Kauzális Asztrológia - Metafizika

Egyenesen ontológiai és metafizikai problémát vet fel az a kérdés, hogy, amennyiben a civilizációnak azon a fokán, amelyen a, valljuk be: nagy részt férfi tudósok, mérnökök és zseniális feltalálók, által kieszelt és létrehozott csoda-gépek és gazdasági – gazdagodási technikák és nemzetek fölötti gazdasági trendek által megváltoztatott szociális életrendben, és konkrétan e gépek könnyű kezelésének a segítségével, a nők, nem csak, hogy képesek teljesen nélkülözni, de sok esetben és csaknem tömegesen, még „le is tudják pipálni” anyagi szempontból a férfiakat, azoknak a korábbi (tradicionális) fő rendeltetésükben: a család gazdasági fenntartásában, sőt: amikor az inszeminációs technikáknak köszönhetően, gyakorlatilag már a gyermeknemzéshez sincs szükség a férfi személyére (Hogy a kloónzás rémtettéről, ami szerint a nők megtermékenyítéséhez, már sperma sem kell, hanem elég egy picinyke bőrszövet, amiből az őrült tudósok előállíthatják a megtermékenyítő férfi magot.), akkor még mi lehet az a „valami”, ami a nőkben úgymond spirituális tiszteletet, vagyis mély és tényleges ragaszkodási és odaadási és megértési érzéseket ébreszthet a férfi iránt? Mert a férfiak számára teljesen világos és egyértelműen és határozottan adott, hogy nő nélkül nem képesek „személyes” utódokat nemzeni, utódokhoz jutni. Az is világos és egyértelmű viszont – legalább is a férfiak nagy többsége számára -, hogy abban a periódusban, amikor a nők várandósak és amíg a kicsinyeiket nevelik, jobban oda kell figyelni és nagyobb gondot kell fordítani rájuk, mind a testi, mind a lelki hogylétükre, un. egészségi és kedély-állapotukra, és spiritualitással foglalkozó férfiaknak: a párjuk ideavilágára is. – Már amennyiben ezt hagyják a szívük, vagy az eszük választottjai. Mert az asztrológusi tapasztalat az – és éppen erről is írok itt – hogy a mai hölgyek, elvárni ugyan elvárják azt, e „kiszolgáltatottabb” időszakukban és esetleg még azt követően is, hogy a férjük, élettársuk legyen velük, de az ellen, ha nem is tiltakoznak nyíltan, de belülről és titokban mindent megtesznek annak érdekében, hogy férfiaik őket átvilágíthassák, hogy tehát, nehogy az un. lelkük fenekére nézhessenek, veséikbe láthassanak. Szóval, az, hogy a nők nagy többsége, nem csak a múltban, amikor is gazdaságilag, szociálisan és még morálisan is, tehát gyakorlatilag teljesen ki voltak szolgáltatva a férfiaknak, hanem most is, amikor ez a kiszolgáltatottság a nyugati civilizáció rendszereiben teljesen meg szűnt és amikor az un. hím-sovinizmust és az ennek megfelelő diszkriminációt egyenesen a törvény bünteti, inkább ellenségének, de legalább is ellenfelének és nem az őt kiegészítő – Az övéhez hasonló érzékeny lélekkel is rendelkező, szeretni és óvni való lénynek! - érzékeli tudattalanul a férfit, egyenesen abból ered, hogy a férfi számára egyértelmű a nő szerepének a fontossága és lényege az ő életében, miközben a nők számára ez a „vele, velük” való együttélési és együttműködési „szükségszerűség” egyáltalán nem ilyen világos és határozott. Nem, mert, amint fentebb kifejtettem: a nő számára ma – a férfiak tudományos-technikai ingezionitásának és technologizálási leleményességének köszönhető gépek és gazdasági lehetőségek tömkelege és áradata következtében kiveszőben levő tradicionális gazdasági érdekeken kívül - nincs semmiféle gyakorlati szükséglethez kötött fontossága (A férfi nélküli szexuális gyönyörhöz való eljutási lehetőségeknek a múlt században megnyílt bőséges „technikai” lehetőségéről az imént megfeledkeztem.) annak, hogy a férfiakkal való együttműködésre, a férfira való odafigyelésre, a férfi szellemiségnek a megértésére, illetve a férfiasság sokszor kényelmetlen és kellemetlen másságának az elfogadására rá legyenek kényszerülve. Még egyszer mondom és hangsúlyozom: még az utódok – gyermekek „megfogantatása” és általában azok létesülése szempontjából sem!
És azt, hogy nem beszélek zöldeket, amikor azt állítom, hogy a nyugati típusú nők egyáltalán nem látják, bocsánat: érzékelik a férfiakkal való együttműködés és végül egyáltalán az azokkal való együtt élés (metafizikai, üdvösségi) fontosságát, nem csak az a rengeteg nyugati városokban található kávézó és minőségi söröző – borozó, kisvendéglő, általam átlagban 8O százalékosra becsült, olyan női többségű közönsége bizonyítja, amely kizárólag és kimondottan csak női társaságot képes már az asztalánál megtűrni, hanem már a ravasz magyar pesti (szocialista) politikusok is több ideje felfedezték e „számottevő” tömegnek a hamari politikai csatanyerés szempontjából számottevő súlyát. Ez viszont, mármint, hogy a kizárólag a politikai hatalmat és az azzal járó mese szerű gazdagodási lehetőséget sóvárgó és egyáltalán nem a nemzet és a nép javát szolgálni akaró Gyurcsány- és Mesterházy féle szocialisták a szingli nőkre mint számottevő tömegbázisra is kezdtek számítani, egyáltalán nem kell örvendésre okot adjon, nem csak azért, mert a szocik, bocsánattal legyen mondva tojnak rá, hogy a nemzet lányai és asszonyai egyre nagyobb tömegben és inkább nem akarnak utódokat foganni és szülni, hanem azért, mert ez a mentalitás a metafizikai kiegyenlítődési szellemiség megvalósulása (a megváltódás elérési lehetősége) szempontjából is káros. Sőt: veszélyes. - Hogy a spirituális kiegyenlítődés elmaradása következtében létrejövő rákos, és más halálos betegségek "misztikus" elszaporodása és más ilyen, csak a mi bolondságunk által látott és felmért gyakorlati visszahatásokról ne is beszéljek.

Mindannyian, akik spiritualitás, ezotéria, metafizikai iránt érdeklődünk, tudjuk, hogy a szellemiségünk, lelkünk nem tűnik el a testünk halálával, hogy ez a finomabb, láthatatlan - mondjuk úgy - létsík folyamatos. Jöttünk valahonnan, valamiből és egy részünk mintha már ősidők óta létezne, és tovább él - jóval tovább egy emberöltőnél, örökké, mint a folyton táguló világegyetem.

Hogyan tágulhat az, amit végtelennek képzelünk?

Ez a "táguló végtelen" az Abszolút Szellem, "Isten", az Abszolútum. Mindannyian egyek vagyunk vele, fiai és lányai, mint Jézus Krisztus. Krisztusok vagyunk mindannyian, istengyermekek, Anna-Megváltó, Anita-Megváltó, Ágnes-Megváltó, Beáta-Bianka-Cecília... -Megváltó, Aba, Antal, Aladár, Alfréd... - Megváltó. Mind, akik itt vagyunk, akik voltak és akik lesznek.

Mindannyian azért jöttünk, hogy egyéni karmánktól megváltsuk magunkat.

Miért van mindannyiunknak valamilyen egyéni karmája? Hol kezdődött ez? Ez az, amit semelyik híres keleti misztikus és nyugati tudós tanítás még meg nem fogalmazott, vagy pedig tévesen következtetett. Az Abszolút Szellem nem a jóságos Mikulás, és nem is az a haragos, távoli, mennybéli, zsidó nagybácsi az elavult törvényeivel.

Az Abszolút szellemnek valóban vannak "kiválóságai", "jó tulajdonságai", valóban hatalmas... De nem tökéletes. Törvényes, egységes, szeretetteljes, éber, tudatos, de mindezen túl - az által, hogy saját tökéletességre való törekvései folyamatosan átlépnek bizonyos határokat, amiket mi nem is ismerhetünk - ezek egy bizonyos mértéken felül átváltoznak az alaptulajdonságok ellentétévé és így lesz az Abszolútumnak egy része (!) öncélú, saját törvényein kívüli – azokat sértő, szeretetteljes helyett, mászolygó, érzelgős, gyűlölködő, érzékeny és befogadó helyett sérülékeny, irritált, bezáródó és félelemmel teli.

Az Abszolútum észreveszi saját maga megzavarodását, szétbomlását, a benne keletkező káoszt, s haragra gerjed önmaga ellen. Az Abszolútum haragja, Isten haragja, amely harag erejét végül nem önmaga elpusztítására használja, hanem egy gyors és létfontosságú döntéssel megteremti és folyamatosan teremti a világot, a fizikai dimenziót, hogy önmagát helyreállíthassa. Helyreállíthassa az anyagi állapot sehol máshol nem megvalósítható, sajátos tulajdonságainak: a tükrözési képessége, és az információ megőrzési-raktározási segítségével, amelyek segítségével tanulmányozható és ellenőrizhető annak a szellemi jelenségnek vagy folyamatnak a minősége, amely létrehozta, vagy alakította az anyagot, illetve behatolt az anyagba. És ez az ellenőrzés és felülvizsgálat (tükröződés) lehetővé teszi a helyreállítást, az Abszolútum számára önmaga megváltását.

Ezért születtünk mindannyian. Kapunk egy egyéni helyreállítandó részt, a szükséges képességekkel. A Föld - viccesen fogalmazva - a szellemjavító-műhely.

Hogy mégis mi a feladatunk, a karmánk, és mik a képességeink hozzá, abban a legjobb útmutatás az születési képletünk megfelelő feltárása, értelmezése.

Még szeretném hozzátenni (asztrológusként, mint a téma ismerője) hogy egyikünknek sem feladata magányosan leélni az életét, társ és/vagy gyermekek nélkül, sem pedig betegeskedve, gyengélkedve, szűkölködve. Épp ellenkezőleg, egyikünk sem tudja teljesíteni, az isteni "küldetést", rendeltetést, az önmegváltást anélkül, hogy ne találná meg az ahhoz megfelelő társat, akivel gyermeket nemzenek és nevelnek, megfelelő körülmények és lehetőségek között. A ma divatos szabadság megvalósítás, szingli-életmód kizárja magából a komoly párkapcsolat és az alapított család intim légkörét, ahol a leginkább lemérhetjük és megnézhetjük kik is vagyunk, az egyetlen folyamatos és intenzív fejlődési és boldogság elérési életterületet kerülik el ezek az emberek.

A nehézség a karma, az "elromlott" rész, saját velünk született zavaraink, melyeket fel kell ismerjünk és ki kell javítsunk, meg kell haladjunk. A nehézség nem a karma meghaladás. A karma meghaladás maga a törekvés a boldogságra, az egész-ségre minden értelemben. Tehát nem az a karmameghaladás, hogy betegek leszünk, alkoholisták, becsapottak, sértettek stb. Hogy valami misztikus elmélet szerint sanyarú sorsot kell vállalnunk, kinek milyet. A sorscsapásokat nem vezeklésre való felszólításként kapjuk, hanem azért, hogy mielőbbi értelmezésükkel a lehető leghamarabb helyrehozzuk életünket. A negatív sorsesemények a karmánk következményei a fizikai világban, de nem azért születünk, hogy tehetetlenül üljünk ezekben a következményekben. A fizikai világ megfigyelhetőségével, megvizsgálhatóságával, ellenőrizhetőségével, tehát ezek segítségével kapunk információt a bennünk levő szellemi karmánkról és az egyetemes törvényekről, így találhatjuk meg saját megváltási lehetőségeinket. De a fizikai világban is, csak az tud jól tájékozódni, aki ismeri az egyetemes törvényeket, a metafizikai és asztrológiai analógiákat és saját születési képletének részletes feltárását.

Írta: Kozma Szilárd asztrológus felfedezései, tanulmányai alapján Joó Violetta

www.kozmaszilard.hu

http://jooviol.fw.hu

Kozma Szilárd interjú a you tube-on, témája az ősteremtés, az Abszolútum, a karma, a Lilith, és az általános életfeladatok:

https://www.youtube.com/watch?v=hzUdNbZQClE  - I. rész

https://www.youtube.com/watch?v=8tC-qo6Trw0  - II. rész

https://www.youtube.com/watch?v=yKKzSbyyUbM  - III. rész

https://www.youtube.com/watch?v=UVpZQVTBVpg  - IV. rész

https://www.youtube.com/watch?v=YrJKdNjlQYM  - V. rész

Vagy:

     Az a férfi, aki magában az egyetemes felelősség szellemét, tehát az apát megérezte, felismerte, és kultikus gyakorlással ezt a szellemet megerősítette, a nőben és a nőkben sem csupán a neki, vagy más férfinak örömet szerezni és adni hivatott, tehát az őt és általában a férfit csak úgy, altruizmusból boldogítani hivatott személyt (jó bőrt, macát, rányit, dögöt, bombázót, stb.) fogja látni, hanem már a gyermeklányokban is a jövendő anyákat fogja tisztelni és óvni, nem hogy az ő élettársában, a feleségében, gyermekeinek az anyjában. És ez, a felelősségteljes viszonyulás már teljesen más férfi-mentalitást eredményez, mind a nőt – a nőket – mindössze a saját hiuságának való hódolatból, az érzéki örömök csúcsára való eljuttatatására törekvő Casanováké. Miért kell tehát a férfiasságnak azt a manapság egyre ritkábban érvényesülni és kiteljesedni képes oldalát eltiporni, vagy uramisten, attól rettegve félni, amely éppen hogy a nőt is a maga teljességében, az ő igazi, spirituális szempontból abszolút esszenciális funkciójában, tehát való értékében és rendeletetésében képes érzékelni, értékelni, látni és láttatni? Sőt: amely teljes mélységében felfogta, hogy erre, a nőben létező potenciális teremtőre neki, ha igényesen, ha elvárások szintjén is, és a felszíni sors-és életjelenségeknek a lényegi-rendeltetésük és céljuk szerint megvilágítása által is, de tisztelnie, vigyáznia, óvnia és fejlesztenie kell?

      És nem csak az anyát kezdi el tisztelni a nőben (nőkben) és nem csak azzal szemben kezdi érezni a felelősséget az elemi apai érzelmein keresztül az egyetemes felelősségtudat (A megváltás szüksége) létezésére és fontosságára ráébredő férfi, hanem pontosan azt a Feminin Isteni esszenciát is, azt a mindenkinek az individuális tudatában – személyiségében - létező Egyetemes Szeretet - Léttudatot is, amit a huszadik századi filmipar és televíziós tömegszédítés által kidolgozott sztárkultusz következtében, a nyugati civilizáció kulturális zónájába tartozó emberiség nagy többsége, de annak is főként a női része teljesen félreismer magában, és ezért az Isteni lényege és funkciója helyett, a nő, pontosan azt kezdi félteni az átvilágító képességgel rendelkező apa-férfitől, amit minél hamarabb fel kellene számolnia és oldania: „Az ő különleges személyiségéről”, illetve annak a misztikusan csodálatos értékéről alkotott elképzeléseit, amelyek természetesen, éppen, hogy a karmájának, vagyis éppen, hogy a negatív (karmikus) determinációinak, a világi logika által pozitívnek minősített tulajdonságok, a különféle siker-elérési tehetségek és a különleges képességek álruhájába öltöztetett és rózsaszínű – humánus álarcaiban megjelenő materializációi.  Hát ezt, a személyi horoszkópokban a Lilith és a Sárkányfarok gyűjtőnevek által jelzett, spirituális szempontból negatívnak minősülő tulajdonságok szerinti „különlegességüket” féltik a nők a férfitől, annak a megváltás logikája szerinti feladási szükségétől borzadnak és iszonyodnak ma a modern és a posztmodern nők. Emiatt, ennek a hamis Istennői személyiségüknek a megóvása és megőrzése érdekében tekintik már eleve ellenfélnek a férfit, és ha nem sikerült azt a férfi-apát, aki ezen a hamis Istennői személyiségükön átlátni, nem sikerült idejében leszerelni és papucshőssé tenni, akkor inkább elválnak tőle. És miután mindezt a felesleges és végső soron sátáni konkurencia-harcukat sikeresen megvívták egy két évtized alatt, ha sikerült, ha nem anyává válni időközben, kietlen győzelmük magányában csodálkoznak, hogy párkapcsolati szinten semmivel nem okosabbak és boldogabbak a húszéves korú önmaguknál, és ha nem sikerül a boldogsági – boldogulási törekvéseiket a gyermekeik boldogság felé vezető utjának az építgetésébe, akkor egyik misztikus gurutól a másik még misztikusabb joga, vagy más féle spirituális mesterekhez, esetleg pszichológusokhoz, vagy egyenesen pszichiáterekhez járnak, annak reményében, hogy e rendkívüli foglalkozású emberektől csak megkapják a felvilágosító formulát aminek a segítségével megtalálhatják „az ők igazi párjukat”.

    A szemfülesebbje persze, asztrológushoz fordul, esetleg még egy – két, három férfi születési adataival is, hogy mondaná meg nekik az asztromuki, hogy a sors nagykönyve, vagyis a csillagok szerint, melyik lenne azok közül az, akivel végre már boldogak is lehetnének. Ha eléggé tudatlan és kezdő-naiv, illetve ha kellőképpen szélhámos az asztrológus, akkor meg is mondja számukra, hogy melyik a „tutti” férfi, amivel aztán nézhetik is megint hosszú távon magukat. Ha kellőképpen tapasztalt és ráadásul még becsületes is, akkor türelemre int, és meg próbálja néhány mondatban elmagyarázni azt a lényeget, aminek a leírásához nekem itt 67 oldal volt szükséges. Aki már eleget szenvedett ahhoz, hogy a türelemre való intelmét és a mélyebb magyarázatokat értelmezéseket elfogadja, lehet még esélye rá, hogy azt a bizonyos boldogságot a horoszkópja korrekt és kauzális értelmezése segítségével valamikor (Persze, egyáltalán nem azonnal!) elérje, aki nem, az még sokat – és lehet, hogy egész életében - fog tévelyegni és a szüntelen kielégülés és kiegyenlítődés-hiánytól szenvedni.

   Lassan, akárcsak az Enikő halála után, letelik már az egy éves gyászév, és sajnos, egyáltalán nem úgy érzem, hogy Emőnek - Aki éppen azzal az aljas váddal állt elé mind a bírósági szinten, mind az ő „kreatív tartózkodási helyén”: az Ozirisz nevű Warez-portálon, hogy én elnyomtam a személyiségét, holott a legnagyobb gondom és törekvésem az volt, hogy az asztrológiai – metafizikai értelmezéseim mellett, minden gyakorlati és anyagi lehetőséget meg adjak számára a minél nagyobb mértékű egyéni fejlődéshez és kibontakozáshoz (Miközben ő arra használta fel pl. a számára vásárolt számítógépet és bekötött internet-vonalat, hogy titokban potenciális szeretőkkel, majd a Lezidon nevű szerelmével kezdjen levelezgetni és beszélgetni.) -   tudnék bocsátani. Pedig szeretném, ha ez a megbocsátási képesség vele szemben is létre jönne, úgy mint kilenc évvel ezelőtt az Enikő esetében, a bennem élő és általam is megnyilvánuló Istennek. És nem is azért mert engem nagyon csúnyán átvert és elárult másodszor is, majd mindannak az ellentétével bevádolt nyilvánosan, amire én a legkínosabban törekedtem a vele való viszonyomban, hanem azért mert még mindig nem tudom elfogadni azt, hogy volt szíve ezeket a nagyszerű gyermekeket részben magától (Medárdáékat) és részben tőlem (Turuláékat) elszakítani és ezt a szép családot szétszakítani csak azért, mert valahol a Turula foganásának a táján, tehát Etelka születése után, az anyja el kezdte őt arra okítani, hogy ő nem lehet velem és mellettem boldog, amiért akkora nagy a kettőnk közötti korkülönbség, illetve, hogy az, az anyai boldogság, amiben él, nem lehet valódi, mindaddig, amíg meg nem ismert a szó ószövetségi értelmében, más férfiakat is. De most nem az számít, hogy én mit tudok felfogni és elfogadni az egészből, hanem az számít, hogy a lányaink megváltódásra képes felnőttekké váljanak annak ellenére is, hogy az ők régi boldog családja örökre elveszett és bárhogy is forgatjuk, de így vagy úgy, egyik a másik nélkül és valamelyik szülő nélkül, tehát csonka családokban kényszerülnek felnőni, még akkor is, ha Etelka és Turula, aki még mindig itt van hálistennek, és aki egyre egészségesebb és erősebb, egyre többet ismétlik, hogy mennyire örvendenek Violának, és mennyire szeretik őt. Vagyis, az anyja (Az ő nagyanyjuk) által kőszívűvé változtatott anyjuk helyett, egyfajta anyára leltek ebben a fiatal nőben, aki maga is csak nemrég vált el az édesanyjától.                       

     Ideje tehát velük ezentúl még többet foglalkoznom, mint az ilyen, remélhetőleg nem önsajnálóvá, hanem lényegi probléma-feltáróvá sikeredett apai katasztrófám –értelmezésének a írásával. 

     És, hogy semmiképpen ne maradjon, még csak véletlenül sem édeskésen szomorú a remélhetőleg tanulmány-számba is elfogadható vége, ide idézek egy frissiben érkezett őszintén nyers anyai - olvasói reagálást, aminek a fiakat féltő, megfogalmazásán, már csak a leírt helyet fonáksága miatt is, nem tudok eleget derülni: 

„Kedves Szilárd!

Még egy (pozitív) dolgot el kell mondanom a nevelőapámról, mert nem szeretek hamis képet kialakítani sem magamról, sem másról és ezzel be is fejezem az írogatást. Ha őszinte akarok lenni azt kell mondanom, hogy az egykor gyűlölt, de mostanság majdhogynem szeretett nevelőapámnak köszönhetem azt, hogy nem szokásom elmenekülni az élet adta feladatok elől, hanem keményen szembenézek vele. Ez gyerekkoromban keserves volt, de hosszú távon nélkülözhetetlennek bizonyult. És még csak azt sem mondhatom, hogy rosszindulatú ember lenne, csak egyszerűen el van tájolódva. (Nem a feladatokhoz való hozzáállására gondolok)
Egyébként kimondottan jól jött, hogy felkeverte bennem az állóvizet a tanulmánya. Évekkel ezelőtt felszámoltam magamban a férfiak iránti félelmeimet, ellenérzéseimet, de valahogy idő közben belekövesedtem a megmaradt távolságtartásba, mert a sokkal súlyosabb problémáimmal voltam elfoglava. Szóval megint utat mutatott nekem. Még ha először idegbajosan reagáltam is. Kezdetben mindig ez van. Aztán elkezdek gondolkodni és megnyugszok (vagy fordítva) és a végén nincs olyan nagy vagy nehéz feladat, amihez ne kezdenék hozzá.
Ami pedig azt illeti van két szeretett fiam a kislányom mellett, akikből boldog embert szeretnék nevelni. (Tudom, hogy az apjuk dolga a nevelés, de ő jelenleg még nem tudja, amit nekem meg kellett tanulnom) Nem szeretném, ha ilyen sátáni nők karmai közé keverednének. Most el is kezdem megfigyelni, amiről írt.
Tisztelettel: Borbála”.

Csíkszereda, július 28, augusztus 23.

.....................................................................................................................................

Utószó

Mind az asztrológusi, mind a magánéleti tapasztalataim szerint bátran elmondhatom, hogy még az életnyerési lehetőség tévhitén alapuló pragmatizmus és racionalitás is kevésbé ártalmas a misztikus és vallásos illúziók kergetésénél, az idealista önámításoknál. Ezt a korábbi írásaimban is szereplő gondolatomat, a következő pozitív sorsfordulat kapcsán kell kiemelnem: Igaz, ugyan, hogy bevallása szerint mostanában nem bírja húsevés nélkül az életet elviselni, de legalább azt belátta végre a volt feleségem, hogy a jelenlegi életkörülményei és egzisztenciális lehetőségei között Turulát nem tudja megfelelően gondozni és nevelni, nem képes a számára biztosítani azt a folytonos gondozást, ráfigyelést és főként, a folytonosság, rendszeresség és stabilitás-tudaton alapuló biztonság-érzetet, amire ennek az érzékeny gyermeknek, aki a nyári sátorozás és szabadban való mozgás - úszás karatézás után, és mára teljesen laza és magabiztos lett. Vagyis, bele egyezett abba, hogy Turula nálam maradjon és meg ígérte, hogy a bíróságon nem gördít több akadályt annak az útjába, hogy a gyermeket az én gondozásomra bízzák törvényesen is. Így, remélhetőleg, végre véget ért az újabb - szerintem teljesen felesleges idő és energiapocsékolással járó, vagyis mindössze a szabad és derű bolond-kreativitásomat megnyomorító - háborús szakasz az életünkben, de most már nem úgy, mint két évvel ezelőtt, ti, hogy újabb, az Emő részéről abszolút hamis alapú családegyesítéssel, újabb nyomorúságot vegyünk a nyakunkban. És nem csak azért, mert részemről, amennyiben Emő nem hazudozott volna annyit és nem próbálta volna a misztikus őrülete következményét, vagyis az újabb családrombolást félig rám kenni, talán még mindig lennék a gyermekek miatt, annyira hülye (Figyelem: Nem annyira Bolond!), hogy egy ilyen hamis és ingoványos párkapcsolati erkölcsi alapálláson, egy ilyen hamis egységet újra létrehozzak (Rák Sárkányfarok a XII. házban), de úgymond a mindannyiunk nagy szerencséjére most Velünk van egy olyan nagyszerű személy is mint Violetta, aki megmutatta és bebizonyította nekem, vagyis a szemellenzősen gyermek-centrikus tudattalanomnak, hogy mindamellett, hogy el lehet végezni sokkal jobban a családi és a gyermekekkel kapcsolatos napi és heti feladatokat és teendőket, a szerelem, tehát az igazi élet- és lelki társi viszony is lehet teljesen más, ténylegesen spirituális minőségű. Vagyis azt, hogy nem csak arról szól a sok gyermekes párkapcsolat, hogy annyira vagyunk boldogak, amekkora mértékben minőségileg úgy tudjuk intézni a hétköznapi "szürke" dolgainkat, amennyire a gyermekek jól érzik magunkat az életükben nekünk köszönhetően és egészségesen fejlődnek, hanem mindemellett a szerelmi érzések és gesztusok, illetve az intim kiegyenlítődések is éppen akkora intenzitással jelen vannak az életünkben, mintha csak a magunk dolgaira és egymásra kellene oda figyelnünk.
Így értettem meg tehát, kereken egy évvel a család szétrobbantásának a katasztrófa-élménye után, hogy igen is, teljesen szükséges volt az elválás, még a gyermekek biztonság- és folytonosság-érzetének megzavarása és a hozzá került gyermekek szenvedése árán is, hiszen nem lehetett ott valódi szerelem és spirituális kiegyenlítődés, vagyis folytonosan sérült az Isteni Igazság, ahol az egyik fél titokban hamisan játszott, és ezért az örökös álproblémáival, amelyek tulajdonképpen, nem csak, hogy ebből a hamisságból származtak, de éppen, hogy e hamisságot is hivatottak álcázni, folytonosan zavarttá és feszültté tette az együttélést és a családi harmóniát.
Turula tehát nem csak, hogy teljesen kigyógyult a három hónapi folytonos ráfigyelés következtében az anyja környezetében - anyai családi aurájában - már - már személyi velejárójaként rá ragadt csalánkiütésektől és ma már újra ehet szabadon nem csak tejterméket, de még tojást is, és nem csak, hogy vissza nyerte az egyenes tartását, de még engem is meglepve, a tegnapi edzésen, Etelka és Violetta között olyan formagyakorlatokat végzett az edző biztatására, amelyeket a nyár folyamán egyáltalán nem is tanítottunk neki.
Remélhetőleg tehát, ezt az édesanyja is értékeli, és amennyiben tényleg szereti őt és a javát akarja, ahogy az egy igazi édesanyához illik, meghagyja őt abba a termékeny és stabil környezetében, amelyben "természetesen" növekedett és fejlődött, mindaddig, amíg az édesanyja számára, kiderült, hogy nem bírja tovább a sötét titokban folytatott hamis-kártyázás szellemi és lelki terheit elviselni és az önkábítás érdekében, Szahadzsa-jógázni kezdett és amellett katolikus-szenteskedni úgy, ahogy mások ilyenkor az alkohol, vagy a "profi" kábítószer által biztosított boldogság-illúziókhoz menekülnek. Igaz, hogy a húsevés, vagyis a húsban található hullaméreg által biztosított "szuper-finom" kábulatot még meg tartotta magának Emő, de legalább a húsevő világiasság színvonalú racionális és un. józan - pragmatikus gondolkozáshoz, "tudományos" gondolkozáshoz el jutott - És remélhetőleg ezt nem adja fel többé újabb misztikus kábulatok átélési lehetősége érdekében! - és számunkra már ez is pozitív eredményt hozott, az eddigi ellenségeskedést és kauzális agresszivitást eredményező, irracionális zavarodottsághoz képest.
Réka, aki jelenleg most szintén velünk van néhány napig, hálistennek, sokkal jobban bírja a kétlakisággal járó gyűrődést, bocsánat: a változatos életformát, mint Turula, bár az első két napi egzaltációja elmaradásával (Lehiggadásával), látszik, hogy ő is velem, és testvérei között érzi elemében magát és hétfő óta már a kiabáló beszélgetésről is leszokott, de neki, Vízöntőként talán jobb is, hogy annyi színes egyéniséghez való igazodás kényszere és az ezzel járó a sok pszichológiai lehetőség "csábítása" közepette, egyetlen "központi" személyhez, vagyis az édesanyjához kell folyamatosan igazodjon, mert különben nehezen találja majd meg az igazi önmagát. Minden esetre, ő még csak négy és fél éves, és mindössze két éves volt, amikor az eredeti családjából kiszakadt, tehát egyrészt érthető is, hogy nem viselte meg sem a változás, sem az édesanyja spirituális és lelki zavarodottsága, ellenségeskedő kapkodásából jövő feszültsége, annyira mint Turulát (Noha, a nála sokkal enyhébb formában jelentkező, de szintén állandósult és hozamosan elvakart csalánkiütések nyomait azért még neki is kenegetni kell.), és arról, hogy a jövője érdekében, miként történjen az ő iskoláztatása, még rá érünk dönteni. Ez nem jelenti azt, hogy csak Turulára figyelek és rá nem, hanem azt, hogy vele, illetve az egészségével, tehát a lelki épségével és normális fejlődésével kapcsolatosan egyelőre semmiféle probléma nem látszik és ebben a gyakorlati kényszerhelyzetben, egyelőre így megyünk tovább, abban a reményben, hogy nem csak nekünk, de a gyermekek édesanyjának: Emőnek is, a lelki megnyugvásának és a kijózanodásának köszönhetően, egyre jobb lehetőségei nyílnak meg a tovább fejlődésre, a karma-meghaladását és ez által a megváltását (a tényléeges Boldogságát) előidézni képes valamikori új családalapításra. És ebben még akkor is reménykedni tudunk immár, ha ez a kijózanodás egyelőre csak világi - pragmatikus minőségű, mert még ez is jobb és pozitívabb eredményekkel kecsegtetőbb mint a misztikus és a vallásos illúziók kábulata, színesen veszedelmes - mivel nulla értékű egyéni felelősség-tudattal járó - zavaros homálya.

www.kozmaszilard.hu

A pszichológusok nagyon ki vannak kelve az apának megfelelő ösztönös megfelelési kényszer ellen, mondván, hogy ez sok visszaélésre ad alkalmat és lehetőséget az apák részéről. Igen ám, de azt is meg kell nézni, hogy ez a gyermekekben születésüktől fogva „beépített” egészséges apának való megfelelési kényszer éppen a gyermekek egészséges fizikai, értelmi és egészségi fejlődését hivatott szolgálni! Azt hogy az apának a kedvében járása érdekében, le tudják győzni a gyengeségeiket, hogy tegyenek erőfeszítéseket az igazság szellemében való eljárási és gondolkozási képességük kifejlesztésére! Nos, ez az, az anyához való ösztönös vonzódással egyen értékű és azzal egyenrangú bűvös kapcsolat a gyermek és az apa között, amire minden Rák – karmával és Bak karmával rendelkező anya féltékeny! Ennek a mágikus erejű apa-gyermek kapcsolatnak az amúgy is rettenetesen nehéz létrejöttét próbálják a Víz-karmás és a Főld-karmás anyák megelőzni, akár az apának a jó előre való leszerelése útján, akár az apától való elválás utján (Hiszen a gyermekeket a mai szokásrend és a törvénytelen, de a törvény betűjénél erősebbnek bizonyuló szokásjog amúgy is nekik ítéli), mert ezt nem képesek realizálni: a gyermekekkel szembeni hosszú távú, azok felnőtt koráig elhatoló felelősség-tudatát!        

    És ehhez képest, ennek a fordítottja lenne üdvösebb, nem csak a gyermek, vagy az apa számára, de a az anyák számára is! – Istenem, hogy miért ilyen nehéz ezt megérteni: egy fegyelmezett és öntudatos, és megfelelési kényszerét egészségesen megélő gyermek mellett sokkal könnyebb és szebb és végül is boldogabb az élet, mint az anyukák által elkényeztetett, szeszélyes makrancosokkal és hisztérikákkal! Ilyen gyermekből lehet „vállalni” négyet sőt akár ötöt is (Mint Orbán Viktorék!), miközben az anyukák élvezet és kényelem-centrikus (Hogy ő az ő gyermekének a legjobbat adja!) gondozása mellett növekvő gyermekből „egy is őrület”, ahogy Dési Zsuzsa nevű misztikus családterapeuta fogalmazott nekünk egy Bálványosi életmódtáborban. ( Jön, hogy megfutamodjak, amikor ilyen leveleket kapok, vagy a tévében ilyen nyilatkozatokat hallok, hogy: „Jaj kérem, az én gyermekem egy energia-bomba, huszonnégy órás gyermek!” – Mintha az enyémek nem lennének éppen olyan energia-dúsak és egészségesek, mint az ő egykéje!)

     Szóval, az apai felelősségtől nem félni kellene a nőknek, hanem azt igényelni és nem csak az adoniszokat és a „jól simogató”, vagy az egyszeri alkalommal öt, vagy hat orgazmust produkáló, esetleg más női érzéki szükségleteket kielégítő férfiakat kellene keresniük a nőknek, hanem a helytálló és a következetességre és számontartásra és számonkérésre is képes férfi-apákat! Mert mondom: manapság, az egyre inkább csak az anyák és nagyanyák által nevelt fiatal férfiak körében sem létezik ez az igény, ez az apa-képzet, aminek egyáltalán nem negatív az eredeti alapja, sőt: ez kellene legyen a boldog családi élet záloga. Mert kérdem én, mihez kezd a két, vagy három (kényeztetett, tehát önkényeskedő) gyermekes anya a különösen jól simogatni tudó, de a gyermekére erélyesen rá szólni, azt hathatósan megfenyíteni képtelen férjével, amikor ő éppen simogattatni szeretné magát vele, vagy éppenséggel szeretkezni akar, de nem lehet, mivel a gyermekek „szabadon” és bármikor bejárnak a hálószobájukba, sőt: éjszaka is az anyucival, vagy az apucival akarnak aludni?   

     Persze, a Szaturnusz nem csak ennyi, hanem elsősorban maximális felelősségvállalás, nem csak azért, amit teszek, hanem azért is amit érzek (Igen is, még azért is felelősek vagyunk hölgyeim, tessék megnézni a családon kívüli érzékiségével szabadon játszadozó Emőke történetét!) és gondolok. Fentebb szó volt arról, hogy a pozitívan fényszögelt Szaturnuszom együtt áll az otthon és a család és a szülőfölt sors-házának a csúcsán a negatívan fényszögelt Vénuszommal. És persze, arról is, hogy a teljesen negatív Mérleg-Marsom együtt áll a Mérleg- Lilithemmel. Ez pediglen a 3O éves korában szűzen az apámhoz férjhez menő anyámnak a minimum 12 éven át keményen elfojtott érzékiségének a következménye! Hát nem azt sugallta-e mindez nekem, amikor Emőkének még csak szeretkező – szeretőként udvaroltam, hogy viselkedjek vele szemben un. lepedőakrobataként, hogy ne figyeljek az érzéseimre és ne viselkedjek szexuális aktusaink közben természetesen, hanem, a bőséges szexuális tapasztalataimat felhasználva, produkáljak neki minél nagyobb orgazmusokat! És persze, ezt sem öncélúan, hogy mutassam meg, hogy mekkora Jani vagyok, hiszen ehhez neki akkor minimális (kamaszkorban megesett, anyai balfogás következtében megtörtént „baleset” szintjén létrejött tapasztalatok) összehasonlítási alapja sem volt, hanem csak azért, hogy ezt a nagy darab, szép fiatal nőt ez által magamhoz kössem. Persze, ezt a karmámhoz teljesen illő, stupid törekvésemet, később elfelejtettem, de amikor ezredszerre kérdeztem meg magamtól, hogy miért, mivel érdemeltem ki az Emő több rendbeli szerelmi és szexuális csalását és árulását, hát végül rá jöttem, hogy pont ezzel! – Többek között persze. – Óriási lecke a Vénusszal együtt álló Szaturnuszom által jelzett, apai felelősségtudatom számára, arra vonatkozóan, hogy a lányainknak értelmesen, komolyan és lehetőleg hitelesen elmagyarázzam: nagyon vigyázzanak az érzéki vágyaik kiélési „szükségleteire”, mivel a hatás – visszahatás törvénye egyáltalán nem kegyelmez. Sőt, hogy a kegyelem kifejezés, így metafizikai háttér nélkül alkalmazva, akár a sors-kegyetlenséghez is elvezet. Senki személyiségét, személyi tudatát nem szabad az érzékiségén keresztül befolyásolni. Nem kell ahhoz különösebb asztrológiai szakértelem, hogy mind az Etelka, de főként a Turula, és még a Réka horoszkópjából is kiolvassuk, hogy az anyjuknak a fogantatásuk idején átélt romantikus szabad-szerelmi gerjedelmei által létrehozott karma-gócaik következtében, amennyiben nem kapnak ezek a lányok megfelelő irányítást és felvilágosítást, micsoda „megható” és ellenállhatatlan misztikus művésznők, bocsánat: kultúr-kurvák lennének! Nem véletlenül ennyire csalánkiütéses Turula – de kisebb mértékben Réka is! – a csokoládétól és más, olcsó érzéki örömöket produkálni hivatott cukrász-terméktől! 

Hát ez az én Szaturnuszi keresztem (felelősségem): nem csak a saját személyemben, de a jövendő kamasz lány-gyermekeim erkölcsi tudatába is beépíteni azt, hogy a negatív Vénuszi késztetéseik, soha ne árnyékolják el a magukkal és a jövendő partnereikkel szembeni felelősség-tudatukat! Vagyis, hogy olyan fiúkkal, vagy fiatal férfiakkal, akikben legalább csírájában sincs meg az apai felelősségtudat, szóba se álljanak. És ezt annak ellenére, hogy bizonyára a léha legények irányába taszigálja majd őket a Lilithjeik által jelzett romantikus gerjedelem, bocsánat: a szentséges nagy szerelem.       

2O1O augusztus 15.  – Két éve annak, hogy az első sorban az anyám irányából jövő rettenetes női – És férfi!...- ellenállások árán nehezen megszerzett apai - Szaturnuszi szellemiségemet hagytam az akkoriban még nem egészen megtisztított Vénuszi szellemiségemmel együtt hatni. – Hiába na, több ízben leírtam már, hogy amennyiben Karmikus pont, vagy teljesen negatívan fényszögelt bolygó kerül a 4. ház csúcsával, vagyis az Ég Alja (Imnum Coeli) pontjával együttállásba, akkor az együttállás által jelzett szellemiség, harmadik karmikus pontként működik! Ezen a dátumon ugyanis, végre ki hozta a táborba a nála levő két kislányunkat Emő, de a tóban való közös fürdés közben azt észleltem, hogy egyértelműen és határozottan nem úgy viselkedik, mint válófélben levő nő, hanem ennek az ellenezőjeképpen, tehát úgy mintha éppen akkor lettünk volna egymásba szerelmesek. Úgy beszélgetett velem, hogy a víz alatt közben összeért a testünk, majd játékból teljesen nekem dőlt, mintha elcsúszott volna, úgy, hogy a vízbefulladástól való „mentésképpen” kénytelen voltam ott, ahol éppen értem megragadni és így talpra állítani, majd, amikor végre felfogtam ezt az egyértelmű testbeszédet, kiparancsoltam a vízből a gyermekeket és el küldtem törülközni, hogy közelebbről és egyértelműen megtapasztalhassam: csakugyan az-e a helyzet az addig ellenségemként viselkedő Emővel, aminek világosan érzékelem és látom? Hát az volt a helyzet! – Szorsan magamhoz öleltem és ő hagyta, előbb a nyakát puszilni kezdtem, majd a száját is megcsókoltam és ő hagyta. Lévén, késő délután, amikor taxival a táborba kijöttek, már javában esteledett, amikor ezt a pálfordulatát egyértelműen tudomásul vettem, ezért ágyneműt és éjszakai ruhát kerítettem gyorsan a kislányoknak és beparancsoltam a testvéreik mellé a sátor „gyermek-fülkéjébe”, annak érdekében, hogy a családi sátrunk másik fülkéjében, az édesanyjukkal be fejezhessem azt, amit a tóban való fürdés címen, egyértelműen ő kezdeményezett. Másnap, mint nagyon távoli lehetőségről, óvatosan, kezdtünk tárgyalni a család újraegyesítési lehetőségéről, ami úgy kezdődött, hogy Emő bevallotta, hogy nagy lelki és sorsválságba keverte magát és rá jött, hogy ebből a válságból az én segítségem nélkül nem tud kijönni. Máig nem tudom magammal tisztázni, hogy az akkor minden velem szemben elkövetett korábbi gaztette ellenére, vele szemben még mindig érzett erős szexuális vonzódásom (Netalán tán szerelmem?) volt-e az erősebb eleme és alapja annak, hogy én ezt az általa akkor igényelt segítséget úgy fogtam fel, hogy azt csakis egy család újraegyesítés keretén tudnám megadni, vagy annak a lehetősége, hogy a kicsiket is újból az apai figyelmem és gondoskodásom (És miért nem: mágikus erejű felelősségem) hatáskörén belül tudhatom majd? – Tény, hogy végül is, az Emőnek a minden ide vonatkozó kételye ellenére, én ezt az, egész családnak a mihamarabbi újra egyesülési útját láttam járhatónak és erről a lehetőségről beszélgettem vele a következő hétvégeken is, holott az anyjának a kemény „szellemi” befolyása alatt álló Emő akkor még tele volt mindenféle kétséggel, és visszatartással és az asztrológiával, mint olyan polgári foglalkozással (Ne adj isten: hivatással!) szembeni kételyekkel, amelyre családi jövőt lehetne alapítani. Mondom, nem tudom, hogy az akkor még iránta érzett erős szexuális (Netalán szerelmi) vonzerő volt-e az erősebb bennem, vagy az a szintén erős vágy, hogy a kisebb testvéreket is a magam körében és fennhatósága alatt tudjam mihamarabb, vezetetett-e oda, hogy ne elégedjek meg azzal a szabad és végeredményben nagyon kényelmes helyzettel, hogy Emő minden hét végén el jött a két kicsivel hozzánk és a nagy beszélgetések és vitatkozások közben jókat szeretkeztünk is, hanem úgy irányítottam a társalgásokat és meggyőztem őt arról, hogy a leg jobb dolog, amit tehetünk, mind az ő érdekében, mind a gyermekek érdekében (És ez a felvetés reális volt, mivel azok, a sok hányattatás és zavaros és ellentmondásos gondozás - nevelés után, kezdtek egyre betegebbé válni, úgy hogy végül már három napig kellett Turulával együtt is aludnom, hogy egy tüdőgyulladás - gyanús hűlésből, amely hatására úgy köhögött, mint egy szamárköhögéses felnőtt férfi!) az lesz, ha vissza költőzik a gyermekekkel együtt hozzánk? Ma teljesen világos, hogy mennyire rosszul és elhamarkodottan döntöttem és befolyásoltam őt is, holott, még akkor is, ha ő akart volna minden áron vissza költőzni, még akkor is igen kemény feltételeket kellett volna szabjak ennek a „végleges és teljes” kibékülést követő újra egybekelésnek. Pl. azt, hogy meséljen el mindent őszintén, hogy mit miért tett, és mely tettét bánta meg és melyiket nem, és miért? És főként azt, hogy mondja el teljes mélységében, a töviről a hegyéig az anyja szerepét az egész hozzá való költőzésben, mivel ma is egészen biztos vagyok abban, hogy ez minimum a Réka foganásáig, ha nem a Turula, vagy éppenséggel a z Etelka  foganásáig nyúlik vissza az időben, és abban is egészen biztos vagyok, hogy az első szava nem az volt, amikor Emő elmesélte neki a határtalan szerelmét az amerikai Kokós guru iránt, hogy: „Azonnal vess véget ennek az irreális disznóságnak”, hanem az, hogy „El sem tudod képzelni, hogy mennyire megértelek, gyere, költőzz le nyugodtan hozzám, innen majd nyugodtan és szabadon tarthatod a kapcsolatot azzal a szép fiatalemberrel, akit te megérdemelsz.” Szóval, sem a Lezidon-ügy, sem az anuka szerepe nem volt tisztázva a vissza költőzés előtt és persze, a megfelelő elhatárolódások (Szaturnusz), sem voltak megtéve, hanem mindent úgy folytattunk, hogy közben majd ezek is letisztázódnak. Igaz, meg kértem egyszer, hogy mennyenek le Medárdával együtt az anyjához, miközben én itthon maradtam a három kicsivel, azért, hogy tisztázza vele, hogy miért akar az ők eredeti tervével szemben, a családhoz vissza jönni és hogy nyerje el annak az ünnepélyes ígéretét, hogy többet nem fog az ő dolgába bele szólni, de az Emő elmondásából kivéve, végül anélkül jöttek haza, hogy valamiféle érdemleges beszélgetést az anyjával ebben a témában folytatott volna. (Figyelem: Hold által támadott Vénusz az én horoszkópomban!)  És én ennek ellenére is, azt kértem tőle, hogy költőzzenek vissza. Hát persze, ha annyira akartam az egyre betegesebb kicsiket a gondnokságom alá vissza vonni! Szóval, lehet, hogy ez a részemről jövő erőltetett család újraegyesítés, életemnek egy másik nagy „Másképpen kellett volna tennem” jellegű „bosszantó” emléke marad, mert ha úgy is oda kerültünk, hogy Emő megint szerelmes lett és megint kiakadt egy másik, primitív misztikus élménytől, sokkal jobb lett volna, egyből a válás tudatban maradni, mit így, hogy most aztán tényleg semmi panasza nem lehetett, és mégis azzal az ordénáré hazugsággal állt elő ország világ előtt, hogy én durva voltam hozza és elnyomtam a személyi fejlődési törekvéseit. Szóval, másodjára, miután megírta az ide vonatkozó, de szó, ami szó, túlságosan el elméletezett vallomásait és a családi egység és az egység érdekében meghozandó áldozatok szükségéről szóló metafizikai tanulmányait, már sokkal jobban megviselt az árulás és az igazságtalanság, mint az első alkalommal. És tulajdonképpen csak ma nyertem el azt a lelki nyugalmamat, aminek a megvalósulása felé elég szépen és határozottan haladtam két évvel ezelőtt.

- De a volna, nincs, nem létezik, és éppen ez a lényege! Ami van viszont, az az, hogy teljesen biztos vagyok ma abban, hogy a szaturnuszi felelősségemet és határozottságomat, illetve elhatárolódási és probléma és lényeg-különválasztási képességemet, nem hagyom még csak össze vegyülni sem, nem hogy megzavarni, a remélhetőleg mára teljesen megtisztított Vénuszi érzéki vágyaim által!    

    A férfinak a természeti tapasztalataival egyesülő hosszú távú következményekben előre gondolkozni képes, utódokkal és az egész családdal szembeni felelősségtudata, az ahhoz kapcsolódó következetessége és a pillanatnyi helyzeteken túl látni képes elvonatkoztatási képessége és az érzelmi gyengeségeken és zavarokon át látni képes szellemi intelligenciája, éppen olyan fontos „szerve” mint a nőnek a méhe, a petefészke és a mellei, ami nélkül nem érdemes családot alapítani, mert az ilyen hiányos családalapítás semmiféle pozitív eredményhez nem vezet. A férfinek mindössze a női örömöket és élvezeteket szerezni tudó képességeire alapozott és a apai felelősségérzet hiányával alapított család eleve bukásra van ítélve. Ettől a láthatatlan „férfi szervtől” nem félni kell, és arra nem féltékenykedni kell és ezzel szemben nem versengeni és hadakozni kell a magát és jövendő gyermekeit biztonságban tudni kívánó nőnek, hanem azt igen is igényelni és annak a kifejlődését és minél nagyobb mértékű kibontakozását, szerető biztatással elősegíteni. Persze, szó sem lehet arról, hogy a tűz-karmával, valamint a Bak és a Rák karmával rendelkező nők ezt amit itt leírtam egyáltalán meg is értsék, nem hogy ezzel még egyet is értenének, akár több évtizedes kudarcok után is. Lám csak hova süllyedt a Rák karmával rendelkező Kozma Emőke, a „párjában levő apától való félelmében”: A Turuláért folyó perünk második válasz-keresetében is azt írja, hogy szó sem volt arról, hogy ő megtagadta volna a két hozzá ítélt kislányunknak a láthatását, illetve, hogy több ízben is elzárta őket nem csak előlem, hanem az én gondozásomban levő nagyobb testvéreik elől is, hanem – és most tessék nagyon megfogózni! – azzal volt a probléma, hogy amikor én hozzuk vittem Medárdáékat kölcsönös láthatásra, akkor minden áron, ott akartam maradni „az ő szüleinek a házában”, és feltétlenül együtt akartam tölteni az egész láthatási időt (Bizonyára ott is akartam aludni tehát a k. mint kedves volt anyósoméknál...) az ő „szüleivel”. És ebben nem is az a szomorú, hogy az én gyermekeim édesanyja, aki tíz éven át volt az én „hites” feleségem, ilyen gyalázatosan képes hazudni – hiszen én ilyen lóugrásos rébuszokban „társalgó” irracionális nőkkel és alkoholista tolvajokkal esetleg akkor állhatnék szóba, hogyha nem tudnám előre, hogy kiről is van szó és telefonon való bejelentkezés alapján, horoszkópértelmezésre jelentkezve, fizetnének nekem – hanem az, hogy egy olyan embert, aki kilenc hónappal korábban még széket vágott hozza az alkoholtól elbódult tudatában, és másnap kizárta az anyja házának a kapuján kívül, amikor ő a gyermekeket vitte „haza” az óvodából, miképpen képes az apjának (szülőjének) nevezni? Hiszen az ő édesapja egy tisztességes, korrekt és gerinces ember, akinek vizet sem vihet ez a józanul hányingerkeltően mászolygó, részegen meg nőkkel verekedő pojáca, akit az Emő anyja éppen, hogy azért tűr meg maga mellett, mert teljességgel hiányzik belőle minden férfiúi erély és amikor józan, a szeszélyes falusi tanítónő egyetlen szavára kettőt ugrik a lelkem.

     Persze, azt is tudom, hogy ezt a röhejesen ostoba védekező állítást, amit nincs az a józan ember, aki elhinné, nem egyedül találta ki a „Te rám kell hallgass Emőke, mert nem vagy a Szilárd lánya, hanem az enyém” szerű intésekre borjúként bólogató volt- feleségem. Ehhez a ravaszsághoz még kellett a drágán megfizetett ügyvédje patinás bírósági és törvényszéki tapasztalata is, vagyis annak az embernek a furmányos agya, akit a kollégái is titokban „a patkánynak” neveznek. És ezzel elérkeztünk a 2O1O es év Oroszlán havai tapasztalataimnak a fő motívumához. Ugyanez az ügyvédet fogadta meg a volt apósom, az első feleségem édesapja is. Tehát „a patkány” ugyanígy játszotta el ugyanezt a több lakás-históriás játékot, és ez által az egyébként óvodás szinten is átlátható ügyvédi trükkje által, az Ikrek havában született, Magyarországra rabolt fiamat végül is, az anyjának ítéltette. És ezt úgy, hogy az akkori Önkormányzati hivatal Szociális osztályának a „dolgozó női”, nem tudni, hogy miért (Dehogy nem tudni: a volt apósom által hűségesen leszállított ajándékokért!), azt írták a Csíki Bíróságnak küldött ajánlásukban, hogy Zalárd Magyarországon sokkal jobb lakás-körülmények között élhet, mint az én Csíkszeredai lakásomban. (Mellékesen: később a tudomásomra jutott, hogy az itthonról való elrablása után és a Magyarosrzági meghonosítása közben, a gyermeket pszichológushoz kellett vinni és a tanulmányi eredményei is nagyon vissza estek. Hogy évekkel később mindez jóra fordult, és a nevelő-apja segítségével gyermek megtalálta a lelki egyensúlyát és ismét olyan jó tanulóvá vált, mint amilyennek én elindítottam itthon, az más kérdés. De az, hogy az elrablás és az erőszakos „átültetés” nem szolgálta a javát sem akkor, sem a jövőben, mivel teljesen megtagadott engem és ez nem elég, de szarházi - cinikusan beszélt velem és magas lóról kezelt, akárcsak a nagyapja, és a testvéreit még egyáltalán nem ismeri, az biztos. Vagyis: ennek a fiatalembernek, akit én hat és hét éves korában, kiszedtem az abszolút szellemi gügyeségéből és hét éves szinten maximálisan önállósítottam és öntudatossá tettem, most gőze nincs a Szaturnuszi szellemiséghez, és mivel az Ikrek napja a 8. házban áll, egészen biztos, hogy épen úgy irritálja minden, ami a gyökeres spirituális átváltozást igényli tőle, mint Kozma Emőkét.)

     Tudjuk, hogy az ázsiai asztrológiának a Patkány éve által megtestesített archetípusa, erős analógiákkal kapcsolódik a Kaldeus-európai asztrológia Ikrek havának az archetípusához. Nos, Turulának - Akiért most folyik a per, tehát a hazug gyakorlati és ugyanakkor a részemről remélhetőleg tisztességes spirituális harc is – a Lilithje, a Vénusszal és a Marssal együtt, az Ikrekben áll! De neki semmi esetre sem szabad a Zalárd spirituális sorsára jutnia, mivel az ő megfoganásáért és megszületéséért én rengeteget imádkoztam és rengeteg hosszú estét töltöttem az elaltatásával, a gondozásával. És azért is, mert a Sárkányfarka (A teljesen negatív Holdjával...) a Skorpióban, a Szaturnusza a Rákban és az Ascendense a Bakban áll!              

   Talán mondanom sem kell és egyáltalán nincs arra szükség, hogy arról értekezzek itt, hogy amennyiben a múlt században élt és a ma élő emberiség férfi tagjainak bár csak egy negyedét is (fiú-gyermekeit) a felelősségteljes apai szellemiségre rá vezették volna, vagy arról nem is merek álmodni, hogy esetleg rendszeres pedagógiai és tanügyi programokkal rá nevelték volna (A mai tanároknak – tanárnőknek messze eszébe sem jutna már ilyesmi!), bele értve ide nem csak azokat a férfiakat, akikből politikusok, hanem azokat is akikből tudósok – technológusok, közgazdászok lettek, akkor ma nem kellene, nem csak az emberiségnek, de a föld élő világának is szembe néznie az immár bármely pillanatban berobbanni képes ökológiai katasztrófa nagyon is valóságos rém-képével. Amennyiben tehát a fiuknak – jövendő férfiaknak az egy negyedének legalább, nem csak a tudomány és a technika eszközeivel elérhető magas hozamú termelés-csikarási lehetőségeket tanították volna meg az egyetemeken és a technikumokban, és amennyiben nem csak a hatáskeltő – hatásvadászó Lilith- művészetet tanították volna meg a művészeti akadémiákon, amennyiben nem csak a meggazdagodási lehetőségről, a vastag gazdasági bevételi lehetőségek eléréséről, a kassza-sikerről szólna majdnem (Tisztelet az egy százalékos kivételnek!) minden gazdasági – tudományos és művészi cselekvés. Amennyiben a modern férfi ideálképe tehát a gondoskodó, hosszú távú következményekben gondolkozni képes és magát és cselekvéseit is ehhez az előre látási képességéhez igazító, sőt: még a családtagjait is szigorúan a negatív következmények elkerüléséhez alkalmazkodni okító, tehát a felelős életvitel folyatását a feleségétől és a gyermekeitől is megkövetelő apai képzet lenne. És amennyiben a modern és a posztmodern férfi ideál nem az érzéki élveszetek srófolási képessége mellett, a luxus-életet biztosító, nagy gazdasági jövedelemmel, vagy korábban általa, vagy a szülei által megszerzett vagyonnal rendelkező Adonisz, bocsánat: playboj lenne, akkor másképpen nézne ma ki a világ és nem sopánkodna és nem betegítené magát az emberiség ötven százaléka a világgazdasági krízis miatt.  – De hol van az, az akárcsak idealista fiatal lány-csoport, vagy az élettapasztalatai következtében a fentiekre magától rá jövő érett nő is, aki ilyen, mértéktartó és óvatos férfit szeretne és keresne magának? – Legyünk komolyak...

     És mivel nem, hogy egyetlen jövendő feleség sem szeretne öt átvilágítani képes, vagyis az ő rejtett lelki világába és titkos vágy-tömegébe belátni képes apa-típusú férjet magának, de egyetlen anya sem szeretne a minden téren kikeres fiatalember helyett, ilyen, felelősségteljes apa-típusú felnőtt férfit nevelni (Hanem csakis világi – gazdasági sikereset, mindig külső-győzedelmeset!) - és e mögött viszont, az a tudattalan női vágy is ott van, hogy ő uralkodjék, ha nem nyíltan akkor titokban és háttérből és árnyékban mind az élettárs, mind a férj, mind a felnőtt fia fölött - de mivel minden férfi azért mégsem lehet sikeres, főként, most, hogy a természet beadta a kulcsot és a világ-gazdasági csődök egymást érik, az asztrológusnak néha jön, hogy sírjon, amikor látja ennek a senki hasznára nem váló, férfi-leszerelő és felelős-férfiasság elutasító, mély-tudati és ösztöni női árnyék-törekvésnek a siralmas eredményeit és a következményeit. Kezdve attól, hogy ez a gondoskodás álcája alá rejtett női uralkodási ösztön, amely az anyai ösztönt váltotta fel az emancipáció és a feminizmus előre törésével, azt eredményezte, hogy a mai nők, általában maximum velük egy idős, de lehetőleg fiatalabb, sőt: sokkal fiatalabb férfit választanak és azokkal kötnek előbb csak óvatos élettársi és ritka esetben esetleg házastársi viszonyt is. A természetes eredmény: maximum egy – két gyermek és az is csak sok év együttélés után (Ha még megfogan a magzat egyáltalán), és az esetek nagy többségében amint a gyermekek elérik az iskolás kort: válás, család-bontás. Sőt: e jelenségnek a vastagja az, amikor a férfi fölötti rejtett uralkodási – a férfival való titkos versengési ösztön, egyenesen oda vezet, hogy az anyukájuk által már gyermek- és kamaszkorában leszerelt és férfi-tehetetlenségében alkoholistává, vagy egyenesen drogossá tett, vagy más hiányossággal, de főként akarat-gyengeséggel rendelkező férfit „akarnak megmenteni” (Értsd alatta: a maguk számára boldogság-idéző robotnak átnevelni), úgy, hogy férjhez mennek hozza, sőt: még egy – két gyermeket is szülnek, „neki” és csodálkoznak, hogy ettől, mármint attól a rettenetesen sok jó dolognak, amit rejtett irányítási és férfi-legyőzési vágyukban adnak neki, az nem gyógyul ki az alkoholizmusából, vagy más lelki nyavalyájából. Mindegy, inkább legyen a férfi-partner tejfölös szájú, éretlen kamasz, vagy az élet dolgaiban minél tapasztalatlanabb fiatalember, személyi- vagy más függő, alkoholista, drogos, idegbajos, vagy személyiség-problémás, csak őket átvilágítani képes és tőlük felelősséget igénylő, egészséges és következetes, akaraterős és helytálló apa-típusú férfi ne legyen, mert az aztán rémesen idegesítő egy párkapcsolati állapot a mai nők számára !  - Holott a legtöbb nőnek éppen ez, a megtermékenyítő és a tényleges (spirituális és természetes) felelősségérzete kifejlődési lehetőségét felmutató, majd azt tőle következetesen igénylő férfival való termékeny együttélés jelentené az utat az igazi boldogság, és az egészséges, normális és természetesen viselkedő gyermekeiben is kiteljesedett élet felé. A megváltás felé.

     Nem csak spirituális, hanem egyszerű kulturális antropológiai tény is ma már, hogy az embernek a majmok közül való kifejlődése – kiugrása - azzal kezdődött, hogy az apa-egyedek el kezdtek a saját utódaikkal szembe figyelmesebben viselkedni, majd el kezdtek azokkal tudatosan foglalkozni, azokat nem csak gondozgatták, hanem nevelgették is. Tulajdonképpen egy igen beszédes grafikont is ki lehetne állítani arról, hogy az ember spirituális fejlődése micsoda ugrásszerű változáson ment keresztül, és mekkora mértékű fejlődésbe kezdett, annak a függvényében, hogy az apák egyre intenzívebben kezdtek foglalkozni a gyermekeikkel és azon kezdtek gondolkozni, hogy mit tudnak azok számára hátra hagyni örökségül, el egészen az utódlási és örökösödési kérdésekig. Persze, ez még csak primitív formája volt a felelősségnek, de nézzük meg ma, a nem egészen hétmilliárd emberből, vagyis a három milliárd férfinak körülbelül megfelelő másfél milliárd apából, a hányat érdekel az, hogy milyen természeti környezetet hagy hátra a gyermekeinek, unokáinknak? Hiszen környezetvédelemmel egészen komolyan és abszolút hivatásszerűen ma, nagyjából inkább a gyermektelen értelmiségiek (nők és férfiak) foglalkoznak. A többi csak politikai szemforgatás, ami mögött még nagyobb bedobással folyik a gazdasági célú természet-szipolyozás. Hiszen hogyan gondolhatná komolyan a természetvédelmet az a szülő, aki végső soron mégis csak úgy látja, ha a létük fenntartása érdekében gyermekeit sikerszerzésre, sikerességre, vagyis, végső soron, akár a lelkiismeretük elnyomása árán is, de zsákmányolásra „kénytelen” tanítani, de legalább is hagyja, hogy a közvetlen, vagy a média-környezete ezt a morált ültesse el bennük?   

    Szóval, a női emancipációra kétség kívül óriási szükség volt, hiszen az ember maga férfiből és nőből tevődik össze és ezért nem is lehetett abban maradni, hogy a nők ne juthassanak a tudományos információhoz és ne képezhessék magukat épen akkora mértékben mint a férfiak, hogy ne legyenek azokkal egyenjogúak az élet minden területén és ne lehessenek a férfiakat lényegileg és minél tökéletesebben tükröző, egyenrangú partnereik a férjeiknek, élettársaiknak. De azt is kell látni, hogy ez a spirituálisan átvilágítatlan és értelmezetlen változás, ugyanakkor akkora zavart is hozott magával, hogy az emberiség java, ma – a zabolátlan és teljesen irracionális fogamzásgátlás következtében létrejött magzatfoganási képtelenségnek a lombikbébi-programokkal és a klóónozással való pótlása amellett, azzal foglalkozik, hogy a hím egyedeinek a szellemiségéből minél nagyobb mértékben és lehetőleg minél hamarabb kiirtsa azt, ami oly nehezen alakult ki, több millió éves fejlődésünk során.  

     És e kettős sterilizálási tudományos törekvés (A nőket a méhükön és a petefészkükön keresztül sterilizálják a nagy tudású orvosok, a fiúkat és a férfiakat a lelkükön keresztül a feminizmus eszméit titokban dédelgető anyukák és feleségek.) következtében létrejövő tudományos őrültségnek a csúcsa az, amit a Hírtv-nek nyilatkozó egyik pedagógus – professzor nyilatkozott egy pedagógiai erkölcsi kérdéseket feszegető tudományos konferencia fő előadójaként. Köztudott úgy-e, hogy a magyarság párját ritkítóan sorvad, olyannyira, hogy nem csak az a kérdés tevődik fel, hogy ki tartja majd el a jövőben a gyermekeket és a nyugdíjasokat, hanem az is, hogy az egyre kevesebb gyermeklétszámú iskolákból el kell bocsátani az emígy fölöslegessé vált tanárokat. Igen ám, de arra senki nem gondol, hogy – akárcsak más, a magyarnál sokkal gazdagabb európai nemzetek esetében - egyáltalán nem gazdasági oka van a magyarság sorvadásának, mivel a magyarnál sokkal szegényebb, de a nemzeti öntudattal, illetve a természettel és az Isteni törvényekkel jobb kapcsolatban álló népek – nemzetiségek még szaporodtak és szaporodnak ma is körülötte és benne, hanem egyrészt egyszerű önzési oka, másrészt, ama, az ember spirituális küldetését és annak megfelelő struktúráját teljesen figyelmen kívül hagyó, agyon pszichologizált humanista – liberális törvényeknek és civilizációs elvárásoknak köszönhetően, hogy a gyermekeket nem szabad testi fenyítésben részesíteni. Ennél fogva ugyanis, a szerencsétlen gyermekek, akik spirituális meghatározottságuk miatt, elsősorban a testükön keresztül tanulnak (hét éves korukig mindenképpen, de még jóval azután is, el egészen 14 éves korukig!) gőzük nincs, hogy miért kérik azt tőlük a szüleik és a felnőttek általában, hogy ne legyenek agresszívek, szeszélyesek, hisztériások, követelőzők, stb. és nyomhatják beléjük a nagy humánus pszichológiai dumát és alkalmazhatják a kutya- és általában az állat –idomításokból és probléma-megoldási kísérletekből át alkalmazott pszichológiai cseleket, mert ahhoz, hogy azt, amit egyetlen időben és térben jól elhelyezett és nagy szülői szeretettel (felelősséggel) lekent poffal azonnal megtanulnak (meg tanulnának...), ahhoz ma, minimum egy pár hónapos idegrendszer-terhelő lelki-dumálás és pszichológiai cselezés szükséges. Persze, hogy a meghatónak ugyan megható, de eredményeiben katasztrofális tudományos-liberális módon hisztissé és kibírhatatlan természetűvé nevelt gyermekből „egy is őrület”, ilyenből, normális életet élni akaró személyek számára, még kettőt vállalni is késsz mazochizmus!  Szóval, e négy gyermekes, de spirituális élet folytatására igényt tartó, szülői tapasztalatomból eredő radikális megállapításom miatt lehet engem támadni, de bárki el jöhet és megnézhetné pl. azt, hogy most is nyugodtan pötyögtetem már két órája e sorokat egy tóparti víkendházban, miközben a 6, 8, és 12 éves lányaink kint vannak valahol a kemping valamely részében és csak néha hallik el hozzám egy - egy foszlánya a beszélgetéseiknek, miközben egészen biztos vagyok abban, hogy semmi bajuk nem esik, illetve semmi bajt nem okoznak egymásnak, és nem is kell tízpercenként kirohannom, hogy őket az egymás torkáról le szedjem, vagy az egymás elleni, vagy egyszerűen a sors elleni agresszivitásukból eredő hisztijükből, vagy kétségbeesésükből eredő agresszivitásukról leszereljem.

     Szóval, könnyű megható humánus elméleteket meghirdetni és azokat a katasztrofális következményeik ellenére is fenntartani, de rettenetesen nehéz azok téves és hibás mivoltát belátni, a végzetes következményeikkel számolni és a káros következmények megszüntetése érdekében az Istentelen humanista – liberális erkölcsi elvekkel felhagyni. Hiszen ezer és millió könyvtárnyi akadémiai – pszichológiai, filozófiai, pedagógiai, gyermekpszichológiai, szociológiai, stb. - disszertációkat írtak a világméretű hülyeség fontosságáról (Mármint a gyermekek testi fenyítésben való részesítésének az elitélendő voltáról) kérem! De mi hagyjuk a szerencsétlenségről való lemondás okainak a firtatását és maradjunk azzal a ténnyel, hogy a gyermekek testi fenyítésben való részesítése szigorú tiltásának a törvényével, nem csak a tanárokat, tanárnőket (Vagyis a pedagógusokat: az apahelyetteseket, az apa- pszeudológiákat) tették fölöslegessé és munkanélkülivé a családszociológiai parlamenti bizottságokban munkálkodó, jóhiszeműen humánus és liberális pedagógus-politikusok, hanem a helyzet oda fajult, hogy ma már középiskolás, sőt: általános iskolás gyermekek is, nem csak, hogy vérlázítón szemtelenkednek, de verekednek is a tanáraikkal az iskolákban. Ezt a tényt nincs amiért ragozni, értelmezni. Ez nem objektív civilizációs kortünet kérem, hanem ez egyenesen ennek a nagyon meghatóan hangzó, de annál katasztrofálisabb következményeket hozó, ma már minden európai országban érvényes tiltó-törvénynek a következménye, miszerint tilos a testi fenyítés bármely fajtájának az alkalmazása akár a szülők, akár a tanárok részéről.

      Szóval, kevés a gyermek, sőt: a nagyobb baj, hogy ma már kevés a munkaképes, tehát a termelés-képes középgenerációs korosztályú személyek (A munka- és termelésképes tömegek) száma is Magyarországon, de ugyanakkor az elkényeztetett és önző és szeszélyes és hisztériás egykéket és kétkéket senkinek nem szabad testi fenyítésben részesíteni, aminek következtében, nem hogy a megfelelő gátlás és önkontrol nem alakul ki bennük, de, mivel a jelenséget nem tapasztalták meg lehetőleg több alkalommal is, úgy, hogy egy életre megjegyezzék, a saját testükön, halvány lila gőzük nincs arról, hogy mit érezhet a tanár, amikor egy széket hozzá vágnak, vagy el kezdik a sípcsontját rugódni. Egyszerűen nem képesek felfogni, mert nem rendelkeznek ehhez jóval korábban, szívből és felelősségtudatból eredő  apai pofonokban megtestesült megfelelő személyi (testi) tapasztalatokkal azt, hogy miért nem jó a tanárt, vagy bármely felnőttet, vagy gyermeket megütni, vagy azt akárcsak agresszív szavakkal illetni is. 

    És akkor mivel rukkol elő a humanista pedagógus professzor? – Dehogy azzal, hogy tessék ezt a természet- és Istenellenes, abszolút irracionális törvényt azonnal kiszedni a polgári törvénykönyvből és akkor lesz mindjárt tanítani való gyermek is és azoknak, akiket otthon megfelelően elláttak apai és anyai áldással, majd eszébe nem jut a tanárokat megverni Hanem azzal áll elé kérem szépen ez a tudományos címekkel ellátott értelem, hogy a fölöslegessé vált fizika, matek, földrajz és egyéb tanárokat, képezzék át konfliktusmegoldó pszicho-pedagógussá, ahelyett, hogy elbocsátanák őket, és így tudják majd mind az elbocsátandó tanároknak, mind a még fronton álló, de az elkényeztetett és hülyévé nevelt diákjaik által fenyegetett tanárok helyzetét megoldani! És még az sem jutna eszébe, még csak véletlenül sem, hogy amennyiben ez így folytatódik, hogy amennyiben az apai típusú fegyelmezést tiltó törvény következtében egyre kevesebb a termelőképes magyar, akkor miből fizetik majd a sok, fizika, matematika, földrajz, történelem, stb. tanárból lett „konfliktuskezelő szakembert”?

    Ez kérem a humánus – liberális tudományos gondolkozásnak, vagyis a fától az erdőt nem látó emberi hülyeségnek csúcsa. Fontos az, hogy az apát és az apai felelősség-igényló szigort és rend- és fegyelemtartó következetességet, már csak kommandós katonák és állig, mit állig: fejbúbig beöltözött, személytelen rendőrök formájában láthassuk még a civilizált (Isten- és sors ellen védekező) köreinkben!        

     Tegnapelőtt meglátogatott a Sepsiszentgyörgi barátom, sokat beszélgettünk metafizikáról, sorsról, a személyi horoszkópismeret-értelméről, tapasztalat és elmélet egyeztetéséről, és ezekről még egy filmet is készítettünk a fényképezőgépemmel, amit nemsokára a Yutube-ra is fel fogunk tölteni Violával, ha megérkezik Magyarországról. Búcsúzás előtt elmondta, hogy van egy spiritualitás után érdeklődő, de a három gyermekére sokat panaszkodó fiatal kismama ismerőse, barátnője, akit feltétlenül el szeretne hozni ide két hét múlva, annak érdekében, hogy nézze meg: ugyanolyan temperamentumos és egészséges gyermekek mind az övéi, tudnak folyamatosan normálisak és abszolút „kibírhatók”, sőt: kedvesek és jóérzésűek, de ami a legfontosabb: nem hisztisek és nem duzzogók és nem követelőzők lenni. És hogy tőlem hallja meg: mindössze következetes és természetes (tradicionális) nevelés kérdése az egész. Nyár elején szintén volt egy házaspár velünk, akiket nem is a nyolc éves fiúk, hanem a hat éves kislányuk irányított. Ő volt a férfi a családban... És szegények csodálkoztak, hogy miért megy oly döcögve a családi egység és szexuális harmónia megélése, hogy miért kellett a funkciójáról startból leszerelt fiatal férfi –apa, még az alkohol ördögével is sokáig megküzdjön. A kislány és a szülők nagy meglepetésére is, itt, az én hatáskörömben, nem működött az, hogy körülötte forogjon a világ, mert hamar kiszúrtam és a trükkjeit leleplezve éppen, hogy nem óvodás szinten kezdtem csúfolkodni vele, utánozni a bőgéseit, hisztizéseit. A szülőknek meg elmondtam, hogy amennyiben így folytatják, vagy válás, vagy valamelyikük rákosodása lesz hamarosan a vége, nem, hogy spirituális szintű élet. De a Medárdáék iskolájában is több alkalommal is hallottam vissza szülő-társaktól, hogy a gyermekeim milyen jól neveltek, fegyelmezettek, annak ellenére, hogy nyitottak és kedvesek is.

     És mégis: „A páromban levő apától félek”, írta a volt feleségem Szabó Linda barátnőnknek, amikor már tudta, hogy szabadjára akarja engedni az ugyancsak közös barátunk, sőt: eredetileg csak az én barátom iránti szerelmi érzelmeit és ennek érdekében el fogja hagyni újból a családot, annak érdekében, hogy az édesanyjától általam – az apa által – és általunk (A gyermekei által sem) nem korlátozva, szabadon írhasson és beszélhessen a fellángolt szerelme alanyával, és ha az majd kikosarazza, akkor a másikkal, az újvidéki volt-légióssal, akibe korábban lett szerelmes, de az arra hivatkozva, hogy Emő az én élettársam és négy közös gyermekünk van, elutasította a szerelmi közeledését. A bosszantó tehát csak az, hogy nem lehet tudni: mennyi volt a rég óta titokban dédelgetett szerelmi vágyak kiélésére, vagyis a szerelmi – szexuális kalandra, a „szabadságra” vágyás rész-súlya a második családrobbantásában, és mennyi a bennem levő apától való félelem? Mert az utóbbinak köszönhetően ő éppen, hogy úgy lehetett négy gyermekes anya, hogy az gyakorlatilag még annyi terhet sem jelentett számára, mint másnak a két, vagy egyenesen az egy gyermekes anyaság. És nem csak azért, mert jó sok részét átvállaltam a gondozásuknak és nevelésüknek, hanem azért is, mert ez a nevelés hathatós volt, aminek következtében, nyugodtan megindulhatott akár egyedül is mind a négy gyermekkel, ha minden áron mennie kellett valahova, és én nem tudtam elkísérni esetleg, mert nagyon foglalt voltam. Ezekkel a gyermekekkel minden boltba nyugodtan be lehet menni, mert semmit nem vernek le semmilyen polcról, nem rakodnak önkényesen és szeszélyesen semmit a kosárba, és nem, hogy nem verik ki a díszhisztériát a pultnál és nem tartanak fenn senkit azért, hogy cukorkát, csokit, fagyit, üdítőt, vagy rágcsit zsaroljanak ki tőlünk, de még csak eszükbe sem jut, hogy mi nem azt vesszük meg számukra, ami nekik éppen a legfontosabb és a legjobb, és minden úgy van jól, ahogy mi tesszük, és hogy bármiféle igénnyel is álljanak elő vásárlás közben.  

     Szóval, semmi gyakorlati tényező nem indokolta Emőnek ezt, a bennem is nagyon, nagyon nehezen felépülő apától való félelmét. Sőt: a bennem levő apának köszönhetően, más, két, vagy kettőnél több gyermekes anyához képest, ő messze kipihenhette magát, hiszen olyan alkalom is volt, hogy csak délben jött fel a lakásunkba, közvetlenül a mi lakásunk alatt fekvő édesanyám lakásából, ahol egy teljesen külön szobában aludhatott, a családja folyó szükségletei által egyáltalán nem zavarva. Racionális oka tehát ennek a félelemnek egyáltalán nem volt, hanem ez már egy harmadik, ha nem negyedik, vagy ötödik generációs női sorsprogram, amelyben már nem a férfi az ősi ellenség, hanem csupán a benne lappangó, édesapa. És ez természetes is, nem csak azért, mert az ő Szaturnusza, a Merkúrjávval együtt, teljesen negatívan fényszögelve áll a Szűzben és a 9. házában (És ez azért van, mert az édesanyja borzalmasan negatív személynek láthatta a saját édesapját, vagyis az Emő anyai nagyapját, az egész gyermekkorában és eszébe nem jutott azon gondolkozni, hogy az vajon mitől válhatott számára annyira kibírhatatlan személlyé!), hanem azért is, mert a hét idősebb lány testvére által nevelt édesapja abszolút szelíd lelkű, az emberi és főként a gyermeki gyengeségeket megértő és elnéző, maximálisan toleráns férfi, akit éppen, hogy nem a szeme láttára kellett az Emő édesanyja megcsaljon, ahhoz, hogy végre megértse és elfogadja azt, hogy tulajdonképpen kit is vett el feleségül és végül elváljon. - És akkor még csak azt sem tudta ez a szegény jóember, hogy Emő nem tőle származik biológiailag!

    De mindegy. A lényeg, hogy ez nem volt az, az átvilágító és a sors-problémákra figyelmező – fegyelmező apa, de ha az is lett volna, az „édesanya” azzal vadította el mellőle a lányát, amikor megsejtette, hogy az inkább az édesapjának tudott férfit választaná, hogy az majd szexuálisan fogja a kamasz lány-gyermeket zaklatni, ha őt választja és vele marad. Ez az amúgy is félbe szakadt szelíd-apa kapcsolata, tehát merőben különbözött attól, amit nálam és tőlem látott. - Három gyermek után már nem lehet ugyanis sokat humánus-szelidkedni és liberális-toleránskodni, már csak azért sem, mert ha az ember nem elég erélyes, a magukhoz való ésszel (Misztikus kifejezéssel: mentális testtel) még nem rendelkező kisgyermekei, kiszúrják az egymás szemét. Legalább is, egészen biztos, hogy a 4. házán a negatív Uránuszával merészebbnél, merészebb ötleteket kieszelő Medárda, aki így is elég őrültséget elkövetett a kishúgaival, amikor őket ritkán magukra hagytuk, biztos, hogy ezt tette volna, merő kíváncsiságból. – Ő egyszerűen nem értette, hogy mit igénylek és követelek tőle, majd amikor megérette is, hiába, mert amikor jöttek a zseniális kísérletező és kivitelező ötletei, teljesen megfeledkezett magáról és az erkölcsi prédikációimról, és nála ilyenkor „ötlet jött - ötlet valósult is meg” azon nyomban. Ha nem kínozta Etelkát annak érdekében, hogy a reakcióit „tudományosan” lemérje, akkor a poló-bluzzát vágta össze a kisollóval apró darabokra, majd jól belevágott a húgának a hajába, majd a sajátjába is. Valósággal bele kellett verjem a frászt, hogy ne kísérletezgessen a kishúgával, de lehetőleg magával sem, hiszen Etelka még úgy ahogy protestálhatott a kellemetlen kísérletek ellen, de a csecsemő Turula teljesen ki volt szolgáltatva a Medárda néha elképesztő örültségeket kieszelő Uránusza által jelzett „szabad” késztetéseinek (Egyébként: anyai örökségének).

    Nos kérdem én azt, miképpen oldották volna meg ezt a már-már majdhogynem kétségbeejtő helyzetet a tudós professor Urak? Mert én bevallom őszintén, hogy addig pofozgattam és térdepeltettem a kislányt és addig dumáltam neki, és addig kötözgettem emlékeztető karpereceket a csuklójára, amíg végül, valahogy csak be hatolt és bevésődött a memóriájába, hogy neki egyelőre senkivel és semmivel nem szabad kísérletezgetni. Sőt: addig, amíg végül is megbízható nagyobb testvér vált belőle, akire a kicsiknek a bizonyos mértékű felügyeletét, bizonyos mértékben és ideig-óráig rá lehetett bízni!   

     De Emő, a néha vérmesen szenvedélyes, és a fiatal kori virtusa által néha el – el ragadott szélsőségesen domináns nagyapából is, már csak azt a gyilkos bűntudata által megszelídített „totyakos vénembert” látta (Ezt a jellemzést rám használta a karácsonyi jókívánságai között, bizonyára hálául, amiért karácsonyi ajándékként megvettem számára a Hamvas Béla Karnevál című regénye mindhárom kötetét!), aki már csak mászolyogni tudott a fiatal rendőr korában elkövetett iszonyú és jóvátétel, vagyis vezeklés nélkül hagyott (Milicista körökben elsumákolt, hivatalosan tehát büntetés nélkül hagyott.) bűnének a terhe alatt: egy éjszakai mulatságból haza felé tartó, felcsíki rendőrökkel (Milicistákkal) teli autóbuszt vezetett a kemény nagyapa fiatal rendőr korában, persze, maga is részegen, amikor karcfalván halálra gázolt egy, az útszélen várakozó 16 éves lányt. Családi legenda volt Emőéknél, hogy volt egy álhatatlan tehenük, amit a nagymama csak úgy tudott megfejni, ha feltette a férjének a simléderes milicista sapkáját. Kemény keze és szíve volt tehát fiatalon a nagyapának, vagyis a halálos baleset okozása előtt, de később ő is megszelídült és teljesen az ellentétévé változott, a lelkiismeret furdalása hatására, ahogy teltek az évek. Emő tehát e férfiből is, vagyis az anyja apjából, csak a bármikor kitörni képesnek látszó, de valójában már évtizedek óta erejét és főképpen akaratát veszített vén papucshőst látta, na és azt, hogy az anyja és a nagyapja állandóan lenézőn nyilatkozik és intrikál az öreg ellen és vége-hossza nincsen szinten becsmérlik a háta mögött.

      És itt álljunk meg egy pillanatra. Mivel ez, a (Szaturnuszi!) intézményesen elhallgatott és elkent nagyapai gyermekgázolás motívuma, rengeteg vállalt és főként nem vállalt, hanem elkent és eltitkolt felelősségekről szóló analógiát hoz be a családi képbe. Ugyanis az Emő édesapja is elgázolt egy gyermeket, de úgy, hogy ő tényleg nem volt egyáltalán hibás: a gyermek szaladt egyenesen az autója kerekei alá. Számomra máig nehéz felfogni ennek az embernek a gerincességét és bátorságát, akinek volt lelki ereje a karjaiban a meghalt gyermek hullájával a szülők elé állni! Az én szememben tehát ez az ember egy hős, de Isten őrizzen, hogy nekem valaha is ilyen hőssé kellene válljak. Nem hiszem, hogy lenne annyi lelki erőm mint ennek az egyszerű férfinak! Szóval, a rezonancia és a polaritás törvényei összhatásának ennél szebb illusztrációját keresve sem lehet találni: a Kos szülőktől származó és ugyancsak a Kos jegyében született és a Szaturnusz által uralt Bak jegyében született, Emő édesanyja, egy olyan férfi csapott be és vetette el magát feleségül, aki ha teljesen más körülmények között is és a felszíni materiális logika szerint, tejesen ártatlanul is, de ugyancsak elgázolt egy kamasz kislányt. Mi több: a nagytatának sem véletlenül lett a később gyermeket halálra gázoló nagytata a felesége, mivel a nagymama is, elővette a család hosszú, disznóölő kését az Emőnek akkor még csak a kamaszkor küszöbére lépő kisöccse előtt, amikor megtudta, hogy az unokája szerelmes lett belém és még le is feküdt velem, és azt mondta, hogy azzal fog átdöfni, ha nem hagyok békét az ártatlan unokájának. Az is abszolút világos előttem, aki szintén keresztül ment többször is a Ceausescu diktatúrájában hasonló helyeteken, hogy Ezeket az agresszív, hogy ne mondjam? gyilkos erőket, amelyek alapján a volt anyósom egyszerre felelőtlenül és részegen gyermekgázoló apával és másrészt ha józanul és vétlenül is, de ugyanolyan helyzetbe keveredő férjjel is rendelkezett, mennyire intenzíven átélte és átadta Emőnek, amikor még abban reménykedet, hogy azt magzatként házilag ő el tudja magából „hajtani”. (Később tudtam meg Emőtől, hogy már Medárdával kezdve, mindegyik gyermekünket el akarta vele kapartatni.)  És innen már csak egy lépés az Enikő haláláig és addig, hogy az anyja által és a Lezidon iránt érzett szerelme által begerjedt Emő, arról ábrándozott, hogy egy konyhakéssel hátba szúrva el tesz engem az élete útjából.

Persze, egyértelmű és azt én soha nem is tagadtam, hogy az sem véletlen, hogy nekem, akinek a teljesen negatív Marsa a négy irányból is, de főként a Holdja által támadott Lilithjével együtt áll, muszáj volt a gyilkosságra való hajlamokig felsrófolt rejtett agresszióval rendelkező Emőbe szerelmes legyek, szintén a rezonancia törvénye alapján. És azt is nagyon jól tudom, hogy ez a „gyermek-gyilkos” bolygóállásom, végső soron a végbél- és méhrákban meghalt nagyanyámtól származó spirituális örökségemnek a jele, aki nagyapám elmondása szerint, öt magzatot kapartatott el, miután a nagybátyámat megszülte, majd a vallásba menekülve, teljesen el zárkózott a szexuális élet folyatásától és megtagadta nagyapámtól a házastársi szexuális kiegyenlítődés lehetőségét. És figyelem: erre a sorsszerű találkozásra akkor is sor kellett kerüljön, ha én karatezóként akkor már tizenöt éve dolgoztam, még ha nem is teljes tudatossággal a Mars-Lilithem által jelzett agresszivitásom feloldásán és meghaladásán, de asztrológusként igen is, tudatossággal dolgoztam ezen, önismereti és önleplező spirituális naplót írva, már öt éve! Mert egy dolog az, hogy mit képzelünk a nappali éber tudatunkkal magunkról, és egészen más az, ami a tudattalanunkban még mindig titokban és árnyékban „munkálkodik”. – Apropó „Munkálkodjatok, mert a ti Atyátok is munkálkodik a mennyben.” (Jézus). Ez az evangéliumi intelem egyáltalán nem úgy értendő, hogy a gazdasági, gazdagodási őrületetekben, génmutációs technológiákkal szipolyozzátok ki a természetet és még a sziklatömbök szintjén is forgassátok fel és szennyezzétek be a földet, hanem úgy, hogy a karmátoktól való megszabadulás érdekében végezzétek az öntisztító munkátokat. Persze: ahogy az iszlámban sem azt jelenti a dszihád, hogy gyilkoljátok le a nem arab népeket, hanem azt, hogy folytassátok le és végezzétek el a belső szent háborúitokat a lelketekben. 

     De még van egy motívum, amit a nagytatai részeg gázolás kapcsán, illetve annak az eltitkolása, elkenése és elmaszatolása kapcsán feltétlenül meg kell említenem. És ez a volt anyósomnak a titkolózási mániája (Oroszlán-Szaturnusz a VIII. házban), amit aztán még színesebben és még nagyobb súllyal átadott Emőnek is, illetve annak a meg nem értése, hogy a bűnnek és a véteknek az elrejtése hosszú távon, még nagyobb bajt és galibát okoz, még durvább következményekkel jár, mint a tettnek, vagy más fajta véteknek az azonnali nyílt felvállalása. Most, hogy ezt az apai-nagyapai halálra gázolási históriát meghallottam, jöttem rá, hogy miért ragaszkodott annyira csökönyösen a volt anyósom ahhoz, hogy a fiatal Emő az apjának, vagyis az Emőnek az anyja által többszörösen átvert volt-férjének nehogy meg mondja azt, hogy Emő nem tőle fogant biológiailag. Hát hogy a csudába ne ragaszkodott volna ehhez el egészen addig, hogy még a korházba is beutaltatta magát annak érdekében, hogy a lányát ezzel is meghassa és így, megijesztve, az igazságkimondásától vissza fogja, amikor azt látta végig, hogy az apjának az övénél sokkal nagyobb vétkét elkenik a hivatalosságok és abból semmiféle különösebb galiba nem lesz? Azt tehát, hogy sokkal jobb a köztudatba be nem került vétkeket továbbra is titokban tartani, mert jobb taknyos békében élve tovább uralkodni, mint a vétket felvállalva, attól és az azt okozó karmikus késztetésektől megtisztulni? Emő mesélte a „második házasságunk” alkalmával, hogy az anyjának a másik szavajárása: „Szó köztünk maradjon”.     

    De térjünk vissza a nagytata hibásan szaturnuszi, előbb veszélyesen agresszív, majd az öregedés és a halál ideje közeledtével a lelkiismeretfurdalás által egyre szánalmasabbá váló, megtört magatartásához. Nos, ettől a férfitől sem tanulhatta meg azt, hogy az igazi apai felelősséggel rendelkező és azzal élni is képes férfitől nem félni kell, mint egy a nők kényelmét és élvezetét elrabló és eltipró, kellemetlen családi tényezőtől, hanem annak örvendeni kell és azzal együtt megkísérelni elérni azt az állapotot, amit Jézus mikor Mennyek Országának, mikor a Királyságnak, mikor a Boldogságnak nevez.

     Mert, ha tetszik, ha nem, de hosszú távon nem az a férfi bizonyul majd egyetlen anyává váló nő számára sem értékesnek aki mindamellett, hogy kigyúrt Adonisz külseje mellett még a természetnek a technikai eszközök és a bankrendszer (a hitelezés) segítségével történő kiszipolyozásában jeleskedik, vagyis a minél nagyobb maggazdagodási képességgel rendelkezik, hanem az, akivel hosszú évek és évtizedek múltával is lehet szeretkezni és beszélgetni és tervezgetni és a gyermekek egészségének és egészséges növekvésének és az élet által nyújtott látványtalan és nem megható, de tényleges kiegyenlítődési lehetőségeinek örvendeni. Nem az bizonyul értékes férfinak tehát hosszú távon, aki minden szinten sziporkázik és csúcsteljesítményeket képes nyújtani néhány nap alatt, majd udvariasan elköszön, hanem a hétköznapi fáradságos helyzeteket derűsen fogadó és azokat zokszó nélkül megoldó, sőt: azokat kihívásoknak tekintő, helytálló és kitartó, következményeket fürkésző és számon tartó, cselekvéseiket és gondolkozásukat azokhoz igazító, gyermekekkel bánni tudó és azokkal kitartóan foglalkozó hosszú távú játékosok. Mert nem a velünk született különleges tehetség- és képesség gyakorlás, nem a karma-verklizés az érték az Úristen szemében sem, hanem az egyéni karma feloldásnak a mértéke és a karmával ellentétes, vagyis az annak megfelelő pozitív – oldó, karma-meghaladó - képességek megszerzése. 

    És természetesen, attól is háborog a férfi, hogy amennyiben ő annyira agresszív lenne - lett volna - hogy azt nem bírhatta már a tök ártatlan mimóza-lélek, akkor miért van az, hogy az érzékeny lány-gyermekek az apával és nem az anyával akarnak élni? És ezt annak ellenére, hogy éppen az apa az, aki azt mondja, hogy nem kell a gyermeknek csokoládét, cukorkát és cukros-krémes süteményeket adni? És nem is ad nekik édességet! Vagyis, amikor éppen ő az, aki nem hízeleg a gyermekeknek és nem korrumpálja azokat, és mégis őt szeretik és választják a gyermeket? Hol van az agresszió? Nem-e annál a nőnél inkább, aki Szabó Linda barátnőnknek azokat a nagyképű és trágárságokkal telített leveleket írta?
     Az Astrologos c. portálomon, az Enikő nevű olvasónk által nyitott és vezetett családtisztítási rovatában szó volt arról, de nem csak szó volt, hanem kifejtés is történt arról, hogy azok az mimózalelkű és nebáncsvirág anyák szülnek sorozatban lánygyermekeket, akiknek a mély-tudattalan ideavilága (oldatlan karmája) sokkal agresszívebb az átlagnál. És azok a nők fogannak és szülnek fiút, akik oldottabbak a férfiakkal és általában a külső világgal szemben. Így marad meg a természetben és a létben az egyensúly: az agresszívebb spirituális struktúrák kerülnek általában női, tehát gyengébb és gyengédebb lelki és testi burokba, és a kevésbé agresszív és irracionális karmával rendelkező, emberi spirituális struktúrák kerülnek olyan lelki és testi megnyilvánulási formába, amely burkok kellő erővel és képességekkel bírnak az adott külső életformák és fizikai struktúrák meg- és átváltoztatásához.

Nem kell ahhoz semmiféle szociális munkási főiskolai, egyetemi, vagy technikumi képzettség, hogy egy normális ember, beleérezzen abba, hogy mit is jelent az, hogy egy 5 – 6 éves, és ezúttal ténylegesen ártatlan gyermek kilenc – tíz hónapon át reggeltől estig és estétől reggelig (Éjszakákon át!) csak vakarózik, vakarózik és vakarózik, az őt kísérleti állatként kezelő lelkiismeretlen nagyanyja és az anyjának lekötelezett és azzal szembe fordulni nem merő „édesanyja” közömbössége következtében. És persze, sem asztrológusi sem metafizikusi képzettség és alapállás nem szükséges. Ehhez elég az, az elemi empátia – beleérzési készség – amely minden civilizált emberben ott kellene legyen! (Szociális munkásokról nem is beszélve!) – És mit tesznek a Zita-tanonc szociális munkások? A bestiális női szolidaritás szellemében, az apát kezdik szidni és erkölcsileg felelősségre vonni, amiért látván, hogy a harmadik figyelmeztetését is semmibe veszi az anya, a helyzet helyrehozatala érdekében, fényképet készített a szenvedő gyermek kétségbeejtő állapotáról!
     Drága kicsi Turikám, hatodik hete van velünk és végre már csak a régi sebek hegei látszanak, újabb kiütés nem jött ki rajta mostanában. Hát persze: vitamindús táplálékot kap és tornászik, spórtól, mikor velem, mikor Violával. Távolról, már csak a soványsága tanúskodik az őszi-téli - tavaszi alvatlan éjszakáiról, de egyébként végre abszolút laza és szabad, mint minden normális gyermek, akire kellőképen oda figyelnek! Már meg szokta, hogy nekem mindent meg lehet őszintén mondani, és amikor rám néz, már nem kancsit oly vészterhesen a jobb szemére, mint június közepén. Mivel azonban a mély tudattalnja néha össze téveszti Violettát az édesanyjával (Néha úgy is szólítja), vagy mivel Violának ősz a haja, a dédnagymamával, tehát azokkal a személyekkel, akik körében már megtanulta, hogy léteznek tabu-témák (Bizonyára a nagymamára: vagyis Magdolnára vonatkozóan.) hát Violának még keményen befordítja néha a jobb szemét – elrejti a lelkét.    
     Honnan tehát ez a szociális munkási nem is korlátoltság, hanem gonoszság, ÉS NEM IS AZ FÁJ, HOGY NEM-SAJNÁLJÁK A GYERMEKEKT, hanem hogy egyáltalán NEM A TÖRVÉNY SZAVA ÉS BETŰJE SZELLEMÉBEN, hanem éppen annak ellenkezőleg JÁRJANAK EL! Az, hogy a törvény alkalmazása helyett, inkább tovább akarják szenvedtetni a gyermeket, mert ők, a hivatali nők, nem vele – a gyermek szenvedéseivel SZOLIDÁRISAK, hanem egy nőtársuknak az önérzetén esendő csorbát akarják az apa hülyévé tétele és egy újabb égre kiáltó igazságtalanság elkövetése árán, megelőzni? – Mondom: a mitológiai Salomé és a Hüdra effektus... – Hét hősi próbatétele közül, az volt az egyik feladata Heráklésznek, hogy ölje meg a Hüdrát! Hát iszonyú lelkierőre van szüksége hozzám hasonló módon, humanista - polgári szellemben nevelkedett férfinak, hogy ezzel a Hüdrával, ami nem más, mint a „női gyengeségek” Lilith-szolidaritása, szembe merjen nézni és ezzel az ezer fejű lénnyel harcba szállni. Hiszen nem becsületes férfi harcról van szó, hanem alattomos és aljas rágalmazásokról, amelyben éppen, hogy az esetleges bátorsága, de inkább csak elkeseredésében felébredt harciassága miatt nevezik a férfit agresszívnek.

És ettől teljességgel tehetetlen. Nem Herkulesi izmok kellenek a Lilith-Hüdra legyőzéséhez ilyen körülmények között, hanem a női gonoszság- és közömbösség leleplezésnek, vagyis a cukros és rózsaszínű látszat igazsággal szembeni valós igazság kimondásának a bátorsága. Nem is bátorság szükségeltetik ehhez, hanem maximális Istenhívés. Vagyis Bolondság: a Bolond vakmerő őrületnek látszó bátorsága.  

      Az én horoszkóprendelőim 95 százaléka nő. A legtöbb esetben természetesen párkapcsolati problémáik megoldása érdekében fordulnak hozzám sors-elemzésért a hölgyek. Ezért ma már nem is csodálkozom azon, hogy a párkapcsolatok 95 százaléka miért megy abszolút biztosan tönkre. Fiatal, és nem családos férfi koromban nagyon szerettem nagyjából velem egy idős férfiakkal barátkozni, velük beszélgetni, együtt múlatni. Sokat látott asztrológusként, akinek tehát a megrendelői többnyire nők, esküdni merek mindenre, hogy a férfiak körében messze nem annyi a tévképzet a nők szellemiségét, lelkiségét illetően, mint akár a leg értelmesebb és leg képzettebb nők körében is. Abszolút nem igaz az, amit a nők szoktak hangoztatni, hogy a férfiakat nem érdekli a nők személyisége, egyedisége, belső világa, lelkisége, stb., tehát az a bizonyos „plusz valami” ami megkülönböztet minden egyes nőt egyik a másiktól, és legfőképpen az nem igaz, hogy ez utóbbi idegesítené a férfiakat. Mindeközben elképesztő az a nők által kialakított és „megvallott”, sőt: elvárt, férfi-kép és képzet, amivel asztrológusként találkoznom kellett. Az én gyakorló asztrológusi tapasztalataim szerint ugyanis, a „női oldalról” elvárt pozitív férfi tulajdonság, egyáltalán nem arról szól, amiről „mi férfiak” azt elképzeljük. Egyszerűen nem jött, hogy elhiggyem, hogy az amit a nők a legfőbb pozitív férfi tulajdonságnak tartanak és találnak és amit megneveznek és elvárnak, az nem más, mint az ők érzéki és érzelmi elvárásainak a minél nagyobb kiszolgálási képessége. Hogy a legtöbb – persze, a legtöbb esetben mindig kudarcba fulladt és csalódással járó – szerelmet a nőkből azok a férfiak váltanak ki, akik „csodálatosan tudnak” simogatni és esetleg még „szépeket mondani” („Ó, Hazudj valami szépet...”) Ennyi. – Tényleg ennyi! Lussz – pász. Még az sem számít, ha ezek a férfiak más nőket is ugyanolyan csodálatosan simogattak és más nőknek is ugyanolyan szépeket mondtak, mert az elragadó benyomás, a pillanatnyi csodálatos érzés, amit keltenek, csak az ami számít igazán. Nem a gondoskodás, nem a kitartás, nem a helytállás, nem az egzisztenciáért és a gyermekek, vagy éppenséggel a feleség egészségért való küzdelem, nem a tehetség, vagy a ne adj isten az általános humánus alapállás, vagy esetleg a macsóság, vagyis a mondjuk természetinek, általános férfiasság.  

    Legutóbb egy, három férjet és ugyancsak három élettársat elnyűtt – őszintén beismerte, nem a, hogy nem szerette őket, csak melyiket ezért, melyiket azért kihasználta – negyvenöt éves hölgy horoszkópját készítettem el, akinek a képletében kulcspozíciót foglalt el a  Szaturnusz. Reagálásaiban, de a sorsképletében is, világosan látszott, hogy gőze nincs arról, hogy mi lehet az apa, tehát fogtam magam, és ennek a, a Szaturnuszi elemnek szenteltem a legnagyobb fontosságot, két hangfelvételen át beszélve neki az apai szellemiségről, mondván, hogy azért van párkapcsolati problémája, mert őt a felelősségteljes apa startból (determinációból) irritálja és amint megérzi, azonnal hadakozni kezd ellene tudattalanul. Érdekes, hogy a legutóbbi szeretője, akibe „végre” betegesen szerelmes lett és alig tudta a segítségemmel elengedni, mivel a férfi elhagyta, a negatív Szaturnusz tökéletes megtestesülése volt: gyűjtő-mániás. A hölgy elmondása szerint, a férfi lakása, de még az udvara is, telve volt mindenféle használhatatlan lim-lommal és értéktelen kacattal, régi bútoroktól kezdve, rozsdás bádoglapokig, kilincsekig és nyílás-zárakig, dróttekercsekig és régi autóalkatrészekig. Miután leírtam számára azt a teljes tudatú férfit, akiben a felelősségteljes apa is jelen van, nem győzött a hölgy hálálkodni, hogy végre kinyitottam a szemét, de hozzá tette azt is, hogy ő azzal az apa típusú, felelősségteljes férfival akiről én beszéltem, az életében nem találkozott, pedig „evett” ő aztán férfit eleget!”

- Hát persze, hogy nem találkozott ilyennel: egyrészt mert ezt a típust manapság egyetlen emancipált nő sem keresi. Másrészt: a mai nő el sem képes az ilyet viselni. Figyelem uraim és hölgyeim: Nem kis jelentésű dolgot írtam le az imént! Még a férfiaknak sincs gőzük a bennük rejlő, tényleges felelősségeket vállalni lépes, potenciális apáról, és ezért nem is akarják azt realizálni, nem, hogy a manapság többnyire egyedül a mama által, vagy az anyjuk anyja (nagyi) által, azok hathatós segítségével (vagyis: keményen beavatkozó férfi-ellenes irányításával), tehát inkább csak az anyák által nevelt nők, a gyermekek hogylétét számon tartó és számon kérő apákat el tudnák fogadni, vagy viselni. Hacsak űHacsakacsak nem tudatosítja számukra ezt a férfi képzet- hiányt, vagy elemi félelmet egy asztrológus. Tehát azt, hogy éppen ez, az apától, vagyis a gyermekeik nemző férfiában rejlő potenciális apától való irtózat az ők nagy bajuk, amiért aztán semmi, aminek a férfi-női viszonyhoz valamilyen köze van, nem megy az életükben ...

   „A páromban levő apától félek”, fogalmazta meg a diagnózist, a tavaly ősszel Emőke Szabó Linda barátnőnkhöz küldött egyik „őrületében”, amikor éppen készült titokban a családnak az újbóli felrobbantására, mivel, akárcsak másfél évvel korábban, újból „halálosan szerelmes lett”, egy olyan férfiba, aki mindegy, hogy ki, csak éppen ne legyen az ő gyermekeinek az édesapja. Úgy, hogy nem is tudható végül: vajon az újabb ellenállhatatlannak tűnő és végül szalmalángnak bizonyult szerelem volt-e az, ami miatt újból belé fogott a gyermekekkel és velem szembeni, máig tartó, sorozatos vétkeibe, vagy ez a félelem, a férfinak attól a Szaturnuszi – a gyermekekről való gondoskodást első sorban önmagán, de végül a gondoskodást azoknak az anyjával szemben is, számon tartó és igénylő, és számon kérő – részétől tehát, amely minden mai nőt „halálra tud idegesíteni”. Mivel az apaság szellemét hamisan pótolni hivatott hatóságok (Negatív Szaturnusz) is mindenben nekik, a szegény szenvedő anyáknak, adnak az ugyebár startból agresszív és zsarnok apával szemben igazat, a mai nőknek az a tévképzetük, hogy amiért ők szülték a gyermekeiket, azok az ők tulajdonát képezik és azt tehetnek velük, amit akarnak. Hogy jöhet tehát az apa (Az ők gyermekeikkel szembeni bensőséges kapcsolatához képest egy idegen személy!) Ahhoz hozza, hogy rajtuk bármit is számon kérjen az ők kizárólagos tulajdonát képező gyermekeikkel kapcsolatosan?

    Emőkének az egész gyermekláthatással kapcsolatos tíz hónapos magán- és nyilvános hazudozással telt manőverezése is, mintha azt hivatott volna szolgálni, hogy engem szoktasson le a törvény által hozza ítélt gyermekekkel való törődésről.

     És abban, hogy ezt a rém-képzetüket érvényesítsék, mindig ott van a nők hátsó zsebében „a férfi-agresszivitás” nevű adú ásza, amivel a nőknek minden körülmény között és mindig győzni lehet! A köztudatban csakis a férfiakra jellemző agresszivitás tehát az a nyerőkártya, amit azokra az apákra bármikor rá lehet kenni, válási ok gyanánt is ha kell és válás után a gyermekek megszerzése érdekében, akik nem  részegeskednek, nem kurváznak, nem foci-, vagy box-rajongók, nem töltik az idejüket a barátoknál, vagy az interneten lógva, stb, hanem a többgyermekes családjuk jólétének a megteremtésére áldozzák az idejüket, sőt: az életüket. A GYERMEKEIVEL SZEMBEN FELELŐSSÉGTELJESEN VISELKEDŐ, ÉS A FELELŐSSÉGET LEGALÁBB RÉSZBEN A KÖZÖS GYERMEKEIK ÉDESANYÁTÓL IS ELVÁRÓ APA-FÉRFI lesz végül ELVISELHETETLENÜL ÉS KIBÍRHATATLANUL AGRESSZÍV és személyiség-elnyomó zsarnok, az úgy-e mindig ártatlan és a férfivel szemben megvédeni valóan gyenge nők számára!

     Elég néhány ügyes célzást tenni, vagy csak sokatmondóan éreztetni, hogy a férji és az apai hivatását általánosan jól, tehát mindenki számára elfogadhatóan, sőt általánosan pozitívan elfogadottan gyakorló férfi (Nem részegeskedő, nem nő-hajhászó, nem kocsiját ha kell ha nem javítgató, díszítgető - tökéletesítő, és nem interneten lógó férfi), titokban és persze, csak a feleség által tudottan mégiscsak egy zsarnok, amint az otthonuk ajtaja be csukódik a háta mögött. És ezt a gazságot nem csak az együtt érző amazoni széplelkek hiszik el azonnal, de még az egyes, anyukájuk, vagy nagymamájuk által becsületesen elindított: "jól nevelt" gügye Ödönkék (férfiak) is, mint amilyen én is voltam, mindaddig, amíg mindezt meg nem próbálták lenyeletni velem, illetve a gyermekeimmel. És ettől az igazság szellemét mélyen bántó, alávaló szolidaritásban megnyilvánuló „nőiségtől”, végül aztán tényleg agresszív lesz a normális férfi! Úgy, ahogy én deklaráltan agresszíven fogok bánni ezentúl azonnal minden nővel, akivel bármilyen komolyabb dolgom is van és akiben csak egy kis hamisságot is érzek.

  - Mert ha az Emő első (A Joe Ledzion miatti) "elmenekülésekor", esetleg viselkedtem volna is vele szemben néha türelmetlenül vagy közömbösen, de a válásunkat követően együtt töltött tíz (1O) hónap alatt, aztán kiemelten vigyáztam arra, hogy semmiféle bántódása ne essen, és mindene, ami a személyi fejlődéséhez szüksége van, ha csak a mi anyagi lehetőségeink szerint is, de meglegyen. Sőt: én abszolút szerelmi idillben éltem meg vele az utolsó két hónapot, itt kint a tavak mellett, még arra is vigyázva, hogy a gyermekektől legyen ideje az előadásaira felkészülni, majd a tábor végével, naplózni, színészek által felolvasott Hamvas Béla esszéket hallgatni, mantrázni, stb. Egészen világosan emlékszem arra az utolsó, együtt töltött napunkra, aminek a végén, "teljesen véletlenül" be büklögött a félszigetre az alkoholista ismerősöm, aki megszólalásig hasonlít a Csíkszeredai Szahadzsa Joga – oktatóra, és akinek a jelenléte miatt Emő annyira kifordult magából, hogy izzadni kezdett még a szájpréme is, és akitől aztán az indián zenét kaptuk, amitől még jobban behülyült, a Lindának írt levelei szerint. Nos, majdnem egész nap még csak nem is szóltam hozza, és a gyermekeket is halkabbra fogván, én etettem meg mind a kétszer, annak érdekében, hogy az édesanyjuk minél jobban el tudjon mélyülni magában. Ki a fene gondolta, hogy ez az "ártatlanka" az újabb családelhagyás tervét szövögeti az okos agyacskájában, amely tervben, az is benne volt már, hogy kiszedi a nevére érkezett, két hozzám ítélt gyermekünk Magyarországi ösztöndíját, meg a 8 hónapon át a felgyűlt, négy gyermekre járó állami segélyt, és lelépik vele? Milyen "érthető, jellegzetes férfi agressziót", milyen személyi elnyomást nem bírt ez kérem?   

     Miben, és miért is kell őt annyira megérteni, hogy e nagy megértés következtében, a tíz hónapon át az anyai hanyagság és közömbösség következtében majdhogynem már idülten bevarasodott Turulát készülnek újból hozza ajánlani a csíkszeredai városházi szüzek?    

„Jóo Violetta:

A Szaturnusz és az apa iránti feltétlen igény

A Szaturnusz a beavató mester, hogy életünket spirituális alapon, az egyetemes törvények szerint vezessük, szükségünk van a Szaturnusz által jelölt tudásra, képességekre. Ezt a szaturnuszi-mesteri szerepet egy nő nehezebben tölti be saját gyermeke életében, hiszen megannyi érzelem él benne a gyermek irányában, és ezek hatása alatt nehéz mindig következetesnek lenni. Sok nő persze nem csak, hogy gyermekével szemben nehezen tud következetes és szigorú lenni, kellő indoklással, hanem általában a gyermekekhez és minden embertársához inkább kapcsolódik érzelmileg, legyen az akár pozitív, akár negatív érzelem. Ezért is van az, hogy a családon belül az apára vár a Szaturnuszi, beavató szerep, amely szerep ugyanolyan folyamatos - a születés első napjától, a gyermek felnőtté válásáig tart - mint a gondoskodó, anya-szerep. És ezért van az is, hogy ha nők uralnák a világot, akkor nem lennének háborúk ugyan, de halomra ölnék egymást és persze legelőször a férfiakat érzelmi-indulati alapon.

A Szaturnusz fegyelmezéseit nehezen viseljük, hiába kincset érő tanácsokkal lát el minket az életre, a női emancipáció úgy látszik nem nőtt még fel ahhoz, hogy tisztelni és megfelelően értékelni tudja ezt. Ahogyan sajnos a női emancipáció előretörése közben mindannyian, férfiak és nők egyaránt elfelejtettük, hogy egyáltalán mit jelent férfinak lenni. Mi nők nem csak végül, de úgy tűnik nagyrészt már az egyenjogúsági küzdelmek legelejétől kezdve nem a valódi, és értékes férfivel kívánunk egyenrangúak lenni, nem akarjuk a valódi férfi képességeit elsajátítani, mi csak a hitvány férfitől irigyelt önzést, ledérséget, pimaszságot, felelőtlenséget megirigyelve majmoljuk azt, női egyenjogúság címén a cigarettás, whiskys, nadrágos forradalmunkkal kezdődően. Sokszor aljasabbak, önzőbbek és felelőtlenebbek vagyunk, mint ők – a rosszfiúkkal versenyzünk, és nem csak a holywoodi filmvásznon, hanem a valóságban is. Persze, ahogyan a valóságban nincs Indiana Jones, úgy nem létezik Lara Croft (Tomb Raider) sem. De létezik sok önálló, szingli: politikusnő, cégvezetőnő, katonanő, modellnő, ügynöknő, orvosnő, pszichiáternő, pedagógusnő, hivatalnoknő, bolti eladónő, munkásnő stb. Elenyésző százalékuk van tisztában azzal, hogy milyen a valódi férfi, s mik a férfi értékei, s a férfi szerep milyen képességeket igényel. A nők nagyobb fizetést akarnak, nagyobb karriert, mint a párjuké, mert a párkapcsolatban és a házasságban többé nem adják másnak a férfi szerepet, hanem úgy gondolják: már az övék. Így teljes emberek. De hogyan lehetne az övék a szerep, ha fogalmuk sincs mik a férfi valódi értékei? Hogyan lehetne az övék, ha az édesanyjuk is átvette már az apa szerepét (ahogy tudta, s főként, ahogy ő képzelte, hogy kell irányítani a családot) és ezért pl. soha senki nem fegyelmezte őket következetesen? És a következetesség nem az, amit sok nő gondol, természetesen érzelmi alapon, és persze aztán indulati alapon, tulajdonképpen, hogy a kicsi gyermeket mindentől óvni és kímélni kell és minden vágyát ki kell elégíteni, és, hogy a gyerekkel csak ők ordíthatnak, hiszen ha az apa ordítana, az olyan durva lenne és ijesztő szegény gyereknek, ehelyett anyuka ordít és néha pofoz, ha épp betelik nála a pohár, tehát indulatból és egyáltalán nem józan megfontolásból és nevelési szándékkal, hanem egyszerűen csak azért, mert el fogy a türelmük (Negatív Szaturnusz!) .

  Persze a nők ráfogják a nevelési szándékot mind a hisztérikus fegyelmezési próbálkozásaikra, mind a gyermekben gyönyörködő és élvezkedő kényeztetéseikre és aggodalmaskodásaikra… Azt hiszik, az irracionális hisztériázás egyenértékű az apa szigorú intő szavával és a megfontoltan adagolt apai pofonokkal – óriásit és végzeteset tévednek. Ahhoz képest hogy mennyire elterjedt és milyen súlyos mértékben szorítják ki a nők a férfit mind a párkapcsolaton belüli, velük szemben szükséges átvilágítói-leleplezési, megtermékenyítői szerepből és a gyermekekkel szembeni fegyelmező és nevelő apai szerepkörből, és élnek a férfiak így családi matriarchátusban, kötelezően adózva a családi kasszának, az apai - mára már csak névleges - címért adózva. És elterjedt legenda, hogy az apák nem is vágynak többre, főleg nők mondják keserű szájízzel, nagy belenyugvással. De valóban így van ez? A férfiak talán így tervezik előre a családi életüket? „Én csak leadom a pénzt és nézem a tv-t, mosom az autót, nyírom a füvet, vagy megyek a kocsmába, vagy meccsre.” Vagy! „Le se adom a pénzt, csak megyek a meccsre majd a kocsmába!

    „És éveket szenvedek egy nő mellett, akivel rendszeresen keresztbe teszünk egymásnak.” Persze a nő sem így tervezi, amit viszont nem tud az, az, hogy ha elhidegíti magától a férfit az irányítói, apa-leszerelő ambícióival, ha megtöri, ugyanúgy nem lesz boldog soha. Egyenjogúság nincs. (Ezt Hamvas világosan kifejti a Tabula Smaragdina-ban. Az egyenjogúság az egység megrablása, tönkretétele.) Ha van egyenjogúság, akkor a család tönkremegy. Nem a férfi makacssága miatt, hanem a nő makacssága miatt. Ugyanis, ha eleve adott, hogy a nő érzelmesebb, akkor miért ne kellene eleve adott legyen, hogy a férfi racionálisabb legyen, higgadtabban hozzon döntéseket, a gyermeknevelésben, de a kapcsolat működését illetően is?

    Aki spiritualitással foglalkozik, tudja, hogy az érzelmek alacsonyabb rendűek, mint a gondolatok. Tehát a nő akkor egyenrangú a férfivel, amikor higgadtan képes gondolkozni, erre viszont nem elég születni (jó racionális képességek, felelősségteljesség), ugyanis neméből fakadóan érzelmesebb a természete. Ahogyan a lány gyermek megtanulja kontrolálni érzelmeit, indulatait, szeszélyeit az apa irányítása, tanácsai, és fegyelmezése mellett, úgy készül fel  a leendő párkapcsolatában is a férfire hallgatni, s majd hagyni a férjét kellő következetességgel és, ha kell: szigorral nevelni gyermekeiket. Milyen szép is lenne így! Viszont nem lehet nem észrevenni azt a kétségbeejtő és elharapózott tendenciát, hogy mivel a mai férfiakat és a tegnapiakat is már az irányítani vágyó érzelmes, kíméletes és rejtetten vagy nyíltan annál indulatosabb édesanyjuk nevelő célzatú pofonok helyett, pszicho-pedagógiai fogásokkal, lelkében már gyermekkorban megnyomorítva – leszerelve - a leendő férfit, de a leendő nőt is, amennyiben lányról beszélünk.   

     Női „következetesség” az is, hogy miután egy nőnek sikerült megtörni és megalázni a férjét, mert ő dolgosabb, eszesebb, érzelmesebb, okosabb, pénzkeresőbb, ügyesebb, strapabíróbb, áldozathozóbb stb. és a férj csodák csodájára, erre fel alkoholista lett és más nőknél is keresett vigaszt, levonja, hogy minden férfi hasztalan, gerinctelen, szoknyapecér, gyenge jellemű és kollaborálni velük nem érdemes.

     Menthetetlenül önző és kéjvágyó, nőcsábász, felelőtlen férfiak mindig is léteztek – mondhatnánk, nyílván így van és nem lehet kideríteni mikor hol siklott ki a nevelésük: talán az apjuk is ilyen volt? Vagy talán az anyjuk leszerelte a szigorú és következetes apát, hogy kedvére kényeztethesse kicsi fiát, akiből aztán lett a nőket tárgyként kezelő, felelőtlen, hülye ripacs? Napjainkban egyértelműen kimondhatjuk, hogy az utóbbi történik, rányomva bélyegét az egész társadalomra. Erőszakos férfiak akadtak régen is, de erősek és erélyesek is. Mára ez utóbbiak eltűntek, mert a nők erőszakos többsége megtörte őket és az utódnemzésben új programot indított, anyuci kicsi fia projektnévvel. Végre az van a családban, amit a nők akarnak, dolgoznak, politizálnak és az apák helyett, érzelmi alapon, szerintük következetesen, az eredmények szerint teljesen rosszul fegyelmezik és főként: nem- fegyelmezik a gyerekeket. Hogy fegyelmezik-e és hogy akad-e még ma férfi, aki fegyelmezni meri a gyermekét akár a felesége ellenparancsával és a társadalom elítélő magatartásával bátran szembe menve, legyen a válasz ezekre a kérdésekre a híradó azon hírei, ahol kiskorúak bántalmaznak más gyermekeket vagy felnőtteket, pl. tanárokat is.

 Sőt, állítom, hogy a milliókat kizsigerelő, egymást is kijátszó, titkolózó hazudozó, háttérmanipuláló, nagy környezeti katasztrófákért is felelős nagyhatalmak figurái mind a nők saját indulati és érzelmi alapú elvei, szeszélyei és állítólagos következetessége szerint nevelt személyek, s vagy az édesanyjuk leszerelte az édesapjukat vagy még az édesapa felmenői között megtörtént a „kormányváltás” férfiről nőre, apáról anyára. Mindenhol azzal találkozok, hogy az anyák a lányaikat vagy arra nevelik, hogy használják ki és nyomják el leendő férjüket, még ha ez olyan anyai aggodalmas jó tanács formájában is hangzik el, hogy „hagyd el azt a férfit, amelyik nem érti meg, hogy ez és ez téged fáraszt, te erre, s arra vágysz, neked is lehet ilyen-olyan vágyad, nem ő mondja meg mit csinálj… stb.” A férfi, amelyik fel meri emelni a hangját a gyermekei anyai korrumpálása ellen, az erőszakos, azt el kell hagyni, de vajon nem-e hozza a nő olyan helyzetbe, hogy fel kelljen emelni a hangját? Nem-e akarja meggyőzni olyasmiről, amiről a férfi úgy gondolja: nem igaz. Ez már egyenesen veszélyes a gyermekre nézve. Pl. hogy a gyereket kegyetlenség pofon vágni – csakhogy igazán komoly példával hozakodjak elő, túllépve a házi kedvenc öltöztetésén, babusgatásán, szájból etetésén és ágyba-szokatásán el egészen a vásárlási, kényeztetési szabadságérzésekig, hogy ezek normális dolgok-e. Győzze meg észérvekkel a férfi a nőt? Általában ezt próbálják, de a „szabadon” dohányozni vágyó, emancipált nők ugranak az ellenvéleményre és teszik a hülyét, bevetik a pszichológiai trükkjeiket és ha a férfi – és elég sok férfi – ezt nem veszi be, attól még folytatják, és ettől valahogy minden normális ember, egy normális nő is, ha hülyére veszik: felemeli a hangját.

    Vagy talán nem? Arról meg a férfi nem tehet, ha férfias a hangja és ijesztőbben hangzik. Nem véletlenül alkotta így a természet, az isten, nem véletlenül ilyen a férfi. Nem azért, hogy a nő ki kérje magának a felemelt hangot. Igazából csak a rejtetten nagyon is agresszív nők viselik rosszul az erélyes férfiakat, és csak ők botránkoznak meg azon, ha egy férfi megpofoz egy gyereket, vagy akár nőt is. Nem azt mondom, hogy legyen szokás nőt megpofozni, viszont nem kell naivnak sem lenni: a nők nem angyalok, de sok angyali természetű nőben lakozik aljas fúria, ami gyermekként a folyamatos apai neveléstől megfosztva, bizony önmaga ellen játszó szörnyeteg lesz. És tulajdonképpen mindenki, aki a pozitív értelemben vett Szaturnuszi erőkkel, tehát az értelmes és következetes, ellentmondást nem tűrő fegyelmezéssel, korlátozással nem kerül harmóniába gyermekként, az felnőttként sokszor - szinte mindig maga ellen: a családja boldogsága és ezzel a saját boldogsága ellen is játszik majd.

Ébresztésképpen még néhány példa a személyes tapasztalataimból. Az én apám családjában is már a nagymamám, tehát az ő édesanyja volt az úr a házban, s édesanyáméknál is sikerült alkoholizmusba törni az apát. Az én szüleim között érdekes módon mai napig döntetlen, de kegyetlen állóháború, hidegháború folyik, és édesanyám annyit elért a csatáival, hogy végül nem tudtam meg, hogy édesapám vajon tudott volna-e következetesen fegyelmezni vagy sem? Nem kapott lehetőséget erre. Talán eleinte nem is volt ambíciója, hogy fegyelmezzen, később egyértelműen le lettek szerelve ezen törekvései. És igazából semmilyen családi köteléket nem éreztem vele szemben egészen felnőtt koromig. Nem szerettem a társaságát, esetleg, amikor viccelődött, de egyébként úgy tekintettem rá, mint egy albérlőre a lakásunkban. Mint egyfajta kellemetlenkedő alakra. Édesanyám sokszor panaszkodott rá és háborgásait direkt nekem adta elő, aztán ha ehhez nem sok kedvem volt, akkor számon kérte rajtam, hogy kinek panaszkodjon, megjegyzem gyermekkoromban történtek ezek. Felnőttként már nem érdekeltek a pszichológiai rám-hatásai, a bűntudatkeltés, sajnáltatás, a női-nem finomkodás alá rejtett agresszivitása, rejtett és fojtott haragvásai, gyűlölködései. „Ne menj férjhez soha.” Ki sem kellett mondani, persze azért elhangzott párszor, de enélkül is „rájöttem”, hogy a férfiakkal lehetetlen együtt élni. Ha a nő mindenáron irányítani akar, akkor nem képes rá. Fiatalkori szeretőim, mind félénkek voltak, anyuci pszichológiailag rávezette őket a nők kedvében járásra, s a női szeszély eltűrésére a sok kényeztetésért cserébe. Aztán szerencsére akadt egy erélyesebb férfi az életemben, aki elől nem menekülhettem. Mellette elfogadtam az anyaság és a feleségszerep gondolatát, de ez még csak a kezdet volt. Csak a gondolat. A gyakorlat távol állt tőle. A férfiról kiderült, hogy azért mégiscsak anyuci kedvence, de az a fajta, aki tárgyként kezeli a nőket, azt várja, hogy eltartsák (pénzeljék), babusgassák, kényeztessék és inkább hisztériás, mint erélyes és állítása és ígérete ellenére sem házasodni nem akar, sem gyereket. Csak rock zenésznek lenni és csajozni.

    Szerencsére más következtetést vontam le belőle, minthogy minden pasi disznó és így tovább… Mert ekkor kezdtem metafizikával foglalkozni, és még ha az agresszív és férfi-irányító női lelkem tiltakozott is ezután is, hogy megismerjek egy olyan férfit, aki erélyes, felelősségteljes és értelmes is, az eszemmel valahogy mégis ebbe az irányba állítottam magam és célba is értem. És a célban elkezdődött a gyakorlati rész is.”

     Nagyon hálás vagyok Jóo Violának amiért éppen ezekben a napokban, amikor az eddig oldottnak képzelt, mélyen tüzes (vulkanikus) anyai ági örökletes programomból eredő haragvási hajlamaim (Mérleg – Lilith: Tűzokádó Sárkány) két évi, alattomosan zagyva Vénuszi provokálása után, a csíkszeredai polgármesteri hivatalnál felfakadt mérgeim következtében lebetegedtem, Ő hívást érzett arra, hogy ilyen „mesteri” szinten írjon a Szaturnuszról. Ezzel nem csak, hogy az ide feltétlenül szükségessé vált, következő munkámat végezte el több mint felében, de „Istennek hála” leírt, kimondott olyan alapigazságokat is, amelyeket mostanában egyre ritkábban fogadnak el az anyák, és a pszichikailag anyává válni képtelen nők viszont még azt sem tudják viszont, hogy ilyesmi, hogy apai felelősség létezhet, illetve, hogy az egyáltalán nem csak azt jelenti hogy a melóba járó, vagy vállalkozó apa leadja a stexet az anyának. Sőt: hogy az a bizonyos Szaturnuszi felelősségtudat, aminek az apától való elvételét és a tanítónőnek, a szakóra-tanárnak, az edzőnek, majd a tanároknak és a pszichológusnak és később csak oly szívesen annak, átadták a nőkre is érvényes legyen, tehát, hogy a gyermek morális – szellemi fejlődéséért ők is felelősek, a gyermek apjával együtt, a sok szakember helyett egy modern nőnek sem jutna eszébe! Sőt: még az sem, hogy az erkölcsöt a szellemmel összekapcsolják! Mint az egyik, fent említett, sors-türelmi határhoz érkezett volt rendelőm, aki három férjet és ugyanannyi élettársat és mindez mellé rengeteg szeretőt kipróbál már, de állítólag egyikben sem emlékszik, hogy az, az apa, akiről én a hangfelvételen beszélek, bennük lenne. Persze, ha már csirájában eltaposta minden alkalommal, amint az jelentkezni merészelt! Mielőtt ugyanis odáig elvezettem, hogy a Szaturnusz mennyire fontos része az ő személyiségének is és nem egy tőle idegen, külső sorserő, a humanisztikus asztrológiai ismereteire alapozva, azt írta nekem, hogy „Az utóbbi időben a Szaturnusz őt folytonosan cseszteti”, és szeretne végre már ettől megszabadulni. El lehet képzelni az első reagálását arra a felvezetésemre, ami azt hivatott szolgálni, hogy magához közel engedje a pozitív szaturnuszi szelemet, sőt, hogy azonosuljon vele. Majdnem bepánikolt. Szerencsére, valamiért nagyon bízott bennem már az elejétől és nem „menekült el” teljesen a helyezet elől, csak további értelmezéseket igényelt, amit szívesen meg is adtam. A horoszkóp végére meg nem győzött hálálkodni, hogy rá nyitottam a szemét az élete legnagyobb problémája lényegére és megoldási lehetőségére. 

     Csak hogy megértsék a nők – az anyák, akik azt a keveset is amit látnak belőle, annyira félelmetesnek találják, hogy vagy eltiporják, amint a fejét bennünk felemeli, vagy azonnal kinevezik agressziónak, tehát ab ovo üldözendő, jellegzetesen negatív férfi tulajdonságnak, hogy nekünk férfiaknak, apáknak és nem apáknak, mennyire nehéz a szigorú és a szó szoros értelmében vetten könyörtelennek nevezhető Szaturnuszi – apai szellemiséggel kapcsolatba kerülni és azt teljes mélységében elfogadni, elmesélem a jelenlegi esettel kapcsolatos „szaturnuszi” viaskodásaimat.   

      Az első és a második „menekülésekor” is, Emőke a három nagyobb gyermeket hagyta nálam, és mindig csak Rékával „menekült” az állítólagos szerelmi boldogságai megvalósítása felé. Az első alkalommal még én is segítettem pakolni „az apja” (Az anyja férj-csaló szeretője, majd második férje, akivel az ősszel össze verekedett, aki az ősszel kizárta két gyermekével a kapunk kívül, és akit most az újraelhelyezési peres beadványában, az anyjával együtt, többszörösen a szüleimként emleget!) autóját, nem tudván, hogy mi áll a háttérben, oda adva neki szívesen még a csalásairól szóló titkait tartalmazó, általam vásárolt számítógépet is, meg az ugyancsak általam vásárolt kerékpárt, mindent, csak éppen mennyen, mivel nagyon meg voltam rémülve, hogy vagy megőrül itt nekem hirtelen, és én nézhetem magam egy őrült feleséggel és négy gyermekkel, vagy mielőtt az kiderülne, hogy nagy baj van az agyával, őrületében, valami tragikus dolgot művel a gyermekekkel. 

    És, amint aztán az rendre, lassan és nagyon lassan (A legutolsó és legveszélyesebb részlet csak hat hónap múlva) kiderült, a félelmeim nem voltak megalapozatlanok. Az utólag megkapott, Jáki Szilviával folytatott írott dialógusai alapján bárki számára világos lehet, hogy azokban a napokban – hetekben, teljesen elveszítette a józan ítélőképességét és a realitásérzékét. És a viselkedése is abszolút olyan volt, mint aki valamilyen drog, vagy valamilyen erős módosult tudatállapotot idéző gyógyszer hatása alatt van. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy akkor ő csak Rékát vitte magával, fel sem merült akkor még, hogy ez lehetne másképpen is. Csak miután az anyjánál ült sokáig és az, az ő közismert „józan eszével” meggyőzte a lányát, hogy fogadjon ügyvédet és annak a segítségével, adjon be külön egy válási keresetet, hát ebben Ő, nem, hogy Réka mellé még esetleg Turulát is igényelte volna, hanem egyszerre mind a négy gyermeket! – És abszolút meg vagyok ma győződve a történtek után (Turula csalánkiütéseinek a tíz hónapos „meghonosodásának”, vagyis az Emőnek a sebeit véresre és gennyesre vakaró szerencsétlen gyermek tíz hónapos szenvedéseivel szembeni őshüllői közömbösségét tapasztalván, valamint azt, hogy valahányszor a kicsiknek az előlünk való elzárása miatt lázadoztam, őt messze nem érdekelte az, hogy a nagyobb gyermekeivel találkozhat-e?), hogy Emőben semmiféle nyoma nincsen a gyermekei szeretetének. És ezt a meggyőződésemet abszolút alá támasztja a Turulának az anyjához való teljes átpasszolásának (A személyes felelősség teljes átpasszolásának) a kísérlete, vagyis a Turulától való megszabadulási kísérlete. Ő tehát egyáltalán nem azért kérte annak idején mind a négy gyermeket, mert olyan erős anyai érzelmekkel ragaszkodott volna hozzuk, hanem valamilyen sátáni számításból.

     Mielőtt másodszor is „meglógott volna a család elől” ugyanis, mit sem sejtve arról, hogy újabb júdási gondolatokat forgat az agyában (Akkoriban azt képzeltem, hogy a lehető legnagyobb összhangban élünk, tehát el jutottunk már abba a bizalmi egységbe, hogy ezt megkérdezhetem: ), megkérdeztem, hogy ugyan mi a csudát kezdett volna ő mind a négy gyermekkel, hogy képzelte azt, hogy mind a négy egyedül nála legyen, és ha tudta, hogy még kettőt sem tud rendesen eltartani, akkor miért kért ilyesmit, miért akarta a nálam biztonságban levő gyermekeket mellőlem elhurcoltatni? Hát ő akkor azt válaszolta, hogy ezt soha nem fogja elmondani. – Nem is kell, mert ma már biztos vagyok benne, hogy ebben a teljesen irracionális bírósági igényében, a szokásához híven, abszolút megfontolatlanul, az anyja újabb zseniális ötletének adott mindössze hivatalos formát. Akárcsak most, is, amikor át akarta passzolni neki Turulát, miközben ő felvételizett a Csíkszeredai székhelyű Sapietntia egyetem magyar nyelv és irodalom szakára. Anukának ugyanis végig az fájt és többek között azért is választotta el a lányát tőlem, hogy nem fejezte be az egyetemet, holott ő tanárnőnek álmodta meg a lányát! Márpedig az ő akaratának és terveinek, ha van azoknak még értelme, ha nincs, és ha egy egész család is rokkan bele a büdös nagy anyai ambíciójába, meg kell valósulnia! – Éppen úgy, ahogy a saját szervezetének kötelessége volt a cigaretta füstöt egy tíz perces túlvilági látogatással egybekötött szívroham után három napra elfogadnia, és ahogyan nála a gyermekeknek csokoládét és cukorkát kell ennie, ha kell, ha nem, annak ellenére, hogy a szerencsétlenek attól mind csalánkütésesek. Hát ugyanúgy az ő lányának is, tanári diplomát adó egyetemet kell végeznie minden áron, annak ellenére, hogy ahogy Magyarországon, úgy itt is egyre kevesebb tanárra van szükség, mivel egyre kevesebb a gyermek. Az erdélyi magyar gyermekek számcsökkenéséről és így a magyartanári szükségletek csökkenéséről nem is beszélve.  És ha már magyar-tanárságról beszélünk, akkor hivatásról és hivatástudatról is beszélünk. Kozma Emőkének, aki egy magyar tanári diplománál manapság sokkal többet érő asztrológusi diplomája van már, inkább abban kellett volna hivatást gyakorolnia, hogy példaadó anyai helytállásával is, de még inkább asztrológusi minőségében, hozzá járuljon az Erdélyi magyaroknak a fölösleges elvándorlása csökkentéséhez, és persze, a gyermekvállalási kedvük növeléséhez. Már csak azért is, hogy amennyiben komolyan a tanári pályát választaná valamelyik gyermekünk, akkor legyen, akit tanítson magyar nyelv és irodalomra, sőt: egyáltalán magyar nyelven bármire is. - De amint tudjuk, a Bak Lilithnél a rögeszmés vakság és az abból következő hülyeség áll az első helyen, és ezt a rögeszmés ambíciót szolgálja a Nap-Hold együttállással járó, csodált anyának való bunkó bégetés. Annak a gyermekeket kötelezően csokoládéztató – cukorkáztató pedagógus-anyának való bégetés, akinek a 11 éves fia még mindig bepisil éjszakánként!

      Szóval, román katonaként láttam és a magam bőrén is megtapasztaltam az aljassággal párosuló öncélú emberi gonoszság poklait, sőt: maga a kaszárnyán kívüli élet sem volt sokkal emberibb a Ceausescu féle nemzeti-szocialista Romániában. És ebben a sötét-tapasztalatban nem feltétlenül mindig a hatalom emberei részesítettek. Sőt: amint azt a Táltos Bolond c. regényemben megírtam, a fiamnak a nagyszülei és rajtuk keresztül, a Magyarországra disszidált első feleségem sokkal jobban kikészítettek másfél év alatt, mint a szekus tisztek tizenöt év alatt! De arra soha nem gondoltam, hogy egy normális édesanya képes hosszú hónapokon át tétlenül azt nézni, amint az öt és fél – hat éves kicsi gyermeke véresre vakarja magát folyamatosan, CSUPÁN CSAK AZÉRT MERT NEM MER AZ ANYJÁRA RÁSZOLNI ERÉLYESEN (És, ha nem használ, akár azt pofon is verni, és ha az sem használ akkor a torkának ugrani!!!), HOGY NE ADJON ANNAK CSOKOLÁDÉT! Azt soha nem gondoltam tehát, hogy valaha is találkozni fogok ilyen, a saját gyermekével szembeni őshüllői közönnyel rendelkező nővel – anyával. De azt, hogy ez a nő az én gyermekeim „édesanyja” lesz, aztán soha nem képzeltem volna!

      Pedig ott áll, a horoszkópomban a hét bolygó – közöttük a Plútó, a Lilit-Mars és a Nap által támadott Holdam a kilences házban! – De én azt képzeltem, hogy az Enikő halálakor átélt megrázkódtatás és az azt követő és a teljes gyászévben lezajló magamban való kutakodásaim és tisztulásaim, illetve az, hogy nagyon örvendtem az Enikőt követő gyermekeink születésének, és hogy dolgoztam értük és gondoztam és neveltem őket, és, hogy tulajdonképpen az egész életemet feláldoztam nekik és az édesanyjuknak, elég lesz ahhoz, hogy a negatív Holdam által is jelzett súlyos Rák-karmámat ledolgozzam, és, hogy a bennem levő gyermekellenes őshüllőt legyőzzem. De nem lehetett, hiszen, a rezonancia törvénye alapján, ezt, az anyai ági ősanyáimtól öröklött őshüllőt megtestesítő női szörnyet már 12 évvel korábban be vonzottam a sorsomba ész az egész életembe és ott élt mellettem. De mellettem nem tudta kiélni a hüllői egoizmusát, el kellett, hát innen meneküljön és megfordulván, meg kellett kíséreljen engem is szétmarcangolni, ha hagyom magam. És ezt attól függetlenül, hogy a gyermekeink sorsa mi lesz. Hiszen ő egy őshüllő, aki csak egyet tud: bosszút állni a férfin. Ha megtermékenyítette azért, ha nem termékenyítette meg akkor azért. A történtek tükrében ugyanis, Kozma Emőke teljes egészében egy ilyen, a gyermekei hogy létével és jövőjével szemben, abszolút közömbös, ragadozó őshüllői erkölccsel bír, akinek a gyermeke szenvedése nem képes elérni a szívéig, mert neki egyetlen fontos dolog létezik: a család-vállalás miatt félre tett fiatalkori világi-ambíciók és álmok beteljesítése. Hát ez tökéletesen beillik az én horoszkópom logikájába, csak azt nem tudom elképzelni még, hogy Mészáros Angélának mi keresni valója van benne? Mert, ő az irracionális igazságtalankodásával olyan feszültséget okozott bennem, amit már az én agyam sem bírt feldolgozni, de mivel a Turula sorsa forgott a kockán, a hirtelen kiváltott gyűlöletemet a Nappali rációm lenyomta a mély tudattalan világába, ahol az olyan alacsony vibrációkat keltett, hogy muszáj volt azonnal egy, az egész szervezetemet gyulladásba hozó vírussal kapcsolatban kerülnöm. Persze, miután a magas lázzal járó gyulladás elmúlt a szervezetem szintjén, az bent maradt még a skorpiói félelem-szervemben: a végbelemben. (Eseményről eseményig sodródva, az végén már azon kaptam magam, hogy teljesen kétségbeestem és rettegni kezdtem, hogy ELVEZETT AZ IGAZSÁG, hogy nem is létezik az Isteni Igazság, amiben eddig erősen hittem.) Még most is vérzik tehát a nyár elején már végképpen gyógyultnak képzelt végbelem, jelezvén, hogy el kell engednem és el kell bocsátanom abszolút mindent, és meg kell elégednem az Isteni Igazság létezésében való hitemmel. Hogy nem kell félnem, nem csak önmagamért (Ami már évek óta csak annyiban tét nálam, hogy bármi történhet, nem érdekel, csak éppen a munkaerőm és képességem maradjon meg ahhoz, hogy a gyermekeket felnevelhessem.) de még Turuláért, vagy valamelyik más gyermekemért sem! – Hogyan lehetséges egy ilyen hitet elérni, amikor azt láttam, amit láttam? És egyáltalán lehetséges? És éppen egy ilyen Angéla féle feminista őrültség megtapasztalása után?

   Fentebb írtam, hogy az első szerelmi „menekülésekor” Emő nem vitte Turulát magával, és csak azt követően adtam oda, miután férfiként a három kislányt teljesen elláttam, hogy ő az anyja parancsára, mind a négy gyermeket kérte és az apa gyűlölő feminista hivatalnokok oda is ajánlották mind a négy gyermeket. Ekkor, azért is, mert Turula el kezdett egyre jobban válogatni az evésnél, és amiatt, mert én ezt, és más kényeskedéseit nem jó szemmel néztem és ennek hangot is adtam, egyre többet kezdte hangoztatni, hogy ő közben az anyukájával is szeretne lenni, nem csak velem. Hát el magyaráztam neki, hogy mivel az anyukája nem akar hozzánk vissza jönni, csak úgy lehet az anyukájával, hogy amennyiben oda adom őt az édesanyjának, akkor többet nem lesz velünk és, amennyiben tovább kényeskedik és válogat az ételben, el viszem az anyukájához, de akkor már csak ritkán tud velünk találkozni. Az igazság tehát az, hogy részben amiatt is, hogy a kis Turula az ő növekvő étkezési válogatásával egyre jobban nehezítette, az amúgy sem könnyű dolgomat és másfelől, arra gondoltam, hogy amennyiben Emőhöz kerül, az fel fogja végre, hogy milyen nehéz több gyermeket gondozni és nevelni és le tesz arról, hogy mind a négy gyermeknek az itthonról való elhurcolásához ragaszkodjék. Becsületesen megvallva tehát, feláldoztam Turulát, annak érdekében, hogy a két nagyobbat, akiknek már kezdett kialakulni az egyéni értelme mellett az erkölcsi érzéke is, megmentsem. Nem kívánom senkinek ezt a döntést és ezt a választást, de ez volt akkor a leg célszerűbb. Arra gondoltam, hogy amennyiben sikerül a két nagyobb testvért megmenteni és helyesen nevelni, akármennyire is el szoknának a kicsikék tőlem és elvadulnának erkölcsileg az anyjuk és a nagyanyjuk mellett, a nővéreikre majd csak fognak hallgatni, különösképpen, ha azt látják majd, hogy azok jobban eligazodnak az életben mint ők. Hogy a leginkább emiatt a drákoi döntésem miatt gyötört utólag a lelkiismeret és ennek a kényszerben hozott, válás közbeni döntésemnek a feloldási lehetőségét láttam meg abban, hogy Emő 2OO8 augusztus 15-én úgy meglátogatott a két kicsivel együtt, hogy velem is aludt azon az éjszakán, és másnap el kezdtünk egy virtuális családegyesítési lehetőségről tárgyalni, talán nem kell senkinek magyaráznom.

     És a második szerelemi beteljesedés felé való menekülése alkalmával sem vitte el Emő Turulát és nem is volt szó arról az elején, hogy magával vinné. De hiába, mert hivatalosan hozza volt ítélve, és tudtam, hogy amint „kijózanodik” a szerelmi és a szahadzsa-joga kábulatából, azonnal fogja a gyermeket kérni. Én legalább is akkor ezt úgy képzeltem. Ma már erős kételyeim vannak és azt bánom, hogy miért nem indítottam akkor azonnal be azt a gyermek újraelhelyezési pert, amire végül csak kilenc hónap után szántam el magam látván a negatív történeteket. Szóval, mivel akkoriban Turula újból el kezdte az ételválogatást, és az anyjának az akkoriban igen intenzíven át élt felelőtlenkedéseinek a jelei: a kiütések is kijöttek rajta, de legfőképpen azért, mert Etelkának a második osztály elején komoly tanulási problémái kerültek és én képtelen voltam akkor mindezt egybe fogva, normálisan lerendezni, gyorsan Turulát is levittem Csíkszentgyörgyre. Persze, ebben a tehetetlenségemben és elkeseredettségemben elkövetett gaztettembe bele vegyült egy olyan remény is, hogy a két gyermekről való gondoskodás kényszerétől Emő sokkal hamarabb kijózanodik mint korábban, és velük együtt haza költőzik újból. De hát nem ez történt. Azt, hogy mi történt, nem kívánom itt elismételni. Tény, hogy nagyon megbántam azt, hogy Turulát oda adtam, ahelyett, hogy még akkor frissiben el kezdjek harcolni érte, hiszen már akkor is nyilvánvaló volt az anyjának az iránta – irántuk való, magas felelőtlenkedése.

      Az Angéla támadása, tehát az angyali támadás (spirituális agresszió), és a támadást követő jellegzetesen karmikus betegségem (Az én ellen-agresszióm következménye), rá világított arra a Szaturnuszi gyengeségemre, amitől végül is ki voltam borítható: a bennem még mindig, ha nagyon mélyen is, de létező, rejtett kételkedésemre, amivel azzal áltattam titokban magamat, hogy ez a lecke talán már elég lesz Emőnek és ezen túl már jobban fog vigyázni a gyermekre, nagyobb felelősséggel viseltetik majd vele – velük szemben. A sorsképletemben, a Szaturnusz és a Vénusz együtt állnak, de miközben a Szaturnuszt pozitívan fényszögeli a Jupiter, a vele együtt álló Vénuszt, ha az engedettnél nagyobb tűrési határral is, de negyed-szembenállásban fényszögeli a Hold. Ez a Vénusznak: tehát a „gyenge nőknek” tett korrupt engedményre való ösztönös hajlamom tehát az, ami mindig megrontja az apai felelősségtudatomat. A süket hitem abban, hogy a nők azért mégis csak több jósággal és szeretettel bírnak ab ovo, mint a férfiiak. Ezzel kellett tehát, mint örökös agressziós góccal, mint a végső és hosszú távú következményeiben mindig mérges konfliktust és ezzel agressziót eredményező ostoba gyengeségemmel le számolnom, és el magyaráznom magamnak, hogy Turula, aki most már látható módon, tudatosan igyekszik nem kényeskedni és nem válogatni, mert „apukával akarok maradni”, NEM LHET SZÁMOMRA PROBLÉMA és olyan külön teher, amit nem lennék képes úgy kielégíteni, hogy attól senki, tehát egyik testvére se kerüljön hátrányba, nem jelentheti azt soha többé, hogy emiatt Etelkával, vagy Medárdával kevesebbet foglakozhatok, hogy az ők szükségleteit nem elégíthetem ki.  Erről van tehát szó: az Ikrek gyakorlati körében: a III. házban álló Liluthemmel, nem szabad többé magamnak olyan gondolatokat meg engednem, miszerint Turula plusz terhet jelentene a másik két, nálam levő gyermekkel szemben. És akkor, ha ebben én egészen biztos vagyok, akkor, mindazok után, amit vele művelt az édesanyja, nem létezik az a feminista szolidaritási-erő, amely az én vele szemben érzett felelősségemnek az erejéből ki tudná őt mellőlem szakítani. Ideig – óráig esetleg ez még lehetséges, de maximum egy fél éven belül, neki mindenképpen hozzánk kell kerülnie. Nem létezik, hogy a szilárd és határozott apai felelősségtudatot, amely a gyermeknek a felnőtt koráig való elérkezéséig látja előre a fejlődése mozzanatait és a kamaszkor csapdáinak a helyes nevelés és okítás útján történő elkerülési lehetőségeit teljes éberségében tartja, le tudná győzni az üres és Lilith-szolgáló, női szolidaritás.                        

     Nőknek anyának lenni tehát, magától adódik még akkor is, ha egy bizonyos kor után (24 éves kortól ez holtbiztosan beáll!), a legtöbbjük előbb le kell győznie a Rák - karmának a különböző változatait: az attól való iszonyattól, hogy magzat (valami idegen lény...) kerül az ő szervezetébe (méhébe), el egészen a családanyai szerepkörtől való iszonyatig, attól való menekülési mániákig. Ez utóbbiak ha fiatalon férjhez mennek és nem védekeznek a magzatfoganás ellen, van esélyük arra, hogy egészséges anyákká váljanak és egészséges gyermekeket szüljenek. 24 – 26 éves kor után ez – kauzális személyi horoszkóp nélkül - egyre nehezebben fog menni. Mármint a családanyai szerepkör lelki és felelősségteljes elfogadása, és főként a magzatfoganás, valamint a szövődménymentes gyermekszülés. De ha fiatalon normálisan és természetesen, ha később ugyan, de asztrológiai, vagy pszichológiai segítséggel, de sikerül anyává válni, az anyaság állapota már eleve adott, hiszen ők hordják ki kilenc hónapon keresztül a magzatot és ők szülik meg, illetve belőlük műtik ki az orvosok, ha a tudományban jobban bíznak mint a saját természetes és isteni normalitásukban. Minden esetre az anyaság emiatt eleve „látható” és észlelhető nem kell valahonnan az ismeretlen lelki és szellemi ködökből azt elővenni. Az apaság viszont, koránt sem nem ilyen egyértelmű! Ahhoz és arra hívást kell éreznie  belülről a férfinak. Az nem adott eleve, mint az anyaság. Hiába, hogy jól fényszögelt a Szaturnuszom, mert a Rák - karmám miatt, egyszerűen semmit nem éreztem, amikor a fiamat megláttam, az elutasításon kívül, amiért újszülöttként egyáltalán nem hozzám hasonlított, hanem az utált apósomra.

Mivel nem szerelemből vettem el az első feleségemet, hanem hamis tisztességi érzésből, és amikor azt láttam már az esküvőnk napján, hogy a jobb anyagi helyzete miatt fölényeskedik velem, azonnal eldöntöttem, hogy mihelyt a nyáron megszületendő gyermeknek nem kell szopnia, elválok, azt követően, csak az illendőség kedvéért vettem magamhoz néha, a korához képest értelmileg eléggé vissza maradt gyermeket és elszórakozgattam a kis-hülyémmel, minden különösebb felelősség- és apai érzések nélkül. Aztán, amikor az édesanyja disszidált Romániából az Angéla édesapjával, és láttam, hogy a gyermek kezd vonzódni irántam, én is kezdtem jobban oda figyelni rá, mindaddig, amíg bizonyos jelekből rá nem jöttem, hogy ez egyáltalán nem is buta gyermek – tehát rám is hasonlít szellemben, nem csak az apósomra – hanem csak arról van szó, hogy intellektuális szempontból, nem volt provokálva, vagyis: ingerszegény környezetben jutott el a hatodik évébe. Ekkor ébredt fel iránta a felelősségérzetem, arra gondolván, hogy ez a gyermek ha ki megy Magyarországra, ahol az anyja még annyit sem tud vele foglalkozni, mint amennyit itthon (nem) foglalkozott vele, egy kész nyomorúság lesz számára az iskola, mint amilyen volt az én számomra, amiért az anyám (apám nélkül...) román iskolába adott. Mi tagadás, a hiúság is szerepet kapott abban, hogy a kezdetben csak ideiglenes állapotra gondolva, de törvényes úton magamhoz ítéltettem a gyermeket, arra gondolván, hogy ha ki is megy majd Magyarországra, letagadhatatlanul az én nevemet fogja viselni, és hogy néz az majd ki, hogy Kozma Szilárd költőnek a fia, alig tud átbukni egyik osztályból a másikba. Magamhoz vettem tehát és verseket tanultunk, számolni tanultunk, egyenesen beszélni (Nem hazudni!) tanultunk. Utóbbi sokkal nehezebben ment mint az előbbiek, mert ahol nevelkedett addig, annyira napirenden volt a hazudozás, hogy a szerencsétlen az elején még azt sem érette, hogy mi a fenét igénylek tőle. Szóval, akkor „jött be” az, hogy nem csak értelmileg, de erkölcsileg is felelősséggel tartozom a gyermekkel, egészen pontosan, a jövendő felnőttel szemben. Csodák csodája, az a gyermek, akit egy évvel korábban azért hordoztak a logopédusokhoz, hogy a kötelező beiskoláztatását el tudják halasztani, a korának megfelelő időben kerülvén iskolába, jó tanulóként zárta az első iskolai félévet. Aztán jött a rendszerváltás és én el mentem néhány hétre Magyarországra, rézben, hogy érezzem, hogy tényleg szabad vagyok végre, részben meg demokráciát tanulni, mivel egyáltalán nem voltam képes értelmezni a körülöttem történteket. Eközben viszont a nagyapja elrabolta Zalárdot Csíkszereda főteréről, amikor az békésen ment iskolába. Szemtanúk szerint még dulakodtak is, úgy, hogy az öreg el is esett, de a végén csak sikerült a hóna alá kapni és haza vinni a gyermeket, majd valamilyen, számomra máig rejtélyes módon átcsempésznie a határon és elvinnie az anyjához. Azt újfent leírtam a regényben, hogy milyen ügyvédi trükkökkel játszották ki, hogy az elrabolt gyermeket végül is a Csíkszeredai bíróság az anyjának ítélte. Ez a két év viszont számomra elég volt ahhoz, hogy azt a, csakis az apaságra jellemző felelősségérzetet, amivel a nevelés útján kellett volna felnőnöm, megszerezzem. Állítom, hogy ez a gyermek és a gyermekek jövőjét, illetve azoknak a jövőbeni értelmi és erkölcsi helytállását is folytonosan számon tartó, szemmélyes felelősség-tudat, teljesen más az anyák ötlet szerű és a gyermeknek mindig csak a pillanatnyi jólétére koncentráló felelősség érzésénél, ami inkább féltés és aggodalom, mintsem tudatos felelősség! Semmi nincs véletlenül a létben, a mi Lilithünk által befolyásolt érzéseinken kívül. 

Következik tehát a: Metafizikai értelmezés a Sátáni és a Luciferi magatartások különbözőségéről:

A nőknél a Hold, a személyi tudat-befolyásolási hierarchiája szempontjából egyenértékű, ha nem értékesebb a Napnál, és ezért a női spiritualitás és bölcsesség szempontjából sokat nyom a latban, ha a Hold erős pozícióban van, például a Sárkányfarokkal, vagy az Ascendenssel együtt állva, miközben a Nap alig fényszögelt és inkább csak negatívan. Azt magam megírtam már hét évvel korábban, egészen pontosan a regényem 19 fejezetében - ahol az anyai ági örökletes programok létét kezdtem elsőként fogalmazgatni -, hogy a paradicsomi almába-harapás aktusa, amiként Hamvas nevezi: a létrontás, már csak a második mozzanata a megváltás-ellenes magatartásnak, és ezért az almába harapás, a Luciferi aktusnak mindössze egy sokkal későbbi és nyilvánvalóbb - Anyagi és ezért gyengébb és nőiesebb! - következménye.

    Az első megváltás-ellenes aktust ugyanis, még a teremtés gyökerénél követte el a Lilith által („belülről”) befolyásolt, vagyis az öncélúan önállóvá változni próbáló Fény ősprincípiuma. A Fény angyala: Lucifer, az által válik ördögivé, hogy különváltnak és különállónak hirdetvén magát, nem akarja átvilágítani és megtermékenyíteni a Szeretetet, a női princípiumot. Vagyis az által, hogy nem akar a Szeretetbe behatolni, azt átvilágítva, termékennyé tenni, és így, a Szeretetben és a Szeretet által kiegyenlítődve, újra egyesülni az abszolút létállapottal.

A paradicsomi létrontás, már csak a második mozzanata tehát a bűnbeesésnek. És ez, az első – a Luciferi! – aktusnak, mindössze a sápadt következménye és az anyagi változata. Tehát, amennyiben az anyagot durvának nevezzük, ez a Paradicsomi bűnbe esés, az elsőnek a sokkal durvább és nőiesebb változata! Mivel hogy az elsőt (akkor én úgy képzeltem el és csak most, hogy ezeket leírtad világosodott meg előttem az hogy az elsőnek is két nemű változata van!) még a teremtés gyökerénél követte el a Fény (a Maszkulinitás) ősprincípiuma: a Lucifer. A Lilith által folyamatosan öncélúvá változtatott Fény ősprincípiuma ugyanis, nem akarja átvilágítani és ez által a megváltás irányát annak mutatva,  megtermékenyíteni a Szeretetet, vagyis a női princípiumot és így, akarja magát átadni a szeretetnek, nem akar azzal és az által egyesülve az abszolút állapotba visszakerülni.

    Azon freudista női olvasói feltételezésekkel ellentétesen, miszerint én az anyámra haragudtam volna meg, vagy tőle ijedtem volna meg, őt utáltam volna meg a gyermekkoromban valamiért, és tudattalanul ez a harag munkálna bennem még mindig (Lám, hova, illetve mennyire félrevezet az amatőr pszichológia…) a női princípium ellen érzett mély tudatalatti haragomban, a valóság a következő:

   Én annyira imádtam gyermekkoromban az anyámat, mint hívő katolikusok a Szűzanyát, és életem első felében teljesen nőpárti voltam és a legelszántabb feministáknál is férfi-ellenesebb! A valóság tehát, éppen hogy az ellenségeim által feltételezettnek az ellentéte: én, a jóságos édesanyám mellett, egy olyan mostohaapával nőttem fel, aki civilben és otthon Adolf Hitlert, és a fajtiszta német harciasságot és férfias intelligenciát dicsőítette, és ő maga az abszolút pátriárka szerepében tetszelgett otthon, tehát abszolút családi önkényúr volt. A biológiai apám, ennek a „férfias” magatartásnak a másik véglete, a tartástalan és gerinctelen és a családjával és a gyermekével szemben felelőtlen bohém férfi típusa volt, aki úgyszintén nem emelhette a férfiasság (Jang) ázsióját az édesanyját a mostohaapja brutalitásaival szemben féltő gyermeki szemeimben. A nagybátyám viszont (Anyám testvére), egy, a szobrászati tanulmányait a felesége igényére abba hagyó, hiába, hogy humánus, mert még a gyermeki értelmem szemében is láthatóan akarat-gyenge megtört, csak késő nyugdíjas korában újra sápadtan-művészkedő férfi volt. Nagyapám viszont Ló-bolond volt, akit éppen az édesanyám igyekezett teljes mértékben démonizálni, és szerető egykéjeként én ezt tőle átvettem. Ezzel szemben ott voltak a jóságos keresztanyáim, akik születésnapjaimon felköszöntöttek és karácsonykor könyvet ajándékoztak, tehát nem csoda, ha az anyám által tanított ördögi apa-és férfi-szemléletet egy az egyben átvettem, illetve azt (és erről még elméleteket is hangoztattam), hogy az életben minden rosszat a férfiak csinálnak, a szegény ártatlan nők csak ennek az elszenvedői. És ezt olyannyira, hogy nem is nagyon tudtam férfiként viselkedni, mindaddig, amíg ezek a kedves és ártatlan nők, becsülettel és keményen rá nem ébresztettek arra, hogy minden botnak két vége van. Summa summarum, ez, az ide vonatkozó, nagyon hibás és nagyon rossz, belém nevelt gondolkozási reflex (a férfi ördög, a nő angyal) annyira mélyen bennem volt, hogy az első bűnbeeséséi aktusnak (A Lilith első diadalának) csak a Lucifer (Fényhozó!) negatív (romboló) teremtő szereplővé válását ismertem fel, és úgy képzeltem, hogy a női korrupció csak később, az anyagi megtestesülések folyamán következett be. Ti., amikor Éva Ádámnak átadja az almát azzal a kérésével, hogy amennyiben azt akarja, hogy boldog legyen a jövőjük, egye meg az öncélú pragmatizmus, vagyis az életnyerési lehetőségekben való magasztos hit almáját.

   Mint minden ami létezik, az abszolútumnak a Lilith hatására történt megzavarodása, vagyis: megoszlása és megsokszorozódása után, a bűnbeesettségi állapot is kettős:

   Miközben a Lilith által megrontott Fény (a Lucifer) elutasítja a Szeretet átvilágítását és megtermékenyítését, illetve az abszolútumhoz a szereteten keresztül való visszakapcsolódást, mondván, hogy ő nem akar az egységbe visszakerülni és ez által, a Szeretetbe behatolva, a teremtést lehetővé tenni, addig, a Lilith öncélúsága által ugyancsak megkísértett Szeretet is meg akar maradni magában, magának, és emígy Szeretetből Satanavá változott női princípium, elutasítja a Fénynek befogadását, vagyis az attól való megtermékenyülési lehetőséget és ezzel elutasítja a Fénynek a magán (A szereteten) keresztül történő, abszolút létbe való visszakapcsolását is. A Sátáni állapot az tehát, amikor a nő nem fogadja magába a megtermékenyítő fényt, hanem vagy elutasítja azt, vagy csak az élvezet-okozó részét fogadja el a Fénynek, illetve, amikor ő maga akarja minden áron megtermékenyíteni és átvilágítani a Fényt (a férfi szellemét) és emiatt képtelenné válik a fény befogadására, a megtermékenyülésre.

    Amint Hamvas írja: a stupiditás csúcsa, amikor a megtermékenyülő hatalom akarja a megtermékenyítő hatalom szerepét átvenni, vagyis amikor a nő akarja a férfit átvilágítani, ahelyett, hogy szeretné azt. Illetve, a mai modern időkre lefordítva: a Satana a hamis Fény által (A szeretet nélküli, nagyokos és steril Luciferi tudomány által.) akarja maga-magát, önhatalmúlag és persze önkényesen megtermékenyítetni: „majd” csak akkor, amikor úgy érzi, hogy el jött az ideje, amikor úgy érzi, hogy „fel van erre készülve”. Vagyis akkor, amikor rég óta lejárt már annak az ideje: harmincöt éves koruk után és természetesen csak egyetlen egyszer, és azt is csak azért, hogy ne maradjon egyedül, illetve, hogy mások ne mondják azt, hogy még ennyire sem képes!

A Lucifer metafizikai jelentésére úgy jöttem rá, hogy hirtelenjében egyszerre igen durva visszajelzéseket kezdtem kapni arra a nemes bánatomban hozott, fölöttébb értelmes elhatározásomra, hogy nem fogom Emőkét többé semmiről, amit felfedezek, felvilágosítani és nem fogom őt többé fizikailag sem megtermékenyíteni.

    Nem csoda, ha az anyám által tanított ördögi apa-és férfi-szemléletet egy az egyben átvettem, illetve azt a nézetet (és erről még elméleteket is hangoztattam akkoriban), hogy az életben minden rosszat a férfiak csinálnak, és az ártatlan nők csak ennek, a mikor hőzöngő és kegyetlenkedő, mikor akarat-gyenge férfiak által kreált tragikus helyzeteknek az elszenvedői. És ezt olyannyira komolyan gondoltam, hogy nem is nagyon tudtam férfiként viselkedni, mindaddig, amíg a velem egy korú kedves és ártatlan nők illetve az őket védő édesanyák, egyértelműen és határozottan rá nem ébresztettek arra, hogy minden botnak két vége van. Summa summarum, ez az anyám által belém nevelt ferde tudati reflex (a férfi ördög, a nő angyal) annyira mélyen bennem élt, hogy még az első bűnbeeséséi aktusnak is (A Lilith első diadalának), mindössze a Lucifer (Fényhozó!) negatív (romboló) teremtő szereplővé válását ismertem fel elsőként, és úgy képzeltem, hogy a női korrupció csak később, az anyagi megtestesülések folyamán következett be. Ti., amikor Éva Ádámnak átadja az almát azzal a kérésével, hogy amennyiben azt akarja, hogy boldog legyen a jövőjük, fogadja be az öncélú élvezetet és kényelmet biztosító pragmatizmus koncepcióját, vagyis, hogy nyelje le az életnyerési lehetőségekben való ézsaui, júdási és fausti hitnek az almáját.

   Mint minden, az abszolútumnak a Lilith hatására történt megoszlása és megsokszorozódása után, a bűnbe-esett élet állapota is kettős!

   Miközben a Lilith által megrontott Fény (a Lucifer) elutasítja a női princípium: a Szeretet átvilágítását és megtermékenyítését, illetve az abszolútumhoz való visszakapcsolódást, mondván, hogy ő nem akar az egységbe visszakerülni, a Szeretetbe behatolva, és így a teremtést átvilágítva, a megváltást is lehetővé tenni, addig:

    A Lilith öncélúsága által megkísértett Szeretet, és emígy Szeretetből Sátánná változott női princípium, elutasítja a Fény befogadását, maga akarván megtermékenyíteni és átvilágítani a fényt (Amint Hamvas írja: a stupiditás csúcsa, amikor a megtermékenyülő hatalom akarja a megtermékenyítő hatalmat gyakorolni és a Fényt átvilágítani. Értsd alatta: a nő a férfit tanítani, irányítani).

    A modern időkre lefordítva: a Sátán a férfit, illetve a férfiasságot elutasító nő, vagyis a hamis Fény által (A szeretet nélküli nagyokos Luciferi tudomány által) akarja maga-magát, a luciferi tudomány segítségével, tehát önhatalmúlag és persze, „majd” csak akkor, amikor ő akarja(!), amikor ő úgy érzi, hogy el jött annak az ideje, illetve, amikor „fel van erre készülve” (A mai nők: harmincöt éves koruk után és természetesen csak egyetlen egyszer, és azt is csak azért, hogy ne maradjanak egyedül, illetve, hogy mások ne mondják azt, hogy még ennyire sem képesek!) megtermékenyítetni.
     A Lucifer metafizikai jelentésére úgy jöttem rá, hogy hirtelenjében egyszerre igen durva visszajelzéseket kezdtem kapni arra a, valamely nemes haragomban hozott, fölöttébb értelmes elhatározásomra, hogy nem fogom Emőkét többé semmiről, amit felfedezek, felvilágosítani.
    Egy női olvasónk is, arról tett panaszt, hogy mennyire bántja őt az, hogy nem tudta a misztikus tudását (Fényét) nekünk átadni, mivel mi nem bizonyultunk rá eléggé nyitottnak és méltó befogadóknak, miközben azzal áltatja magát, 29 évesen és hajadon (amazon) állapotában, hogy azért nem tud anyává válni (megtermékenyülni), mert a társadalmi (külső!) körülmények még mindig nem akarják ezt számára lehetővé tenni!”

 A Hamvas Béla Andorogünosz c. tanulmányában, egy spirituális gondolkozó gondosságával és egzaktságával le vagyon írva, hogy éppenséggel a budoár misztérium szolgálata, vagyis a nő-szolgálatába állított ostoba tudományosság az, ami a mai állapotokhoz elvezetett és semmiképpen nem az „anyag-sötétségébe” süllyedt férfinak a tiszta szellemű, de gyenge női princípium fölött aratott gonosz győzelme. Az én meglátásom csak annyiban tér el a Hamvasétól, hogy az egész szörnyűséget - Mármint azt, hogy a civilizált lányok és nők és férfiak képtelenek a gyermek foganásra-nemzésre, szülésre és a család-vállalásra. – akkor követték el, amikor a férjeket – tehát a potenciális apákat, kiszorították és kiűzték azokról a helyekről, ahol a szülések megtörténtek. Azok, akik a későbbi apákat (jövendő férjeket) is szülő feleségük mellől a külső szobákba, konyhákba, nyári konyhába, udvarra, majd a kocsmákba szorították ki. Vagyis a fontoskodó szülész-bábák, majd az őket felváltó, és a „tudatlan” férjeket (apákat) egyszerű állatnak néző és tudományos okuláréik mögül szigorúan le is néző szülész - nőgyógyászok a hibásak, azért, hogy ma nem csak a szülést tragédiaként megélő nők, de a férfiak is félnek a gyermekáldás kezdeti fizikai megpróbáltatásaitól.    

    Utóbbiak nem csak, hogy végleg elszakították a férjeket a szülő-feleségüktől, hanem el kezdték a szülőnőket fájdalom- csillapítani és zsibbasztani, majd amikor a helyzet ettől még inkább rosszabbodott: tömegesen altatni és császár- metszeni. Aztán, amikor ettől, vagyis az így a világra műtött lány utódok teljesen elvesztették a foganási képességüket és megteltek magzat-és életellenes spirituális programokkal, kitalálták a lombik-bébi nevű mesterséges fogamzási módszert. Lehet tehát, hogy Iringónak igaza van annyiban, hogy az akkoriban a férfiak által gyakorolt orvostudomány győzte le a spirituális éberséget, de ezt kifejezetten női igényre, a finom és teljességgel nőies humanizmus és liberalizmus még finomabb és még gyengédebb, és még toleránsabb eszméinek a hatására és befolyására tette!

    De amennyiben a mai liberális - szocialista kormány-programoknak megfelelően, gyökeresen megszűntetnék a szülészetekkel való kollaborációs lehetőségeket (Vagyis: megszüntetnék a programozott szüléseket: a jövendő felnőtteknek az anyai igényre történő mesterséges és időnapelőtti humánus kiugrasztását az anyjuk hasából), illetve: megakadályoznák a gyermekeknek, az anyák "fölösleges"(sic!) szülési fájdalmaktól való meg kímélése érdekében történő kioperálását császár metszés útján, hogyha tehát drasztikusan lecsökkentik a szülészeti osztályokat, akkor végre a korház zsibbasztó eszmekörétől megszabadított kismamák, mehetnek a Geréb Ágnes féle lelkes orvosok tanfolyamaira, hogy ott megtanuljanak végre újból otthon és orvosok nélkül szülni! És ha azt megtanulják, azzal együtt egyebet is megtanulnak (Pl. önmagukat végre nem a gazdasági - termelői és a politikai, vagy médiabeli teljesítményeik szerint értékelni tudni!), és újból megjön a gyermek-szülési, becsületes család-alkotási (Minimum három gyermek!) kedvük.
    Négy gyermekkel egyáltalán nem érzem magam nagy családosnak, habár Mo-n, már a hármas gyermekes család is nagynak számít. Nem kérem, a három és a négy gyermek még csupán a normális gyermekszám. Rengetegszer találkozok azzal a jelenséggel, hogy a hozzám sorsrendezési segítségért forduló családanya, vagy családapa „föltétlenül akar”(!), de persze, rögtön az is kiderül, hogy csak egyetlen gyermeket! Esetleg még "meg is nyugtat" azzal, hogy, de azért az egyetlen 10 év körüli gyermekük mellé, még szeretnének egy gyermeket, persze, lehetőleg most már leányt, vagy fiút, vagy még egy fiút ... Nem győzöm felhívni a figyelmet arra, hogy az abszolút teremtő erőnek, a teremtés első őserejének (Az Úrnak!) nem szabad önkényes elképzelések szerinti előfeltételeket szabni és ilyenkor mentális agresszivitást követnek el. Vagyis fekete mágiáznak még akkor is, ha nem hibásak, mert metafizikai tájékozatlanságukban teszik ezt. Ne csodálkozzanak tehát, ha a foganás illetve a gyermeknemzés nem megy, illetve, ha utólag betegesebb lesz az így megfogant gyermek, mint ahogyan az édesanya horoszkópjából kiolvasható spirituális programok és az általános állapotok - élethelyzetek szerint lennie kellene. Sőt: volt egy olyan helyzet is, amikor a teremtő ősszubsztanciából így "kiokoskodott" gyermek meg is halt mindjárt a születése után egy héttel. - Persze, ebben az esetben másféle mentális agresszió ténye is fent állt. Az egy, vagy maximum két gyermekben és a gyermekek nemének az erőszakolt elvárásában való gondolkozás egyértelműen ellentmond a teremtői őstörvénynek, amely nem ismeri az egyetlen, vagy két gyermek létrehozása ideáját (képzetét), hanem a gyermekekét. A több gyermekét tehát. Aki egykében, vagy kétkékben gondolkozik tehát, szükségképpen törvénytelen állapotba kerül, és az ne csodálkozzon azon, ha utólag a sorsában - Akár tíz, vagy húsz év múlva is! - minden rosszul sül el. Hogy jobban megértsük a jelenséget induljunk el fordítva: (Normális és egészséges személyek esetében, tehát nem ,amikor ez egyik szenvedélybeteg pl., vagy a férj elviselhetetlenül agresszív.) az öt, vagy négy gyermekes családoknál, majdhogynem teljességgel kizárt már a válás, vagyis a család-szétszakítás kérdése. Három gyermekes családok esetében sem annyira gyakori még, habár itt már könnyebben megtörténik azért, mint a négy, vagy az öt gyermekes családok esetében. A két gyermeknél már semmi probléma, egy kis családon kívüli szerelem, egy kis félreértés, és máris futás a válóperes szak-ügyvédhez, egy gyermek esetében csaknem szükségszerű a válás, ha nem erősen vallásosak a szülők, az olyan gyermek nélküli "családok" esetében, amikor nem azért nincs gyermek, mert nem lehet, hanem a házastársak védekeznek, az öregkorig tartó együttmaratáshoz már vagy fanatizmus, vagy lelki deviancia szükséges. Persze, az okoskodó ész azt mondja, hogy azért, mert azok vállalnak több gyermekek, akik amúgy is a család iránti elköteleződés szellemében nevelődnek. - Megnyugtatok mindenkit, hogy én mint egyke, nem ilyen szellemben nevelődtem, sőt! - Lehet, hogy ilyesmi is közrejátszik néha és néhol, de az igazi válasz a kérésre a törvényességében keresendő, vagyis abban, hogy nem véletlenül nevezte a régi magyar nyelv a várandóságot áldásnak a felemelően tudományos terhesség helyett, illetve, nem véletlenül mondták azt a régi székelyek, hogy: Egy gyermek nem gyermek! Két gyermek is alig-gyermek. A három gyermek, már kezd gyermek lenni. (Figyeljünk csak oda: még a három is csak kezd gyermek lenni.) Szóval, csakugyan nem mindegy hogy miként számolunk, hogy mennyiségben-e vagy minőségben. Mert az utóbbi "székely aritmológia" az egyetemes törvényeket számon tartó, minőségi számolás, az egykéző - kétkéző gazdasági spekulálás viszont, ami szerint "egy is őrület", illetve: "ez az energia-bomba kitölti az egész éltünket, nem hagy helyet senkinek és semminek önmagán kívül", mindössze szürke és szellemtelen, mennyiségi kalkulációk következménye.

    Számomra teljesen világos: az általánosan (globálisan…) érvényes bűnbeesettségi életkoncepciók hatásán kívül, milyen szellemiség, miféle örökletes karma mozgatja, mi sarkallja tetteiben az egész emberiséget? Nos, kiderült, hogy az, a bizonyos nyers személyi karakterek alá rejtett, tudattalan spirituális szellemiség, aminek a sugallatára cselekszünk, érzünk, gondolkozunk és képzelgünk, nem az apáktól öröklődik, hanem az anyai ági női őseinktől: vagyis a nagyi, dédi, üki, szépi, stb.-i spirituális tévképzeteiből származik ránk, az anyai ági női őseink képzeleti, gondolati és érzés-világában kialakuló mély-tudattalan karmikus programokból. Amennyiben tehát agresszív, illetve mások személyiségét kevésbé tolerálni képes, akár egy férfi, akár egy nő ösztönvilága, ezt az agresszivitásra való hajlamait nem az apjától és nem is az apai nagyapjától örökli, hanem az anyai ági őseitől. Csodálkozol? A női petesejt százszor akkora és százszor bonyolultabb (erősebb) mint a férfi ivarsejt, és miközben az ivarsejtek állandóan cserélődnek, a női petesejtek kialakulnak az anyák petefészkében még azok magzat korában. Vagyis ahhoz a petesejthez, amiből te lettél, még az anyai nagymamád szervezete szállította az alapanyagot, és ahhoz, amiből az édesanyád lett, a dédnagymamád szervezete, és így tovább, női generációról, női generációra Éváig! De, természetesen itt nem az anyagi determinációról van szó, hiszen jól tudjuk, hogy az anyag mindössze valaminek a kifejeződése, ami az anyagnál sokkal finomabb és ezért meghatározóbb! És ez nem más, az a szellemiség, aminek az illető anyagi struktúra (állandó, éveken át az anya szellemvilágával impregnálódó petesejt, vagy hetente kicserélt, új ivarsejt) a leghatározottabb hordozója. Hogy arról ne is beszéljünk, hogy nem az apa (A „sötét és agresszív anyagi” férfi!) hordozta a méhében, reggeltől estig és estétől reggelig a magzatára gondolva, még álmában is arról képzelegve a jövendő gyermeket, hanem az édesanya!  
    Már akkor, amikor a Magyarországi szocialista-szerelmes többség, az egykéző bankár, Medgyesi és a kongresszusaikon még mindig a vörös internacionálé fülbe mászó dalát harcosan éneklő csapata mellett döntött, az öt gyermekes kisvállalkozó-sarj, Orbán Viktor, és a családalapítás terén öt zömében követő narancsszínű Fidesz-csapata helyett, tudván, hogy a kevés munkával történő, bankári pénzfialtatás misztikus eszméje mennyire gyér levegőjű lufi (A kilencvenes években Romániának nem is egy, hanem két nemzetközileg elismert Bank-vezér miniszterelnöke volt és Románia mégis mindvégig helyben topogott.), azon kezdtem gondolkozni, hogy mi lehet a metafizikai oka annak, hogy nem az addig gazdaságilag is jól bizonyító, sőt: még a 2000 évi Békéscsabai kolbásztöltő versenyen is részt vett Orbánt jelölték ki a magyarság további irányításra a párkák? Hát miért? De miért? Hát azért, mert az által, ha a korábbinál is több gazdaság-politikai szakértelemre szert tevő Orbánék tovább hizlalják a magyarságot, spirituálisan (erkölcsileg) az még jobban, és a végén teljesen eltunyult volna. Olyannyira, hogy a végén teljesen képtelenné válik a saját fizikai reprodukciójára (Amennyiben számít ez. De szerintem nem erről van szó, hanem a teljes személyi felelősséggel végzett gyermekgondozáson és nevelésen!), de főként lelki és szellemi reprodukciójára!

     Nem tudom, Amerikának és a miénknél majdnem tízszeresen nagyobb nyugati nemzeteknél meddig tágítható veszélyes egyensúlyvesztés nélkül az emigrációs politika, de a magyarság nem engedheti meg magának azt a spirituális luxust, hogy a harmadik világból érkező emigránsokkal töltse fel magát számbelileg, mivel nem képes – és bizonyára neki nem is kell! - magyarrá változtatnia olyan arányú afrikai és ázsiai emigrációs hullámokat, mint Amerika és egyes nyugati nemzetek (Lám, a franciáknak máris meggyűlt az emigránsokkal a bajuk!). – Szüksége volt tehát a magyarságnak a nyugati liberális gazdaság-erkölcsi őrületből való kijózanodásra és úgy látszik, ehhez nem az Orbán Viktor gulyásleveses példákkal vegyített misztikus tartalmú programbeszédei kellettek, hanem az, hogy Gyurcsányék jól kifosszák és a bicska-nyitogató szembe-vigyorgásig hazudozva, végre életnagyságban is megmutassák a nyugatiasan spekuláló magyaroknak az internacionalista-liberális humanista Istent.
És tényleg: nagyon is jól végzik Gyurcsányék a párkák által rájuk bízott nemzet-ébresztői feladatot! Elveszik a korházakat? Hála az Istennek: a mostoha-anyanemzet újabb generációi kénytelenek lesznek leszokni, pl. az én édesanyám által is, egy egész életen át folytatott, ártatlan beteg-állapotokban és ingyen-gyógyulási lehetőségekben való gondolkozásról. Elveszik az egyetemeket, ahol mindent lehet tanulni, csak éppen egyetemes értékű életfolytatáshoz, életvitelhez szükségek kauzális információt nem? (Vagyis azokat a tanodákat, ahol kizárólag a teremtés eredeti rendeltetésével ellentétes, életnyerési lehetőségekről szóló információt lehet szerezni!) Nagyszerű! Legalább a kutató szellemű, racionálisan gondolkozni képes, de magát kábítószerekkel, vagy misztikus zagyvaságokkal áltatni nem szerető, értelmes ifjúság, akinek a figyelmét nem kötik le többé az életnyerési lehetőségekről szóló pragmatikus tanok, kénytelen lesz körül nézni, hogy az utóbbi két évtizedben nyugatról és keletről egyaránt beözönlött misztikus szemét alatt, maradt-e még egyáltalán olyan értékes metafizikai információ, ami, amellett, hogy ténylegesen használható is, hosszú távon nem okozhat károsodást? (A napokban kaptam egy levelet, amelyben egy, a feleségemmel egykorú asszonyka leírta, hogy egy Magyarországi asztrológus segítségével, miképpen számították ki a legoptimálisabb foganási időpontját a majdan megszülető gyermeküknek. Amint írtra, az „optimális asztrológiai időpontot” szerencsésen sikerült is pontosan elkapni, csak éppen hogy, a gyermeket idejekorán ki kellett műteni belőle császármetszéssel, majd a kis skorpió-szülött, egy hét múlva meghalt. – Hiába na, a paraszt-pragmatizmus, az paraszt-pragmatizmus, még a szellemtudományok birodalmában is. Eszébe nem jutott volna egyiknek sem, hogy a gyermek foganási idejének az önkényes meghatározásával mentális erőszakot, vagyis fekete mágiát gyakoroltak az Egyetemes Teremtőerőkkel és az Isteni Elmével szemben.)

   Az ötödik bolygó által képviselt teremtő- megváltó erőnél: a Jupiternél, a spirituális értéktudat – a gyökre való visszavezetés - megnyilvánulásánál, kezdődik az ember! Többször is említettem - és a Féltékenység metafizikájában ezt ki is emeltem és kielemeztem! -, hogy való igaz ugyan, hogy az állatvilágból fejlődtünk ide biológiailag, ami azt jelenti, hogy rengeteg un. az állatok által megtestesített, kiemelt ősprincípium-érvényesítési készséget, reflexet (A Freudisták szerint állati ösztönt) hordozunk magunkban (Pl. az önkéntelen mimikrizési – kaméleonkodási: hamis információ áramoltatási késztetéseket, amit, ha nem tudatosítunk magunkban és a belátás segítségével nem oldjuk fel, semmit nem ér az életünk és aminek a legtöbbször cukorbetegség, vagy a rák különböző fajtáinak "megszerzése" az eredménye.) de messzemenően nem vagyunk állatok. Nagyon durván leegyszerűsítve a kérdést, azt is mondhatnánk, hogy a Jupiterig, illetve az őt követő hetedik bolygó által megtestesített őserőig: a Szaturnuszi - emberi és egyetemes - felelősségtudatig, igazából nem is létezik spiritualitás. Ha visszafelé haladunk a Mars is mindössze a nyers (férfias) életerőknek az adagolási képességét, vagy negatívan: képtelenségét jelzi, a Vénusz mindössze a természeti kiegyenlítődési képességet (képtelenséget), a Merkúr a földi élet végig vezetéséhez szükséges nyers intelligenciát, mai kifejezéssel: intellektust, a spekulálási képességet (lineáris és természeti összefüggés teremtési képesség) még akkor is, ha ez azt ember esetében tévesen szellemi tevékenységnek és képességnek nevezik, a Hold az anyai - szülői (Figyelem: a magyar nyelv szerint a férfiak is szülnek, és nem véletlenül: nekik is van Holdjuk a születési képletben, csak éppen nem kell mindent Merkúri logikával értelmezni!), táplálói, gondozói készségeket és képességeket, amivel ma az állatok, ott ahova a luciferi tudományával oly oda s vissza levő, spekuláló ember még be nem matatott sokkal jobban állnak, mint az un nyugati értelemben - hipokrita keresztényi értelemben - civilizált ember, és végül a Nap, amely mindössze a nyers individualitást, az individuális öntudatot és individuális érzéseket - érzékenységet testesíti meg.

    A Jupiter által megtestesített értékszelekció és a Szaturnusz által megtestesített felelősségtudat azok az őserők, amelyeknek az emberi szellemben való intenzív jelenléte az embert az állati fajok fölé emelik, és nem a pragmatikus intelligenciája. Úgy is mondhatnánk, hogy amennyiben nem léteznének a Jupiter és a Szaturnusz által megtestesített őserők, az emberi faj sem emelkedhetett volna ki az állati regnumból. Nem is annyira a minőségi életre való törekvés, mint az utódokkal szembeni felelős viselkedés, azok gondozása, ami a majmoknál és az elefántoknál sokkal magasabb (közösségi és egyéni!) színvonalat ért el, mint más állatoknál volt az a tényező, amely az embert az állatok közül kiemelte, és nem az eszközhasználat, amit a materiálisan spekuláló antropológusok a kiemelkedés fő okának megneveznek. Nem minthogyha az állatokban nem működnének egyáltalán ezek az őserők, de náluk ez a működés mechanikus és automatikus, miközben az embernél ezek tudatosnak indultak és tudatosnak kellene lenniük. Kellene..., mert a tudományos technikai innovációink mindössze az egoizmusunkat szolgálják, és az emberiség szintű tudatosságunk (természettudományunk), egyelőre ott tart, hogy valós értéktudat és valós felelősség szempontjából, az állatoknál sokkal szerencsétlenebbek (ostobábbak!) lettünk, és egyelőre minden úgy néz ki, hogy magunk alatt vágjuk el a fát. Éppen ezek a, a tudomány és a civilizációs eszközök - gazdasági lehetőségek - segítségével igen könnyen a visszájukra fordítható Jin - Jang szerepköröknek az összezavarodása jelzi azt, hogy a természet, amely az egyetemes törvényeket egy - az egyben leképezi, sokkal jobban működik egyelőre mint, ahogy mi "működünk". Mivel hogy az eszünket az egoizmusunk, kapzsiságunk, természet- és Istenárulásunk, buta hiuságunk, és az un. pszichológiai devianciáink által diktált érzelmeink kiszolgálására használjuk.

    Ez a modern Judási logika ismertetője. Nem kell ahhoz semmiféle spirituális tudás, hogy amennyiben egy racionálisan gondolkozni képes ember a világban körülnéz, észrevegye, hogy mit rendezett az ember a földdel, illetve a természet világával a humánus - szociális - liberális öntudatával. Több helyen említettem már, hogy valamilyen eszközre lenne szükségem ahhoz, hogy az egész emberiség, és főként az egész tudós és misztikus társadalom fülébe ordítsam, hogy az, amit a külső természetben romboltunk, illetve, az, hogy a rombolásból mi látszik, mindössze a jéghegynek a csúcsa, ahhoz képest, hogy a racionális szentimentalizmusunkkal mit, és mennyit romboltunk belül, a spirituális természetünkben.

   Még vannak idealista tudósok, akik élethűen ecsetelgetik, hogy mi lesz, ha az emberiség hat éven belül, sőt: lehetőleg azt megelőzően, minimum négy éven belül nem fordul meg? Ne legyünk idealisták: NEM FOG MEGFORDULNI. És semmiképpen nem fog úgy megfordulni, hogy a politikai vezetői erre rávezetik. Ne vicceljünk! - Még a mi megvilágosodott Orbán Viktorunk is, aki nem is olyan régen kapta meg a szocialista sajtó mosdatását, amiért a Békéscsabai kolbásztöltő versenyen rész vett, semmit nem tanult az esetből, és most a hústól fosztott gulyás leves példájával teszi érzékletessé a választási kampány-nyitó mondanivalóját. A Jupiternél vagyunk. Rég óta emlegetem azt (Egészen pontosan: 1996 óta), hogy semmiféle krízisből nem létezik kiút, csak be-út. Vagyis nem kívül, az anyagban és a természetben kell az elrontott dolgokat helyre hozni, hanem belül, az öntudatban. És Hamvas: a krízist magunkra kell vennünk. Vagyis, minden lépésünk hiába való, amíg nem a személyes krízis teljes felvállalásával és belső feloldásának a megkísérlésével - a személyes magatartásunk megváltoztatásával: és ez által a sorsunk rendezésével - kezdődik. Hiba belátás nélkül (Belátás: befelé látás nélkül!) viszont lehetetlen a sors- és életrendezés. Igenis: valósággal meg kell erőszakolnunk magunkat, ahhoz, hogy az általános emberi életfeladatokat, és a horoszkópjainkból kiolvasható személyi életfeladatokat felvállaljuk, mert az ego szolgálatába állt spekuláns eszünk (Lásd fent: a bűnbeesett, luciferi és sátáni eszünk) mindennek a fordítottját akarja szolgálni, és mindig megtalálja a megfelelő elméleteket ahhoz, hogy megmagyarázzuk magunknak, hogy mit és miért nem tudunk megcsinálni. (Pl. a szülői szerepköreinket időben: a ciklus és a ritmus törvénye szerint megkezdeni.)

      Beszéljünk tehát egy kicsit a magyar nemzet sorvadásának a két - három évszázaddal korábbra visszanyúló spirituális-gyökereiről, metafizikai okairól. (A Spirituális Trianonról és a spirituális 2004 december 5-ről.) Értékszelekció kérdése az, hogy a nő milyen férfi által hagyja magát megtermékenyíteni, illetve, hogy a férfi milyen nőt akar megtermékenyíteni. Illetve, mostanában: hogy a nő milyen férfitől (Általában a férfitől!) nem akar megtermékenyülni. - Képzeljétek el, olyan konkrét (Magyar és Magyarországi!) esettel is találkoztam, hogy egy férfi azért vált el egy igen kedves, értelmes, művelt, spirituálisa érzékeny és nem utolsósorban szép nőtől, mert az 17 éves házasság után, végre vette a bátorságot és a lüke férje "akarata"(!) ellenére gyermeket "merészelt" foganni és szülni. És ez még mind nem elég: a nemesen öntudatos, amúgy jobb oldali beállítódás, férfinak még volt egy felesége, és attól is ugyancsak azért vált el, mert az is gyermeket merészelt szülni az ő kifejezett tiltásai ellenére! Világos, hogy ebben a férfiban tómból a negatív Szaturnuszi szellem.

     Szóval, éppen ebben kellene megmutatkoznia az állatoktól elválasztó emberi öntudatunknak, hogy miután - lehetőleg: helyesen - kiválasztjuk a párunkat, mindössze azt az egy nőt akarjuk megtermékenyíteni, és attól az egy férfitől hagyjuk magunkat megtermékenyülni, biológiailag és lelkileg (pszichológiailag) is, akit kiválasztottunk, mint életünk párját, akivel az egységesülés és a megváltás útjára lépünk. Merthogy finomabb szinteken, vagyis a felső mentális szinteken, már nem hogy lehet, hanem igen is szükséges a kölcsönös információcsere, sőt: ott már az is szükséges (Nem csak, hogy lehetséges), hogy a férfi is befogadja a női princípium képviselői által sugárzott információt és attól megtermékenyüljön. Ehelyett, a saját karmikus (negatív) determinációiról mit sem tudó nő, aki 30 éves koráig képtelen volt anyává válni, mivel a tudattalan képzeletvilága iszonyodik, a megtermékenyüléstől, vagyis attól, hogy őt bárki férfi is megtermékenyítse és a kilenc éves, különböző keleti spirituális egységek tanulmányozása után is, képtelen megszabadulni a férfias férfiak iránt érzett gyűlöletétől. Ha csak csendes neheztelés formájában is, de nagyon is lézik, és a lelkét mindig felzaklatja a megtermékenyítő férfiak iránt érzett ősi, anyai ági gyűlölete, amelyet önkéntelenül és öntudatlanul kisugároz magából, akárcsak az olyan édesanya, akivel éppen azért bánt el kegyetlenül az édesapa, mert az anya uralkodni akart az apán.   

    Egyes női rendelőim fölöttem is szeretnék megszerezni a hatalmat önkéntelenül, és minden női eszközt bevetnek annak érdekében, hogy irányítsák a munkámat és azt írjam vagy mondjam a horoszkópjaikban, amit magukról olvasni, vagy hallani szeretnének, vagy valamilyen, általuk sem ismert késztetésük miatt, valamiféle fölénybe kerülhessenek velem szemben. Női férfiként tehát, meg akarnak engem termékenyíteni: az ők „zsenge” és finom, de ezért az enyémnél szerintük sokkal többet érő tudásukat át akarják nekem adni. Miféle tudást? Azt, amellyel áltatják magukat, hogy a külső sorskörülmények miatt nem tudnak anyává válni, mivel addig védekeztek a gyermekáldás ellen, amíg meddővé váltak és most lombik bébi programok után kezdnek érdeklődni… Melyik tudást? Azt a mindössze intellektuális szinten megszerzett, de személyesen egyáltalán nem realizált keleti misztikáról szóló információ-halmazt, amelynek segítségével "A nyíltság látszatai mögé bújnak az igazi, tényleges nyíltság elől" (Hamvas: Korszenvedélyek utólagos igazolása.)?

    Nos, az a tény, hogy ilyen alapállásból és ilyen tudással akarják a mai nők a férfiakat megtermékenyíteni, teljességgel tükrözi azt a korjelenséget, amely alapján a nyugati típusú civilizáció nőinek a nagy többsége, a tudattalanjában (aurájában) levő magzat- gyermek, család- és életellenes programok hatására, öntudatlanul is, de általában olyan férfit választ, aki őt – A férfias nőt tehát - nem tudja megtermékenyíteni. Olyat, aki összellemiségben - logoszban - nem elég erős ahhoz, hogy a női gyengeséggel szembeni kötelező toleranciára hivatkozó nőket megtermékenyítse. Olyat tehát, akiben nincs elég spirituális erő ahhoz, hogy ezt a hamis lelki szűziességet ezt a törvénytelen Artemisi állapotot meg tudja törni és a nőt rávenni arra, hogy legyen hajlandó a benne létező potenciális anyaságot elfogadni. Egyáltalán nem véletlen az, hogy az utóbbi időkben hozzám érkező Magyarországi horoszkóp-kérések nagy többségében a férfi minimum négy évvel fiatalabb a nőnél, és az egyre ritkább, legjobb esetekben is egy idősök a férfiak a, végre - valahára: tova harminc éves koruk után megtermékenyülni hajlandóvá vált nőkkel! A spontán, illetve természetes: un. automatikus fizikai - biológiai megtermékenyülési idő viszont 28 éves kor után lejár, és az amazonok ott maradnak hoppon és jó, ha csak csodálkoznak. És veszélyes, ha neheztelni kezdenek az Istenre, hogy nekik, a gyönyörű és értelmes és kultúrált és kellemes, és jóakaró és nemes és úgy-e szeretetteljes stb. hölgyeknek miért nem lehet azt, amit "a nyomorult, tudatlan parasztlánynak, vagy cigánynőknek lehetséges"? - 

    Ezen a jelenségen lehetne sokat rágódni, de most nem ez a téma. Hanem az, hogy másfelől, ugyancsak az anyai ági női ősöktől származó, magzat- gyermek, stb. ellenes örökletes programoknak köszönhetően (azok hatására), vagyis a különböző és azonos vibrációs szintű spirituális energiamezők és energiaterek elkülönülésének, illetve kölcsönös vonzódási törvényének a hatására, ezek a nők olyan életkörülményeket is idéznek be maguknak, amelyekben, legalábbis a látszatok szerint, nem lehetséges a családalapítás. Amivel MO-n gyakran találkoztam, az volt, hogy az ilyen hölgyek olyan családos férfiakba lette szerelmesek, vagy váltak legalábbis azok szeretőjévé, akik vagy kezdettől kijelenttették azt, hogy nem válnak el a családjuktól - feleségüktől, vagy hosszú éveken át hitegették ezeket a hölgyeket - lányokat azzal, hogy majd a következő alkalommal elválnak és a "megszabadulás után" közös családot alkothatnak. Persze, a legtöbb esetben az illető hölgyek is tudták azt valahol a lelkiismeretük, szintjén, hogy ez nem igaz, de ebbe a kölcsönös hazudozásba jó belekapaszkodni, mert addig nem kell a felszabaduláshoz - karmától való megszabaduláshoz vezető életfeladatok felvállalásába ténylegesen és konkrétan belevágni.

    És az már csak harmadlagos kérdés, hogy ezek a hölgyek viszont, akik érzik, hogy az életük legfontosabb mozzanata: a teljes teremtés elmaradt, illetve csak részben realizálódott, egy gyermek világra hozatala és felnevelése által, minden áron meg akarnak termékenyíteni mindenkit (Lásd az egykés anyukáknak a gyermekeik általuk elképzelt boldogságát erőltető örültségeit.), és minden módszert és érvet - még a finom és érzékeny nőiségnek a mostanában mindenütt sikert arató érvét is - bevetnek ahhoz, hogy a férfiaknak is, az ők nagyszerű tudását átadják, és amennyiben ez nem sikerül, akár alattomos támadásba is lendülnek. És ez természetes is, hiszen a hiányt, a bennük tátongó űrt, a hiány-információt: vagyis a Lilithet, valamiképpen be kell tömni, és ha ezt a férfiak nem hagyják, akkor nemes és önérzeteskedés és "pontra tevés" formájában, megérkezik az öntudatlan bosszúállás.

   Az én öreganyám még most is meg szeretne termékenyíteni akár engem is, de mivel ez kb. 2O éve nem megy neki, előbb a fiatal Emőkével próbálkozott. Ám a feleségem figyelmét idejében felhívtam a veszélyre, hát most a kilenc éves Medárdát okítja az alattomos tolerancia filozófiájára. És mi lett annak az eredménye, hogy ő szerette volna mindenáron a férjeit megtermékenyíteni (Lásd a regényem II fejezetét), amire az Oroszlán Ascendensem is utal? - Az én dicsőséges nagy egykeségem, amit szinte darabokra vágtak szüléskor azért, hogy az ő életét megmentsék, mivel állítólag sehogy nem akartam kijönni! Persze, a dolog éppen fordítva áll: ő nem volt képes velem áldott állapotba kerülni és magát újjászülni. Máig nem tudom eldönteni, hogy szerencsének nevezhető-e az, hogy valami csoda folytán mégis csak átjutott a fejem valahogy a szülőcsatornán és a szülész letehette azt a szikét, amivel engem készült összevágni. És persze, csak harminc éves korában..., és persze a gonosz apámtól el kellett válni, és persze, a mostohaapámtól is el kellett válni, mivelhogy minden férfi, ha nem felelőtlen, gerinctelen szélhámos, akkor agresszív és brutális disznó ugyebár? És persze minden nő k. az anyámat kivéve, nem? Mikor hagyjuk abba ezt a disznóvályú - színvonalat?

   Amikor rájöttem arra, hogy az erős férfiasság- és személyiségellenes karmikus programom következtében, hamis fény-szellemiség megtestesülése vagyok, és át kell alakítanom magam valós Fény-megtestesüléssé, nem csak azért volt ez iszonyúan nehéz, mert nem volt ehhez példám, hanem azért is, mert a nekem is új, férfias magatartásom mély ellenállást és ellenérzést váltott ki mind a nőkből, mind azokból a  bennem élő gondolat-formákból és én-képzetekből, amelyekkel az anyám megtöltött gyermekkoromban.

     Az hoz az életben pozitív eredményeket, ha a megtermékenyülő hatalom (A Szeretet ősprincípiumának a) képviselője, a nő, nem akarja átvenni a megtermékenyítő hatalom szerepkörét (Mármint a mindenhova behatoló, mindent értelmező - átvilágító és ezzel megtermékenyítő Fény ősprincípiumának a szerepkörét.). Hiszen amikor akár önkéntelenül is, de erre törekszik a nő, olyan férfit (Spirituális, szellemi, és lelki és a legtöbb esetben: biológiai megtermékenyítésre képtelent) és olyan körülményeket is vonz be magának a rezonancia és a hatás visszahatás, valamint a nemek és a polaritás törvénye alapján, amelyek lehetetlenné teszik az eredeti szerepköre, bocsánat: funkciója betöltésében és ezzel gátolja saját magát a karmája feloldásában. És akkor majd mind csirizelhetik - ragaszthatják, hegeszthetik és kalapálhatják egymásba a lombik programokon belül a 10 százalékos sikerű a női petesejteket és az ivarsejteket a biológus és a tudós urak, mert vagy lesz eredmény, vagy nem. És ha lesz is (Amennyiben a nő időközben megszelídült...) ki tudja milyen. Nem mondom, lehet jó eredmény is, attól függetlenül, hogy én mindössze egyetlen rosszat láttam felnőtten, de hajlok arra, hogy inkább „nehéz ügy” a többi is, illetve, hogy még súlyosabb örökletes programokat hordoznak magukban, ezek, a teremtési automatizmusokat meglovagoló módszerekkel kierőszakolt egyének, mint az édesanyjuk, aki csak ily módon "juthatott gyermekhez.”   - Eddig tart tehát a régi tanulmányom, ami már csirájában hordja és részben meg is világítja, a jelen témakörünk alapproblémáit.

    Az embernek bármilyen, a közösségi és a törvény-alkalmazási létszférát érintő dolga is legyen, és bármerre is lépik hivatali – intézményi szinten, mindenütt azt látja, hogy a hivatalnokok, akik eredeti funkciójuk szerint őt lennének hivatottak a politikai képviselői által megalkotott törvények szellemében kiszolgálni, a törvényes munka- és kötelességvégzés helyett, illetve a törvények tisztességes és becsületes és főképpen felelősségteljes alkalmazása helyett, mindössze arra használják a törvények paragrafusait és szövegrészeit, hogy azok által, a lustaságukat és munkarestségüket, vagyis a felelőtlen felületeskedéseiket, és persze, az egyéni őrültségeik szerinti eljárásaikat fedjék a törvények idézésével. Valamint arra, hogy az elvhűtelen és nem egyszer törvénytelen eljárásaiknak az állítólagos törvényességét igazolják. A hivatalnoki defetista alapállásról és lelkiismereti gonoszságról, Hamvas Béla egy egész tanulmányt írt, az „Értekezés a közigazgatásról” címmel (In Patmosz I), amelyet minden, „A másik emberben mindig csak a szépet és a jót meglátni” elv szerint élni megkísérlő, és ebben a törekvésében, már csak a saját Lilitje miatt is szükségképpen elbukkó, fennkölt misztikus és ezoterikus szépléleknek ajánlok realitás-ébresztőként, mint a földi életben való eligazodáshoz elengedhetetlen bedekkerként (Úti kalauzként). Mellesleg, a jelen tanulmány lényegi és általam nem véletlenül késleltetett mondanivalója szempontjából igen fontosnak találom azt a Hamvasi megjegyzést, miszerint a vezető pozícióba kerülő női hivatalnokok, szükségszerűen gonoszabbakká válnak a férfi hivatalnokoknál. Illetve, a kontra-szelekció (Lilith) elve szerint, már eleve a gonoszabb és korruptabb női hivatalnok-„egyedek” kerülnek ilyen vezetői pozícióba. - Kérem szépen tehát ezt a Hamvas által észlelt tényállást, amit eleddig én egyáltalán nem hittem el neki, megjegyezni, mivel lesz rá hivatkozás a lényegi következtetések levonásánál.
     És éppen a később kifejtendő lényegi mondanivalóról jut eszembe, hogy az a feltételezés sem állja meg a valóság próbáját, miszerint én most csak azért írok a közösségi női gonoszkodásnak eme törvényes álca alá rejtett formájáról (Mindenki a politikusokat szidja, ami, amellett, hogy általában mindig jól áll, mivel azonnal helyeslőkre talál, nagyon könnyű és kényelmes is. És nem csak azért mert a politikusok férfiak általában, tehát a politikus-szidalmazó szükségképpen nem a gyengébb nem képviselőivel kötekedik általában, hanem azért is, mert a legexponáltabb helyen állnak a közösségi létszféra területein. Eközben az alacsonyabb hierarchiában álló köz- és magánhivatalnoki szférák törvénytelenkedéseiről, defetista disznóságairól csak akkor szerzünk tudomást, ha valami egészen botrányosat követnek el, illetve, ha személyes dolgunk kerül valamely intézménnyel. És az én tapasztalataim szerint - legalább is Csíkszeredában! - itt már jóval több a nőnemű közintéző, mint a férfi nemű. Ugyanakkor a maszkulin vétkezésről, a férfi - banditizmusról és perverz, kegyetlen és sokszor gyílkosi magatartásokról, visszaélésekről rengeteg az irodalom, a fényképes és filmes dokumentáció, de a női bűnözésről, még a felszínre kerülőről is hallgat általában a média, mintha itt is valamiféle védelmezési udvariaskodás folyna. Ha én követtem volna el valamely nálam levő gyermekkel azt, amit Emő Turulával elkövetett és ha én loptam volna el tőle – tőlük a gyermekek ösztöndíját és az állami gyermeksegélyek nyolc hónapon át felgyűlt összegét és Emő feljelentett volna, rég óta a börtönben ülnék. Én viszont hiába jelentettem fel mindezért őt az ügyészségen is, nem csak a gyermekvédelemnél, annak érdekében, hogy megfelelő hivatalos jelentéseket kapjak legalább ahhoz, hogy Turulát megmenthessem, mert mindenki, de mindenki - még a rendőrség is! -, Emőnek falaz amiért ő nő.  

    Nem, egyáltalán nem érzem a hivatásomnak, hogy világítsak rá a közbűnözés és a partikuláris aljasságoknak másik, feminin oldalára is, hanem azért írom le mindezt, mert asztrológusként azzal a realitással kell szembe néznem majdnem nap mint nap, hogy az a tévhit amiben én éltem kamasz, fiatal és érett férfi korom elején, miszerint a nők mindenben ártatlanok általában és jóakarók és jóhiszeműek és jóságosak és felelősségteljesek és tisztességesek, miközben és ezzel szemben a férfiak általában léhák, agresszív gézengúzok, bajkeverők, kegyetlenek, stb. és főként: a családdal és a gyermekekkel szemben felelőtlenek, AMELY NÉPI TÉVHITET a volt-feleségem is, KEMÉNYEN KIHASZNÁLJA MOSTANÁBAN (Miközben szerintem nem létezett még a földön olyan egyszerű polgári életet folytató, tehát kevés pénzű családban élő, négy gyermekes családanya, akinek olyan kevés dolga lett volna mint neki. Illetve, mint aki annyira meg lett volna kímélve, mint ő!) és ez által, a diszkriminatív nő-védelem által, ez a tévhit RENGETEG CSALÁDI BAJT, SŐT SZERENCSÉTLENSÉGET OKOZ, amelyben nem csak a tévhit miatt magatehetetlenné tett apák szenvednek teljesen feleslegesen, hanem első sorban az apa nélkül maradt, vagy a leszerelt, tehát szellemileg impotenssé tett - és papucs kormány alá nyomott - férfiak által nevelt gyermekek. Persze, nem annyira a jelenben szenvednek ők, hanem felnőtt korukban.
   

    Szóval, miután azt kellett látnom, hogy Turula és Réka többszörösen meg volt fosztva attól a jogától, hogy velem, tehát az édesapjukkal és Medárdáékkal, tehát a testvéreikkel együtt lehessenek legalább két hetente, tehát amikor nem találkozhattak a gyermekek a leg közvetlenebb családtagjaiknak számító személyekkel, illetve, amikor azt láttam, hogy Turulának a teste még mindig telve van a figyelmetlen és felelőtlen étkeztetéséből származó és így sorozatban előálló, de mindvégig kezeletlen csalánkiütések egyre növekvő sebeivel és sebhelyeivel, Panaszt és jelentést tettem le a Megyei gyermekvédelmi Szervezethez, esetleírásokkal, fényképekkel dokumentálva a jelentést. Miután semmi nem mozdult két hónapon át, ugyanazt tettem a Városi ügyészségen is, de ezúttal már a tavaly ősszel ellopott gyerekösztöndíjak és állami gyermektartási díjak visszaszerzésének az ügyében is tettem le a bíróságra kérést, amit viszont ott nem fogadtak el, mondván, hogy ez már bűnügy, ezzel az ügyészség foglalkozik. Hát akkor oda tettem le a kérést, hogy szeretném a volt feleségem által ellopott pénzüket vissza kapni. Erre fel az ügyészség le szólt a Rendőrségnek, hogy nézzen utána a dolognak, amire meg jelent nálam egy alkomiszárként bemutatkozó civil ruhás rendőr, aki meghívott másnapra a rendőrségi irodájába. Itt íratott velem egy nyilatkozatot, aminek a szelleméből már akkor kiderült a számomra, hogy nem lesz a dologból semmi, de még mindig várom az ügyészség hivatalos válaszát.

    A gyermekvédelmi hivatalos válasz ugyanis meg jött, és abban a Pálfy Zsuzsanna nevű, egyetlen gyermekes, de férjetlen hivatalfőnöknő, akinek még az Enikő lányunk halála előtt készítettem el a horoszkópját – Ez azért fontos, mert azokat a horoszkópokat még én is a klasszikus asztrológia és misztika szellemében készítettem, vagyis úgy, ahogyan nekem is, mint mindenkinek tanították, és amelyeket ma, a kauzális ismereteim elmélyülésével, nulla értékűnek tartok. – és akivel kollaborálva Emőke a 2OOO-es évek elején, megkísérelt kismama felkészítőket tartani (Zsuzsának talán máig működik a Bölcsölő nevű kurzusa...), szóval a Pálfy Zsuzsa nevű, ugyancsak Csíktaplocai hivatalkfőnöknő, szerkesztett számomra egy hivatalos választ, amelyben azt írja le, hogy egy egész munkacsoporttal kivonultak Emőkének mind a Csikszeredában élő és lakó nagymamájához, mind az édesanyjához Csíkszentgyörgyre és mindent a leg nagyobb rendben találtak. Tehát szerintük semmi gond nincs a gyermekekkel, én fölöslegesen írtam tehát napokon át a román nyelvű panaszaimat, jelentéseimet.
A SZÉPSÉGHIBÁJA viszont ennek a gyermekvédelmi hivatali jelentésnek AZ, HOGY ABBAN A PERIÓDUSBAN AMIKOR AZ EGÉSZ VÁROSI GYERNEKVÉDELMI APPARÁTUS állítólag az én jelentésem alapján helyszínelt - És el lehet képzelni, hogy mekkora nagy és milyen lelkiismeretes KÖRNYZETTENULMÁNYT végzett! -, MIND A NÉGY GYERMEK NÁLAM VOLT, VAGYIS, ŐK EGYETLEN EGY GEYREMEKKEL SEM TALÁLKOZTAK ÉS NEM BESZÉLTEK! – Mondom, ezek, a női szolidaritás szellemében, az anya becsületét és hírnevét védik és nem a gyermek egészségét, jogait és érdekeit!

És akkor vettem a Románia Családi törvénykönyvét és a gyermekek és a szülők jogaira vonatkozó összes törvénycikkelyt és paragrafust előbb elképedve, majd nagyon oda figyelve elolvastam. Azért olvastam elképedve, mert sehol, de sehol nem találtam benne meg azt a mondatot, vagy csak halvány utalást sem arra vonatkozóan, amely NEM LÉTEZŐ TÖRVÉNYNEK A SZELLEMÉBEN, velem - jobban mondva a gyermekeimmel! – mindeddig, minősíthetetlenül aljas és gazember módon kibabráltak ezek a Hamvas Béla által nem véletlenül ab ovo gonoszaknak nevezett női hivatalnokok! Ugyanis, nincs és nem létezik ilyen törvény Uraim és hölgyeim még a 2OO4-ben újra írt és kötelezővé tett, román családi tőrvény-könyvben sem! Vagyis olyan törvény, vagy akárcsak ajánlott törvénykezési és bírósági eljárási elv, amely az édesanyának az apával szemben bármiféle előjogot is biztosítana!
Sőt: a törvény kiemelten és határozottan tilt mindenféle nemi alapon történő megkülönböztetést (Diszkriminációt!!) a szülők között, és erre kimondottan felhívja a figyelmet, mind bíróósági - törvényszéki szinten, MIND A GYERMEKEK EGZISZTENCIÁLIS ÉS CSALÁDI, VAGY KÖZÖSSÉGI JOGAINAK A BETARTATÁSÁVAL FOGLALKOZÓ INTÉZMÉNYEK SZINTJÉN.

Nem létezik tehát sehol olyan törvény, vagy akárcsak finoman sugallt elv is,
amit nekem az ANGÉLA nevezetű férfiasan vérmes és veszekedő hölgy a múlt hét péntekén úgy vágott ki mint az adu-ászt, arra a kérdésemre, hogy a tavalyelőtt miétrt ajánlották Emőhöz mind a négy gyermeket, amikor annak már csak az egész napos munkaprogramjából kifolyólag sem lett volna ideje foglalkozni rendesen még egyetlen gyermekkel sem:
- Mert ő az édesanyjuk!

Ezzel szemben viszont a legfőbb elv, amit a törvény minden kétséges helyzetben, nem hogy javasol, hanem előír, az A GYERMEKNEK A LEGFŐBB ÉRDEKÉNEK A FUNDAMENTÁLIS ELVE. (Principiul fundamental al interesului suprem al copilului.)

HÁT EZEN A LLEGFŐBB TÖRVÉNYKEZÉSI ELVNEK AZ ALAPJÁN, MIND KOZMA EMŐKE, NÉGY GYERMEKES ŐASSZONYSÁGA, MIND A ZITA ÉS AZ ANGÉLA (feltételezem a békés nyugdíjba készülő Zita trónörököse!) féle, férfi- és apa-utáló hivatalnokok tízszeresen vétkesek! Sőt: börtönbe zárni valóan vétkesek! - És ezt teljesen komolyan mondom. A Családi törvénykönyv első öt vagy hat cikkelyének minden paragrafusát megszegték, sőt: tudatosan azok ellen cselekedtek!
És ez senkinek nem tűnt fel. Mármint hogy a pletyka szintű háborgás és haragvás és neheztelés és gúnyolódás helyett ezeket a gyermek-gyűlölő, és "gyermekcsináló" apákat utáló némbereket, törvényes eljárások keretén belül, egyértelműen börtönbe kellene záratni, ahelyett, hogy hivatalnoki fizetéssel a megyei jogú város lakóinak az egész férfi rétegét és az apával, mint felelős szülővel maradt gyermekeket tudatosan megnyomorító szociális "munkásokként" a nyakunkon tartani!

    Amikor egy feleség, vagy volt-feleség helyzeti fölényt akar nyerni a férjével, volt férjével szemben, és a maga oldalára akarja állítani a rokonságot (Sokszor még a férfi anyját is, testvéreit, rokonságát is) a világon a legegyszerűbb dolga van: rá keni, hogy a férje, ha a család falain kívül ezt nem is mutatta esetleg, de az otthon környezetén belül, rendkívül agresszív volt, és ha testi bántalmazásig nem is jutottak el, a pszichológiai terrorizmust és a személyi elnyomást mesterien gyakorolta, az úgy-e teljességgel ártatlan menyecskével szemben. Ezzel a bűvös szóval lehet a férfi ellen hatni, ezzel lehet vele szemben nyerni, ezzel el lehet érni azt, hogy a szegény nőnek, aki úgy-e, már nem bírta cérnával ezt a sok nyílt vagy rejtett terrort, tiszta maradjon a becsülete még akkor is, ha három hónapon át csalta titokban a férjét, mint Kozma Emőke. - Az anyja lánya lévén, Emőkének sem kellett a szomszédba menni, ezért a vérlázító mocskos hazugságért. - Hogy éppen, maga a trágárságot közelről érintő agresszív szóhasználatom bizonyítja, hogy agresszív vagyok és voltam? - Azt kérdem, hogy akárcsak egy szelíd nő is ne lenne attól agresszív, amikor azt látja, hogy a legzsöngébb és egészségileg a leg veszélyeztetetteb kislányával úgy elbánt az anyjuk és a nagyanyjuk mint szegény Turikánkkal és kizárólag csak az anya hanyagsága és minősíthetetlen közönye következtében, teli volt tíz hónapon át sebekkel? És amikor a női hatóságok az apát támadják le azzal, hogy miért merészelte a gyermek szörnyű állapotát lefényképezni?! És mindezt csak azért, mert szerintük a minősíthetetlenül hanyag és közömbös anyák - (nők!) becsületét nem érheti megszólás az apa – férfi részéről?

       Nem azért jó a saját szemünkben, vagyis az erkölcsi látásunkkal (spirituális érzékelésünkben, sors-gondolkozásunkkal), a leomlott gerendát keresni, a mások szemében (létképzeletében és életlátomásában) található szálkák keresése – vizsgálata helyett, mert:

A)        Ehhez, ily módon nincs erkölcsi alapunk.

B)        A másikat sértjük ezzel. (Hiszen az, hogy a mi szemünkben – látásunkban egymást keresztezik a leomlott vastag gerendák, még nem menti fel „a másokat”, vagyis, nem jelenti azt, hogy a mások nyugodtan ülhetnek a szálkáikkal, még akkor sem, ha a mi látásunk esetleg telve van gerendákkal!)

Hanem azért, mert amíg a mi szemünkben, akárcsak apró szálkák is vannak - nem hogy gerendák! -, addig a hangoltság és a vonzás, valamint a hatás-visszahatás (ok és okozat) sorstörvényei alapján, ténylegesen nem lehetünk sem egészségesek (hosszú távon), sem nyugodtak és boldogok. És azért is, mert az életünk értelmét, célját és rendeltetését is éppen ez adja meg: a szellemi látásunk kitisztítását követő, velünk született belső (Személyes) sérüléseinknek és rongáltságunknak, illetve a sérülésre – rongálódásra való hajlamainknak, a minél nagyobb mértékű feloldása. Ezeket a sorsrontó és egészségrontó (karmikus) hajlamainkat a személyi sorsképleteinkben a Lilith és a Sárkányfarok jelöli, nem csak a jegyhelyzetével, hanem a házhelyzetével és a fényszögeivel is. Van azonban még valami, igen fontos és lényegi "részlet", amit tudnunk kell a Lilithünk és a Sárkányfarkunk pozíciójáról (meghatározódásáról), ahhoz, hogy teljes képünk legyen a gerendáink természetéről. Éspedig az, hogy mit is jelent tulajdonképpen az, hogy ezek a személyes gerendák, föd-, víz-, tűz, vagy levegő jegyű konstellációkban találhatók-e?  

       Az én asztrológiai születési képletemben, a több irányból bombázott (Vagyis: kizárólag negatívan fényszögelt) Marssal együtt álló Lilithem, a Mérlegben és a III. Horoszkópházban található. Szerintem egyetlen horoszkópház sem határozható meg oly nehezen mint az Ikrek gyakorlati megvalósítási körét megtestesítő 3. ház. Nézzük csak: az ideavilág és a gyakorlati élettények (anyagi megvalósulások) egyeztetési képessége kialakulásának az életköre. A közvetlen személyi tapasztalatokból való tanulási képességek kialakulásának az életköre. A velőkig hatoló és lélekig hatoló nyers és hétköznapi tapasztalatokból való – A NYERS, HÉTKÖZNAPI TAPASZTALATOKBÓL VALÓ - sorsrendezési (metafizikai) következtetések levonási képességek kialakulásának és kifejlődésének az életterülete. Nos, a sorsképletemben, ebben a grafikai mezőben áll a negatív Marssal duplára „veszélyesített” legsötétebb karmikus pontom, a Lilithem. Negatívan értelmezve a III ház jelentését (Mivel a Lilithnek amúgy is csak a negatív vonatkozásai értelmeződhetnek), azt is mondhatjuk, hogy a Lilith-Mars párosom a közvetlen tapasztalatokból és jelzésekből való tanulási (helyes következtetés levonási) képtelenségnek, illetve a közvetlen tapasztalatokból való sors-horderejű következtetések levonási nehézségeknek a házában áll. Ráadásul ez a Lilith-Mars páros, meredek szembenállásban található a IX. házban álló Holddal (Ami a szülői minőség mellett, a tükröződési és oldódási képességeink bolygója is!), vagyis, a metafizikai megismerések házában (IX. ház), álló, szülői minőség és szülői-ősidea bolygóval, ami szintén csak negatív fényszögeket kap.

    És egyre nagyobb a gyanúm, hogy a Szaturnuszom sem a IV. házban áll az anyám által közölt 23,OO órás születési időpontnak megfelelően, hanem abból ki kell vágni 1O – 15  percet, azért, hogy a Szaturnusz a III. ház életkörében is értelmeződhessen.  

– Különben, egyszerűen nem lenne asztrológiailag megmagyarázni azt, hogy kauzális asztrológusként miért nem vettem észre idejében azt a tényt, hogy nekem, az öncélú irodalomgyakorlásba, illetve, a pusztán esztétikai szinten megélt életgyakorlatba nem lehet visszatérni. Hogy nincs már lehetőségem a közönség-sikertől függő életsorsba való vissza trérésre (Alacsonyabb spirituális szintre való vissza ereszkedésre: vissza-élésére!), még egy olyan regénnyel sem, ami a spirituális tudásszerzésről, illetve e tudás alapján kialakuló tényleges hitről szól, vagyis, éppen arról szól, hogy a mű mondanivalója és az író élet-megvalósítása egymástól elválaszthatatlan. És a Szaturnuszomnak a III házban való léte nélkül, nem lenne megmagyarázható az sem, hogy miért éppen a fülem (Szaturnusz) gyulladt be iszonyatosan a nyár elején, mindjárt a román - magyar határ átlépése után (Szaturnusz - a határhelyzetek bolygója is), miután enyhe fülfájások már a regény megjelenése előtt, de főként a megjelenés után is, jelezték, hogy valamilyen belső tudás-sugallatot, nem tudok, illetve nem akarok meghallani.  

    És persze: az a bizonyos memória-kiesés is erre utal, ami miatt egyszerűen elfelejtettem azt, hogy a régi, piros-Ladánkat egy héttel korábban nem a tömbházunk előtt tettem le, hanem a volt feleségem nagyanyja lakása előtti parkolóban hagytam, ami a majdhogynem és még mindig szekus módra viselkedő román rendőrséggel való, meglepő fordulatot vevő (Talán rám akartak ijeszteni a fiatal tisztecskék, hogy „megkeveredve” aztán majd álljak be besúgónak?) találkozásomat eredményezte, egyértelműen arra utaltak, hogy valamit nagyon nem akarok meghallani. Tudni, jól tudtam én, már az első jelzésektől, hogy a szellem sugallatainak a lehallgatásával illetve a helyes értelmezésével lehet a baj, de az igazi, kauzális okot sehogy nem tudtam megfejteni. Csak az üldözésembe fogott, 19 éves pesti fiatalember által hátulról elrondított (- Hátulról nagy sebességgel elütve megnyomatott: Szaturnusz) Ladámmal való haza felé igyekvésem közben (A bizonyára verekedni szándékozó kisöreg azt állította a rendőröknek, hogy azt képzelte: át akarok menni a piros lámpánál és azért hajtott belém a kölcsönkért Daewovoval 1OO km. per óra sebességgel.), az autópálya egyhangúságában értettem meg tehát azt, hogy az irodalomba, az un. irodalmi életbe való re-integrálódási vágyam és törekvésem (az ide vonatkozó tudatos, vagy önkéntelen imaginációs tevékenységem) éppen az abszolútumba (Istenbe) való integrálódásomat, illetve a Teljes Bolonddá válásomat akadályozza.
    És, hogy ezzel az önkéntelen világi törekvések érdekében történt figyelem-lekötéssel, a figyelem hibás irányba fordítása által okozott szellemi éberség-vesztéssel persze, ez, az írói múltamból jövő, öncélú siker-vágy korlátoz a szellemi - spirituális szabadságomban, a sors- és személyiség-kiteljesedésemben is.
     És nem csak azért nem tagadhatom le, hogy ehhez az öncélú törekvéshez vezető spirituális farkasvakságomhoz - Amivel képtelen voltam megfejteni az otthonról való elutazás előtti akadályoztatások szimbolikus jelentéseit. - a múltamból a tudattalan képzeletvilágomban ragadt világi képzeteim járultak hozza, hanem a rejtett becsvágyam és hiúságom is, mert a Lilith-Mars párosom az Oroszlánban álló Plútótól kap egy - egy félkvadrátot, hanem azért is, mert egy olyan személy kezdett célozgatni, persze teljesen téves irányban (Mintegy a közöttünk felmerült, utód-névválasztási kérdésben felmerült nézeteltérés kapcsán, a maga igazát próbálván igazolni ezzel.) a kemény fülfájásom és egy késő este történt budapesti útirány-tévesztésemnek a spirituális értelmezésére, akinek a feloldottnak és meghaladottnak - Vagyis: egyszer s mindenkorra elintézettnek - képzelt Lilithje éppen az Oroszlánban áll!

     De, azzal, hogy ezt, az Oroszláni hátteret felvillantottam, innen gyorsan tovább is szeretnék lépni, mert meggyőződésem, hogy nem az az igazi asztrológiai tudás és a metafizikai alapállás ismérve, hogy a jóslásos asztrológia elméletei szerint moralizálgatunk, és főként nem az, ha mások szemében, immár az asztrológia segítségével is a szálkát keresgéljük. (Ami egyébként éppen az Oroszlán- és a Nyilas karmások szokása és nem utolsó sorban vesszőparipája!) Hanem az, ha az, hogy a karmánk szerinti imaginációnknak a működési mechanizmusát teljes mélységében és szélességében megértjük és önmagunkon belül fel- és beismerve annak a horoszkópház szerinti jellegét, hatástalanítjuk a tovább gyűrűzését pl. (A tudatosítás segítségével megállítjuk a karmánk önkéntelen verklizését).

      Azt szeretném elérni tehát, ezekkel az önkéntes akasztást szolgáló (Lásd, a Tarot 12 ikonját!) sorokkal, hogy a Bolonddá válás útjára lépett bátor olvasóim megértenék azt, hogy miképpen működik a karmikus imagináció, illetve azt, hogy a karmikus meghatározódásaink miatt, a távoli múltunkból jövő és az anyai ági őseink múltjából a mi karmikus képzeletünkbe átszármazó, vagyis, a mélytudattalan képzeletvilágunkba ragadt, mágikus erejű képzetfoszlányok, miként képesek az egész gondolkozásunkat manipulálni, miközben mi meg vagyunk győződve arról, hogy amit egy bizonyos törekvésünkben teszünk, az a lehető leglogikusabb dolog a világon. És ezt annak ellenére is, hogy az egyéni sorsprogramunk feldolgozása és meghaladása szempontjából tévesnek számító törekvésekre vonatkozó nyers (intellektuális) információkat és jelzéseket idejében megkapjuk. Nem másért, de az utóbbi időben több olyan magánlevélben érkezett kérdést és panaszt is kaptam, amelyben egy - két éve, vagy éppenséggel három éve horoszkóppal rendelkező személy azért méltatlankodik, hogy vele miért történik meg, illetve, miért nem történik meg, ez vagy az a dolog, a várva – várt pozitív sorsesemény, annak ellenére, hogy igyekezett maximálisan betartani a horoszkópjából kiolvasott életfeladatok beváltására vonatkozó tanácsokat.         

     Történt tehát valamikor a Bukaresti Metafizikai Szabadegyetemmel (Az Eltával) és az asztrológiával (horoszkópommal) való találkozásom előtt, hogy az édesanyám fehér-fekete képernyős tévékészülékén egy beszélgetést követhettem a kedvenc írómmal, Csoóri Sándorral (A versei mellett, a Tenger és Diólevél című, nagy formátumú esszéjének a magyar népdal-szövegek spirituális értelmezése nyitogatta tudatosan az első metafizikai  ablakokat és kapukat a lelkemben.) láthattam egy beszélgetést az ötvenes években történ könyvhéti dedikációk által létrehozott politikai furcsaságokról. (Pl. a Tamási Áron Aczél György számára adott dedikációja frappánsságáról.) És történt ugyanezen időkben, amikor még a Tévéből (is) próbáltam tájékozódni a demokrácia igazi természetét illetően, hogy az egyik Bukaresti Tévéadó csatornáján egy Párizsból haza látogató román íróval követtem egy interjút, amelyben a diktatúra embertelen nyomása elől emigrált (kiszökött) fiatal író, azt ecsetelgette, hogy a román íróknak is hozzá kell szokni ahhoz a gondolathoz, hogy le kell ereszkedni az elefántcsont-toronyból és a nagy műgonddal és szellemi ambícióval megírt könyveiket a piacon, és ha kell az utcán eladni. Szó szerint emlékszem a kifejezésére: ki kell menni az olvasóközönséghez és az előtt pojácáskodniuk kell. (Trebuie să facă pe paiaţa.)  Az akkori, a világ és a világiság felét talán túlzottan is, „hirtelenül megnyílt” lelki állapotommal ezt én a normalitás és a közvetlenség jegyének ismertem el és arra gondoltam, hogy amennyiben megjelenik az akkoriban készülő harmadik verseskötetem, majd én is kiviszek egy konyhaasztalt a tömbházunk elé és dobra verem a diktatúra utolsó öt évében már tudatosan az asztalfiók számára írt „gyöngyszemeimet”. És történt még, hogy az egyik „felszabadult” nyáron éppen akkor volt valami dolgom a magyar könyvheti rendezvények színhelyéül szolgáló Vörösmarty tér környékén (Talán a Vigadó épületében), amikor nem csak, hogy a könyvhét zajlott, hanem az ott felállított szabadtéri színpadon, éppen a nálam jóval fiatalabb Toth Krisztina költőnőt faggatta a legújabb kötetéről a könyvhéti és irodalmi animátor. Miközben hallgattam a közvetlenül a rendszerváltás után a Mezei Katalin által személyesen is megismert fiatal és nem utolsós sorban igézően szép költőnő mélyen szántó mondatait, természetesen arra is gondoltam, hogy ilyeneket én is tudnék mondani, csak alkalom kellene arra, hogy az irodalmi színpadra felkerüljek. A sors viszont úgy hozta, hogy a 3-ik verseskötetemmel nem „szerepelhettem” a megjelenése évében megrendezett könyvhéten, mivel a Kolozsvári Glória kiadó ilyen rendezvényeken nem vett részt (Legalább is akkoriban), a következő évre viszont mind elfogytak a könyvboltokból a köteteim, ezért tehát, még a tömbházunk előtt sem kellett azokat dobra vernem, nem hogy fölösleges költségekbe verjem magam a könyvhétre való kijutás érdekében. A Vörösmarty téren való szereplés és a szabadtéri színpadon való igehirdetés tehát elmaradt és így nem volt lehetőségem arra, hogy ennek a régi vágyképzetemnek a metafizikai nevetségességét és hiábavalóságát, a közvetlen tapasztalatok szintjén is beláthassam, és ezért a tavasszal azzal a visszatérő kérdéssel rohamoztam a kiadót, hogy „legalább a könyvhétre” meg jelenik-e a regényem. Hát megjelent éppen négy héttel a rendezvény előtt, ami idő elég volt arra, hogy a karmikus imaginációm (élet- és létképzeletem) által sóvárgott és a külvilági események által a fent jelzett módon folyamatosan táplált irodalmi szereplési rögeszmém követelésének, a gyakorlatban végre eleget tehessek. Mivel a Csíkszeredai Status kiadó nem látja üzletileg jövedelmezőnek a könyvhéten való részvételt, megkértem a Pallas Acedemia vezető-tulajdonosait, hogy „vigyenek magukkal” a könyvhétre, vagyis vegyék be a könyveimet az ott árulandó könyvek közé. Ezzel együtt természetesen, fel is vettek az ők sátra előtt dedikáló írók listájára, és ez által én is elérhettem a régi (Asztrológusi – metafizikusi öntudatom kifejlődése előtti) lappangó álmomat és ábrándomat: ott ülhettem fájós fülemmel a Pallas sátra előtti „dedikáló-írók” asztalánál csütörtökön, pénteken. szombaton és vasárnap délután, valamint hétfőn délbe, miközben Varga Csillán, Varga Ágnesen, Pap Nikolettán és Lehner Zsuzsán kívül, egyedül Tövissi Enikő jött el beszélgetni és könyvet vásárolni, utóbbi viszont olyankor, amikor még nem verekedtem be magamat a pesti forgalomban Rákoscsabáról. Hogy egyértelmű legyen a sors-jelzés, még a Bp-re emigrált, és az utóbbi időben a trágár pszichológus, Csernus Imre siker-könyveiért rajongó, régi barátom is, inkább a szomszéd könyv-sátornál dedikáló György Attila és Bayer Zsolt könyveit vette meg, mint a némileg persze drágáb (Mivelhogy sokkal vastagabb) Táltos Bolond-ot, mondván, hogy ő most éppen olyan pragmatikus fázisban van, amikor nem kívánja magát elvont metafizikai eszmék által befolyásoltatni.         

    Lehetséges, hogy mindössze a IX házban álló, teljesen negatív Hold által, sőt: még a IV. házban álló Skorpió Napom és Merkúrom által támadott Lilith által is jelzett, közvetlen tapasztalatokból azonnali sors-javító következtetéseket levonni képtelen karmikus determinációim akadályoztak meg abban, hogy még ekkor se vegyem észre a sorsjelzést, de, anélkül, hogy fel akarnám menteni magam, arra is gondolok, hogy a könyvhéten való részvételem mellett kikerekedő Magyarországi nyári utazásom céljának a Vörösmarty szereplésnél jóval összetettebb mivolta. Egyrészt, mert nem is, a ma már egyáltalán nem létező „irodalmi rajongóim” sűrű jelentkezésére vártam, hanem azon Budapesti és Budapest környéki személyekre, akiknek az utóbbi években készítettem horoszkópot, és nem is annyira könyvvásárlás céljából, hanem inkább asztrológusi tanácskérés – tanácsadás céljából, hiszen számtalanszor szegezték már nekem azt a kérdést, hogy mikor és hogyan lehetne személyesen velem találkozni és beszélgetni. (Olyan horoszkóp rendelőm is volt, és nem is egy esetben, akit én magam beszéltem le arról, hogy Csíkszeredába utazzék, biztosítván arról, hogy a több időben elkészített számítógépes hangfelvételeken, amelyeknek nem csak az, az előnye, hogy összesítve több időt tesznek ki mint a közvetlen beszélgetések során tett feltárások, szóval, hogy a számítógépes felvételeken is, éppen úgy elmondom, ami fontos és lényeges, mind egy közvetlen feltáráson.)

    Hát ott volt a lehetőség a Vörösmarty téren, öt napnak a hosszú – hosszú (Számomra a végén már unalmasan hosszú) délutánján át, hogy lehessen velem a horoszkópok elészülte után is velem egészen személyesen, úgymond élősúlyban is beszélgetni, sors-javítási vonatkozású kérdéseket feltenni. És még csak nem is kellett volna ehhez egy cukrászdába, vagy kávézóba, netalán-tán kocsmába kényszerrel elfogyasztott italok és ételek elfogyasztása és kifizetése ellenében beülni, mert a könyvsátrak előtt üldögélve beszélgetni ingyenes. (Az Ezoterikus klub kis irodájában való beszélgetések ára például már óránként két ezer forint volt, amit a végén nekem, mind ki is kellett fizetni. Összesen 36 ezer forintot.)

    Másrészt, mert a Vörösmarty téri „írói tevékenységem” értesítőjét elolvasva, egy pécsi barátom megkérdezte, hogy nem-e rándulnék le hozzuk Pécsre, és ebből az ötletből kifolyólag a Pécsi vasutas klubban egy tömött előadást sikeredett össze hozni? Ez után viszont, előadás után egész esete és másnap végig, nagyon sok kedves új ismerőssel, és régi rendelőből lett jó baráttal beszélgethettem (Remélem én, nagy haszonnal mindannyiunk számára, de ezt inkább ők írják meg.). Arról nem is beszélve, hogy Budapesten egy teljesen meg telt teremben tarthattam előadást és azt követően majdnem mindenki vásárolt egy, sőt: két könyvet is, és két napon át, egymást követően készítettem a fent említett „drága irodában” a horoszkópfeltárásokat.

     Szóval, „a fővárosi események sűrűjében és a Budapesti hajszolt forgalomban léve”, még képtelen voltam a Vörösmarty téri „szereplést” és az előadások közbeni és utáni „munkálkodást” mint egymástól metafizikai lényegiség szerint gyökeresen eltérő célt és állapotot jól megkülönböztetni, és csak a haza felé vezető úton esett le a tantusz, hogy az elindulás előtti rengeteg „misztikus” hátráltatás nem az egész utazásnak szólt, hanem csak az írói szereplésnek. Arra tehát, hogy egészen biztos, hogy amennyiben nem erőltetvén a dolgokat és nem sietek annyira annak érdekében, hogy a könyvhéten részt vehessek, nem gyulladt volna be a fülem, és nem fájdult volna meg teljesen bal agyféltekém felől a fejem, hiszen azért volt rám ily rendkívüli hatással az a bizonyos húzat, aminek a „nem létezése” miatt annyit veszekedtem korábban az anyámmal és Emőkével, mondván, hogy huzat nincs, csak a levegő elem mozgása, amit azok nem bírnak elviselni, akik hadi lábon állnak a szellemi világ törvényeivel. A Ladánk benzinpompájának a meghibásodása miatt ugyanis már egy napot késtem, és látván, hogy az akadályoztatás értelmét nem találva, este nem tudok elaludni még éjfél után egy órakor sem, fogtam magam és a korábban bepakolt cuccokat lehordtam az autóba és hajnali kettőkor neki vágtam a nagy útnak, út közben az útszélre félre húzva, próbálván pihenni egy – egy kicsit Erdőszentgyörgyön az RMDSZ székház előtt, valamint Marosludas előtt egy parkolóban. Természetes tehát, hogy egy fehér éjszaka után, és azt követően, hogy, a Linda férjének a tanácsára, egy Kalotaszeg környéki benzinkútnál kipakolva a 15 csomag könyvet, teljesen kicseréltem és kézi pumpával felfújtam a Lada két hátsó kerekét (Nem megfelelő méretű volt a gumi a használatban levő kerekeken.), a nagy kánikulában, úgy izzadtam mint egy ló és ezt ellensúlyozandó, az összes ablakot leengedve, haladtam a Budapest felé vezető országutakon.

    Most viszont, annak köszönhetően, hogy az ablakokat a vissza vezető úton is képtelen voltam teljesen zárva tartani, amitől itthon mind a fülem, mind az agyam egy fogfájási fájdalom intenzitásával kezdett hasogatni, egy életre megértettem és egészen biztos, hogy életem egyetlen pillanatában sem felejtem el, hogy a Bolond útja, nem azonos sem a költő útjával, sem az író útjával. Hogy is mondta Jézus a hozzá szegődni vágyó gazdag fiatalembernek:    „- Add el mindened.”

És hogyan mondta a tanítványainak?

-          Csak aki meggyűlöli magát, és meggyűlöli az apját és az anyját, lehet az Én tanítványom. (Az egészséges Én-nek a tanítványa...) 

Persze, itt nem szó szerinti gyűlöletre kell gondolni, hanem a Lilith által mozgatott régi személyünk képzetrendszernek, valamint az anyánk és az apánk által képviselt világi gondolkozásnak és erkölcsi hagyományrendszernek a végleges és visszavonhatatlan elutasítására.

    Természetesen az eddig leírtakkal semmiképpen nem azt akartam mondani, hogy ettől kezdve, megbélyegzettnek és kerülendőnek tekintek mindenki számára mindenféle irodalmi tevékenységet és ilyen jellegű, a széles és nyájas publikumnak szóló, a közönség tetszésnyilvánítását kereső, esztétikai jellegű önkifejezési, önmegvalósítási lehetőséget, hanem mindössze azt, hogy nekem, akinek a Lilithje a III. Házban áll és a Plútója az Oroszlánban és az I. Házban áll, és ráadásul ez a kettő támadja is egyik a mást, ellenjavallott minden ilyen jellegű, külső és világi sikeraratást célzó tevékenység és törekvés, illetve az íráskészségemnek és kifejezőkészségemnek az ilyen célokkal való használata. És ezzel sem azt akarom mondani, hogy tilos az alkotást gyakorolni, hanem mindössze azt, hogy nekem, ezzel a születési konstellációval nem jó és egyáltalán nem kell sem az irodalmi esztéták és kritikusok, de még az un. irodalmi publikum kegyeinek az elnyerésért bármit is tenni, hanem továbbra is bátran és szabadon kell az általam felismert, belátott és meglátott metafizikai igazságokat kifejezni, éppen úgy, ahogyan azt a Táltos Bolond utolsó hat fejezetében tettem ezt, ahol már nem voltam tekintettel semmiféle irodalmi alakoskodási szükségre, vagy egyáltalán a tudományos-világi logika szerinti érthetőségre. Az abszolút-azonosság állapotának a leírása ugyanis túl van minden tudományos és esztétikai határon és azok számára akik kellemes, vagy megrázó irodalmi élményekre vágynak még, vagy botrányos (vallásos érzelmű és gondolkozó személyek), vagy egyenesen nevetséges naivitás és hülyeség. (Filozófiai szempontból pallérozott elmék.) Ezek miatt, magamat korlátozni a kifejezésben egyenesen vétek azokkal szemben, akik tőlem többet várnak mint irodalmat. És ezek azok a személyek akikhez én elsősorban szólni akarok.

    Másfelől, az is az igazsághoz tartozik, hogy az irodalmi kiméra miatti Magyarországra való utazásom erőltetése, a III. Házban álló Lilith és három bolygó által jelzett életfeladatok beváltása szintjén hasznosnak bizonyult, még akkor is, ha most is sajog az út közben huzatot kapott koponyám bal oldali része. Én ugyanis addigelé maximum Fogarasig merészkedtem el autóval és azt is Sepsiszentgyörgy - Bod irányába, Brassó megkerülésével. Az, hogy ilyen vidéki és végső soron igen kevés (Olyan is van, hogy hetekig nem ülők itthon autóba) autóvezetői tapasztalattal, néhány nap alatt megtanultam az őrült iramban és nevralgikus etikával folyó Budapesti belvárosi forgalomban meg tanultam nem csak vezetni, de Budapesten (Budán is!) tájékozódni és a tájékozódási hezitálásaim miatt mindegyre rám dudáló enervált autóvezetőknek, jó Bolondként magamban nagyokat kacagva, bátran az ökleimet rázni is, bizonyára hasznára lesz  a III. Házi életfeladataim beváltásában és feloldásában, nem csak technikai, hanem spirituális moralitás szempontjából is. Történt ugyanis, hogy miután az Oroszlán-Lilithel rendelkező ismerősöm arra kezdett célozgatni egy telefonbeszélgetésünk alkalmával, hogy mennyire el lehetek spirituálisan tévedve, amiért pár nappal korábban, éjjel tizenegy tájékán (Akkor mindössze három napja voltam Budapesten) a Rákoscsaba felé vezető Kőrősi Csoma Sándor és Kőbányai út helyett, a Hungária körúton folytatva az utamat, egyszer csak azt vettem észre, hogy áthaladtam az Árpád hídon és a Szentendre felé vezető utat jelző táblát látom (Jelzem, akkor is, minden segítség nélkül, sikerült a Szentendrei útról jobbra elkanyarodva, a Duna túloldalára - A Pesti oldalra - jutni és onnan a belvárosig vissza haladva, a Nyugati pályaudvartól a Blaha Lujza térig haladva, a Rákoscsaba felé vezető kiutat megtalálni éjszaka 11 után!), újból elindultam ugyanattól a korábbi napokban nehezen megtalálható saroktól a szálláshelyem felé, és az útnak azon a szakaszán, amely, ha egy bal oldali sávban foglalsz helyet 18O fokkal fordít vissza, amennyiben viszont a szélső jobb oldali sávban, akkor nem a Jászberényi úton találod magad, hanem tovább haladsz valamerre a Feri Hegyi repülőtér irányába, látván, hogy nem jó sávban vagyok és nem akarván újra megszívni a dolgot, kanyarjelzőmmel a sávváltási szándékomat még jó időben jelezve, de látván, hogy a jobb oldali sávban mögöttem száguldó Cielo soförjének esze ágában nincs maga elé beengedni, jól megnyomtam a gázt és úgy is bebújtam az orra elé, hiszen a beengedésre várakozás közben lelassítva, a mögöttem levő autót tartóztattam fel, amelynek a vezetője máris tülkölni kezdett a hátam mögött.  Persze, erre a Cielót hajtó kamasz legény (Miután a piros lámpánál belém rohant, kiderült, hogy 19 éves) kezdett el tülkölni a hátam mögött. Intettem, hogy nem tehettem mást és hagyjon békén, de láttam, hogy nem akar leszakadni rólam, sőt: nagy dérrel-dúrral megelőzött, majd azonnal bevágott az orrom elé és letérve előttem az út szélére, integetni és ordítani kezdett a kocsi ablakából, hogy álljak meg. Én persze, folytattam az utamat és ez volt a nagy karmikus vétkem, aminek az autóm hátuljának a hátulról kapott ütéshez viszonyítva, enyhe  megrongálódása kellett jelezzen. A bizonyára húsevői – ragadozói ösztöneiktől hajtott pesti gyermek ugyanis, látván az ősz szakállamat és hajamat, azt képzelte, hogy menekülök előle és a szó szoros értelmében üldözőbe vett, amely logikusan téves magatartásának én elejét vehettem volna, ha akkor, amikor a kiszállásra invitált, melléje húzok a Ladával és az első harcias kiabálásától fel lelkesülve, néhány téglatörő pofonnal elveszem a baleset után persze, hisztériás rohamokat produkáló, pelyhes szakállú fiatalember tüzes harci kedvét. Ehelyett viszont, újból és újból, a Lilithel együtt álló, támadott Marsomnak (Karmikus gyávaságomnak!!!) és az okosabb enged című stupid filozófiának – És nem a Karate mesteri és harcosi minőségemnek! – megfelelően, újból és újból „úriemberkedtem”, illetve gyalázatosan „konfliktust-kerültem”. Nincs szó, ami kifejezné, hogy mennyire szégyellem ezért magam előtt, de előttetek – Akiknek a harc és a bátorság felszabadító szelleméről több rendben is prédikáltam! -  magam.

     Hát így jöjjön nekem még bárki is ezen túl azzal a képtelen dumával, hogy ő már meghaladta a Karmáját egy, kettő, vagy három éves misztikus tevékenység után... És így jöjjön nekem az Oroszlán Lilithel rendelkező ismerősöm, aki képes volt egy nyolc mondatos levelében ötször elismételni, különböző  kontextusokban azt, hogy az ő házában, az ő lakásában, az ő konyhájában, stb., hogy nem a saját lelkiismerete megnyugtatásaképpen akart fölöttem öntudatlanul és önkéntelenül erkölcsi győzelmet aratni, amikor többszörösen is arra célzott, hogy mennyire el vagyok tévedve metafizikailag, amiért az Agip benzinkúttól kijövet, elvétettem a szálláshelyem felé vezető irányt vasárnap este a Hungária körút és a Kőbányai (Vagy Kőrösi Csoma Sándor?) úti kereszteződésnél. Különösen, hogy az Oroszlán Lilithje nem is egymagában található a XII. házában. Amikor ugyanis, a Tűz jegyekben álló Lilithek és Sárkányfarkak által jelzett, kispolgári erkölcsre alapozott karmikus lopakodásokat észlelem, mindig a Bizottság együttesnek az a dala jut eszembe, aminek a szövege így hangzik: „Tudom, hogy van baltátok is, tudom, hogy van késetek is. Tudom, hogy mi az ábra. Bestia, Bestia látlak...”   - A bestia természetesen ugyanaz, mint János Apokalipszisében. A Lilith, illetve annak a gyengébb és családiasabb változata: a Sárkányfarok.

    Talán nem véletlenül szólított fel Varga Ágnes asztrológus arra, hogy feltétlenül írjak egy könyvet a Lilithről és adjam ki, mert nem csak, hogy rengeteg a félreértés és a hamis értelmezés ezen a vonalon, de a legtöbb esetben a magyar asztrológusok még csak nem is tudnak róla. Vagy teljességgel ignorálják, mint például a Kalo Jenő magas szintűnek mondott asztrológus-iskolájában. Ne mondja tehát nekem senki, hogy egy – két, vagy akár három, vagy négy évvel is, a Lilithjével való megismerkedése után, feloldotta magéban a Lilithje által jelzett karmikus meghatározódásai minden részletét és árnyalatát. A II. házban álló Lilithel és Sárfarokkal rendelkező, valamikor jelentős üzletemberi státusban levő,  de ma Afrikában szerény lelkész feleségként élő barátnőm, akinek tíz évvel korábban készítettem el a horoszkópját és aki azt követően, az egyik legjelentősebb Budapesti spirituális gyógyítói főiskolán szerzett szellemi gyógyítói képesítést, halál közeli állapotba hozó maláriát kapott (A Lilithje és a Sárfarka a VIII. házban álló Neptunusszal néznek farkasszemet.), amiért arról kezdett álmodozni és tárgyalni, hogy vissza mehessen a gazdasági életbe, egy humánus afrikai projekt kapcsán, az IMF által pénzelt víztisztító berendezés- és hálózatépítés pénzügyi adminisztrátoraként. Ehhez képest az én fülfájásom méhcsípés... Sőt: végső soron azt is kijelenthetem, hogy az idei nyári Mo-i utamnak éppen ez a fülfájás adta meg az értelmét. Hiszen ez ébresztett rá arra, hogy végképp el kell hagynom az irodalmi életbe való visszatérés gondolatát és az ahhoz fűződő képzelődést, mivel ez, a III. Házban álló Lilithem által jelzett karmikus meghatározódásaim által irányított fiatalkori világi siker-képzeteim által még mindig manipuláltan, ez a Béka-fenekéhez való vissza vágyódás - mint Freudnál az anyaölbe... – jelentős mértékben nehezíti a spirituális kiteljesedésemet és hátráltatja a spirituális finomodásomat. Hiszen mialatt az irodalmi siker-aratási lehetőségeken jár az eszem, azalatt rengeteg kauzális felfedezés leírását és továbbadását mulasztom el.

     Amikor a Kiadó Csicsói nyomdájából hoztam el a Ladával a regényem egy részét, megakadt a szemem egy másik könyvcsomag-oszlopon, amire címként „A hideg csók” volt feltüntetve, és szégyen – nem szégyen, irigyeltem a szerzőt (A nevét nem jegyeztem meg), mert tudtam, hogy ezzel a címmel ő nagyobb sikert fog aratni, mint én a Táltos Bolondommal.  – Hát már akkor is, volt amiért vattával a fülemben vezekeljek, pedig akkor még a feleségem nem rombolta szét a családunkat! Remélem, hogy ez a hóhérakasztási vallomásom sokak számára tanulságul lesz, arra, hogy egy pillanatig se ámítsák magukat a karmájuknak a gyors és maradéktalan feloldási lehetősége képzetével. És arra is, hogy próbálják megérteni azt, hogy sem a férjüknek, sem a feleségüknek, sem az anyjuknak, sem az apjuknak, vagy testvérüknek, szeretőjüknek, stb., aki még nem tud, vagy nem is akar tudni a szellemi karmájáról, miért nem könnyű a dolga. Illetve, hogy mindaddig, amíg a személyi karmája tényleges megismeréséhez és tudatos feldolgozásához valaki hozzá nem fogott, miért nem érthető az számára, hogy a sors-programja karaktere szerint, mi is történik vele és az életével? Számomra ugyanis, a biztosítóval való nyári herce-húrca igazi jelentésének a megértése, csak felkészítő volt arra, hogy a másfél hónappal később beálló családi katasztrófát, amit a háromszoros víz jegyű karmája sötét sugallatának engedő feleségem okozott, ép ésszel és ép egészséggel túléljem.  

    És remélem, hogy azt is megértik végre sokan, hogy miért hiteltelen szükségképpen minden olyan spirituális mester, tanító és guru és csodadoktor és csodapszichológus, aki azt állítja magáról, hogy ő már meghaladta („elégette”) a karmáját, illetve, a pszichoanalízissel kitisztította és feloldotta az összes rejtett egyéni hibáját.

    Hirtelen Joseph Hellernek, A 22. csapdája című regénye főhősének, Yossariannak, a repülőtiszt-társaival folytatott megvilágosító párbeszéde jut az eszembe:

„- De értsétek már meg végre, hogy mindenki meg akar ölni engem.

-  Miért csinálnák?

-  Miért csinálnak mindent?”

E dialógus értelme pedig az, hogy a horoszkópjukban leírtakat elutasító szeretteink és barátaink és ismerőseink és munkatársaink és politikusaink és a többiek is a Lilith által jelzett Fekete Ösztöneik miatt csinálnak mindent, akárcsak az a 19 éves pesti fiú, aki azt képzelvén, hogy előle menekülök Rákoscsaba irányába, akárcsak a tévében látott filmekben, „ösztönösen” üldözőbe vett. És csak akkor jött rá, hogy tévedett – mint ahogy mindenki csak akkor jön rá – amikor én szabályosan megálltam a szemafor piros jelzésénél, ő meg úgy képzelvén, hogy a tőle való félelmemben nem fogok megállni, hatalmas sebességgel az autóm farába rohant. De még az én négy gyermekes, asztrológus feleségem is a 8. horoszkópházban álló Rák-Lilithje által jelzett szerelmi-csalási és családrombolási ösztönei szerint cselekedett, amikor addig képzelgett titokban a házasságon kívüli szerelmi élményekről, amíg ez a gyakorlatban is megtörtént vele és attól viszont annyira elveszítette a realitás-érzékét, hogy azon kívül még két más személybe is szerelmes lévén, őrült szerelmi beteljesülési reményeitől és vágyaitól hajtva, szétrombolta az utolsó percig általam boldognak és épnek tudott, nagyszerű családunkat. - Bárcsak tanulságul szolgálna mind a 19 éves fiú tévedése, mind a 31 éves feleségem őrült tette, minden ösztönösen, és „zsigerből” élő és képzelődő személy számára, és a Lilith és a Sárkányfarok által jelzett önáltatói képességünk erejéről szóló jelen példa-vallomásom, minden boldogan (külső és belső harmóniában) és egészségesen (Egész-életű Bolond módjára),  élni akaró olvasóm számára!

    És, amennyiben azokat a fundamentális alapelveket, amelyek a jelen téma megírásában engem vezetnek, sikerült végleg lefektetni, nézzük meg, hogy mit is lehet tenni a Lilithel? Egészen pontosan azt, hogy miként lehet a Lilith által jelzett, nagyon, de nagyon mélyen, az önámítás határai alatti mélységekben rejtett és öt vagy talán hét generáció által is, a családi mélytudattalan érzés- és képzelet világunkba döngölt karmikus késztetéseket feloldani. De mielőtt ennek a mágikus feloldási lehetőségnek a felvázolásába bele kezdenék, újfent és egyszer és mindenkorra le akarom szögezni azt, hogy a legnagyobb hiba és vétek, amit ebben a sok évet igénylő, öntudat és létképzelet- tisztító misztikus tevékenységben el lehet követni, az egyoldalú morálhoz és etikához, illetve, a konjunkturális erkölcsi szabályokhoz való igazodás. Ezt a negatív sors-program alóli spirituális, szellemi és lelki feloldást tehát, nem lehet elérni és megvalósítani sem az adott történelmi helyzetnek a politikai és gazdasági-céljait és törekvéseit tükröző erkölcsrendszerekhez, sem a különböző nemű személyeknek a más nemű személyek fölötti előnyöket, vagy hatalmat biztosítani hivatott elvekhez való igazodással. Hiszen a Lilith által jelzett, megváltás ellenes (Sőt: az utóbbi időben egyenesen a teremtés-ellenes) karmikus reflexek, éppen a több generációs korrupt élvezet- és kényelemszerzési, hatalom és biztonság-szerzési, valamint gazdasági boldogulási elképzeléseket szolgáló erkölcsi szokások révén erősödnek meg. Ehhez a feloldáshoz tehát, nagyon, de nagyon meg kell ismerni és hatásukat személyesen is megtapasztalva, meg kell érteni az egyetemes törvényeket és megjegyezni és komolyan venni a Biblia ama figyelmeztetését, hogy: „Az én utam, nem a te utad. - Mondja a Seregek Ura.”  Hamvas szerint: nem az ősök és az ősi, vagy a nemi tradíciók (Nem a hősök, vagy a hősnők) útján kell járni, hanem az Isten Útján, vagyis: a megváltás útján. És persze, semmiképpen nem szabad elfogadni és „természetesnek” venni olyan érveléseket bizonyos magatartásokra, amelyek a Lilith-befolyása alatt álló egyén, öncélú vágy-kiélési törekvéseinek, vagy a kényelmi szempontjainak a „jogosságát” igazolják. Illetve, az illető személynek a természeti elemekkel és erőkkel, vagy a számára kellemetlen személyekkel való közvetlen kapcsolatok elutasítását és az ezzel járó kellemetlen tapasztalatok kikerülésének a jogosságát hivatottak igazolni és ezeket a megváltás-ellenes Lilith-reflexeket a hasznosság és a humánus megértés szellemisége alapján, ezen bűnbe esett koncepciók szerint akarják továbbra is működtetni.

    Például: az Oroszlán- Lilithel rendelkező Pesti ismerősöm, aki a fény- és személyiség-ellenes reflexeit az egyéni jogok betartásának az elvével keveri és ezek alapján a felettébb érzékeny oroszláni egocskája – féltését teljesen rendben levőnek véli. Ezért minden, az ő rejtett oroszláni (uralkodói) magatartására vonatkozó véleményt startból bekkelve, millió pragmatikus és racionális érvet képes felsorakoztatni arra vonatkozóan, hogy miért igényli azt pl., hogy a lakásába belépő személyek azonnal lehúzzák a cipőjüket, amely érvek az adott konjunktúrában, minthogyha tényleg igazat is adnának neki. Arról már hallani sem akar, hogy ez az erőszakosan megkövetelt higiéniás igénye, nem más mint egy, a sok hatalmi pozícióhoz jutási lehetőséget biztosító apró fogásai közül, amely az ő láthatatlan háttéri uralkodási ösztönét hivatott szolgálni. És ez, az Oroszlán Lilith- működésnek csak az egyetlen aspektusa! És nem árt bele gondolni abba sem, hogy minden konstellációnak létezik legalább ezer konjunkturális – polgári erkölcsi normák szerinti „igaza”, és, hogy tizenkét konstelláció létezik! Nem csak az veszélyes és ,megváltás-ellenes, hogy az asztrológiát jóslásra, vagyis lélek-szennyezésre használják, hanem az is, hogy többnyire okoskodva és ezért alapból tévesen használják. Mert a fentebb említett ismerősöm is beható intellektuális szintű asztrológiai ismeretekkel rendelkezik. Nem is tudom, hogy haragudjak-e, vagy sírjak, amikor a hozzá hasonló, mélyen rejtett Lilith-tulajdonságok által hajtott személyek, másoknak a közismert Napjegy-szerinti, nyers tulajdonságai fölött ítélkeznek és törnek erkölcsi pálcát. Nem az Oroszlán-Lilithel rendelkező Pesti ismerősömről van szó a következőkben, de több fórumon olvasható több panasz és szemrehányás és rosszindulatú célozgatás az én gonosz Skorpiói tulajdonságaimat illetően. Holott, az első dolog ami tudatosult bennem az asztrológiával való találkozásomkor, az éppen negatív skorpiói tulajdonságoknak a feltétlenül és minél hamarabbi úton való meghaladási szüksége, ami nem is ment nehezen, mivel a bolygók csupán a felszínen jól érzékelhető tulajdonságokat jelzik és az én Skorpióban álló bolygóim finom-vegyesen fényszögeltek.

     Amennyiben tehát megértettük, hogy a Karmikus tulajdonságok meghaladását semmiképpen nem a konjunkturális (történelmi) és nem is nemek szerinti erkölcsi szokások érvrendszerének az alkalmazásával lehet meghaladni (Sajnos, itt egyszerűen nem tudok elkerülni még egy utolsó, zárójeles megjegyzést: képzeljük el, hogy mennyiben lehet egy tipikusan Rák és Hold jellegű karmát, vagyis egy magzat- és gyermekellenes, illetve szülői szerepkör-ellenes és családellenes karmát, a mai egy- két gyermekes divat-erkölcsnek, vagy éppenséggel a szingli-erkölcsnek, sőt: a homoszexuális erkölcsnek a ma már mindenre kiterjedő „igazság- és pragmatikus” érvrendszere segítségével feloldani!), nézzük meg, hogy mit lehet tenni és mit nem javallott tenni a különböző karmák feloldása érdekében.

   Tudjuk, hogy a horoszkópházak erőterei, azokat a konstellációk sorrendje szerint megfelelő, napjegyek által megtestesített spirituális töltetű, de konkrét cselekvési formákat igénylő, pragmatikus-gyakorlati életterületeket testesítik meg a személyi horoszkópokban. A házak szerinti életterületek által jelzett gyakorlati életfeladatok egyértelmű és határozott felvállalása által, kapcsolatba és ez által, idővel harmóniába is kerülhetünk azokkal az egyetemes teremtőerőkkel, illetve, karmikus pontok esetén (Lilith, Sárfarok), azokkal a számunkra félelmetesnek tűnő sors-nehézségeket, vagy öncélú törekvéseket jelentő, misztikusan vonzó-taszító élet- és szellemi jelenségekkel, amelyeket az illető házakba kerülő bolygók vagy Karmikus pontok megtestesítenek. A nem-jósolgató – kauzális - asztrológusnak a tanácsa tehát, ezekkel a bolygókkal, vagy karmikus pontokkal „bepakolt” horoszkópházak által megtestesített életterületekkel kapcsolatosan az, hogy az oda vonatkozó, összes olyan életfeladatot, amit az illető személynek eladdig sikerült „szerencsésen” kicseleznie, minél hamarabb és minél átfogóbb mértékben fel kell vállalni. Illetve, ha netalán-tán már benne is lenne az illető személy a bolygókkal terhelt házak által jelzett életfeladatok problémakörének a sűrűjében, akkor, az illető ház által megtestesített életfeladatok céljának a helyes metafizikai értelmezése segítségével, illetve az ott felvetülő problémáknak a metafizikailag helyes megélési lehetősége felvázolásával, útmutatást adjon a horoszkóprendelő személynek arra vonatkozóan, hogy miképpen fejlesztheti és javíthatja ki e feladatok beváltása által azokat a hiányzó, vagy vele születetten rosszul működő képességeit, amelyek kapcsolatban állnak az illető házban tartózkodó bolygó, vagy bolygók által megtestesített őserőkkel.                             A karmikus pontok esetén, arra vonatkozó információt kell adni, hogy a rendelő személy, az illető konstellációk negatív tulajdonságainak megfelelő, és azok által jelzett negatív késztetéseit és reflexeit, irracionális félelmeit és szorongásait, öncélú ambícióit, rögeszméit és más, nyilvános, vagy még az illető személy nappali éber tudata elől is rejtett „őrületeit”, spirituális, racionális, érzelmi és testi devianciáit és esetleges perverzitásokra való hajlamait, miképpen tudja, az illető konstelláció által jelzett pozitív tulajdonságokká, képességekké és készségekké (Az én Mérleg-Lilithem esetében pl., természeti egyensúly-érzékké, kiegyenlítődési képességgé és szerelmi- szexuális harmonizációs készségé) átalakítani.      

     Igen ám, de mivel a személyi Karma már eleve, úgymond velünk született (Az anyai ági őseink által, ha öntudatlanul és önkéntelenül is, de előre belénk: a mélytudattalanunkba döngölt, ott megbúvó és onnan a tudatunkat –érzéseinket manipuláló) negatív tulajdonságokat jelent, hát jelenti mindannak a cselekvési mintáknak az öncélú és önkényes elkövetési lehetőségét is, amit az illető ház gyakorlati életterületében csak el lehet képzelni. Ezért jellemző az a jelenség, hogy mindenki arra hajlamos a leginkább, hogy vagy humoros játékossággal, vagy nagyon okos elméletgyártással, irracionálisan és csaknem fanatikusan és néha hisztériásan is, elzárkózzon attól a gyakorlati életterületnek a közvetlen és konstruktív (Nem romboló!) megtapasztalási lehetőségének az elfogadásától, amelyben a Karmikus pontjai találhatóak. Vagy jellemző az is, hogy abba az életkörbe nyakig és feje búbjáig negatívan elsüllyedve, ugyancsak fanatikusan és hisztériásan ragaszkodik ahhoz, hogy az illető életkör valamely aspektusának valamelyik szélsőségesen negatív formáját öncélúan és határtalanul és eszelősen gyakorolja mindaddig, amíg a sorserők ebben őt teljesen meg nem gátolják, akár olyan beleset, és akár olyan betegség által is, ami lehetetlenné teszi az öncélú életgyakorlat további folytatását, szélsőséges esetben akár a korai halál formájában is.    

       A Lilith és a Sárfarok esetében tehát, nem elég az a gyakorlat, mint a bolygók esetében, hogy tudatosan és éberen behatolunk az illető életterület (horoszkópház) által jelzett gyakorlati életkörbe, illetve az, ha már benne vagyunk, jól vigyázunk arra, hogy lehetőleg minél pozitívabban éljük meg az illető őserővel való kapcsolatunkat, mert a karmikus pontok egyáltalán nem bolygók! A Lilith és a Sárkányfarok által jelzett mélyen negatív és csaknem átláthatatlanul összetett sorserőknél, a bolygókhoz képest, hétszeres és tízszeres éberség és tárgyismeret szükséges, mivel hajlamosak vagyunk önmagunk előtt erénynek feltüntetni az oda vonatkozó hibáinkat és éppen olyan öncélúan gyakorolni az oda vonatkozó negatív tulajdonságainkat, mint a pozitívan fényszögelt bolygók által jelzett tulajdonságaink esetében (A modern művészet és a szórakoztató ipar és a tévé-média és az internet minden területén tanúi lehetünk annak, hogy ezek a karmát növelő sátáni „képességek” miképpen fonódnak egybe a tehetséggel és vannak elfogadva magukat komoly embernek képzelő személyek által hiteles egyéni és közösségi értékekként.) és észre sem vesszük, hogy újra és újra, ezek a külső divatigazságokba, és konjunkturális moralitásba kapaszkodó és általuk igazolt önáltatásaink és öncélú törekvéseink vezérlik háttérből még az igazi „közjóra való törekvéseinket” is.

   Tudván azt, hogy a Sárkányfarok mindössze a természeti felszínhez és a látható – érzékelhető sorsban is jelentkező anyagi megnyilvánulási formáiban az érthetőséghez némileg közelebb álló, és ezért a Lilith által megtestesített, mélyen rejtett karmával szemben, némileg érzékelhetőbb és esetenként, a kívülállók számára is látható, de végső soron, ugyancsak az egyetemes Liklith hatásaiból fakadó, karmikus tulajdonságoknak a jellegét mutatja, a fogalmazás egyszerűsítése érdekében a következőkben, csak a Lilithről fogok beszélni, de az olvasót kérem, hogy a Sárkányfarkat is tegyék hozza mindig gondolatban.

    A Lilith által jelzett karmikus tulajdonságoknak a házterületek által jelzett életfeladatok vállalása segítségével történő feloldása tehát, azért jóval nehezebb, mint a Bolygók diszharmonikus aspektusai által jelzett negatív személyi tulajdonságok kiigazítása, mivel a Lilith esetében, az illető ház által jelölt életterületre jellemző törekvések és cselekvési minták, minden lehetséges öncélúságának és együgyűségnek a mély tudattalan szintjén rejtett, néha a konjunkturális moralitás álcájába rejtett személyi ambícióként, erőseb fényszögelés esetében, mániaként és rögeszmeként, vagy irracionális félelemként és szorongásként, sőt: fóbiaként és kegyetlen perverzióként való jelentkezésére lehet számítani. Itt nem, hogy nem elég tehát az illető életterületre jellemző cselekvéseket és magatartásokat, illetve személyi és családi helyzeteket és állapotokat felvállalni, hanem azt is meg kell érteni és meg kell figyelni (Az asztrológusnak a legtöbb esetben ezekre az öncélú érzési, gondolkozási, és cselekvési mintákat ki kell tudni következtetni, vagy azokra rá kell érezni, úgymond ki kell találni.), hogy az illető személy milyen öncélú és irracionális cselekvési, magatartási és gondolkozási mintát, milyen fóbiát és rögeszmét, esetleg furcsa családi szokást hajlamos önmaga előtt, vagy mások előtt, normálisként feltüntetni. Illetve, intelligensebb és pszichológiailag kiművelt, vagy asztrológiailag némileg tájékozott rendelők esetén, miképpen tudja a személy, ezeket az asztrológus előtt tudatosan rejtett, negatív érzelmi gondolkozási és képzeleti mintákat, áttételesen használni.    

     Nem az a helyes magatartás tehát a Lilith által jelzett negatív késztetéseinkkel szemben, ha a klasszikus  - jósolgató és megóvó, karma-konzerváló – asztrológia logikai mintáit követve, az illető személyt „eltiltjuk” annak az életterületre való belépéstől, annak az elfoglalásától és befogásától. De ugyanakkor nem is az, hogy azt tanácsoljuk neki, hogy az ide vonatkozó, sok esetben sötét és romboló és önfertőző és környezetfertőző késztetéseit kiélje. És nem csak azért, mert a legtöbb esetben, amúgy is, arra vágyik az illető személy is, hogy az asztrológus is igazolja számára, hogy miért is nem kell neki „oda be mennie” és „azt tennie”  („Ez nem az én asztalom.”...), illetve, hogy a lelki nyugalma érdekében, mennyire fontos neki azokat a negatív cselekvési és átélési mintákat követnie, amelyek inkább a karmáját erősítik, mintsem hogy oldanák azt. Nem is az tehát az asztrológus dolga, hogy bólogasson neki amikor azt ecsetelgeti, hogy milyen praktikusan és racionálisan rendezgeti ő az élete dolgait, miközben az egészből ordít a Lilithjét tartalmazó napjegynek és horoszkópháznak a szélsőséges öncélúsága. Ráadásul –és erre nem győzők eleget figyelmeztetni! -, minden jegynek és háznak megvannak a benne szükségképpen előforduló szélsőséges negatív mintáknak az ellentétei is! Pl., egy házaspár női tagja, már csak a karmájának megfelelő neveltetésből kifolyólag is, sajnálta magától azt, hogy a férje - aki egyébként két évvel korábban még az évek óta fennálló anyagi krízisének a feloldása céljából fordult hozzám – olyan speciális - ergonomikus széket vásároljon a feleség számára, ami megvédené őt a munkájával járó merev tartás miatti hát-és derékfájásától. És hol áll a Lilithje? A II. házban. És nem csak az ergonomikus széket sajnálta magától, de a külön számítógépet és más dolgokat is, amiket az anyagi krízisből a horoszkóp-feltárások segítségével több ideje kilábaló férje szívesen megvásárolt volna a számára, amennyiben a felesége nem tiltakozik ez ellen kézzel-lábbal.    

    Az érdekes ennek a (Közben jó barátaimmá lett), nagyon kedves házaspárnak az un. „horoszkóp – történetében” éppen az, hogy mielőtt velem találkoztak volna, külön – külön és együtt sem gondoltak gyermekre, de miután megértették ennek a fontosságát és elfogadták a gyermekáldás gondolatát, az azelőtt befagyott anyagiak ereszei is megeredtek az inkább szabadvállalkozás szintjén pénzt kereső férj számára, de a gyermekáldás, amiben azért mégis csak a nők „a kompetensebbek” spirituálisan, éppen azért nem tudott megvalósulni, mivel, ezzel az önmagával szembeni szűkkeblűségével, az egyébként csupa jó tulajdonságokkal rendelkező - nagyon jó lelkű és jóakaratú és kedves, és tapintatos és minden más jó tulajdonsággal rendelkező - asszonyka, egyszerűen nem engedte évekig magához közel (És ezzel magába sem tudta befogadni...) az áldás szellemét.

    De ugyanígy a XII. ház közismert negatívumainak az ellenétét éli meg, az a 12. házban álló Oroszlán Lilithel rendelkező ismerősöm is, aki nem hogy megijedne és menekülne az egyedülléttől és az elzártságtól, mint mások, hanem éppen fordítva: arra rendezkedett be, hogy mindaddig, amíg az élettárasa a világ másik sarkában teljesíti az időben is helyhez kötött szolgálati kötelezettségét, lehetőleg soha, egyetlen férfi se tartózkodjon „az ő házában” annak érdekében, hogy teljesen zavartalanul és kizárólag „csak a férje rendelkezésére állhasson”, valahányszor a férfi sky-pon őt hívja. Az is igaz viszont, hogy sem asztrológusként, sem magánéletben még soha nem találkoztam a változást gyűlölő, negatív Skorpiói szellemiség másik végletével: a belső változást mélységes gyűlölettel elutasító Skorpiói mentalitásnak az ellentétével, vagyis a környezetét és a szeretteit a folytonos és gyökeres proteuszi átalakulásaival és más, külső-belső átváltozásokkal kétségbeejtő Hamvasi hősnek, a Bajnád Edelénynek, illetve Turcsika Szelenárnak az élet-másával. Nem tudom, hogy a rezonancia és a polaritás törvénye miatt-e, vagy azért, mert ilyen személy, amilyet Hamvas a Karnevál III. Fejezetében leír, a valóságban nem létezik?  - Ámbátor az is lehetséges, hogy éppen a Skorpió gyakorlati életkörében, vagyis a VIII. házban álló Lilithel rendelkező volt-feleségem szolgáltatta a számomra ezt a Vízöntői perdüléssel spékelt, abszolút szélsőségesen gyökeres, de sajnos, negatív skorpiói – változási példát, aki ha nem is egyik napról a másikra, de egyik hétről a másikra kétszer is átváltozott szerető és velem mindent értelmesen megtárgyalni kész élettársból és gyermekeinknek a jó édesanyjából olyan szerelmesen misztikus és misztikusan szerelmes boszorkánnyá, akivel nem csak, hogy nem lehet szót érteni, de a 86 éves anyámat is veréssel fenyegeti, sőt: nem csak, hogy nem látja el a gyermekeket és elkölti az állami gyermeksegélyt az iskola kezdés előtti héten, de még a gyermekek épségét is veszélyezteti. – Hát ez éppen eléggé érzékletes példa, gondolom, gyökeres és, negatív skorpiói átváltozásból! – Ahogy ezt leírtam, számomra is furcsa, hogy a volt feleségem korábbi, de hasonló méretű negatív átváltozása esetében, nem vettem ezt az ellentétes, de végül is, ízig-vérig Skorpiói mintát észre!        

     A jósló asztrológiából átvett progresszió-követés elmélete szerint, életünk folyamán, a több alkalommal találkozunk a prímér és kevesebb alkalommal a spirituális bolygók által megtestesített visszatérő, de legalább is, egymásra nagyon hasonló sorsmotívumokkal. Emőke is, aki jól megtanulta a klasszikus asztrológia tételeit, azzal magyarázta a családfelbontási szándékban jelentkező első kiakadását (Mentális krízisét, amiről csak később derült ki, hogy teljes őrület) másfél évvel ezelőtt, hogy a horoszkópjában a Szaturnusz vissza tért abba a pozícióba, ahol állt, amikor ő született, és neki most meg kell tanulnia a Szaturnusz leckéjét és azért kell el mennie egy időre családjától az anyjához – ahonnan aztán, az őrülete fokozódásával, nem is akart vissza térni és ahova a gyermekeinket mid el akarta vinni egytől egyig, annak ellenére, hogy a gyermekeink az addig közösnek számító, és mind az édesanyja, mind a nagymamája lakásához képest napfényesnek és egészségesnek számító lakásomban, vagyis a család eredeti otthonában születtek és élték le az addigi életüket. Hogy a tőlem való elválasztásuk miatti traumáról, aminek köszönhetően Turula két kerek hónapig volt nagyon csúnyán meghűlve – mindaddig tehát, amíg a kishúgával és az édesanyjával együtt az otthonukba és az apjukhoz vissza nem költőztek -, ne is beszéljek. Lehet, hogy a bolygók által megtestesített őserőknek az életünkbe – sorsunkba való ciklikus visszatérésének lehet némi hatása az érzés- és képzeletvilágunkra, a gondolkozásunkra, de nem hiszem, hogy az asztrológia arra lenne jó, hogy a bolygóállásokra – Misztikus hatásokra! - rákenjük az önzésünkből eredő felelőtlenkedésre való hajlamainkat, a Lilith- korrupcióval szembeni gyengeségeinket, az újjászületéssel, pozitív átalakulással szembeni agressziónkból eredő lelki és szellemi zavarodottságunkat. (Sőt: amennyiben esetleg mégis ilyesmit észlelünk, még fokozottabban kell arra figyelnünk, hogy a horoszkópunk szerint, mi is a tényleges tét az életünkben? Mert egészen biztos, hogy nem az, hogy negatívan és az időben és a felnőtté válás szerinti fejlődés-logikában, vissza felé haladva, „visszaéljünk”, vagyis, hogy az életünkben, az időminőséggel ellentétes, fordított létállapotokat idézzünk magunknak és családtagjainknak.) Főként azóta nem hiszek ebben a tapasztalási kényszer-elméletben, hogy az asztrológiával való megismerkedésem elején én is követgettem a progressziókat, de semmiféle rendszeres összefüggést és értelmes hatásmechanizmust nem sikerült felfedeznem a belső mentalitásom, vagyis az önkéntelen viselkedésem és a tudatos gondolkozásom és a konjunkturális bolygóállások váltakozása között.

   Azt viszont egyértelműen érzem koratavasz óta, hogy annak, hogy ami óta, a jelenlegi Lilith a Bak Sárkányfejemmel egyre szorosabb együttállásba került, illetve azt, hogy a Rák- Sárkányfejemmel meredeken szembe kezd állni (2OO9 nyár eleje), bizonyos gyógyulási nehézségeket okoz (Gondolom, valami belső szellemi csatorna beszűkülésének, esetleg teljes zárlatán

A föld-elem funkciójának és rendeltetésének a megértése (illetve ezek téves értelmezéseinek a leleplezése) elvezet bennünket az életünk és sorsunk céljának és értelmének a megértéséhez, a lét és az emberi élet lényegének, vagyis az élet igazi rendeltetése és célja megértéséhez, és tulajdonképpen az egész egyetemes létezés céljának és rendeltetésének a megértéséhez. - A számunkra néha ellenségesnek tűnő sors-mechanizmusok logikájának az átlátásához, és ezzel együtt és végül az igazi, spirituális tisztánlátáshoz. Ezért mondja a Tabula Smaragdina, hogy (Az isteni szellem, illetve a beavatott ember, vagyis: a Thelesma) „Ereje tökéletes lesz, ha a fölre vissza fordul.”

Aki nem érez rá, vagy nem ébred rá valamilyen módon, vagy nem lesz rávezetve akár tudatos okítással (neveléssel), akár úgymond véletlenszerűen (A sors-viszontagságai által) az alkímiai föld-elem sajátosságaira és jellegzetességeire, vagyis, ismét csak a földön (természetben) való létezésnek és a testben való állapotnak a rendeltetésére és funkciójára, az nem is értheti a sorsa logikáját, vagyis a szellemi öntudatnak és ez által az Isteni szellemnek az emberi testben való létezése értelmét sem, és annak az élete, lett légyen bármilyen értelmes személyről szó, vagy bármilyen jó és pozitív, veleszületett személyi tulajdonságokkal és képességekkel rendelkező személyről szó, vagyis: lett légyen bármilyen szerencsés csillagzat alatt született személyről is szó, annak az élete előbb - utóbb (legkésőbb öreg korában) céltalanná, értelmetlenné és ez által felesleges testi betegségek által okozott szenvedésekkel, örömben és derűsen telt napok helyett, ürömmel és keserűséggel telt sorssá változik.

A föld elemnek, tehát a fizikai létnek és a biológiai létezésnek van ugyanis a leg nagyobb és legfontosabb szerepköre abban a teremtés előtt a Lilith által felbolygatott és egymással szembe kerülő, egymás szétzúzására, kizárására és minden fajta, más módon történő tönkretételére igyekvő abszolút léterők között megvalósuló kiegyenlítődési folyamatban, amit egyetemes megváltásnak nevezünk, és amit az Abszolút lét-tudat indít el, annak érdekében, hogy ez által egyenlítse ki egymással és újra egyesítse a Lilith által szétbontott elemeit és így mentse meg önmagát. - Jézus, mint ennek, az egyetemes kiegyenlítődési lét-rendeltetésnek az első felfedezője (A megváltás hirdetője és tanítója), annyira fontosnak találta a fentiek a megértését (Az ember számára a legfontosabb tudni valók megértését és ennek a természeti sorsnak az elfogadását!), hogy ennek a sors elfogadáson alapuló kiegyenlítődésnek a szimbólumává változtatván önmagát a halálában, tudatosan provokálta mind a zsidó vallásvezetőket, mind a cinikus Poncius Pilátust, és általuk keresztre feszítette magát (A kereszt, a természeti élet által lehetővé váló sors-értelmezési lehetőségek feltétlen elfogadásának és a személyesen megtapasztalt és átélt természeti – földi jelek és jelzések megértésének, vagyis a Szaturnuszi őselvvel való azonosulás szükségének a jele.). Így tanítván és felejthetetlenné és kikerülhetetlenné téve ezzel, az utolsó, beavatási leckéjével (Az emberi szívből kitörülhetetlen keresztre-feszítettség szimbólumával.) az egész emberiségnek a személyi sors-felelősség és a megváltás tanát. Ez szerint, a szellemi jelenségeket és folyamatokat tükröző, illetve a szellemi információt magába befogadni, őrizni és vissza adni képes anyag természetes állapotaiból és tükör-jelzéseiből kell és lehet elsősorban a lényegi sors-következtetéseket levonni. Vagyis: a szellemi erők által létre hozott és azok által működtetett anyagi világnak a szimbolikus jelzéseiből kell tanulni, és nem a mágikus – misztikus fantazmagóriákból.

- Ezt jelenti az, hogy az a személy, aki leginkább ismerte a szellemi világ törvényeit és a sorsmechanizmusokat, nem tért ki mágikus erejű misztikus trükköket alkalmazva a sorvállalás elől, hanem tudatosan elfogadva, szembe ment azzal, jelezve az által, hogy ezzel a végső tanításával, a halálában az egész emberi lét rendeltetésének és céljának a szimbólumává változott, azt, hogy nem létezik fontosabb dolog az ember életében, mint a tudatos sorsvállalás, mert csak és csakis az által történhet meg a helyes és a spirituális sors- értelmezés, ha előbb a természeti létezés rendeltetése (Pl. a testi és a lelki fájdalom metafizikai értelme) meg van értve, fel van fogva és el van fel van fogadva a személy részéről.

Az tehát, amit minden, de minden szokványosan elfogadhatónak vélt életnyerési lehetőségben bízó humánus értelmiségi, valamint minden magát kereszténynek képzelő pap, vallásos vezető és minden misztikus és mágikus hetet-havat összehordó mystész (Újabban: ezoterikus tanító) csoda-guru, szent és égi geometrikus, vajákos csodabogár–kozmetikus elsődlegesen nem ért, nem más mint az, hogy az anyagnak, illetve az anyag léte által keletkező tárgyi valóságnak (rögzíthető, tehát nem letagadható, és nem megmásítható tárgyi információnak), valamint a tárgyi valóságból levonható, vissza-következtetési lehetőségeknek (a szellemi megértésnek), fundamentális (szakrális!) funkciója és kihagyhatatlan fontossága van mind az egyéni megváltódásban, mind az egyetemes kiegyenlítődés által elérhető abszolút lét helyre állításában, új létrehozásában. A volt-feleségemnek egy amerikai csoda-kurzusnak, majd az önmegvalósító (Szahadzsa) a joga-tanfolyamnak a misztikus tanaitól való meghatódása és a szó szoros értelmében vett észveszejtése, azért vágott annyira mellbe (És amitől egyből tudtam, hogy amennyiben tényleg csodákra adta a fejét, a házasságunknak befellegzett, de utolsó percig reménykedtem, hogy felébred.), mert korábban ezerszer elmagyaráztam neki is ezt a tényt. Vagyis azt, hogy miért figyelmeztet arra Jézus, hogy gyümölcséről (Tehát az anyagi megvalósulásáról) ismeritek meg a fát! És persze, mindazt, ami az anyagnak és a tárgyi valóságnak ebből a különleges szerepéből következik. Vagyis azt, hogy egyetlen más, létezési forma sem képes arra, amire az anyag. Nevezetesen arra, hogy a hozza érkező és a belé érkező információt

1) egy- az egyben vissza tükrözze. Vagy

2) vissza tartsa (Befogja és tárolja, majd ismét vissza adja), vagy

3) határozottan tovább irányítsa, vagy

4) befogván az információt, magán keresztül tovább vezesse. Illetve, hogy

5) a befogadott információ és energia hatására, átalakuljon más formájúvá. És, ha hosszabb, vagy rövidebb időre is, de ebben az új formában megmaradjon (rögzüljön). Vagyis tükrözze a belé hatolt és a lényegét képező szellemet.

Minden más létezési formában az információ zavartalanul tovább halad és szétáramlik – szétgomolyog és szétfoszlik köd szerűen, de persze, annál jóval gyorsabban, mint a fizikai köd. És ez akkor is így van, vagyis, akkor is eltűnik ha lényege szerint változatlan marad az információ és akkor is, ha lényegét képlékenyen megváltoztatva, valami más idearendszerré változik. Ezért, csak és csakis az anyagban, illetve az anyagi létezési forma információ-tükrözési és az információ-tárolói, információ-rögzítői tulajdonsága miatt, lehetséges számunkra - Anyagi testtel és szervekkel bíró lények számára! - az információ-olvasás és az információ-értelmezés, és persze, a tárolt, vagy olvasott - értelmezett információnak a visszahívása és egyszeri, vagy többszörös, de mindig megbízható információkhoz vezető felülvizsgálata, vagyis az a cáfolhatatlan és rejthetetlen és hamisíthatatlan tárgyi igazság, amely az „Ami fent van, ugyanaz mint ami lent van” abszolút lét elv alapján, tökéletesen, tehát nem elferdítve, nem homályosan és zavarosan tükrözi a szellemi valóságot.

Hogy ez miért annyira – szakrálisan! - fontos?

Éppen azért, mert az anyagnak az akadály, illetve tükör, vagy befogó - kaptáló, rögzítő tulajdonsága nélkül, lehetetlen ellenőrizni és kiszűrni, majd megállítani és megszüntetni az idea-világnak és a szellemi világnak, sőt: az asztrális (érzelmi és érzéki) világnak a Lilith-effektus által okozott torzulásait, szennyező, romboló és önromboló hatásait, az öncélú és önveszejtő örvénylést. Azért válik ugyanis Teremtővé a Lilith által megzavart abszolút lét és azért hozza létre végül ezt, a szakrális tükrözői és rögzítői tulajdonságokkal rendelkező az anyagi létformát, és főképpen: azért jött létre a végtelen anyagi univerzumban egy ilyen galaxis (Tejút), és abban egy ilyen bolygórendszer (Naprendszer), és azon belül egy éppen ilyen összetett mozgású és vegyi összetételű bolygó, amelyen lehetővé vált az anyagnak a szellemet magába engedő, és a szellem által működtethető és ellenőrizhető és értelmezhető biológiai struktúrákká – Földi lényekké! - alakulása, hogy azoknak és annak (Főképpen az embernek) a segítségével, a Lilith által okozott, zavarodottságtól, kábulattól, fertőzöttségtől és torzulásoktól megszabaduljon. Mert ami „lent”, tehát a látszólag a gravitáció ereje által sűrített és szilárdított anyagban van, ugyanaz van „fent” a szellemben, az ideavilágban is! És ezért ennyire egyedülálló és rendkívüli és fontos az anyag és a természeti létezés, mert képes visszatükrözni, és megbízhatóan pontos információt adni arról, hogy mi történik a legmagasabb – legfinomabb – dimenziók szintjén. És semmilyen más létforma nem képes erre és semmilyen más létformának nem lehet ekkora és ennyire kihagyhatatlan szerepe a spirituális és a kauzális kiegyenlítődés lehetőségeiről szóló információ-olvasásban, értelmezésben, vissza-közvetítésben és a visszavezetésben!

Ezért szakrális a föld, ezért szakrális az élet és ezért szakrális az embernek a teste, illetve az embernek a földi sorsa, sorstörténete, és a boldogságra (kiegyenlítődésre) való törekvése! Ezért szakrális a kereszt, ami nem más, mint az anyagi világ e szakrális mivolta tudatosításának és elfogadásának az ősi szimbóluma. Ebből, a szakrális szaturnuszi – (És ezért majdhogynem csalhatatlan!) - szellem – anyag, anyag - szellem relációrendszerből nyeri az asztrológia azokat a személyi sorsprogramokra vonatkozó, abszolút biztos információit, vagyis azokat, a spirituális-energetikai struktúra-tömörülések minőségére (egyéni karmájára és megváltási, megváltódási sorsprogramjára) vonatkozó információt, amelyekből akár még bizonyos jövő sors-eseményeket is ki lehet számítani, és amely szellemi folyamatokat, semmilyen más tudomány-ág nem képes ekkora egzaktsággal megállapítani.

És ezért megváltás ellenes, és ezért Isten ellenes, és ember ellenes minden tudatos hazudozás, intrika, korrupció és csalás. Ezért a lehető legfőbb vétek az információferdítés, vagy az információ-titkolás, a titkolózás, vagyis az anyag által biztosított tárgyi információ elrejtése, elferdítése, megmásítása, hamisítása. De éppen ennyire szakralitás ellenes, és megváltás ellenes az önámítás és az önkábítás is! És ezért jelenik meg idejekorán, előbb, vagy utóbb a halál, de legalább is a végzetes korlátozás és helyben tartás (A fejlődésre és a boldogulásra való képtelenség) a valósághamisító hazudozó és csaló személyek sorsában. Ezért jelennek meg a teljes visszafordítás – visszaküldés (Szaturnusz) angyalai (Sorserői. - Adott esetben éppen baktériumok és vírusok, vagy funkcionális szervi dereglációk formájában is.), azoknál, akik túl sokáig hazudoznak és csalnak, és így a valós kiegyenlítődést és a valós kiegyenlítődés által biztosított egységesülést lehetetlenné téve: tehát a megváltás földi megvalósulási lehetőségeit gyengítve, vagy azt önkéntelenül blokálva, igen erősen ferdítették elsősorban önmagukon belül, az ő személyi tudatuk legfinomabb mélységeiben élő abszolút tudat számára, a tárgyi (anyagi – földi) valóság által tükrözött és tárolt, információt. Vagyis, azoknál akik sokáig hamisították és titkolták a szellemi folyamatokat és jelenségeket értelmező –megváltó tényeket: a fényt.

Ezért kell megszűnnie a természetes idő-ciklusa előtt (Az ember esetében pl. 84 éves kora előtt.) minden olyan életformának, vagy emberi kapcsolatnak, amelyben az igazság (Plútó) fénye egy bizonyos mértéken felül kiveszik, vagy el van titkolva valamely fél részéről, és a Szaturnusz szellemisége az, amely ezt a mértéket és arányt megállapítja és az életet, vagy a személyi kapcsolatot, vagy kapcsolatrendszert előbb elzárja, majd elfojtja és megszünteti.

Az anyagi létállapot és a természeti (fizikai és pszichikai) életnek a spirituális-tükör és szellemi adatrögzítő (Szakrális!) mivoltának és funkciójának a boldogulásban kikerülhetetlen és nem eléggé hangsúlyozható fontosságát a keleti metafizika (Véda, Buddhista tanok, Jóga, stb.) egyáltalán nem érti. De legalább is, messze menően ignorálja. (Lásd ide vonatkozóan kiemelt fontossággal bíró, keleti aszkéta tanokat és öncélú fakír-gyakorlatokat, a steril aszkétai és fakír életcélokat.) Ezért képtelen levonni az anyag visszajelzéseiből a megfelelő egyéni alapállás felvételéhez, vagyis a természetes magatartások kialakításához vezető logikus következtetéseket, megelégedvén az egyetemes megváltás magvalósítása feltételeit jelző és az egyetemes törvények szerint strukturálódó anyagi formaváltások jelzéseinek, de főként az emberi test fájdalom- és örömjelzéseinek, a múló illúzióként való kezelésével. Vagyis a fájdalom, a betegségek és a nyomor üzenetei iránti közömbösséggel. Magyarán, a keleti misztika megelégszik a metafizikai jelenségek és kinyilatkoztatások elméleti (spekulatív filozófiai) értelmezésével, miközben az anyagnak a szellemre visszaható üzeneteit, valamint az anyagi törvényekből és az anyagi formák változásaiból kiolvasható lényegi és kauzális információkat ignorálja, elveti, de legalább is, az azokkal szembeni közömbös magatartást és alapállást tanítja.

Nem is lehet eldönteni, hogy ez utóbbi-e a nagyobb vétek, vagy az anyaghoz, az anyagi világhoz való téves viszonyulás másik véglete: az európai bölcsőjű és mára az egész nyugati típusú civilizációra jellemző anyagba-süllyedés, amelynek materializmus már csak a végső karikatúrája, és amely anyagba-butulás szellemi állapota, a természeti világot és a természeti életet, megélhetési alapnak és élvezet-csikarási (boldogságszerzési) lehetőségnek, vagyis, végső soron, határtalanul kizsákmányolható és kizsákmányolandó „külső” lehetőségként kezeli. El egészen a liberálisan „felvilágosult” stupid nyugati embernek a saját testének és szervezetének az eladható „értékként” (munkaerőként, vagy éppenséggel eladható szervgyűjteményként) való kezeléséig. Sőt, a nyugati típusú, termelő-fogyasztó spirituális ignorancia még ennél is tovább elmegy: kimondottan csak élvezeti lehetőségek (lelki és testi izgalmak) kicsikarására alkalmas állapotnak tartja a természeti léten belül az emberi testet, ami fölött a személy önkényesen – a liberális olvasatban: szabadon - rendelkezhet (Feminista nők pl. a méhük fölött. Szegények az eladhatónak vélt veséjük fölött).

Egyik véglet sem jobb a másiknál: az anyagi valóság felett lebegni vágyó, fizikai létre vonatkozó illúzió-elmélet és a szintén az anyag és a test jelzéseivel szembeni ignoranciához vezető, buddhista nirvána-tan, végső eredményeiben és következményeiben, semmivel sem jobb a materiális-nyugati koncepcióknak a tudomány segítségével elérhető életnyerési lehetőségekbe vetett ostoba és majdhogynem állatian alacsonyrendű hiténél. Egyedül a szellemi törvényeknek a természeti törvényekben való tükröződését, illetve a természeti törvényeknek a szellemi törvényekkel való megfelelését tanító, és ezért a természeti sorsvállalást és az abból kiolvasható – kikövetkeztethető szellemi magatatást hirdető, eredeti (Nem szekularizált!) kereszt-viselői, természeti sors-elfogadói alapállásnak van egyetemes vonatkozású értelme tehát, mivel egyedül ez, a misztikus hazudozások nélküli keresztény alapállás egyezik meg a teremtés eredeti rendeltetésének és céljának a logikájával, az egyetemes megváltás logikájával. Ezért mondja Jézus, hogy vegye fel mindenki a maga keresztjét és azt, hogy: „Aki a fiút (A megnyilvánulást: a hinduk és a buddhisták) bántja, annak megbocsáttatik. Aki az atyát bántja (Istentagadók és az Istenkáromlók) annak is megbocsáttatik. De aki a Lelket (Szent Szellemet: a rendeltetés logikáját) bántja, annak nem bocsáttatik meg.” Vagyis, aki a teremtés és a teremtés által lehetővé tett megváltás alaplogikája ellen dolgozik, aki a Szaturnusz szelleme (megváltás irányába terelgető egyetemes felelősség) és a Plútó szelleme (A teljes kölcsönös egymásba hatolás és egymáson áthatolás szelleme: a kiegyenlítődés szelleme: az egészség, vagyis a megváltás megvalósulása) ellen dolgozik, annak nem bocsáttatik meg. Azt is kell tudni viszont, hogy nem egy külső és tőlünk független (objektív) mindenható erő (Szakállas Isten) az aki nem bocsát meg, hanem a bennünk levő spirituális megváltási ősprogram, misztikus kifejezéssel: a felettes Én-ünk.

Máshol meg azt mondja Jézus, hogy (Létezik egy olyan törvény: az abszolútum törvénye, ami szerint: ) attól a személytől, aki sejti, vagy tudja, hogy mit jelent a megváltás (Aki ismeri a törvényt és a logikát: a teremtés rendeltetése logikáját), sokkal több igényeltetik (Vele szemben nagyobbak a felettes énjén keresztüli un. égi elvárások ), mint attól, aki tudatlan. Tehát, attól aki úgymond ártatlan és még nem tudhatja, hogy tulajdonképpen miért is jó neki a csalással és a hazudozással: a valóság hamisítással szembeni morális alapállás, és, hogy e szerint az alapállás szerint, miért is kell neki hazudozás, titkolózás és a korrupcióban (A létrontásban) való részvételt el utasítva, ezt vagy azt a dolgot és morális magatartást helyesnek látva, megtennie, illetve nem tennie?

Metafizikai szempontból, tehát a Megváltás nevű, isteni igazság (Plútó) logikája szempontjából két fajta, jellegzetesen negatív (Szaturnuszi) viszonyulás létezik a megváltás (Az atya-anyához való visszatérés: az új abszolút állapot) elérési lehetőségének a zálogát képező anyagi világhoz:

1. A jellegzetesen hindu misztika viszonyulása, amely illúziónak tekinti a fizikai – anyagi létet. Vagyis a misztikus közömbösség magatartása, amire talán a legjellemzőbb, hogy egy Teréz Anya néven elhíresült erőtlennek látszó, törékeny kicsi európai nőnek kellett Kalalkuttában kikötni a Káli Istennő temploma tövében ahhoz, hogy az elméleti fantazmagóriákat elvető, cselekvő szeretet jelentésére: az emberrel való személyes és közvetlen törődés fontosságára a vallásos őrületükben lelki fakírokká váló hindu tömegek figyelmét felhívja. Ez tehát a tipikus misztikus lét- és életszemlélet, amely vallásos és önkényes (A valóságban nem ellenőrzött) metafizikai értelmezések alapján, kizárólag a szellemi világ tulajdonságaival foglalkozik a lényegi (szakrális) fontossággal bíró anyagi – tapasztalati világnak, a testi tapasztalásnak és a fájdalom-jelzéseknek a majdhogynem teljes ignorálásával, illetve a személyes benyomások és történések, bizonyos általános megfigyelések alapján történő, elméleti-misztikus és mitologikus értelmezésével.

2. A materiálisan „felvilágosult”, tipikusan a testi és lelki élvezeti - élvezkedési lehetőségekért, valamint a kényelemért és az élvezetek és a kényelem biztosítottságáért reggeltől estig dolgozó és harcoló, azok lehetséges elvesztése miatt aggodalmaskodó és az elvesztéssel szembeni biztonsági rendszereket létre-hozó, persze: szerfölött gazdaságos és tudományos európai és a nyugati mentalitás, amely minden egyéni, vagy emberiség szintű sorskérdést és sorsproblémát az anyagi lét törvényeinek és tulajdonságainak a figyelembevételével és tanulmányozásával próbál elintézni, illetve, az anyagi-természeti tulajdonságok és törvények kijátszásával akar elérni. Vagyis, a keletinél talán még ostobább az a tudományosnak képzelt nyugati viszonyulás, amely az emberi szenvedés és boldogság kérdését az anyagban és az anyag által akarja megoldani. Az utóbbi, a tipikusan Ezsaui, Judási és Fauszti magatartás, amely az anyagba való kábulás következtében a materiális tudománya segítségével, „meg akarja nyerni az életét” és ezért eladja az elsőszülötti jogát: a tudatos sors-irányító szellemi éberségét és sors-idéző, sors-formáló mágikus hatású képzelő erejét egy tál lencséért, vagyis a hamar megvalósítható és kézzel fogható – végül is öncélú: - anyagi haszonért. A művelői által természet-tudományosnak nevezett termelői- fogyasztói (nyugati) vallás, legyen az bármennyire humanista és szabadelvű, teljesen ostobává és így az anyag foglyává, ostoba állattá teszi az esetleg több egyetemen is diplomázott és doktori és más tudományos rangokkal és címekkel hivalkodó nyugati embert. A természet-kizsákmányoló és természet-szipolyozó, vagyis a természet-zavaró, természetromboló ideológia segítségével tartható fenn tehát, az a globális kényelem- és élvezet-fokozási alapállás (Negatív Merkúr, Vénusz, Mars, és Jupiter), valamint az a kényelembiztosítási és élvezetbiztosítási (Negatív Szaturnusz) erkölcsi-szellemi magatartás, amelyben a családapa kizárólag csak a zsákmányszerzői (létfenntartás és élvezetbiztosítói) funkciót és társadalom nevű Bábeltorony- építő funkciókat tölthet be. Ez az, az okosnak képzelt civilizációs (védekező!) ideológia, amelyben, a természeti törvényeket nem azért tanítják az iskolában, hogy abból sorsjavító és sorsbeváltási lehetőségekről szóló – spirituális – ismereteket szerezzenek és ilyen jellegű komoly következtetéseket vonjanak le, hanem azért, hogy ezen „objektív” tudásból álló tudomány segítségével, a tömegek egyedei minél jobban kizsákmányolhassák a természetet és saját képességeiket, és ez által megnyerhessék az életüket, éppen annyira öncélú és nevetséges, mind a Kalakuttai külvárosok szennyes utcakövein meditálgató fakír-aszkéták pózai.

Kívülállók számára a sors iróniája, a megváltás törvényeit ismerő beavatott számára a Polaritás törvénye következménye az, hogy ez a magát kizárólagosan „tudományosnak” hirdető, anyagba butuló nyugati magatartás éppen a kereszténység táptalaján (Európában) jött létre. Világos, hogy éppen annak a világméretű, csalásnak a következtében alakultak ki ez az objektív és az egész földi élő világot a katasztrófába döntő természettudományokra alapozott, „objektív” tanítási koncepció, miszerint a Názáreti Jézus nem a megváltódás eléréséhez szükséges természeti sorselfogadás (Szaturnuszi) és szimbólum-fejtés szükségének leckéjét tanította volna meg az által, hogy tudatosan felfeszíttette magát a keresztre! – Lássuk be végre: annak a világvallás szintű, metafizikai hazugságnak a következtében alakulhatott ki ez a természetrabló materialista ideológia, hogy a Jézus kereszthalála által, a kivételes Istenfiú mindannyiunkat mintegy előlegezetten megváltott, amennyiben az általa soha nem tanított vallásnak a hű követőivé válunk, illetve maradunk. Vagyis annak, hogy miközben ő minden ember számára az első szülötti jogot, vagyis az abszolút léttel való közvetlen kapcsolat létezését és annak a fontosságát tanította (Én vagyok az út, az igazság és az élet. – De ezt nem kizárólagosan magára, az ő állítólagos kivételezett személyére értette, hanem mindenkire!), őt kinevezték összesített ókori mitológiai hősnek: az Isten kizárólagos és egyedüli, megváltó fiának, aki, állítólag e metafizikailag teljességgel szélhámosi szerepkörével, amellyel minket újból és újból megfosztanak az abszolút azonosság- tudatunktól, megtestesíti azt a rettenetes vallásos különválasztást, amiről Hamvas Béla oly plasztikusan és találóan (Egzakt módon) ír az Androgünosz 86. pontjában:

„Ahol az embernek és minden létező lénynek a létezésben Istennel való azonosságát felismerik, ott vallás tulajdonképpen nincs. Ahol az embernek a létezésben Istennel való azonossága homályban marad, és a nem-azonosságra építenek, ott vallás keletkezik. Mert a vallás nem egyéb, mint az ember és az Isten nem azonossága, soha nem azonossága, semmi körülmények között nem azonossága és végtelen nem-azonossága. Ebből az ijedelemből és megrettenésből keletkezik a létezésben az ember létével nem azonos Isten távolsága és idegensége. Ami éppen a vallás. Az ember a vallás szerint nem azonos, csupán kép és hasonlatosság. Csak másolat. Mintha két féle lét lenne, Isteni és emberi. Mintha Isten és ember örökre és végzetesen összemérhetetlen lenne. Mintha a vallás a létezést ketté szakítaná. Egy felsőbb és egy alsóbb létezésre, aminek a következménye természetesen, hogy a létezést tovább szaggatják, népek és fajok és vallások és VÉLEMÉNYEK (Kiemelés K. Sz.) és arcszínek szerint.”

Az anyagi világ szimbolikus jeleiből tehát, sokkal több és értékesebb, mivel igazabb és lényegesebb szellemi, spirituális és metafizikai információt lehet kapni a sors-feladatainkra és sors-állapotunkra, illetve a sorshelyzetünkre és gyakorlati életfeladatainkra vonatkozóan, a mint a szentek, vagy a teológusok által a misztikus élményeik és révületeik hatására írt vallásos, vagy misztikus szövegekből, a tőlük kapott sors-eligazításokból. Ezért megbízhatóbb és értékesebb személyi horoszkópok asztrológiai szimbólumaiból, vagyis a sorsképletek kauzális jeleiből és jelrendszereiből az illető spirituális struktúrák jellegét felfedő kauzális asztrológia feltárása, vagyis sokkal értékesebb az a sorsinformáció, amely meg mondja, hogy mi van, mint az, amely azt mondja meg, hogy esetleg mi lehet (Jósló asztrológia). Gyakorló asztrológusi munkám során, döbbenve kellett tapasztalnom, hogy a személyi horoszkópjaikban a többnyire földjegyekben, vagy földházakban található Karmikus pontokkal, vagy erősen támadott föld-bolygókkal rendelkező személyek, nem is annyira rögeszmések, illetve földhöz kötött gondolkozásúak (nehéz fejűek), mint ahogy azt a klasszikus asztrológiai alapképezettségemmel az elején elképzeltem, hanem nagyon is rugalmas és praktikus gyakorlati érzékkel és technikai intelligenciával rendelkeznek, hanem inkább az a bajuk, hogy túlzottan is jelentéktelennek találják és elnagyolják azt, hogy mit is mond számukra, vagy róluk az a fizikai – természeti valóság amiben éppen élnek, illetve, az a sorsállapot és sorshelyzet, amelybe éppen kerültek. És ezt akkora mértékben, hogy sokszor az, az érzésem támad, hogy az illető személy nem is a föld-karma által jelzett negatív determinációktól, hanem egyenesen valamiféle levegő-karmás determinációktól szenved. Persze, az is lehetséges, sőt: valószínű, hogy a föld-karmával rendelkező személyeknek azon része, amely rögeszmés és un. anyagba-zuhant, vagyis az anyagi érzékelési rendszerektől és az anyag látványától elkábultak, nem kíváncsiak a szellemi valóságra jönnek az olyan asztrológushoz, amely nem jósolgat az anyagi jelekből, hanem mindenkit a saját szellemi realitásra igyekszik rávezetni. Ezért, számtalanszor kaptam például a hozzám forduló, és többnyire föld-karmás jellegű horoszkóppal rendelkező személyekkel szemben magam azon, hogy ilyen jellegű struktúrájú személyekkel szemben, én, a Levegő (Mérleg Lilith) karmás és Víz (Rák Sárkányfarok) karmás és Víz napjegyes személy kellett és kell a tárgyi valóságot megvédenem, illetve ezeket a személyeket a tárgyi tények cáfolhatatlan valóság- és igazságtartalmára emlékeztetnem, vagy éppenséggel, a józan paraszti ész logikáját használva (Amit egyébként nagyon unok és nagyon szerencsétlenül szűklátókörűnek találok, de ilyenkor nincs más, amit tennem!) rávezetnem. És, amivel a leges leg könnyebben rá tudom vezetni az embereket az anyagi valóság spirituális funkciójáról alkotott tévedéseikre, tévképzeteikre, illetve az életük és sorsuk anyagi valóságának az ignorálásából, annak az illúzióként való kezeléséből, illetve a szellemi – spirituális zavarodottságukra, az éppen az un. anyagi problémáiknak, vagyis a gazdasági problémáiknak az értelmezése.

II.

1) Metafizikai közhely ugyanis, hogy az ember - Az egyetemes teremtés ősi okának és az eredeti lét-rendeltetésnek megfelelően! - a lét legmagasabban strukturált kiegyenlítődési (megváltódási) lehetőségnek a földi megtestesüléseként (Adamként) - Egy jól követhető kauzális (metafizikai) fejlődési szükségszerűség alapján. -, az állatvilágból fejlődött ki. De éppen amiatt, hogy e szükségszerűség alapján fejlődött odáig, hogy az ő személyében az egyetemes léttudat (az Isteni tudat) is megjelenhetett, olyan, az állatvilágban ismeretlen intelligenciával, és semmilyen más lényben nem létező, teremtő erejű (mágikus) személyi (tehát személyes!) képzelőerővel rendelkezik, hogy, amennyiben az eredeti lét-rendeltetése és az egyetemes törvények által jelölt spirituális moralitás szellemében szerint élne (Ha a természettel és a közösséggel szembe állított egyéni érdekei megvalósítása érdekében nem csalna és hazudna önmagának és másoknak folytonosan és az általános és egyéni fejlődési és kiegyenlítődési sorsprogramja szerint gondolkozna, cselekedne és képzelegne!) semmiféle megélhetési – anyagi, gazdasági - gondja nem kellene, hogy legyen.

A megélhetési – gazdasági - gondok mindig abból származnak, hogy valaki, nem az általános emberi rendeltetésnek megfelelő alapállás szerint él és a horoszkópjából kiolvasható személyi (egyedül rá érvényes!) rendeltetésének megfelelő lét-logika szerint használja az eszét és a teremtő erejű (mágikus hatású és így sorshelyzet-idéző erejű) képzeletét, hanem valahol valamiért hazudik vagy önmagának, vagy másoknak arról, hogy miért is kénszerül ő arra, hogy „csak most az egyszer” elkövetni olyan dolgot, ami nem a gazdasági és az egyéni érdekek logikája alapján megalkotott világi törvények szerint, hanem az egyetemes törvények szerint fejlődés-ellenes és kiegyenlítődés-ellenes és általában lét-ellenes (Lét-rontás). Abból tehát, hogy morális téveszmék szerint él és gondolkozik, hogy az általános és a személyi rendeltetésétől téves célokat követ (rosszul jár az élete útján), téves eszmék szerint igazodik az életben és téves mágikus erejű lét-képzeteket hordoz tart a személyi képzelete központjában.

De, sehol nem annyira fontos, mint ezen a helyen az, hogy ahelyett, hogy személytelen spekulációkba, vagy útszélien okkult és ködösen misztikus, vagy Isten őrizz: steril és valóság-ellenesen intellektuális értelmezésekbe bocsátkoznék, vizsgáljuk meg az anyagi javak megszerzésének és azokkal való gazdálkodásnak (Azokkal való élésnek és nem utolsó sorban: a „vissza-élésnek” – a vissza fejlődésnek.) a kérdését szellemtudományok matematikája szemszögéből, vagyis az asztrológia szemszögéből, egészen pontosan: a személyi horoszkópokból kiolvasható egyéni életfeladatok szemszögéből:

Azoknak a személyeknek, akiknek a II, vagy házában bolygó, bolygók, vagy karmikus pontok (Lilith, Sárkányfarok) találhatók, (esetleg bolygó, vagy bolygók is és karmikus pont, vagy pontok is), elsősorban azt kell megnézni, hogy milyen konstellációban található – találhatók - a II. házban tartózkodó bolygók és karmikus pontok. Pontosabban: hogy milyen karmikus erőket, illetve teremtői őserőket testesítenek meg ezek? Vagyis azt, hogy megfelel-e az, az anyagi javak gyarapításának (pénzkeresetnek) a módja és a formája, amit az illető személy folytat, a II. házban található konstelláció és a bolygók által jelzett spirituális erőterek és erők jellegének?

Amennyiben esetleg az illető bolygó, vagy bolygók csak kizárólag pozitív fényszöget kapnának és nem található karmikus pont a II. házban, és ennek következtében a személy ráérzett, hogy neki milyen anyagi gyarapodási forma lenne testhez álló és így a pénzkereseti forma is, amit folytat, talál a bolygók és a konstelláció spirituális jellegével (Mivelhogy ez egy ritka, mondhatni, ideális eset, és a legtöbb esetben a bolygók nem csak pozitívan fényszögeltek és ezért a pénzkereseti forma sem talál!), de mégis anyagi problémák lennének, akkor azt kell megnézni, hogy az illető személy mit tesz (gondol, képzel és érez) tévesen (rosszul, hibásan) az alant található 3. és 4. pontok szerint.

Amennyiben a bolygók negatív fényszögeket (is, vagy kizárólag!) kapnak, meg kell ismerni és meg kell haladni – fel kell oldani: abba kell hagyni! - azokat a negatív magatartási, viszonyulási, viselkedési és gondolkozási formákat, amelyek az illető bolygót (bolygókat), vagy karmikus pontot (pontokat) a horoszkóp többi bolygójával össze kötő negatív fényszögekre jellemzőek! Ha ez maradéktalanul megtörténik, az anyagi gondok szükségképpen meg kell szűnjenek, amennyiben a személy nem követ el olyan spirituális, mentális, vagy érzelmi blokációkat, amelyek a 3 és a 4 pontokban írok le. Illetve, amennyiben a személy a horoszkóp karmikus pontjai által, vagy a X. házban található asztrológiai jelek (bolygók, karmikus pontok) által jelölt fejlődési – megvilágosodási és kiegyenlítődési életútját követi, az anyagi gondjai előbb – utóbb meg kell szűnjenek. (Mondanom sem kell talán, hogy a legtöbb esetben nem ez történik, vagyis az illető személy rossz – téves – életúton jár és téves szakmai utat követ, tehát: téves és rossz, a horoszkópjából kiolvasható életfeladatoktól erősen eltérő szakmát gyakorol, vagy tanul hosszú időn át, hibás (rossz) hivatást – karriert – űz. (Pl. amikor a szülők választják ki azt számára, vagy amikor puszta anyagi szempontok szerint választja ki azt.) Vagy, amikor karmikusan nem indokolt (kényelmes) házastárssal él együtt, stb. Egy ilyen helyzetben, ilyen téves életút-járással, és ennek következtében, teljesen logikus, hogy anyagilag is folytonosan „rosszul jár”. Vagyis Kevesebb „anyagi jövedelem” kerül hozza, illetve a családjába, mint amennyivel „tisztességesen” meg tudna élni. Ez a tisztességesség viszont nem jelent sem luxust, sem kényelmes életet, hanem olyan minőségi élet folytatására való lehetőséget, hogy a normális emberi életfeladatok ellátása mellett, és a horoszkópból kiolvasható, jellegzetes személyi életfeladatok végzése, beváltása és a megfelelő szerepkörök betöltése mellett, lehetősége (Vagyis elegendő ideje és anyagi lehetősége is!) legyen a spirituális szükségletei és fejlődési lehetőségei (Esetleg: ilyen jellegű szellemi fejlődési és kiegyenlítődési igényei!) kielégítésére.

A legfontosabb viszont az anyagiak kérdésében, az a horoszkóp-helyzet, amikor valakinek a II. házában öntudatlan és önkéntelen negatív késztetéseket és magatartásokat jelző karmikus pont, vagyis Lilith, vagy Sárkányfarok áll, sőt: az, amikor a kettő egymással együtt áll a II. házban. De ennek sem kellene annyira vészesnek lennie, (mint ahogy az szokott lenni) amennyiben az illető személy a horoszkópból kiolvasható életútját járná. Van nekem egy nagyon jó barátnőm ezzel a horoszkóp helyzettel, aki miután a reggeltől estig tartó, 25 éven át folytatott szorgalmas munka gyümölcseként, egy eléggé számottevő, csinos vagyonra tett szert, mindenét elveszítette, mert addig, amíg a vagyona tartott, illetve az üzletei jövedelmezőek voltak, nem hitte el, hogy gyökeresen életszemléletet és életutat, életformát kell változtatnia, és, hogy neki az lenne az életében a legfontosabb dolga, hogy minden körülmény között az anyagi értékek halmozásával, illetve az azt biztosító gazdasági tevékenységgel kellene foglalkoznia. És csak több évvel az után, hogy nehezen és kényszerrel bele kellett nyugodnia abba, hogy minden, de minden így szerzett vagyonát elvesztette, és az időközben megjelenő, néha halálos veszedelmű betegségei jelzéseinek az általam történt értelmezései következtében azt is el fogadta, hogy nem kell neki semmiféle gazdasági tevékenységgel kapcsolatos jövő-tervekbe magát bele élnie, csak akkor nyerte el a lelki nyugalmát és boldogságát egy másik kontinensen az új, spirituális hivatást gyakorló férje mellett. - A sorstengely által jelzett szellemi életúttól eltérő tevékenységből eredő veszteség tézise, még akkor is érvényes marad, ha a teljes vagyon-veszteség sorozat külső okaként egyértelműen az a tény nevezhető meg, hogy a Fidesz elveszítette a választásokat és a Szocialista párt lépésről lépésre, lefullasztotta a Széchenyi –tervet, miközben a barátnőm egész vagyona egy olyan nagyszabású projektbe volt befektetve, amelynek a nagyobb részét a Széchenyi pályázaton korábban elnyert állami segítséggel kellett volna kivitelezni.

A II. ház ugyanis éppen megélhetéshez és az egyéni spirituális fejlődéshez a szükséges-elégséges anyagiak előállításának és azoknak a megélhetés és a spirituális fejlődés érdekében való felhasználása megtanulásának az életköre. Barátnőm tehát hiába halmozott fel egy, számottevő és általam legalábbis, irigylésre méltónak talált vagyont, mert amíg arra szert tett, nem fejlődhetett spirituális szempontból akkora mértékben, vagyis olyan ütemezett ritmusban és mértékben, mint ahogy az ő képességei szerint egyébként ez számára lehetséges (és kötelező…) lett volna. Másrészt, a korábbiaknál is nagyobb szabású és horderejű projekt megvalósítása még több időt vont volna el az életéből, ami még inkább hátráltatta volna a fejlődésében, mint a korábbi, majdhogynem robot-munka. És ez az ok, ugyancsak akkor is így fenn áll, ha ezzel a megvalósítással, a barátnőm – Akivel nem véletlenül barátkoztunk össze, mivel erős spirituális intuícióval rendelkezik, de miközben neki igen erős a Bika jellegű és a Szaturnuszi karmája, az én horoszkópomban ilyen motívumot egyedül csak a negatívan fényszögelt Vénuszom jelez! – éppenséggel a természetes, sőt: bizonyos szempontból a pszichikai és a mentális gyógymódok és gyógykezelések területén szeretett volna előrehaladni és egy olyan centrumot létrehozni, ahol például én is dolgozhattam volna asztrológusként.

Az egyetemes léttudatnak a természeti képét és magvát a mi személyi (egyéni) tudatunkban hordó individuumokként ugyanis, mi emberek, nem a külső realizációink által állunk folyamatos és közvetlen kapcsolatban a szellemi világgal, hanem a belső (pszichikai, mentális és ideális: képzeleti), átéléseink által. Én ezt számtalanszor átéltem és megértettem, de, mivel a Lilithem a III. Házban áll, még mindig hibázok ezen a téren, és meg feledkezek arról, hogy nekem az a legfontosabb dolgom, hogy a belső gondolati és erkölcsi világom őszintén és nyersen kell a külvilágban megjelenjen, és ezt a spontaneitást néha elfojtom. – Ilyenkor mindig kegyetlenül kell utólag, egészen picinek induló és majdhogynem elviselhetetlenségig fokozódó, „pofon-egyszerű” fájdalmaktól szenvednem. Erősen leegyszerűsítve, és szélsőségesen vallásos kifejezésekkel, vallásos képzetekkel: az Úristent egyáltalán nem érdeklik a külső megvalósításaink (Talán nem is látja azokat…), hanem csak és csakis az általa belőlünk - belülről, általa a mi bensőnkből érzékelt, belső átéléseink – spirituális élményeink – hatolnak el hozza és „hatnak reá” és hatnak vissza hozzánk. Vagyis, az un. Úristen, velünk kapcsolatban és rólunk, nem a külső megvalósításainkat érzékeli, hanem azt „látja” , hogy bennünk a kiegyenlített, vagy kiegyenlítetlen állapotokban történő belső élmények milyen minőségűek, és mennyiben állnak összhangban az egyetemes törvényekkel, vagyis a mi személyes spirituális fejlődési vonalunkkal, sorsprogramunkkal.

A megoldás tehát: annak a szellemiségnek a minél teljesebb és törvényesebb pozitív átélése, amelyben a II. házban tartózkodó karmikus pont - pontok – tartózkodik és nem annak az ellenséges kikerülése, vagy az öncélú és egyoldalú megélése –gyakorlása, hajszolása, amiként a fenti példában szereplő barátnőm tette.

2)

Az anyagiak akkor is elapadhatnak, illetve be sem indulhat az élet normális fenntartásához és a sors feldolgozáshoz (beváltáshoz) és a karma feloldásához szükséges fejlődést lehetővé tevő anyagi áldásnak a normális áramlása, amikor a Szűzben, illetve a Szűz gyakorlati életkörében, esetleg ezekben megosztva találhatók negatívan fényszögelt bolygók, vagy az egyik karma-pont, esetleg mind a két karmikus pont, mint az én volt feleségemnek a sorsképletében a teljesen negatívan fényszögelt Merkúr és Szaturnusz páros. Pontosabban, amikor valaki olyan zavaros, öncélú és/vagy ellentmondásos, illetve ellenséges viszonyba kerül bizonyos munkafolyamatokkal, vagy munka-jellegekkel, munkaformákkal, amilyenek kiolvashatóak abból, hogy a VI. házban vagy a Szűzben található konstelláció és a benne álló bolygók milyen lét-szellemiséget testesítenek meg. Például, a Szűzben álló, negatív Merkúr-Szaturnusz pár által jelzett enyhe föld-karmájával, a volt-feleségemet egyenesen stresszben tartotta a házi munka, mivel egyenesen utálta azt, és azok közül is a mosogatást, de a gyermekek gondozását, etetését is. És éppen a minap vallotta be a legnagyobb lányunknak, hogy a pénzkeresési gondjai mellett (Mivel a családi életben való helytállási képtelensége és az anyja által „engedélyezett”, sőt: elvárt férj-csalási késztetései miatt, és a házi munkától való irtózása miatt, hiteltelen volt a személyisége – a spirituális kisugárzása - asztrológusként képtelen volt megfelelő számú rendelőkre szert tenni.), azért is szökött el egy tudatosan keltett misztikus műbalhé alapján a családjától, mert számára sok volt a négy gyermek gondozása. Noha, neki ezekkel az általam rendhez szoktatott és minden szempontból jól nevelt gyermekekkel és azzal a sütés-főzés – tálalás nélküli étrenddel, tehát hús és cukor nélküli étrenddel (különösebb készítést és zsíros edények mosását nem igénylő étrenddel!), meg persze az én háztartási munkákban és tevékenységekben (Takarítás, bevásárlás, mosogatás) való aktív részvételemmel, neki negyed annyi dolga volt, mint más, négy gyermekes családanyának. És azt is elmondta Medárdának, hogy nyomasztotta az is, hogy nem tud pénzt keresni, holott, amint utólag kiderült, azért nem tudott rendelőkhöz jutni, mert folytonosan arról ábrándozott, hogy milyen különleges szerelmi-szexuális élményekben részesülhetne más férjjel, más szeretővel és ezek a családanyai bizonytalankodásai érződtek az írásaiban, a levelezésében, amiért a potenciális horoszkóp-rendelők nagy része el fordult tőle. Ez a motívum igen nagy fontossággal bír majd a jelen témával kapcsolatosan később leírtak megértésében. Az Oroszlán jegyében született volt-feleségem tehát, inkább egy második misztikus „kiakadást” rendezett és szétbontotta a családot annak érdekében, hogy a két nagyobb gyermek gondozásától megszabaduljon és a törvény által neki ítélt két kisebb gyermek gondozását és táplálását is, a pénzkeresési gondok mellett, átadhassa a vele ellentétes alapállású nagyanyjának, aki viszont, hálistennek rend- tisztaság- és munkamániás. – Azért tettem a Hálistennek megjegyzést, mert ezért legalább az irányítása alatt levő kislányaink megfelelő gondozása és nevelése is garantált, ami nem lett volna elmondható akkor, ha az anyjuk helyett, nem a rend- tisztaság- és munkamániás dédnagymamájuk, hanem az annak az ellentétes természetét öröklő lánya: a feleségemet inkább a férj-irányítás magas művészetére, mint a házi munkák elvégzésére oktató és gyermekgondozásban szintén a túlzott lazaság és közömbösség alapállását tanúsító édesanyja, tehát a gyermekeink „direkt” nagymamája gondozná és nevelné őket.

De, ezeket, a föld-karma szempontjából fontos, a későbbiekben még visszatérő gyermekgondozási és gyermeknevelési motívumokat megjegyezve, lépjünk tovább: Nem csak az öncélú gazdasági javak termelésében és a vagyonhalmozásban állítja meg mostanában (Amikor a földi élet spirituális vibrációs szint-igénye, a fel nem ébredtek által érzékelhetetlenül - finoman bár, de egyre emelkedik.) a fejlődési programjuk azokat, akiknek más jellegű életfeladataik is vannak (A fent említett barátnőm esetében: spirituális újjászületési, gyökeres személyi öntudat- átalakítási program), hanem a globális gazdasági krízisnek köszönhetően, az öncélú munkamániának az életfogytiglani gyakorlásában is, a technologizálás monomániás hajszolásában is. Például végzetes munkabalesetek, vagy munkabetegségek által, vagy egyszerűen az öncélú munkavégzést gátló magánéleti („külső”) balesetek és/vagy betegségek által. És ezt éppen úgy, mint ahogyan, azokat a munkaképes lustákat, azokat munkakerülőket is (Figyelem: nem mindegyiket!) valamilyen munkavégzésre, munkavállalásra kényszeríti a sorsuk, akiknek éppen a szabadon vállalt, folyamatos és rendszeres (szorgalmas) munkával kellene valami pozitív képességet kifejleszteniük, valami lényegeset megtanulniuk, akár életfogytiglani robotolásra – a sors által diktált kényszermunkára - is kényszerítheti a saját sorsprogramjuk, és az egyetemes törvények, mert különben az elemi létszükségleteiket sem tudják létrehozni, megszerezni.

Minket viszont nem ezek a szélsőséges esetek érdekelnek.

Amennyiben tehát a Szűzben és, vagy a VI. házban negatívan fényszögelt bolygó, vagy bolygók találhatók, vagy/és karmikus pont, vagy pontok találhatók, akkor egyértelműen a bolygókat tartalmazó ház által megtestesített gyakorlati élettér, vagy a konstelláció által megtestesített spirituális erőtér szellemiségével, valamint a bolygók által megtestesített teremtői őserők spirituális és kauzális formáival, szellemiségével kell, mindenképpen kapcsolatba és harmóniába kerülnünk (Az oda vonatkozó életfeladatokat és cselekvéseket, mentalitásokat kell felvállalnunk.), illetve a bolygók által kapott negatív fényszögek, vagy a karmikus pontok által jelzett negatív tulajdonságainkat és ellenérzéseinket, elhárítási késztetéseinket (pl. lustaságunkat, öncélú kényelem-vágyunkat) kell valamilyen pszichológiai módszerrel, vagy éppenséggel az illető életkörökben folyatott tudatos és intenzív tevékenységekkel, munkálkodással – Még akár azoknak az erőltetésével is! - feloldanunk, azoktól kell megszabadulnunk.

Az illető élet- és létjelenséggel, vagy gyakorlati életterülettel (Pl. család, vagy pénzkereset, vagy konfliktusvállalás, vagy gyökeres mentalitás-csere, személyi változás.) szembeni spontán és önkéntelen ellenérzéseinket és utálkozásunkat, belső ellenállásainak (esetleg iszonyatunkat, félelmeinket, szorongásainkat, spontán és önkéntelen gyűlölködésünket) kell feloldanunk és azokkal kell felhagynunk éppen úgy, mint ezeknek az ellentétével: az illető életkörnek a születésünk óta adott pozitív körülményeinek (Pl. minket felnőttekként is anyagilag eltartó szülők gazdagságának.) az öncélú kihasználásával és élvezetével, vagy az oda vonatkozó öncélú cselekvések tevékenységi mánia szintű kiélésével, folytatásával (Pl. négy gyermekes otthonnak a patika színvonalú rendben- és tisztántartása.) - Amiként a korábbiakban is említettem már, lehetséges még a másik föld házhoz és földjegyhez, a X. házhoz és a Bakhoz tartozó, tévesen megítélt és folytatott társadalmi-közösségi tevékenység (rossz és hibás hivatás, mai szóval: karrier) erőltetéséből származó anyagi hátráltatás is, amit a fentiekben leírt módon kell korrigálni, megvizsgálni azt, az által, hogy megvizsgáljuk, az illető személy horoszkópjában, a X. házban, vagy a Bakban milyen bolygók, illetve a karmikus pontok találhatók? Amiként lehetséges például, a Mérleghez és a VII. házhoz tartozó élettársi feladatok hibás betöltéséből (Kényelem- szempontú, vagy anyagi szempontú párválasztás alapján indított, vagy tükrözés és megértés nélküli élettársi viszonyban való makacs kitartás), vagy azok rossz kezeléséből és megéléséből (házastársi csalásból, illetve a csalás elnézéséből, annak a „megértő” megtűréséből) származó, anyagi jellegű sors-hátráltatás is létezik.

3)

A föld-karma akkor érthető meg és világítható át teljesen, ha szemre veszünk még, más, az általános emberi életfeladatokkal szembeni téves és hibás magatartásokból, ellenállásokból eredő és azokhoz kötődő anyagi veszteségek okait, illetve az anyagi szűkösség, vagy a szegénység feloldásának a képtelenségének az igazi, rejtett okait:

Az anyagi veszteséghez (is!), életkör-szűküléshez vezető téves és hibás magatartások közül, természetesen, az a kettő emelkedik ki, amely két magatartás az emberi létezés két alapvető (fundamentális) princípiumához való viszonyulásunkkal kapcsolatos. Az egyik a Nap által megtestesített egyéni, személyi integritás tudathoz és egyetemes léttudathoz kapcsolódik, a másik a Hold által megtestesített szülői öntudathoz és mágikus teremtői képzeletünkhöz kapcsolódik. Nevezzük ezeket férfi, vagyis Szoláris és női, tehát Lunáris típusú tudatoknak és személyazonosságoknak, a lét és az emberi élet két, egymást kiegészítő, de egymástól az alap funkciójukban és alapmintájukban különböző főoszlopának, amiként azt a székely kapuk szimbólumrendszerében is, a főhelyen találjuk ábrázolva a Nap és a Hold formájában, és amiket, ugyanakkor a Tarotnak a 2 számú ikonján: a Papnő, illetve a Sorskönyv, a sors-értelmezési, sorsfeladat- olvasási képességeket megjelenítő ikonnak a hátterében is felismerhetjük ugyanazt a két fundamentális lét-oszlopot. A Maszkulin és a Feminin, a Jang és a Jin létprincípiumok oszlopait.

Hogy mi köze ezeknek az elvontnak tűnő metafizikai és alkímiai ősprincípiumoknak a létfenntartást és a mentális fejlődést (és annak primitív formájának: az intellektuális fejlődést), majd (ezen keresztül, erre támaszkodva) a spirituális fejlődést biztosító anyagi javakhoz? A könnyebb érthetőség kedvéért kezdjük a másodikkal, a Lunáris - oszloppal, vagyis a teremtés első aktusával analogikus kapcsolatban álló, női – főként anyai! - mágikus teremtői képzelethez való negatív viszonyulásunkkal.

A) Nem csak az ősmagyarok (És azok spirituális vezetői: a táltosok) számára jelentett az áldás képzete és fogalma egyszerre anyagi és gyermekáldást is, hanem a földkerekség összes régi népe számára is. Amennyiben egy 2000 évvel ezelőtt élt írástudó és írásértelmező személy számára azt kezdenénk fejtegetni, hogy azért kell kevés gyermeket nemzeni (magzatokat nem hagyni megszületni), hogy a szülők ez által kevesebb gondban és persze, kényelmesebben, tehát boldogabban és gazdagabban élhessenek, mint hogyha több gyermekük lenne, egyszerűen nem lenne képes a fejtegetés logikáját az értelmével felfogni. Számukra ugyanis az eredeti logika szerinti gondolkozás volt a normális, vagyis az, amit az élet minden mozzanatában láthattak érvényesülni: ahol, és amely családnál gyermekáldás van, ott a gyermekek számával arányos anyagi gyarapodás is van, ahol viszont nincs gyermekáldás, ott előbb utóbb az anyagi források is kezdnek lassan elapadni, amennyiben az illető (meddő) házastárs nem csalással, vagy másoktól való elrablással, zsarnoki kisajátítással gyarapítják (Amúgy: fölöslegesen) a vagyonukat. Itt nagyon fontos, hogy jól megértsük egymást. Ezzel nem azt állítom, hogy minél több a gyermek egy családban, ennek megfelelően az anyagi javak és eszközök is látványosan és exponenciálisan növekednek, és a negyedik gyermeknél már kacsalábon forgó palotát kap az ember az égtől ajándékba, anélkül, hogy a kezét is mozdítaná érte. Hanem mindössze azt, hogy az őseink számára egyértelmű volt az a lét-tény, ami szerint az utódok számának az arányos (3 – 4 gyermek egy családnál) növekedése és fennállása egy családnál, egyáltalán nem a szegénységhez, hanem inkább az arányos (És itt ez a fogalom igen nagy fontossággal bír!) anyagi gyarapodáshoz vezet.

Ezért nem is jutott volna eszükbe a papjaiknak – táltosaiknak például, hogy az új házasokra külön kérjenek anyagi áldást és külön gyermekáldást, esetleg, hogy az utóbbit „a kliensek igényére” kihagyják, vagy „véletlenül” elhanyagolják az áldáskérésből. Eszébe nem jutott volna tehát a régieknek az anyagi és a gyermek áldást külön képzetként és fogalomként kezelni. De az aztán semmiképpen és végképpen nem jutott volna soha eszükbe, hogy a kettőt, mint egyik a mást kizáró tényezőt, vagyis a gyermekáldást mint az anyagi gyarapodást gátló tényezőt, azzal szembe állítva, a gyermekáldást az anyagi áldás létrejöttét nehezítő, vagy pláne azt kizáró elemként kezeljék!

Ezzel szemben a mai ember, azzal kezdi a házas életet, hogy két – három, de esetleg négy, vagy öt évet is várnak még a „gyermek-vállalással”, hogy gyarapodhassanak anyagilag és esetleg egy, maximum, két gyermekre „rendezkedik be”. És aztán csodálkozik, ha négy – öt éves fogamzás gátlás után, a magzatok már nem akarnak megfoganni, illetve, ha meg is fogan egy - kettő, 20 - 22 év múlva, amikor az, az egy szem, vagy két szem gyermeke felnőtté válik és van annyi öntudata, hogy elhagyja a családi fészket, „nincs akiért többé éljen, dolgozzon, és hajtson”, üresnek, kietlennek és értelmetlennek találja az életét. Arról nem is beszélve, hogy amennyiben nő az illető, milyen kietlenségi és hiábavalósági érzések kapják el, ha gyermek nélkül találja magát, vagy, ha az egykéje valami okból kifolyólag teljesen eltűnik az életéből (esetleg meghal pl.). És mindezt annak ellenére, hogy esetleg(!) „megcsinálja a szerencséjét” és úgy mozog és addig ügyeskedik, amíg másokhoz képest irigylésre méltóan (vagyis fölöslegesen!) meggazdagodik.

És azt sem állítom, hogy amennyiben ez régebben a mai modellel ellentétes volt, vagy, ha így lenne ma is, minden a legnagyobb rendben ment (és menne) az áldás, illetve az anyagiak területén. Hiszen éppen arról van szó, hogy az első (Szoláris) princípiummal való harmóniában levés éppen annyira fontos előfeltétele „az áldás arányosságának”, mint a második princípiummal való harmónia. Vagyis az anyagiak arányos létezése, határozottan függ a személyi öntudat tisztaságától, illetve annak a minél nagyobb fokú zavar-mentességétől is, nem csak a létezés első (egyetemes) törvényével való kapcsolatunk minőségétől: a mágikus teremtői képzelet törvényével való belső kapcsolatunk harmonikus, vagy diszharmonikus mivoltától.

Ám mielőtt a Nap és az Uránusz által megtestesített egyéni tudat és egyetemes személyiségtudat és az anyagi javak pozitív áramlása – vagy apadása, szűkössége közötti összefüggések feltérképezésébe belefognánk, még tisztáznunk kell két dolgot, a Hold és a Neptunusz által megtestesített teremtői öntudatunkkal kapcsolatosan. Nevezetesen azt, hogy a minimálisan elégséges számú 3 gyermeknek a megléte egy családban, még koránt sem jelenti azt, hogy a teremtői erőkkel való harmóniába kerülésünk egyszer s mindenkorra el van intézve és a továbbiakban nincs is, amit ezzel foglakoznunk. Amiként, hiába nemzünk és szülünk, illetve gondozunk és nevelünk akár öt gyermeket is (Ezen a számon felül a gyermekekkel való reláció már személytelenné és ez által az erkölcsi – spirituális gondozás és nevelés relatívvá, vagyis minőségtelenné válik.), mert ennek az életfeladatnak a puszta számszerűség szerinti beteljesítésével, a bennünk levő teremtői erőkkel való harmonikus kapcsolatunk egyáltalán nincs elintézve! Sőt! A teremtés őserejéhez, illetve a teremtői őstudathoz való pozitív viszonyulásnak az élet összes területén meg kell mutatkoznia. Itt találkozunk a tényleges hit kérdésével. Vagyis azzal, hogy megértjük-e igazából azt, hogy a teremtés eredeti rendeltetése és célja pozitív és mi, egész életünkkel és sorsunkkal, ennek a pozitív rendeltetésnek a megtestesülései és képviselői vagyunk, és ebbe a pozitív „létszellembe” teljes személyiségünkkel és sorsunkkal bekapcsolódhatunk és vele együtt működve haladhatunk előre az életünkben minden fajta görcs, feszültség és a fejlődésünket szolgáló akadályokkal szembeni ellenségesség – ellenség-képzetek nélkül? Ez a hit jelenti azt az állapotot, amit Jézus úgy hirdet meg, hogy „Amíg nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem léphettek be a mennyek országába.

A másik fontos (és téves!) alapállás-probléma a gyermekáldás szellemiségéhez, illetve a gyermekekhez és ez által a saját szülői minőségünkhöz való viszonyulással kapcsolatosan az, hogy megbánjuk-e (hogy nem bánjuk-e meg?) az életünk különböző nehéz szakaszaiban, különböző okok miatt (Pl. a gyermekeknek az édesanyja, vagy édesapja házastársi hűtlenkedése, vagy a teljes család-elhagyása miatt, vagy a váratlanul „teherbe esett” lány-anyának az életre szóló „terhével” való magára maradása miatt.), akár azok kicsi korában, vagy nagyobbacska korában, és főként a nehéz korszakukban: a kamasz-korban, vagy a tőlünk való természetes elválásuk idején: felnőtt korukban a gyermekeink világra jöttét? Hogy meg bánjuk-e azt, hogy annyit „kínlódtunk” velük és „most tessék: ez a hála?” Mert, amennyiben ilyen, vagy ehhez hasonló gondolatok bujkálnak a tudattalan gondolat- és képzeletvilágunk mélyrétegeiben – És garantálom, hogy akinek a személyi horoszkópjában a Rákban, vagy a IV. házban áll a Lilithje, vagy/és a Sárkányfarka, illetve, akinek akárcsak a Holdja is több (sok!) negatív fényszöggel támadott, az, akár öntudatlanul és önkéntelenül is, de menthetetlenül forgat a fejében gyermekáldás elleni gondolatokat is, és ezért ezek a személyek, nincs ahogy „ne hajtsák el” a család erőteréből, illetve az életükből az anyagi áldást (Misztikus kifejezéssel: az anyagi energiákat.).

Így hajtotta el szegény feleségem is éveken át a családtól, majd amikor ezt a jelenséget megfigyeltem és a megfelelő spirituális intézkedéseket meg tettem, csak kimondottan saját magától, az anyagi áldást, az által, hogy az ő édesanyjának (Akitől éppen örö

A Víz karma metafizikai értelme, élő példákkal illusztrált megnyilvánulási formái és feloldási lehetőségei

     Kis gyermek korom óta, magnetikus erővel vonz magához a víz, már csak a fürdőszobában a mosdókagyló alatt található, néha valamiért éppen vízzel telt nagy fazekunkban emígy számomra létrejövő magnetikus képnek a látványa is képes ellenállhatatlanul és elengedhetetlenül magához vonzani, magára vonni a tekintetemet. De persze, azt is nehezen állom meg - és vagy nagyon hidegnek, vagy veszélyes sodrásúnak - hullámzónak, vagy éppen piszkosnak – szennyezettnek kell lennie egy szabad térben található pataknak,  folyónak, tónak vagy tengernek, hogy megálljam azt, hogy amennyiben valamiért a partjára kerülök, ne fürödjek meg benne. Két alkalommal is megtörtént már, hogy egy vízpart melletti, ismeretlen helyre megérkezvén esete, nem álltam meg, hogy meg ne fürödjek a vízben és másnap kiderült, hogy iparilag szennyezett vízben fürödtem. (Egyszer valahol egy Brailai (Vagy Galaci?) tóban, egyszer meg a Sepsiszentgyörgyi Rétyi tóban, amelyről másnap derült ki, hogy valamilyen baleset folytán, előzőleg töméntelen mennyiségű kőolaj ömlött bele. Egy alkalommal sem lett semmi bajom, azon kívül, hogy másnapra náthás lettem, mert az olajas hajam nem tudott a sátor légkörében megszáradni.   

      A Rák nappal és Halak Sárkányfarokkal, valamint Skorpió Ascendenssel született Medárda lányunk viszont, ezen jóval túl tett kiskorában és jó párszor kétségbe is ejtett, mert képes volt télvíz idején megfürödni a házereszek csatornáiból lefolyó hólevek által képzett pocsolyákban. Ma már nem tesz ilyeneket, de a víz és főként a természetben levő, un. élő vízben való fürdés szeretetét mind a négy gyermekünk átvette tőlem. A volt feleségemet az Etelkával való várandósága idején sikerült a vízzel megbarátkoztatni annyira, hogy a mély vízben való úszásra is képessé vált, sőt: a végén már a strand-medencék kórlátaihoz szokott személyek számára számottevő, nagyobbacska távolságokat is képes volt megtenni úszva a Zetelaki tóban, majd a mély vízi távolsági úszás élvezetére is sikerült rávezetnem az évek folyamán. Az utolsó együtt töltött nyári sátortáborozásunk alkalmával, már az éjszakai fürdőzés művészetét is gyakorolta.

     Nem csak jó érzés a víz elemmel barátságban és harmóniában lenni, hanem gyakorlatilag is igen hasznos is a földi víznek a mennyei eredőjének, az alkímiai víz - szubsztanciának a spirituális funkciójával és tulajdonságaival, valamint ez égi szubsztanciának a szellemi és a lelki manifesztációjának: a teremtő képzeletnek és az érzelmeknek, valamint az érzéki vágyaknak a metafizikai tulajdonságaival minél jobban „tisztába kerülni”.

  
    Tudjuk, hogy a négy alkímiai őselem között létezik egy olyan lényegi különbözőség és ugyanakkor alapjellegi kötöttség, hogy a négy elem, párosával a Jin és a Jang ősprincípiumokhoz tartozik. (Levegő és Tűz a Jang – Maszkulin princípiumhoz, Víz és föld a Jin – Feminin princípiumhoz.) De senki, egyetlen asztrológus, alkimista, misztikus vagy metafizikus sem mutatott rá eddig arra a különbözőségben való hasonlóságukra, hogy a Jin és Jang csoportosuláson belül is, létezik egy - egy információhordozó - „adatközlő”, vagyis kapcsolatfelvevő, kapcsolattartó - egységesülő és egységmegőrző elem, és ezek a Levegő (Jang)  és a Víz (Jin) elemek. És ugyanúgy:  van közöttük egy – egy, a Jin és a Jang ősprincípiumok lényegét megadó, azok lényegét kiemelten (karakteresen) megtestesítő, hordozó és megőrző, tehát a Jin és a Jang ősprincípiumok lényegét kifejező és lényegét megtartó - megőrző, és lényegfenntartó különbözőséget (A princípiumnak megfelelő nemi jelleg lényegi különbözőségét) megadó elem is.  Ezek a Tűz (Jang) és a Föld (Jin) elemek.

    Ezért van az, hogy amennyiben a karmikus meghatározódások szerint, tehát a „veleszületett” negatív tulajdonságok szerint vizsgálódunk, akkor azt fogjuk látni, hogy miközben az ősprincípiumok szerinti lényegi jelleget és stabilitást megadó, tűz és föld elemeknél nem csak az ingatagságot, de a hamis stabilitás jeleit is éppen úgy fogjuk észlelni és érzékelni. (Pl. a tűz-karmások általában és nagyjából erős, de legalább is harcias és bátran – nyílt személyiséggel rendelkező egyéneknek látszanak, a szélsőséges és ténylegesen életveszélyes helyzetekben, vagy az olyan helyetekben, ahol a gerincesség kérdése spirituális szinten felvetődik, kiderül, hogy az illetők vagy pánikba esnek, vagy képesek magukat az emberi méltóság legalacsonyabb szintjéig megalázni és olyan korrupt személyi állapotokat és helyzeteket elfogadni, amire soha nem láttuk volna őket képesnek azelőtt. De a föld-karmával rendelkező személyeknek is rögtön el vész a nagy magabiztossága, mihelyt pénz, vagyon és anyagi birtok nélkül maradnak.) Mindeközben a kollaborációt és az egységesülési törekvéseket megtestesítő Levegő és Víz elemek karmikus problémáival terhelt személyek, már alapból, tehát öntudatlanul és önkéntelenül, vagy elzárkóznak az együttműködéstől, vagy hamis információt áramoltatnak nem csak magukról, hanem néha indokolatlanul semleges kérdésekben is, vagyis ők hibásan és vétkesen kollaborálnak. Az igazi egységekkel, vagy egység alkotási lehetőségekkel szemben, nyíltan, vagy rejtetten, de ellenségesen viseltetnek, miközben önkéntelenül és öntudatlanul hamis (a természeti és a spirituális egyetemes törvények szerint törvénytelen) egységek magvalósítására törekszenek. De legalább is, nagyon könnyen rávehetők az egyetemes és a természeti törvények szerinti, törvényes egységek lerombolására, azok elárulására és az igazi egységgel szembeni hamis egységeknek a létrehozására.        

   - Nos, ez a negatív jellegű (Szélsőségesen negatív állapotában könnyebben érzékeltetett) „különböző hasonlóság és hasonló különbözőség”, illetve az igazi egységgel szembeni elemi irritáció és fenekedés, valamint a hamis egység létrehozására való ösztönös hajlam és elemi sóvárgás, egyiküknél sem jelentkezik akkora fontossággal, mint a Víz - karmánál. A Víz ugyanis egyszerre egyértelműen anyagi elem a különböző megjelenési formáiban és, és ugyanakkor majdhogynem megfoghatatlanul éteri, misztikus, mágikus a hatásaiban.
     Az ősi Vízelemhez kapcsolódó negatív késztetések, negatív lelki- szellemi tulajdonságok és problémák tehát, a spirituális víz szubsztanciának a zavarából keletkező hibás és téves megnyilvánulásai és annak a reflektálódásai – következményei. Az un. víz elemel kapcsolatos „víz-karma” tehát, mint a megnyilvánult ősszellemnek a kiegyenlítődési rendeltetésével ellentétes (Az egyetemes kiegyenlítődés szükségével: a megváltás szükségével és folyamatos megvalósulásával ellentétes) negatív létjelenség- és létfolyamat és ezeknek megfelelő tudati és lelki állapot, a teremtés eredeti értelmére és céljára (A megváltásra) vonatkozó hamis ideáknak és téves képzeteknek a tömkelegét hordozza, mivel azt testesíti meg. Vagyis, a Víz-karma, jellegzetesen lelki, tudati és képzeleti zavarossági karma. A víz-karma tehát, a teremtett világnak a tudati tükrözésére és értelmezésére képes emberi lényekben, vagyis, a teremtő és a teremtett világ közötti kapcsolatfenntartás érdekében kifejlett emberi lényekben keletkező teremtő – megtermékenyítő, szellemi létezésre vonatkozó hamis képzetalkotásnak (mágikus erejű és ezért negatív sors-helyzeteket és tragikus sorsállapotokat idéző, és ebben az esetben: sorsrontó és életrontó gondolat-képek megjelenítésének) és ennek megfelelő tudati és érzelmi zavarodottságnak és zavarodásnak a karmája.
     Magyarul és a földi létezés értelmére, illetve a víz-karmának a hétköznapi életben történő megnyilvánulásaira lefordítva, ez azt jelenti, hogy a Víz karmával született, rendkívülien érzékeny személyek, a túlzóan egyoldalú és öncélú, zavaros spirituális állapotok átélésére és ilyen jellegű tevékenység folytatására hajlamosak, és a misztikus fantáziálás és vallásos lelki állapotok által jelentett problémák mellett, vagyis a realitás-érzék elvesztésével járó mentális és lelki kábulás által jelentett problémák mellett, kimondottan a teremtési folyamatok zavaraival, tehát a megtermékenyítés-megtermékenyülés és az utód-szülés, utód-gondozás, és ez által a családi egység magvalósítási és fenntartási képtelenségének a kérdésévvel és minden színű és rendű problémáival születnek a világra.

     Ez a gyakorlati életben megmutatkozó, családhoz és az utódokhoz kapcsolódó, időnként, vagy folyamatosan misztikus ködökbe burkoltan jelentkező, „ellenállás nélkül elolvadni, valami hamis állapotba beolvadni, zavaros helyzetekben elvegyülni, messze valahova, a nagy semmibe elúszni vágyakozó” irracionális viszonyulásokat és megnyilvánulásokat eredményező, központi létkérdésük (életproblémájuk), vagyis, az utódokhoz és a családhoz való spontán – reflex szerű – hamis, vagy negatív viszonyulási problémájuk, éppen abból adódik, hogy a Víz kimondottan feminin őselem. Ez lévén, annak a negatív, hibás, vagy megzavarodott állapota, magában hordja a szellemvilágból érkező információk befogadásának és értelmezésének a zavarát, a zavart befogadást, valamint az egységesülést célzó kapcsolat létesítés- és fenntartás összes lehetséges hibáit és zavarait (a megnyílás, mint zavart, vagy hamis megnyílás, illetve, ritkábban mint elzárkózás) és ugyanakkor, és ezzel együtt, az abszolút szellemvilághoz való visszakapcsolódási lehetőségek, az azzal való egybekapcsolódási – egybeolvadási lehetőségek összes zavarát és hibáit és hamisságát, vagyis az abszolút létbe, tehát az egységbekapcsolódási képzetek zavarát, hamisságát és tévedéseit.
    Ismét csak hétköznapi magyar nyelven szólva: a víz elemnek a negatív állapota (A negatív vizesség jelenléte), mint a szellemi világgal való tiszta kapcsolatrendszerek megzavarodott állapota, szükségképpen a szellemi és lelki szennyeződésre, vagyis a kábulat okozta spirituális tisztátalanságra, vagyis erkölcsi (szellemi) piszkosságra, és mentális - lelki elpiszkolódási hajlamokra utal. Vagyis a vízkarma jele a sorsképletekben, az öncélú vallásos és misztikus – mitológikus élményekre való sóvárgásból eredő tévelygésre való hajlamokat jelzi, mivel az a személy, akiben „a víz molekulák kristályosodási rendszere és állapota megzavarodik és megromlik” az ilyen „fennköltnek” érzékelt és képzelt hamis-egységesülési állapotokra való karmikus sóvárgást hordja magában. Ezzel együtt természetesen, a lelki és a szellemi eltévelyedés, illetve a személyi tudati szennyeződés és lelki környezet-szennyezés, a fertőződés és a fertőzés problémáit hordozza magában.

    Pl. a szexuális devianciákra és zavarokra való hajlam kimondottan az erős vízkarmának a sajátosságai (A személyi horoszkópokban pl. a Lilithnek és a Sárkányfaroknak is, sőt: a Napnak is a vízjegyekben való létezése, és ezek mellett, az un. vizes bolygóknak is a maximális negatív fényszögei által jelzett), persze, csakis a levegő-karmával, vagyis a hamis szabadság-képzetek karmájával való, magas fokú vegyültségben (kombinációban)!

    A víz karma tehát, végső soron, a hamis létállapot-teremtés (Hamis egzisztencia teremtés) és a hamis egységesülésre, a hamis egység-alkotásra való önkéntelen és öntudatlan késztetésekre és spontán megnyilvánulásokra való hajlamot és késztetést (Hamis szeretetre, un. majom-szeretetre, érzelgősségre, szentimentalizmusra), jelöl. Vagyis: a víz-karma az egységnek a megjátszására, illetve a korábban már megvalósult egységeknek a megrontására való hajlamot: a létező spirituális, mentális, asztrális, éteri és biológiai struktúrák befertőzésére és szétbontására, szétrombolására hajlamot és késztetést eredményez, és mivel a földi víz a mennyei víz elem legjelentősebb megnyilvánulási formája: a „tiszta” víz karma is, kimondottan az egységnek az alattomos és lassú szét mállasztását eredményező, „égi és földi”, vagyis szellemi (képzeleti) és lelki (gondolati-érzelmi) hajlamoknak a karmája.

Első élő példaként, a címnek megfelelően, szolgáljon egy vízkarmával rendelkező volt-asztrológusnak, a rendkívülien erős (háromszoros) vízkarmával rendelkező volt-feleségemnek a második családbontása utáni, első nyilvános megszólalása, avagy a víz-karma által generált család- és megváltás-ellenes vétkezésének a spirituális síkra való emelésének a példaértékű dokumentuma:

"Kedves Barátaim!

Morális és szellemi kérdéseket vet föl a szexualitás, a nemek közötti, bármiféle, nemcsak szexuális, hanem érzelmi, szellemi kölcsönhatás, energia- és információ-csere, pontosan azért, mert az a dolgunk embereknek, hogy megtanuljuk testi-érzéki mivoltunkat, ösztönvilágunkat átszellemíteni, bekapcsolni egy egyetemes áramkörbe, ami a Fény és a Szeretet örök kiegyenlítődési, áthatolási játékáról, folyamatáról szól. A szexuális energia isteni, kreatív lét-teremtő energia. Azért vagyunk emberek, hogy megtanuljunk helyesen, egymás szellemi fejlődését elősegítve megélni a szexualitásunkat. A párkeresés, a fiatalkori kalandozások, hódító hadjáratok, szerelmi-szexuális portyázások időszakában rendszerint a mennyiség számít még, maga az öncélú tapasztalás. Minél érettebbé, tudatosabbá válunk spirituálisan, annál inkább tudjuk, hogy mit keresünk a másik nemmel való viszonyunkban, szexuális és szerelmi téren egyaránt. Kialakul bennünk, a szeretői imaginációnkban egy pozitív párkapcsolati modell, amit a későbbiekben a további élettapasztalatainkkal tovább csiszolunk, finomítunk.
Emberi lényekként nagyon intenzív szellemi kiegyenlítődési vággyal jövünk a világra, azaz, szükségünk van szerelemre, szükségünk van barátságra egyaránt a társas intim viszonyainkban, élettársi-házastársi életünkben. Fontos az érzékek, érzelmek, gondolatok, finomabb szellemi impulzusok, inspirációk ide-oda történő, szabad, nyílt, őszinte áramlása, a bizalom, a feltétel nélküli elfogadás. Csak ez a kölcsönös tisztelet és megbecsülés adhat elég erőt ahhoz, hogy az intim szféráinkba beengedjük a társunkat, megosszuk vele legrejtettebb , legféltettebb titkainkat, érzéseinket, vágyainkat. Nagyon fontos a folytonosság (nemcsak fizikai, hanem lelki-szellemi összhang szintjén) és a teljességre, az egymás felszabadítására történő törekvés az együttélésben. Ha ez nincs meg egy kapcsolatban kezdettől fogva, idővel, ahogy a két ember fejlődési szintjei változnak, eltérnek egymástól, válságokra, krízisekre, félrelépésekre, szakításra lehet számítani. Ha pedig gyermek is van, akkor történnek a családfelbomlások, létrejönnek az úgynevezett csonka családok.
Magam is egy hasonló életszituációban vagyok, és keresem a válaszokat arra, hogy hogyan kezeljem, hogyan éljem meg a magányt egy hosszabb ideig tartó, félresikerült házasság után, hogyan szervezzem meg elvált nőként a magánéletemet, úgy hogy minél kevesebbet ártsak vele ugyanakkor elsősorban magamnak, a gyerekeimnek. És hogy hogyan építsek fel, legalább magamban, az életképzeletem szintjén egy gyakorlatba ültethető, reális, működő párkapcsolati modellt, amelynek alapján, talán sokkal hamarabb, mint ahogy most kétségbeesésemben, az elmúlt hetek friss történései alapján elhatároztam, valamikor tudjak úgy szeretni valakit, hogy ne féljek az ő szerelmétől, ragaszkodásától, az együttélésről, családi életről alkotott elképzeléseitől, ambícióitól. Hiszem, hogy van ilyen kapcsolat, csak meg kell érni rá, fejlődni, változni kell, beismerni a múlt tévedéseit és levonni belőle a megfelelő következtetéseket. Én ezen vagyok, személy szerint, de elég nehéz, megköszönném a segítségeteket, saját élettapasztalatotokat. Ugyanakkor megosztanék veletek a továbbiakban néhány olyan egyéni felismerést, ami talán sok, az enyémhez hasonló válsághelyzet megelőzéséhez, meghaladásához járulhat hozzá."

- Ezt a pszicho-szexuális szempontból fölöttébb izgalmas szöveget, a János Széll István asztrológus barátom által létrehozott és működtetett Metafizikai Műhely című internetes fórumnak a Szexualitás című rovatában megjelent írást, a 8. házban álló Rák Lilithel, valamint a szintén víz-házban: a 4. házban és Halak Sárkányfarokkal és a Skorpióban álló, teljesen negatív Uránusszal rendelkező volt-feleségem, Kozma Emőke asztrológus jelentette meg, kevéssel azt követően, hogy miután szerelmes leveleket küldözgetett egy férfi nemű nyári tábori hallgatónknak és az én megkérdezésem nélkül, olyan intenzív kapcsolatot létesített egy Szahadzsa Joga - meditációkat okító csoporttal, hogy az így szerezett meditációs élményeitől teljesen elveszítette a józan eszét, és öt napi lelki és mentális zavartsággal párosuló titkolózás és rejtélyeskedés után, az értelmes megbeszélés helyett, azt az utat választotta, hogy a négy gyermekünkre való legkevesebb tekintet nélkül és minden féle magyarázat nélkül, két nappal az iskolaév megkezdése előtt (És a két iskolás korú gyermekünknek az iskolába járás megkezdéséhez  való elemi gyakorlati előkészítése nélkül!) véglegesen elhagyja és ezzel szétbontja a szép és egészséges családunkat.      

    Ami a helyzet ismeretében, feltűnő ebben a misztikusan szexuális és szexuálisan misztikus szövegben, nem is annyira a szövegben szereplő spirituális tartalmú szavaknak és fogalmaknak az erősen elnagyolt logika szerinti használata, azoknak a majdhogynem teljesen relatív kezelése, vagyis e szavak lényegi jelentéstartalmának a figyelmen kívül hagyása, hanem az a nagy fokú komolytalanság amivel egy három héttel korábban még négy gyermekes családját szerető anyai szerepkörben tetszelgő, a családi egység spirituális és energetikai fontosságáról szóló metafizikai ismeretterjesztő előadásokat tartó asztrológus, majd rögtön azt követően, a családját villámcsapásszerűen szétbontó szerelmes asszony, máris a teljesen új, lehetséges szexuális kapcsolatokra vonatkozó kilátásait firtatja. Ahelyett tehát, hogy mélyen magába szállna és, ha másoknak nem is, de legalább önmagának számot adna arról, hogy tulajdonképpen mit is művelt az által, hogy minden ide vonatkozó figyelmeztetés vagy akárcsak halvány előjel nélkül is, néhány nap alatt teljesen szétdúlta a családját, és ezzel nem csak a gyermekeivel és a férjével szemben követett el morális és gyakorlati vétkeket, hanem a felelőtlen magatartása által félre vezetett és kiábrándult hallgatóságával, volt olvasóival és horoszkóprendelőivel is.  

    Figyeljük meg ezt a személytelen kezelést: „...ami a Fény és a Szeretet örök kiegyenlítődési, áthatolási játékáról, folyamatáról szól. A szexuális energia isteni, kreatív lét-teremtő energia. Azért vagyunk emberek, hogy megtanuljunk helyesen, egymás szellemi fejlődését elősegítve megélni a szexualitásunkat.” A szöveget tovább olvasva, az a televíziós reality- műsorokból ismert kép ugrik be,

amikor egy – egy többszörös szexuális erőszaktevő megszállott, azt latolgatja racionális gondolatvezetéssel a kamera előtt, hogy a nemes tettéből származó hírnévnek köszönhetően milyen üzleti kilátások nyíltak meg előtte.

     Nem, hogy egy, az egyetemes törvények természetét és logikáját ismerő személy, de a Karmája által hajszólt és így a nyüzsgő élet furcsaságainak a leg hétköznapibb logikai szemszög szerinti követéséhez szokott ember sem képes azonnal napirendre térni afelett, hogy egy négy gyermekes családanya, aki a négy héttel korábban megtartott metafizika-tábori záró előadásán még a spirituális újjászületést feltételező erkölcsi – idearendszeri megtisztulási problémáiról és gyakorlati lehetőségeiről értekezett, gátlástalanul szerelmes leveleket küldözgessen egy tábori hallgatójának, majd, amikor attól visszautasítást kap, egy Jóga oktatóba legyen ugyanakkora hévvel szerelmes, és amikor ezt a felajánlkozását is elhárítják, akkor egy, a férje barátja által működtetett nyílt fórumon kínálgassa magát a fenti szövegben található, izgalmas tartalmak szerint. Ráadásul mindezt akkor, amikor neki nyitva álltak még, férjével korábban együtt működtetett fórumon az asztrológusi rovatai. És ez annál is inkább hihetetlen, mert asztrológusként és családanyaként, nem csak az volt jól látható, hogy milyen primitív karmikus vonzódások hatására gyulladtak be az asztrológus-nő szerelmi fantazmagóriái, ha nem az is, hogy ez a realitás érzékét teljesen elveszített asszony, a misztikus szexológiai szövegbe burkolt nyílt színi maga-kínálgatásával, éppen a személyi horoszkópjában a 1O házban és a Halak - Sárkányfarkával szemben álló és a Napjával és az Uránuszával (Fény – bolygók!) is negatív fényszögeket alkotó Vénusz-Mars bolygópáros által jelölt, zavaros vágy-késztetései szerint cselekszik.

    Nos, mindezt nehéz, sőt: csaknem lehetetlen megérteni a Víz karma lényege megértése nélkül. És még nehezebb akkor, ha azt az információt is hozzá teszem még, hogy éppen a volt-feleségem volt az, aki, a www.noiportal.hu asztrológus szakértőjeként, heteken át kapván a női sorstársától érkező, családon kívüli szerelmekről és férj melletti szeretőtartásokról beszámoló leveleket, egyezer csak azt nyilatkozta ki, hogy „Ezek a hülye Magyarországi fehérnépek mind azt képzelik, hogy ha megkívántak egy másik férfit, vagy netalán szerelmesek lettek a férjük mellett valakibe, az feltétlenül azt is jelenti, hogy az a sors, vagy az Isten akaratából jött létre a fokozott vágy és nem az ők feloldatlan családon kívüli szexuális sóvárgásainak és fantáziálásaiknak a következményeként. És, persze: hogyha már azt hazudják maguknak, hogy Isteni rendelés szerint jött létre a vágy, majd a konkrét szerelmi kapcsolat, akkor azt folytatni is kellene ugyebár, és más kérdést már nem is kapok hetek óta, csak azt, hogy mondjam meg, hogy a horoszkópjuk szerint, a férjüket vagy a szeretőjüket kell-e választaniuk?”

    Szóval, amennyiben nem ismerjük a párkapcsolatok és a családok épségére nézve, kimondottan veszélyt jelentő víz-karma természetét, csaknem lehetetlen megérteni az, hogy miképpen lehetséges az, hogy egy négy gyermekes anya-asztrológus, aki a szakmai gyakorlatából kifolyólag is, jól ismeri az erős szexuális vonzódásoknak az alacsonyrendű, karmikus (sóvárgási) jellegét és rendszerét, egyik hétről a másikra ott hagyja és ezzel végleg szét is bomlassza az éveken át épített, négy gyermekes családját, ugyancsak a szakmai gyakorlatából jól tudván azt is, hogy mennyi, de mennyi, vele egy idős női társa panaszkodik az alkoholista, vagy a nőcsábász, vagy autóbolond vagy munkamániás, stb., de rájuk semmi figyelmet nem fordító férjére? Vagy, ha mindezt nem is szerezte be valamelyik, akkor a gyermek nélküli és ezért öröm nélküli családi állapotára.          
    

     Mivel a téma sorsdöntően komoly, annak mind a gyakorlati vetületei, mind metafizikai tájékozódási lehetőségek szintjén, és azért mert jól tudjuk, hogy az ilyen „égből” valami negatív elrendelés szerűen „ránk szakadó” vizenyős szerelmi problémák, rengeteg stabilnak látszó szerelmi, élettársi kapcsolatban, sőt: még a komoly családokban, a stabil házastársi viszonyokban is, szét fröcskölik a fertőző nyálukat (Lásd a Komodói Sárkánygyíkok nyálának halálos fertőző állagát) és elvégzik alattomban a romboló hatásukat, e „vizes” témánk vizsgálatában induljunk ki tehát a legbanálisabb kiegyenlítődési lehetőségből, vagyis a szexuális (testi) gyönyörök megszerzési lehetőségeiből.   - Meg fogjuk látni ugyanis, hogy akár az olyan banálisnak, illetve kimondottan testinek látszó és tűnő problémák is, mint amit például a szexológusok fiziológiai alkati adottságokból következő (eleve adott) szexuális (testi) problémának, illetve fiziológiai eltérésnek és súlyosabb esetben összeférhetetlenségnek neveznek, micsoda, eddig még csak nem is sejtetten összetett és mély spirituális háttérrel rendelkeznek!

     A víz-karmára vonatkozó metafizikai vizsgálódásunkban induljunk ki tehát egyelőre ezekből az egyszerű testi, vagyis fizikai alkati különbözőségekből eredő problémáknak a spirituális tudatosság segítségével történő feloldási lehetőségéből. És ezt annál is inkább, hogy eddigi olvasmányaink hatására tisztába kerültünk azzal a ténnyel, hogy a Karma, az mindig a másra, a máságra való önkéntelen és öntudatlan sóvárgást is eredményezi, mindamellett, hogy bizonyos, a mélytudattalan mentális, vagy érzés- és képzeletvilágunkból eredő, de testi szinten megnyilvánuló zárlatokat (blokációkat) vagy un. zavart, vagy hibás szervi működéseket is indukál. Ezért tehát, amennyiben kellő, kultikus tudatossággal történik, végeredményben mindegy az, hogy milyen pozícióban folyik le, történik meg a szexuális aktus. Sőt: amennyiben valamelyik pozíció jobban hozzá segíti a nőt - akinek tudjuk, hogy ezt sokkal nehezebb mint a férfiaknak általában - elérni az orgazmust, akkor (Legalább is a kezdetben, amíg az intimitásnak és a lelki bensőségességnek egy magasabb foka ki nem alakul.) inkább abban a pozícióban ajánlatos megélni a szexuális egyesülést és lehetőleg kölcsönös gyönyörszerzést (hogy ne mondjam: gyakorolni), amelyben a nő könnyebben elérheti az orgazmust. És ez lehet akár a "nő felülről", vagy éppenséggel a „hátulról” pozíció is. De mondom, csak akkor hozhat ez a klasszikus pozíciótól való eltérés hosszú távon pozitív eredményt (Tényleges egység élményt a párnak és ebben az egység-élményben való, további együtt maradást) amennyiben a klasszikus pozíciókban való közösülési aktustól eltérő közösülési forma, kellő spirituális tudatossággal történik meg.

    Mert egyes misztikus gondolkozóknak is igaza van abban, hogy a „a nő felül” - és kimondottan csak ez - a pozícióban "végzett" szexuális aktus (amennyiben nem tudatosan gyakorolt és mindkét részről vállalt, hanem úgymond ösztönösen történik meg), mivel nem ugyanannak a pozíciónak a fordítottja (szimmetrikus mása), mind amikor a nő van alul, természetes, hogy " a férfi meglovagolásának" az érzésével, és még durvábban: a férfinek mint szexuális inger-okozó tárgynak, vagyis, személytelen, de a szex-shopokban vásárolható eszközöknél puhább, és mégis csak életszerűbb vibrátorként való "használatának" az érzését is kelti. És itt, nem a férfinak „a rajta való lovaglás” által történő esetleges "lealacsonyulásáról, lealacsonyításáról, a férfi büszkeség megsértéséről van szó" (Magam is gyakoroltam ezt a pozíciót eleget, mind a feleségemmel, mind a volt partnereimmel, szerelmeimmel is és ettől egyáltalán nem éreztem lealacsonyítva magam a férfiúi mivoltomban.), hanem arról, hogy „a nő felül” pozícióban, éppen a szerelmi bensőségességhez szükséges intimitás, a tényleges testi-lelki szellemi egység érzést megerősítő két szívnek a szerelmi ölelésben való, tényleges – fizikai! – és maximális egymáshoz közeledése, azoknak a majdhogynem egybeolvadása, de legalább is az egymásra tapadása, tehát a szívcsakráknak az egymással együtt való, pozitív értelemben vett pulzálása, örvénylése veszik el. Az tehát, ami éppen a szexualitás személyes és felsőbbrendű megéléséhez elengedhetetlen.

    Én például, még a metafizikai ismereteim megszerzése előtt is, kimondottan nagy szükségét éreztem ilyenkor annak, hogy lehetőleg a páromnak a mellkasát is - és férfiként persze, a melleit is! - az én mellkasomhoz tapadva érezzem. És persze azt is, hogy csókban olvadjak vele össze (Később tudtam meg, hogy a misztikusok magyarázatában ez a torokcsakrák öntudatlan, vagy tudatos aktiválását jelenti, illetve a szerelmi partner belső, de finomabb energiáinak a befogadását és a miénknek az átadását. ), sőt, néha, hogy a homlokát is szorosan az én homlokomhoz szoríthassam (Misztikusan: Buddhikus egységesülési élményben részesüljünk.). Beláthatjuk, hogy ezeket az öntudatlan lelki vágyainkat kifejező testi közelségi állapotokat, tehát a szexuális aktus közben testileg is átélhető és elérhető magas szintű egységesülési – kiegyenlítődési lehetőségeket, egyedül a klasszikus szexuális egyesülési pozícióban lehetséges mindkét személynek egyszerre megtapasztalni, kellő közvetlenséggel, tehát intim bensőségességgel (mélységgel) átélni.
    De azzal is tisztában kell lenni, hogy a legtöbb embernek mindez még csak eszébe sem jut és e sorokat olvasva, azt is mondhatja joggal bárki, spirituálisan kevésbé tájékozott nő, aki a személytelenül „gyakorolt” klasszikus pozícióban nem képes elérni az orgazmust, hogy ezek csak az én misztikus fantazmagóriáim. Ilyen helyzettel ugyanis, amelyben egyes nők képtelenek a klasszikus pozícióban az orgazmust elérni, mind házasságom előtti, szeretői tapasztalataim közben, mind olyan asztrológusként is találkoztam, aki rengeteg féle – fajta emberi problémával és panasszal találkozik. És tizenkét évvel ezelőtt, nőtlen, illetve szoros párkapcsolat nélküli, magánszemélyként igyekeztem is az ilyen kívánságoknak eleget tenni, majd miután ez eredménnyel járt és a nő, az elért orgazmus után megnyugodva, más, un. elméleti kérdésekre is tudott már figyelni, igyekeztem elmagyarázni a szexualitás spirituális alapját és hátterét is. Mert például a felül, a férfin "lovagló" nő, és alul a többnyire passzivitására, de legalább is kevesebb mozgási lehetőségre korlátozott férfi pozícióban, elvész az a lelki intimitásként megélt összetapadási, egybe-olvadási lehetőség, ami aztán hosszú távon, az igazi - és lehetőleg teljes! - odaadási képességből eredő maximális orgazmust eredményezi a nő számára is.

    Kétségtelen ugyanis, hogy amíg a nő úgymond természeti "nyers formában" éli az életét, nagyon is segít a különböző pozíciók megkeresése, amelyek által a férfi hímvesszője a vaginának olyan belső részeit, érintheti, dörzsölheti, ingerelheti mélyebben és intenzívebben, amelyek éppen az illető személynél teltebbek a szexuális ingert keltő idegvégződéssekkel, és ez jobban megadja az orgazmus elérési lehetőségét. De, nem szabad elfelejteni azt a tényt, hogy maga az orgazmus is, végső soron, mindössze a minél magasabb fokú és minél több dimenzió szintjén elérhető - és elérendő!!! - kiegyenlítődésnek a testi kifejeződése. Nem csak férfi-magnak a befogását – beszívását és minél jobb „felszívását” elősegítő szerepe van a méhnek az ilyenkor bekövetkező finom rezgéseinek és rángásainak (ami az orgazmust okozza), hanem ez a gyönyör érzés, ami sokkal erősebb az állatok által ilyenkor elért gyönyör (élvezeti) érzeteknél, úgyszintén annak érdekében fejlődött ki az embernél, hogy ennek a gyönyör-érzetnek az elérési vágyától hajtva. az ember utódokat nemzzen. Az embert ugyanis nem csak az ösztönök mechanikája vezérli az élete során, mint az állatokat, hanem az annál sokkal, de sokkal – milliószor és milliárdszor! - összetettebb célok és aspirációk formájában (programjában) megjelenő egyetemes kiegyenlítődési rendeltetése. Spirituális alapú, természeti szükség volt tehát erre a rendkívülien erős, kimondottan csak az emberre jellemző gyönyör-érzetnek a kifejlődésére, annak érdekében, hogy az ember figyelmét lekötő és a létfenntartási és a fajfenntartási ösztönök átélésén, jó kielégítésén kívül, más irányba is fordító (megismerési – intellektuális) életcélok mellett és azok javára, az ember ne mondjon le sem az utódnemzésről és szülésről, sem a nemek közötti kiegyenlítődés ismételt és lehetőleg minél folytonosabb átélési lehetőségeiről.

    Ezzel szemben viszont, a magzatok megfoganási lehetőségét eleve kizáró, öncélú orgazmus vadászat (a nemzés - teremtés ellen huzamosan „biztosított” testi – lelki és szellemi állapot) is hozhatja az embert olyan helyzetben, hogy éppen emiatt, az öncélú és lélektelen és szellemtelen élvezet-elérési célkövetés miatt, vagyis éppen az egyoldalú és együgyű és mechanikus élvezet-szerzési erőlködés miatt válik, és főként a nő(!), egyre orgazmus-képtelenebbé.
    Feltevődik tehát az a metafizikai kérdés, hogy miért van ez?
    Kell tudni azt, hogy mindamellett, hogy a szerelmi öröm, és a szexuális gyönyör, metafizikailag - Tehát eredeti szükségszerűségében és emiatt a legmagasabb átélhetőségi fokon is! - elsősorban az utódok "legyártásának" a serkentő eszköze, ugyanakkor, ha áttételesen is, de az igazi, teljes értékű spirituális szerelem, az utódoknak a megfelelő gondozásához és neveléséhez, az utódoknak a szülők által biztosított spirituális kiegyenlítődési képessége kifejlesztéséhez is kötött. Ezért tehát, ennek az objektív un. kozmikus programozottságunknak a következtében (Amit a biológia és még a pszichológia is figyelmen kívül hagy, egyszerű, meghaladható, feloldható, anyai - És még csak nem is szülői! - ösztönnek nevezvén az isteni teremtői, a teremtésről való gondoskodási késztetéseinket.), hosszú távon minden olyan szerelmi beteljesülési vágy és orgazmus-szerzési igyekezet is kudarcot fog vallani, amely öncélúságában a) Kizárja a megfelelő számú utódok nemzését. B) Amely a létező gyermekek elhanyagolásában és az azok által, és a család által jelentett problémáktól való megszabadulási gondolatokon és tetteken alapul. C) Hogy a személyi önmegvalósulási törekvéseket állítólag megakadályozó gyermekeknek a más nemű személyétől való és csalás útján történő "megszabadulásnak" a metafizikailag logikus és természetes sors-következményeiről ne is beszéljek.

     Vagyis arról, hogy azok a személyek, akik az öncélú szerelmi vágyaik kielégítéséről szóló „vizes” fantazmagóriájának feláldozzák a családjuk egységét és azt felbontva megnehezítik, illetve tönkre teszik a gyermekeiknek az egységes családi aura óvó erőterében való növekedési – fejlődési, erősödési lehetőségét, pontosan, hogy a fordítottját fogják elérni annak, amiért a gyermekeik arányos és zavartalan fejlődését feláldozták, és egészen biztos, hogy még annyira sem lesznek boldogok, mint a gyermeküknek a velük egységben maradni szándékozó, más nemű szülőjével.
    A szűklátókörű, materialista tudományos koncepcióktól elvakított mai ember nem is tudja, hogy milyen aknázott területre lép az, aki az egyetemes kiegyenlítődés (Megváltás) logikájával, ha öntudatlanul is, de szembe szegül, és, hogy éppen az által fosztja meg magát az annyira sóvárgott boldogságától, hogy a kiegyenlítődési lehetőség bármely formájának a fokozását is, öncélúan, tehát kizárólag csak a testi, vagy a lelki – érzelmi gyönyör-érzetek beidézési és fokozási lehetőségei szerint, erőlteti. A spirituálisan tájékozatlan, illetve a keleti vagy nyugati misztikák bizonyos elemeit, azoknak a spirituális hátterükből kiragadó és önkényesen „használó” ember, nem is sejti azt, hogy micsoda káros visszahatásokat kiváltó szellemi öncsonkítást végez az által, hogy az együgyű boldogság-vadászatában, az egész létezés természeti összefüggésrendszeréből magát ki akarja vonni. Nem tudja, hogy micsoda szövődményei vannak az életünk értelmét és rendeltetési célját megadó utódnemzési, utódgondozási és utód nevelésnevelési feladatok beváltása által elérhető, karma-feloldási életfeladataink elől való elzárkózásnak (Megfutamodásnak), vagy, az azok felületes kezelésének és elhanyagolásának, illetve a családi életfeladatok véghezvitelét és beváltását lehetővé tevő, évek munkája által létrehozott pozitív életkörülmények sutba-dobásának!

     Mert a fent idézett szöveget leíró, családrobbantó asztrológus nő nagyon is téved! Itt ugyanis, egyáltalán nem - Még csak a leg kezdetlegesebb (legszemélytelenebb) párkapcsolatoknak a hétköznapi logika elől elrejtett spirituális és kauzális háttere nélkül megélni kívánt „szexben”, tehát az un. magánvaló szexualitásban sem! - a személytelen, de annál misztikusabb jin-jang energiák áramoltatásának a technikai ismeretén és alkalmazásán múlik a párkapcsolati „siker”, ahogy azt a volt feleségem írja a családelhagyását követő, első házon kívüli közösségi megszólalásában, vagy, ahogy azt az egzotikumával, illetve a meghitt személyesség és a felelősség (sors-kereszt) kizárási lehetőségével kecsegető keleti tanok (A joga különböző ágai pl.) okítják. Hanem, a teljes megváltódási lehetőségek és törvények megismeréséről és, az azokkal való együttműködés minél szélesebb körű és minél nagyobb mélységű végzésről.
    A metafizikai alapállás szellemében tehát, nem csak ennek az un. szex- témának a mély - spirituális alapja kötelez arra, hogy még a leg egyszerűbb a párkapcsolati problémák megoldása érdekében is metafizikai perspektívából vizsgálódjak a szexológiai felszínesség helyett, hanem a saját metafizikus-asztrológusi elhivatottságom is. És ezzel együtt arra is fel kívánom hívni a figyelmet, hogy minden nem metafizikai szempontú megközelítése a témának úgy félrevezethet és olyan messzire elsodorhat az igazságtól, mint ahogy a háromszoros vízkarmával (Vagyis erős fantáziálási késztetésekkel és még erősebb szexuális problémákkal) rendelkező volt feleségemet is elsodorta a Vízkarmára jellemző rendkívüli misztikus élményszerzési vágyakkal vegyült (Nap - Hold együttállás a IX.házban) és ugyancsak a Víz karma sajátosságai közé tartozó un. kaméleon programja (A titkos csalás élményében való részesülés által nyújtott izgalmas élvezeti lehetőségekre való sóvárgás karmája.) illetve, a szerelmi csalás misztikus élményében való részesülési lehetőségekre való sóvárgása (Jupiterrel együtt álló Lilith a VIII. házban) a számára biztonságot, és nem utolsó sorban személyi fejlődési és szakmai önbeteljesítési lehetőségeket adó családjától.

    Nem hallgathatom el ugyanakkor, a szomorúságomat sem, amiért ennek a vízkarmának tett engedékenységnek köszönhetően, a volt feleségemet, éppen, hogy az őt az Oroszláni (Nap) önértékelésnek a növesztésében és finomításában, vagyis az igazi, spirituális és kauzális önmegvalósításában – Persze, a nagycsaládi idő keretei és az asztrológusi mesterséggyakorlás anyagi és gyakorlati lehetőségei között! – elsődlegesen támogató, sőt: őt mindig is a személyi öntudata kifejlesztésére bíztató férjétől, majd a családjától való teljes elszakadásig kellett ennek, a különleges (Vízi) élményekre való, karmikus sóvárgásnak sodornia. Nem lévén hipokrita, nem tagadhatom le ugyan a kezdeti, teljesen váratlanul cserben hagyott családapai helyzetem közben átélt lelki félelmeimet, a családapai sértődésemet, a számomra teljesen abszurd és mélységesen igazságtalan sors-helyzet elfogadásával szembeni elemi ellenszegülésemet és felháborodásomat, ami talán természetes, nem csak az én, váratlanul lelki és szellemi társ nélkül maradt és megcsonkult lelkiállapotom miatt, hanem elsősorban a gyakorlatilag mégis csak valamelyik szülő nélkül - egy felől anya, másfelől apa nélkül – maradt gyermekek helyzete miatt! De ezt a sértettséget legyőzve és legyűrve, már csak annak a Tűz-karmáról szóló tanulmánynak a szellemében is, amit éppen akkoriban írtam a családi és párkapcsolati (szerelmi) nyugalom és védettség illúziójában, amikor egyáltalán nem tudhattam, hogy a feleségem lélekben készült a családot szétbontani, én szívből kívánom Emőkének, hogy sikerüljön neki azt a szerelmi – párkapcsolati modelljét, amiről a fent közölt, családbontás utáni első közösségi megnyilatkozásakor írt, és amire bizonyára ebben a tíz hónapban is titokban vágyott, miközben nekem megjátszotta a szerelmes, elégedett asszony szerepét. – Vagyis, éppen, hogy akkor, amikor velem elhitette, hogy velem együtt, ő is teljes odaadással, maximális felelősségtudattal és spirituális éberséggel, a család harmóniája fenntartása és a család lelki-szellemi- anyagi kiteljesedése érdekében munkálkodik.

    De azt is feltétlenül el kell mondani e jellegzetesen vízi-tragédia kapcsán, ha már a volt feleségem az új párkapcsolat kialakítási lehetőségét egy nyilvános fórumban is firtatni kezdte, hogy mind sokat tapasztalt szerelmes szeretőként (Több igencsak felemelő, majd porba zuhanó szerelmi élményt és ha nem is rengeteg, de az átlaghoz képest jóval magasabb számú szexuális partnerekkel való „találkozást” megélt személyként) és kb. kétezernyi párkapcsolati problémákról is szóló sorsprogramot megfejtő és feltáró asztrológusaként, de természetesen, rejtett szellemi, metafizikai igazságokat kereső gondolkozóként is, én ennek a hirtelen szét dúlt család romjain álló, szerelmi modellnek, illetve az Emőke mélyre rejtett lelkiismeret-furdalásai fölé felépíthetőnek képzelt misztikus szalmabábunak, a hosszú távú pozitív eredményeket is hozó („jin – jang energiákat arányosan elosztó és azokat boldogság-hozóan ide-oda áramoltató...) megvalósítási lehetőségében egyáltalán nem hiszek.
    És pontosan azért, mert jól tudom, hogy az ős-Lilith által megbontott abszolútumnak az első és legfontosabb önmentő kiegyenlítődési reflexei (A Levegő-karma gyökerei), egyáltalán nem a joga – tanok által tanított személytelen életenergiák működtetéséről és asszanáknak nevezett tornagyakorlatok általi egyesítéséről, és ezért nem is a kellemes testi és lelki állapotok idézéséről szólnak, hanem az egyetemes létnek a teremtés általi megváltódási kényszerűségéről. Vagyis, az abszolút létnek, arról a maximális –az Adam Kadmon – kiegyenlítődési állapotnak a létrehozásáról szólnak az elsődleges létszükségletek, amelyből nem zárható ki az emberi létezés szintjén az őszinteségen (teljes mértékű kommunikáción) és elemi emberi erkölcsön alapuló meghittség és bensőségesség. Vagyis: a magas fokú intimitás, tehát az élettárssal, valamint az egész családdal szembeni felelősség. És csak ezután, hogy az elsődleges kapcsolat létre jön a maszkulin és a feminin ősprincípiumok között, valamint a teremtő és a teremtés között, csak azután következik az élet ősidea-rendszerének a részletes megalkotása, ahol végül is, az élet formai lehetőségét biztosító anyagnak a szellem- tükröző és memória-tároló tulajdonságai segítségével megtörténhet a megváltás – a minél teljesebb kiegyenlítődés. Jól tudom, hogy mind az anyagi életformák, mind az azokat üzemeltető életenergiák, mindössze az elsődleges célnak: a teljes kiegyenlítődés megvalósulásának az alárendelt állapotai és eszközei.

   Az első lépés tehát, amit meg kell tennünk az egyetemes megváltás szükségének a felfedezését és megértését követően, és az ugyancsak a belénk programozott igazi boldogság-elérési vágyunk szükség-parancsa beteljesítése érdekében, az nem a fizikai orgazmus elérését elősegítő szexuális aktusokban használható pozíció megkeresése, és még csak nem is a megfelelő partner megtalálása, vagy, amint a volt feleségem, hirtelen megvilágosult keleti filozófusként írja:  a „jól szolgáló” szerelmi - párkapcsolati modell felépítése, hanem egyedül, az egyéni megváltáshoz vezető, külső (anyagi) lehetőségek és személyi adottságok figyelembe vételével történő, megfelelő (Egyszerre az egyetemes törvényeket figyelembe vevő és a személyi horoszkópunkból kiolvasható, személyes életprogramokat is figyelembe vevő) párkapcsolati és családtagi morális magatartásnak a megszerzése és minél nagyobb fokú megerősítése.
    Nem csak az öncélúan megélhető és elérhető orgazmusok vadászata helytelen és téves célú alapállás tehát, hanem az öncélú és tévútra vezető a keleti tanok által előszeretettel hirdetett, általános életenergiáknak - és a szexuális energiáknak a vadászata is! Éspedig azért helytelen az életenergiáknak az erkölcsi alap nélküli és a teljes körű (családi, közösségi elemi és spirituális háttérnek) a figyelembe vétele nélküli serkentése és működtetése, mert ezek az energiák mindössze, egy egyetemesebb létmegvalósulási rendnek és az egyetemes kiegyenlítődést (A megváltást!) szolgáló törvénynek (Az abszolútum törvényének) az úgymond alárendelt, annak (Tehát a megváltásnak!) az érdekében az életet „üzemeltetni” hivatott alacsony rendű energiái. És amennyiben ezt figyelmen kívül hagyjuk, és ezzel a legfőbb általános és egyetemes kiegyenlítődési lehetőségek elemeit sértve és blokálva akarunk (Ebben, a mi esetünkben pl. a gyermekeinket valamelyik szülőnek a folyamatos jelenlététől, tehát annak a gondozási és nevelési lehetőségétől megfosztva, illetve másokkal elhitetve azt a személytelen „modell-létrehozási” tévképzetet, hogy az egyéni csalások és felelőtlenkedések következményein és csonkán hagyott családok romjain még építhető és elérhető valamiféle „testre szabottabb” különleges szerelmi boldogság.) akár szerelmileg boldogak, vagy akár csak szexuálisan is kielégültek lenni, nem csak hogy botor módra és felelőtlenül járunk el, mind a környezetünkkel (utódainkkal), mind önmagunkkal szemben, hanem kikerülhetetlenül, még a korábbi karmikus szituációnknál is, nehezebb sorshelyetek beidéző, tévképzetek között kísérelünk meg normálisan élni. Márpedig ez így, egyszerűen lehetetlen.

     Misztikus kifejezéssel élve: karma-növeléssel, sőt, karma-halmozással nem lehet még csak normálisan sem élni, és még csak ennek a hazugsági állapotnak megfelelő személytelen – szexuális kapcsolatot sem folytatni, nem, hogy szerelmileg boldoggá lenni.
Ezért tehát éppen a vízkarmához kapcsolódik az a legmagasabb rendű és határ nélküli (parttalan) vétek, vagyis az a tipikusan „vizes” önámítás- és hazugság-rendszer, amit az ember önmagával szemben és az Isteni magjával szemben csak elkövethet. És ez a vétek éppen az, hogy a vízkarmával terhelt ember, az álomképeire, vagyis a misztikus fantazmagóriáira és a rendkívüli szexuális – szerelmi vágyaira, irracionális sóvárgásaira hallgatva, egy olyan, az általános emberi mérce szerint normálisnak minősülő személlyel létrehozott párkapcsolatát (házasságát), amelyben egészséges közös gyermekek születtek, és amelyben nem csak, hogy szexuálisan kielégült állapotban élhetett, de szexuális és morális és anyagi biztonságban is tudhatta magát, felrúgja abból a célból, hogy azután egy másik személlyel, akiről úgy képzeli, hogy számára magasabb rendű misztikus élményeket biztosít, boldogan élhessen.

    A vízkarma ugyanis, éppen, hogy ezt az irracionális fantáziálás által sugallt, meghittség nélküli és intimitást kizáró harmónia    -bontási késztetéseket eredményezi, mivelhogy magában foglalja az anyai ági örökletes programok közül elsőként a Magzat- és gyermekellenes, illetve a család-ellenes, a családegység ellenes, valamint a családtagi szerepkörök és családi kötelezettségekkel, a családi áldozattal és teher viseléssel szembeni spontán ellenkezési késztetéseket és ellenséges érzéseket gerjesztő (családdal, családi problémákkal szembeni irritáció-keltő) karmikus programot (A másodikat). És magában foglalja a Skorpióhoz, a Halakhoz, és a Plútóhoz kapcsolódó Boldogsági nehézségek programját is. a házastársi, élettársi, szerelmi és ezzel együtt, újból csak a családi boldogságra való képtelenségi programokat, valamint, a hamis információ-áramoltatási, un. kaméleon programokat is. De nagy rézben magába foglalja a hetedik programot is, a sors- és megváltás ellenes programot, illetve a hamis egységalkotási törekvések karmikus programját is. És, hogy a ennek megfelelően, a megtévesztés is teljes legyen, a víz karmával rendelkező személyek kiemelt spirituális érzékenységre valló, úgymond pozitív misztikus intuícióval, un. „rendkívüli” képességekkel születnek.

     Gyakorló asztrológusi munkám során, azt tapasztaltam tehát, hogy a legtöbb esetben, azok a személyek akiknek a személyi horoszkópjában, a Karmikus pontoknak a pozíciójából, vagy a Napnak a negatív fényszögeltségéből erős vízkarmára lehet következtetni, az a jelenség áll fenn, hogy ezzel a karmikus meghatározódással teljesen ellentétesen, az úgynevezett vízbolygók és általában a spirituális bolygók inkább és többnyire pozitívan fényszögeltek, ami így, erős, vagy legalább is jó spirituális intuícióra utalnak.  Vagyis, akik karma szinten a leginkább hadilábon állnak a spirituális dimenziók erőivel, ős-elemeivel és törvényeivel való kapcsolattartásban, akik rejtetten negatív (karmikus) determinációval indulnak e tekintetben, karmikus meghatározódási szinten, nyers személyi adottságok és tulajdonságok szintjén, úgymond jól vannak ellátva, ami a spirituális érzékenységet, a spirituális erők és jelenségek iránti érdeklődést és kíváncsiságot, és ami a spirituális jelenségek, az átlaghoz viszonyítva gyorsabb és erősebb megértésének a képességét illeti. És ez általában is, mindig így is szokott lenni: mindig ott vagyunk a nyers tulajdonságaink és képességeink szerint erősebbek és ott rendelkezünk kiemeltebb pozitív képességekkel és tulajdonságokkal, ahol Karmikusan úgmond, a leg bizonytalanabbak és leggyengébbek vagyunk és a sors által (A negatív sorshelyzetek által) támadhatók, és egyensúlyunkból kibillenthetőbbek, megzavarhatóbbak és végül is: korrumpálhatóbbak vagyunk. – Ahol mindig nehezebben és későbben „vesszük észre magunkat”, mint ahogy kellene. És ez éppen azért van, azért rendelkezünk tehát a karmánk által jelzett mélytudattalan negatív meghatározottságainknak megfelelő pozitív felszíni képességekkel (is!), hogy ezek segítségével legyünk képesek a karmánk meghaladására.         

    Ugyanakkor, ez az eltérés a nyers pozitív képességek és a karma rejtett és sötét háttér-hatásai között, nagyon félrevezető személyi helyzeteket és sorsállapotokat teremt. A víz ugyanis éltet kellene adjon és fenntartson, és neki és vele és általa, lényegében az életet a sorsot kellene „megtisztítani”, és ehelyett, ilyen esetekben, a boldogságot és különleges misztikus élményeket hajhászó „vizes lélek” inkább mocskol, szennyez és fertőz, amennyiben az illető személy a „vizes tudata” hatására, nyakasan a boldogságát hajszolja, még akár a hazudozás, a titkolózás, vagyis a korrupció és az árulás árán is, ahelyett hogy az éberségét megszerezve és megerősítve a képzelet-szennyező és ezzel tudat-fertőző ábrándozástól megszabadítaná magát. Sőt: mivel a víz az empátia médiuma és zsubsztanciája, az ilyen lelkek a misztikus szennyezést és a fertőzést csoportosan és tömegesen végzik, tisztulásnak állítván be az éberség hiányos, de kellemesnek érzett misztikus maszatolást. 

     És itt, ennél a karma-maszatolási jelenségnél, merül fel leginkább a víz karmás személyeket, az általános emberi önzésből, illetve a víz-karmások misztikus élményekre való sóvárgásából fakadó mágiázás, vagyis a mágia-gyakorlás mellett, leginkább vonzó, és a spirituális gyakorlatok legnagyobb visszaélésékre alkalmat adó és a legtöbb és legnagyobb sors-rontásokat eredményező meditációknak, vagyis a meditáció rendeltetésének, céljának és a nyugati civilizációban leginkább félreértett és visszájára fordított (Vagyis, a meditáció rendeltetéséhez viszonyítva fordított eredményeket szülő) otromba gyakorlásának a kérdése.

     A Víz karmások ugyanis úgy habzsolnák és aki ilyen körökbe becseppen, habzsolják is a guruk által misztikus maszlagként tálcán kínált meditációt, mint részegesek a minőségi bort. És sok olyan esetről is tudok, például, amikor a könyvből, vagy egyszerűen az internetről tanult, illetve a tévesen, vagy csak félig beavatott „szakemberek” által vezetett jóga - meditációk teljesen kikapcsolták az illető személyeknek (tanulóknak, hallgatóknak és híveknek) a realitás-érzékét, akárcsak a szahadzsa jóga meditációk a volt feleségemnek. Sőt, még annál is jobban. Amikor a Tisztánlátásról szóló könyvem egy számára dedikált példányát átadtam, a házi orvosunk egy egyetemi kollégista (szobatársa) kollégájának a példáját említette, aki - persze, akaratlanul! - úgy "el ment" a meditációjában, hogy soha nem jött vissza onnan. Magyarul, a több órás orvosi ébresztési kísérletek után, egyszerűen meg halt. De még érdekesebb volt számomra, az egyik Eltás- hallgató kolléganőnk esete, akit én, kezdő és tájékozatlan lévén, még irigyeltem is, amikor az Eltában el kezdünk meditálni és ő elmesélte nekem a szenzációs

Meditációs élményeit. Még kisebbségi komplexusaim is támadtak, amiért én messze távol éreztem magam attól, hogy az ő meditációs élményeihez jussak, hiszen nekem akkoriban a legnagyobb élményem az volt, hogy én, az örök nyüzsgő, helyezkedés (fenékmozdítás) és vakarózás nélkül, sőt: mozdulatlanul képes voltam egy helyben ülni egy fél órát!

    Nos, ez a hölgy, akit a kezdetben a fantasztikus meditációs élményeiért, misztikus látomásaiért, én még irigyeltem is, néhány hét elteltével, annyira elveszítette a realitás-érzékét az otthon egyedül folytatott meditációktól, hogy azt képzelte, hogy belé költözve, vele egyesülve, vagyis az ő elméjébe költözve, vele egyesült az egyik magas, atléta-Jézusra hasonlító, erősen jó képű előadó. És miután így, képzeletben, „ők” boldogan "éltek" így "együtt" néhány hétig, az a lény aki, vagy ami ennyire megszállta az egyébként nyelvészi képzettséggel rendelkező barátnőnk tudatát, azt kérte tőle, hogy ugorjon ki az ablakon. Szerencsére a hölgy végül szólt a történtekről a szüleinek, azok előbb a Bukaresti vonata indulása előtt éppen a társaságunkban időző, szépséges Jézusi előadóval beszéltek, aki persze, az egész történtet hihetetlennek találta, mivel semmiről nem tudott semmit, majd, amikor az ugyancsak felső végzettséggel rendelkező értelmes szülők meggyőződtek arról, hogy a fiú becsületes és jóhiszemű, és ki van zárva az, hogy bármi módon is, akárcsak eszébe is jutna az, hogy ő szuggerálja a lányukat, elme gyógyász segítségéhez fordultak, aki rögtön be is utalta és sokáig kezelte a mai Emőkével egy idős hölgyet.

     Megjegyzem, mi csak több hónapos kurzus-hallgatás után kezdünk meditálni az Eltában, és a szabadegyetem vezetője erősen óvott attól, hogy ilyen féle misztikus álmodozásokba és ábrándozásokba bele mennyünk akár meditáció közben, akár azt követően. A szóban forgó hölgy viszont később kezdett kurzusokra járni mint mi, a többiek és azt hiszem, hogy arról az előadásról is hiányzott, amelyen az Elta igazgatója és fő előadója beszélt nekünk a meditációról és elmondta, hogy mi a célja annak a meditációnak, amit vele – velük gyakorlunk (Egészen jól emlékszem és magamnak meg is jegyeztem, hogy azt mondta, hogy egyáltalán nem fantazmagória-gyártás és nem is misztikus élményszerzés a célja, hanem az, hogy az analogikus gondolkozásra alkalmassá tegyük az elménket!) És csakugyan, ők nem irányították a meditációkat, vagyis nem sorjáztak misztikus maszlagokat nekünk meditáció közben.

   Négy hétre, hogy a volt feleségem, anélkül, hogy bármi magyarázatot is adott volna az abszurd viselkedésére úgy döntött, hogy felbontja a családot és elköltözik az anyjához  (Egy közös barátnőnktől kaptam meg végül is, azokat az örültséggel határos elme-állapotáról tanúskodó leveleket, amelyekben többek között, előbb körbe írja misztikus szavakkal azt, hogy el kell hagynia engem és velem együtt a családot is, mert az én „intenzív” jelenlétem sérti az ő finom spiritualitását és mi együtt fárasztjuk őt, majd annál otrombábban, egészen vulgáris kifejezéseket használva, végül azt is ,kiböki, hogy szerelmes lett egy Bála nevezetű férfiba, akiről levette a modellt, és ha nem is sikerül a Bélával való egyesülési terve, más barátok közül valamelyik

Amikor ezt a tanulmányt először leírtam, úgy képzeltem, hogy máris az emberi életben elérhető maximálisan integrált, sértetlen szellemi- és kauzális öntudattal rendelkezem. Úgy éreztem, hogy a világ egyik legboldogabb embere vagyok, mivel éppen annyira szeret a feleségem, újból ahogyan én szeretem őt, és azt tapasztalhattam nap mint nap, hogy nem csak én vagyok erős és egészséges, hanem főképpen az akkor reggeltől estig mellettünk és körülöttünk, egymással - együtt játszó gyermekeink is. Két hét sem telt el az írás befejezésétől és életem legnagyobb, de ugyanakkor csoda számba menően kihevert családapai öntudati sérülését, sőt: traumáját okozta a feleségem számomra az által, hogy, miután titokban szerelmes leveleket kezdett küldözgetni egy közös barátunknak, a Szahadzsa joga misztikus gyakorlataitól elragadtatva, és annak a csíkszeredai oktatójába szintén „halálosan” belé szeretve, úgy döntött, hogy a családi életünktől eltérő, annál kényelmesebbnek és jóval rózsaszínűbbnek képzelt jövendő szerelmi kapcsolata megvalósítása érdekében, valamint a Szahadzsa joga által hirdetett misztikus önmegvalósítás érdekében, elköltőzik az otthonunkból, az őt szerelmes szívvel, a házasságkötésünk óta, magához mindig vissza váró és konkrétan is, vele együttlakni és vele együtt élni vágyó édesanyjához. Ráadásul, ezúttal már jogilag is rendezetten: a korábbi misztikus szerelmi őrülete miatt és az anyja utáni beteges vágyainak a kielégítési vágya miatt másfél évvel korábban történt, család-elhagyása következtében lezajlott válóperünk következményeként, az ő gyámsága alá helyezett két kisebbik lányunkat is magával kellett vinnie.

   - Mintha egy pallossal ketté vágták volna a lelkemet és az egyik részét apróra zúzták volna. Nem csak személyi – férji - öntudatomban  és önérzetemben (Esetleg: hiúságomban, személyi becsvágyamban) lettem szinte egyik napról a másikra maximálisan bántott, sértett és sérült, hanem elsősorban a teljes felelősségű, szép családos apai önérzetemben és tudatomban lettem csonka. Ezt a hatalmas különbséget csak azok érthetik meg, akik, hozzám hasonlóan a gyakorlatban is átélhették azt, hogy a több gyermekes családapai felelősség, igazából mit is jelent a maga spirituális teljességében.
    Szerencsémre, meggyőződésem volt, hogy az a sértetlen lelki és szellemi állapot, az, az abszolút teljesség- és egységélmény, amit a hirtelen beállt új családi katasztrófánk előtt néhány hétig átélhettem, újból elérhetővé válik majd egyszer, akár magamban, egyedül, akár egy igazi lelki-társsal, amennyiben valamikor a jövőben képessé tudom tenni magam a külső feltételek nélküli boldogsági állapot és az abszolút létbe integrált személyi tudat elérésére. Mivel viszont Mérleg-karmával is rendelkezem, igen fontosnak érzetem egy olyan élettársnak a megtalálását is, aki hajlandó lenne az összes irreális, családon kívüli és a családi egység feláldozása árán elérhető, egyéni (önmegvalósítási!) boldogság-képzeteiről, önző ábrándjáról, illetve az irreális ábrándokat őrző lelki titkairól és az élettársi árulás útján elérhető egyéni boldogság megvalósítási lehetőségének a rémeszméjéről lemondani. Metafizikai szempontból ugyanis (vagyis a kauzális realitásban) az Igazság és a Boldogság fogalmak jelentése azonos. És a Boldogság, csakis a Jin és a Jang, a Feminin és a Maszkulin ősprincípiumoknak a belső (öntudati, önérzeti) és a külső (Párkapcsolati: szerelmi, és lehetőleg: szexuális) kiegyenlítődése által jöhet létre. A hatás visszahatás törvénye itt is működik: spirituális szempontból, vagyis a teljes értékű megváltás megvalósítása szempontjából csak az lehet jó szülő (anya, apa), aki képes a párkapcsolati harmónia megvalósítására és csak az lehet jó szerető, aki felelősségteljesen szerető szülő is tud lenni. Ezt viszont lehetetlen elérni a bennünk „égő” tűz-elemnek a kezelési képessége kialakítása nélkül: a konfliktusoknak a jótékonyan tisztító hatásának a megértése az elfogadása és megértése nélkül. Illetve az elfojtott, vagy kikerült és emiatt balesetszerűen máshol és máskor kirobbant konfliktusoknak (a pusztító tűznek) kirobbanó és pusztító természete megértése nélkül.    

     Az igazi (tényleges) igazság tehát nem más mint a teljes kiegyenlítődési lehetőség útján megvalósuló egység megértése és megvalósítása. És ez az egész lényedben és sorsodban megvalósuló, teljes kiegyenlítődésen alapuló, egység-élmény nem csak, hogy felszabadít (Jézus), hanem boldoggá is tesz! Eközben és ennek ellenére, a hamis egység, vagyis, mind a külső ámítás, mind az önámítás, vagyis a csalás és az öncsalás, a titkolózás és a titok-őrzés ideje alatti ábrándozás erősen a karmádhoz köt és egy életre a vezekléssel teli sorsod rabszolgaságába taszít, amelyben a teljes értékűség öntudat és a szabd önérzet állapota soha el nem érhető. És csak akkor szabadulhatsz ebből a hazugság-szövevényes pokoli sors-állapotból, ha előbb felébreszted magadban az igazság-vágy tisztító tűzét, aminek következtében elég energiára tehetsz szert ahhoz, hogy magadnak maradéktalanul bevallod és mások előtt is nyíltan felfeded a csalásaidat és feladod az összes, korábban féltve őrzött, önzésből fakadó titkodat, ha tehát teljesen elégeted a sötét lelki szemetedet. És a tűz éppen arra való, hogy az összes lelki és szellemi és ideális szemetünket elégessük általa. Mert ha te nem égeted el a szemetedet, akkor rettenetes tragédiák útján elégeti majd a sorsod. – De akkor is, a tragédiák (személyi és anyagi veszteségek) hatására is, benned és általad, és nem kívüled kell elégnie ennek az önzésedben gyökerező, sok gyökerű, külső boldogság-elérési reménykedéseid titkok- szemetének!
    Azzal viszont, hogy a mások sorsát és jövőjét is negatívan befolyásoló nagy csalásaidat és hazugságaidat be nem ismered és fel nem feded, hanem azokat megtartod titokban, egyenesen a Vak Szemétégető Tüzes Sorserőkre bízod azt, amit te kellene tudatosan elvégezzél, és menthetetlenül kiszolgáltatod magad ezen sorserők véletlenszerű és önkényes hatásának. És ezzel a, a személyes felelősségnek a személytelen sorserőknek való átadással, az lesz a baj, hogy a személytelen – külső – szemétégetéssel, esetleg az egész lelked is a megsemmisüléshez vezető pokoli útvesztőbe kerül. Aki tehát nem arra használja a szenvedélyeinek a tüzét, hogy a titkos lelki szemetét elégesse, hanem éppen fordítva, a szenvedélyek tüzét a hazugságainak és csalásának és titkos vágyainak az álcázására és megvédésére, vagyis az önzése megvédésére és utólagos tovább-rejtésére és letagadására használja, annak a lelkét a személytelen szemétégető Szaturnuszi sors-erők szét marcangolják, előbb - utóbb.

    Az, hogy nem csak testünkben, hanem érzéseinken és öntudatunkon keresztül, a lelkünkben és szellemünkben is sérülékenyek (megsérthetőek) vagyunk, és, hogy nem csak testünkben, hanem a lelkünkben és a szellemünkben is könnyen sérültekké válhatunk, egyesek számára természetes, hiszen ha a testünk sérülékeny, miért ne lehetne a lelkünk és a szellemünk is sérthető, és miért ne válhatna a bennünk levő lélek, vagy a szellem is sérülté? Holott a jelenség nem természeti, hanem természet feletti! Egészen pontosan: természet előtti. Az első sérülés ugyanis nem a természetben történik meg, hanem az „egekben”, magyar ember számára: a mennyekben. És az például, hogy már az első, mozgási képességgel, illetve irány és sebességváltoztatási képességgel rendelkező földi lények, az áthatolhatatlan páncélzattal rendelkező dinoszauruszok is, „képesek voltak” a sérülésre, csak következménye és földi-anyagi tükre (leképeződése, anyagi megvalósulása) annak, hogy valami iszonyatosan nagy sérülés ment, illetve megy végbe folytonosan az abszolút lét kauzális dimenziójában, magában az abszolút létben is! De nekünk, embereknek, nem csak azzal kell számolnunk, hogy ennek a primordiális és egyetemes (kauzális) sérülésnek nyoma van a természeti létezésben is, hanem az egész teremtésnek a legfontosabb értelme és célja, vagyis a teremtés rendeltetése, tehát maga az egyetemes MEGVÁLTÁS is, arról szól, hogy miként lehet megszabadulni az elsődleges tudati sérüléstől. – Hiszen, az egyetemes tudati rehabilitációnak a szükségességéről, vagyis: az ős-Lilith által megsértett abszolút tudatnak a sérülés-mentessé változtatásáról szól az egész életünk!
     Azzal, hogy a Lilith gyűjtőnéven nevezett kauzális ősjelenség (Vagyis a még több és „tökéletesebb” boldogságra, az un. még abszolútabb állapotra, tehát az eleve létezőnél még erősebb, még nagyobb – tágabb és ugyanakkor koncentráltabb egységre - tehát a még nagyobb rendre, az egységesebb, harmonikusabb, értelmesebb, boldogabb, stb. állapotra, vagyis un. más- állapotra - való őssóvárgás.), megbontja, szétzilálja, szétrobbantja, stb. az abszolút létet (Lásd a Lilithről szóló tanulmányom bevezetőjét), nem csak az történik, hogy az abszolút lét-tudat részei örvényleni kezdnek és antagonisztikussá (ellenségessé) válnak, és a szét- és lebomlott lét-töredékek és lét-állapotok megzavarodnak, és így az egységes egyetemes léttudat is elveszíti az abszolút egységét, mivel annak egy általunk felbecsülhetetlen része milliárd és milliárd apró öntudat-szilánkokra bomlik, hanem egyben az is történik ezzel az abszolút lét- és tudatbomlással (És ez logikus!), hogy az Abszolút lét ezzel meg is sérül!

Többek között ennek az abszolút (Isteni!) léttudat-sérülésnek a helyrehozását és helyre állítását is hivatott szolgálni az egyetemes megváltás néven ismert egyetemes kiegyenlítődés – a megváltás - örök folyamata (A kaotikus létzavar és léttragédia megszüntetésének a céljával és rendeltetésével együtt).
   Nyilván, hogy ezt az egyetemes  sértett lét-állapotot, ezt a sértettséget is magukban hordják születésükkor, sőt: már magzati megfoganásuk pillanatában, azok a lények, akik ennek az egyetemes megváltási – kiegyenlítődési trendnek a földi megtestesülései: az emberek gyermekei és az öntudatukat elnyert felnőttek. Vagyis: magunkban hordjuk már születésünktől fogva azt a feladatot, azt az egyéni programot, hogy ezt a sértettségi állapotot értsük meg, oldjuk fel, és változtassuk át teljesség-tudati állapotra, változtassuk át abszolút integrálódási képességgé, vagyis integrációs törekvéssé.
    Abszolút rendeltetésünk és életfeladatunk alapján, és az szerint tehát, mindannyian eleve a lényünkben hordjuk ezt a kezdeti sérült állapotot és magzatként a léttudat-csiránkban ezt a sérült emléket, majd felnőtti tudatunkban ezt az egyetemes karmikus sértettséget, úgy mint velünk született egyéni sérültség-tudatot. Arról nem csak én írtam több, az egészségről, illetve a betegségi okoknak a leleplezéséről és feloldási lehetőségéről szóló tanulmányomban, hogy az orvostudomány által gyógyíthatatlanként kezelt, un. vele született betegségek, vagy a hiányzó, vagy pluszban levő szervvel, testrésszel született gyermekek sérült állapota, akárcsak az épen született gyermekek korai halála, vagy életre szóló károsodása, mindenképpen az őket szülő (öntudatukban sérült) édesanyáknak a foganás előtti időszakban az átlagosnál intenzívebben átélt, mély-tudattalan érzés- gondolati és képzeletvilágában történő, de ugyanilyen finom személyi struktúrák szintjén elfojtott, többnyire a saját nappali éber tudata elől is elrejtett, szélsőséges gyűlölet- és haragérzeteik (Vagyis: önkéntelen személy, sors, és istenellenes gyűlölködéseik) következménye! Nos, ezekben a végzetes egyéni haragvásokban és gyűlölködésben testet öltött szellemi sértettségek, vagyis: tudati sérülések  (Az illető személyek által ártatlannak, de jogosnak képzelt, csendes neheztelések) sem táplálkoznak másból, nem erednek máshonnan, mint a fent említett egyetemes (abszolút) sértettségből.    

     Pontosabban: ezek az egyéni képzeleti, gondolati és érzelmi szinten jelentkező, nehéz-egyéni, vagy csoportos (nemzeti) sorsellenes haragvások, fenekedések (sors-ellenes neheztelések, duzzogások, depressziók), az egyetemes sértettségnek az egyes egyénekben intenzívebben jelentkező megnyilvánulásai.
     Azok a személyek tehát, akikben ez a szilánkokra bomlott egyetemes léttudat intenzívebb sértettségi állapotban jelentkezik, mint másokban, az un. Tűz-karmával született személyek. (Sorsképlet szintjén: nagyon diszharmonikus Nap, illetve a Sárkányfarok, vagy Lilith jelenléte valamelyik tűzjegyben, vagy Tűz-házban.). Persze, ez még egyáltalán nem jelenti (És önmagában még semmiképpen nem jelentheti!) azt, hogy minden tűz jegyű karmával rendelkező nő, szükségképpen fiziológiai, vagy pszichiátriai - pszichológiai rendellenességgel sújtott (sérült), vagy esetleg eleve halott, vagy idejekorán meghaló gyermeket szül a világra! Ehhez ennél sokkal több kell. Például: ugyancsak jól terhelt (Anyai ági örökletes programok szintjén sokszorosan megpakolt!) Víz- és Levegőkarma, és persze, olyan „megfelelő” neveltetés (Pl. rendkívüli agresszivitásra, de még inkább agresszivitást elrejtő és elfojtó gyávaságra nevelés.), ami ennek a tűz karmának a természetes következményeit és felszíni megnyilvánulásait (A megfelelő karmikus hajlamokat), ahelyett, hogy oldaná, vagy kiegyenlítené, elfojtva és lefojtva, még inkább erősíti és folytonossá teszi. Kiváltképpen a sértettségi érzést és tudatot.

Gyakorló (Kizárólag horoszkópértelmező, és nem a gyakorlatban irreálisnak bizonyuló, tehát nem visszaigazolatlan, spekulatív elméleteket tanító.) asztrológusi tapasztalataim szerint, minden személyi horoszkópnak minimum három, vagy négy, maximum öt, egymástól jól megkülönböztethető, de egymással többé – kevésbé szorosan, illetve áttételesen (analogikusan) összefüggő karmikus motívum-köre van. Ezekből kettőt, természetesen a Lilith és a Sárkányfarok nevű karmikus pontok jelölik, a másik kettőből az egyiket a többnyire negatívan fényszögelt Nap jelzi a mellette álló, általában azonos jegyben található és többnyire negatívan fényszögelt bolygókkal együtt, mint az én esetemben is (Skorpió), vagy más, általában a karmikus alakzatok (Pl. T-kvadrát, vagy Lándzsahegy alakzat) valamely csúcsát képező bolygók körül található, és ugyancsak negatívan fényszögelt, többnyire azonos jegyben, vagy földházban álló bolygók. Ilyen gócpontból általában egy szokott kialakulni, de lehetséges két ilyen gócpont is, egyazon sorsképleten belül és akkor a karmikus motívumok száma akár ötre is nőhet. De van úgy is, hogy az Ég alja nevű, a négyes földház csúcsát képező kardinális ponttal együtt álló és ugyancsak többnyire negatívan fényszögelt bolygó jelzi azt, hogy a vizsgált személy spirituális struktúrájának (mély tudattalan érzés- és képzeletvilágának) az egyik legrejtettebb zónájában olyan negatív spirituális késztetésekre való hajlamok (misztikusan: energiák) lakoznak, amelyeknek a napfényre hozatala nélkül, illetve azoknak a leleplezése és pontos behatárolása – értelmezése nélkül, az illető személy képtelen lesz a sorsát beváltani és megoldani. Az un. kínai asztrológia által szolgáltatott információk nagyon pontosan utalnak ezekre a rejtett karmikus motívumokra, amelyeknek a jellemzőit meg találjuk az un. európai módszerrel elkészített sorsképletnek a fent említett, de kevésbé szembe szökő sors-motívumaiban.
    És létezik még egy másik, erős asztrológusi figyelem-összpontosítás és sok tapasztalat nélkül egyszerűen észre vehetetlen és kideríthetetlen (negyedik, vagy ötödik) karma-lehetőség is, arra, hogy az un. nehéz sorsprogramoknak a negyedik fő motívumát felgöngyölíthessük, az úgynevezett rejtett karmikus sorsmotívum, amire az azonos jegyhez tartozó asztrológiai erőtereket és erőtereket alkotó asztrológiai szimbólumoknak a személyi sorsképletnek (az asztrogrammnak) a különböző, más karmikus sorselemek által fontossá tett zónájában való negatívan fényszögelt elemei jeleznek. Ilyen a volt feleségem (Kozma Emőke) horoszkópjából kiolvasható, kevert Skorpió és Vízöntő-karma, amit a sorsképletében csak akkor érzékelhetünk, ha figyelembe vesszük azt, hogy amellett, hogy miközben a Rák-Lilithje a Skorpió gyakorlati megvalósulási életkörét megtestesítő VIII. házban áll, a Skorpió Ascendense mellett, a XII. házban (Többek között a karma-feloldási lehetőségek házában) és ugyancsak a Skorpióban található a teljesen negatívan fényszögelt (És nem utolsósorban a Naptól és a Holdtól kvadrátólt) Uránusza. – Miközben, a Skorpió un. jellegzetes uralkodó bolygója, a Plútó, a Vízöntő gyakorlati életkörét megtestesítő XI. házban áll és még csak nem is önmagában, hanem éppen a Marssal (A Skorpió másik uralkodója) és a Vénusszal együtt! És mindezt, az első látásra, asztrológiailag is csak „szétszórtan” észlelhetően, de a gyakorlott asztrológus által, végül is egyben látott negatív Skorpió-Vízöntői motívumot megerősíti, a Vízöntő másik uralkodójának, a Szaturnusznak a teljesen negatív állapota, amely éppen a negatív Merkúrral áll együtt.
     Be kell vallanom őszintén, hogy ezt az áttételes Vízöntői motívumot, csak azt követően fedeztem fel, hogy a saját Levegő-karmámat (Mérleg – Lilith) kezdtem vizsgálni, annak hatásaképpen, hogy a feleségem, sehonnan nem eredeztethető, még pityergősen is, őrült fúriává és saját gyengeségeitől való kétségbeesésében dühöngő sárkánnyá változva, több hónapon át, kétszer is szét akarta rombolni a négy egészséges és jól nevelt gyermekeinkkel együtt alkotott, az átlaghoz hasonlítva, messzemenően harmonikusnak és addigelé egységesnek mondható családunkat. Persze, ahhoz, hogy az addigelé általában inkább szerényen vissza húzódó természetű és inkább hallgatag volt-feleségem, vízöntői fordulattal fúriává – sőt: utólag tudtam meg, hogy titokban az engem hátulról késsel leszúrni készülő, potenciális gyilkosommá - tudott változni, még egy sértettségi karmára is szüksége volt, amit a sorsképletében éppen a Skorpió - Uránusza által támadott Oroszlán Napja és Holdja, valamint a félig Kos- félig Halak Sárkányfarka jelöl.
    De nem ekkor fedeztem fel az un. áttételes karmikus motívumok létezését, hanem jóval korábban, amikor egy látszólag Mérleg – Ikrek és Szűz problémás sorsképletben egyértelműen kimutattam a rejtett Skorpió karma elemeit, és ez által meg találtam egy, a magyar kultúra és szellemiség számára, spirituális szempontból nagyon fontos személyiség végzetes (Halálos!) betegségének az igazi (kauzális) okait, és ez által hozzá járultam az illető személy életben maradásához. A leggyakoribb viszont a Rejtett Ikrek-karma, ami akkor is szembe szökik, ha egy sorsképletben feltűnően (gyanúsan!) sok az együttállás, illetve a bolygóknak, vagy(és) az un „kétszínűsége”, vagyis az egymás után következő konstellációk, vagy házak közötti határhelyzete.
    Nos, az én édesanyámnál (A Táltos Bolond c. regényemben játékosan: Szegény Édesanyámnál!), sértettebb személyt el sem kell képzelni! Már kisiskolás korában, a Gyergyószentmiklósi apácák által irányított zárda-iskolában Nyafinak nevezték, hiszen a VI. házában álló, teljesen negatív Skorpió Napjával, Merkúrjával és Vénuszával, mi mást tehetett volna, mint a megváltás-ellenes permanens irritációnak panasz-hangot adni, vagyis az újjászületés elleni spontán fenekedés magatartás kultuszát űzni? Szegény sértetten született anyám tehát, pedagógusnak készült, de végül, az igazi mestersége a VI. házban álló negatív Skorpió-bolygóknak megfelelően, a folytonos betegeskedés lett. Velem is, állítólag két hétig vajúdott (A spirituális struktúrámnak megfelelő kozmikus időponthoz képest, két héttel korábban kezdte meg a vajúdást, a szüléstől való mély-tudattalan félelmében.), úgy, hogy a családi-barát szülész-orvos végül már készült engem az anyám méhén belül felnégyelni, annak érdekében, hogy az anyámat megmentse, mivel minden, az anyám méhéből való időnapelőtti kiugrasztásomra – kizavarásomra! - tett tudományos kísérlet csődöt mondott, és akkor, állítólag, „fogtam magam” és magamtól csendben kicsusszantam. Az orvosi üdvözlésem is ennek a sértett anyai hangulatnak megfelelő volt:
„ - Az apád Istenit te hóhérfajzat, nem elég, hogy az anyádat így megkínoztad, ráadásul még fiú is vagy!” – Anyám ugyanis, egy „édes kicsi Beáta-Mártának való babát várt, nem egy 4,5 kilós fiút. Hát persze, hogy – az anyám fia lévén – , ha fizikailag ép testtel és szervekkel is, de igazából a papucskormány alá nem törhető bádogos-mester nagyapámra már a házasságuk első hónapjaiban megsértődött úri nagyanyám „jogos” sértettségét (Ő ugyanis abban nőtt fel, hogy az édesanyjának sikerült az édesapját betörnie és a családi boldogság útján azt irányítgatnia), ha áttételesen is de ezt a sértettséget örökölve, én is lelkileg sértetten érkeztem, eme szép fogadtatásom által is illusztráltan.
     Persze, nem csak a születési körülményeim jelzik az egyetemes karmikus örökségre rárakódott sérültségi örökséget, hanem a sorsképletemben a Skorpió-Napom és Skorpió-Merkúrom, valamint a Mérlegben álló Lilithem és Marsom által támadott és az Oroszlán Ascendensemmel együtt álló Plútóm is. És ha ez nem lenne elég, veleszületett sérült lélekre és szellemre utaló asztrológiai ómennek, hát tessék megnézni: ez a ravasz, abszolút negatív Mars és Lilith – páros amely mind az Oroszlán- Plútót, mind a Skorpió-Napot (És Merkúrt..) támadja két irányban, egy - egy félkvadráttal, meredeken szemben áll a Kosban (Ugyancsak tűz jegy!) álló Holdammal, ami hat darab negatív fényszöggel rendelkezik, semmi mással. De az, hogy a szellememben és nem a testemben érkeztem sértetten a világra, nem jelenti azt, hogy ennek akár fizikai, akár pszichikai szinten bárminemű jele lett volna, azon kívül, hogy ameddig édesanyám el nem vált az anyai nagyapámhoz hasonlóan betörhetetlennek bizonyuló édesapámtól, majdnem folyamatosan beteg voltam valamivel. Vagy ha nem, akkor, vagy petróleumot ittam, vagy bolond-gombát ettem, vagy mosáshoz használatos marószódát fogyasztottam, mindig életveszélyesen. És mindezek ellenére, később, az óvodai ünnepségeken, majdnem minden főszerep az enyém volt nagycsoportos korunkban. (- Azért írtam többes számban, mert hirtelen eszembe jutott, hogy azok az óvodáskori jó barátaim - és későbbi osztálytársaim -, akik ezt a főszereplő képességemet igazolhatnák, éppenséggel már halottak...) Jó intelligenciával indultam tehát, de a sorsképletemnek megfelelően, éppen az édesanyám volt az, aki a majdhogynem végzetes sérülést a szellememben, a szerinte nagyon is felelős cselekedetével beidézte: annak ellenére, hogy – ugyancsak sérült pedagógusként, aki a háború miatt nem diplomázhatott és adminisztrátori munkát végezve - reggeltől estig dolgozott, vagyis gyakorlatilag semmilyen lehetősége nem volt arra, hogy engem megtanítson, ha nem is románul, de legalább arra, hogy miként kell önállóan tanulni - az első osztály első percétől román tannyelvű osztályba íratott.

     És ezzel az óvodában általában mindenben főszereplő, tehetséges Szilárdkából, „elev szlöbönog la űnvöcötúrő” (gyengécske a tanulásban) lettem, majdnem egész iskolai pályafutásomra (Érettségi előtt ébredetem rá a román és a francia irodalom, majd a filozófia szépségére) gyengécske tanulónak maradtam.

Többen kérdik, hogy a metafizikai jellegű tanulmányaimban miért csak a sors negatív aspektusait írom le, miért nem írok a szépre és jóra kiéhezett emberi lelkek számára bíztató és felemelő, szép és pozitív dolgokat is. Miért nem írok részletesen pl. az egészséges (A jelenben éppen cigányosra lebarnult.), nyugodt és csendes gyermekeimről? - A válaszom nagyon egyszerű: Azért mert azt szeretném, ha mindenkinek csak ennyire egészséges, nyugodt és csendes gyermekei lennének, de ha ezekről, a következetes és metafizikai szempontú nevelés nyomán elnyert kvalitásaikról írnék az olvasókat megható és szülői szívmelengető sorokat, azzal nem segíthetnék hozza senkit ahhoz, hogy ilyen egészséges és ténylegesen is, nem csak képletesen, Isten áldását megtestesítő „kényelmes” gyermekeik lehessenek. Illetve, hogy az olvasóim legalább olyan egészséges szüleik – és ez által, az ők megváltás-képességeiknek a kiváltó-serkentő, hosszú távon gondolkozni képes beavatóik - lehessenek a gyermekeiknek, mint amilyenek mi voltunk a feleségem családrombolása előtt a mi, négy kis okos hercegnőnknek.

    Az Tűz- Karmával született személyek leglátványosabb problémái (Figyelem: Nagy és fontos különbségről van szó: nem a Tűz- természettel született személyek problémái!), egészen pontosan: tűz-karmás személyeknek a környezetüknek okozott „pofonegyszerű” sértési és sérülési, illetve sértettségi problémái közismertek, mivel azokba a legkönnyebb bele botlani. És persze, a legkönnyebb mindannyiunk számára azokra panaszkodni, azok fölött biztosan ítélkezni: a legalpáribb és sokszor a legirracionálisabb önzésre alapuló ösztönös megnyilvánulás, a túlzott intolerancia és gyakran a kegyetlenségig is elmenő közönyösség mások bajával, problémáival, kényelmetlenségével, stb. szemben. Vagyis: a teljes empátia-hiány.
      Csak mostanában találtam meg annak a magyarázatát, hogy azokban a hetvenes, nyolcvanas, sőt: kilencvenes években, amikor mi tényleg sokkal, de sokkal rosszabbul éltünk, mind anyagilag (gazdaságilag), mind morálisan (politikailag) a magyarországi rokonainknál és ismerőseinknél, miért ismétlődött meg menetrendszerűen mindeniknél ugyanaz a jelenet: Amikor nagy nehezen útlevélhez jutottunk, és a román-magyar országhatáron végre túl jutva, velük találkozhattunk, ők szánakozva megkérdezték, hogy mi, egyáltalán hogyan bírjuk „ezt a szörnyűséget”, majd, amikor bele lendültünk volna a Ceausescu- diktatúra embertelen jellemzőinek az ecsetelésébe, az ötödik mondat után félbe szakítottak és ők kezdtek el nekünk panaszkodni és csak áradt és áradt belőlük a panasz az akkori aktuális magyar-valóságra, amitől mi éppen, hogy hasra nem estünk és mi minden egyes alkalommal úgy maradtunk tátott szájjal, és hápogtunk, vagy némán hallgatva az ők panaszait, próbáltuk fel fogni, hogy milyen bajuk is lehet? Holott, nekik akkor a kamrájuk és a hűtőjük teli volt, lakásuk, autójuk volt és szabadon jártak nyugatra, miközben nekünk az számított nagy szerencsének, ha Mo-ra, Kelet-németországba, Csehszlovákiába és esetleg Lengyelországba két évente elmehettünk! – Azért történhetett ez meg állandóan, mert a magyarság a Nyilashoz tartozik, illetve, azért, mert ezzel együtt, a Jézusi megváltás-tanoktól messze távol álló, sőt: azokkal homlokegyenest ellenkező korrupt európai kereszténységnek a vérfürdők árán való „elfogadtatása” óta, és még inkább Trianon óta, a magyar talán a világ legsértettebb nemzete! Arra, hogy ennek a nemzeti sértettségi és sérültségi nemzeti-tudatnak a kialakulásában a nagybátyát (Koppányt) felnégyeltető Vajknak, a későbbi István királynak, de még inkább az ő rendkívülien ambíciós anyjának mekkora és milyen szerepe volt, nem itt találom ildomosnak kitérni.
    És persze, a tűz-karmás sértettséggel együtt él a túlzott tolerancia és a már – már naivitásnak és ostobának ható engedékenység és farkasvakság a saját lelki gyengeségeikkel szemben, és minden színpadias meghatódásuk ellenére, ugyanez a farkasvakság és érzéketlenség él bennünk, a mások sérüléseivel, sérülékenységével, illetve sérült állapotával szemben. Az ember csak ámul és bámul, ekkora önszereteten és önbizalmon alapuló gátlástalanságon és hiteltelenségen, és egyszerűen még csak szóhoz sem tud jutni, nem csak a tűz-karmások folytonos, vagy csak időnként feltörő, lehengerlően „szabad” megnyilvánulása miatt, hanem a saját reakció-képtelensége miatt is! El se hinnénk, hogy ezek a másokat olykor szemrebbenés nélkül lehengerlő személyek mennyire sérültek a belső, lelki és szellemi világukban, és tulajdonképpen azért csapnak akkora nagy felhajtást önmaguk körül, hogy ne kelljen érzékelniük az annál is nagyobb belső bizonytalanságukat, csonkaságukat, vagy a spirituális sivárságukat Hamvas Béla szavával élve: senkiségüket. – Ha nem tudnánk, hogy semmi másról nincs szó, mint a belső, spirituális sérültségüknek a reflexszerű, külső kompenzációjáról, folytonosan haragudnánk rájuk, így viszont vagy fel- fel lázadunk időnként ellene, vagy mindössze legyintve nevetünk „ezeken” a furcsaságaikon, mindaddig, amíg a bőrünkön, vagy a sorsunkban nem vagyunk kénytelenek érezni azok kényelmetlen és bosszantó, vagy az általuk éppenséggel tudatosan indukált sértő hatásait.

    Ritkábban ugyan, de megfelelési kényszerek, vagy alárendeltségi komplexusok és személyi függőségek formájában, előfordul mindennek a szöges ellentéte is, a többnyire külső felhajtás nélküli, szerény és sokszor megható sértettség, az un. csendes neheztelés. Ezek az önérvényesítésre és önképviselésre, önrendelkezésére és igazság-kivívásra igazság-érvényesítésre képtelen, igazi sértett személyek: a népi szóhasználat által élhetetleneknek is nevezett félénkek, a feltűnően óvatos gyávák, a mimóza-lélek és a nebántsvirágok, a visszahúzódók, a légynek sem ártó, kezdeményezés-képtelenek, a csak nagyon rejtetten és nagyon titokban, a lelkük legmélyebb és legrejtettebb zugaiban stratégiázó gyáva Kutyák (Kos-karmások) és életükben csak egyszer fellázadni, felbődülni vágyó fogatlan Tigrisek (Oroszlán-karmások), a nyeríteni is képtelen, kehes próbamének, és meddő kancák, vagy a mindig kisemmizett, lajtos heréltek és szomorú bányalovak (A mások lelkiismeret furdalását a puszta létükkel is kiváltó, és akarva, vagy akaratlanul, de mindig a külső morálra játszó Nyilas-karmások.). De itt, és egyedül csak a tűzkarmánál, létezik egy harmadik kategória is, a magukról, illetve sértettségükről finoman megfeledkezni óhajtó, általában másokért, mások jó létéért és mások jogaiért és az második tüzes fajtának az elsők általi elnyomása elleni nemes harcokba lendülő lovagok és lovagnők, illetve az általában az elsők által elnyomott és jogfosztott és kifosztott és kizsákmányolt második fajták fájdalmain és nehéz helyzetén politikai akciókkal, vagy karitatív gyűjtésekkel és elosztásokkal segíteni akaró és tudó, általában különleges képességekkel rendelkező, tetterős nemesek. – De, sajnos, ők sem jelentik a sors (magváltás – kiegyenlítődés ) logika szempontjából az arany közép – megoldását, mivel, amint mondja Hamvas Béla: az ember csak azt teszi meg kívül, amit belül fél, vagy lusta elvégezni, és amint én is írtam a mondat elején, ez a sok nemesség is, csak arra jó, hogy a külső jó tettek ragyogása elfödje, az annál félelmetesebb belső gyengeségekkel és sértettségi állapottal való szembenézési gyávaságot. Hiszen másokért, mások jogaiért és jólétéért nem csak, hogy sokkal könnyebb harcolni és síkra szállni, mint a saját meggyőződésünkért, hanem jobban is áll. Nem azért harcolok az igaságért, mert meg vagyok győződve arról, annak érvényesülnie kell mindenképpen, hanem mások nevében és érdekében...  
    Az asztrológus nem egy ilyen esettel találkozik, amikor egy - egy ilyen nemes lélek azzal a kérdéssel és kéréssel fordul feléje, hogy mondaná meg, ennyi jótett után, miért megy az illetőnek egyre rosszabbul, miért nem jön ki utólag neki semmi, miért nehezedik számára az élet, miért romlanak el körülötte – sorsában – egyre gyakrabban a dolgok?
- Hát éppen azért, mert nem a saját személyes dolgát végzi, vagyis, amiért nem a saját, személyes életfeladatai felvállalása által gyarapodik szellemben és gazdagodik lélekben, hanem a mások sors-feladatának a könnyítésével szorgoskodva, ostoba igyekvésével el veszi még azoktól is a fejlődési lehetőséget, nem hogy a saját életfeladatai beváltása – beteljesítése által, esetleg ő is fejlődne és kiegyenlítődne ....

Történt, hogy a 2OO9 augusztus második felében, a nyári táborhelyünkön, ahol a volt feleségemmel még egy kicsit pihenni és, a sátoralvás és a fürdések segítségével, erősödni maradtunk a tábor vége után, és ahol nagyon reméltük már, hogy néhány napig legalább, nem jönnek újabb flekkensütő, sörözgető, borozgató, cigizgető, magukat és egymást, modern népi gépi zenével szórakoztató turisták – Ezek ott általában hétvégeken szoktak megjelenni. -, amikor megjelent a szigeten legalább két száz, minden féle – fajta sérült személy (Nem csak mozgássérült, hanem agysérült személyek is és mindkét nem és a gyermeki korosztály és a középnemzedék, valamint az idős korosztály képviseletében.), azzal, hogy a mai napon ott rendezik meg az évi horgászversenyüket. Azt, hogy mindenféle – fajta testi sérült személy példásan szervezetten és rendezetten (És ami még ennél is fontosabb: olyan, maximális környezet-tisztelően és környezet-védően, hogy a szemetüket és a sörös – vodkás palackjaikat – üvegjeiket folyamatosan a tavak partján hagyó, sőt: azokat gyakran még a tavakba is bedobáló, nem-sérültek magasan szégyellhetik magukat mellette!) horgászott a sátorhelyünk környékén, mindjárt észre vettük. Hiszen még az artikulálatlan hangkiadással kommunikáló agysérültek is horgásztak, ki önmagában, ki a kísérője (többnyire valamelyik szülőjükkel) segítségével. Régi, jó ismerősök is voltak közöttük (Egy kiváló újságíró, akinek nem rég amputálták a lábát, egy nálam fiatalabb, de a mi gyermekeinkkel egy idős gyermekekkel rendelkező, szintén nagycsaládos férfi, akit már a Keresztény Szó tudósítójaként jobb kar nélküli állapotban ismertem meg, és maga a halászverseny győztese is, akit éppen itt, a tavak mellett ismertünk meg néhány hete, mint szenvedélyes horgászt. De itt volt a lépcsőházi szomszédunk agysérülten született gyermeke is.), ezért egyáltalán nem maradtunk mi a körön kívül, sőt: a rendezvényi listára is felírták a neveinket. – Bíztattam is az intéző-lányokat, hogy lehet tőlünk példát venni mind a gyermekszám, mind a névadás tekintetében. – és, bár nem halásztak, a mi gyermekeink is, mint részvevők, kaptak a végén egy – egy olyan ügyesen elkészített kisméretű plüss-játékot, amivel azóta is együtt alszanak.
    Szóval, ahhoz képest, hogy éppen csendre és nyugalomra vártunk, majd, ha a csend s a nyugalom a sokadalom miatt el is úszott még egy napra (Egy, az édesanyja által kísért, nagyon jóképű fiatalember pl. kizárólag magas frekvenciájú artikulálatlan hangok kibocsátásával fejezte ki végig az érzéseit és óhajait.), akkor legalább a hirtelen és váratlan jött, sok sérülttel, de főként a mentális sérültekkel való – Máskülönben egyáltalán nem kellemetlen! – kényszer-együttlétünk kauzális okait próbáltam megfejteni. Nagyon sokszínű élményben volt részünk ugyanis ez alatt a pár óra alatt, olyannyira, hogy nem csak délután, amikor elbúcsúztak és nem csak este és éjszaka, de még másnap is erősen foglalkoztatott a téma. Egészen pontosan, azt igyekeztem megfejteni, hogy a tükröződés és a rezonancia törvénye szellemében is, mi volt az isteni üzenet számunkra ebben a zajosnak zajos, de végül is ártatlan és még egyszer el kell mondanom: a természeti környezetre nézve példásan ártalmatlan és természet-kímélő, néhány órás „társaságunknak”?
Miután a sérült versenyzők által itt felejtett rengeteg kishalnak, azt a részét, amit nem adtunk táplálékul a vendéglőt őrző kutyáknak, másnap megsütöttük és megettük, ledőltem a konyhánkból napozónak kihozott régi perzsaszőnyegünkre napozni, még mindig a felejthetetlen együttlét spirituális üzenetén merengve. Az, hogy születésemtől fogva, szellemi sérültkén érkeztem a világra és a román iskolának köszönhetően anyanyelvi ismeretek nélküli flótásként sokáig lelki sérült is voltam, teljesen világos volt számomra, hiszen erről szól az egész beavatási regényem. Sőt: nekem is van egy kis testi sérülésem, amit még az asztrológusi pályám kora-hajnalán szereztem egy karate-edzésen, ahol úgy eltörött a jobb kezem kicsi úja, hogy a doktorok két műtéttel sem tudták az egymásra szaladt csontokat egymással szembe helyezni és ezért azok félig egymásra csúszva forrottak össze a hajlatban, amitől nem tudom ezt az újamat behajlítani. A harmadik műtétet már nem vállaltam, mondván, hogy ettől én még jól tudok minden félét csinálni, egyáltalán nem zavar semmiben. Picit vékonyabb mint a másik, de mivel az összegyógyulása után megedzettem, sokkal erősebb is. Ez viszont, az akkori szellemi körülmények között, amikor eltört a Merkúr-ujjam logikus volt, mivel én a racionálisabb csíki és Székelyudvarhelyi magyaroknak kezdtem un. metafizikai előadásokat tartani magyar nyelven az Elta keretein belül, tehát az első spirituális oktatóim „metafizikainak” nevezett, de valójában csak misztikus nézeteik szerint, és ez kibékíthetetlen konfliktusba került bennem a Hamvasi művekből elsajátított, és a mérnöki végzettségem által igényelt racionalitással. Vagyis, logikus, hogy akkor a Merkúr- újamnak nyomósan meg kellett sérülnie, mivel mind a lelkemben, mind a szellememben erős konfliktusok dúltak a számomra már akkor világosan áltatónak és ámítónak minősült, Eltás misztikus tanoknak a hirdetési kényszere és a racionális meggyőződésem, mérnöki tudásomra alapuló, végső-igazságkutató alapállásom között.
     Ezzel a kisújnyi sérültségemmel tehát, nem lehetett kielégítő magyarázatot találni a sorsüzenet megfejtéséhez. Azzal viszont igen, ami 11 éve komolyabban is kezdett gyötörni: A Medárda születése után annyira begörcsölt a jobb oldali hosszú hátizmom, amely valahonnan a lapocka alól (Vagy fentebből?) indul, és ha jól sejtem, lenyúlik a fenékizmokig, sőt: talán a combizmokig, hogy már akkor a felcser barátaim rendszeres masszírozására szorultam. Akkoriban annyit megfejtettem, hogy ez az inkább jobb oldali hátizom-kilazulási képtelenségem, az Oroszlán ASCENDENSEM ALATTT álló, Skorpió-Nap és Merkúr és Lilit, és Mars és Hold által is támadott Plútóm által jelzett, felnőtti tüzes személyiségem és a nem éppen könnyen megfejthető Isteni igazsággal való, szellemi és lelki konfliktusaim, a földi ésszel nehezen feldolgozható külső és belső – háborúzásaim miatt van. Mert, amikor több év múlva is, még mindig azt kellett tapasztalnom, hogy Emőke, a rengeteg pozitív bizonyíték (egészséges gyermekeink, könnyű megszülése, stb.) ellenére is, mindig csak a jövője miatt aggódik és afelől bizonytalankodik és kételkedik, és emiatt ő majd mindig rossz kedélyű, és ezzel, a rossz kedélye által jelzett sorsellenes agresszivitásából eredő, önkéntelen negatív anyai finom-energiaáramoltatásával folytonosan megbetegíti a gyermekeket is, sőt: még az ő szellemi fejlődése érdekében általam beszereltetett interneten is, inkább csak csettel és idegen férfiakkal fél-szerelmes levelezésekbe bocsátkozva, ellenem komplottál, bizony sokszor össze zavarodtam az Oroszláni – Nap-tudatomban (Ascendens) és hátulról támadva érezvén magamat, képtelen voltam ezt a bal agyfélteke által irányított Oroszláni izmomat kilazítani, olyannyira, hogy az idén már profi masszírozó segítségét kellett kérnem. Csak ennek a hatásaképpen, majd furcsa módon, a magyarországi (Pécsig nyúló) autózásaim hatására engedett ki ez az izom, de a szüntelen kifelé való figyelmet követelő tábor-tartás miatti felelősségérzet hatására újból begörcsölt, és éppen ennek a kilazításban szorgoskodtam - reménykedtem, amikor megjelent körülöttünk a sok sérült.
     És így, a szigetre napozónak hozott, kopott konyhai perzsaszőnyeg sima (alsó) részén, a hátamon fekve, és a magától kilazulni képtelen hátizmom középrészét (Rák zóna!) a szőnyegen átütő apró föld-domborulatokhoz és fűcsomókhoz nyomogatva, ébredtem rá arra, hogy ez az izom, már évek óta, a kezdeti bénulási határon innen működik. Hogy tehát, nagyon kevés választ el évek óta attól, hogy magam is ténylegesen sérültté váljak, hiszen, ha az ön figyelő, ön-értelmező spirituális éberségem hosszabban lankadna, és ez a fontos Oroszláni izmom egyszer csak elindulna a végleges begörcsölés útján, soha nem tudnám kiszedni abból! Lám, az újságíró ismerősöm is, aki korábban még teniszezett is, annak érdekében, hogy a két évtizede jelentkező érszűkületét vissza fejlessze, mindössze elvakart két apró sebet a lábszárán és máris gangréna lett belőle, amit az orvosok nem tudtak kikezelni, és végül, az egyetlen megoldás a lábának a lábszárától történő amputációja maradt! (Utólagos bejegyzés: egy fél évre a találkozásunk után, amikor én még arra koncentráltam, hogy sértettségemben ne gyűlöljem annyira meg az életem legfőbb megvalósítását, a négy gyermekes családunkat minden gyakorlati ok nélkül, csupán a várható szerelmi élmények reményében szétbontó volt-feleségemet, hogy attól elrákosodjak, vettem a hírét annak, hogy ez a diktatúrában sikeresnek számító, sőt: általam akkoriban irigylésre méltónak talált, luxus- életet folytató, újságíró meghalt.) - Hát persze, hogy még mindig sérült vagyok én is, hiszen sors-sértettnek érzem magam még mindig: éppen a múlt héten írtam egy levelet a helyi lap azon rovat-szerkesztőjének, amelyik megjelentetett a regényemről egy írást, hogy igen is, sértettnek érzem magam, amiért a 16 éves alkotói munkám után, csak arra értékelte az egészet, hogy megtudható lesz-e valamikor belőle, hogy igazi nevük szerint kik voltak azok a szekus besúgók és ügynökök, akikről a regény XI fejezetben írtam? Hogy igen is: sértettnek érzem magam amiért, nem csak hogy semmi lényegest nem írt és közölt a regényemről, azon a néhány soron kívül, amit egy általam korábban írt könyvtájékoztatóból (szinopszis) kimásolt, hanem még a regény tulajdonképpeni mondanivalójának, azt a pár sorsos ismertetését is elhanyagolhatónak vélte átvenni, amit beékeltem a besúgókra és ügynökökre feltett kérdésére adott válaszomba...

.... – ... És akkor, ettől a felismeréstől, hogy én is sértettnek neveztem magam, az Oroszláni testrészemnek a földkupacok segítségével való masszírozgatása – nyomogatása közben, bevillant a MEGVILÁGOSODÁS, A KULCS, A SZELLEMI ÉRTELEM: ugyanaz folyik és az történik tehát velem ezen tűz-karma a szinten is, mint amit megírtam a Levegő-karmáról szóló értekezésemben, amit ugyancsak a korábbi hét valamelyik napján fejeztem be. ADDIG KAPOM A KÖRNYEZETEMTŐL A NEGATÍV VISSZAJELZÉSEKET, ADDIG SÉRTEGETNEK TEHÁT, végső soron többnyire teljesen akaratlanul és önkéntelenül – tudatlanul - is az emberek, amíg - Ha ugyancsak önkéntelenül és öntudatlanul is -, de én is sértettnek érzem és gondolom, vagy képzelem magam!
     Itt is, ez esetben is, ugyanarról a rendeltetés szerinti karmikus jelenségről és misztikusnak képzelt - Holott az egyetemes törvények szempontjából teljesen logikus. – sorsmechanizmusról van szó, mint amit leírtam a Levegő-karma esetében: A külsőnek tűnő, un. objektív valóság csak és csakis addig sérteget - De egyre elképesztőbb ütemben és súlyosságban! -, amíg teljesen rá nem ébredek arra, hogy nekem, akárcsak az egész emberiségnek, az, az egyik legfőbb életfeladatom, hogy az önreflexiómban (a magamról való gondolkozásomban, képzeletemben és érzetemben) a sértett állapot képzeteit és érzeteit feloldjam és megszüntessem! A tűz jegyek kapcsán, de különösen az Oroszlán kapcsán, sőt: még a Vízöntő által megtestesített szellemiség kapcsán is, több alkalommal leírtam, hogy az életünk egyik spirituális célja, az univerzális öntudatnak a felépítése és kialakítása, és, hogy ezt lehetetlen csonka, illetve éretlen és érleletlen, vagy durva (túl exponált és mesterségesen fel fújt, tehát lehengerlő, magától elragadtatott, agresszív, vagy éppenséggel visszahúzódó, tehát csonkán félénk) individuális öntudatra építeni. Hát most ki kell egészítenem, illetve el kell a tézist azzal mélyítenem, hogy sérült individuális tudatra, sérült öntudatra meg amúgy sem lehet univerzális léttudatot építeni! A cél tehát, a személyi tudatnak az összes lehetséges sértettségektől (karmikus sértettségektől és az élet során szerzettektől – kapottaktól) való megszabadítása, megtisztítása.

   Sokszor van úgy az ember, hogy azt képzeli: ért és tud valamit, miközben valójában nem tudja és nem érti. Így voltam én azzal, az Egyiptomi Halottak könyvéből származó allegóriával, ami szerint, a megvilágosodott halott emberek lelke, bizonyos túlvilági próbatételek és vizsgálatok (megmérettetések) után, egyszer csak ott találja magát Hórusz főisten előtt, ahol kiveszik az ők lélek-szívét és egy olyan mérleg egyik serpenyőjébe teszik, amelynek a másik serpenyőjében egy tollpihe áll. Amennyiben a szív lenyomja a tollpihét, az illető lélek nem juthat be a mennyországba. Tudni illik, úgy képzeltem, hogy én már tudom, hogy mi lehet az, ami a lélek - szívet súlyosabbá teheti a tollpihénél, de éppen ezért, még nem is tartottam magam alkalmasnak arra, hogy egyelőre ilyen megmérettetés elé tétessék az én lelkem, nem gondolyam elég mélyen bele ebbe a spirituális allegóriába. Úgy képzeltem, hogy ez a lélek-szív könnyülés csak akkor következhet be, amikor az életfeladataimat elvégeztem becsülettel, és már Rékát is, aki most még három és fél éves, ha nem is a felnőtté válás utolsó lépcsőjéig: 21 éves koráig, de minimum az érettségi előtti időszakáik elvezettem. Csak most értettem meg azt, hogy éppenséggel nevelhetnék még Réka után három gyermeket is, a szívem úgy is nehéz maradna, amennyiben nem sikerül minél hamarabb megszabadulnom mind a velem született sértettségtől, mind attól a rengeteg sértettségi-érzettől és képzettől, ami éppen a Tűz-karmámnak (Hamis öntudati determinációmnak) köszönhetően engem ért attól a naptól kezdve, amikor egyszerűen nem értettem, hogy Cornelia tanító néni, miért engem büntet, amikor ártatlannak tudtam magam, és miért azoknak a román osztálytársaimnak ad igazat, akikkel verekedni kezdtem, miután az iskola folyosóján, - Ahova ki voltunk csapva két, számomra érthetetlen nyelven megtartott óra között szünetelni -, kiverték a kezemből az anyám által pakolt zsíros kenyeret.
    Abban a pillanatban, ahogy ezt ott, a földre terített kopott perzsaszőnyegen megértettem, eszembe jutott, hogy három évvel korábban, abban a szűk körű nyári táborban, amit a volt feleségem édesapjának a Hargita lábánál fekvő vityillója udvarán tartottunk, Dénes Mária és Dénes Albert barátaink, előadást tartottak az agy és a gondolkozás kifejlődéséről, valamint az emberi gondolkozás jellege és az emberi agy fiziológiai felépítésének az összefüggéséről. Akkor, előadás után, azt találtam mondani, a jelenlevőknek, hogy én szeretném megtalálni az agyamban azt a zónát, amelyből azok a hibás impulzusok érkeznek a gerinc menti, hosszú hátizmomhoz, amitől az képtelen az ellazulásra és a pihenésre, illetve amitől ez az állandósult hibás kontrakció miatt, már a jobb oldali gerinccsigolyáim is, bizonyára el kezdték egymást szorongatni, ami tudvalevőleg a kezdete a gerincsérvnek. Akkor úgy gondoltam tehát, hogy amennyiben meg találnám azt, hogy a személyi tudatom hatására, az agyvelőmnek melyik „tájékáról” érkeznek a folyamatos görcsöt parancsoló hibás impulzusok a hátizmomba, arra rá meditálnék és azzal ki tudnám szedni az esetleg már el is kezdődött hátgerinc-sérülési betegségből magamat. Sokat beszélgettünk és vitatkoztunk akkor arról, hogy ez lehetséges-e, illetve, hogy melyek lehetnek azok a téves Oroszláni reflexek, illetve a személyi mentalitásbeli és tudattalan képzeletbeli – létlátomásbeli - hibák, amelyek a gerinc menti Oroszlán – izmomat nem engedik kilazulni. Az igazi választ viszont akkor nem kaphattuk meg, hiszen az sem jutott még akkor eszünkbe, hogy az, az ős-ok, amely az Abszolútumt teremtésre kényszeríti, éppen az abszolútumnak a Lilith által előidézett abszolút-sérült állapota, amit, az abszolút tudat, az anyagnak az információ-tükrözési és információ-tárolási képessége miatt lehetségessé váló, megváltás segítségével (A szétfaricskálódott abszolút elemeknek az egymásközti kiegyenlítése segítségével), kísérel meg folytonosan megszüntetni.

    Következésképpen, amint sikerülne nekem is legalább bizonyos mértékben feloldani, meghaladni és esetleg meg is szüntetni a mélytudattalanom legmélyebb rétegeibe bevésődött sértettségi, bántotti képzeteket, akkor, a baloldali hátizmom is újból képessé válna a kilazulásra. Sőt: esetleg a több mint két évtizedes párkapcsolati sérültségeim alatt tönkre ment, vagy esetleg már hiányzó izomszövetek is regenerálódhatnak.
– Hát ez még a jövő zenéje, mondtam magamnak a tűz-karmás megvilágosodás perceiben. Egyelőre viszont, a legnagyobb aktuális életfeladatom, a családom ellátásának a biztosítása és a gyermekek gondozása – nevelése mellett, hátizmom működésétől függetlenül is, a mélytudattalan képzeleti világomban megbúvó önérzeti sérüléseket, a gyermekkori, kamaszkori, fiatalkori és felnőttkori öntudati sértettségi képzeteimet kell nagyon – nagyon mély és nagyon intenzív meditációk segítségével, valamint a hétköznapi viselkedési minták figyelése és tudatos kijavítása segítségével feloszlatni. Akkoriban én, az életem egyik legboldogabb és szellemileg legbiztonságosabbnak tűnő napjait éltem, és álmomban sem sejtettem, hogy az irányomban nagy szerelmet mutató (Megjátszó?) feleségem már a család szétrombolásának a tervét forgatja a fejében.
Amint mindezt így, aznap és másnap erről az újabb felfedezésemről a naplómban írva és mind a részleteket, mind a lényegi jelentéseket tovább gondolva és az elgondoltak alapján a meditációimat gazdagítva, és persze, a feleségemmel és Dénes Alberttel is, akivel akkoriban gyakrabban találkoztunk, a témáról elbeszélgetve, tudatosítottam magamban, mindjárt harmadnap és negyednap, azt kellett észlelnem, hogy a környező világom már nem is akar többé sértegetni, illetve, hogy olyan helyzetekben, amelyekben korábban a különféle emberek egyértelműen „a keményet” játszották velem szemben, teljes jóakarattal és előlegezett bizalommal fordulnak felém és egyértelműen a kreatív együttműködési, illetve a segítési szándékukat jelzik. – Éppen úgy, mint amikor az Elta első misztikus leckéinek a hatására, mind csak az általuk istenített misztikus és mágikus egyetemes szeretet-erejével „töltekezve” jártam és keltem a világban ... – Bizony, bizony, rég észevettem azt is, hogy ami után, egy - egy ilyen komoly karmikus problémámat sikerül magamban – előbb az eszemmel: a rációmmal, majd az öntudatomban is - átvilágítanom, a nem szorosan a sorsomhoz tartozó külvilág sokkal hamarabb reagálja azt le pozitív módom, mint például a szervezetem, amely éveken át építgette magába az illető karmára jellemző negatív mentalitásoknak megfelelő betegségeket.

   Az ember azt képzelné, hogy az un. objektív külvilág, amely a számunkra ugyancsak befolyásolhatatlannak látszó, un. objektív sors-mechanizmusai szerint járja az útját, sokkal később reagál a mi belső változásainkra, mint a saját szervezetünk. Holott ez egyáltalán nem így van. Szinkronban történik az Egész! A külvilágnak sokkal könnyebb pozitívan, vagy amikor éppen a polaritás törvénye érvényesül sorselemeink között a leginkább: negatívan lereagálni egy – egy jelentős belső tudati és képzeleti változásunkat, mint a sok éven keresztül rongálódó sejtjeinknek teljesen kicserélődni. Valószínű, hogy a külvilágnak ezt a látható gyors reakcióját észlelvén, született meg az a misztikus közhely, miszerint amennyiben te egyetlen határozott (Később nem visszavonandó, vagy visszavonható!) lépést teszel az Úristen felé, az tízet tesz meg az te irányodban. A baj csak az, hogy spirituális tudatlanságunkban és hibás tájékozottságunkban, illetve: karmikus befolyásoltságunkban, ezeket a pozitív Isteni lépéseket mi az esetek ötven százalékában negatívaknak érzékeljük. Persze, hogy én is negatív Sorsfordulatnak érzékeltem három héttel később a titokban végzett önmegvalósítási (Szahadzsa) Joga gyakorlatoktól elragadtatott, majd megszállottá vált feleségem hirtelen történő család-bontását, holott ez által, az épen erősödő félben levő egészségem menekült meg a felettem való, rejtett uralkodási vágyát és misztikus csalási vágyát fel oldani képtelen feleségem által fenntartott folytonos finom-energia blokációtól. A tizenegy éve tartott spirituális hátba-támadástól.
    És persze, ezen a megfigyelésen alapulnak az un. agykontroll-sikerek is. Természetes ugyanis, hogy az agykontroll technikák segítségével történő, konstruktív irányú képzelet – és gondolat átrendezésnek azonnal meg jön a pozitív visszahatása, még akkor is, ha ezek az átrendezések nagyon felszínesek, és a legtöbb alkalommal még csak meg sem érintik az illető személyek valós (gyakorlati) élet- és sorsfeladatainak a megismerését és mély-tudatosítását. De, mivel a civilizált emberiség legnagyobb része tűz- és levegő-karmával rendelkezik (Fény és személyiség-ellenes, illetve maszkulinitás - ellenes anyai ági örökletes programmal rendelkezik.) első sorban, az agykontrollozásnak sikerül ezt a külső ellenségképzetekre alapuló, férfiasan racionálisnak tűnő, tudományos gondolkozást és képzelődést valamelyest felpuhítania, és a probléma megoldások gondolatkörét, vagyis az illető személyek spirituális figyelmét, az ellenségeskedés és az ellenég-képzetek köréből a spirituális megoldások irányába terelnie. Persze, a látható külső sikerek ellenére, ezzel lényegében még egyáltalán nem oldódik meg és nem oldódik fel egyetlen sorsmotívum sem. – Sőt: van amikor a sors még jobban összebonyolódik, hiszen természetes az is, hogy az agykontroll hallgatók a Lilithjük és a Sárkányfarkuk által jelzett karmikus késztetéseik szerint alkotják meg a boldogság- és a boldogulási képzeteiket, és azokat akarván materializálni – megvalósítani - az agykontroll-technikák segítségével, azonmód neki is fognak „megnyerni az életüket” eme tudományos mágiázás megváltónak látszó módszereivel. Holott mi nagyon jól tudjuk Hamvas Béla nyomán és a saját asztrológusi gyakorlatunkból, na meg családapai tapasztalatainkból is, hogy: „A nehézségeken nem az Isten könnyít, hanem az ördög.” (Szegény volt-feleségem is, úgy képzelte, hogy az ő lelkét hosszú éveken át gyötrő családon kívüli szexuális-szerelmi élmény-szerzési vágyaitól majd a mennyeien kellemes érzéseket kiváltó joga gyakorlatok segítségével fog meg szabadulni, az önuralmat és áldozatot követelő,  és bizony, egyáltalán nem kellemes, spirituális vezeklések: keresztényi auratisztítás helyett. – Hiszen az ismertető honlapjukon is az áll, hogy ezek a kellemes érzéseket keltő gyakorlatok feleslegessé teszik a vezeklést és más keresztény öntisztítási gyakorlatot.) Minimális agykontrollozó személynek jut eszébe azt programozni pl., hogy kapjon elég lelkierőt ahhoz, hogy a családalapítás életfeladatát, amely helyett tíz vagy tizenöt éven át személyidegen sikereket vadászott (Sok pénzt hozó mesterség, vagy diploma, karrier, fitt-állapot, különlakás, álomautó, és ezekhez illő szerelmi társat is, persze.), végre teljes mell- és váll- szélességgel felvállalja. Hát nem! - Egészen biztos, hogy ahelyett újabb és újabb külső sikerek elérését programozza az agykontrolosok nagy többsége.
    Holott, ugyancsak az asztrológusi tapasztalat szerint, a tűz karma (Általában Oroszlán és Nyilas témák)- és levegő (Általában Ikrek és Vízöntő) karma mellett - legalább is magyar nyelvterületen - , a leggyakoribb a Vízkarma, és azon belül, is a leginkább az un. Rák-karma. Vagyis, a magzat-ellenes és gyermek- és családellenes anyai ági karmikus program a leggyakoribb a magyar nyelven gondolkozó személyek körében. És ez valahol logikus is, hiszen a magyarság a legrohamosabban és a legtragikusabban fogyó nemzet az un. nyugati kultúrkör hagyományos értelemben vett (Mivel az észak-amerikai pl. nem az) nemzetei között. És az is logikus, hogy miért: ugyancsak ezen a kultúrzónán belül, nem létezik a magyarnál sértettebb nemzet. Hát nem csak Trianon miatt! Már a jóval Trianonhoz kötődő, abszurdnál abszurdabb (A tragédia határát meghaladó) események előtt keletkezett himnuszában is, a magyar ember protekcióért esedezik istenhez, hogy nyújtson föléje védő kart, ha ő küzd a (külső) ellenséggel! És azt mondja ebben a himnikus képzeletében a magyar ember saját magának, hogy megszolgálta már a múltat és a jövendőt, ami kész metafizikai nonszensz. (Szamárság!) Vagyis, ez a jellegzetesen ellenséges magyar „sors-képzet” teljesen, de teljesen ellentmond a személyes tapasztalás és egyéni külső és belső munkálkodás útján történő egyéni megváltódási képességek megszerzési szükségességének.
    Nehogy azt képzeld kedves olvasóm, hogy ez vicc, vagy vagánykodó, un. poszt modern szociál-liberalista nemzetellenes ironizálgatás! Egyáltalán nem az, mert még azok a jobb oldali magyarok is, ha a szövegnek megfelelő szomorúsággal is, vagy éppenséggel dacosan eléneklik szilveszterenként, vagy március 15-i ünnepélyes hangulatban ezt a himnuszt, teljesen ártatlanul, de végeredményben keményen fenntartják és a szó szoros értelmében be idézik az életükben ama balsorsnak a képzetét, amely őket űzi nem csak képzeletben, és amelyről oly meghatódott átéléssel énekelnek. És még csak az sem az igazi baj, hogy már csak ezzel a himnusz-énekléssel is folyamatosan beidézet

                                  „A kutató szellem, mindennel bátran szembe néz.

                                  Még Isten  örvényeivel is.”  – Szent Pál apostol.

                                  „Mindenről lemondtam, mindent elengedtem, elbocsátottam

                                  és megbocsátottam. Csak a felelősségeket tartottam meg.”

                                                                           (A szerző)

     Amennyiben jó asztrológus akar lenni valaki, az első dolog, amit legfőképpen meg kell tennie, az a végleges és visszavonhatatlan lemondás arról, hogy önmagát valamilyen különleges személyiségnek, vagy rendkívüli „asztrológiai” esetnek, ne adj Isten, kiválasztott szellemiségnek tekintse. A legtöbb és a leglényegesebb szakmai tudásunkat, vagyis azt a tudást, amitől végül is hitelesek, tehát megbízható szakemberek leszünk, a saját karma-feldolgozási - feloldási tapasztalatainkból, vagyis a karmikus (személyes) nehézségeink legyőzéséből szerezhetjük meg. Vagyis a negatív karmikus tulajdonságainknak és késztetéseinknek a mély-bányafúrások segítségével történő felszínre hozásával és ezeknek a külső történésekkel való összevetésével szilárdíthatjuk meg azt a szakmai tudásunkat, amely segítségével mások számára – a rendelőink számára – jó vezetőkké válhatunk a karma-labirintusukból való kiszabadulásban. Mert ami velem, mint felnőtt személlyel, egy adott időkörülményben történik, egészen biztos, hogy minimum egy milliárd emberrel is megtörténik, még akkor is, ha olyan jelentéktelen mértékben, hogy ennek az egymilliárdnak csak a fele szerez konkrét benyomást és tudomást a történésről. Hogy a történések igazi okairól ne is beszéljek.

     De azon túl, ami velem, mint kényszerből elvált, több gyermekes férfivel keleteurópában történik, egy adott időkeretben és ennek megfelelő időminőségben, már egészen biztos, hogy minimum tíz millió, hasonló helyzetű férfival megtörténik a földön. Az teljesen más kérdés, hogy ezt esetleg csak hét millió reagálja le valamennyire is normálisan, és az megint más, hogy hány százaléka tudatosítja is magában egyáltalán, hogy mi történik. Na most már, ha szűkítünk egy kicsit a körön és azt mondjuk, hogy az, ami velem, kényszerből elvált, és a gyermekeinek egy részét, a gyermekek szenvedésével szemben őshüllői közömbösséggel viseltető volt-feleségénél tudó, vagyis a gyermekek egy része jóléte miatt a mindent a maga önző érzéseinek, érzelmeinek és ezeknek megfelelő céljainak alárendelő volt-feleséggel küszködő férfivel, a keleteurópai tradícióknak megfelelő, erkölcsi kultúrkörben történik, egy bizonyos spirituális erőminőség által uralt, befolyásolt és jellemzett időszakaszban, az egészen biztos, hogy megtörténik még minimum egy millió, hasonló helyzetben levő férfival. Ekkor tehát, az én ügyemen végig haladva, azt teljes metafizikai mélységében átvilágítva, már olyan rendezett tudásra alapozott kauzális információrendszerre tehetek szert, amellyel, szélsőséges - ideális esetben, nem csak ennek az egy millió férfinak tudnék segíteni, de azoknak a nőknek is, akik velük együtt élnek, esetleg második feleségként, vagy élettársként, vagy más jellegű kapcsolatban élnek együtt az ilyen, tehát a nem nála levő gyermekei jóléte miatt a volt feleséggel háborúzni kénytelen férfival, gyermekei negatív állapota miatt szenvedő apával. És természetesen, ha csak áttételesen is, de probléma-feltárásaimmal, amennyiben ezek eljuthatnának a megfelelő személyekhez, segíthetném az ilyen kijátszott apákkal együtt élő gyermekeket, illetve azokat a gyermekeket, akikért e férfiak szélmalomharcot kénytelenek vívni, mivel nekik nem közömbös sem a gyermekeik szenvedése, sem a gyermekeik jövője, és az apai felelősségüket olyan mértékben élik át, mint én, miközben ebben a felelősség-gyakorlásban a társadalmi méretű női korrupció és apa-ellenesség lépten nyomon meggátolja őket.

      Hiteltelen tehát az, az asztrológus – és az a spirituális tanító - , aki azt állítja, hogy neki nincs problémája, mert pontosan azt tagadja meg, azt rejti el, ami a hitelességét, vagyis a személyes tudásának az alapköve kellene, hogy legyen. Másfelől hiteltelen az, az asztrológus is, akinek vissza térő módon ugyanaz a feloldatlan alapproblémája, vagy akinek örökké mindenféle megoldatlan problémája van, mert az azt jelenti, hogy a tudása még arra sem jó, hogy legalább a saját alap-karmáját helyesen értelmezze ás megoldja. A legtöbb asztrológus és magát lélekvezetői képességgel és hivatással felruházó misztikus vezető (guru, mester, misztikus tanító, satöbbi) az utóbbi kellemetlen helyzetet úgy oldja fel, hogy nem vállal fel, nem csak, hogy sok személyen kívülinek képzelt gonddal járó gyermekes családot, hanem maximum egy gyermekellenesen „biztosított” partneri („baráti”) kapcsolatot sem. Ez viszont, egyáltalán nem azt jelenti, hogy attól, amiért az általános emberi életfeladatokat nem vállalva és azokat messze elkerülve, hiteles lenne, hiszen ezzel a bölcsnek látszó sors hárítási magatartással, az emberi lét két fundamentális problémáját kerüli meg, amihez hiába gyárt megfelelő magyarázkodást biztosító misztikus elméletet, mert a fundamentális problémák megoldatlanságának és feloldatlanságának a következményei mindenkit előbb – utóbb utol érnek, akárcsak a híres Osho-t, ilyen vagy olyan negatív sorsállapot formájában. És bár az ember végig a jobb sorsában reménykedik, a rosszabb eset az, amikor a feloldatlan személyes, vagy általános emberi karma (családalapítás, gyermekek nemzése – szülése és azok gondozása-nevelése, gyermekgondozási – nevelési gondok közötti helytállás, a család egységben tartása) következményei későn érnek utol, mert, akkor már kevés, a javítási és feloldási lehetőség.

     És hiába, hogy a legtöbb olyan személy, aki némi szellemi – misztikus tájékozottságra tett szert, úgy képzeli, hogy a Titok című film alapján a szellemi világ működési mechanizmusát megértette az által, hogy a Vonzás és a Rezonancia Egyetemes Törvényét és a Mágia törvényét megértette, mert Ez a két törvény, a tíz Egyetemes törvényből mindössze kettő, és ezek mellett például ott van a Polaritás Egyetemes törvénye is, aminek a hatására, találkozhatnak párkapcsolaton és családi – házastársi kötelékeken belül olyan személyek is, akik egyazon léteszenciának a szöges ellentéteit testesítik meg! Például, miközben az egyik, az élettapasztalatai folytán meg győződött arról, hogy az információ-ferdítés és hamisítás, illetve a hamis információ áramoltatás, tehát a hazudozás és a csalás és az azokkal együtt járó titkolózás, lét- és életromboló és megváltás-ellenes (kiegyenlítődés – ellenes) alapállás, és ezért maximálisan igyekszik azokat elkerülni, az élettársa valamiért, vagy valakiért (Az őt különböző titkos szövetségekbe bevonzó édesanyjáért pl.) úgy képzeli, hogy azok a kis csalások és kegyes hazugságok, amiket titkon követünk el, úgy, hogy azokkal lehetőleg ne ártsunk senkinek közvetlenül, nem, hogy nem ártalmasak, de egyenesen szükségesek a családi béke fenntartása érdekében. És, ha már benne van az ember az apró csalások labirintusában, a dolgok természete szerint, egyre nagyobb csalásokra kényszerül, vagy látván, hogy a közvetlen büntetés elmarad, egyre nagyobb csalásokat  kezd megengedni magának, addig, amíg egy akkora csalást is „rá kényszerül” elkövetni - Persze rajta, illetve akaratán és jó szándékán kívüli, úgymond objektív okok miatt... -, amely csalás (pl. házasságon kívüli szerelem, hűtlenkedés) már nincs ahogy ne hasson rá és a családra vissza negatívan, hogy ne derüljön ki, vagy egyszerűen az illető személy nem tud már ezzel a csaló-tudatával tovább együtt élni. És ilyenkor jön a lelki szenvedés, majd a válás kényszere, és persze, a válás miatti okok egy részének a másik félre való hárítási kísérlete. Olyan „a másik kézen fekvő hibáinak” a hangoztatása, mint amilyen a férfiak esetében az agresszivitás, amivel, főként mostanában, a civilizált nőknek bármikor nyert ügyük lehet egy férfival szemben. Arról nem is beszélve, hogy a Fejlődés Egyetemes Törvénye sem engedi meg az olyan együttlétet és együtt-maradást, amelyben az egyik fél spirituálisan egyre inkább erősíti és tisztítja magát, miközben a másik nem hajlandó, vagy külső befolyásoltság miatt (Ugyancsak bizalmas édesanya, apa, testvér, vagy rokonok, régi barátok miatt.) nem tud lemondani az önzéséről és a csalásba, kegyes hazudozásba titokban egyre jobban bele ásván magát, egy adott ponton túl, teljesen képtelenné válik a fejlődésre és a tisztulásra.

     Szóval, amennyiben mindössze a Vonzás és a Rezonancia törvényét vesszük alapul, és az szerint a K. G, Jung által hangoztatott elv szerint próbálunk meg élni, miszerint az áldozat mindig beidézi a gyilkosát, és ha ezt készpénznek vesszük, akkor ez alapján, nyílván az áldozatot is el kell ítélni, akár azonnal le is mondhatunk az igazságszolgáltatásról és az oknyomozó igazságkeresésről és bele nyugodhatunk a teljes erkölcsi relativizmusba. És csakugyan, egyes misztikus Guruk, ezt az elvet vallják és tanítják, hiszen ennek az elvnek az alapján bármilyen jól és meghatón hangzó, misztikus zagyvaságot és fantazmagóriát abszolút igazságként lehet hirdetni és nekik a zavarosban jól lehet halászni (A misztikus szájtátikat jól meg lehet a pénzüktől fejni). Nagy a valószínűsége tehát annak, hogy a Katolikus egyház (A Pápák!), éppen azét nem akarják feloldani a cölibátus törvényét, hogy a spirituális nyájvezetőiket: a papjaikat ne lehessen ilyen, a férfiak ellen bármikor bevethető agresszió és a személyi elnyomás, vagyis a lelki zsarnokoskodás mindig előhúzható vádaskodásával a „felvilágosodott” (csaló) feleségek és volt-feleségek által komprommitálni. És azért van az, hogy az ősi tradíciók szerint, a kiemelkedő spirituális tanítók, illetve a megváltóknak nevezett tanítók, mind nőtlenek voltak (Krisna, Budha, Jézus.). De mondom, hogy ez nem megoldás, mert metafizikai lehetetlenség az, hogy valaki másokat taníthasson érdemben, olyan lényegi élet- és létjelenségek közötti eligazodási lehetőségek felől és olyasmiről adjon tanácsot és értelmes magyarázatot, amelyről neki nincs személyes tapasztalata. „Vak vezet világtalant.”  , mondja Jézus, és bizonyára saját tapasztalatára alapozza ezt a világ-axiómát.

     Néha, amikor fáradt vagyok, szórakozásképen meg nézek egy – egy „mesterkurzusi” előadást a Pax Tévé csatornán, és elmosolyodok az előadók ártatlan naivitásán. – Hogy ezek az állítólagos tisztánlátó személyek, mennyi szép és megható, de teljesen realizálhatatlan - mivel a gyakorlatban ki nem próbált - spirituális eszmét hirdetnek és micsoda megszívlelendő tanácsokat osztogatnak! És most nem beszélek az állítólagos aura-látó Horvát Zoltánról, aki bizonyára jól meggazdagodott már, ami óta előállt azzal, hogy ő „tuttira” meg tudja mondani a misztikus egójukat a gyermekeikben is dagadoztató, kábult szülőknek, hogy a gyermekeik indigó-, kristály-, vagy gyémánt-, vagy mifene gyermekek-e? Hanem az igazán becsületesekről és tisztességre törekvőkről. És még csak nem is arról van szó, hogy azokat a felemelő spirituális eszméknek a nagy részét nem lehetne a mindennapi életben megélni, amennyiben az ember, csak egyedül élne a világban. De lám, mit kezdenének ezek a ”mesterek” a misztikus szeretet-eszméikkel, és béke- és tolerancia- és „a másikban mindig csak a szépet és a jót meglátni” eszméikkel, amikor az a másik, a közömbösségével, vagy az egyszerű ostobaságával, hogy a direkt rosszindulatról ne is beszéljek, veszélyezteti a gyermekeik testi épségét, vagy életét? – Mert amíg csak magamról volt szó, és Emőke meg kísérelte rám kenni az őrült családrombolása okainak a felét, de legalább az egyharmadát, és amíg engem sértegetett, azzal, hogy olyan totyakos öregember vagyok, akitől, neki „habtestű” (Júlia Naplója), fiatal nőnek mindenképpen el kellett válni, addig semmi bajom nem volt. De amikor teljes mértékben felfogtam, fel bírtam fogni(!!!) azt, hogy Turulát tíz hónapon át, merő hüllői közömbösségből szenvedtette, és azt kellett látnom, hogy ezt neki, minden, de minden hatósági személy nagyvonalúan elnézi, és automatikusan őt, „az anyát” kezdik védeni velem – az úgy-e, igazságtalanul vádaskodó férfival! – szemben, ahelyett, hogy a gyermekre akárcsak egy pillantást is vetnének és azt védenék tőle, hát oda veszett bennem minden „a másik emberben mindig csak a szépet és a jót meglátni” misztikus elv, és végül, erősen kiabálni kezdtem, még akkor is, ha teljesen tisztába voltam azzal, hogy mindez azért is történik velem és velünk, mert a személyi horoszkópomban, a Holdamat hét bolygó támadja a Kosban és a kilences házban, illetve, tisztában voltam azzal, hogy ez azt jelenti, hogy én egy teljesen zavaros anya-ideával jöttem a világra. És azzal, hogy amivel ez a Hold meredeken szemben áll, az pontosan az ugyancsak teljesen negatívan fényszögelt Marsommal együtt álló Lilithem a III. házban, a közvetlen tapasztalatok (hús-vér és lelki tapasztalatok) házában, ami azt jelenti, hogy mindaddig, amíg ezt a zavaros anya-képzetet, illetve szülő-képzetet magamban teljesen ki nem tisztítom minden dimenzió szintjén, addig bármikor provokálható és kapható vagyok az agresszióra. És hogy azért, amiért ugyancsak ez a Holdam, negyed szembenállásban található az Otthon és a Családházában, vagyis a 4. házban álló Skorpió-Napommal és Merkúrommal, illetve az Oroszlán-Ascendensemmel együtt álló Plútómmal, mély gyűlölködésre, vagyok hajlamos.

     Összegezve, mindez azt jelenti, hogy a rezonancia és a polaritás egyetemes törvényei miatt, azért kellett az alant leírt állapotokkal találkoznom, mert a négy gyermeket elvetélő, családi parancsnok dédnagyanyám, és az anyjától látottak alapján a családi hatalmat átvenni megkísérlő, de e törekvésében a nagyapámmal szemben abszolút kapitulálni kényszerülő és végül végbélrákban idejekorán meghaló anyai nagyanyám és a kétszer elvált aranyeres anyám is, kőkemény férfiutálatban és ezzel együtt járó, magzat- és gyermekellenes, illetve családanyai szerepkör ellenes iszonyban szenvedtek. Nem véletlenül áll tehát az én horoszkópomban – vagyis az asztrológiai sorsképletemben – a Rákban és az elzártságok életkörét megtestesítő XII. horoszkópházban a Sárkányfarkam, Nem véletlenül oly nagy és széleskörű a Skorpiói töltetem, de főként nem véletlenül található a Lilithem a teljesen negatív Marssal együtt Mérlegben. Hiszen ezek a nők (Mármint az én anyai ági ősanyáim), eleve képteleneknek bizonyultak bármiféle párkapcsolati harmóniára és nem, hogy szerelmi boldogságra, de szexuális gyönyörre is. És a boldogtalanságuknak a fő okát, mikor a férfiak – férjeik számukra „abnormális” természetében, mikor a családjukban látták!                

      Mészáros Angélával, a csíkszeredai polgármesteri hivatal szociális osztálya aránylag fiatal hivatalnokával, és ebben a minőségében, életem harmadik legnagyobb igazságtalansága elkövetőjével (Amibe tehát, minden metafizikai tudásom ellenére, még én is, még most, ennyi az Isteni igazságért – a megváltásért - való harccal a hátam mögött is, ténylegesen bele betegedtem!), 2O évvel ezelőtt találkoztam, amikor ő, még 1O éves volt. Tulajdonképpen az édesanyját, Dórát látogattam meg, mivel tudni akartam, hogy mégis miféle szerzet lehet annak a férje, vagyis Angéláék édesapja, akivel az én első feleségem, Pap Zsuzsanna Magyarországra disszidált 1987 karácsonyán. Akik nem élték meg azokat az időket (a kommunizmus utolsó éveit) vagy kisgyermekek voltak még, azoknak talán furcsa és hihetetlen, hogy akkoriban Romániából Magyarországra disszidálni kellett, amennyiben valaki szabadulni akart a kommunista román, nemzeti, szocialista diktatúra körülményei közül. Megjegyzem erre az elkeseredett lépésre inkább azok ragadtatták magukat, akik valamely politikai okból kifolyólag üldözve voltak, de legalábbis nem kaptak hosszú éveken át útlevelet. Vagy, azok, akik úgy látták, hogy Romániában a diktatúra körülményei között nem valósíthatják meg gazdasági álmaikat. Az ők esetében viszont szó nem volt ilyen indokról, a romániai átlag kereseti színvonalhoz képest ők, ha nem is nagyon jól kereső, de a jól kereső réteghez tartoztak mérnökként. (Ők tehát úri módra, megfelelő útlevelekkel és az Angéla édesapjának: Pújúnak, az új kombi Ladájával mentek át a határon, miközben rengeteg fiatal sínylődött a román börtönökben a határon való átszökési kísérlet miatt.) Ők tehát mindössze azért maradtak kint Magyarországon, mert itthon sehogyan nem tudták gyakorlatilag megoldani és hivatalosítani, még az egyszerű élettársi együttlétüket sem, mivel Zsuzsanna egyetlen szobás garzonban lakott Zalárd nevű fiammal, Pújú viszont az eredeti családjánál, annak ellenére, hogy a felesége, Dóra, mint mindenki, tudott a szerelmi kapcsolatról, de kijelentette, hogy ő (Dóra) semmiképpen nem fog elválni, vagyis nem engedi át a férjét az én első feleségemnek - akivel én gyakorlatilag öt napig éltem együtt egy úgynevezett tisztességből kötött házasságban, amit esetleg még tarthattam volna is, hamis becsületérzésből egy ideig, annak ellenére, hogy betegesen szerelmes voltam életem nagy szerelmébe, Borsos Annára. Arról, hogy a Pap Zsuzannával való házasságra, amitől szinte megőrültem, miért és milyen körülmények között került sor, illetve az akkori alacsonyrendű lelki és spirituális – erkölcsi állapotomról, majdnem dokumentum-szerű hűséggel írtam a Táltos Bolond c. regényem első kötetében, nem akarom tehát ismételni magam.

     Angéláékat tehát, akkor azért kerestem meg, mert egyrészt nagyon kíváncsi voltam arra, hogy milyen felesége – otthona lehet annak a városban jó szakemberként és gondos apaként ismert férfinak, aki, bocsánattal legyen mondva: ennyire „rá szorult”, egy ilyen nőre, akiről én már az esküvői vacsora előtti, ugyancsak bocsánattal legyen mondva: „szarházi” megnyilvánulásait észlelve, máris sejtettem, majd a távollétemben viselt dolgai után (Akkoriban én egyetemista voltam.) már határozottan tudtam, hogy miután a közös gyermekünket megszüli, és a szoptatás lejár, el fogok válni? De ez csak úgymond az esztétikai oldala volt a kíváncsiságomnak, voltaképpen arról akartam többet megtudni, hogy ezek az úri „szegény erdélyi menekültek” milyen körülmények között laknak Magyarországon, illetve, hogy a Pújú úr, akinek szintén van két gyermeke és akinek a gondját kellene viselnie még a távolból is, mekkora mértékben támogatja mind anyagilag, mind erölcsileg a volt feleségemnek azt a törekvését, hogy Zalárd fiamat, akit szintén a regényben részletesen bő részletességgel leírt okok miatt időközben nevelés és gondozás céljából magamhoz vettem, és bírósági per útján, hivatalosan is a gyámságom alá vettem, „minden áron” kivitesse az apjával (Vagyis a gyermek nagyapjával), Magyarországra.

     Kiderült, hogy Zsuzsanna annyira a befolyása alá kerítette ezt a városban általában jellemes és szimpatikus embernek ismert Pújút, hogy annak már a szülei is kétségbe estek, és aki majdhogynem Zsuzsannának a rabszolgájává változott. Ezek voltak tehát az Angélával való - aki akkor tehát még kisgyermek volt – első találkozásom fizikai lelki és erkölcsi körülményei. Másodszor már Zalárd fiammal látogattuk meg, akivel ők később több rendben is találkoztak és több időszakra is együtt laktak, amikor is, az édesapjuk által épített csínos kis házikóban vakációztak a Mészáros-gyermekek, az én időközben elrabolt és Magyarországra átcsempészett (voltaképpen mellőlem elhurcolt), fiammal, aki viszont, valamiképpen már „szabályos” és hivatalos lakója volt akkoriban Magyarországnak. Teljesen hiába indítottam ugyanis meg itthon a gyermek visszaszerzésének a perét, mert éppen az ugyanazon Csíkszeredai szociális hivataltól érkezett egy gyámsági átírás, illetve ajánlás, melyik a gyermek újra elhelyezését az anyához javasolja, állítván, hogy a csíki gyámügyeseknek tök biztos tudomása van arról, hogy a gyermek ottani lakáskörülményei sokkal jobbak mint az én itthoni első osztályú két szobás lakásom. – Akkoriban, tehát közvetlenül a Zalárd kihurcolása után, ők még sokáig az erdélyi „menekülteknek” járó egy szobás állami garzon-lakásban laktak! 

    Amint fent írtam, amikor később, a Győr erősen külsőnek mondható, bizonyára kaszálókból telkesített, kert városában, gondolom, szintén szegény erdélyi menekültekként kapott kis telkükön a csinos házikójuk felépült, a Pújú gyermekei is kimehettek az apjukhoz vakációzni. Ezekben a nyaralásokban viszont, feltehetőleg nagy köszönetük és örömük nem volt a gyermekeknek, ugyanis azzal a hírrel jöttek vissza, hogy az első feleségem, aki mellesleg mind arcban és alkatban, de főként hazudozási képességben, nagyon hasonlít a másodikra (Többek között a Holdtól is támadt Lilithem a Mérlegben, és teljesen negatív Vénuszom a IV. ház csúcsán!), a mostohaanyaság minden fortélyát és eszközét „végig zongorázta”, a neki és fiának házat építő élettársa gyermekein. Joggal gondolhattam tehát mindezek alapján, hogy ha egyáltalán létezhet valamiféle „csapatfelállás” közöttünk, akkor ennek a ház felépítése után, szívinfarktusban, messze idejekorán elhalt szerencsétlen erdélyi férfi volt feleségével és gyermekeivel, inkább egy csapatba illünk, hiszen mindannyian az első feleségem felelőtlenkedésének és aljas ármánykodásának voltunk a szenvedő felei, és semmi esetre sem lehettünk akkoriban mi „ellenfelek”, mint ahogyan azt az Angéla nevezetű amazon állította a Csíkszeredai Polgármesteri hivatal Szociális osztályának a külső irodájában a szabályos veszekedéssé fajult vitánk alkalmával. Ezt ugyanis, annak érdekében vágta ki Angéla mint az adú-ászt (Mármint, hogy annak idején mi állítólag ellenfelek lettünk volna!), nagy erkölcsi fölénnyel és csaknem feddőleg nézve rám lesújtó szemekkel, akárcsak az én szegény tyúkeszű anyácskám, amikor a lelkiismert-furdalás keltés fegyveréhez nyúl a győzelem érdekében és reményében, hogy volt nekem még egy, a mostani – náluk kikötött... - gyermek-elhelyezési  „erkölcstelenkedésemhez” hasonló „piszkos ügyem”, amiről ő nagyon is jól informált, lévén, hogy annak idején „az ellenfél” táborába tartozott. (Sicc!) – És ezt, mármint Angélának a kertén pálfordulását, Kozma Emőke, a hivatalba való „tényfeltáró” látogatása alkalmával eljátszott „ártatlan szenvedő alany” és „a zsarnok-férfi áldozata” szerepének a méltán apa-gyűlölő Angélát megható és meggyőző előadásával tudta elérni, akárcsak a Zalárd fiam nagyszülei annak idején. (Lásd a regény ide vonatkozó leírását.)

      Az Angélával való találkozásnak és konfliktusnak, illetve a konfliktust kiváltó igazságtalan állításának, csak azt az asztrológiai hátterét, illetve az ügynek azt az analogikus kapcsolatrendszerét tudom leírni egyelőre, ami az általa felvetett két ügy közötti asztrológiai megfelelésekből adódik. Zalárdnak a Skorpió gyakorlati megvalósulási erőterében: a VIII. házában áll az Ikrek napja, Turulának az V. Házban az Ikrek Lilithje. De a Skorpióban áll a Sárkányfarka. Magam Skorpió szülött vagyok, négy bolygóval pakolt Skorpió-napjeggyel az Otthon és család-házában, és az Ikrek gyakorlati erőterében: a III. házban áll a negatív Marssal súlyosbított Lilithem.

      Íme a történet hivatalos indulása, a számomra rémséges konfliktus, majd a metafizikai értelmezés:

„Csíkszeredai Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala  

Személyesen Antal Attila Alpolgármester Úrnak.

(Simon Zita Szociális Osztályi főnökasszony figyelmébe)

                                 P A NA SZ ,

                    Tisztelt Alpolgármester Úr!

     Alulírott, KOZMA SZILÁRD, Csíkszeredai lakos (Kossuth Lajos utca 12-A, 5. sz. Lakás), szépíró és asztrológus, azzal a panasszal fordulok önhöz személyesen, hogy a Polgármesteri Hivatal Szociális Osztályának a dolgozói, az ön számára általam már személyes meghallgatáson is szóvá tett és írásos beadványaimban többszörösen is leírt, velem szembeni, illetve a volt feleségem felelőtlen családelhagyása után hátrányosan zavaros helyzetbe került kiskorú gyermekeimmel szembeni, több rend béli felelőtlen és egyoldalúan apa- és férfi ellenes, diszkriminatív magatartásból eredő, ellenséges ügykezelésének egy újabb ékes bizonyítékát szolgáltatták, 2O1O július 21-én délelőtt. Ekkor ugyanis, ezek a szociális hivatalnokok, MINDEN ELŐZETES hivatalos, vagy személyes ÉRTESÍTÉS ÉS BEJELENTKEZÉS NÉLKÜL(!), megjelentek a lakásomon, azzal, hogy helyszíni vizsgálatot, illetve, hivatalosan: KÖRNYEZETTANULMÁNYT jöttek készíteni. És ezt, az általam többszörösen kért, a volt feleségem ellen, vagyis Kozma Emőke ellen indított gyermek-elhelyezési per bírósági anyagához, amit most a Csíkszeredai Bíróság igényelt önöktől.

Egyértelműen feltűnő az is, hogy erről a hivatalos látogatásról engem annak ellenére sem értesítettek, hogy ebben az ügyben többszörösen is be jártam a hivatalba (Személyesen az alpolgármester úrhoz is!), és minden telefonszámom le volt írva és be volt jegyezve a hivatalnál többszörösen is, és ugyanakkor, erre, ti., hogy külön kérem azt, hogy előzetesen értesítsenek, mivel a nyár folyamán több alkalommal is nyaralni viszem a gyermekeket, („DIREKT”!) többszörösen is, megkértem személyesen, külön ebből a célból is bejárván a hivatalba!  

    De nem volt elég, hogy értesítés és bejelentkezés nélkül jöttek, figyelem: KÖRNYEZETTANULMÁNYT végezni, hanem lévén, hogy én éppen nem tartózkodtam a lakásban, hanem csak az élettársam (Jóo Violetta), és a pernek az alanyát is képező Kozma Turula lányunk mellett a nagyobbik hozzám ítélt Medárda nevű kislányunk, akivel és akikkel nagyon is célszerű lett volna éppen, hogy elbeszélgessenek, nem mentek be a lakásba, hanem megálltak a folyósón és onnan kandikáltak be a gyermekek szobájába, annak ellenére, hogy az élettársam (Legalább is az ő elmondása szerint.) meg kérte őket, hogy mennyenek be a szobába és addig ő - Akivel én beszéltem telefonon, mivel rögtön azt követően, hogy ők a kaputelefonon a lakásba felcsengettek, engem felhívott, és akit akkor erre megkértem – engem telefonon vissza hív, abból a célból, hogy ők, mármint az önök munkatársai, beszélgethessenek velem!

A Polgármesteri hivatal szociális otthonának a dolgozói viszont, nem tudni miért, azt, hogy velem beszéljenek telefonon ELHÁRÍTOTTÁK – Pedig én arra akartam éppen megkérni őket, hogy legyenek türelemmel egy negyed óráig, amíg az autómmal a nyaralóhelyünkről haza érek és addig beszélgessenek el nyugodtan a gyermekekkel! – és mindössze egy román nyelvű hivatali nyomtatványos felszólítást hagyva hátra, hogy a következő napok valamelyikén, mennyek be a hivatalba, és ezzel elviharzottak.

     Ez volt tehát annak a hivatalnak a felelősségteljes és állítólag szakszerű KÖRNYEZETTANULMÁNYA, amely hivatal két évvel ezelőtt, a Csíkszeredai Bíróság kérésére végzett „szaktanulmánya” (sic!) következtében, mind a négy közös gyermekünket a család hűtlen elhagyásában vétkes, és így felelőtlenül a családot könyörtelenül felbontó anyának, vagyis Kozma Emőkének gyámsága alá ajánlották! És mindezt annak ellenére, hogy éppen a gyermekek elosztása miatt (És korántsem az önállósodási törekvései miatt, amiért Simon Zita Szociális hivatali főnők-asszony nem győzte előttem a családbontó Kozma Emőke „hősiességét” magasztalni!), hirtelen munkába állt, volt-feleségem, írd és mond, REGGELTŐL ESTIG DOLGOZOTT akkoriban egy, az életerejét teljesen kiszipolyozó közjegyzői hivatalban (Hat hónap múlva éppen a folyamatos betegeskedés miatt kellett a hivatalt ott hagynia és ezzel ezt a Simon Zita hivatali főnökasszony által akkor hősiesnek nevezett – Előttem csaknem felmagasztalt! -, anyagi önállósodási törekvését, abba hagynia!), miközben az én szellemi magánvállalkozásom megengedi azt, hogy reggeltől estig otthon legyek, tehát, hogy a gyermekekre személyesen felügyeljek, azokat felelősségteljes szülőként gondozzam őket (Amiként azt tettem is, minden ismerős személy és pedagógus (tanító, tanár) által dicsért módon, azzal a két nagyobb gyermekünkkel, akit a Bíróság az én gyámságom alá ítélt végül!).  

     Másnap, 2O1O július 22-én, bementem a Polgármesteri hivatalba, és Vas (Incze?) Zsuzsanna hivatalnok asszonytól, aki azt állította, hogy ez, tehát az előző napi hirtelen és bántóan rövid és felületes (És ezért felelőtlen!) látogatás volt az ők hivatalos környezettanulmánya, és, hogy nekik nincs idejük újból kiszállni, alig tudtam kicsikarni azt az ígéretet, hogy majd megbeszéli Simon Zita főnökasszonnyal, hogy még egyszer jöjjenek ki, de ezúttal értesítsenek is előzetesen!

     Erre, az igazi és tényleges KÖRNYEZETTANULMÁNYRA azért van feltétlenül és elengedhetetlenül szükség, mert időközben NÁLUNK VÁLTOZTAK A LAKHATÁSI KÖRÜLMÉNYEK(!), ugyanis az én édesanyám, a 87 éves Szalfetter Jolán, akinek közvetlenül az én lakásom alatt van az ugyancsak két szobás I. osztályú lakása, már a tavaly is, amikor a volt feleségem vissza költőzött a családhoz, FELAJÁNLOTTA, HOGY AZ Ő LAKÁSÁBAN IS LAKHASSUNK, tehát, hogy azt is használjuk és így már ő is, Kozma Emőke 9 hónapon át itt, ebben az édesanyám lakásában aludt annak érdekében, hogy jól kipihenhesse magát és legyen ereje az anyai teendőinek a elvégzésére, és ne legyen fáradt napközben. És én éppen ezt szerettem volna, ha az önök hivatalnokai, ezt a közvetlenül az én lakásom alatt levő (Kossuth Lajos 12-a 2. sz.) lakást is megtekintik és jegyzőkönyvbe veszik annak az alkalmasságát, illetve, ha elbeszélgetnek az édesanyámmal is, és ezen, jó lakhatási körülményekre vonatkozó gyakorlati tényeket is figyelembe veszik, vagyis azt, hogy amennyiben a bíróság úgy találja, hogy a most hat éves Kozma Turula, mind a jelenben, mind a jövőben (Tekintettel az iskoláztatására is!) jobb anyagi körülményekben, biztonságosabb otthonban és jobb gondozásban részesül az édesapjától, mint amilyenben részesült és részesülhet az édesanya részéről, nem fogunk olyan zsúfoltan élni, MINT AMILYEN ZSÚFOLTAN ÉLTEK VOLNA Kozma Emőke a négy gyermekkel, és a nagymamájával Filtermeiszter Teréziával, az utóbbinak a 3 szobás lakásában. Nálunk ugyanis 2 nagy szoba van két kisebb szobával, miközben Filtermeiszter Teréziánál, csupán egy nagy szoba és két, a mi kisszobáinknál sokkal kisebb szoba!

      Kérem szépen azt is figyelembe venni, a román Család Törvénykönyve által előtérbe helyezett, A gyermek érdekének a fundamentális princípiuma” szellemében azt, hogy Kozma Emőke, a bírósági beadványaiban, nem tudni, milyen megfontolások (Újabb szélhámos fondorkodások!) alapján, az édesanyjának a Csíkszentgyörgyi kisházát nevezi meg stabil és hivatalos otthonául, ahol és amelyben MINDÖSSZE egyetlen szoba és egy konyhaként és ebédlőként is működő nappali helyiség áll a jelenben három felnőtt személy és három kiskorú gyermek (Két lány és egy fiú!) rendelkezésére. És azt is, kérem figyelembe venni „ A gyermek érdekének a fundamentális princípiuma” szellemében, hogy Kozma Emőke egyáltalán nem járatta a 2OO9 – 2O1O iskolai évben a még csak 6 éves Kozma Turulát Csíkszeredában óvodában, aki ezért egyáltalán nincs felkészülve arra, hogy iskolába járhasson, de ennek ellenére, a Bírósági beadánya szerint, 2O1O szeptember 15-től be akarja íratni – Ismét nem tudni, hogy miért? - a Csikszentgyörgyi Gál Sándor általános iskolájának az I. osztályába! 

     Nagyon szépen kérem tehát a Tisztelt Alpolgármester urat, hogy lépjen közbe a Szociális Osztály főnöknőjénél, annak érdekében, hogy az irántam tanúsított (Ugyancsak nem tudni, hogy miért?) egyértelmű antipátiáját tegye félre, mert az irántam (Mint férfi, vagy mint apa iránt?) táplált antipátiájának a gyermekeim esnek áldozatul, és ők szenvednek ártatlanul, mint a szegény Kozma Turula is, akit az édesanyja csokoládéval etetett kilenc hónapon át, többszörösen is, mindannak ellenére, hogy a háziorvosunk, dr. Bokor Márton, többszörösen szakképesített gyermekorvos, világosan meg mondta ezelőtt két évvel, hogy nem szabad neki csokoládét adni(!), aminek a következtében, a gyermeknek a bőre egész évben csalánkiütésekkel, illetve AZ ÉDESANYA ÁLTAL KÖVETKEZETESEN KEZELETLENÜL HAGYOTT kiütések elvakarása következtében keletkezett, befertőződött és vérző sebekkel volt tele!

    Nagyon reménykedve az alpolgármester úr közbenjárásában és a tavalyelőtti abszurd és irracionális döntését (A volt feleségemhez ítélt gyermekek esetében határozottan negatív, és a hozzám ítélt eredmények gyermekek iskolai szereplése szerinti pozitív következmények tárgyi valósága által is bizonyított!) az én vasárnapi apaságomnak az elégségességével indokoló hivatali vezetőnőnek az irántam tanúsított fiatalkori mélységes antipátiájának a bölcs félre-tételével hozott józan, és a tárgyi valóságnak megfelelő tárgyilagos döntéshozatalában, maradok    

tisztelettel: Kozma Szilárd                                 Csíkszereda, 2O1O, július 23.”

Ma, 2O1O VII. 23-én, miután ugyanaz a szerencsétlen igazságtalanságot és bicskanyitogató aljas gazságot kellett elszenvednem Angélától, mint amikor román katona koromban a „bajtársaim” (haton!) jól megvertek azért mert az egyiküket a falnak taszítottam amiért le bozgorozott, majd amikor a szolgálatos tisztnek az esetet jelentetem, az sötétzárkába záratott, a fenti Környezettanulmány szakszerű elvégeztetésének az ügyében, a hivatali labirintusokat járva, több csíkszeredai szociális hivatal-működési elvéről szóló információhoz is jutottam. Először a másodikat működési-példát írom le, mivel az szorosabban kötődik az előbbi beadványhoz, de azelőtt még ki kell térnem arra is, hogy nem útszéli – skorpiói...- bosszú vágyból, de nem is hatáskeltés céljából, használok majd a tanulmány írása során un. pallérozatlan, és ezért abszolút közérthető népi szavakat és kifejezéseket egy-egy bizonyos lelki jelenség jellemzésére, hanem azért mert a legjobb számítások szerint is, már csak 25 – 3O év van hátra az életemből és olyan területeket tárván fel, amelyeket a metafizikus gondolkozó elődeim nem csak, hogy figyelmen kívül hagytak, de még csak hozza sem szagoltak, hát nincs kedvem szalonképesebb tudományos kifejezéseket keresgélni, amikor az oda vonatkozó köznapi kifejezéseink annyira pontosak és találók! És egyébként is, amint Havas Béla mondja, az ilyen tudományos apparátussal és ennek megfelelő személytelenséggel (objektivitással!) megírt művek csillognak – villognak a logikától, csak éppen a szerzők lelkét ne bolygassuk, mert akkor elsüllyednének a személyes életük korrupciójában. (Azt hiszem, itt Hamvas a konjunktúra kifejezést használja...) 

      Nos, a csíkszeredai gyermekvédelmi hivatalnál tehát, megtudtam, hogy a Csíkszeredai Polgármesteri hivatal Szociális osztályának a Simon Zita nevű vénkisasszony hivatalfőnöke, akiről egyébként már több alkalommal is írtam két évvel ezelőtt, az ősszel véletlenül megsemmisült, a „Napba, vagy Vétekbe öltözött?” C. topic-ban, tehát Simon Zita pszichológus asszony, egy olyan börtön fenekére való, sötét lelkű perverz női személy, aki, miután feladta az üzempszichológusi pályáját és vállára vette a városnak a szociálisan hátrányba került lakói ügyének az intézését, hivatali ideje alatt, több száz, sőt: több ezer gyermeknek lett az áttételes kínzója és megnyomorítója, úgy ahogy megnyomorította a mi két kisebb lányunkat is, az által, hogy mind a négyet az Emő gyámsága alá ajánlotta! De léteznek a városban a miénknél sokkal tragikusabb, úgymond hajmeresztő és kétségbe ejtő esetek is! Ő pszichológus asszonysága ugyanis, abban leli titkolt, de legintenzívebb örömét, hogy férfiakat megalázzon, ami azt is jelenti, hogy akkor élvez (titokban és lelkileg), ha férfiaknak (Különösen az apáknak) lelki fájdalmat okozhat és persze, ha megrövidítheti őket a jogaikban és kibabrálhat velük! Mint ahogyan a Heródes lánya, Salome is attól élvez a bibliai történetben, hogy láthatja a Keresztelő Szent János fejét egy tálcán, levágva. (Érdekes, hogy a pszichológiai egyetemeken feldolgozzák ugyan az ókori mitológiai tradíciónak a pszichikai jelentését, majd azt látjuk évek múlva, hogy éppen maguk a pszichológusok követik el ezeket a perverzitásokat. Sajnos, ezekről a közismerté váló pszichológusi visszaélésekről szóló filmes beszámolók, inkább a férfi pszichológusok által elkövetett szexuális visszaélésekről szólnak. – Hát hogyne: ezek a nyálcsorgatóbbak, ezekkel számolhatnak nagyobb kasszasikerekre, mind a befektetők, mind a rendezők és színészek!)  Zita kisasszony tehát, ennek a perverz orgazmus- elérési lehetőségének köszönhetően, a hosszú hivatali ideje alatt, soha, de soha nem döntött még egyetlen férfi javára sem nővel szemben, lehetett a nő akár visszaeső bűnöző is, és EGYETLEN OLYAN AJÁNLÁST SEM TETT, AZ ENYÉMHEZ HASONLÓ ÜGYEKBEN, illetve a miénknél szélsőségesebb, vagyis tragikusabb ügyekben sem (ahol tehát a nő - anya még felelőtlenebb és még aljasabb volt és még SOKKAL bűnösebben viselkedett a gyermekekkel és az apával szemben Emőnél) A LEGALÁBB 2O ÉVE TARTÓ HIVATALI IDEJE ALATT, AMELYBEN, ő illetve a munkakollektíva, amelynek a nevében a férfiellenes perverz disznóságait elköveti, AZ APA GYÁMSÁGA ALÁ RENDELTE VOLNA A GYERMEKEKET.
    De ez a legkevesebb, ezzel az információval csak nekem kell egyelőre eldobnom egy olyan méltányos hivatali elbírálásban való jogos reményemet, amiről azt képzeltem eddig, hogy reális és törvényes alapokon áll. EZT tehát az egyetemes törvényekre kell bíznom egyelőre, mert itt én tehetetlen vagyok. Ez viszont egyáltalán nem azt jelenti, hogy teljesen lemondtam a Turikának az érte aggódónak egyáltalán nem mondható anyai, de főként nagyanyai körmök közül való kiszabadításáról, hiszen nekem teljes az Isteni igazságba és az egyetemes törvények érvényesülési mechanikájába vetett hitem, hanem csak annyit, hogy ez, hogy akárcsak a tavalyelőtt, ez az igazság egyelőre nem ezen a szinten fog megnyilvánulni. - Már csak azt sajnálom, hogy a tavalyelőtt, amikor közölte velem a gaztettét, kétségbeesésemben elsírtam magam, azzal a sikoly szerű fájdalmas jajkiáltásommal, hogy „Drága kislányaim, mi lesz veletek?”, mert amint egészen biztos forrásból ezt meg tudtam, ő pszichológusságának éppen az ilyen élményektől van lelki orgazmusa, ezeket a jeleneteket, ő szépen és hideg aggyal kitervezi magának. - Hát szépen besétáltam a perverz csapdájába!
     De ennél sokkal jobbat tudok: Történt, hogy egy Csíki családban meghalt az édesanya. Erre fel, ez a perverz férfigyülőlő bestia, nem volt hajlandó másként nevezni a gyermekeket, mint árvákat, holott a gyermekek édesapja élt, és csakugyan: árva státuszba is helyezte a gyermekeket és képes volt heteken és hónapokon keresztül körbe telefonálni az egész rokonságot, annak érdekében, hogy a gyermekeket helyezze valamelyik rokon gyámsága alá, tehát, hogy adja a gyermekeket valamelyik családi struktúrában élő rokon családnak örökbe (Meg próbálta azokat győzni...), mondván, hogy a gyermekek semmiképpen nem maradhatnak az édesapjuk gondozásában! Sőt, ezt figyeljétek meg: amikor a rokonok elutasították és kikérték maguknak ezt a perverz hivatali disznóságot
(Végül is: törvénytelen visszaélést!) ez a perverz gazember, az árvaházba akarta beutalni a gyermekeket minden áron, az édesapjuk mellől!!!
Több ilyen story is kering a "Néptanácsi szűz kurváról", de ez most egyelőre elég emésztőnek, illetve annak, megértéséhez, hogy a "Neked rám kell hallgatnod, Emőke" nevű feleségem, aki az egyik szociális hivatalnok (Zita Kisasszony katonája!) szerint: "Bezzeg, addig, amíg a felesége volt és a gyermekeket megcsinálta neki, jó volt, most meg, hogy elváltak, kígyót - békát rá hord", milyen alakokkal barátkozik. Úgy néz ki ugyanis, hogy újból előadta a rablómeséit ezeknek, annak ellenére, hogy a gyermekláthatási peri beadványaiban újból anuka kiszlánának nevezi magát, hivatalos lakhelyéül amannak a csíkszentgyörgyi házikóját tüntetve fel.
Azért is viselkednek tehát így a Zita hivatalnokai, mert tudják, hogy úgy is mindegy!

    De volt annál nagyobb haditette is a férfigyűlöletétől, természetesen, örökre pártában maradt Simon Zita főnökasszonynak, mint hogy egy elhunyt asszony gyermekeit következetesen és csökönyösen árváknak nevezte annak ellenére, hogy az apjuk egészségben élt és gondozta azokat, és, amikor azt tapasztalta, hogy az anya rokonsága nem akarja a gyermekeket erőszakkal árvaházba akarta szerencsétleneket nyomni, mindaddig, amíg a gyermekek apja meg nem elégelte a mélységesen perverz férfi- gyűlöletéből eredő aljas "hatalmi" visszaéléseit, és rá nem borította a főnökasszonyi asztalát.
     Történt, hogy a nem tudni mitől, férfi- és apagyűlölővé vált asszonyságunkat beosztották Csíktaplocára (Oda valósi a szépséges vénkisasszony!) országos képviselő választási felügyelőnek, vagy mifenének. Hát nem megutáltatta a Taplocai székelyekkel az ily módon, és neki hála, diktatórikus-feminista színezetet kapott demokráciát? Fogta magát a szűz asszonyság és a hirtelenül öntudatossá vált és ezért a teremben felgyülemlett szavazó székely férfiakat a teremben levő nők háta mögé parancsolta, az érkezési sorrendiségtől függetlenül, mondván, hogy a fegyelmet és az íratlan előírásokat itt be kell tartani. Ez viszont csak egy szomorúan vicces, de igaz történet, ami csakis a rettenetes tűrő képességgel rendelkező és tisztelettudó - nő- és anyatisztelő (Szűzmária-Imádó) székely férfiakkal lehet még elkövetni. Próbálta volna meg Budapesten, vagy akárcsak Nagyváradon is! Kapott volna őszüzessége mindjárt az első kísérletére íratlan diszkriminációs szabályt és nem is biztos, hogy föltétlenül csak a férfiak részéről...
A másik gyönyörű Zita-sztory (Sajnálom, hogy a helyezet jellemzése érdekében, meg kell szegnem a Logos szabályzatát, miszerint trágár szavak használata tilos, de becsület szavamra, hogy a városban csak "A néptanácsi szűzkurva"-ként emlegetik!), hogy ezúttal az apuka halt ki az egy gyermekes fiatal családból, és az anyukának viszont a világcsavargás és a "pasifogás", még erősebb gondja volt, akárcsak Kozma Emőkének (Lásd az Emőke gondjairól szóló, személyes vallomását a Zita egész hivatali sereglete által pártfogolt asztrológus nőnek, a Mester, vagy szélhámos c. rovatban!), és ezért a legutolsó gond volt számára az egy szem gyermekének gondozása, akit napokra magára hagyott a lakásban, mígnem a meghalt apa szülei megelégelték a – többszörösen megismétlődött - dolgot és magukhoz vették a gyermeket. Ezzel még nem lett volna gond, de lévén, hogy itt "drága édesanyáról" és nem "idióta és gonosz apáról" lévén szó, Zita asszony éveken át makacsul (gonoszul!) ellenállt a gyermeket gondozó és korrekt módon óvodába járató nagyszülők azon törvényes úton elérendő céljának, hogy a gyermek felett valamiféle megosztott gyámsági jogot megszerezzenek, annak érdekében, hogy ne egye őket a frász, amiért az "édesanya", aki időnként megjelent a világjáró pasi-fogási tapasztalatszerzési körútjairól, az ne vehesse ki "szabadon" és ne vihesse el a nagyszülők értesítése nélkül, napokra önmagát szórakoztatni a gyermeket. - Mondják, ez volt a Csíkszereda újkori (1989 decembere utáni!) történetének az egyetlen olyan esete, amikor a Zita amazon irracionálisan konok ajánlása és végig makacs ellenkezése - ellenállása ellenére, olyan bírósági döntés született, amely ellentmondott az ő feminista törekvéseinek. És persze, ez is csak azért történhetett így, mert az egyik nagyszülő nőnemű volt!

   És, a legérdekesebb az egészben, az, hogy a húsz - huszonkét, vagy három éven át, ami óta ezzel a magasan magasztos és humánus szociális érzékenységével Zita őszüzessége a Szociális Hivatal vezetését átvette, több kísérlet is történt az egymást váltogató polgármesterek részéről (Akiknek szintén a könyökén folyt ki már a Zita miatti panasz-áradat!) a Zita leváltása, illetve más osztályvezető főnökkel való helyettesítésére, de mindegyik kudarccal végződött, mivel Zita, az polgármesteri hivatal egyetlen hivatali régiséggel is rendelkező pszichológusa lévén (És valljuk be: nem is egy könnyű és könnyen átlátható segély-elosztási rendszert, és persze, kimondottan általa kiépített szociális-hálót vezetett!), az osztályról teljesen nem lehetett eltávolítani. Ezért, soha nem volt nehéz ügy számára az, hogy amint egy más személyt helyeztek fölébe főnöknek, azonnal bele fogjon annak a szakmai ellehetetlenítésébe és pszichológiai kicsinálásába, morális tönkretételébe. Mondják, akkora rutinra tett szert már ebben a háttérháborúban, hogy a legutóbbi trón-bitorlónak az idegi kikészítéséhez és hivatali-süllyesztőbe (papírdarálóba) küldéséhez, már csak hat hónapra volt szüksége.

   Tisztában vagyok azzal, hogy a fenti "naplóbejegyzéseimnek" a látszólagos nő-ellenes hangvételével, és különösképpen a fent szereplőkre vonatkozó, néhol igen-erős és az ugyancsak elfogultan igazságtalannak tetsző jelzőivel, különös tekintettel arra, hogy ilyen kifejezéseket nem csak általában, hanem az esetek messze menő többségében kimondottan csak férfiakra illik (szokás...) használni, egyáltalán nem tettem és teszem magam szimpatikusabbá még a Logos olvasói előtt sem - aminek a nagy többsége ugyancsak nő nemű – nem, hogy a hivataltól, ahova le fogom tenni ezt az írást kinyomtatva, bármiféle pozitív reakciót, normális ügyintézést is reméljek! De éppen, hogy azért is írom teljes nyíltsággal és őszinteséggel mindezt, hogy ne engedjem meg magamnak tovább egy percig sem annak a reményét, hogy ezektől a férfi- és apabánatot szomjazó némberektől, még valaha is, valamiféle objektív ajánlást reméljek. Azzal, a tudattal tehát, hogy hozzuk is eljuttatom a jelen eszmefuttatásomat, szellemileg sokkal szabadabbnak és erkölcsileg sokkal tisztábbnak érzem magam. Azoknak az esetlegesen megrémült olvasóknak viszont, akik nem ismernek engem abszolút közelből, és akik úgy képzelik, hogy vagy a férfi mivoltomból eredő egyoldalúan elfogult igazságérzetem és a gyermekeim szenvedése miatti elkeseredésem miatt ragadtattam el magam, illetve, azok, akik élnek azzal a gyanújukkal, hogy bármennyire is lennék asztrológus és metafizikus, mégiscsak kell lennie bennem némi, bizonyára nagyon mélyen rejtett nő-gyűlöletnek, most is csak azt tudom mondani, már csak a felszíni logika szellemében is, hogy
1. Engem soha nem érdekelt a születendő gyermekeimnek a neme (Azok a gyermekek, akikre a jelenben az apai felelősségtudatom és érzetem irányul, mind kislányok.).
2. Amikor a két kisebbnél az orvos megmondta a nemét anélkül, hogy erre én kíváncsi lettem volna, egyáltalán nem törtem le amiért, nem azt hallottam, hogy "legalább" a harmadik, de aztán már a negyedik "mégis" fiú lett volna.
3. Azóta sem kísértett meg soha, még csak enyhe vágy vagy sugallat szerűen is a vágy, vagy gondolat, hogy "milyen kár, HOGY "bármelyik drága kislányomnak is, nem hím a neme.
4. Valósággal megdöbbentett az egyik idősebb (női) ismerősöm a piacon, amikor megtudván azt, hogy Réka is kislány, mintegy vigasztalódva mondta a piacon zöldségvásárlás közben, hogy "Az sem akkora nagy baj..." (- Ki az Istencsudájának néznek engem ezek? Hát ennyire nem ismernek.)
5. Amint a fentiekben leírtam, az első, és éppen az ő megfoganása miatt vállalt, ostoba polgár-erkölcsi becsületesség-érzésből vállalt házasságomból (Voltaképpen a házasságkötés előttről...) származó fiam, akivel éppen olyan odaadóan - Mindig az ő szellemi-lelki és fizikai fejlődését tekintve elsődlegesnek - foglalkoztam mint a jelenben a lányaimmal, nagyon nagy csalódást okozott az által, hogy a könnyebb utat választva, lehazudta saját maga előtt a kettőnk igazi kapcsolatáról szóló emlékeit, és az anyja, de főként a folyóvízként hazudozó nagyapjának (Lásd a Bolond-regényemben a személy-hű ábrázolását!) az én gonoszságomról és aljasságomról keltett legendáit hitte el - És azokat szajkózta nekem, velem szemben az erkölcsi fölényből eredő cinikus magatartást gyakorolva már 16 évesen, valahányszor a nevelőapja halála után, illetve azt azt közvetlenül követően a Nagyapjának a Mo-ra való költőzése után - megkíséreltem vele a kapcsolatot felvenni.
6. A jelenben az összes családtagom - és ők képezik tulajdonképpen a rokonságomat is - nő nemű személy, és nagyon jól érzem velük magam. És ez sem azért van egyáltalán, mert, amint lenni szokott, egymással versengve szolgálják ki az egyedüli férfit, hanem - legalább is egyelőre - ez éppen fordítva van. - Ez utóbbit viszont egyáltalán nem panaszként írtam!
7. Amennyiben Violetta velem maradna és úgy döntenénk, hogy közös gyermeket akarunk, akkor sem kezdek majd még titokban sem abba reménykedni, hogy ő majd "végre" fiút fog szülni.

És ha mindez nem elegendő érv arra, hogy bennem semmiféle nő-gyűlölet nem munkál, hanem csakis éppen a nő nemű kislányaimnak a velük szemben hétszeresen felelőtlennek bizonyult "édes"anyjuk részéről jövő, felesleges szenvedtetéseknek és kínzásoknak vagyok mélységesen ellene, illetve az háborít fel a végsőkig, hogy más, a mienkhez hasonló szerencsétlen állapotba jutott családok esetében is, a csaknem állatian irracionális és primitív (hogy ne mondjam: bestiális!) női szolidaritás, illetve a szűk-agyú feminizmus miatt szenved, nem csak e rettenetes jelenség miatt tehetetlenné tett sok, igaz felelősségtudattal rendelkező édesapa, de főképpen azoknak a gyermeki is - ÉS FIGYELEM: ŐK MÁR A NEMÜKRE VALÓ TEKINTET NÉLKÜL! - akkor következzen a spirituális érvelés is:
Az általam készített horoszkópoknak a 9O - 95 százalékát nő nemű személyek rendelik, és kérem szépen elolvasni a www.kozmaszilard.hu c. honlapomnak a Levelek rovatában azt, hogy ezen hölgyek közül hányan haragszanak rám azért, amiért a sorsképleteikből azt olvasva ki, amit ott látok és nem, mindenféle misztikus fantazmagóriát és egzotikus csodát. Hogy egyikük sincs megsértődve, amiért az őszinteségemmel úgymond (végre!) kinyitottam a szemüket és - főként az általam felfedett és leírt anyai ági karmikus programok közül a személyiség- és férfiellenes programmal születettek számára - meg- és rámutattam a Jang princípium, illetve a maszkulinitás igazi, létfontosságú jellegére és annak a tiszteletben tartásának a fontosságára. Amit tehát, éppen úgy ajánlatos tisztelni, mint ahogy elváratik a nők részéről az, hogy az anyaság, illetve az anyai potencialitás bennük maximálisan tisztelve legyen.

     A héber ősmetafizikában a férfi megnevezése ruah, ami szó szerint állítólag gyakorlati tapasztalatból szerzett elvont ismeretet (fényt) jelent. Sokat töprengtem azon, hogy mi lehet az a női (saját fizikai lényében) fizikai magzatérlelő – magzatfejlesztő és peresze: gyermekszülő képességgel, valamint a gyermektáplálási képességgel egyenértékű funkció a férfiaknál? Mert az, hogy a nőknek van egy ilyen plusz képessége hozzánk képest, evidens. De nem hiszem azt, hogy a férfiaknak a puszta fizikai erő-többlete, ami egyébként is egyre értéktelenebbé kezd ma válni, lenne az, ami egyenértéke lenne a nők fiziológiai anyai – anyasági képességének. És még csak nem is az bizonyos általánosan valamivel magasabb gyakorlati intelligencia-szint, amit IQ-ban szoktak mérni, és amely IQ - különbség a mai fiatal nők és férfiak között kezd egyre jelentéktelenebbé válni.  És akkor rá jöttem arra, hogy az természetszerűleg nem lehet más mint az úgynevezett „apaság” ami viszont nem jelentkezik olyan egyértelmű és látható formában, mint a nőknél az anyaság, elsősorban természetesen azért, mert nem is ölt fizikai formát! Semmi nincs a férfiak külsejébe beépítve, semmiféle fiziológiai funkciójuk nincs az apasághoz kapcsolva, úgy mint ahogyan a nőknél a növekvő és egyre nagyobbá váló has, vagy annak hiányában a menstruáció. Még a meddő nők is hordják a soha meg nem valósuló anyaságuknak ezt az egyértelmű és határozott, fizikai bélyegét, ha csak nem operálják ki belőlük még a petefészkeket is! És mégis van apaság, pedig annak aztán abszolút semmi külső jele nincs. Sőt: egyeseknél még belső
jele is alig. És az a döbbenetes, hogy a mai kibelezett és sterilizált nyugati típusú civilizációkban, miközben szenvednek ennek, a pozitív apasági szellemnek a hiányától, a férfi-ellenes, valamint a magazat- gyermek és családellenes, illetve anyaság-ellenes karmikus programmal született nők (És manapság a nők többsége elsősorban ezekkel az anyai ági karmikus programmal született a világra), iszonyodnak ettől az apa-képzettől, és amint egy lehetőségük mis van erre, minden eszközt megragadnak ahhoz, hogy ezt megbuktassák, lejárassák, a kedveseik – férjeik lelkéből kilúgozzák, és ha másképpen nem megy, hát ráfogják, hogy vészesen agresszív és ezért irtandó minden eszközzel ott ahol csak a fejét felüti.
      A vonatkozó és később teljes szélességében kibontandó szaturnuszi mondanivalóm kibontása érdekében és azért, hogy ne ismételjem magam a hasonló témák azonos motivumaiban, hadd iktassam be ide egy régi eszmefuttatásomat a Jen (A Kínai ősdialetktika két alapprincípiumának: a Jin és a Jang egységének) a metafizikai értelmezéséről. Ez egyben olyan metafizikai fogalomismertetés is, amilyenre föltétlenül szükségünk lesz az apaság megértéséhez, illetve az apasággal szembeni tudatos, vagy öntudatlan férfi- de még inkább női fenekedések által felvetett problémák minél nagyobb mélységű megértéséhez.

 &l