Az a férfi, aki magában az egyetemes felelősség szellemét, tehát az apát megérezte, felismerte, és kultikus gyakorlással ezt a szellemet megerősítette, a nőben és a nőkben sem csupán a neki, vagy más férfinak örömet szerezni és adni hivatott, tehát az őt és általában a férfit csak úgy, altruizmusból boldogítani hivatott személyt (jó bőrt, macát, rányit, dögöt, bombázót, stb.) fogja látni, hanem már a gyermeklányokban is a jövendő anyákat fogja tisztelni és óvni, nem hogy az ő élettársában, a feleségében, gyermekeinek az anyjában. És ez, a felelősségteljes viszonyulás már teljesen más férfi-mentalitást eredményez, mind a nőt – a nőket – mindössze a saját hiuságának való hódolatból, az érzéki örömök csúcsára való eljuttatatására törekvő Casanováké. Miért kell tehát a férfiasságnak azt a manapság egyre ritkábban érvényesülni és kiteljesedni képes oldalát eltiporni, vagy uramisten, attól rettegve félni, amely éppen hogy a nőt is a maga teljességében, az ő igazi, spirituális szempontból abszolút esszenciális funkciójában, tehát való értékében és rendeletetésében képes érzékelni, értékelni, látni és láttatni? Sőt: amely teljes mélységében felfogta, hogy erre, a nőben létező potenciális teremtőre neki, ha igényesen, ha elvárások szintjén is, és a felszíni sors-és életjelenségeknek a lényegi-rendeltetésük és céljuk szerint megvilágítása által is, de tisztelnie, vigyáznia, óvnia és fejlesztenie kell?
És nem csak az anyát kezdi el tisztelni a nőben (nőkben) és nem csak azzal szemben kezdi érezni a felelősséget az elemi apai érzelmein keresztül az egyetemes felelősségtudat (A megváltás szüksége) létezésére és fontosságára ráébredő férfi, hanem pontosan azt a Feminin Isteni esszenciát is, azt a mindenkinek az individuális tudatában – személyiségében - létező Egyetemes Szeretet - Léttudatot is, amit a huszadik századi filmipar és televíziós tömegszédítés által kidolgozott sztárkultusz következtében, a nyugati civilizáció kulturális zónájába tartozó emberiség nagy többsége, de annak is főként a női része teljesen félreismer magában, és ezért az Isteni lényege és funkciója helyett, a nő, pontosan azt kezdi félteni az átvilágító képességgel rendelkező apa-férfitől, amit minél hamarabb fel kellene számolnia és oldania: „Az ő különleges személyiségéről”, illetve annak a misztikusan csodálatos értékéről alkotott elképzeléseit, amelyek természetesen, éppen, hogy a karmájának, vagyis éppen, hogy a negatív (karmikus) determinációinak, a világi logika által pozitívnek minősített tulajdonságok, a különféle siker-elérési tehetségek és a különleges képességek álruhájába öltöztetett és rózsaszínű – humánus álarcaiban megjelenő materializációi. Hát ezt, a személyi horoszkópokban a Lilith és a Sárkányfarok gyűjtőnevek által jelzett, spirituális szempontból negatívnak minősülő tulajdonságok szerinti „különlegességüket” féltik a nők a férfitől, annak a megváltás logikája szerinti feladási szükségétől borzadnak és iszonyodnak ma a modern és a posztmodern nők. Emiatt, ennek a hamis Istennői személyiségüknek a megóvása és megőrzése érdekében tekintik már eleve ellenfélnek a férfit, és ha nem sikerült azt a férfi-apát, aki ezen a hamis Istennői személyiségükön átlátni, nem sikerült idejében leszerelni és papucshőssé tenni, akkor inkább elválnak tőle. És miután mindezt a felesleges és végső soron sátáni konkurencia-harcukat sikeresen megvívták egy két évtized alatt, ha sikerült, ha nem anyává válni időközben, kietlen győzelmük magányában csodálkoznak, hogy párkapcsolati szinten semmivel nem okosabbak és boldogabbak a húszéves korú önmaguknál, és ha nem sikerül a boldogsági – boldogulási törekvéseiket a gyermekeik boldogság felé vezető utjának az építgetésébe, akkor egyik misztikus gurutól a másik még misztikusabb joga, vagy más féle spirituális mesterekhez, esetleg pszichológusokhoz, vagy egyenesen pszichiáterekhez járnak, annak reményében, hogy e rendkívüli foglalkozású emberektől csak megkapják a felvilágosító formulát aminek a segítségével megtalálhatják „az ők igazi párjukat”.
A szemfülesebbje persze, asztrológushoz fordul, esetleg még egy – két, három férfi születési adataival is, hogy mondaná meg nekik az asztromuki, hogy a sors nagykönyve, vagyis a csillagok szerint, melyik lenne azok közül az, akivel végre már boldogak is lehetnének. Ha eléggé tudatlan és kezdő-naiv, illetve ha kellőképpen szélhámos az asztrológus, akkor meg is mondja számukra, hogy melyik a „tutti” férfi, amivel aztán nézhetik is megint hosszú távon magukat. Ha kellőképpen tapasztalt és ráadásul még becsületes is, akkor türelemre int, és meg próbálja néhány mondatban elmagyarázni azt a lényeget, aminek a leírásához nekem itt 67 oldal volt szükséges. Aki már eleget szenvedett ahhoz, hogy a türelemre való intelmét és a mélyebb magyarázatokat értelmezéseket elfogadja, lehet még esélye rá, hogy azt a bizonyos boldogságot a horoszkópja korrekt és kauzális értelmezése segítségével valamikor (Persze, egyáltalán nem azonnal!) elérje, aki nem, az még sokat – és lehet, hogy egész életében - fog tévelyegni és a szüntelen kielégülés és kiegyenlítődés-hiánytól szenvedni.
Lassan, akárcsak az Enikő halála után, letelik már az egy éves gyászév, és sajnos, egyáltalán nem úgy érzem, hogy Emőnek - Aki éppen azzal az aljas váddal állt elé mind a bírósági szinten, mind az ő „kreatív tartózkodási helyén”: az Ozirisz nevű Warez-portálon, hogy én elnyomtam a személyiségét, holott a legnagyobb gondom és törekvésem az volt, hogy az asztrológiai – metafizikai értelmezéseim mellett, minden gyakorlati és anyagi lehetőséget meg adjak számára a minél nagyobb mértékű egyéni fejlődéshez és kibontakozáshoz (Miközben ő arra használta fel pl. a számára vásárolt számítógépet és bekötött internet-vonalat, hogy titokban potenciális szeretőkkel, majd a Lezidon nevű szerelmével kezdjen levelezgetni és beszélgetni.) - tudnék bocsátani. Pedig szeretném, ha ez a megbocsátási képesség vele szemben is létre jönne, úgy mint kilenc évvel ezelőtt az Enikő esetében, a bennem élő és általam is megnyilvánuló Istennek. És nem is azért mert engem nagyon csúnyán átvert és elárult másodszor is, majd mindannak az ellentétével bevádolt nyilvánosan, amire én a legkínosabban törekedtem a vele való viszonyomban, hanem azért mert még mindig nem tudom elfogadni azt, hogy volt szíve ezeket a nagyszerű gyermekeket részben magától (Medárdáékat) és részben tőlem (Turuláékat) elszakítani és ezt a szép családot szétszakítani csak azért, mert valahol a Turula foganásának a táján, tehát Etelka születése után, az anyja el kezdte őt arra okítani, hogy ő nem lehet velem és mellettem boldog, amiért akkora nagy a kettőnk közötti korkülönbség, illetve, hogy az, az anyai boldogság, amiben él, nem lehet valódi, mindaddig, amíg meg nem ismert a szó ószövetségi értelmében, más férfiakat is. De most nem az számít, hogy én mit tudok felfogni és elfogadni az egészből, hanem az számít, hogy a lányaink megváltódásra képes felnőttekké váljanak annak ellenére is, hogy az ők régi boldog családja örökre elveszett és bárhogy is forgatjuk, de így vagy úgy, egyik a másik nélkül és valamelyik szülő nélkül, tehát csonka családokban kényszerülnek felnőni, még akkor is, ha Etelka és Turula, aki még mindig itt van hálistennek, és aki egyre egészségesebb és erősebb, egyre többet ismétlik, hogy mennyire örvendenek Violának, és mennyire szeretik őt. Vagyis, az anyja (Az ő nagyanyjuk) által kőszívűvé változtatott anyjuk helyett, egyfajta anyára leltek ebben a fiatal nőben, aki maga is csak nemrég vált el az édesanyjától.
Ideje tehát velük ezentúl még többet foglalkoznom, mint az ilyen, remélhetőleg nem önsajnálóvá, hanem lényegi probléma-feltáróvá sikeredett apai katasztrófám –értelmezésének a írásával.
És, hogy semmiképpen ne maradjon, még csak véletlenül sem édeskésen szomorú a remélhetőleg tanulmány-számba is elfogadható vége, ide idézek egy frissiben érkezett őszintén nyers anyai - olvasói reagálást, aminek a fiakat féltő, megfogalmazásán, már csak a leírt helyet fonáksága miatt is, nem tudok eleget derülni:
„Kedves Szilárd!
Még egy (pozitív) dolgot el kell mondanom a nevelőapámról, mert nem szeretek hamis képet kialakítani sem magamról, sem másról és ezzel be is fejezem az írogatást. Ha őszinte akarok lenni azt kell mondanom, hogy az egykor gyűlölt, de mostanság majdhogynem szeretett nevelőapámnak köszönhetem azt, hogy nem szokásom elmenekülni az élet adta feladatok elől, hanem keményen szembenézek vele. Ez gyerekkoromban keserves volt, de hosszú távon nélkülözhetetlennek bizonyult. És még csak azt sem mondhatom, hogy rosszindulatú ember lenne, csak egyszerűen el van tájolódva. (Nem a feladatokhoz való hozzáállására gondolok)
Egyébként kimondottan jól jött, hogy felkeverte bennem az állóvizet a tanulmánya. Évekkel ezelőtt felszámoltam magamban a férfiak iránti félelmeimet, ellenérzéseimet, de valahogy idő közben belekövesedtem a megmaradt távolságtartásba, mert a sokkal súlyosabb problémáimmal voltam elfoglava. Szóval megint utat mutatott nekem. Még ha először idegbajosan reagáltam is. Kezdetben mindig ez van. Aztán elkezdek gondolkodni és megnyugszok (vagy fordítva) és a végén nincs olyan nagy vagy nehéz feladat, amihez ne kezdenék hozzá.
Ami pedig azt illeti van két szeretett fiam a kislányom mellett, akikből boldog embert szeretnék nevelni. (Tudom, hogy az apjuk dolga a nevelés, de ő jelenleg még nem tudja, amit nekem meg kellett tanulnom) Nem szeretném, ha ilyen sátáni nők karmai közé keverednének. Most el is kezdem megfigyelni, amiről írt.
Tisztelettel: Borbála”.
Csíkszereda, július 28, augusztus 23.
.....................................................................................................................................
Utószó
Mind az asztrológusi, mind a magánéleti tapasztalataim szerint bátran elmondhatom, hogy még az életnyerési lehetőség tévhitén alapuló pragmatizmus és racionalitás is kevésbé ártalmas a misztikus és vallásos illúziók kergetésénél, az idealista önámításoknál. Ezt a korábbi írásaimban is szereplő gondolatomat, a következő pozitív sorsfordulat kapcsán kell kiemelnem: Igaz, ugyan, hogy bevallása szerint mostanában nem bírja húsevés nélkül az életet elviselni, de legalább azt belátta végre a volt feleségem, hogy a jelenlegi életkörülményei és egzisztenciális lehetőségei között Turulát nem tudja megfelelően gondozni és nevelni, nem képes a számára biztosítani azt a folytonos gondozást, ráfigyelést és főként, a folytonosság, rendszeresség és stabilitás-tudaton alapuló biztonság-érzetet, amire ennek az érzékeny gyermeknek, aki a nyári sátorozás és szabadban való mozgás - úszás karatézás után, és mára teljesen laza és magabiztos lett. Vagyis, bele egyezett abba, hogy Turula nálam maradjon és meg ígérte, hogy a bíróságon nem gördít több akadályt annak az útjába, hogy a gyermeket az én gondozásomra bízzák törvényesen is. Így, remélhetőleg, végre véget ért az újabb - szerintem teljesen felesleges idő és energiapocsékolással járó, vagyis mindössze a szabad és derű bolond-kreativitásomat megnyomorító - háborús szakasz az életünkben, de most már nem úgy, mint két évvel ezelőtt, ti, hogy újabb, az Emő részéről abszolút hamis alapú családegyesítéssel, újabb nyomorúságot vegyünk a nyakunkban. És nem csak azért, mert részemről, amennyiben Emő nem hazudozott volna annyit és nem próbálta volna a misztikus őrülete következményét, vagyis az újabb családrombolást félig rám kenni, talán még mindig lennék a gyermekek miatt, annyira hülye (Figyelem: Nem annyira Bolond!), hogy egy ilyen hamis és ingoványos párkapcsolati erkölcsi alapálláson, egy ilyen hamis egységet újra létrehozzak (Rák Sárkányfarok a XII. házban), de úgymond a mindannyiunk nagy szerencséjére most Velünk van egy olyan nagyszerű személy is mint Violetta, aki megmutatta és bebizonyította nekem, vagyis a szemellenzősen gyermek-centrikus tudattalanomnak, hogy mindamellett, hogy el lehet végezni sokkal jobban a családi és a gyermekekkel kapcsolatos napi és heti feladatokat és teendőket, a szerelem, tehát az igazi élet- és lelki társi viszony is lehet teljesen más, ténylegesen spirituális minőségű. Vagyis azt, hogy nem csak arról szól a sok gyermekes párkapcsolat, hogy annyira vagyunk boldogak, amekkora mértékben minőségileg úgy tudjuk intézni a hétköznapi "szürke" dolgainkat, amennyire a gyermekek jól érzik magunkat az életükben nekünk köszönhetően és egészségesen fejlődnek, hanem mindemellett a szerelmi érzések és gesztusok, illetve az intim kiegyenlítődések is éppen akkora intenzitással jelen vannak az életünkben, mintha csak a magunk dolgaira és egymásra kellene oda figyelnünk.
Így értettem meg tehát, kereken egy évvel a család szétrobbantásának a katasztrófa-élménye után, hogy igen is, teljesen szükséges volt az elválás, még a gyermekek biztonság- és folytonosság-érzetének megzavarása és a hozzá került gyermekek szenvedése árán is, hiszen nem lehetett ott valódi szerelem és spirituális kiegyenlítődés, vagyis folytonosan sérült az Isteni Igazság, ahol az egyik fél titokban hamisan játszott, és ezért az örökös álproblémáival, amelyek tulajdonképpen, nem csak, hogy ebből a hamisságból származtak, de éppen, hogy e hamisságot is hivatottak álcázni, folytonosan zavarttá és feszültté tette az együttélést és a családi harmóniát.
Turula tehát nem csak, hogy teljesen kigyógyult a három hónapi folytonos ráfigyelés következtében az anyja környezetében - anyai családi aurájában - már - már személyi velejárójaként rá ragadt csalánkiütésektől és ma már újra ehet szabadon nem csak tejterméket, de még tojást is, és nem csak, hogy vissza nyerte az egyenes tartását, de még engem is meglepve, a tegnapi edzésen, Etelka és Violetta között olyan formagyakorlatokat végzett az edző biztatására, amelyeket a nyár folyamán egyáltalán nem is tanítottunk neki.
Remélhetőleg tehát, ezt az édesanyja is értékeli, és amennyiben tényleg szereti őt és a javát akarja, ahogy az egy igazi édesanyához illik, meghagyja őt abba a termékeny és stabil környezetében, amelyben "természetesen" növekedett és fejlődött, mindaddig, amíg az édesanyja számára, kiderült, hogy nem bírja tovább a sötét titokban folytatott hamis-kártyázás szellemi és lelki terheit elviselni és az önkábítás érdekében, Szahadzsa-jógázni kezdett és amellett katolikus-szenteskedni úgy, ahogy mások ilyenkor az alkohol, vagy a "profi" kábítószer által biztosított boldogság-illúziókhoz menekülnek. Igaz, hogy a húsevés, vagyis a húsban található hullaméreg által biztosított "szuper-finom" kábulatot még meg tartotta magának Emő, de legalább a húsevő világiasság színvonalú racionális és un. józan - pragmatikus gondolkozáshoz, "tudományos" gondolkozáshoz el jutott - És remélhetőleg ezt nem adja fel többé újabb misztikus kábulatok átélési lehetősége érdekében! - és számunkra már ez is pozitív eredményt hozott, az eddigi ellenségeskedést és kauzális agresszivitást eredményező, irracionális zavarodottsághoz képest.
Réka, aki jelenleg most szintén velünk van néhány napig, hálistennek, sokkal jobban bírja a kétlakisággal járó gyűrődést, bocsánat: a változatos életformát, mint Turula, bár az első két napi egzaltációja elmaradásával (Lehiggadásával), látszik, hogy ő is velem, és testvérei között érzi elemében magát és hétfő óta már a kiabáló beszélgetésről is leszokott, de neki, Vízöntőként talán jobb is, hogy annyi színes egyéniséghez való igazodás kényszere és az ezzel járó a sok pszichológiai lehetőség "csábítása" közepette, egyetlen "központi" személyhez, vagyis az édesanyjához kell folyamatosan igazodjon, mert különben nehezen találja majd meg az igazi önmagát. Minden esetre, ő még csak négy és fél éves, és mindössze két éves volt, amikor az eredeti családjából kiszakadt, tehát egyrészt érthető is, hogy nem viselte meg sem a változás, sem az édesanyja spirituális és lelki zavarodottsága, ellenségeskedő kapkodásából jövő feszültsége, annyira mint Turulát (Noha, a nála sokkal enyhébb formában jelentkező, de szintén állandósult és hozamosan elvakart csalánkiütések nyomait azért még neki is kenegetni kell.), és arról, hogy a jövője érdekében, miként történjen az ő iskoláztatása, még rá érünk dönteni. Ez nem jelenti azt, hogy csak Turulára figyelek és rá nem, hanem azt, hogy vele, illetve az egészségével, tehát a lelki épségével és normális fejlődésével kapcsolatosan egyelőre semmiféle probléma nem látszik és ebben a gyakorlati kényszerhelyzetben, egyelőre így megyünk tovább, abban a reményben, hogy nem csak nekünk, de a gyermekek édesanyjának: Emőnek is, a lelki megnyugvásának és a kijózanodásának köszönhetően, egyre jobb lehetőségei nyílnak meg a tovább fejlődésre, a karma-meghaladását és ez által a megváltását (a tényléeges Boldogságát) előidézni képes valamikori új családalapításra. És ebben még akkor is reménykedni tudunk immár, ha ez a kijózanodás egyelőre csak világi - pragmatikus minőségű, mert még ez is jobb és pozitívabb eredményekkel kecsegtetőbb mint a misztikus és a vallásos illúziók kábulata, színesen veszedelmes - mivel nulla értékű egyéni felelősség-tudattal járó - zavaros homálya.
www.kozmaszilard.hu
