A föld-elem funkciójának és rendeltetésének a megértése (illetve ezek téves értelmezéseinek a leleplezése) elvezet bennünket az életünk és sorsunk céljának és értelmének a megértéséhez, a lét és az emberi élet lényegének, vagyis az élet igazi rendeltetése és célja megértéséhez, és tulajdonképpen az egész egyetemes létezés céljának és rendeltetésének a megértéséhez. - A számunkra néha ellenségesnek tűnő sors-mechanizmusok logikájának az átlátásához, és ezzel együtt és végül az igazi, spirituális tisztánlátáshoz. Ezért mondja a Tabula Smaragdina, hogy (Az isteni szellem, illetve a beavatott ember, vagyis: a Thelesma) „Ereje tökéletes lesz, ha a fölre vissza fordul.”
Aki nem érez rá, vagy nem ébred rá valamilyen módon, vagy nem lesz rávezetve akár tudatos okítással (neveléssel), akár úgymond véletlenszerűen (A sors-viszontagságai által) az alkímiai föld-elem sajátosságaira és jellegzetességeire, vagyis, ismét csak a földön (természetben) való létezésnek és a testben való állapotnak a rendeltetésére és funkciójára, az nem is értheti a sorsa logikáját, vagyis a szellemi öntudatnak és ez által az Isteni szellemnek az emberi testben való létezése értelmét sem, és annak az élete, lett légyen bármilyen értelmes személyről szó, vagy bármilyen jó és pozitív, veleszületett személyi tulajdonságokkal és képességekkel rendelkező személyről szó, vagyis: lett légyen bármilyen szerencsés csillagzat alatt született személyről is szó, annak az élete előbb - utóbb (legkésőbb öreg korában) céltalanná, értelmetlenné és ez által felesleges testi betegségek által okozott szenvedésekkel, örömben és derűsen telt napok helyett, ürömmel és keserűséggel telt sorssá változik.
A föld elemnek, tehát a fizikai létnek és a biológiai létezésnek van ugyanis a leg nagyobb és legfontosabb szerepköre abban a teremtés előtt a Lilith által felbolygatott és egymással szembe kerülő, egymás szétzúzására, kizárására és minden fajta, más módon történő tönkretételére igyekvő abszolút léterők között megvalósuló kiegyenlítődési folyamatban, amit egyetemes megváltásnak nevezünk, és amit az Abszolút lét-tudat indít el, annak érdekében, hogy ez által egyenlítse ki egymással és újra egyesítse a Lilith által szétbontott elemeit és így mentse meg önmagát. - Jézus, mint ennek, az egyetemes kiegyenlítődési lét-rendeltetésnek az első felfedezője (A megváltás hirdetője és tanítója), annyira fontosnak találta a fentiek a megértését (Az ember számára a legfontosabb tudni valók megértését és ennek a természeti sorsnak az elfogadását!), hogy ennek a sors elfogadáson alapuló kiegyenlítődésnek a szimbólumává változtatván önmagát a halálában, tudatosan provokálta mind a zsidó vallásvezetőket, mind a cinikus Poncius Pilátust, és általuk keresztre feszítette magát (A kereszt, a természeti élet által lehetővé váló sors-értelmezési lehetőségek feltétlen elfogadásának és a személyesen megtapasztalt és átélt természeti – földi jelek és jelzések megértésének, vagyis a Szaturnuszi őselvvel való azonosulás szükségének a jele.). Így tanítván és felejthetetlenné és kikerülhetetlenné téve ezzel, az utolsó, beavatási leckéjével (Az emberi szívből kitörülhetetlen keresztre-feszítettség szimbólumával.) az egész emberiségnek a személyi sors-felelősség és a megváltás tanát. Ez szerint, a szellemi jelenségeket és folyamatokat tükröző, illetve a szellemi információt magába befogadni, őrizni és vissza adni képes anyag természetes állapotaiból és tükör-jelzéseiből kell és lehet elsősorban a lényegi sors-következtetéseket levonni. Vagyis: a szellemi erők által létre hozott és azok által működtetett anyagi világnak a szimbolikus jelzéseiből kell tanulni, és nem a mágikus – misztikus fantazmagóriákból.
- Ezt jelenti az, hogy az a személy, aki leginkább ismerte a szellemi világ törvényeit és a sorsmechanizmusokat, nem tért ki mágikus erejű misztikus trükköket alkalmazva a sorvállalás elől, hanem tudatosan elfogadva, szembe ment azzal, jelezve az által, hogy ezzel a végső tanításával, a halálában az egész emberi lét rendeltetésének és céljának a szimbólumává változott, azt, hogy nem létezik fontosabb dolog az ember életében, mint a tudatos sorsvállalás, mert csak és csakis az által történhet meg a helyes és a spirituális sors- értelmezés, ha előbb a természeti létezés rendeltetése (Pl. a testi és a lelki fájdalom metafizikai értelme) meg van értve, fel van fogva és el van fel van fogadva a személy részéről.
Az tehát, amit minden, de minden szokványosan elfogadhatónak vélt életnyerési lehetőségben bízó humánus értelmiségi, valamint minden magát kereszténynek képzelő pap, vallásos vezető és minden misztikus és mágikus hetet-havat összehordó mystész (Újabban: ezoterikus tanító) csoda-guru, szent és égi geometrikus, vajákos csodabogár–kozmetikus elsődlegesen nem ért, nem más mint az, hogy az anyagnak, illetve az anyag léte által keletkező tárgyi valóságnak (rögzíthető, tehát nem letagadható, és nem megmásítható tárgyi információnak), valamint a tárgyi valóságból levonható, vissza-következtetési lehetőségeknek (a szellemi megértésnek), fundamentális (szakrális!) funkciója és kihagyhatatlan fontossága van mind az egyéni megváltódásban, mind az egyetemes kiegyenlítődés által elérhető abszolút lét helyre állításában, új létrehozásában. A volt-feleségemnek egy amerikai csoda-kurzusnak, majd az önmegvalósító (Szahadzsa) a joga-tanfolyamnak a misztikus tanaitól való meghatódása és a szó szoros értelmében vett észveszejtése, azért vágott annyira mellbe (És amitől egyből tudtam, hogy amennyiben tényleg csodákra adta a fejét, a házasságunknak befellegzett, de utolsó percig reménykedtem, hogy felébred.), mert korábban ezerszer elmagyaráztam neki is ezt a tényt. Vagyis azt, hogy miért figyelmeztet arra Jézus, hogy gyümölcséről (Tehát az anyagi megvalósulásáról) ismeritek meg a fát! És persze, mindazt, ami az anyagnak és a tárgyi valóságnak ebből a különleges szerepéből következik. Vagyis azt, hogy egyetlen más, létezési forma sem képes arra, amire az anyag. Nevezetesen arra, hogy a hozza érkező és a belé érkező információt
1) egy- az egyben vissza tükrözze. Vagy
2) vissza tartsa (Befogja és tárolja, majd ismét vissza adja), vagy
3) határozottan tovább irányítsa, vagy
4) befogván az információt, magán keresztül tovább vezesse. Illetve, hogy
5) a befogadott információ és energia hatására, átalakuljon más formájúvá. És, ha hosszabb, vagy rövidebb időre is, de ebben az új formában megmaradjon (rögzüljön). Vagyis tükrözze a belé hatolt és a lényegét képező szellemet.
Minden más létezési formában az információ zavartalanul tovább halad és szétáramlik – szétgomolyog és szétfoszlik köd szerűen, de persze, annál jóval gyorsabban, mint a fizikai köd. És ez akkor is így van, vagyis, akkor is eltűnik ha lényege szerint változatlan marad az információ és akkor is, ha lényegét képlékenyen megváltoztatva, valami más idearendszerré változik. Ezért, csak és csakis az anyagban, illetve az anyagi létezési forma információ-tükrözési és az információ-tárolói, információ-rögzítői tulajdonsága miatt, lehetséges számunkra - Anyagi testtel és szervekkel bíró lények számára! - az információ-olvasás és az információ-értelmezés, és persze, a tárolt, vagy olvasott - értelmezett információnak a visszahívása és egyszeri, vagy többszörös, de mindig megbízható információkhoz vezető felülvizsgálata, vagyis az a cáfolhatatlan és rejthetetlen és hamisíthatatlan tárgyi igazság, amely az „Ami fent van, ugyanaz mint ami lent van” abszolút lét elv alapján, tökéletesen, tehát nem elferdítve, nem homályosan és zavarosan tükrözi a szellemi valóságot.
Hogy ez miért annyira – szakrálisan! - fontos?
Éppen azért, mert az anyagnak az akadály, illetve tükör, vagy befogó - kaptáló, rögzítő tulajdonsága nélkül, lehetetlen ellenőrizni és kiszűrni, majd megállítani és megszüntetni az idea-világnak és a szellemi világnak, sőt: az asztrális (érzelmi és érzéki) világnak a Lilith-effektus által okozott torzulásait, szennyező, romboló és önromboló hatásait, az öncélú és önveszejtő örvénylést. Azért válik ugyanis Teremtővé a Lilith által megzavart abszolút lét és azért hozza létre végül ezt, a szakrális tükrözői és rögzítői tulajdonságokkal rendelkező az anyagi létformát, és főképpen: azért jött létre a végtelen anyagi univerzumban egy ilyen galaxis (Tejút), és abban egy ilyen bolygórendszer (Naprendszer), és azon belül egy éppen ilyen összetett mozgású és vegyi összetételű bolygó, amelyen lehetővé vált az anyagnak a szellemet magába engedő, és a szellem által működtethető és ellenőrizhető és értelmezhető biológiai struktúrákká – Földi lényekké! - alakulása, hogy azoknak és annak (Főképpen az embernek) a segítségével, a Lilith által okozott, zavarodottságtól, kábulattól, fertőzöttségtől és torzulásoktól megszabaduljon. Mert ami „lent”, tehát a látszólag a gravitáció ereje által sűrített és szilárdított anyagban van, ugyanaz van „fent” a szellemben, az ideavilágban is! És ezért ennyire egyedülálló és rendkívüli és fontos az anyag és a természeti létezés, mert képes visszatükrözni, és megbízhatóan pontos információt adni arról, hogy mi történik a legmagasabb – legfinomabb – dimenziók szintjén. És semmilyen más létforma nem képes erre és semmilyen más létformának nem lehet ekkora és ennyire kihagyhatatlan szerepe a spirituális és a kauzális kiegyenlítődés lehetőségeiről szóló információ-olvasásban, értelmezésben, vissza-közvetítésben és a visszavezetésben!
Ezért szakrális a föld, ezért szakrális az élet és ezért szakrális az embernek a teste, illetve az embernek a földi sorsa, sorstörténete, és a boldogságra (kiegyenlítődésre) való törekvése! Ezért szakrális a kereszt, ami nem más, mint az anyagi világ e szakrális mivolta tudatosításának és elfogadásának az ősi szimbóluma. Ebből, a szakrális szaturnuszi – (És ezért majdhogynem csalhatatlan!) - szellem – anyag, anyag - szellem relációrendszerből nyeri az asztrológia azokat a személyi sorsprogramokra vonatkozó, abszolút biztos információit, vagyis azokat, a spirituális-energetikai struktúra-tömörülések minőségére (egyéni karmájára és megváltási, megváltódási sorsprogramjára) vonatkozó információt, amelyekből akár még bizonyos jövő sors-eseményeket is ki lehet számítani, és amely szellemi folyamatokat, semmilyen más tudomány-ág nem képes ekkora egzaktsággal megállapítani.
És ezért megváltás ellenes, és ezért Isten ellenes, és ember ellenes minden tudatos hazudozás, intrika, korrupció és csalás. Ezért a lehető legfőbb vétek az információferdítés, vagy az információ-titkolás, a titkolózás, vagyis az anyag által biztosított tárgyi információ elrejtése, elferdítése, megmásítása, hamisítása. De éppen ennyire szakralitás ellenes, és megváltás ellenes az önámítás és az önkábítás is! És ezért jelenik meg idejekorán, előbb, vagy utóbb a halál, de legalább is a végzetes korlátozás és helyben tartás (A fejlődésre és a boldogulásra való képtelenség) a valósághamisító hazudozó és csaló személyek sorsában. Ezért jelennek meg a teljes visszafordítás – visszaküldés (Szaturnusz) angyalai (Sorserői. - Adott esetben éppen baktériumok és vírusok, vagy funkcionális szervi dereglációk formájában is.), azoknál, akik túl sokáig hazudoznak és csalnak, és így a valós kiegyenlítődést és a valós kiegyenlítődés által biztosított egységesülést lehetetlenné téve: tehát a megváltás földi megvalósulási lehetőségeit gyengítve, vagy azt önkéntelenül blokálva, igen erősen ferdítették elsősorban önmagukon belül, az ő személyi tudatuk legfinomabb mélységeiben élő abszolút tudat számára, a tárgyi (anyagi – földi) valóság által tükrözött és tárolt, információt. Vagyis, azoknál akik sokáig hamisították és titkolták a szellemi folyamatokat és jelenségeket értelmező –megváltó tényeket: a fényt.
Ezért kell megszűnnie a természetes idő-ciklusa előtt (Az ember esetében pl. 84 éves kora előtt.) minden olyan életformának, vagy emberi kapcsolatnak, amelyben az igazság (Plútó) fénye egy bizonyos mértéken felül kiveszik, vagy el van titkolva valamely fél részéről, és a Szaturnusz szellemisége az, amely ezt a mértéket és arányt megállapítja és az életet, vagy a személyi kapcsolatot, vagy kapcsolatrendszert előbb elzárja, majd elfojtja és megszünteti.
Az anyagi létállapot és a természeti (fizikai és pszichikai) életnek a spirituális-tükör és szellemi adatrögzítő (Szakrális!) mivoltának és funkciójának a boldogulásban kikerülhetetlen és nem eléggé hangsúlyozható fontosságát a keleti metafizika (Véda, Buddhista tanok, Jóga, stb.) egyáltalán nem érti. De legalább is, messze menően ignorálja. (Lásd ide vonatkozóan kiemelt fontossággal bíró, keleti aszkéta tanokat és öncélú fakír-gyakorlatokat, a steril aszkétai és fakír életcélokat.) Ezért képtelen levonni az anyag visszajelzéseiből a megfelelő egyéni alapállás felvételéhez, vagyis a természetes magatartások kialakításához vezető logikus következtetéseket, megelégedvén az egyetemes megváltás magvalósítása feltételeit jelző és az egyetemes törvények szerint strukturálódó anyagi formaváltások jelzéseinek, de főként az emberi test fájdalom- és örömjelzéseinek, a múló illúzióként való kezelésével. Vagyis a fájdalom, a betegségek és a nyomor üzenetei iránti közömbösséggel. Magyarán, a keleti misztika megelégszik a metafizikai jelenségek és kinyilatkoztatások elméleti (spekulatív filozófiai) értelmezésével, miközben az anyagnak a szellemre visszaható üzeneteit, valamint az anyagi törvényekből és az anyagi formák változásaiból kiolvasható lényegi és kauzális információkat ignorálja, elveti, de legalább is, az azokkal szembeni közömbös magatartást és alapállást tanítja.
Nem is lehet eldönteni, hogy ez utóbbi-e a nagyobb vétek, vagy az anyaghoz, az anyagi világhoz való téves viszonyulás másik véglete: az európai bölcsőjű és mára az egész nyugati típusú civilizációra jellemző anyagba-süllyedés, amelynek materializmus már csak a végső karikatúrája, és amely anyagba-butulás szellemi állapota, a természeti világot és a természeti életet, megélhetési alapnak és élvezet-csikarási (boldogságszerzési) lehetőségnek, vagyis, végső soron, határtalanul kizsákmányolható és kizsákmányolandó „külső” lehetőségként kezeli. El egészen a liberálisan „felvilágosult” stupid nyugati embernek a saját testének és szervezetének az eladható „értékként” (munkaerőként, vagy éppenséggel eladható szervgyűjteményként) való kezeléséig. Sőt, a nyugati típusú, termelő-fogyasztó spirituális ignorancia még ennél is tovább elmegy: kimondottan csak élvezeti lehetőségek (lelki és testi izgalmak) kicsikarására alkalmas állapotnak tartja a természeti léten belül az emberi testet, ami fölött a személy önkényesen – a liberális olvasatban: szabadon - rendelkezhet (Feminista nők pl. a méhük fölött. Szegények az eladhatónak vélt veséjük fölött).
Egyik véglet sem jobb a másiknál: az anyagi valóság felett lebegni vágyó, fizikai létre vonatkozó illúzió-elmélet és a szintén az anyag és a test jelzéseivel szembeni ignoranciához vezető, buddhista nirvána-tan, végső eredményeiben és következményeiben, semmivel sem jobb a materiális-nyugati koncepcióknak a tudomány segítségével elérhető életnyerési lehetőségekbe vetett ostoba és majdhogynem állatian alacsonyrendű hiténél. Egyedül a szellemi törvényeknek a természeti törvényekben való tükröződését, illetve a természeti törvényeknek a szellemi törvényekkel való megfelelését tanító, és ezért a természeti sorsvállalást és az abból kiolvasható – kikövetkeztethető szellemi magatatást hirdető, eredeti (Nem szekularizált!) kereszt-viselői, természeti sors-elfogadói alapállásnak van egyetemes vonatkozású értelme tehát, mivel egyedül ez, a misztikus hazudozások nélküli keresztény alapállás egyezik meg a teremtés eredeti rendeltetésének és céljának a logikájával, az egyetemes megváltás logikájával. Ezért mondja Jézus, hogy vegye fel mindenki a maga keresztjét és azt, hogy: „Aki a fiút (A megnyilvánulást: a hinduk és a buddhisták) bántja, annak megbocsáttatik. Aki az atyát bántja (Istentagadók és az Istenkáromlók) annak is megbocsáttatik. De aki a Lelket (Szent Szellemet: a rendeltetés logikáját) bántja, annak nem bocsáttatik meg.” Vagyis, aki a teremtés és a teremtés által lehetővé tett megváltás alaplogikája ellen dolgozik, aki a Szaturnusz szelleme (megváltás irányába terelgető egyetemes felelősség) és a Plútó szelleme (A teljes kölcsönös egymásba hatolás és egymáson áthatolás szelleme: a kiegyenlítődés szelleme: az egészség, vagyis a megváltás megvalósulása) ellen dolgozik, annak nem bocsáttatik meg. Azt is kell tudni viszont, hogy nem egy külső és tőlünk független (objektív) mindenható erő (Szakállas Isten) az aki nem bocsát meg, hanem a bennünk levő spirituális megváltási ősprogram, misztikus kifejezéssel: a felettes Én-ünk.
Máshol meg azt mondja Jézus, hogy (Létezik egy olyan törvény: az abszolútum törvénye, ami szerint: ) attól a személytől, aki sejti, vagy tudja, hogy mit jelent a megváltás (Aki ismeri a törvényt és a logikát: a teremtés rendeltetése logikáját), sokkal több igényeltetik (Vele szemben nagyobbak a felettes énjén keresztüli un. égi elvárások ), mint attól, aki tudatlan. Tehát, attól aki úgymond ártatlan és még nem tudhatja, hogy tulajdonképpen miért is jó neki a csalással és a hazudozással: a valóság hamisítással szembeni morális alapállás, és, hogy e szerint az alapállás szerint, miért is kell neki hazudozás, titkolózás és a korrupcióban (A létrontásban) való részvételt el utasítva, ezt vagy azt a dolgot és morális magatartást helyesnek látva, megtennie, illetve nem tennie?
Metafizikai szempontból, tehát a Megváltás nevű, isteni igazság (Plútó) logikája szempontjából két fajta, jellegzetesen negatív (Szaturnuszi) viszonyulás létezik a megváltás (Az atya-anyához való visszatérés: az új abszolút állapot) elérési lehetőségének a zálogát képező anyagi világhoz:
1. A jellegzetesen hindu misztika viszonyulása, amely illúziónak tekinti a fizikai – anyagi létet. Vagyis a misztikus közömbösség magatartása, amire talán a legjellemzőbb, hogy egy Teréz Anya néven elhíresült erőtlennek látszó, törékeny kicsi európai nőnek kellett Kalalkuttában kikötni a Káli Istennő temploma tövében ahhoz, hogy az elméleti fantazmagóriákat elvető, cselekvő szeretet jelentésére: az emberrel való személyes és közvetlen törődés fontosságára a vallásos őrületükben lelki fakírokká váló hindu tömegek figyelmét felhívja. Ez tehát a tipikus misztikus lét- és életszemlélet, amely vallásos és önkényes (A valóságban nem ellenőrzött) metafizikai értelmezések alapján, kizárólag a szellemi világ tulajdonságaival foglalkozik a lényegi (szakrális) fontossággal bíró anyagi – tapasztalati világnak, a testi tapasztalásnak és a fájdalom-jelzéseknek a majdhogynem teljes ignorálásával, illetve a személyes benyomások és történések, bizonyos általános megfigyelések alapján történő, elméleti-misztikus és mitologikus értelmezésével.
2. A materiálisan „felvilágosult”, tipikusan a testi és lelki élvezeti - élvezkedési lehetőségekért, valamint a kényelemért és az élvezetek és a kényelem biztosítottságáért reggeltől estig dolgozó és harcoló, azok lehetséges elvesztése miatt aggodalmaskodó és az elvesztéssel szembeni biztonsági rendszereket létre-hozó, persze: szerfölött gazdaságos és tudományos európai és a nyugati mentalitás, amely minden egyéni, vagy emberiség szintű sorskérdést és sorsproblémát az anyagi lét törvényeinek és tulajdonságainak a figyelembevételével és tanulmányozásával próbál elintézni, illetve, az anyagi-természeti tulajdonságok és törvények kijátszásával akar elérni. Vagyis, a keletinél talán még ostobább az a tudományosnak képzelt nyugati viszonyulás, amely az emberi szenvedés és boldogság kérdését az anyagban és az anyag által akarja megoldani. Az utóbbi, a tipikusan Ezsaui, Judási és Fauszti magatartás, amely az anyagba való kábulás következtében a materiális tudománya segítségével, „meg akarja nyerni az életét” és ezért eladja az elsőszülötti jogát: a tudatos sors-irányító szellemi éberségét és sors-idéző, sors-formáló mágikus hatású képzelő erejét egy tál lencséért, vagyis a hamar megvalósítható és kézzel fogható – végül is öncélú: - anyagi haszonért. A művelői által természet-tudományosnak nevezett termelői- fogyasztói (nyugati) vallás, legyen az bármennyire humanista és szabadelvű, teljesen ostobává és így az anyag foglyává, ostoba állattá teszi az esetleg több egyetemen is diplomázott és doktori és más tudományos rangokkal és címekkel hivalkodó nyugati embert. A természet-kizsákmányoló és természet-szipolyozó, vagyis a természet-zavaró, természetromboló ideológia segítségével tartható fenn tehát, az a globális kényelem- és élvezet-fokozási alapállás (Negatív Merkúr, Vénusz, Mars, és Jupiter), valamint az a kényelembiztosítási és élvezetbiztosítási (Negatív Szaturnusz) erkölcsi-szellemi magatartás, amelyben a családapa kizárólag csak a zsákmányszerzői (létfenntartás és élvezetbiztosítói) funkciót és társadalom nevű Bábeltorony- építő funkciókat tölthet be. Ez az, az okosnak képzelt civilizációs (védekező!) ideológia, amelyben, a természeti törvényeket nem azért tanítják az iskolában, hogy abból sorsjavító és sorsbeváltási lehetőségekről szóló – spirituális – ismereteket szerezzenek és ilyen jellegű komoly következtetéseket vonjanak le, hanem azért, hogy ezen „objektív” tudásból álló tudomány segítségével, a tömegek egyedei minél jobban kizsákmányolhassák a természetet és saját képességeiket, és ez által megnyerhessék az életüket, éppen annyira öncélú és nevetséges, mind a Kalakuttai külvárosok szennyes utcakövein meditálgató fakír-aszkéták pózai.
Kívülállók számára a sors iróniája, a megváltás törvényeit ismerő beavatott számára a Polaritás törvénye következménye az, hogy ez a magát kizárólagosan „tudományosnak” hirdető, anyagba butuló nyugati magatartás éppen a kereszténység táptalaján (Európában) jött létre. Világos, hogy éppen annak a világméretű, csalásnak a következtében alakultak ki ez az objektív és az egész földi élő világot a katasztrófába döntő természettudományokra alapozott, „objektív” tanítási koncepció, miszerint a Názáreti Jézus nem a megváltódás eléréséhez szükséges természeti sorselfogadás (Szaturnuszi) és szimbólum-fejtés szükségének leckéjét tanította volna meg az által, hogy tudatosan felfeszíttette magát a keresztre! – Lássuk be végre: annak a világvallás szintű, metafizikai hazugságnak a következtében alakulhatott ki ez a természetrabló materialista ideológia, hogy a Jézus kereszthalála által, a kivételes Istenfiú mindannyiunkat mintegy előlegezetten megváltott, amennyiben az általa soha nem tanított vallásnak a hű követőivé válunk, illetve maradunk. Vagyis annak, hogy miközben ő minden ember számára az első szülötti jogot, vagyis az abszolút léttel való közvetlen kapcsolat létezését és annak a fontosságát tanította (Én vagyok az út, az igazság és az élet. – De ezt nem kizárólagosan magára, az ő állítólagos kivételezett személyére értette, hanem mindenkire!), őt kinevezték összesített ókori mitológiai hősnek: az Isten kizárólagos és egyedüli, megváltó fiának, aki, állítólag e metafizikailag teljességgel szélhámosi szerepkörével, amellyel minket újból és újból megfosztanak az abszolút azonosság- tudatunktól, megtestesíti azt a rettenetes vallásos különválasztást, amiről Hamvas Béla oly plasztikusan és találóan (Egzakt módon) ír az Androgünosz 86. pontjában:
„Ahol az embernek és minden létező lénynek a létezésben Istennel való azonosságát felismerik, ott vallás tulajdonképpen nincs. Ahol az embernek a létezésben Istennel való azonossága homályban marad, és a nem-azonosságra építenek, ott vallás keletkezik. Mert a vallás nem egyéb, mint az ember és az Isten nem azonossága, soha nem azonossága, semmi körülmények között nem azonossága és végtelen nem-azonossága. Ebből az ijedelemből és megrettenésből keletkezik a létezésben az ember létével nem azonos Isten távolsága és idegensége. Ami éppen a vallás. Az ember a vallás szerint nem azonos, csupán kép és hasonlatosság. Csak másolat. Mintha két féle lét lenne, Isteni és emberi. Mintha Isten és ember örökre és végzetesen összemérhetetlen lenne. Mintha a vallás a létezést ketté szakítaná. Egy felsőbb és egy alsóbb létezésre, aminek a következménye természetesen, hogy a létezést tovább szaggatják, népek és fajok és vallások és VÉLEMÉNYEK (Kiemelés K. Sz.) és arcszínek szerint.”
Az anyagi világ szimbolikus jeleiből tehát, sokkal több és értékesebb, mivel igazabb és lényegesebb szellemi, spirituális és metafizikai információt lehet kapni a sors-feladatainkra és sors-állapotunkra, illetve a sorshelyzetünkre és gyakorlati életfeladatainkra vonatkozóan, a mint a szentek, vagy a teológusok által a misztikus élményeik és révületeik hatására írt vallásos, vagy misztikus szövegekből, a tőlük kapott sors-eligazításokból. Ezért megbízhatóbb és értékesebb személyi horoszkópok asztrológiai szimbólumaiból, vagyis a sorsképletek kauzális jeleiből és jelrendszereiből az illető spirituális struktúrák jellegét felfedő kauzális asztrológia feltárása, vagyis sokkal értékesebb az a sorsinformáció, amely meg mondja, hogy mi van, mint az, amely azt mondja meg, hogy esetleg mi lehet (Jósló asztrológia). Gyakorló asztrológusi munkám során, döbbenve kellett tapasztalnom, hogy a személyi horoszkópjaikban a többnyire földjegyekben, vagy földházakban található Karmikus pontokkal, vagy erősen támadott föld-bolygókkal rendelkező személyek, nem is annyira rögeszmések, illetve földhöz kötött gondolkozásúak (nehéz fejűek), mint ahogy azt a klasszikus asztrológiai alapképezettségemmel az elején elképzeltem, hanem nagyon is rugalmas és praktikus gyakorlati érzékkel és technikai intelligenciával rendelkeznek, hanem inkább az a bajuk, hogy túlzottan is jelentéktelennek találják és elnagyolják azt, hogy mit is mond számukra, vagy róluk az a fizikai – természeti valóság amiben éppen élnek, illetve, az a sorsállapot és sorshelyzet, amelybe éppen kerültek. És ezt akkora mértékben, hogy sokszor az, az érzésem támad, hogy az illető személy nem is a föld-karma által jelzett negatív determinációktól, hanem egyenesen valamiféle levegő-karmás determinációktól szenved. Persze, az is lehetséges, sőt: valószínű, hogy a föld-karmával rendelkező személyeknek azon része, amely rögeszmés és un. anyagba-zuhant, vagyis az anyagi érzékelési rendszerektől és az anyag látványától elkábultak, nem kíváncsiak a szellemi valóságra jönnek az olyan asztrológushoz, amely nem jósolgat az anyagi jelekből, hanem mindenkit a saját szellemi realitásra igyekszik rávezetni. Ezért, számtalanszor kaptam például a hozzám forduló, és többnyire föld-karmás jellegű horoszkóppal rendelkező személyekkel szemben magam azon, hogy ilyen jellegű struktúrájú személyekkel szemben, én, a Levegő (Mérleg Lilith) karmás és Víz (Rák Sárkányfarok) karmás és Víz napjegyes személy kellett és kell a tárgyi valóságot megvédenem, illetve ezeket a személyeket a tárgyi tények cáfolhatatlan valóság- és igazságtartalmára emlékeztetnem, vagy éppenséggel, a józan paraszti ész logikáját használva (Amit egyébként nagyon unok és nagyon szerencsétlenül szűklátókörűnek találok, de ilyenkor nincs más, amit tennem!) rávezetnem. És, amivel a leges leg könnyebben rá tudom vezetni az embereket az anyagi valóság spirituális funkciójáról alkotott tévedéseikre, tévképzeteikre, illetve az életük és sorsuk anyagi valóságának az ignorálásából, annak az illúzióként való kezeléséből, illetve a szellemi – spirituális zavarodottságukra, az éppen az un. anyagi problémáiknak, vagyis a gazdasági problémáiknak az értelmezése.
II.
1) Metafizikai közhely ugyanis, hogy az ember - Az egyetemes teremtés ősi okának és az eredeti lét-rendeltetésnek megfelelően! - a lét legmagasabban strukturált kiegyenlítődési (megváltódási) lehetőségnek a földi megtestesüléseként (Adamként) - Egy jól követhető kauzális (metafizikai) fejlődési szükségszerűség alapján. -, az állatvilágból fejlődött ki. De éppen amiatt, hogy e szükségszerűség alapján fejlődött odáig, hogy az ő személyében az egyetemes léttudat (az Isteni tudat) is megjelenhetett, olyan, az állatvilágban ismeretlen intelligenciával, és semmilyen más lényben nem létező, teremtő erejű (mágikus) személyi (tehát személyes!) képzelőerővel rendelkezik, hogy, amennyiben az eredeti lét-rendeltetése és az egyetemes törvények által jelölt spirituális moralitás szellemében szerint élne (Ha a természettel és a közösséggel szembe állított egyéni érdekei megvalósítása érdekében nem csalna és hazudna önmagának és másoknak folytonosan és az általános és egyéni fejlődési és kiegyenlítődési sorsprogramja szerint gondolkozna, cselekedne és képzelegne!) semmiféle megélhetési – anyagi, gazdasági - gondja nem kellene, hogy legyen.
A megélhetési – gazdasági - gondok mindig abból származnak, hogy valaki, nem az általános emberi rendeltetésnek megfelelő alapállás szerint él és a horoszkópjából kiolvasható személyi (egyedül rá érvényes!) rendeltetésének megfelelő lét-logika szerint használja az eszét és a teremtő erejű (mágikus hatású és így sorshelyzet-idéző erejű) képzeletét, hanem valahol valamiért hazudik vagy önmagának, vagy másoknak arról, hogy miért is kénszerül ő arra, hogy „csak most az egyszer” elkövetni olyan dolgot, ami nem a gazdasági és az egyéni érdekek logikája alapján megalkotott világi törvények szerint, hanem az egyetemes törvények szerint fejlődés-ellenes és kiegyenlítődés-ellenes és általában lét-ellenes (Lét-rontás). Abból tehát, hogy morális téveszmék szerint él és gondolkozik, hogy az általános és a személyi rendeltetésétől téves célokat követ (rosszul jár az élete útján), téves eszmék szerint igazodik az életben és téves mágikus erejű lét-képzeteket hordoz tart a személyi képzelete központjában.
De, sehol nem annyira fontos, mint ezen a helyen az, hogy ahelyett, hogy személytelen spekulációkba, vagy útszélien okkult és ködösen misztikus, vagy Isten őrizz: steril és valóság-ellenesen intellektuális értelmezésekbe bocsátkoznék, vizsgáljuk meg az anyagi javak megszerzésének és azokkal való gazdálkodásnak (Azokkal való élésnek és nem utolsó sorban: a „vissza-élésnek” – a vissza fejlődésnek.) a kérdését szellemtudományok matematikája szemszögéből, vagyis az asztrológia szemszögéből, egészen pontosan: a személyi horoszkópokból kiolvasható egyéni életfeladatok szemszögéből:
Azoknak a személyeknek, akiknek a II, vagy házában bolygó, bolygók, vagy karmikus pontok (Lilith, Sárkányfarok) találhatók, (esetleg bolygó, vagy bolygók is és karmikus pont, vagy pontok is), elsősorban azt kell megnézni, hogy milyen konstellációban található – találhatók - a II. házban tartózkodó bolygók és karmikus pontok. Pontosabban: hogy milyen karmikus erőket, illetve teremtői őserőket testesítenek meg ezek? Vagyis azt, hogy megfelel-e az, az anyagi javak gyarapításának (pénzkeresetnek) a módja és a formája, amit az illető személy folytat, a II. házban található konstelláció és a bolygók által jelzett spirituális erőterek és erők jellegének?
Amennyiben esetleg az illető bolygó, vagy bolygók csak kizárólag pozitív fényszöget kapnának és nem található karmikus pont a II. házban, és ennek következtében a személy ráérzett, hogy neki milyen anyagi gyarapodási forma lenne testhez álló és így a pénzkereseti forma is, amit folytat, talál a bolygók és a konstelláció spirituális jellegével (Mivelhogy ez egy ritka, mondhatni, ideális eset, és a legtöbb esetben a bolygók nem csak pozitívan fényszögeltek és ezért a pénzkereseti forma sem talál!), de mégis anyagi problémák lennének, akkor azt kell megnézni, hogy az illető személy mit tesz (gondol, képzel és érez) tévesen (rosszul, hibásan) az alant található 3. és 4. pontok szerint.
Amennyiben a bolygók negatív fényszögeket (is, vagy kizárólag!) kapnak, meg kell ismerni és meg kell haladni – fel kell oldani: abba kell hagyni! - azokat a negatív magatartási, viszonyulási, viselkedési és gondolkozási formákat, amelyek az illető bolygót (bolygókat), vagy karmikus pontot (pontokat) a horoszkóp többi bolygójával össze kötő negatív fényszögekre jellemzőek! Ha ez maradéktalanul megtörténik, az anyagi gondok szükségképpen meg kell szűnjenek, amennyiben a személy nem követ el olyan spirituális, mentális, vagy érzelmi blokációkat, amelyek a 3 és a 4 pontokban írok le. Illetve, amennyiben a személy a horoszkóp karmikus pontjai által, vagy a X. házban található asztrológiai jelek (bolygók, karmikus pontok) által jelölt fejlődési – megvilágosodási és kiegyenlítődési életútját követi, az anyagi gondjai előbb – utóbb meg kell szűnjenek. (Mondanom sem kell talán, hogy a legtöbb esetben nem ez történik, vagyis az illető személy rossz – téves – életúton jár és téves szakmai utat követ, tehát: téves és rossz, a horoszkópjából kiolvasható életfeladatoktól erősen eltérő szakmát gyakorol, vagy tanul hosszú időn át, hibás (rossz) hivatást – karriert – űz. (Pl. amikor a szülők választják ki azt számára, vagy amikor puszta anyagi szempontok szerint választja ki azt.) Vagy, amikor karmikusan nem indokolt (kényelmes) házastárssal él együtt, stb. Egy ilyen helyzetben, ilyen téves életút-járással, és ennek következtében, teljesen logikus, hogy anyagilag is folytonosan „rosszul jár”. Vagyis Kevesebb „anyagi jövedelem” kerül hozza, illetve a családjába, mint amennyivel „tisztességesen” meg tudna élni. Ez a tisztességesség viszont nem jelent sem luxust, sem kényelmes életet, hanem olyan minőségi élet folytatására való lehetőséget, hogy a normális emberi életfeladatok ellátása mellett, és a horoszkópból kiolvasható, jellegzetes személyi életfeladatok végzése, beváltása és a megfelelő szerepkörök betöltése mellett, lehetősége (Vagyis elegendő ideje és anyagi lehetősége is!) legyen a spirituális szükségletei és fejlődési lehetőségei (Esetleg: ilyen jellegű szellemi fejlődési és kiegyenlítődési igényei!) kielégítésére.
A legfontosabb viszont az anyagiak kérdésében, az a horoszkóp-helyzet, amikor valakinek a II. házában öntudatlan és önkéntelen negatív késztetéseket és magatartásokat jelző karmikus pont, vagyis Lilith, vagy Sárkányfarok áll, sőt: az, amikor a kettő egymással együtt áll a II. házban. De ennek sem kellene annyira vészesnek lennie, (mint ahogy az szokott lenni) amennyiben az illető személy a horoszkópból kiolvasható életútját járná. Van nekem egy nagyon jó barátnőm ezzel a horoszkóp helyzettel, aki miután a reggeltől estig tartó, 25 éven át folytatott szorgalmas munka gyümölcseként, egy eléggé számottevő, csinos vagyonra tett szert, mindenét elveszítette, mert addig, amíg a vagyona tartott, illetve az üzletei jövedelmezőek voltak, nem hitte el, hogy gyökeresen életszemléletet és életutat, életformát kell változtatnia, és, hogy neki az lenne az életében a legfontosabb dolga, hogy minden körülmény között az anyagi értékek halmozásával, illetve az azt biztosító gazdasági tevékenységgel kellene foglalkoznia. És csak több évvel az után, hogy nehezen és kényszerrel bele kellett nyugodnia abba, hogy minden, de minden így szerzett vagyonát elvesztette, és az időközben megjelenő, néha halálos veszedelmű betegségei jelzéseinek az általam történt értelmezései következtében azt is el fogadta, hogy nem kell neki semmiféle gazdasági tevékenységgel kapcsolatos jövő-tervekbe magát bele élnie, csak akkor nyerte el a lelki nyugalmát és boldogságát egy másik kontinensen az új, spirituális hivatást gyakorló férje mellett. - A sorstengely által jelzett szellemi életúttól eltérő tevékenységből eredő veszteség tézise, még akkor is érvényes marad, ha a teljes vagyon-veszteség sorozat külső okaként egyértelműen az a tény nevezhető meg, hogy a Fidesz elveszítette a választásokat és a Szocialista párt lépésről lépésre, lefullasztotta a Széchenyi –tervet, miközben a barátnőm egész vagyona egy olyan nagyszabású projektbe volt befektetve, amelynek a nagyobb részét a Széchenyi pályázaton korábban elnyert állami segítséggel kellett volna kivitelezni.
A II. ház ugyanis éppen megélhetéshez és az egyéni spirituális fejlődéshez a szükséges-elégséges anyagiak előállításának és azoknak a megélhetés és a spirituális fejlődés érdekében való felhasználása megtanulásának az életköre. Barátnőm tehát hiába halmozott fel egy, számottevő és általam legalábbis, irigylésre méltónak talált vagyont, mert amíg arra szert tett, nem fejlődhetett spirituális szempontból akkora mértékben, vagyis olyan ütemezett ritmusban és mértékben, mint ahogy az ő képességei szerint egyébként ez számára lehetséges (és kötelező…) lett volna. Másrészt, a korábbiaknál is nagyobb szabású és horderejű projekt megvalósítása még több időt vont volna el az életéből, ami még inkább hátráltatta volna a fejlődésében, mint a korábbi, majdhogynem robot-munka. És ez az ok, ugyancsak akkor is így fenn áll, ha ezzel a megvalósítással, a barátnőm – Akivel nem véletlenül barátkoztunk össze, mivel erős spirituális intuícióval rendelkezik, de miközben neki igen erős a Bika jellegű és a Szaturnuszi karmája, az én horoszkópomban ilyen motívumot egyedül csak a negatívan fényszögelt Vénuszom jelez! – éppenséggel a természetes, sőt: bizonyos szempontból a pszichikai és a mentális gyógymódok és gyógykezelések területén szeretett volna előrehaladni és egy olyan centrumot létrehozni, ahol például én is dolgozhattam volna asztrológusként.
Az egyetemes léttudatnak a természeti képét és magvát a mi személyi (egyéni) tudatunkban hordó individuumokként ugyanis, mi emberek, nem a külső realizációink által állunk folyamatos és közvetlen kapcsolatban a szellemi világgal, hanem a belső (pszichikai, mentális és ideális: képzeleti), átéléseink által. Én ezt számtalanszor átéltem és megértettem, de, mivel a Lilithem a III. Házban áll, még mindig hibázok ezen a téren, és meg feledkezek arról, hogy nekem az a legfontosabb dolgom, hogy a belső gondolati és erkölcsi világom őszintén és nyersen kell a külvilágban megjelenjen, és ezt a spontaneitást néha elfojtom. – Ilyenkor mindig kegyetlenül kell utólag, egészen picinek induló és majdhogynem elviselhetetlenségig fokozódó, „pofon-egyszerű” fájdalmaktól szenvednem. Erősen leegyszerűsítve, és szélsőségesen vallásos kifejezésekkel, vallásos képzetekkel: az Úristent egyáltalán nem érdeklik a külső megvalósításaink (Talán nem is látja azokat…), hanem csak és csakis az általa belőlünk - belülről, általa a mi bensőnkből érzékelt, belső átéléseink – spirituális élményeink – hatolnak el hozza és „hatnak reá” és hatnak vissza hozzánk. Vagyis, az un. Úristen, velünk kapcsolatban és rólunk, nem a külső megvalósításainkat érzékeli, hanem azt „látja” , hogy bennünk a kiegyenlített, vagy kiegyenlítetlen állapotokban történő belső élmények milyen minőségűek, és mennyiben állnak összhangban az egyetemes törvényekkel, vagyis a mi személyes spirituális fejlődési vonalunkkal, sorsprogramunkkal.
A megoldás tehát: annak a szellemiségnek a minél teljesebb és törvényesebb pozitív átélése, amelyben a II. házban tartózkodó karmikus pont - pontok – tartózkodik és nem annak az ellenséges kikerülése, vagy az öncélú és egyoldalú megélése –gyakorlása, hajszolása, amiként a fenti példában szereplő barátnőm tette.
2)
Az anyagiak akkor is elapadhatnak, illetve be sem indulhat az élet normális fenntartásához és a sors feldolgozáshoz (beváltáshoz) és a karma feloldásához szükséges fejlődést lehetővé tevő anyagi áldásnak a normális áramlása, amikor a Szűzben, illetve a Szűz gyakorlati életkörében, esetleg ezekben megosztva találhatók negatívan fényszögelt bolygók, vagy az egyik karma-pont, esetleg mind a két karmikus pont, mint az én volt feleségemnek a sorsképletében a teljesen negatívan fényszögelt Merkúr és Szaturnusz páros. Pontosabban, amikor valaki olyan zavaros, öncélú és/vagy ellentmondásos, illetve ellenséges viszonyba kerül bizonyos munkafolyamatokkal, vagy munka-jellegekkel, munkaformákkal, amilyenek kiolvashatóak abból, hogy a VI. házban vagy a Szűzben található konstelláció és a benne álló bolygók milyen lét-szellemiséget testesítenek meg. Például, a Szűzben álló, negatív Merkúr-Szaturnusz pár által jelzett enyhe föld-karmájával, a volt-feleségemet egyenesen stresszben tartotta a házi munka, mivel egyenesen utálta azt, és azok közül is a mosogatást, de a gyermekek gondozását, etetését is. És éppen a minap vallotta be a legnagyobb lányunknak, hogy a pénzkeresési gondjai mellett (Mivel a családi életben való helytállási képtelensége és az anyja által „engedélyezett”, sőt: elvárt férj-csalási késztetései miatt, és a házi munkától való irtózása miatt, hiteltelen volt a személyisége – a spirituális kisugárzása - asztrológusként képtelen volt megfelelő számú rendelőkre szert tenni.), azért is szökött el egy tudatosan keltett misztikus műbalhé alapján a családjától, mert számára sok volt a négy gyermek gondozása. Noha, neki ezekkel az általam rendhez szoktatott és minden szempontból jól nevelt gyermekekkel és azzal a sütés-főzés – tálalás nélküli étrenddel, tehát hús és cukor nélküli étrenddel (különösebb készítést és zsíros edények mosását nem igénylő étrenddel!), meg persze az én háztartási munkákban és tevékenységekben (Takarítás, bevásárlás, mosogatás) való aktív részvételemmel, neki negyed annyi dolga volt, mint más, négy gyermekes családanyának. És azt is elmondta Medárdának, hogy nyomasztotta az is, hogy nem tud pénzt keresni, holott, amint utólag kiderült, azért nem tudott rendelőkhöz jutni, mert folytonosan arról ábrándozott, hogy milyen különleges szerelmi-szexuális élményekben részesülhetne más férjjel, más szeretővel és ezek a családanyai bizonytalankodásai érződtek az írásaiban, a levelezésében, amiért a potenciális horoszkóp-rendelők nagy része el fordult tőle. Ez a motívum igen nagy fontossággal bír majd a jelen témával kapcsolatosan később leírtak megértésében. Az Oroszlán jegyében született volt-feleségem tehát, inkább egy második misztikus „kiakadást” rendezett és szétbontotta a családot annak érdekében, hogy a két nagyobb gyermek gondozásától megszabaduljon és a törvény által neki ítélt két kisebb gyermek gondozását és táplálását is, a pénzkeresési gondok mellett, átadhassa a vele ellentétes alapállású nagyanyjának, aki viszont, hálistennek rend- tisztaság- és munkamániás. – Azért tettem a Hálistennek megjegyzést, mert ezért legalább az irányítása alatt levő kislányaink megfelelő gondozása és nevelése is garantált, ami nem lett volna elmondható akkor, ha az anyjuk helyett, nem a rend- tisztaság- és munkamániás dédnagymamájuk, hanem az annak az ellentétes természetét öröklő lánya: a feleségemet inkább a férj-irányítás magas művészetére, mint a házi munkák elvégzésére oktató és gyermekgondozásban szintén a túlzott lazaság és közömbösség alapállását tanúsító édesanyja, tehát a gyermekeink „direkt” nagymamája gondozná és nevelné őket.
De, ezeket, a föld-karma szempontjából fontos, a későbbiekben még visszatérő gyermekgondozási és gyermeknevelési motívumokat megjegyezve, lépjünk tovább: Nem csak az öncélú gazdasági javak termelésében és a vagyonhalmozásban állítja meg mostanában (Amikor a földi élet spirituális vibrációs szint-igénye, a fel nem ébredtek által érzékelhetetlenül - finoman bár, de egyre emelkedik.) a fejlődési programjuk azokat, akiknek más jellegű életfeladataik is vannak (A fent említett barátnőm esetében: spirituális újjászületési, gyökeres személyi öntudat- átalakítási program), hanem a globális gazdasági krízisnek köszönhetően, az öncélú munkamániának az életfogytiglani gyakorlásában is, a technologizálás monomániás hajszolásában is. Például végzetes munkabalesetek, vagy munkabetegségek által, vagy egyszerűen az öncélú munkavégzést gátló magánéleti („külső”) balesetek és/vagy betegségek által. És ezt éppen úgy, mint ahogyan, azokat a munkaképes lustákat, azokat munkakerülőket is (Figyelem: nem mindegyiket!) valamilyen munkavégzésre, munkavállalásra kényszeríti a sorsuk, akiknek éppen a szabadon vállalt, folyamatos és rendszeres (szorgalmas) munkával kellene valami pozitív képességet kifejleszteniük, valami lényegeset megtanulniuk, akár életfogytiglani robotolásra – a sors által diktált kényszermunkára - is kényszerítheti a saját sorsprogramjuk, és az egyetemes törvények, mert különben az elemi létszükségleteiket sem tudják létrehozni, megszerezni.
Minket viszont nem ezek a szélsőséges esetek érdekelnek.
Amennyiben tehát a Szűzben és, vagy a VI. házban negatívan fényszögelt bolygó, vagy bolygók találhatók, vagy/és karmikus pont, vagy pontok találhatók, akkor egyértelműen a bolygókat tartalmazó ház által megtestesített gyakorlati élettér, vagy a konstelláció által megtestesített spirituális erőtér szellemiségével, valamint a bolygók által megtestesített teremtői őserők spirituális és kauzális formáival, szellemiségével kell, mindenképpen kapcsolatba és harmóniába kerülnünk (Az oda vonatkozó életfeladatokat és cselekvéseket, mentalitásokat kell felvállalnunk.), illetve a bolygók által kapott negatív fényszögek, vagy a karmikus pontok által jelzett negatív tulajdonságainkat és ellenérzéseinket, elhárítási késztetéseinket (pl. lustaságunkat, öncélú kényelem-vágyunkat) kell valamilyen pszichológiai módszerrel, vagy éppenséggel az illető életkörökben folyatott tudatos és intenzív tevékenységekkel, munkálkodással – Még akár azoknak az erőltetésével is! - feloldanunk, azoktól kell megszabadulnunk.
Az illető élet- és létjelenséggel, vagy gyakorlati életterülettel (Pl. család, vagy pénzkereset, vagy konfliktusvállalás, vagy gyökeres mentalitás-csere, személyi változás.) szembeni spontán és önkéntelen ellenérzéseinket és utálkozásunkat, belső ellenállásainak (esetleg iszonyatunkat, félelmeinket, szorongásainkat, spontán és önkéntelen gyűlölködésünket) kell feloldanunk és azokkal kell felhagynunk éppen úgy, mint ezeknek az ellentétével: az illető életkörnek a születésünk óta adott pozitív körülményeinek (Pl. minket felnőttekként is anyagilag eltartó szülők gazdagságának.) az öncélú kihasználásával és élvezetével, vagy az oda vonatkozó öncélú cselekvések tevékenységi mánia szintű kiélésével, folytatásával (Pl. négy gyermekes otthonnak a patika színvonalú rendben- és tisztántartása.) - Amiként a korábbiakban is említettem már, lehetséges még a másik föld házhoz és földjegyhez, a X. házhoz és a Bakhoz tartozó, tévesen megítélt és folytatott társadalmi-közösségi tevékenység (rossz és hibás hivatás, mai szóval: karrier) erőltetéséből származó anyagi hátráltatás is, amit a fentiekben leírt módon kell korrigálni, megvizsgálni azt, az által, hogy megvizsgáljuk, az illető személy horoszkópjában, a X. házban, vagy a Bakban milyen bolygók, illetve a karmikus pontok találhatók? Amiként lehetséges például, a Mérleghez és a VII. házhoz tartozó élettársi feladatok hibás betöltéséből (Kényelem- szempontú, vagy anyagi szempontú párválasztás alapján indított, vagy tükrözés és megértés nélküli élettársi viszonyban való makacs kitartás), vagy azok rossz kezeléséből és megéléséből (házastársi csalásból, illetve a csalás elnézéséből, annak a „megértő” megtűréséből) származó, anyagi jellegű sors-hátráltatás is létezik.
3)
A föld-karma akkor érthető meg és világítható át teljesen, ha szemre veszünk még, más, az általános emberi életfeladatokkal szembeni téves és hibás magatartásokból, ellenállásokból eredő és azokhoz kötődő anyagi veszteségek okait, illetve az anyagi szűkösség, vagy a szegénység feloldásának a képtelenségének az igazi, rejtett okait:
Az anyagi veszteséghez (is!), életkör-szűküléshez vezető téves és hibás magatartások közül, természetesen, az a kettő emelkedik ki, amely két magatartás az emberi létezés két alapvető (fundamentális) princípiumához való viszonyulásunkkal kapcsolatos. Az egyik a Nap által megtestesített egyéni, személyi integritás tudathoz és egyetemes léttudathoz kapcsolódik, a másik a Hold által megtestesített szülői öntudathoz és mágikus teremtői képzeletünkhöz kapcsolódik. Nevezzük ezeket férfi, vagyis Szoláris és női, tehát Lunáris típusú tudatoknak és személyazonosságoknak, a lét és az emberi élet két, egymást kiegészítő, de egymástól az alap funkciójukban és alapmintájukban különböző főoszlopának, amiként azt a székely kapuk szimbólumrendszerében is, a főhelyen találjuk ábrázolva a Nap és a Hold formájában, és amiket, ugyanakkor a Tarotnak a 2 számú ikonján: a Papnő, illetve a Sorskönyv, a sors-értelmezési, sorsfeladat- olvasási képességeket megjelenítő ikonnak a hátterében is felismerhetjük ugyanazt a két fundamentális lét-oszlopot. A Maszkulin és a Feminin, a Jang és a Jin létprincípiumok oszlopait.
Hogy mi köze ezeknek az elvontnak tűnő metafizikai és alkímiai ősprincípiumoknak a létfenntartást és a mentális fejlődést (és annak primitív formájának: az intellektuális fejlődést), majd (ezen keresztül, erre támaszkodva) a spirituális fejlődést biztosító anyagi javakhoz? A könnyebb érthetőség kedvéért kezdjük a másodikkal, a Lunáris - oszloppal, vagyis a teremtés első aktusával analogikus kapcsolatban álló, női – főként anyai! - mágikus teremtői képzelethez való negatív viszonyulásunkkal.
A) Nem csak az ősmagyarok (És azok spirituális vezetői: a táltosok) számára jelentett az áldás képzete és fogalma egyszerre anyagi és gyermekáldást is, hanem a földkerekség összes régi népe számára is. Amennyiben egy 2000 évvel ezelőtt élt írástudó és írásértelmező személy számára azt kezdenénk fejtegetni, hogy azért kell kevés gyermeket nemzeni (magzatokat nem hagyni megszületni), hogy a szülők ez által kevesebb gondban és persze, kényelmesebben, tehát boldogabban és gazdagabban élhessenek, mint hogyha több gyermekük lenne, egyszerűen nem lenne képes a fejtegetés logikáját az értelmével felfogni. Számukra ugyanis az eredeti logika szerinti gondolkozás volt a normális, vagyis az, amit az élet minden mozzanatában láthattak érvényesülni: ahol, és amely családnál gyermekáldás van, ott a gyermekek számával arányos anyagi gyarapodás is van, ahol viszont nincs gyermekáldás, ott előbb utóbb az anyagi források is kezdnek lassan elapadni, amennyiben az illető (meddő) házastárs nem csalással, vagy másoktól való elrablással, zsarnoki kisajátítással gyarapítják (Amúgy: fölöslegesen) a vagyonukat. Itt nagyon fontos, hogy jól megértsük egymást. Ezzel nem azt állítom, hogy minél több a gyermek egy családban, ennek megfelelően az anyagi javak és eszközök is látványosan és exponenciálisan növekednek, és a negyedik gyermeknél már kacsalábon forgó palotát kap az ember az égtől ajándékba, anélkül, hogy a kezét is mozdítaná érte. Hanem mindössze azt, hogy az őseink számára egyértelmű volt az a lét-tény, ami szerint az utódok számának az arányos (3 – 4 gyermek egy családnál) növekedése és fennállása egy családnál, egyáltalán nem a szegénységhez, hanem inkább az arányos (És itt ez a fogalom igen nagy fontossággal bír!) anyagi gyarapodáshoz vezet.
Ezért nem is jutott volna eszükbe a papjaiknak – táltosaiknak például, hogy az új házasokra külön kérjenek anyagi áldást és külön gyermekáldást, esetleg, hogy az utóbbit „a kliensek igényére” kihagyják, vagy „véletlenül” elhanyagolják az áldáskérésből. Eszébe nem jutott volna tehát a régieknek az anyagi és a gyermek áldást külön képzetként és fogalomként kezelni. De az aztán semmiképpen és végképpen nem jutott volna soha eszükbe, hogy a kettőt, mint egyik a mást kizáró tényezőt, vagyis a gyermekáldást mint az anyagi gyarapodást gátló tényezőt, azzal szembe állítva, a gyermekáldást az anyagi áldás létrejöttét nehezítő, vagy pláne azt kizáró elemként kezeljék!
Ezzel szemben a mai ember, azzal kezdi a házas életet, hogy két – három, de esetleg négy, vagy öt évet is várnak még a „gyermek-vállalással”, hogy gyarapodhassanak anyagilag és esetleg egy, maximum, két gyermekre „rendezkedik be”. És aztán csodálkozik, ha négy – öt éves fogamzás gátlás után, a magzatok már nem akarnak megfoganni, illetve, ha meg is fogan egy - kettő, 20 - 22 év múlva, amikor az, az egy szem, vagy két szem gyermeke felnőtté válik és van annyi öntudata, hogy elhagyja a családi fészket, „nincs akiért többé éljen, dolgozzon, és hajtson”, üresnek, kietlennek és értelmetlennek találja az életét. Arról nem is beszélve, hogy amennyiben nő az illető, milyen kietlenségi és hiábavalósági érzések kapják el, ha gyermek nélkül találja magát, vagy, ha az egykéje valami okból kifolyólag teljesen eltűnik az életéből (esetleg meghal pl.). És mindezt annak ellenére, hogy esetleg(!) „megcsinálja a szerencséjét” és úgy mozog és addig ügyeskedik, amíg másokhoz képest irigylésre méltóan (vagyis fölöslegesen!) meggazdagodik.
És azt sem állítom, hogy amennyiben ez régebben a mai modellel ellentétes volt, vagy, ha így lenne ma is, minden a legnagyobb rendben ment (és menne) az áldás, illetve az anyagiak területén. Hiszen éppen arról van szó, hogy az első (Szoláris) princípiummal való harmóniában levés éppen annyira fontos előfeltétele „az áldás arányosságának”, mint a második princípiummal való harmónia. Vagyis az anyagiak arányos létezése, határozottan függ a személyi öntudat tisztaságától, illetve annak a minél nagyobb fokú zavar-mentességétől is, nem csak a létezés első (egyetemes) törvényével való kapcsolatunk minőségétől: a mágikus teremtői képzelet törvényével való belső kapcsolatunk harmonikus, vagy diszharmonikus mivoltától.
Ám mielőtt a Nap és az Uránusz által megtestesített egyéni tudat és egyetemes személyiségtudat és az anyagi javak pozitív áramlása – vagy apadása, szűkössége közötti összefüggések feltérképezésébe belefognánk, még tisztáznunk kell két dolgot, a Hold és a Neptunusz által megtestesített teremtői öntudatunkkal kapcsolatosan. Nevezetesen azt, hogy a minimálisan elégséges számú 3 gyermeknek a megléte egy családban, még koránt sem jelenti azt, hogy a teremtői erőkkel való harmóniába kerülésünk egyszer s mindenkorra el van intézve és a továbbiakban nincs is, amit ezzel foglakoznunk. Amiként, hiába nemzünk és szülünk, illetve gondozunk és nevelünk akár öt gyermeket is (Ezen a számon felül a gyermekekkel való reláció már személytelenné és ez által az erkölcsi – spirituális gondozás és nevelés relatívvá, vagyis minőségtelenné válik.), mert ennek az életfeladatnak a puszta számszerűség szerinti beteljesítésével, a bennünk levő teremtői erőkkel való harmonikus kapcsolatunk egyáltalán nincs elintézve! Sőt! A teremtés őserejéhez, illetve a teremtői őstudathoz való pozitív viszonyulásnak az élet összes területén meg kell mutatkoznia. Itt találkozunk a tényleges hit kérdésével. Vagyis azzal, hogy megértjük-e igazából azt, hogy a teremtés eredeti rendeltetése és célja pozitív és mi, egész életünkkel és sorsunkkal, ennek a pozitív rendeltetésnek a megtestesülései és képviselői vagyunk, és ebbe a pozitív „létszellembe” teljes személyiségünkkel és sorsunkkal bekapcsolódhatunk és vele együtt működve haladhatunk előre az életünkben minden fajta görcs, feszültség és a fejlődésünket szolgáló akadályokkal szembeni ellenségesség – ellenség-képzetek nélkül? Ez a hit jelenti azt az állapotot, amit Jézus úgy hirdet meg, hogy „Amíg nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem léphettek be a mennyek országába.
A másik fontos (és téves!) alapállás-probléma a gyermekáldás szellemiségéhez, illetve a gyermekekhez és ez által a saját szülői minőségünkhöz való viszonyulással kapcsolatosan az, hogy megbánjuk-e (hogy nem bánjuk-e meg?) az életünk különböző nehéz szakaszaiban, különböző okok miatt (Pl. a gyermekeknek az édesanyja, vagy édesapja házastársi hűtlenkedése, vagy a teljes család-elhagyása miatt, vagy a váratlanul „teherbe esett” lány-anyának az életre szóló „terhével” való magára maradása miatt.), akár azok kicsi korában, vagy nagyobbacska korában, és főként a nehéz korszakukban: a kamasz-korban, vagy a tőlünk való természetes elválásuk idején: felnőtt korukban a gyermekeink világra jöttét? Hogy meg bánjuk-e azt, hogy annyit „kínlódtunk” velük és „most tessék: ez a hála?” Mert, amennyiben ilyen, vagy ehhez hasonló gondolatok bujkálnak a tudattalan gondolat- és képzeletvilágunk mélyrétegeiben – És garantálom, hogy akinek a személyi horoszkópjában a Rákban, vagy a IV. házban áll a Lilithje, vagy/és a Sárkányfarka, illetve, akinek akárcsak a Holdja is több (sok!) negatív fényszöggel támadott, az, akár öntudatlanul és önkéntelenül is, de menthetetlenül forgat a fejében gyermekáldás elleni gondolatokat is, és ezért ezek a személyek, nincs ahogy „ne hajtsák el” a család erőteréből, illetve az életükből az anyagi áldást (Misztikus kifejezéssel: az anyagi energiákat.).
Így hajtotta el szegény feleségem is éveken át a családtól, majd amikor ezt a jelenséget megfigyeltem és a megfelelő spirituális intézkedéseket meg tettem, csak kimondottan saját magától, az anyagi áldást, az által, hogy az ő édesanyjának (Akitől éppen örö
