A pszichológusok nagyon ki vannak kelve az apának megfelelő ösztönös megfelelési kényszer ellen, mondván, hogy ez sok visszaélésre ad alkalmat és lehetőséget az apák részéről. Igen ám, de azt is meg kell nézni, hogy ez a gyermekekben születésüktől fogva „beépített” egészséges apának való megfelelési kényszer éppen a gyermekek egészséges fizikai, értelmi és egészségi fejlődését hivatott szolgálni! Azt hogy az apának a kedvében járása érdekében, le tudják győzni a gyengeségeiket, hogy tegyenek erőfeszítéseket az igazság szellemében való eljárási és gondolkozási képességük kifejlesztésére! Nos, ez az, az anyához való ösztönös vonzódással egyen értékű és azzal egyenrangú bűvös kapcsolat a gyermek és az apa között, amire minden Rák – karmával és Bak karmával rendelkező anya féltékeny! Ennek a mágikus erejű apa-gyermek kapcsolatnak az amúgy is rettenetesen nehéz létrejöttét próbálják a Víz-karmás és a Főld-karmás anyák megelőzni, akár az apának a jó előre való leszerelése útján, akár az apától való elválás utján (Hiszen a gyermekeket a mai szokásrend és a törvénytelen, de a törvény betűjénél erősebbnek bizonyuló szokásjog amúgy is nekik ítéli), mert ezt nem képesek realizálni: a gyermekekkel szembeni hosszú távú, azok felnőtt koráig elhatoló felelősség-tudatát!
És ehhez képest, ennek a fordítottja lenne üdvösebb, nem csak a gyermek, vagy az apa számára, de a az anyák számára is! – Istenem, hogy miért ilyen nehéz ezt megérteni: egy fegyelmezett és öntudatos, és megfelelési kényszerét egészségesen megélő gyermek mellett sokkal könnyebb és szebb és végül is boldogabb az élet, mint az anyukák által elkényeztetett, szeszélyes makrancosokkal és hisztérikákkal! Ilyen gyermekből lehet „vállalni” négyet sőt akár ötöt is (Mint Orbán Viktorék!), miközben az anyukák élvezet és kényelem-centrikus (Hogy ő az ő gyermekének a legjobbat adja!) gondozása mellett növekvő gyermekből „egy is őrület”, ahogy Dési Zsuzsa nevű misztikus családterapeuta fogalmazott nekünk egy Bálványosi életmódtáborban. ( Jön, hogy megfutamodjak, amikor ilyen leveleket kapok, vagy a tévében ilyen nyilatkozatokat hallok, hogy: „Jaj kérem, az én gyermekem egy energia-bomba, huszonnégy órás gyermek!” – Mintha az enyémek nem lennének éppen olyan energia-dúsak és egészségesek, mint az ő egykéje!)
Szóval, az apai felelősségtől nem félni kellene a nőknek, hanem azt igényelni és nem csak az adoniszokat és a „jól simogató”, vagy az egyszeri alkalommal öt, vagy hat orgazmust produkáló, esetleg más női érzéki szükségleteket kielégítő férfiakat kellene keresniük a nőknek, hanem a helytálló és a következetességre és számontartásra és számonkérésre is képes férfi-apákat! Mert mondom: manapság, az egyre inkább csak az anyák és nagyanyák által nevelt fiatal férfiak körében sem létezik ez az igény, ez az apa-képzet, aminek egyáltalán nem negatív az eredeti alapja, sőt: ez kellene legyen a boldog családi élet záloga. Mert kérdem én, mihez kezd a két, vagy három (kényeztetett, tehát önkényeskedő) gyermekes anya a különösen jól simogatni tudó, de a gyermekére erélyesen rá szólni, azt hathatósan megfenyíteni képtelen férjével, amikor ő éppen simogattatni szeretné magát vele, vagy éppenséggel szeretkezni akar, de nem lehet, mivel a gyermekek „szabadon” és bármikor bejárnak a hálószobájukba, sőt: éjszaka is az anyucival, vagy az apucival akarnak aludni?
Persze, a Szaturnusz nem csak ennyi, hanem elsősorban maximális felelősségvállalás, nem csak azért, amit teszek, hanem azért is amit érzek (Igen is, még azért is felelősek vagyunk hölgyeim, tessék megnézni a családon kívüli érzékiségével szabadon játszadozó Emőke történetét!) és gondolok. Fentebb szó volt arról, hogy a pozitívan fényszögelt Szaturnuszom együtt áll az otthon és a család és a szülőfölt sors-házának a csúcsán a negatívan fényszögelt Vénuszommal. És persze, arról is, hogy a teljesen negatív Mérleg-Marsom együtt áll a Mérleg- Lilithemmel. Ez pediglen a 3O éves korában szűzen az apámhoz férjhez menő anyámnak a minimum 12 éven át keményen elfojtott érzékiségének a következménye! Hát nem azt sugallta-e mindez nekem, amikor Emőkének még csak szeretkező – szeretőként udvaroltam, hogy viselkedjek vele szemben un. lepedőakrobataként, hogy ne figyeljek az érzéseimre és ne viselkedjek szexuális aktusaink közben természetesen, hanem, a bőséges szexuális tapasztalataimat felhasználva, produkáljak neki minél nagyobb orgazmusokat! És persze, ezt sem öncélúan, hogy mutassam meg, hogy mekkora Jani vagyok, hiszen ehhez neki akkor minimális (kamaszkorban megesett, anyai balfogás következtében megtörtént „baleset” szintjén létrejött tapasztalatok) összehasonlítási alapja sem volt, hanem csak azért, hogy ezt a nagy darab, szép fiatal nőt ez által magamhoz kössem. Persze, ezt a karmámhoz teljesen illő, stupid törekvésemet, később elfelejtettem, de amikor ezredszerre kérdeztem meg magamtól, hogy miért, mivel érdemeltem ki az Emő több rendbeli szerelmi és szexuális csalását és árulását, hát végül rá jöttem, hogy pont ezzel! – Többek között persze. – Óriási lecke a Vénusszal együtt álló Szaturnuszom által jelzett, apai felelősségtudatom számára, arra vonatkozóan, hogy a lányainknak értelmesen, komolyan és lehetőleg hitelesen elmagyarázzam: nagyon vigyázzanak az érzéki vágyaik kiélési „szükségleteire”, mivel a hatás – visszahatás törvénye egyáltalán nem kegyelmez. Sőt, hogy a kegyelem kifejezés, így metafizikai háttér nélkül alkalmazva, akár a sors-kegyetlenséghez is elvezet. Senki személyiségét, személyi tudatát nem szabad az érzékiségén keresztül befolyásolni. Nem kell ahhoz különösebb asztrológiai szakértelem, hogy mind az Etelka, de főként a Turula, és még a Réka horoszkópjából is kiolvassuk, hogy az anyjuknak a fogantatásuk idején átélt romantikus szabad-szerelmi gerjedelmei által létrehozott karma-gócaik következtében, amennyiben nem kapnak ezek a lányok megfelelő irányítást és felvilágosítást, micsoda „megható” és ellenállhatatlan misztikus művésznők, bocsánat: kultúr-kurvák lennének! Nem véletlenül ennyire csalánkiütéses Turula – de kisebb mértékben Réka is! – a csokoládétól és más, olcsó érzéki örömöket produkálni hivatott cukrász-terméktől!
Hát ez az én Szaturnuszi keresztem (felelősségem): nem csak a saját személyemben, de a jövendő kamasz lány-gyermekeim erkölcsi tudatába is beépíteni azt, hogy a negatív Vénuszi késztetéseik, soha ne árnyékolják el a magukkal és a jövendő partnereikkel szembeni felelősség-tudatukat! Vagyis, hogy olyan fiúkkal, vagy fiatal férfiakkal, akikben legalább csírájában sincs meg az apai felelősségtudat, szóba se álljanak. És ezt annak ellenére, hogy bizonyára a léha legények irányába taszigálja majd őket a Lilithjeik által jelzett romantikus gerjedelem, bocsánat: a szentséges nagy szerelem.
2O1O augusztus 15. – Két éve annak, hogy az első sorban az anyám irányából jövő rettenetes női – És férfi!...- ellenállások árán nehezen megszerzett apai - Szaturnuszi szellemiségemet hagytam az akkoriban még nem egészen megtisztított Vénuszi szellemiségemmel együtt hatni. – Hiába na, több ízben leírtam már, hogy amennyiben Karmikus pont, vagy teljesen negatívan fényszögelt bolygó kerül a 4. ház csúcsával, vagyis az Ég Alja (Imnum Coeli) pontjával együttállásba, akkor az együttállás által jelzett szellemiség, harmadik karmikus pontként működik! Ezen a dátumon ugyanis, végre ki hozta a táborba a nála levő két kislányunkat Emő, de a tóban való közös fürdés közben azt észleltem, hogy egyértelműen és határozottan nem úgy viselkedik, mint válófélben levő nő, hanem ennek az ellenezőjeképpen, tehát úgy mintha éppen akkor lettünk volna egymásba szerelmesek. Úgy beszélgetett velem, hogy a víz alatt közben összeért a testünk, majd játékból teljesen nekem dőlt, mintha elcsúszott volna, úgy, hogy a vízbefulladástól való „mentésképpen” kénytelen voltam ott, ahol éppen értem megragadni és így talpra állítani, majd, amikor végre felfogtam ezt az egyértelmű testbeszédet, kiparancsoltam a vízből a gyermekeket és el küldtem törülközni, hogy közelebbről és egyértelműen megtapasztalhassam: csakugyan az-e a helyzet az addig ellenségemként viselkedő Emővel, aminek világosan érzékelem és látom? Hát az volt a helyzet! – Szorsan magamhoz öleltem és ő hagyta, előbb a nyakát puszilni kezdtem, majd a száját is megcsókoltam és ő hagyta. Lévén, késő délután, amikor taxival a táborba kijöttek, már javában esteledett, amikor ezt a pálfordulatát egyértelműen tudomásul vettem, ezért ágyneműt és éjszakai ruhát kerítettem gyorsan a kislányoknak és beparancsoltam a testvéreik mellé a sátor „gyermek-fülkéjébe”, annak érdekében, hogy a családi sátrunk másik fülkéjében, az édesanyjukkal be fejezhessem azt, amit a tóban való fürdés címen, egyértelműen ő kezdeményezett. Másnap, mint nagyon távoli lehetőségről, óvatosan, kezdtünk tárgyalni a család újraegyesítési lehetőségéről, ami úgy kezdődött, hogy Emő bevallotta, hogy nagy lelki és sorsválságba keverte magát és rá jött, hogy ebből a válságból az én segítségem nélkül nem tud kijönni. Máig nem tudom magammal tisztázni, hogy az akkor minden velem szemben elkövetett korábbi gaztette ellenére, vele szemben még mindig érzett erős szexuális vonzódásom (Netalán tán szerelmem?) volt-e az erősebb eleme és alapja annak, hogy én ezt az általa akkor igényelt segítséget úgy fogtam fel, hogy azt csakis egy család újraegyesítés keretén tudnám megadni, vagy annak a lehetősége, hogy a kicsiket is újból az apai figyelmem és gondoskodásom (És miért nem: mágikus erejű felelősségem) hatáskörén belül tudhatom majd? – Tény, hogy végül is, az Emőnek a minden ide vonatkozó kételye ellenére, én ezt az, egész családnak a mihamarabbi újra egyesülési útját láttam járhatónak és erről a lehetőségről beszélgettem vele a következő hétvégeken is, holott az anyjának a kemény „szellemi” befolyása alatt álló Emő akkor még tele volt mindenféle kétséggel, és visszatartással és az asztrológiával, mint olyan polgári foglalkozással (Ne adj isten: hivatással!) szembeni kételyekkel, amelyre családi jövőt lehetne alapítani. Mondom, nem tudom, hogy az akkor még iránta érzett erős szexuális (Netalán szerelmi) vonzerő volt-e az erősebb bennem, vagy az a szintén erős vágy, hogy a kisebb testvéreket is a magam körében és fennhatósága alatt tudjam mihamarabb, vezetetett-e oda, hogy ne elégedjek meg azzal a szabad és végeredményben nagyon kényelmes helyzettel, hogy Emő minden hét végén el jött a két kicsivel hozzánk és a nagy beszélgetések és vitatkozások közben jókat szeretkeztünk is, hanem úgy irányítottam a társalgásokat és meggyőztem őt arról, hogy a leg jobb dolog, amit tehetünk, mind az ő érdekében, mind a gyermekek érdekében (És ez a felvetés reális volt, mivel azok, a sok hányattatás és zavaros és ellentmondásos gondozás - nevelés után, kezdtek egyre betegebbé válni, úgy hogy végül már három napig kellett Turulával együtt is aludnom, hogy egy tüdőgyulladás - gyanús hűlésből, amely hatására úgy köhögött, mint egy szamárköhögéses felnőtt férfi!) az lesz, ha vissza költőzik a gyermekekkel együtt hozzánk? Ma teljesen világos, hogy mennyire rosszul és elhamarkodottan döntöttem és befolyásoltam őt is, holott, még akkor is, ha ő akart volna minden áron vissza költőzni, még akkor is igen kemény feltételeket kellett volna szabjak ennek a „végleges és teljes” kibékülést követő újra egybekelésnek. Pl. azt, hogy meséljen el mindent őszintén, hogy mit miért tett, és mely tettét bánta meg és melyiket nem, és miért? És főként azt, hogy mondja el teljes mélységében, a töviről a hegyéig az anyja szerepét az egész hozzá való költőzésben, mivel ma is egészen biztos vagyok abban, hogy ez minimum a Réka foganásáig, ha nem a Turula, vagy éppenséggel a z Etelka foganásáig nyúlik vissza az időben, és abban is egészen biztos vagyok, hogy az első szava nem az volt, amikor Emő elmesélte neki a határtalan szerelmét az amerikai Kokós guru iránt, hogy: „Azonnal vess véget ennek az irreális disznóságnak”, hanem az, hogy „El sem tudod képzelni, hogy mennyire megértelek, gyere, költőzz le nyugodtan hozzám, innen majd nyugodtan és szabadon tarthatod a kapcsolatot azzal a szép fiatalemberrel, akit te megérdemelsz.” Szóval, sem a Lezidon-ügy, sem az anuka szerepe nem volt tisztázva a vissza költőzés előtt és persze, a megfelelő elhatárolódások (Szaturnusz), sem voltak megtéve, hanem mindent úgy folytattunk, hogy közben majd ezek is letisztázódnak. Igaz, meg kértem egyszer, hogy mennyenek le Medárdával együtt az anyjához, miközben én itthon maradtam a három kicsivel, azért, hogy tisztázza vele, hogy miért akar az ők eredeti tervével szemben, a családhoz vissza jönni és hogy nyerje el annak az ünnepélyes ígéretét, hogy többet nem fog az ő dolgába bele szólni, de az Emő elmondásából kivéve, végül anélkül jöttek haza, hogy valamiféle érdemleges beszélgetést az anyjával ebben a témában folytatott volna. (Figyelem: Hold által támadott Vénusz az én horoszkópomban!) És én ennek ellenére is, azt kértem tőle, hogy költőzzenek vissza. Hát persze, ha annyira akartam az egyre betegesebb kicsiket a gondnokságom alá vissza vonni! Szóval, lehet, hogy ez a részemről jövő erőltetett család újraegyesítés, életemnek egy másik nagy „Másképpen kellett volna tennem” jellegű „bosszantó” emléke marad, mert ha úgy is oda kerültünk, hogy Emő megint szerelmes lett és megint kiakadt egy másik, primitív misztikus élménytől, sokkal jobb lett volna, egyből a válás tudatban maradni, mit így, hogy most aztán tényleg semmi panasza nem lehetett, és mégis azzal az ordénáré hazugsággal állt elő ország világ előtt, hogy én durva voltam hozza és elnyomtam a személyi fejlődési törekvéseit. Szóval, másodjára, miután megírta az ide vonatkozó, de szó, ami szó, túlságosan el elméletezett vallomásait és a családi egység és az egység érdekében meghozandó áldozatok szükségéről szóló metafizikai tanulmányait, már sokkal jobban megviselt az árulás és az igazságtalanság, mint az első alkalommal. És tulajdonképpen csak ma nyertem el azt a lelki nyugalmamat, aminek a megvalósulása felé elég szépen és határozottan haladtam két évvel ezelőtt.
- De a volna, nincs, nem létezik, és éppen ez a lényege! Ami van viszont, az az, hogy teljesen biztos vagyok ma abban, hogy a szaturnuszi felelősségemet és határozottságomat, illetve elhatárolódási és probléma és lényeg-különválasztási képességemet, nem hagyom még csak össze vegyülni sem, nem hogy megzavarni, a remélhetőleg mára teljesen megtisztított Vénuszi érzéki vágyaim által!
A férfinak a természeti tapasztalataival egyesülő hosszú távú következményekben előre gondolkozni képes, utódokkal és az egész családdal szembeni felelősségtudata, az ahhoz kapcsolódó következetessége és a pillanatnyi helyzeteken túl látni képes elvonatkoztatási képessége és az érzelmi gyengeségeken és zavarokon át látni képes szellemi intelligenciája, éppen olyan fontos „szerve” mint a nőnek a méhe, a petefészke és a mellei, ami nélkül nem érdemes családot alapítani, mert az ilyen hiányos családalapítás semmiféle pozitív eredményhez nem vezet. A férfinek mindössze a női örömöket és élvezeteket szerezni tudó képességeire alapozott és a apai felelősségérzet hiányával alapított család eleve bukásra van ítélve. Ettől a láthatatlan „férfi szervtől” nem félni kell, és arra nem féltékenykedni kell és ezzel szemben nem versengeni és hadakozni kell a magát és jövendő gyermekeit biztonságban tudni kívánó nőnek, hanem azt igen is igényelni és annak a kifejlődését és minél nagyobb mértékű kibontakozását, szerető biztatással elősegíteni. Persze, szó sem lehet arról, hogy a tűz-karmával, valamint a Bak és a Rák karmával rendelkező nők ezt amit itt leírtam egyáltalán meg is értsék, nem hogy ezzel még egyet is értenének, akár több évtizedes kudarcok után is. Lám csak hova süllyedt a Rák karmával rendelkező Kozma Emőke, a „párjában levő apától való félelmében”: A Turuláért folyó perünk második válasz-keresetében is azt írja, hogy szó sem volt arról, hogy ő megtagadta volna a két hozzá ítélt kislányunknak a láthatását, illetve, hogy több ízben is elzárta őket nem csak előlem, hanem az én gondozásomban levő nagyobb testvéreik elől is, hanem – és most tessék nagyon megfogózni! – azzal volt a probléma, hogy amikor én hozzuk vittem Medárdáékat kölcsönös láthatásra, akkor minden áron, ott akartam maradni „az ő szüleinek a házában”, és feltétlenül együtt akartam tölteni az egész láthatási időt (Bizonyára ott is akartam aludni tehát a k. mint kedves volt anyósoméknál...) az ő „szüleivel”. És ebben nem is az a szomorú, hogy az én gyermekeim édesanyja, aki tíz éven át volt az én „hites” feleségem, ilyen gyalázatosan képes hazudni – hiszen én ilyen lóugrásos rébuszokban „társalgó” irracionális nőkkel és alkoholista tolvajokkal esetleg akkor állhatnék szóba, hogyha nem tudnám előre, hogy kiről is van szó és telefonon való bejelentkezés alapján, horoszkópértelmezésre jelentkezve, fizetnének nekem – hanem az, hogy egy olyan embert, aki kilenc hónappal korábban még széket vágott hozza az alkoholtól elbódult tudatában, és másnap kizárta az anyja házának a kapuján kívül, amikor ő a gyermekeket vitte „haza” az óvodából, miképpen képes az apjának (szülőjének) nevezni? Hiszen az ő édesapja egy tisztességes, korrekt és gerinces ember, akinek vizet sem vihet ez a józanul hányingerkeltően mászolygó, részegen meg nőkkel verekedő pojáca, akit az Emő anyja éppen, hogy azért tűr meg maga mellett, mert teljességgel hiányzik belőle minden férfiúi erély és amikor józan, a szeszélyes falusi tanítónő egyetlen szavára kettőt ugrik a lelkem.
Persze, azt is tudom, hogy ezt a röhejesen ostoba védekező állítást, amit nincs az a józan ember, aki elhinné, nem egyedül találta ki a „Te rám kell hallgass Emőke, mert nem vagy a Szilárd lánya, hanem az enyém” szerű intésekre borjúként bólogató volt- feleségem. Ehhez a ravaszsághoz még kellett a drágán megfizetett ügyvédje patinás bírósági és törvényszéki tapasztalata is, vagyis annak az embernek a furmányos agya, akit a kollégái is titokban „a patkánynak” neveznek. És ezzel elérkeztünk a 2O1O es év Oroszlán havai tapasztalataimnak a fő motívumához. Ugyanez az ügyvédet fogadta meg a volt apósom, az első feleségem édesapja is. Tehát „a patkány” ugyanígy játszotta el ugyanezt a több lakás-históriás játékot, és ez által az egyébként óvodás szinten is átlátható ügyvédi trükkje által, az Ikrek havában született, Magyarországra rabolt fiamat végül is, az anyjának ítéltette. És ezt úgy, hogy az akkori Önkormányzati hivatal Szociális osztályának a „dolgozó női”, nem tudni, hogy miért (Dehogy nem tudni: a volt apósom által hűségesen leszállított ajándékokért!), azt írták a Csíki Bíróságnak küldött ajánlásukban, hogy Zalárd Magyarországon sokkal jobb lakás-körülmények között élhet, mint az én Csíkszeredai lakásomban. (Mellékesen: később a tudomásomra jutott, hogy az itthonról való elrablása után és a Magyarosrzági meghonosítása közben, a gyermeket pszichológushoz kellett vinni és a tanulmányi eredményei is nagyon vissza estek. Hogy évekkel később mindez jóra fordult, és a nevelő-apja segítségével gyermek megtalálta a lelki egyensúlyát és ismét olyan jó tanulóvá vált, mint amilyennek én elindítottam itthon, az más kérdés. De az, hogy az elrablás és az erőszakos „átültetés” nem szolgálta a javát sem akkor, sem a jövőben, mivel teljesen megtagadott engem és ez nem elég, de szarházi - cinikusan beszélt velem és magas lóról kezelt, akárcsak a nagyapja, és a testvéreit még egyáltalán nem ismeri, az biztos. Vagyis: ennek a fiatalembernek, akit én hat és hét éves korában, kiszedtem az abszolút szellemi gügyeségéből és hét éves szinten maximálisan önállósítottam és öntudatossá tettem, most gőze nincs a Szaturnuszi szellemiséghez, és mivel az Ikrek napja a 8. házban áll, egészen biztos, hogy épen úgy irritálja minden, ami a gyökeres spirituális átváltozást igényli tőle, mint Kozma Emőkét.)
Tudjuk, hogy az ázsiai asztrológiának a Patkány éve által megtestesített archetípusa, erős analógiákkal kapcsolódik a Kaldeus-európai asztrológia Ikrek havának az archetípusához. Nos, Turulának - Akiért most folyik a per, tehát a hazug gyakorlati és ugyanakkor a részemről remélhetőleg tisztességes spirituális harc is – a Lilithje, a Vénusszal és a Marssal együtt, az Ikrekben áll! De neki semmi esetre sem szabad a Zalárd spirituális sorsára jutnia, mivel az ő megfoganásáért és megszületéséért én rengeteget imádkoztam és rengeteg hosszú estét töltöttem az elaltatásával, a gondozásával. És azért is, mert a Sárkányfarka (A teljesen negatív Holdjával...) a Skorpióban, a Szaturnusza a Rákban és az Ascendense a Bakban áll!
Talán mondanom sem kell és egyáltalán nincs arra szükség, hogy arról értekezzek itt, hogy amennyiben a múlt században élt és a ma élő emberiség férfi tagjainak bár csak egy negyedét is (fiú-gyermekeit) a felelősségteljes apai szellemiségre rá vezették volna, vagy arról nem is merek álmodni, hogy esetleg rendszeres pedagógiai és tanügyi programokkal rá nevelték volna (A mai tanároknak – tanárnőknek messze eszébe sem jutna már ilyesmi!), bele értve ide nem csak azokat a férfiakat, akikből politikusok, hanem azokat is akikből tudósok – technológusok, közgazdászok lettek, akkor ma nem kellene, nem csak az emberiségnek, de a föld élő világának is szembe néznie az immár bármely pillanatban berobbanni képes ökológiai katasztrófa nagyon is valóságos rém-képével. Amennyiben tehát a fiuknak – jövendő férfiaknak az egy negyedének legalább, nem csak a tudomány és a technika eszközeivel elérhető magas hozamú termelés-csikarási lehetőségeket tanították volna meg az egyetemeken és a technikumokban, és amennyiben nem csak a hatáskeltő – hatásvadászó Lilith- művészetet tanították volna meg a művészeti akadémiákon, amennyiben nem csak a meggazdagodási lehetőségről, a vastag gazdasági bevételi lehetőségek eléréséről, a kassza-sikerről szólna majdnem (Tisztelet az egy százalékos kivételnek!) minden gazdasági – tudományos és művészi cselekvés. Amennyiben a modern férfi ideálképe tehát a gondoskodó, hosszú távú következményekben gondolkozni képes és magát és cselekvéseit is ehhez az előre látási képességéhez igazító, sőt: még a családtagjait is szigorúan a negatív következmények elkerüléséhez alkalmazkodni okító, tehát a felelős életvitel folyatását a feleségétől és a gyermekeitől is megkövetelő apai képzet lenne. És amennyiben a modern és a posztmodern férfi ideál nem az érzéki élveszetek srófolási képessége mellett, a luxus-életet biztosító, nagy gazdasági jövedelemmel, vagy korábban általa, vagy a szülei által megszerzett vagyonnal rendelkező Adonisz, bocsánat: playboj lenne, akkor másképpen nézne ma ki a világ és nem sopánkodna és nem betegítené magát az emberiség ötven százaléka a világgazdasági krízis miatt. – De hol van az, az akárcsak idealista fiatal lány-csoport, vagy az élettapasztalatai következtében a fentiekre magától rá jövő érett nő is, aki ilyen, mértéktartó és óvatos férfit szeretne és keresne magának? – Legyünk komolyak...
És mivel nem, hogy egyetlen jövendő feleség sem szeretne öt átvilágítani képes, vagyis az ő rejtett lelki világába és titkos vágy-tömegébe belátni képes apa-típusú férjet magának, de egyetlen anya sem szeretne a minden téren kikeres fiatalember helyett, ilyen, felelősségteljes apa-típusú felnőtt férfit nevelni (Hanem csakis világi – gazdasági sikereset, mindig külső-győzedelmeset!) - és e mögött viszont, az a tudattalan női vágy is ott van, hogy ő uralkodjék, ha nem nyíltan akkor titokban és háttérből és árnyékban mind az élettárs, mind a férj, mind a felnőtt fia fölött - de mivel minden férfi azért mégsem lehet sikeres, főként, most, hogy a természet beadta a kulcsot és a világ-gazdasági csődök egymást érik, az asztrológusnak néha jön, hogy sírjon, amikor látja ennek a senki hasznára nem váló, férfi-leszerelő és felelős-férfiasság elutasító, mély-tudati és ösztöni női árnyék-törekvésnek a siralmas eredményeit és a következményeit. Kezdve attól, hogy ez a gondoskodás álcája alá rejtett női uralkodási ösztön, amely az anyai ösztönt váltotta fel az emancipáció és a feminizmus előre törésével, azt eredményezte, hogy a mai nők, általában maximum velük egy idős, de lehetőleg fiatalabb, sőt: sokkal fiatalabb férfit választanak és azokkal kötnek előbb csak óvatos élettársi és ritka esetben esetleg házastársi viszonyt is. A természetes eredmény: maximum egy – két gyermek és az is csak sok év együttélés után (Ha még megfogan a magzat egyáltalán), és az esetek nagy többségében amint a gyermekek elérik az iskolás kort: válás, család-bontás. Sőt: e jelenségnek a vastagja az, amikor a férfi fölötti rejtett uralkodási – a férfival való titkos versengési ösztön, egyenesen oda vezet, hogy az anyukájuk által már gyermek- és kamaszkorában leszerelt és férfi-tehetetlenségében alkoholistává, vagy egyenesen drogossá tett, vagy más hiányossággal, de főként akarat-gyengeséggel rendelkező férfit „akarnak megmenteni” (Értsd alatta: a maguk számára boldogság-idéző robotnak átnevelni), úgy, hogy férjhez mennek hozza, sőt: még egy – két gyermeket is szülnek, „neki” és csodálkoznak, hogy ettől, mármint attól a rettenetesen sok jó dolognak, amit rejtett irányítási és férfi-legyőzési vágyukban adnak neki, az nem gyógyul ki az alkoholizmusából, vagy más lelki nyavalyájából. Mindegy, inkább legyen a férfi-partner tejfölös szájú, éretlen kamasz, vagy az élet dolgaiban minél tapasztalatlanabb fiatalember, személyi- vagy más függő, alkoholista, drogos, idegbajos, vagy személyiség-problémás, csak őket átvilágítani képes és tőlük felelősséget igénylő, egészséges és következetes, akaraterős és helytálló apa-típusú férfi ne legyen, mert az aztán rémesen idegesítő egy párkapcsolati állapot a mai nők számára ! - Holott a legtöbb nőnek éppen ez, a megtermékenyítő és a tényleges (spirituális és természetes) felelősségérzete kifejlődési lehetőségét felmutató, majd azt tőle következetesen igénylő férfival való termékeny együttélés jelentené az utat az igazi boldogság, és az egészséges, normális és természetesen viselkedő gyermekeiben is kiteljesedett élet felé. A megváltás felé.
Nem csak spirituális, hanem egyszerű kulturális antropológiai tény is ma már, hogy az embernek a majmok közül való kifejlődése – kiugrása - azzal kezdődött, hogy az apa-egyedek el kezdtek a saját utódaikkal szembe figyelmesebben viselkedni, majd el kezdtek azokkal tudatosan foglalkozni, azokat nem csak gondozgatták, hanem nevelgették is. Tulajdonképpen egy igen beszédes grafikont is ki lehetne állítani arról, hogy az ember spirituális fejlődése micsoda ugrásszerű változáson ment keresztül, és mekkora mértékű fejlődésbe kezdett, annak a függvényében, hogy az apák egyre intenzívebben kezdtek foglalkozni a gyermekeikkel és azon kezdtek gondolkozni, hogy mit tudnak azok számára hátra hagyni örökségül, el egészen az utódlási és örökösödési kérdésekig. Persze, ez még csak primitív formája volt a felelősségnek, de nézzük meg ma, a nem egészen hétmilliárd emberből, vagyis a három milliárd férfinak körülbelül megfelelő másfél milliárd apából, a hányat érdekel az, hogy milyen természeti környezetet hagy hátra a gyermekeinek, unokáinknak? Hiszen környezetvédelemmel egészen komolyan és abszolút hivatásszerűen ma, nagyjából inkább a gyermektelen értelmiségiek (nők és férfiak) foglalkoznak. A többi csak politikai szemforgatás, ami mögött még nagyobb bedobással folyik a gazdasági célú természet-szipolyozás. Hiszen hogyan gondolhatná komolyan a természetvédelmet az a szülő, aki végső soron mégis csak úgy látja, ha a létük fenntartása érdekében gyermekeit sikerszerzésre, sikerességre, vagyis, végső soron, akár a lelkiismeretük elnyomása árán is, de zsákmányolásra „kénytelen” tanítani, de legalább is hagyja, hogy a közvetlen, vagy a média-környezete ezt a morált ültesse el bennük?
Szóval, a női emancipációra kétség kívül óriási szükség volt, hiszen az ember maga férfiből és nőből tevődik össze és ezért nem is lehetett abban maradni, hogy a nők ne juthassanak a tudományos információhoz és ne képezhessék magukat épen akkora mértékben mint a férfiak, hogy ne legyenek azokkal egyenjogúak az élet minden területén és ne lehessenek a férfiakat lényegileg és minél tökéletesebben tükröző, egyenrangú partnereik a férjeiknek, élettársaiknak. De azt is kell látni, hogy ez a spirituálisan átvilágítatlan és értelmezetlen változás, ugyanakkor akkora zavart is hozott magával, hogy az emberiség java, ma – a zabolátlan és teljesen irracionális fogamzásgátlás következtében létrejött magzatfoganási képtelenségnek a lombikbébi-programokkal és a klóónozással való pótlása amellett, azzal foglalkozik, hogy a hím egyedeinek a szellemiségéből minél nagyobb mértékben és lehetőleg minél hamarabb kiirtsa azt, ami oly nehezen alakult ki, több millió éves fejlődésünk során.
És e kettős sterilizálási tudományos törekvés (A nőket a méhükön és a petefészkükön keresztül sterilizálják a nagy tudású orvosok, a fiúkat és a férfiakat a lelkükön keresztül a feminizmus eszméit titokban dédelgető anyukák és feleségek.) következtében létrejövő tudományos őrültségnek a csúcsa az, amit a Hírtv-nek nyilatkozó egyik pedagógus – professzor nyilatkozott egy pedagógiai erkölcsi kérdéseket feszegető tudományos konferencia fő előadójaként. Köztudott úgy-e, hogy a magyarság párját ritkítóan sorvad, olyannyira, hogy nem csak az a kérdés tevődik fel, hogy ki tartja majd el a jövőben a gyermekeket és a nyugdíjasokat, hanem az is, hogy az egyre kevesebb gyermeklétszámú iskolákból el kell bocsátani az emígy fölöslegessé vált tanárokat. Igen ám, de arra senki nem gondol, hogy – akárcsak más, a magyarnál sokkal gazdagabb európai nemzetek esetében - egyáltalán nem gazdasági oka van a magyarság sorvadásának, mivel a magyarnál sokkal szegényebb, de a nemzeti öntudattal, illetve a természettel és az Isteni törvényekkel jobb kapcsolatban álló népek – nemzetiségek még szaporodtak és szaporodnak ma is körülötte és benne, hanem egyrészt egyszerű önzési oka, másrészt, ama, az ember spirituális küldetését és annak megfelelő struktúráját teljesen figyelmen kívül hagyó, agyon pszichologizált humanista – liberális törvényeknek és civilizációs elvárásoknak köszönhetően, hogy a gyermekeket nem szabad testi fenyítésben részesíteni. Ennél fogva ugyanis, a szerencsétlen gyermekek, akik spirituális meghatározottságuk miatt, elsősorban a testükön keresztül tanulnak (hét éves korukig mindenképpen, de még jóval azután is, el egészen 14 éves korukig!) gőzük nincs, hogy miért kérik azt tőlük a szüleik és a felnőttek általában, hogy ne legyenek agresszívek, szeszélyesek, hisztériások, követelőzők, stb. és nyomhatják beléjük a nagy humánus pszichológiai dumát és alkalmazhatják a kutya- és általában az állat –idomításokból és probléma-megoldási kísérletekből át alkalmazott pszichológiai cseleket, mert ahhoz, hogy azt, amit egyetlen időben és térben jól elhelyezett és nagy szülői szeretettel (felelősséggel) lekent poffal azonnal megtanulnak (meg tanulnának...), ahhoz ma, minimum egy pár hónapos idegrendszer-terhelő lelki-dumálás és pszichológiai cselezés szükséges. Persze, hogy a meghatónak ugyan megható, de eredményeiben katasztrofális tudományos-liberális módon hisztissé és kibírhatatlan természetűvé nevelt gyermekből „egy is őrület”, ilyenből, normális életet élni akaró személyek számára, még kettőt vállalni is késsz mazochizmus! Szóval, e négy gyermekes, de spirituális élet folytatására igényt tartó, szülői tapasztalatomból eredő radikális megállapításom miatt lehet engem támadni, de bárki el jöhet és megnézhetné pl. azt, hogy most is nyugodtan pötyögtetem már két órája e sorokat egy tóparti víkendházban, miközben a 6, 8, és 12 éves lányaink kint vannak valahol a kemping valamely részében és csak néha hallik el hozzám egy - egy foszlánya a beszélgetéseiknek, miközben egészen biztos vagyok abban, hogy semmi bajuk nem esik, illetve semmi bajt nem okoznak egymásnak, és nem is kell tízpercenként kirohannom, hogy őket az egymás torkáról le szedjem, vagy az egymás elleni, vagy egyszerűen a sors elleni agresszivitásukból eredő hisztijükből, vagy kétségbeesésükből eredő agresszivitásukról leszereljem.
Szóval, könnyű megható humánus elméleteket meghirdetni és azokat a katasztrofális következményeik ellenére is fenntartani, de rettenetesen nehéz azok téves és hibás mivoltát belátni, a végzetes következményeikkel számolni és a káros következmények megszüntetése érdekében az Istentelen humanista – liberális erkölcsi elvekkel felhagyni. Hiszen ezer és millió könyvtárnyi akadémiai – pszichológiai, filozófiai, pedagógiai, gyermekpszichológiai, szociológiai, stb. - disszertációkat írtak a világméretű hülyeség fontosságáról (Mármint a gyermekek testi fenyítésben való részesítésének az elitélendő voltáról) kérem! De mi hagyjuk a szerencsétlenségről való lemondás okainak a firtatását és maradjunk azzal a ténnyel, hogy a gyermekek testi fenyítésben való részesítése szigorú tiltásának a törvényével, nem csak a tanárokat, tanárnőket (Vagyis a pedagógusokat: az apahelyetteseket, az apa- pszeudológiákat) tették fölöslegessé és munkanélkülivé a családszociológiai parlamenti bizottságokban munkálkodó, jóhiszeműen humánus és liberális pedagógus-politikusok, hanem a helyzet oda fajult, hogy ma már középiskolás, sőt: általános iskolás gyermekek is, nem csak, hogy vérlázítón szemtelenkednek, de verekednek is a tanáraikkal az iskolákban. Ezt a tényt nincs amiért ragozni, értelmezni. Ez nem objektív civilizációs kortünet kérem, hanem ez egyenesen ennek a nagyon meghatóan hangzó, de annál katasztrofálisabb következményeket hozó, ma már minden európai országban érvényes tiltó-törvénynek a következménye, miszerint tilos a testi fenyítés bármely fajtájának az alkalmazása akár a szülők, akár a tanárok részéről.
Szóval, kevés a gyermek, sőt: a nagyobb baj, hogy ma már kevés a munkaképes, tehát a termelés-képes középgenerációs korosztályú személyek (A munka- és termelésképes tömegek) száma is Magyarországon, de ugyanakkor az elkényeztetett és önző és szeszélyes és hisztériás egykéket és kétkéket senkinek nem szabad testi fenyítésben részesíteni, aminek következtében, nem hogy a megfelelő gátlás és önkontrol nem alakul ki bennük, de, mivel a jelenséget nem tapasztalták meg lehetőleg több alkalommal is, úgy, hogy egy életre megjegyezzék, a saját testükön, halvány lila gőzük nincs arról, hogy mit érezhet a tanár, amikor egy széket hozzá vágnak, vagy el kezdik a sípcsontját rugódni. Egyszerűen nem képesek felfogni, mert nem rendelkeznek ehhez jóval korábban, szívből és felelősségtudatból eredő apai pofonokban megtestesült megfelelő személyi (testi) tapasztalatokkal azt, hogy miért nem jó a tanárt, vagy bármely felnőttet, vagy gyermeket megütni, vagy azt akárcsak agresszív szavakkal illetni is.
És akkor mivel rukkol elő a humanista pedagógus professzor? – Dehogy azzal, hogy tessék ezt a természet- és Istenellenes, abszolút irracionális törvényt azonnal kiszedni a polgári törvénykönyvből és akkor lesz mindjárt tanítani való gyermek is és azoknak, akiket otthon megfelelően elláttak apai és anyai áldással, majd eszébe nem jut a tanárokat megverni Hanem azzal áll elé kérem szépen ez a tudományos címekkel ellátott értelem, hogy a fölöslegessé vált fizika, matek, földrajz és egyéb tanárokat, képezzék át konfliktusmegoldó pszicho-pedagógussá, ahelyett, hogy elbocsátanák őket, és így tudják majd mind az elbocsátandó tanároknak, mind a még fronton álló, de az elkényeztetett és hülyévé nevelt diákjaik által fenyegetett tanárok helyzetét megoldani! És még az sem jutna eszébe, még csak véletlenül sem, hogy amennyiben ez így folytatódik, hogy amennyiben az apai típusú fegyelmezést tiltó törvény következtében egyre kevesebb a termelőképes magyar, akkor miből fizetik majd a sok, fizika, matematika, földrajz, történelem, stb. tanárból lett „konfliktuskezelő szakembert”?
Ez kérem a humánus – liberális tudományos gondolkozásnak, vagyis a fától az erdőt nem látó emberi hülyeségnek csúcsa. Fontos az, hogy az apát és az apai felelősség-igényló szigort és rend- és fegyelemtartó következetességet, már csak kommandós katonák és állig, mit állig: fejbúbig beöltözött, személytelen rendőrök formájában láthassuk még a civilizált (Isten- és sors ellen védekező) köreinkben!
Tegnapelőtt meglátogatott a Sepsiszentgyörgi barátom, sokat beszélgettünk metafizikáról, sorsról, a személyi horoszkópismeret-értelméről, tapasztalat és elmélet egyeztetéséről, és ezekről még egy filmet is készítettünk a fényképezőgépemmel, amit nemsokára a Yutube-ra is fel fogunk tölteni Violával, ha megérkezik Magyarországról. Búcsúzás előtt elmondta, hogy van egy spiritualitás után érdeklődő, de a három gyermekére sokat panaszkodó fiatal kismama ismerőse, barátnője, akit feltétlenül el szeretne hozni ide két hét múlva, annak érdekében, hogy nézze meg: ugyanolyan temperamentumos és egészséges gyermekek mind az övéi, tudnak folyamatosan normálisak és abszolút „kibírhatók”, sőt: kedvesek és jóérzésűek, de ami a legfontosabb: nem hisztisek és nem duzzogók és nem követelőzők lenni. És hogy tőlem hallja meg: mindössze következetes és természetes (tradicionális) nevelés kérdése az egész. Nyár elején szintén volt egy házaspár velünk, akiket nem is a nyolc éves fiúk, hanem a hat éves kislányuk irányított. Ő volt a férfi a családban... És szegények csodálkoztak, hogy miért megy oly döcögve a családi egység és szexuális harmónia megélése, hogy miért kellett a funkciójáról startból leszerelt fiatal férfi –apa, még az alkohol ördögével is sokáig megküzdjön. A kislány és a szülők nagy meglepetésére is, itt, az én hatáskörömben, nem működött az, hogy körülötte forogjon a világ, mert hamar kiszúrtam és a trükkjeit leleplezve éppen, hogy nem óvodás szinten kezdtem csúfolkodni vele, utánozni a bőgéseit, hisztizéseit. A szülőknek meg elmondtam, hogy amennyiben így folytatják, vagy válás, vagy valamelyikük rákosodása lesz hamarosan a vége, nem, hogy spirituális szintű élet. De a Medárdáék iskolájában is több alkalommal is hallottam vissza szülő-társaktól, hogy a gyermekeim milyen jól neveltek, fegyelmezettek, annak ellenére, hogy nyitottak és kedvesek is.
És mégis: „A páromban levő apától félek”, írta a volt feleségem Szabó Linda barátnőnknek, amikor már tudta, hogy szabadjára akarja engedni az ugyancsak közös barátunk, sőt: eredetileg csak az én barátom iránti szerelmi érzelmeit és ennek érdekében el fogja hagyni újból a családot, annak érdekében, hogy az édesanyjától általam – az apa által – és általunk (A gyermekei által sem) nem korlátozva, szabadon írhasson és beszélhessen a fellángolt szerelme alanyával, és ha az majd kikosarazza, akkor a másikkal, az újvidéki volt-légióssal, akibe korábban lett szerelmes, de az arra hivatkozva, hogy Emő az én élettársam és négy közös gyermekünk van, elutasította a szerelmi közeledését. A bosszantó tehát csak az, hogy nem lehet tudni: mennyi volt a rég óta titokban dédelgetett szerelmi vágyak kiélésére, vagyis a szerelmi – szexuális kalandra, a „szabadságra” vágyás rész-súlya a második családrobbantásában, és mennyi a bennem levő apától való félelem? Mert az utóbbinak köszönhetően ő éppen, hogy úgy lehetett négy gyermekes anya, hogy az gyakorlatilag még annyi terhet sem jelentett számára, mint másnak a két, vagy egyenesen az egy gyermekes anyaság. És nem csak azért, mert jó sok részét átvállaltam a gondozásuknak és nevelésüknek, hanem azért is, mert ez a nevelés hathatós volt, aminek következtében, nyugodtan megindulhatott akár egyedül is mind a négy gyermekkel, ha minden áron mennie kellett valahova, és én nem tudtam elkísérni esetleg, mert nagyon foglalt voltam. Ezekkel a gyermekekkel minden boltba nyugodtan be lehet menni, mert semmit nem vernek le semmilyen polcról, nem rakodnak önkényesen és szeszélyesen semmit a kosárba, és nem, hogy nem verik ki a díszhisztériát a pultnál és nem tartanak fenn senkit azért, hogy cukorkát, csokit, fagyit, üdítőt, vagy rágcsit zsaroljanak ki tőlünk, de még csak eszükbe sem jut, hogy mi nem azt vesszük meg számukra, ami nekik éppen a legfontosabb és a legjobb, és minden úgy van jól, ahogy mi tesszük, és hogy bármiféle igénnyel is álljanak elő vásárlás közben.
Szóval, semmi gyakorlati tényező nem indokolta Emőnek ezt, a bennem is nagyon, nagyon nehezen felépülő apától való félelmét. Sőt: a bennem levő apának köszönhetően, más, két, vagy kettőnél több gyermekes anyához képest, ő messze kipihenhette magát, hiszen olyan alkalom is volt, hogy csak délben jött fel a lakásunkba, közvetlenül a mi lakásunk alatt fekvő édesanyám lakásából, ahol egy teljesen külön szobában aludhatott, a családja folyó szükségletei által egyáltalán nem zavarva. Racionális oka tehát ennek a félelemnek egyáltalán nem volt, hanem ez már egy harmadik, ha nem negyedik, vagy ötödik generációs női sorsprogram, amelyben már nem a férfi az ősi ellenség, hanem csupán a benne lappangó, édesapa. És ez természetes is, nem csak azért, mert az ő Szaturnusza, a Merkúrjávval együtt, teljesen negatívan fényszögelve áll a Szűzben és a 9. házában (És ez azért van, mert az édesanyja borzalmasan negatív személynek láthatta a saját édesapját, vagyis az Emő anyai nagyapját, az egész gyermekkorában és eszébe nem jutott azon gondolkozni, hogy az vajon mitől válhatott számára annyira kibírhatatlan személlyé!), hanem azért is, mert a hét idősebb lány testvére által nevelt édesapja abszolút szelíd lelkű, az emberi és főként a gyermeki gyengeségeket megértő és elnéző, maximálisan toleráns férfi, akit éppen, hogy nem a szeme láttára kellett az Emő édesanyja megcsaljon, ahhoz, hogy végre megértse és elfogadja azt, hogy tulajdonképpen kit is vett el feleségül és végül elváljon. - És akkor még csak azt sem tudta ez a szegény jóember, hogy Emő nem tőle származik biológiailag!
De mindegy. A lényeg, hogy ez nem volt az, az átvilágító és a sors-problémákra figyelmező – fegyelmező apa, de ha az is lett volna, az „édesanya” azzal vadította el mellőle a lányát, amikor megsejtette, hogy az inkább az édesapjának tudott férfit választaná, hogy az majd szexuálisan fogja a kamasz lány-gyermeket zaklatni, ha őt választja és vele marad. Ez az amúgy is félbe szakadt szelíd-apa kapcsolata, tehát merőben különbözött attól, amit nálam és tőlem látott. - Három gyermek után már nem lehet ugyanis sokat humánus-szelidkedni és liberális-toleránskodni, már csak azért sem, mert ha az ember nem elég erélyes, a magukhoz való ésszel (Misztikus kifejezéssel: mentális testtel) még nem rendelkező kisgyermekei, kiszúrják az egymás szemét. Legalább is, egészen biztos, hogy a 4. házán a negatív Uránuszával merészebbnél, merészebb ötleteket kieszelő Medárda, aki így is elég őrültséget elkövetett a kishúgaival, amikor őket ritkán magukra hagytuk, biztos, hogy ezt tette volna, merő kíváncsiságból. – Ő egyszerűen nem értette, hogy mit igénylek és követelek tőle, majd amikor megérette is, hiába, mert amikor jöttek a zseniális kísérletező és kivitelező ötletei, teljesen megfeledkezett magáról és az erkölcsi prédikációimról, és nála ilyenkor „ötlet jött - ötlet valósult is meg” azon nyomban. Ha nem kínozta Etelkát annak érdekében, hogy a reakcióit „tudományosan” lemérje, akkor a poló-bluzzát vágta össze a kisollóval apró darabokra, majd jól belevágott a húgának a hajába, majd a sajátjába is. Valósággal bele kellett verjem a frászt, hogy ne kísérletezgessen a kishúgával, de lehetőleg magával sem, hiszen Etelka még úgy ahogy protestálhatott a kellemetlen kísérletek ellen, de a csecsemő Turula teljesen ki volt szolgáltatva a Medárda néha elképesztő örültségeket kieszelő Uránusza által jelzett „szabad” késztetéseinek (Egyébként: anyai örökségének).
Nos kérdem én azt, miképpen oldották volna meg ezt a már-már majdhogynem kétségbeejtő helyzetet a tudós professor Urak? Mert én bevallom őszintén, hogy addig pofozgattam és térdepeltettem a kislányt és addig dumáltam neki, és addig kötözgettem emlékeztető karpereceket a csuklójára, amíg végül, valahogy csak be hatolt és bevésődött a memóriájába, hogy neki egyelőre senkivel és semmivel nem szabad kísérletezgetni. Sőt: addig, amíg végül is megbízható nagyobb testvér vált belőle, akire a kicsiknek a bizonyos mértékű felügyeletét, bizonyos mértékben és ideig-óráig rá lehetett bízni!
De Emő, a néha vérmesen szenvedélyes, és a fiatal kori virtusa által néha el – el ragadott szélsőségesen domináns nagyapából is, már csak azt a gyilkos bűntudata által megszelídített „totyakos vénembert” látta (Ezt a jellemzést rám használta a karácsonyi jókívánságai között, bizonyára hálául, amiért karácsonyi ajándékként megvettem számára a Hamvas Béla Karnevál című regénye mindhárom kötetét!), aki már csak mászolyogni tudott a fiatal rendőr korában elkövetett iszonyú és jóvátétel, vagyis vezeklés nélkül hagyott (Milicista körökben elsumákolt, hivatalosan tehát büntetés nélkül hagyott.) bűnének a terhe alatt: egy éjszakai mulatságból haza felé tartó, felcsíki rendőrökkel (Milicistákkal) teli autóbuszt vezetett a kemény nagyapa fiatal rendőr korában, persze, maga is részegen, amikor karcfalván halálra gázolt egy, az útszélen várakozó 16 éves lányt. Családi legenda volt Emőéknél, hogy volt egy álhatatlan tehenük, amit a nagymama csak úgy tudott megfejni, ha feltette a férjének a simléderes milicista sapkáját. Kemény keze és szíve volt tehát fiatalon a nagyapának, vagyis a halálos baleset okozása előtt, de később ő is megszelídült és teljesen az ellentétévé változott, a lelkiismeret furdalása hatására, ahogy teltek az évek. Emő tehát e férfiből is, vagyis az anyja apjából, csak a bármikor kitörni képesnek látszó, de valójában már évtizedek óta erejét és főképpen akaratát veszített vén papucshőst látta, na és azt, hogy az anyja és a nagyapja állandóan lenézőn nyilatkozik és intrikál az öreg ellen és vége-hossza nincsen szinten becsmérlik a háta mögött.
És itt álljunk meg egy pillanatra. Mivel ez, a (Szaturnuszi!) intézményesen elhallgatott és elkent nagyapai gyermekgázolás motívuma, rengeteg vállalt és főként nem vállalt, hanem elkent és eltitkolt felelősségekről szóló analógiát hoz be a családi képbe. Ugyanis az Emő édesapja is elgázolt egy gyermeket, de úgy, hogy ő tényleg nem volt egyáltalán hibás: a gyermek szaladt egyenesen az autója kerekei alá. Számomra máig nehéz felfogni ennek az embernek a gerincességét és bátorságát, akinek volt lelki ereje a karjaiban a meghalt gyermek hullájával a szülők elé állni! Az én szememben tehát ez az ember egy hős, de Isten őrizzen, hogy nekem valaha is ilyen hőssé kellene válljak. Nem hiszem, hogy lenne annyi lelki erőm mint ennek az egyszerű férfinak! Szóval, a rezonancia és a polaritás törvényei összhatásának ennél szebb illusztrációját keresve sem lehet találni: a Kos szülőktől származó és ugyancsak a Kos jegyében született és a Szaturnusz által uralt Bak jegyében született, Emő édesanyja, egy olyan férfi csapott be és vetette el magát feleségül, aki ha teljesen más körülmények között is és a felszíni materiális logika szerint, tejesen ártatlanul is, de ugyancsak elgázolt egy kamasz kislányt. Mi több: a nagytatának sem véletlenül lett a később gyermeket halálra gázoló nagytata a felesége, mivel a nagymama is, elővette a család hosszú, disznóölő kését az Emőnek akkor még csak a kamaszkor küszöbére lépő kisöccse előtt, amikor megtudta, hogy az unokája szerelmes lett belém és még le is feküdt velem, és azt mondta, hogy azzal fog átdöfni, ha nem hagyok békét az ártatlan unokájának. Az is abszolút világos előttem, aki szintén keresztül ment többször is a Ceausescu diktatúrájában hasonló helyeteken, hogy Ezeket az agresszív, hogy ne mondjam? gyilkos erőket, amelyek alapján a volt anyósom egyszerre felelőtlenül és részegen gyermekgázoló apával és másrészt ha józanul és vétlenül is, de ugyanolyan helyzetbe keveredő férjjel is rendelkezett, mennyire intenzíven átélte és átadta Emőnek, amikor még abban reménykedet, hogy azt magzatként házilag ő el tudja magából „hajtani”. (Később tudtam meg Emőtől, hogy már Medárdával kezdve, mindegyik gyermekünket el akarta vele kapartatni.) És innen már csak egy lépés az Enikő haláláig és addig, hogy az anyja által és a Lezidon iránt érzett szerelme által begerjedt Emő, arról ábrándozott, hogy egy konyhakéssel hátba szúrva el tesz engem az élete útjából.
Persze, egyértelmű és azt én soha nem is tagadtam, hogy az sem véletlen, hogy nekem, akinek a teljesen negatív Marsa a négy irányból is, de főként a Holdja által támadott Lilithjével együtt áll, muszáj volt a gyilkosságra való hajlamokig felsrófolt rejtett agresszióval rendelkező Emőbe szerelmes legyek, szintén a rezonancia törvénye alapján. És azt is nagyon jól tudom, hogy ez a „gyermek-gyilkos” bolygóállásom, végső soron a végbél- és méhrákban meghalt nagyanyámtól származó spirituális örökségemnek a jele, aki nagyapám elmondása szerint, öt magzatot kapartatott el, miután a nagybátyámat megszülte, majd a vallásba menekülve, teljesen el zárkózott a szexuális élet folyatásától és megtagadta nagyapámtól a házastársi szexuális kiegyenlítődés lehetőségét. És figyelem: erre a sorsszerű találkozásra akkor is sor kellett kerüljön, ha én karatezóként akkor már tizenöt éve dolgoztam, még ha nem is teljes tudatossággal a Mars-Lilithem által jelzett agresszivitásom feloldásán és meghaladásán, de asztrológusként igen is, tudatossággal dolgoztam ezen, önismereti és önleplező spirituális naplót írva, már öt éve! Mert egy dolog az, hogy mit képzelünk a nappali éber tudatunkkal magunkról, és egészen más az, ami a tudattalanunkban még mindig titokban és árnyékban „munkálkodik”. – Apropó „Munkálkodjatok, mert a ti Atyátok is munkálkodik a mennyben.” (Jézus). Ez az evangéliumi intelem egyáltalán nem úgy értendő, hogy a gazdasági, gazdagodási őrületetekben, génmutációs technológiákkal szipolyozzátok ki a természetet és még a sziklatömbök szintjén is forgassátok fel és szennyezzétek be a földet, hanem úgy, hogy a karmátoktól való megszabadulás érdekében végezzétek az öntisztító munkátokat. Persze: ahogy az iszlámban sem azt jelenti a dszihád, hogy gyilkoljátok le a nem arab népeket, hanem azt, hogy folytassátok le és végezzétek el a belső szent háborúitokat a lelketekben.
De még van egy motívum, amit a nagytatai részeg gázolás kapcsán, illetve annak az eltitkolása, elkenése és elmaszatolása kapcsán feltétlenül meg kell említenem. És ez a volt anyósomnak a titkolózási mániája (Oroszlán-Szaturnusz a VIII. házban), amit aztán még színesebben és még nagyobb súllyal átadott Emőnek is, illetve annak a meg nem értése, hogy a bűnnek és a véteknek az elrejtése hosszú távon, még nagyobb bajt és galibát okoz, még durvább következményekkel jár, mint a tettnek, vagy más fajta véteknek az azonnali nyílt felvállalása. Most, hogy ezt az apai-nagyapai halálra gázolási históriát meghallottam, jöttem rá, hogy miért ragaszkodott annyira csökönyösen a volt anyósom ahhoz, hogy a fiatal Emő az apjának, vagyis az Emőnek az anyja által többszörösen átvert volt-férjének nehogy meg mondja azt, hogy Emő nem tőle fogant biológiailag. Hát hogy a csudába ne ragaszkodott volna ehhez el egészen addig, hogy még a korházba is beutaltatta magát annak érdekében, hogy a lányát ezzel is meghassa és így, megijesztve, az igazságkimondásától vissza fogja, amikor azt látta végig, hogy az apjának az övénél sokkal nagyobb vétkét elkenik a hivatalosságok és abból semmiféle különösebb galiba nem lesz? Azt tehát, hogy sokkal jobb a köztudatba be nem került vétkeket továbbra is titokban tartani, mert jobb taknyos békében élve tovább uralkodni, mint a vétket felvállalva, attól és az azt okozó karmikus késztetésektől megtisztulni? Emő mesélte a „második házasságunk” alkalmával, hogy az anyjának a másik szavajárása: „Szó köztünk maradjon”.
De térjünk vissza a nagytata hibásan szaturnuszi, előbb veszélyesen agresszív, majd az öregedés és a halál ideje közeledtével a lelkiismeretfurdalás által egyre szánalmasabbá váló, megtört magatartásához. Nos, ettől a férfitől sem tanulhatta meg azt, hogy az igazi apai felelősséggel rendelkező és azzal élni is képes férfitől nem félni kell, mint egy a nők kényelmét és élvezetét elrabló és eltipró, kellemetlen családi tényezőtől, hanem annak örvendeni kell és azzal együtt megkísérelni elérni azt az állapotot, amit Jézus mikor Mennyek Országának, mikor a Királyságnak, mikor a Boldogságnak nevez.
Mert, ha tetszik, ha nem, de hosszú távon nem az a férfi bizonyul majd egyetlen anyává váló nő számára sem értékesnek aki mindamellett, hogy kigyúrt Adonisz külseje mellett még a természetnek a technikai eszközök és a bankrendszer (a hitelezés) segítségével történő kiszipolyozásában jeleskedik, vagyis a minél nagyobb maggazdagodási képességgel rendelkezik, hanem az, akivel hosszú évek és évtizedek múltával is lehet szeretkezni és beszélgetni és tervezgetni és a gyermekek egészségének és egészséges növekvésének és az élet által nyújtott látványtalan és nem megható, de tényleges kiegyenlítődési lehetőségeinek örvendeni. Nem az bizonyul értékes férfinak tehát hosszú távon, aki minden szinten sziporkázik és csúcsteljesítményeket képes nyújtani néhány nap alatt, majd udvariasan elköszön, hanem a hétköznapi fáradságos helyzeteket derűsen fogadó és azokat zokszó nélkül megoldó, sőt: azokat kihívásoknak tekintő, helytálló és kitartó, következményeket fürkésző és számon tartó, cselekvéseiket és gondolkozásukat azokhoz igazító, gyermekekkel bánni tudó és azokkal kitartóan foglalkozó hosszú távú játékosok. Mert nem a velünk született különleges tehetség- és képesség gyakorlás, nem a karma-verklizés az érték az Úristen szemében sem, hanem az egyéni karma feloldásnak a mértéke és a karmával ellentétes, vagyis az annak megfelelő pozitív – oldó, karma-meghaladó - képességek megszerzése.
