyek utólagos igazolása.)?

    Nos, az a tény, hogy ilyen alapállásból és ilyen tudással akarják a mai nők a férfiakat megtermékenyíteni, teljességgel tükrözi azt a korjelenséget, amely alapján a nyugati típusú civilizáció nőinek a nagy többsége, a tudattalanjában (aurájában) levő magzat- gyermek, család- és életellenes programok hatására, öntudatlanul is, de általában olyan férfit választ, aki őt – A férfias nőt tehát - nem tudja megtermékenyíteni. Olyat, aki összellemiségben - logoszban - nem elég erős ahhoz, hogy a női gyengeséggel szembeni kötelező toleranciára hivatkozó nőket megtermékenyítse. Olyat tehát, akiben nincs elég spirituális erő ahhoz, hogy ezt a hamis lelki szűziességet ezt a törvénytelen Artemisi állapotot meg tudja törni és a nőt rávenni arra, hogy legyen hajlandó a benne létező potenciális anyaságot elfogadni. Egyáltalán nem véletlen az, hogy az utóbbi időkben hozzám érkező Magyarországi horoszkóp-kérések nagy többségében a férfi minimum négy évvel fiatalabb a nőnél, és az egyre ritkább, legjobb esetekben is egy idősök a férfiak a, végre - valahára: tova harminc éves koruk után megtermékenyülni hajlandóvá vált nőkkel! A spontán, illetve természetes: un. automatikus fizikai - biológiai megtermékenyülési idő viszont 28 éves kor után lejár, és az amazonok ott maradnak hoppon és jó, ha csak csodálkoznak. És veszélyes, ha neheztelni kezdenek az Istenre, hogy nekik, a gyönyörű és értelmes és kultúrált és kellemes, és jóakaró és nemes és úgy-e szeretetteljes stb. hölgyeknek miért nem lehet azt, amit "a nyomorult, tudatlan parasztlánynak, vagy cigánynőknek lehetséges"? - 

    Ezen a jelenségen lehetne sokat rágódni, de most nem ez a téma. Hanem az, hogy másfelől, ugyancsak az anyai ági női ősöktől származó, magzat- gyermek, stb. ellenes örökletes programoknak köszönhetően (azok hatására), vagyis a különböző és azonos vibrációs szintű spirituális energiamezők és energiaterek elkülönülésének, illetve kölcsönös vonzódási törvényének a hatására, ezek a nők olyan életkörülményeket is idéznek be maguknak, amelyekben, legalábbis a látszatok szerint, nem lehetséges a családalapítás. Amivel MO-n gyakran találkoztam, az volt, hogy az ilyen hölgyek olyan családos férfiakba lette szerelmesek, vagy váltak legalábbis azok szeretőjévé, akik vagy kezdettől kijelenttették azt, hogy nem válnak el a családjuktól - feleségüktől, vagy hosszú éveken át hitegették ezeket a hölgyeket - lányokat azzal, hogy majd a következő alkalommal elválnak és a "megszabadulás után" közös családot alkothatnak. Persze, a legtöbb esetben az illető hölgyek is tudták azt valahol a lelkiismeretük, szintjén, hogy ez nem igaz, de ebbe a kölcsönös hazudozásba jó belekapaszkodni, mert addig nem kell a felszabaduláshoz - karmától való megszabaduláshoz vezető életfeladatok felvállalásába ténylegesen és konkrétan belevágni.

    És az már csak harmadlagos kérdés, hogy ezek a hölgyek viszont, akik érzik, hogy az életük legfontosabb mozzanata: a teljes teremtés elmaradt, illetve csak részben realizálódott, egy gyermek világra hozatala és felnevelése által, minden áron meg akarnak termékenyíteni mindenkit (Lásd az egykés anyukáknak a gyermekeik általuk elképzelt boldogságát erőltető örültségeit.), és minden módszert és érvet - még a finom és érzékeny nőiségnek a mostanában mindenütt sikert arató érvét is - bevetnek ahhoz, hogy a férfiaknak is, az ők nagyszerű tudását átadják, és amennyiben ez nem sikerül, akár alattomos támadásba is lendülnek. És ez természetes is, hiszen a hiányt, a bennük tátongó űrt, a hiány-információt: vagyis a Lilithet, valamiképpen be kell tömni, és ha ezt a férfiak nem hagyják, akkor nemes és önérzeteskedés és "pontra tevés" formájában, megérkezik az öntudatlan bosszúállás.

   Az én öreganyám még most is meg szeretne termékenyíteni akár engem is, de mivel ez kb. 2O éve nem megy neki, előbb a fiatal Emőkével próbálkozott. Ám a feleségem figyelmét idejében felhívtam a veszélyre, hát most a kilenc éves Medárdát okítja az alattomos tolerancia filozófiájára. És mi lett annak az eredménye, hogy ő szerette volna mindenáron a férjeit megtermékenyíteni (Lásd a regényem II fejezetét), amire az Oroszlán Ascendensem is utal? - Az én dicsőséges nagy egykeségem, amit szinte darabokra vágtak szüléskor azért, hogy az ő életét megmentsék, mivel állítólag sehogy nem akartam kijönni! Persze, a dolog éppen fordítva áll: ő nem volt képes velem áldott állapotba kerülni és magát újjászülni. Máig nem tudom eldönteni, hogy szerencsének nevezhető-e az, hogy valami csoda folytán mégis csak átjutott a fejem valahogy a szülőcsatornán és a szülész letehette azt a szikét, amivel engem készült összevágni. És persze, csak harminc éves korában..., és persze a gonosz apámtól el kellett válni, és persze, a mostohaapámtól is el kellett válni, mivelhogy minden férfi, ha nem felelőtlen, gerinctelen szélhámos, akkor agresszív és brutális disznó ugyebár? És persze minden nő k. az anyámat kivéve, nem? Mikor hagyjuk abba ezt a disznóvályú - színvonalat?

   Amikor rájöttem arra, hogy az erős férfiasság- és személyiségellenes karmikus programom következtében, hamis fény-szellemiség megtestesülése vagyok, és át kell alakítanom magam valós Fény-megtestesüléssé, nem csak azért volt ez iszonyúan nehéz, mert nem volt ehhez példám, hanem azért is, mert a nekem is új, férfias magatartásom mély ellenállást és ellenérzést váltott ki mind a nőkből, mind azokból a  bennem élő gondolat-formákból és én-képzetekből, amelyekkel az anyám megtöltött gyermekkoromban.

     Az hoz az életben pozitív eredményeket, ha a megtermékenyülő hatalom (A Szeretet ősprincípiumának a) képviselője, a nő, nem akarja átvenni a megtermékenyítő hatalom szerepkörét (Mármint a mindenhova behatoló, mindent értelmező - átvilágító és ezzel megtermékenyítő Fény ősprincípiumának a szerepkörét.). Hiszen amikor akár önkéntelenül is, de erre törekszik a nő, olyan férfit (Spirituális, szellemi, és lelki és a legtöbb esetben: biológiai megtermékenyítésre képtelent) és olyan körülményeket is vonz be magának a rezonancia és a hatás visszahatás, valamint a nemek és a polaritás törvénye alapján, amelyek lehetetlenné teszik az eredeti szerepköre, bocsánat: funkciója betöltésében és ezzel gátolja saját magát a karmája feloldásában. És akkor majd mind csirizelhetik - ragaszthatják, hegeszthetik és kalapálhatják egymásba a lombik programokon belül a 10 százalékos sikerű a női petesejteket és az ivarsejteket a biológus és a tudós urak, mert vagy lesz eredmény, vagy nem. És ha lesz is (Amennyiben a nő időközben megszelídült...) ki tudja milyen. Nem mondom, lehet jó eredmény is, attól függetlenül, hogy én mindössze egyetlen rosszat láttam felnőtten, de hajlok arra, hogy inkább „nehéz ügy” a többi is, illetve, hogy még súlyosabb örökletes programokat hordoznak magukban, ezek, a teremtési automatizmusokat meglovagoló módszerekkel kierőszakolt egyének, mint az édesanyjuk, aki csak ily módon "juthatott gyermekhez.”   - Eddig tart tehát a régi tanulmányom, ami már csirájában hordja és részben meg is világítja, a jelen témakörünk alapproblémáit.

    Az embernek bármilyen, a közösségi és a törvény-alkalmazási létszférát érintő dolga is legyen, és bármerre is lépik hivatali – intézményi szinten, mindenütt azt látja, hogy a hivatalnokok, akik eredeti funkciójuk szerint őt lennének hivatottak a politikai képviselői által megalkotott törvények szellemében kiszolgálni, a törvényes munka- és kötelességvégzés helyett, illetve a törvények tisztességes és becsületes és főképpen felelősségteljes alkalmazása helyett, mindössze arra használják a törvények paragrafusait és szövegrészeit, hogy azok által, a lustaságukat és munkarestségüket, vagyis a felelőtlen felületeskedéseiket, és persze, az egyéni őrültségeik szerinti eljárásaikat fedjék a törvények idézésével. Valamint arra, hogy az elvhűtelen és nem egyszer törvénytelen eljárásaiknak az állítólagos törvényességét igazolják. A hivatalnoki defetista alapállásról és lelkiismereti gonoszságról, Hamvas Béla egy egész tanulmányt írt, az „Értekezés a közigazgatásról” címmel (In Patmosz I), amelyet minden, „A másik emberben mindig csak a szépet és a jót meglátni” elv szerint élni megkísérlő, és ebben a törekvésében, már csak a saját Lilitje miatt is szükségképpen elbukkó, fennkölt misztikus és ezoterikus szépléleknek ajánlok realitás-ébresztőként, mint a földi életben való eligazodáshoz elengedhetetlen bedekkerként (Úti kalauzként). Mellesleg, a jelen tanulmány lényegi és általam nem véletlenül késleltetett mondanivalója szempontjából igen fontosnak találom azt a Hamvasi megjegyzést, miszerint a vezető pozícióba kerülő női hivatalnokok, szükségszerűen gonoszabbakká válnak a férfi hivatalnokoknál. Illetve, a kontra-szelekció (Lilith) elve szerint, már eleve a gonoszabb és korruptabb női hivatalnok-„egyedek” kerülnek ilyen vezetői pozícióba. - Kérem szépen tehát ezt a Hamvas által észlelt tényállást, amit eleddig én egyáltalán nem hittem el neki, megjegyezni, mivel lesz rá hivatkozás a lényegi következtetések levonásánál.
     És éppen a később kifejtendő lényegi mondanivalóról jut eszembe, hogy az a feltételezés sem állja meg a valóság próbáját, miszerint én most csak azért írok a közösségi női gonoszkodásnak eme törvényes álca alá rejtett formájáról (Mindenki a politikusokat szidja, ami, amellett, hogy általában mindig jól áll, mivel azonnal helyeslőkre talál, nagyon könnyű és kényelmes is. És nem csak azért mert a politikusok férfiak általában, tehát a politikus-szidalmazó szükségképpen nem a gyengébb nem képviselőivel kötekedik általában, hanem azért is, mert a legexponáltabb helyen állnak a közösségi létszféra területein. Eközben az alacsonyabb hierarchiában álló köz- és magánhivatalnoki szférák törvénytelenkedéseiről, defetista disznóságairól csak akkor szerzünk tudomást, ha valami egészen botrányosat követnek el, illetve, ha személyes dolgunk kerül valamely intézménnyel. És az én tapasztalataim szerint - legalább is Csíkszeredában! - itt már jóval több a nőnemű közintéző, mint a férfi nemű. Ugyanakkor a maszkulin vétkezésről, a férfi - banditizmusról és perverz, kegyetlen és sokszor gyílkosi magatartásokról, visszaélésekről rengeteg az irodalom, a fényképes és filmes dokumentáció, de a női bűnözésről, még a felszínre kerülőről is hallgat általában a média, mintha itt is valamiféle védelmezési udvariaskodás folyna. Ha én követtem volna el valamely nálam levő gyermekkel azt, amit Emő Turulával elkövetett és ha én loptam volna el tőle – tőlük a gyermekek ösztöndíját és az állami gyermeksegélyek nyolc hónapon át felgyűlt összegét és Emő feljelentett volna, rég óta a börtönben ülnék. Én viszont hiába jelentettem fel mindezért őt az ügyészségen is, nem csak a gyermekvédelemnél, annak érdekében, hogy megfelelő hivatalos jelentéseket kapjak legalább ahhoz, hogy Turulát megmenthessem, mert mindenki, de mindenki - még a rendőrség is! -, Emőnek falaz amiért ő nő.  

    Nem, egyáltalán nem érzem a hivatásomnak, hogy világítsak rá a közbűnözés és a partikuláris aljasságoknak másik, feminin oldalára is, hanem azért írom le mindezt, mert asztrológusként azzal a realitással kell szembe néznem majdnem nap mint nap, hogy az a tévhit amiben én éltem kamasz, fiatal és érett férfi korom elején, miszerint a nők mindenben ártatlanok általában és jóakarók és jóhiszeműek és jóságosak és felelősségteljesek és tisztességesek, miközben és ezzel szemben a férfiak általában léhák, agresszív gézengúzok, bajkeverők, kegyetlenek, stb. és főként: a családdal és a gyermekekkel szemben felelőtlenek, AMELY NÉPI TÉVHITET a volt-feleségem is, KEMÉNYEN KIHASZNÁLJA MOSTANÁBAN (Miközben szerintem nem létezett még a földön olyan egyszerű polgári életet folytató, tehát kevés pénzű családban élő, négy gyermekes családanya, akinek olyan kevés dolga lett volna mint neki. Illetve, mint aki annyira meg lett volna kímélve, mint ő!) és ez által, a diszkriminatív nő-védelem által, ez a tévhit RENGETEG CSALÁDI BAJT, SŐT SZERENCSÉTLENSÉGET OKOZ, amelyben nem csak a tévhit miatt magatehetetlenné tett apák szenvednek teljesen feleslegesen, hanem első sorban az apa nélkül maradt, vagy a leszerelt, tehát szellemileg impotenssé tett - és papucs kormány alá nyomott - férfiak által nevelt gyermekek. Persze, nem annyira a jelenben szenvednek ők, hanem felnőtt korukban.
   

    Szóval, miután azt kellett látnom, hogy Turula és Réka többszörösen meg volt fosztva attól a jogától, hogy velem, tehát az édesapjukkal és Medárdáékkal, tehát a testvéreikkel együtt lehessenek legalább két hetente, tehát amikor nem találkozhattak a gyermekek a leg közvetlenebb családtagjaiknak számító személyekkel, illetve, amikor azt láttam, hogy Turulának a teste még mindig telve van a figyelmetlen és felelőtlen étkeztetéséből származó és így sorozatban előálló, de mindvégig kezeletlen csalánkiütések egyre növekvő sebeivel és sebhelyeivel, Panaszt és jelentést tettem le a Megyei gyermekvédelmi Szervezethez, esetleírásokkal, fényképekkel dokumentálva a jelentést. Miután semmi nem mozdult két hónapon át, ugyanazt tettem a Városi ügyészségen is, de ezúttal már a tavaly ősszel ellopott gyerekösztöndíjak és állami gyermektartási díjak visszaszerzésének az ügyében is tettem le a bíróságra kérést, amit viszont ott nem fogadtak el, mondván, hogy ez már bűnügy, ezzel az ügyészség foglalkozik. Hát akkor oda tettem le a kérést, hogy szeretném a volt feleségem által ellopott pénzüket vissza kapni. Erre fel az ügyészség le szólt a Rendőrségnek, hogy nézzen utána a dolognak, amire meg jelent nálam egy alkomiszárként bemutatkozó civil ruhás rendőr, aki meghívott másnapra a rendőrségi irodájába. Itt íratott velem egy nyilatkozatot, aminek a szelleméből már akkor kiderült a számomra, hogy nem lesz a dologból semmi, de még mindig várom az ügyészség hivatalos válaszát.

    A gyermekvédelmi hivatalos válasz ugyanis meg jött, és abban a Pálfy Zsuzsanna nevű, egyetlen gyermekes, de férjetlen hivatalfőnöknő, akinek még az Enikő lányunk halála előtt készítettem el a horoszkópját – Ez azért fontos, mert azokat a horoszkópokat még én is a klasszikus asztrológia és misztika szellemében készítettem, vagyis úgy, ahogyan nekem is, mint mindenkinek tanították, és amelyeket ma, a kauzális ismereteim elmélyülésével, nulla értékűnek tartok. – és akivel kollaborálva Emőke a 2OOO-es évek elején, megkísérelt kismama felkészítőket tartani (Zsuzsának talán máig működik a Bölcsölő nevű kurzusa...), szóval a Pálfy Zsuzsa nevű, ugyancsak Csíktaplocai hivatalkfőnöknő, szerkesztett számomra egy hivatalos választ, amelyben azt írja le, hogy egy egész munkacsoporttal kivonultak Emőkének mind a Csikszeredában élő és lakó nagymamájához, mind az édesanyjához Csíkszentgyörgyre és mindent a leg nagyobb rendben találtak. Tehát szerintük semmi gond nincs a gyermekekkel, én fölöslegesen írtam tehát napokon át a román nyelvű panaszaimat, jelentéseimet.
A SZÉPSÉGHIBÁJA viszont ennek a gyermekvédelmi hivatali jelentésnek AZ, HOGY ABBAN A PERIÓDUSBAN AMIKOR AZ EGÉSZ VÁROSI GYERNEKVÉDELMI APPARÁTUS állítólag az én jelentésem alapján helyszínelt - És el lehet képzelni, hogy mekkora nagy és milyen lelkiismeretes KÖRNYZETTENULMÁNYT végzett! -, MIND A NÉGY GYERMEK NÁLAM VOLT, VAGYIS, ŐK EGYETLEN EGY GEYREMEKKEL SEM TALÁLKOZTAK ÉS NEM BESZÉLTEK! – Mondom, ezek, a női szolidaritás szellemében, az anya becsületét és hírnevét védik és nem a gyermek egészségét, jogait és érdekeit!

És akkor vettem a Románia Családi törvénykönyvét és a gyermekek és a szülők jogaira vonatkozó összes törvénycikkelyt és paragrafust előbb elképedve, majd nagyon oda figyelve elolvastam. Azért olvastam elképedve, mert sehol, de sehol nem találtam benne meg azt a mondatot, vagy csak halvány utalást sem arra vonatkozóan, amely NEM LÉTEZŐ TÖRVÉNYNEK A SZELLEMÉBEN, velem - jobban mondva a gyermekeimmel! – mindeddig, minősíthetetlenül aljas és gazember módon kibabráltak ezek a Hamvas Béla által nem véletlenül ab ovo gonoszaknak nevezett női hivatalnokok! Ugyanis, nincs és nem létezik ilyen törvény Uraim és hölgyeim még a 2OO4-ben újra írt és kötelezővé tett, román családi tőrvény-könyvben sem! Vagyis olyan törvény, vagy akárcsak ajánlott törvénykezési és bírósági eljárási elv, amely az édesanyának az apával szemben bármiféle előjogot is biztosítana!
Sőt: a törvény kiemelten és határozottan tilt mindenféle nemi alapon történő megkülönböztetést (Diszkriminációt!!) a szülők között, és erre kimondottan felhívja a figyelmet, mind bíróósági - törvényszéki szinten, MIND A GYERMEKEK EGZISZTENCIÁLIS ÉS CSALÁDI, VAGY KÖZÖSSÉGI JOGAINAK A BETARTATÁSÁVAL FOGLALKOZÓ INTÉZMÉNYEK SZINTJÉN.

Nem létezik tehát sehol olyan törvény, vagy akárcsak finoman sugallt elv is,
amit nekem az ANGÉLA nevezetű férfiasan vérmes és veszekedő hölgy a múlt hét péntekén úgy vágott ki mint az adu-ászt, arra a kérdésemre, hogy a tavalyelőtt miétrt ajánlották Emőhöz mind a négy gyermeket, amikor annak már csak az egész napos munkaprogramjából kifolyólag sem lett volna ideje foglalkozni rendesen még egyetlen gyermekkel sem:
- Mert ő az édesanyjuk!

Ezzel szemben viszont a legfőbb elv, amit a törvény minden kétséges helyzetben, nem hogy javasol, hanem előír, az A GYERMEKNEK A LEGFŐBB ÉRDEKÉNEK A FUNDAMENTÁLIS ELVE. (Principiul fundamental al interesului suprem al copilului.)

HÁT EZEN A LLEGFŐBB TÖRVÉNYKEZÉSI ELVNEK AZ ALAPJÁN, MIND KOZMA EMŐKE, NÉGY GYERMEKES ŐASSZONYSÁGA, MIND A ZITA ÉS AZ ANGÉLA (feltételezem a békés nyugdíjba készülő Zita trónörököse!) féle, férfi- és apa-utáló hivatalnokok tízszeresen vétkesek! Sőt: börtönbe zárni valóan vétkesek! - És ezt teljesen komolyan mondom. A Családi törvénykönyv első öt vagy hat cikkelyének minden paragrafusát megszegték, sőt: tudatosan azok ellen cselekedtek!
És ez senkinek nem tűnt fel. Mármint hogy a pletyka szintű háborgás és haragvás és neheztelés és gúnyolódás helyett ezeket a gyermek-gyűlölő, és "gyermekcsináló" apákat utáló némbereket, törvényes eljárások keretén belül, egyértelműen börtönbe kellene záratni, ahelyett, hogy hivatalnoki fizetéssel a megyei jogú város lakóinak az egész férfi rétegét és az apával, mint felelős szülővel maradt gyermekeket tudatosan megnyomorító szociális "munkásokként" a nyakunkon tartani!

    Amikor egy feleség, vagy volt-feleség helyzeti fölényt akar nyerni a férjével, volt férjével szemben, és a maga oldalára akarja állítani a rokonságot (Sokszor még a férfi anyját is, testvéreit, rokonságát is) a világon a legegyszerűbb dolga van: rá keni, hogy a férje, ha a család falain kívül ezt nem is mutatta esetleg, de az otthon környezetén belül, rendkívül agresszív volt, és ha testi bántalmazásig nem is jutottak el, a pszichológiai terrorizmust és a személyi elnyomást mesterien gyakorolta, az úgy-e teljességgel ártatlan menyecskével szemben. Ezzel a bűvös szóval lehet a férfi ellen hatni, ezzel lehet vele szemben nyerni, ezzel el lehet érni azt, hogy a szegény nőnek, aki úgy-e, már nem bírta cérnával ezt a sok nyílt vagy rejtett terrort, tiszta maradjon a becsülete még akkor is, ha három hónapon át csalta titokban a férjét, mint Kozma Emőke. - Az anyja lánya lévén, Emőkének sem kellett a szomszédba menni, ezért a vérlázító mocskos hazugságért. - Hogy éppen, maga a trágárságot közelről érintő agresszív szóhasználatom bizonyítja, hogy agresszív vagyok és voltam? - Azt kérdem, hogy akárcsak egy szelíd nő is ne lenne attól agresszív, amikor azt látja, hogy a legzsöngébb és egészségileg a leg veszélyeztetetteb kislányával úgy elbánt az anyjuk és a nagyanyjuk mint szegény Turikánkkal és kizárólag csak az anya hanyagsága és minősíthetetlen közönye következtében, teli volt tíz hónapon át sebekkel? És amikor a női hatóságok az apát támadják le azzal, hogy miért merészelte a gyermek szörnyű állapotát lefényképezni?! És mindezt csak azért, mert szerintük a minősíthetetlenül hanyag és közömbös anyák - (nők!) becsületét nem érheti megszólás az apa – férfi részéről?