„A kutató szellem, mindennel bátran szembe néz.
Még Isten örvényeivel is.” – Szent Pál apostol.
„Mindenről lemondtam, mindent elengedtem, elbocsátottam
és megbocsátottam. Csak a felelősségeket tartottam meg.”
(A szerző)
Amennyiben jó asztrológus akar lenni valaki, az első dolog, amit legfőképpen meg kell tennie, az a végleges és visszavonhatatlan lemondás arról, hogy önmagát valamilyen különleges személyiségnek, vagy rendkívüli „asztrológiai” esetnek, ne adj Isten, kiválasztott szellemiségnek tekintse. A legtöbb és a leglényegesebb szakmai tudásunkat, vagyis azt a tudást, amitől végül is hitelesek, tehát megbízható szakemberek leszünk, a saját karma-feldolgozási - feloldási tapasztalatainkból, vagyis a karmikus (személyes) nehézségeink legyőzéséből szerezhetjük meg. Vagyis a negatív karmikus tulajdonságainknak és késztetéseinknek a mély-bányafúrások segítségével történő felszínre hozásával és ezeknek a külső történésekkel való összevetésével szilárdíthatjuk meg azt a szakmai tudásunkat, amely segítségével mások számára – a rendelőink számára – jó vezetőkké válhatunk a karma-labirintusukból való kiszabadulásban. Mert ami velem, mint felnőtt személlyel, egy adott időkörülményben történik, egészen biztos, hogy minimum egy milliárd emberrel is megtörténik, még akkor is, ha olyan jelentéktelen mértékben, hogy ennek az egymilliárdnak csak a fele szerez konkrét benyomást és tudomást a történésről. Hogy a történések igazi okairól ne is beszéljek.
De azon túl, ami velem, mint kényszerből elvált, több gyermekes férfivel keleteurópában történik, egy adott időkeretben és ennek megfelelő időminőségben, már egészen biztos, hogy minimum tíz millió, hasonló helyzetű férfival megtörténik a földön. Az teljesen más kérdés, hogy ezt esetleg csak hét millió reagálja le valamennyire is normálisan, és az megint más, hogy hány százaléka tudatosítja is magában egyáltalán, hogy mi történik. Na most már, ha szűkítünk egy kicsit a körön és azt mondjuk, hogy az, ami velem, kényszerből elvált, és a gyermekeinek egy részét, a gyermekek szenvedésével szemben őshüllői közömbösséggel viseltető volt-feleségénél tudó, vagyis a gyermekek egy része jóléte miatt a mindent a maga önző érzéseinek, érzelmeinek és ezeknek megfelelő céljainak alárendelő volt-feleséggel küszködő férfivel, a keleteurópai tradícióknak megfelelő, erkölcsi kultúrkörben történik, egy bizonyos spirituális erőminőség által uralt, befolyásolt és jellemzett időszakaszban, az egészen biztos, hogy megtörténik még minimum egy millió, hasonló helyzetben levő férfival. Ekkor tehát, az én ügyemen végig haladva, azt teljes metafizikai mélységében átvilágítva, már olyan rendezett tudásra alapozott kauzális információrendszerre tehetek szert, amellyel, szélsőséges - ideális esetben, nem csak ennek az egy millió férfinak tudnék segíteni, de azoknak a nőknek is, akik velük együtt élnek, esetleg második feleségként, vagy élettársként, vagy más jellegű kapcsolatban élnek együtt az ilyen, tehát a nem nála levő gyermekei jóléte miatt a volt feleséggel háborúzni kénytelen férfival, gyermekei negatív állapota miatt szenvedő apával. És természetesen, ha csak áttételesen is, de probléma-feltárásaimmal, amennyiben ezek eljuthatnának a megfelelő személyekhez, segíthetném az ilyen kijátszott apákkal együtt élő gyermekeket, illetve azokat a gyermekeket, akikért e férfiak szélmalomharcot kénytelenek vívni, mivel nekik nem közömbös sem a gyermekeik szenvedése, sem a gyermekeik jövője, és az apai felelősségüket olyan mértékben élik át, mint én, miközben ebben a felelősség-gyakorlásban a társadalmi méretű női korrupció és apa-ellenesség lépten nyomon meggátolja őket.
Hiteltelen tehát az, az asztrológus – és az a spirituális tanító - , aki azt állítja, hogy neki nincs problémája, mert pontosan azt tagadja meg, azt rejti el, ami a hitelességét, vagyis a személyes tudásának az alapköve kellene, hogy legyen. Másfelől hiteltelen az, az asztrológus is, akinek vissza térő módon ugyanaz a feloldatlan alapproblémája, vagy akinek örökké mindenféle megoldatlan problémája van, mert az azt jelenti, hogy a tudása még arra sem jó, hogy legalább a saját alap-karmáját helyesen értelmezze ás megoldja. A legtöbb asztrológus és magát lélekvezetői képességgel és hivatással felruházó misztikus vezető (guru, mester, misztikus tanító, satöbbi) az utóbbi kellemetlen helyzetet úgy oldja fel, hogy nem vállal fel, nem csak, hogy sok személyen kívülinek képzelt gonddal járó gyermekes családot, hanem maximum egy gyermekellenesen „biztosított” partneri („baráti”) kapcsolatot sem. Ez viszont, egyáltalán nem azt jelenti, hogy attól, amiért az általános emberi életfeladatokat nem vállalva és azokat messze elkerülve, hiteles lenne, hiszen ezzel a bölcsnek látszó sors hárítási magatartással, az emberi lét két fundamentális problémáját kerüli meg, amihez hiába gyárt megfelelő magyarázkodást biztosító misztikus elméletet, mert a fundamentális problémák megoldatlanságának és feloldatlanságának a következményei mindenkit előbb – utóbb utol érnek, akárcsak a híres Osho-t, ilyen vagy olyan negatív sorsállapot formájában. És bár az ember végig a jobb sorsában reménykedik, a rosszabb eset az, amikor a feloldatlan személyes, vagy általános emberi karma (családalapítás, gyermekek nemzése – szülése és azok gondozása-nevelése, gyermekgondozási – nevelési gondok közötti helytállás, a család egységben tartása) következményei későn érnek utol, mert, akkor már kevés, a javítási és feloldási lehetőség.
És hiába, hogy a legtöbb olyan személy, aki némi szellemi – misztikus tájékozottságra tett szert, úgy képzeli, hogy a Titok című film alapján a szellemi világ működési mechanizmusát megértette az által, hogy a Vonzás és a Rezonancia Egyetemes Törvényét és a Mágia törvényét megértette, mert Ez a két törvény, a tíz Egyetemes törvényből mindössze kettő, és ezek mellett például ott van a Polaritás Egyetemes törvénye is, aminek a hatására, találkozhatnak párkapcsolaton és családi – házastársi kötelékeken belül olyan személyek is, akik egyazon léteszenciának a szöges ellentéteit testesítik meg! Például, miközben az egyik, az élettapasztalatai folytán meg győződött arról, hogy az információ-ferdítés és hamisítás, illetve a hamis információ áramoltatás, tehát a hazudozás és a csalás és az azokkal együtt járó titkolózás, lét- és életromboló és megváltás-ellenes (kiegyenlítődés – ellenes) alapállás, és ezért maximálisan igyekszik azokat elkerülni, az élettársa valamiért, vagy valakiért (Az őt különböző titkos szövetségekbe bevonzó édesanyjáért pl.) úgy képzeli, hogy azok a kis csalások és kegyes hazugságok, amiket titkon követünk el, úgy, hogy azokkal lehetőleg ne ártsunk senkinek közvetlenül, nem, hogy nem ártalmasak, de egyenesen szükségesek a családi béke fenntartása érdekében. És, ha már benne van az ember az apró csalások labirintusában, a dolgok természete szerint, egyre nagyobb csalásokra kényszerül, vagy látván, hogy a közvetlen büntetés elmarad, egyre nagyobb csalásokat kezd megengedni magának, addig, amíg egy akkora csalást is „rá kényszerül” elkövetni - Persze rajta, illetve akaratán és jó szándékán kívüli, úgymond objektív okok miatt... -, amely csalás (pl. házasságon kívüli szerelem, hűtlenkedés) már nincs ahogy ne hasson rá és a családra vissza negatívan, hogy ne derüljön ki, vagy egyszerűen az illető személy nem tud már ezzel a csaló-tudatával tovább együtt élni. És ilyenkor jön a lelki szenvedés, majd a válás kényszere, és persze, a válás miatti okok egy részének a másik félre való hárítási kísérlete. Olyan „a másik kézen fekvő hibáinak” a hangoztatása, mint amilyen a férfiak esetében az agresszivitás, amivel, főként mostanában, a civilizált nőknek bármikor nyert ügyük lehet egy férfival szemben. Arról nem is beszélve, hogy a Fejlődés Egyetemes Törvénye sem engedi meg az olyan együttlétet és együtt-maradást, amelyben az egyik fél spirituálisan egyre inkább erősíti és tisztítja magát, miközben a másik nem hajlandó, vagy külső befolyásoltság miatt (Ugyancsak bizalmas édesanya, apa, testvér, vagy rokonok, régi barátok miatt.) nem tud lemondani az önzéséről és a csalásba, kegyes hazudozásba titokban egyre jobban bele ásván magát, egy adott ponton túl, teljesen képtelenné válik a fejlődésre és a tisztulásra.
Szóval, amennyiben mindössze a Vonzás és a Rezonancia törvényét vesszük alapul, és az szerint a K. G, Jung által hangoztatott elv szerint próbálunk meg élni, miszerint az áldozat mindig beidézi a gyilkosát, és ha ezt készpénznek vesszük, akkor ez alapján, nyílván az áldozatot is el kell ítélni, akár azonnal le is mondhatunk az igazságszolgáltatásról és az oknyomozó igazságkeresésről és bele nyugodhatunk a teljes erkölcsi relativizmusba. És csakugyan, egyes misztikus Guruk, ezt az elvet vallják és tanítják, hiszen ennek az elvnek az alapján bármilyen jól és meghatón hangzó, misztikus zagyvaságot és fantazmagóriát abszolút igazságként lehet hirdetni és nekik a zavarosban jól lehet halászni (A misztikus szájtátikat jól meg lehet a pénzüktől fejni). Nagy a valószínűsége tehát annak, hogy a Katolikus egyház (A Pápák!), éppen azét nem akarják feloldani a cölibátus törvényét, hogy a spirituális nyájvezetőiket: a papjaikat ne lehessen ilyen, a férfiak ellen bármikor bevethető agresszió és a személyi elnyomás, vagyis a lelki zsarnokoskodás mindig előhúzható vádaskodásával a „felvilágosodott” (csaló) feleségek és volt-feleségek által komprommitálni. És azért van az, hogy az ősi tradíciók szerint, a kiemelkedő spirituális tanítók, illetve a megváltóknak nevezett tanítók, mind nőtlenek voltak (Krisna, Budha, Jézus.). De mondom, hogy ez nem megoldás, mert metafizikai lehetetlenség az, hogy valaki másokat taníthasson érdemben, olyan lényegi élet- és létjelenségek közötti eligazodási lehetőségek felől és olyasmiről adjon tanácsot és értelmes magyarázatot, amelyről neki nincs személyes tapasztalata. „Vak vezet világtalant.” , mondja Jézus, és bizonyára saját tapasztalatára alapozza ezt a világ-axiómát.
Néha, amikor fáradt vagyok, szórakozásképen meg nézek egy – egy „mesterkurzusi” előadást a Pax Tévé csatornán, és elmosolyodok az előadók ártatlan naivitásán. – Hogy ezek az állítólagos tisztánlátó személyek, mennyi szép és megható, de teljesen realizálhatatlan - mivel a gyakorlatban ki nem próbált - spirituális eszmét hirdetnek és micsoda megszívlelendő tanácsokat osztogatnak! És most nem beszélek az állítólagos aura-látó Horvát Zoltánról, aki bizonyára jól meggazdagodott már, ami óta előállt azzal, hogy ő „tuttira” meg tudja mondani a misztikus egójukat a gyermekeikben is dagadoztató, kábult szülőknek, hogy a gyermekeik indigó-, kristály-, vagy gyémánt-, vagy mifene gyermekek-e? Hanem az igazán becsületesekről és tisztességre törekvőkről. És még csak nem is arról van szó, hogy azokat a felemelő spirituális eszméknek a nagy részét nem lehetne a mindennapi életben megélni, amennyiben az ember, csak egyedül élne a világban. De lám, mit kezdenének ezek a ”mesterek” a misztikus szeretet-eszméikkel, és béke- és tolerancia- és „a másikban mindig csak a szépet és a jót meglátni” eszméikkel, amikor az a másik, a közömbösségével, vagy az egyszerű ostobaságával, hogy a direkt rosszindulatról ne is beszéljek, veszélyezteti a gyermekeik testi épségét, vagy életét? – Mert amíg csak magamról volt szó, és Emőke meg kísérelte rám kenni az őrült családrombolása okainak a felét, de legalább az egyharmadát, és amíg engem sértegetett, azzal, hogy olyan totyakos öregember vagyok, akitől, neki „habtestű” (Júlia Naplója), fiatal nőnek mindenképpen el kellett válni, addig semmi bajom nem volt. De amikor teljes mértékben felfogtam, fel bírtam fogni(!!!) azt, hogy Turulát tíz hónapon át, merő hüllői közömbösségből szenvedtette, és azt kellett látnom, hogy ezt neki, minden, de minden hatósági személy nagyvonalúan elnézi, és automatikusan őt, „az anyát” kezdik védeni velem – az úgy-e, igazságtalanul vádaskodó férfival! – szemben, ahelyett, hogy a gyermekre akárcsak egy pillantást is vetnének és azt védenék tőle, hát oda veszett bennem minden „a másik emberben mindig csak a szépet és a jót meglátni” misztikus elv, és végül, erősen kiabálni kezdtem, még akkor is, ha teljesen tisztába voltam azzal, hogy mindez azért is történik velem és velünk, mert a személyi horoszkópomban, a Holdamat hét bolygó támadja a Kosban és a kilences házban, illetve, tisztában voltam azzal, hogy ez azt jelenti, hogy én egy teljesen zavaros anya-ideával jöttem a világra. És azzal, hogy amivel ez a Hold meredeken szemben áll, az pontosan az ugyancsak teljesen negatívan fényszögelt Marsommal együtt álló Lilithem a III. házban, a közvetlen tapasztalatok (hús-vér és lelki tapasztalatok) házában, ami azt jelenti, hogy mindaddig, amíg ezt a zavaros anya-képzetet, illetve szülő-képzetet magamban teljesen ki nem tisztítom minden dimenzió szintjén, addig bármikor provokálható és kapható vagyok az agresszióra. És hogy azért, amiért ugyancsak ez a Holdam, negyed szembenállásban található az Otthon és a Családházában, vagyis a 4. házban álló Skorpió-Napommal és Merkúrommal, illetve az Oroszlán-Ascendensemmel együtt álló Plútómmal, mély gyűlölködésre, vagyok hajlamos.
Összegezve, mindez azt jelenti, hogy a rezonancia és a polaritás egyetemes törvényei miatt, azért kellett az alant leírt állapotokkal találkoznom, mert a négy gyermeket elvetélő, családi parancsnok dédnagyanyám, és az anyjától látottak alapján a családi hatalmat átvenni megkísérlő, de e törekvésében a nagyapámmal szemben abszolút kapitulálni kényszerülő és végül végbélrákban idejekorán meghaló anyai nagyanyám és a kétszer elvált aranyeres anyám is, kőkemény férfiutálatban és ezzel együtt járó, magzat- és gyermekellenes, illetve családanyai szerepkör ellenes iszonyban szenvedtek. Nem véletlenül áll tehát az én horoszkópomban – vagyis az asztrológiai sorsképletemben – a Rákban és az elzártságok életkörét megtestesítő XII. horoszkópházban a Sárkányfarkam, Nem véletlenül oly nagy és széleskörű a Skorpiói töltetem, de főként nem véletlenül található a Lilithem a teljesen negatív Marssal együtt Mérlegben. Hiszen ezek a nők (Mármint az én anyai ági ősanyáim), eleve képteleneknek bizonyultak bármiféle párkapcsolati harmóniára és nem, hogy szerelmi boldogságra, de szexuális gyönyörre is. És a boldogtalanságuknak a fő okát, mikor a férfiak – férjeik számukra „abnormális” természetében, mikor a családjukban látták!
Mészáros Angélával, a csíkszeredai polgármesteri hivatal szociális osztálya aránylag fiatal hivatalnokával, és ebben a minőségében, életem harmadik legnagyobb igazságtalansága elkövetőjével (Amibe tehát, minden metafizikai tudásom ellenére, még én is, még most, ennyi az Isteni igazságért – a megváltásért - való harccal a hátam mögött is, ténylegesen bele betegedtem!), 2O évvel ezelőtt találkoztam, amikor ő, még 1O éves volt. Tulajdonképpen az édesanyját, Dórát látogattam meg, mivel tudni akartam, hogy mégis miféle szerzet lehet annak a férje, vagyis Angéláék édesapja, akivel az én első feleségem, Pap Zsuzsanna Magyarországra disszidált 1987 karácsonyán. Akik nem élték meg azokat az időket (a kommunizmus utolsó éveit) vagy kisgyermekek voltak még, azoknak talán furcsa és hihetetlen, hogy akkoriban Romániából Magyarországra disszidálni kellett, amennyiben valaki szabadulni akart a kommunista román, nemzeti, szocialista diktatúra körülményei közül. Megjegyzem erre az elkeseredett lépésre inkább azok ragadtatták magukat, akik valamely politikai okból kifolyólag üldözve voltak, de legalábbis nem kaptak hosszú éveken át útlevelet. Vagy, azok, akik úgy látták, hogy Romániában a diktatúra körülményei között nem valósíthatják meg gazdasági álmaikat. Az ők esetében viszont szó nem volt ilyen indokról, a romániai átlag kereseti színvonalhoz képest ők, ha nem is nagyon jól kereső, de a jól kereső réteghez tartoztak mérnökként. (Ők tehát úri módra, megfelelő útlevelekkel és az Angéla édesapjának: Pújúnak, az új kombi Ladájával mentek át a határon, miközben rengeteg fiatal sínylődött a román börtönökben a határon való átszökési kísérlet miatt.) Ők tehát mindössze azért maradtak kint Magyarországon, mert itthon sehogyan nem tudták gyakorlatilag megoldani és hivatalosítani, még az egyszerű élettársi együttlétüket sem, mivel Zsuzsanna egyetlen szobás garzonban lakott Zalárd nevű fiammal, Pújú viszont az eredeti családjánál, annak ellenére, hogy a felesége, Dóra, mint mindenki, tudott a szerelmi kapcsolatról, de kijelentette, hogy ő (Dóra) semmiképpen nem fog elválni, vagyis nem engedi át a férjét az én első feleségemnek - akivel én gyakorlatilag öt napig éltem együtt egy úgynevezett tisztességből kötött házasságban, amit esetleg még tarthattam volna is, hamis becsületérzésből egy ideig, annak ellenére, hogy betegesen szerelmes voltam életem nagy szerelmébe, Borsos Annára. Arról, hogy a Pap Zsuzannával való házasságra, amitől szinte megőrültem, miért és milyen körülmények között került sor, illetve az akkori alacsonyrendű lelki és spirituális – erkölcsi állapotomról, majdnem dokumentum-szerű hűséggel írtam a Táltos Bolond c. regényem első kötetében, nem akarom tehát ismételni magam.
Angéláékat tehát, akkor azért kerestem meg, mert egyrészt nagyon kíváncsi voltam arra, hogy milyen felesége – otthona lehet annak a városban jó szakemberként és gondos apaként ismert férfinak, aki, bocsánattal legyen mondva: ennyire „rá szorult”, egy ilyen nőre, akiről én már az esküvői vacsora előtti, ugyancsak bocsánattal legyen mondva: „szarházi” megnyilvánulásait észlelve, máris sejtettem, majd a távollétemben viselt dolgai után (Akkoriban én egyetemista voltam.) már határozottan tudtam, hogy miután a közös gyermekünket megszüli, és a szoptatás lejár, el fogok válni? De ez csak úgymond az esztétikai oldala volt a kíváncsiságomnak, voltaképpen arról akartam többet megtudni, hogy ezek az úri „szegény erdélyi menekültek” milyen körülmények között laknak Magyarországon, illetve, hogy a Pújú úr, akinek szintén van két gyermeke és akinek a gondját kellene viselnie még a távolból is, mekkora mértékben támogatja mind anyagilag, mind erölcsileg a volt feleségemnek azt a törekvését, hogy Zalárd fiamat, akit szintén a regényben részletesen bő részletességgel leírt okok miatt időközben nevelés és gondozás céljából magamhoz vettem, és bírósági per útján, hivatalosan is a gyámságom alá vettem, „minden áron” kivitesse az apjával (Vagyis a gyermek nagyapjával), Magyarországra.
Kiderült, hogy Zsuzsanna annyira a befolyása alá kerítette ezt a városban általában jellemes és szimpatikus embernek ismert Pújút, hogy annak már a szülei is kétségbe estek, és aki majdhogynem Zsuzsannának a rabszolgájává változott. Ezek voltak tehát az Angélával való - aki akkor tehát még kisgyermek volt – első találkozásom fizikai lelki és erkölcsi körülményei. Másodszor már Zalárd fiammal látogattuk meg, akivel ők később több rendben is találkoztak és több időszakra is együtt laktak, amikor is, az édesapjuk által épített csínos kis házikóban vakációztak a Mészáros-gyermekek, az én időközben elrabolt és Magyarországra átcsempészett (voltaképpen mellőlem elhurcolt), fiammal, aki viszont, valamiképpen már „szabályos” és hivatalos lakója volt akkoriban Magyarországnak. Teljesen hiába indítottam ugyanis meg itthon a gyermek visszaszerzésének a perét, mert éppen az ugyanazon Csíkszeredai szociális hivataltól érkezett egy gyámsági átírás, illetve ajánlás, melyik a gyermek újra elhelyezését az anyához javasolja, állítván, hogy a csíki gyámügyeseknek tök biztos tudomása van arról, hogy a gyermek ottani lakáskörülményei sokkal jobbak mint az én itthoni első osztályú két szobás lakásom. – Akkoriban, tehát közvetlenül a Zalárd kihurcolása után, ők még sokáig az erdélyi „menekülteknek” járó egy szobás állami garzon-lakásban laktak!
Amint fent írtam, amikor később, a Győr erősen külsőnek mondható, bizonyára kaszálókból telkesített, kert városában, gondolom, szintén szegény erdélyi menekültekként kapott kis telkükön a csinos házikójuk felépült, a Pújú gyermekei is kimehettek az apjukhoz vakációzni. Ezekben a nyaralásokban viszont, feltehetőleg nagy köszönetük és örömük nem volt a gyermekeknek, ugyanis azzal a hírrel jöttek vissza, hogy az első feleségem, aki mellesleg mind arcban és alkatban, de főként hazudozási képességben, nagyon hasonlít a másodikra (Többek között a Holdtól is támadt Lilithem a Mérlegben, és teljesen negatív Vénuszom a IV. ház csúcsán!), a mostohaanyaság minden fortélyát és eszközét „végig zongorázta”, a neki és fiának házat építő élettársa gyermekein. Joggal gondolhattam tehát mindezek alapján, hogy ha egyáltalán létezhet valamiféle „csapatfelállás” közöttünk, akkor ennek a ház felépítése után, szívinfarktusban, messze idejekorán elhalt szerencsétlen erdélyi férfi volt feleségével és gyermekeivel, inkább egy csapatba illünk, hiszen mindannyian az első feleségem felelőtlenkedésének és aljas ármánykodásának voltunk a szenvedő felei, és semmi esetre sem lehettünk akkoriban mi „ellenfelek”, mint ahogyan azt az Angéla nevezetű amazon állította a Csíkszeredai Polgármesteri hivatal Szociális osztályának a külső irodájában a szabályos veszekedéssé fajult vitánk alkalmával. Ezt ugyanis, annak érdekében vágta ki Angéla mint az adú-ászt (Mármint, hogy annak idején mi állítólag ellenfelek lettünk volna!), nagy erkölcsi fölénnyel és csaknem feddőleg nézve rám lesújtó szemekkel, akárcsak az én szegény tyúkeszű anyácskám, amikor a lelkiismert-furdalás keltés fegyveréhez nyúl a győzelem érdekében és reményében, hogy volt nekem még egy, a mostani – náluk kikötött... - gyermek-elhelyezési „erkölcstelenkedésemhez” hasonló „piszkos ügyem”, amiről ő nagyon is jól informált, lévén, hogy annak idején „az ellenfél” táborába tartozott. (Sicc!) – És ezt, mármint Angélának a kertén pálfordulását, Kozma Emőke, a hivatalba való „tényfeltáró” látogatása alkalmával eljátszott „ártatlan szenvedő alany” és „a zsarnok-férfi áldozata” szerepének a méltán apa-gyűlölő Angélát megható és meggyőző előadásával tudta elérni, akárcsak a Zalárd fiam nagyszülei annak idején. (Lásd a regény ide vonatkozó leírását.)
Az Angélával való találkozásnak és konfliktusnak, illetve a konfliktust kiváltó igazságtalan állításának, csak azt az asztrológiai hátterét, illetve az ügynek azt az analogikus kapcsolatrendszerét tudom leírni egyelőre, ami az általa felvetett két ügy közötti asztrológiai megfelelésekből adódik. Zalárdnak a Skorpió gyakorlati megvalósulási erőterében: a VIII. házában áll az Ikrek napja, Turulának az V. Házban az Ikrek Lilithje. De a Skorpióban áll a Sárkányfarka. Magam Skorpió szülött vagyok, négy bolygóval pakolt Skorpió-napjeggyel az Otthon és család-házában, és az Ikrek gyakorlati erőterében: a III. házban áll a negatív Marssal súlyosbított Lilithem.
Íme a történet hivatalos indulása, a számomra rémséges konfliktus, majd a metafizikai értelmezés:
„Csíkszeredai Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala
Személyesen Antal Attila Alpolgármester Úrnak.
(Simon Zita Szociális Osztályi főnökasszony figyelmébe)
P A NA SZ ,
Tisztelt Alpolgármester Úr!
Alulírott, KOZMA SZILÁRD, Csíkszeredai lakos (Kossuth Lajos utca 12-A, 5. sz. Lakás), szépíró és asztrológus, azzal a panasszal fordulok önhöz személyesen, hogy a Polgármesteri Hivatal Szociális Osztályának a dolgozói, az ön számára általam már személyes meghallgatáson is szóvá tett és írásos beadványaimban többszörösen is leírt, velem szembeni, illetve a volt feleségem felelőtlen családelhagyása után hátrányosan zavaros helyzetbe került kiskorú gyermekeimmel szembeni, több rend béli felelőtlen és egyoldalúan apa- és férfi ellenes, diszkriminatív magatartásból eredő, ellenséges ügykezelésének egy újabb ékes bizonyítékát szolgáltatták, 2O1O július 21-én délelőtt. Ekkor ugyanis, ezek a szociális hivatalnokok, MINDEN ELŐZETES hivatalos, vagy személyes ÉRTESÍTÉS ÉS BEJELENTKEZÉS NÉLKÜL(!), megjelentek a lakásomon, azzal, hogy helyszíni vizsgálatot, illetve, hivatalosan: KÖRNYEZETTANULMÁNYT jöttek készíteni. És ezt, az általam többszörösen kért, a volt feleségem ellen, vagyis Kozma Emőke ellen indított gyermek-elhelyezési per bírósági anyagához, amit most a Csíkszeredai Bíróság igényelt önöktől.
Egyértelműen feltűnő az is, hogy erről a hivatalos látogatásról engem annak ellenére sem értesítettek, hogy ebben az ügyben többszörösen is be jártam a hivatalba (Személyesen az alpolgármester úrhoz is!), és minden telefonszámom le volt írva és be volt jegyezve a hivatalnál többszörösen is, és ugyanakkor, erre, ti., hogy külön kérem azt, hogy előzetesen értesítsenek, mivel a nyár folyamán több alkalommal is nyaralni viszem a gyermekeket, („DIREKT”!) többszörösen is, megkértem személyesen, külön ebből a célból is bejárván a hivatalba!
De nem volt elég, hogy értesítés és bejelentkezés nélkül jöttek, figyelem: KÖRNYEZETTANULMÁNYT végezni, hanem lévén, hogy én éppen nem tartózkodtam a lakásban, hanem csak az élettársam (Jóo Violetta), és a pernek az alanyát is képező Kozma Turula lányunk mellett a nagyobbik hozzám ítélt Medárda nevű kislányunk, akivel és akikkel nagyon is célszerű lett volna éppen, hogy elbeszélgessenek, nem mentek be a lakásba, hanem megálltak a folyósón és onnan kandikáltak be a gyermekek szobájába, annak ellenére, hogy az élettársam (Legalább is az ő elmondása szerint.) meg kérte őket, hogy mennyenek be a szobába és addig ő - Akivel én beszéltem telefonon, mivel rögtön azt követően, hogy ők a kaputelefonon a lakásba felcsengettek, engem felhívott, és akit akkor erre megkértem – engem telefonon vissza hív, abból a célból, hogy ők, mármint az önök munkatársai, beszélgethessenek velem!
A Polgármesteri hivatal szociális otthonának a dolgozói viszont, nem tudni miért, azt, hogy velem beszéljenek telefonon ELHÁRÍTOTTÁK – Pedig én arra akartam éppen megkérni őket, hogy legyenek türelemmel egy negyed óráig, amíg az autómmal a nyaralóhelyünkről haza érek és addig beszélgessenek el nyugodtan a gyermekekkel! – és mindössze egy román nyelvű hivatali nyomtatványos felszólítást hagyva hátra, hogy a következő napok valamelyikén, mennyek be a hivatalba, és ezzel elviharzottak.
Ez volt tehát annak a hivatalnak a felelősségteljes és állítólag szakszerű KÖRNYEZETTANULMÁNYA, amely hivatal két évvel ezelőtt, a Csíkszeredai Bíróság kérésére végzett „szaktanulmánya” (sic!) következtében, mind a négy közös gyermekünket a család hűtlen elhagyásában vétkes, és így felelőtlenül a családot könyörtelenül felbontó anyának, vagyis Kozma Emőkének gyámsága alá ajánlották! És mindezt annak ellenére, hogy éppen a gyermekek elosztása miatt (És korántsem az önállósodási törekvései miatt, amiért Simon Zita Szociális hivatali főnők-asszony nem győzte előttem a családbontó Kozma Emőke „hősiességét” magasztalni!), hirtelen munkába állt, volt-feleségem, írd és mond, REGGELTŐL ESTIG DOLGOZOTT akkoriban egy, az életerejét teljesen kiszipolyozó közjegyzői hivatalban (Hat hónap múlva éppen a folyamatos betegeskedés miatt kellett a hivatalt ott hagynia és ezzel ezt a Simon Zita hivatali főnökasszony által akkor hősiesnek nevezett – Előttem csaknem felmagasztalt! -, anyagi önállósodási törekvését, abba hagynia!), miközben az én szellemi magánvállalkozásom megengedi azt, hogy reggeltől estig otthon legyek, tehát, hogy a gyermekekre személyesen felügyeljek, azokat felelősségteljes szülőként gondozzam őket (Amiként azt tettem is, minden ismerős személy és pedagógus (tanító, tanár) által dicsért módon, azzal a két nagyobb gyermekünkkel, akit a Bíróság az én gyámságom alá ítélt végül!).
Másnap, 2O1O július 22-én, bementem a Polgármesteri hivatalba, és Vas (Incze?) Zsuzsanna hivatalnok asszonytól, aki azt állította, hogy ez, tehát az előző napi hirtelen és bántóan rövid és felületes (És ezért felelőtlen!) látogatás volt az ők hivatalos környezettanulmánya, és, hogy nekik nincs idejük újból kiszállni, alig tudtam kicsikarni azt az ígéretet, hogy majd megbeszéli Simon Zita főnökasszonnyal, hogy még egyszer jöjjenek ki, de ezúttal értesítsenek is előzetesen!
Erre, az igazi és tényleges KÖRNYEZETTANULMÁNYRA azért van feltétlenül és elengedhetetlenül szükség, mert időközben NÁLUNK VÁLTOZTAK A LAKHATÁSI KÖRÜLMÉNYEK(!), ugyanis az én édesanyám, a 87 éves Szalfetter Jolán, akinek közvetlenül az én lakásom alatt van az ugyancsak két szobás I. osztályú lakása, már a tavaly is, amikor a volt feleségem vissza költőzött a családhoz, FELAJÁNLOTTA, HOGY AZ Ő LAKÁSÁBAN IS LAKHASSUNK, tehát, hogy azt is használjuk és így már ő is, Kozma Emőke 9 hónapon át itt, ebben az édesanyám lakásában aludt annak érdekében, hogy jól kipihenhesse magát és legyen ereje az anyai teendőinek a elvégzésére, és ne legyen fáradt napközben. És én éppen ezt szerettem volna, ha az önök hivatalnokai, ezt a közvetlenül az én lakásom alatt levő (Kossuth Lajos 12-a 2. sz.) lakást is megtekintik és jegyzőkönyvbe veszik annak az alkalmasságát, illetve, ha elbeszélgetnek az édesanyámmal is, és ezen, jó lakhatási körülményekre vonatkozó gyakorlati tényeket is figyelembe veszik, vagyis azt, hogy amennyiben a bíróság úgy találja, hogy a most hat éves Kozma Turula, mind a jelenben, mind a jövőben (Tekintettel az iskoláztatására is!) jobb anyagi körülményekben, biztonságosabb otthonban és jobb gondozásban részesül az édesapjától, mint amilyenben részesült és részesülhet az édesanya részéről, nem fogunk olyan zsúfoltan élni, MINT AMILYEN ZSÚFOLTAN ÉLTEK VOLNA Kozma Emőke a négy gyermekkel, és a nagymamájával Filtermeiszter Teréziával, az utóbbinak a 3 szobás lakásában. Nálunk ugyanis 2 nagy szoba van két kisebb szobával, miközben Filtermeiszter Teréziánál, csupán egy nagy szoba és két, a mi kisszobáinknál sokkal kisebb szoba!
Kérem szépen azt is figyelembe venni, a román Család Törvénykönyve által előtérbe helyezett, A gyermek érdekének a fundamentális princípiuma” szellemében azt, hogy Kozma Emőke, a bírósági beadványaiban, nem tudni, milyen megfontolások (Újabb szélhámos fondorkodások!) alapján, az édesanyjának a Csíkszentgyörgyi kisházát nevezi meg stabil és hivatalos otthonául, ahol és amelyben MINDÖSSZE egyetlen szoba és egy konyhaként és ebédlőként is működő nappali helyiség áll a jelenben három felnőtt személy és három kiskorú gyermek (Két lány és egy fiú!) rendelkezésére. És azt is, kérem figyelembe venni „ A gyermek érdekének a fundamentális princípiuma” szellemében, hogy Kozma Emőke egyáltalán nem járatta a 2OO9 – 2O1O iskolai évben a még csak 6 éves Kozma Turulát Csíkszeredában óvodában, aki ezért egyáltalán nincs felkészülve arra, hogy iskolába járhasson, de ennek ellenére, a Bírósági beadánya szerint, 2O1O szeptember 15-től be akarja íratni – Ismét nem tudni, hogy miért? - a Csikszentgyörgyi Gál Sándor általános iskolájának az I. osztályába!
Nagyon szépen kérem tehát a Tisztelt Alpolgármester urat, hogy lépjen közbe a Szociális Osztály főnöknőjénél, annak érdekében, hogy az irántam tanúsított (Ugyancsak nem tudni, hogy miért?) egyértelmű antipátiáját tegye félre, mert az irántam (Mint férfi, vagy mint apa iránt?) táplált antipátiájának a gyermekeim esnek áldozatul, és ők szenvednek ártatlanul, mint a szegény Kozma Turula is, akit az édesanyja csokoládéval etetett kilenc hónapon át, többszörösen is, mindannak ellenére, hogy a háziorvosunk, dr. Bokor Márton, többszörösen szakképesített gyermekorvos, világosan meg mondta ezelőtt két évvel, hogy nem szabad neki csokoládét adni(!), aminek a következtében, a gyermeknek a bőre egész évben csalánkiütésekkel, illetve AZ ÉDESANYA ÁLTAL KÖVETKEZETESEN KEZELETLENÜL HAGYOTT kiütések elvakarása következtében keletkezett, befertőződött és vérző sebekkel volt tele!
Nagyon reménykedve az alpolgármester úr közbenjárásában és a tavalyelőtti abszurd és irracionális döntését (A volt feleségemhez ítélt gyermekek esetében határozottan negatív, és a hozzám ítélt eredmények gyermekek iskolai szereplése szerinti pozitív következmények tárgyi valósága által is bizonyított!) az én vasárnapi apaságomnak az elégségességével indokoló hivatali vezetőnőnek az irántam tanúsított fiatalkori mélységes antipátiájának a bölcs félre-tételével hozott józan, és a tárgyi valóságnak megfelelő tárgyilagos döntéshozatalában, maradok
tisztelettel: Kozma Szilárd Csíkszereda, 2O1O, július 23.”
Ma, 2O1O VII. 23-én, miután ugyanaz a szerencsétlen igazságtalanságot és bicskanyitogató aljas gazságot kellett elszenvednem Angélától, mint amikor román katona koromban a „bajtársaim” (haton!) jól megvertek azért mert az egyiküket a falnak taszítottam amiért le bozgorozott, majd amikor a szolgálatos tisztnek az esetet jelentetem, az sötétzárkába záratott, a fenti Környezettanulmány szakszerű elvégeztetésének az ügyében, a hivatali labirintusokat járva, több csíkszeredai szociális hivatal-működési elvéről szóló információhoz is jutottam. Először a másodikat működési-példát írom le, mivel az szorosabban kötődik az előbbi beadványhoz, de azelőtt még ki kell térnem arra is, hogy nem útszéli – skorpiói...- bosszú vágyból, de nem is hatáskeltés céljából, használok majd a tanulmány írása során un. pallérozatlan, és ezért abszolút közérthető népi szavakat és kifejezéseket egy-egy bizonyos lelki jelenség jellemzésére, hanem azért mert a legjobb számítások szerint is, már csak 25 – 3O év van hátra az életemből és olyan területeket tárván fel, amelyeket a metafizikus gondolkozó elődeim nem csak, hogy figyelmen kívül hagytak, de még csak hozza sem szagoltak, hát nincs kedvem szalonképesebb tudományos kifejezéseket keresgélni, amikor az oda vonatkozó köznapi kifejezéseink annyira pontosak és találók! És egyébként is, amint Havas Béla mondja, az ilyen tudományos apparátussal és ennek megfelelő személytelenséggel (objektivitással!) megírt művek csillognak – villognak a logikától, csak éppen a szerzők lelkét ne bolygassuk, mert akkor elsüllyednének a személyes életük korrupciójában. (Azt hiszem, itt Hamvas a konjunktúra kifejezést használja...)
Nos, a csíkszeredai gyermekvédelmi hivatalnál tehát, megtudtam, hogy a Csíkszeredai Polgármesteri hivatal Szociális osztályának a Simon Zita nevű vénkisasszony hivatalfőnöke, akiről egyébként már több alkalommal is írtam két évvel ezelőtt, az ősszel véletlenül megsemmisült, a „Napba, vagy Vétekbe öltözött?” C. topic-ban, tehát Simon Zita pszichológus asszony, egy olyan börtön fenekére való, sötét lelkű perverz női személy, aki, miután feladta az üzempszichológusi pályáját és vállára vette a városnak a szociálisan hátrányba került lakói ügyének az intézését, hivatali ideje alatt, több száz, sőt: több ezer gyermeknek lett az áttételes kínzója és megnyomorítója, úgy ahogy megnyomorította a mi két kisebb lányunkat is, az által, hogy mind a négyet az Emő gyámsága alá ajánlotta! De léteznek a városban a miénknél sokkal tragikusabb, úgymond hajmeresztő és kétségbe ejtő esetek is! Ő pszichológus asszonysága ugyanis, abban leli titkolt, de legintenzívebb örömét, hogy férfiakat megalázzon, ami azt is jelenti, hogy akkor élvez (titokban és lelkileg), ha férfiaknak (Különösen az apáknak) lelki fájdalmat okozhat és persze, ha megrövidítheti őket a jogaikban és kibabrálhat velük! Mint ahogyan a Heródes lánya, Salome is attól élvez a bibliai történetben, hogy láthatja a Keresztelő Szent János fejét egy tálcán, levágva. (Érdekes, hogy a pszichológiai egyetemeken feldolgozzák ugyan az ókori mitológiai tradíciónak a pszichikai jelentését, majd azt látjuk évek múlva, hogy éppen maguk a pszichológusok követik el ezeket a perverzitásokat. Sajnos, ezekről a közismerté váló pszichológusi visszaélésekről szóló filmes beszámolók, inkább a férfi pszichológusok által elkövetett szexuális visszaélésekről szólnak. – Hát hogyne: ezek a nyálcsorgatóbbak, ezekkel számolhatnak nagyobb kasszasikerekre, mind a befektetők, mind a rendezők és színészek!) Zita kisasszony tehát, ennek a perverz orgazmus- elérési lehetőségének köszönhetően, a hosszú hivatali ideje alatt, soha, de soha nem döntött még egyetlen férfi javára sem nővel szemben, lehetett a nő akár visszaeső bűnöző is, és EGYETLEN OLYAN AJÁNLÁST SEM TETT, AZ ENYÉMHEZ HASONLÓ ÜGYEKBEN, illetve a miénknél szélsőségesebb, vagyis tragikusabb ügyekben sem (ahol tehát a nő - anya még felelőtlenebb és még aljasabb volt és még SOKKAL bűnösebben viselkedett a gyermekekkel és az apával szemben Emőnél) A LEGALÁBB 2O ÉVE TARTÓ HIVATALI IDEJE ALATT, AMELYBEN, ő illetve a munkakollektíva, amelynek a nevében a férfiellenes perverz disznóságait elköveti, AZ APA GYÁMSÁGA ALÁ RENDELTE VOLNA A GYERMEKEKET.
De ez a legkevesebb, ezzel az információval csak nekem kell egyelőre eldobnom egy olyan méltányos hivatali elbírálásban való jogos reményemet, amiről azt képzeltem eddig, hogy reális és törvényes alapokon áll. EZT tehát az egyetemes törvényekre kell bíznom egyelőre, mert itt én tehetetlen vagyok. Ez viszont egyáltalán nem azt jelenti, hogy teljesen lemondtam a Turikának az érte aggódónak egyáltalán nem mondható anyai, de főként nagyanyai körmök közül való kiszabadításáról, hiszen nekem teljes az Isteni igazságba és az egyetemes törvények érvényesülési mechanikájába vetett hitem, hanem csak annyit, hogy ez, hogy akárcsak a tavalyelőtt, ez az igazság egyelőre nem ezen a szinten fog megnyilvánulni. - Már csak azt sajnálom, hogy a tavalyelőtt, amikor közölte velem a gaztettét, kétségbeesésemben elsírtam magam, azzal a sikoly szerű fájdalmas jajkiáltásommal, hogy „Drága kislányaim, mi lesz veletek?”, mert amint egészen biztos forrásból ezt meg tudtam, ő pszichológusságának éppen az ilyen élményektől van lelki orgazmusa, ezeket a jeleneteket, ő szépen és hideg aggyal kitervezi magának. - Hát szépen besétáltam a perverz csapdájába!
De ennél sokkal jobbat tudok: Történt, hogy egy Csíki családban meghalt az édesanya. Erre fel, ez a perverz férfigyülőlő bestia, nem volt hajlandó másként nevezni a gyermekeket, mint árvákat, holott a gyermekek édesapja élt, és csakugyan: árva státuszba is helyezte a gyermekeket és képes volt heteken és hónapokon keresztül körbe telefonálni az egész rokonságot, annak érdekében, hogy a gyermekeket helyezze valamelyik rokon gyámsága alá, tehát, hogy adja a gyermekeket valamelyik családi struktúrában élő rokon családnak örökbe (Meg próbálta azokat győzni...), mondván, hogy a gyermekek semmiképpen nem maradhatnak az édesapjuk gondozásában! Sőt, ezt figyeljétek meg: amikor a rokonok elutasították és kikérték maguknak ezt a perverz hivatali disznóságot
(Végül is: törvénytelen visszaélést!) ez a perverz gazember, az árvaházba akarta beutalni a gyermekeket minden áron, az édesapjuk mellől!!!
Több ilyen story is kering a "Néptanácsi szűz kurváról", de ez most egyelőre elég emésztőnek, illetve annak, megértéséhez, hogy a "Neked rám kell hallgatnod, Emőke" nevű feleségem, aki az egyik szociális hivatalnok (Zita Kisasszony katonája!) szerint: "Bezzeg, addig, amíg a felesége volt és a gyermekeket megcsinálta neki, jó volt, most meg, hogy elváltak, kígyót - békát rá hord", milyen alakokkal barátkozik. Úgy néz ki ugyanis, hogy újból előadta a rablómeséit ezeknek, annak ellenére, hogy a gyermekláthatási peri beadványaiban újból anuka kiszlánának nevezi magát, hivatalos lakhelyéül amannak a csíkszentgyörgyi házikóját tüntetve fel.
Azért is viselkednek tehát így a Zita hivatalnokai, mert tudják, hogy úgy is mindegy!
De volt annál nagyobb haditette is a férfigyűlöletétől, természetesen, örökre pártában maradt Simon Zita főnökasszonynak, mint hogy egy elhunyt asszony gyermekeit következetesen és csökönyösen árváknak nevezte annak ellenére, hogy az apjuk egészségben élt és gondozta azokat, és, amikor azt tapasztalta, hogy az anya rokonsága nem akarja a gyermekeket erőszakkal árvaházba akarta szerencsétleneket nyomni, mindaddig, amíg a gyermekek apja meg nem elégelte a mélységesen perverz férfi- gyűlöletéből eredő aljas "hatalmi" visszaéléseit, és rá nem borította a főnökasszonyi asztalát.
Történt, hogy a nem tudni mitől, férfi- és apagyűlölővé vált asszonyságunkat beosztották Csíktaplocára (Oda valósi a szépséges vénkisasszony!) országos képviselő választási felügyelőnek, vagy mifenének. Hát nem megutáltatta a Taplocai székelyekkel az ily módon, és neki hála, diktatórikus-feminista színezetet kapott demokráciát? Fogta magát a szűz asszonyság és a hirtelenül öntudatossá vált és ezért a teremben felgyülemlett szavazó székely férfiakat a teremben levő nők háta mögé parancsolta, az érkezési sorrendiségtől függetlenül, mondván, hogy a fegyelmet és az íratlan előírásokat itt be kell tartani. Ez viszont csak egy szomorúan vicces, de igaz történet, ami csakis a rettenetes tűrő képességgel rendelkező és tisztelettudó - nő- és anyatisztelő (Szűzmária-Imádó) székely férfiakkal lehet még elkövetni. Próbálta volna meg Budapesten, vagy akárcsak Nagyváradon is! Kapott volna őszüzessége mindjárt az első kísérletére íratlan diszkriminációs szabályt és nem is biztos, hogy föltétlenül csak a férfiak részéről...
A másik gyönyörű Zita-sztory (Sajnálom, hogy a helyezet jellemzése érdekében, meg kell szegnem a Logos szabályzatát, miszerint trágár szavak használata tilos, de becsület szavamra, hogy a városban csak "A néptanácsi szűzkurva"-ként emlegetik!), hogy ezúttal az apuka halt ki az egy gyermekes fiatal családból, és az anyukának viszont a világcsavargás és a "pasifogás", még erősebb gondja volt, akárcsak Kozma Emőkének (Lásd az Emőke gondjairól szóló, személyes vallomását a Zita egész hivatali sereglete által pártfogolt asztrológus nőnek, a Mester, vagy szélhámos c. rovatban!), és ezért a legutolsó gond volt számára az egy szem gyermekének gondozása, akit napokra magára hagyott a lakásban, mígnem a meghalt apa szülei megelégelték a – többszörösen megismétlődött - dolgot és magukhoz vették a gyermeket. Ezzel még nem lett volna gond, de lévén, hogy itt "drága édesanyáról" és nem "idióta és gonosz apáról" lévén szó, Zita asszony éveken át makacsul (gonoszul!) ellenállt a gyermeket gondozó és korrekt módon óvodába járató nagyszülők azon törvényes úton elérendő céljának, hogy a gyermek felett valamiféle megosztott gyámsági jogot megszerezzenek, annak érdekében, hogy ne egye őket a frász, amiért az "édesanya", aki időnként megjelent a világjáró pasi-fogási tapasztalatszerzési körútjairól, az ne vehesse ki "szabadon" és ne vihesse el a nagyszülők értesítése nélkül, napokra önmagát szórakoztatni a gyermeket. - Mondják, ez volt a Csíkszereda újkori (1989 decembere utáni!) történetének az egyetlen olyan esete, amikor a Zita amazon irracionálisan konok ajánlása és végig makacs ellenkezése - ellenállása ellenére, olyan bírósági döntés született, amely ellentmondott az ő feminista törekvéseinek. És persze, ez is csak azért történhetett így, mert az egyik nagyszülő nőnemű volt!
És, a legérdekesebb az egészben, az, hogy a húsz - huszonkét, vagy három éven át, ami óta ezzel a magasan magasztos és humánus szociális érzékenységével Zita őszüzessége a Szociális Hivatal vezetését átvette, több kísérlet is történt az egymást váltogató polgármesterek részéről (Akiknek szintén a könyökén folyt ki már a Zita miatti panasz-áradat!) a Zita leváltása, illetve más osztályvezető főnökkel való helyettesítésére, de mindegyik kudarccal végződött, mivel Zita, az polgármesteri hivatal egyetlen hivatali régiséggel is rendelkező pszichológusa lévén (És valljuk be: nem is egy könnyű és könnyen átlátható segély-elosztási rendszert, és persze, kimondottan általa kiépített szociális-hálót vezetett!), az osztályról teljesen nem lehetett eltávolítani. Ezért, soha nem volt nehéz ügy számára az, hogy amint egy más személyt helyeztek fölébe főnöknek, azonnal bele fogjon annak a szakmai ellehetetlenítésébe és pszichológiai kicsinálásába, morális tönkretételébe. Mondják, akkora rutinra tett szert már ebben a háttérháborúban, hogy a legutóbbi trón-bitorlónak az idegi kikészítéséhez és hivatali-süllyesztőbe (papírdarálóba) küldéséhez, már csak hat hónapra volt szüksége.
Tisztában vagyok azzal, hogy a fenti "naplóbejegyzéseimnek" a látszólagos nő-ellenes hangvételével, és különösképpen a fent szereplőkre vonatkozó, néhol igen-erős és az ugyancsak elfogultan igazságtalannak tetsző jelzőivel, különös tekintettel arra, hogy ilyen kifejezéseket nem csak általában, hanem az esetek messze menő többségében kimondottan csak férfiakra illik (szokás...) használni, egyáltalán nem tettem és teszem magam szimpatikusabbá még a Logos olvasói előtt sem - aminek a nagy többsége ugyancsak nő nemű – nem, hogy a hivataltól, ahova le fogom tenni ezt az írást kinyomtatva, bármiféle pozitív reakciót, normális ügyintézést is reméljek! De éppen, hogy azért is írom teljes nyíltsággal és őszinteséggel mindezt, hogy ne engedjem meg magamnak tovább egy percig sem annak a reményét, hogy ezektől a férfi- és apabánatot szomjazó némberektől, még valaha is, valamiféle objektív ajánlást reméljek. Azzal, a tudattal tehát, hogy hozzuk is eljuttatom a jelen eszmefuttatásomat, szellemileg sokkal szabadabbnak és erkölcsileg sokkal tisztábbnak érzem magam. Azoknak az esetlegesen megrémült olvasóknak viszont, akik nem ismernek engem abszolút közelből, és akik úgy képzelik, hogy vagy a férfi mivoltomból eredő egyoldalúan elfogult igazságérzetem és a gyermekeim szenvedése miatti elkeseredésem miatt ragadtattam el magam, illetve, azok, akik élnek azzal a gyanújukkal, hogy bármennyire is lennék asztrológus és metafizikus, mégiscsak kell lennie bennem némi, bizonyára nagyon mélyen rejtett nő-gyűlöletnek, most is csak azt tudom mondani, már csak a felszíni logika szellemében is, hogy
1. Engem soha nem érdekelt a születendő gyermekeimnek a neme (Azok a gyermekek, akikre a jelenben az apai felelősségtudatom és érzetem irányul, mind kislányok.).
2. Amikor a két kisebbnél az orvos megmondta a nemét anélkül, hogy erre én kíváncsi lettem volna, egyáltalán nem törtem le amiért, nem azt hallottam, hogy "legalább" a harmadik, de aztán már a negyedik "mégis" fiú lett volna.
3. Azóta sem kísértett meg soha, még csak enyhe vágy vagy sugallat szerűen is a vágy, vagy gondolat, hogy "milyen kár, HOGY "bármelyik drága kislányomnak is, nem hím a neme.
4. Valósággal megdöbbentett az egyik idősebb (női) ismerősöm a piacon, amikor megtudván azt, hogy Réka is kislány, mintegy vigasztalódva mondta a piacon zöldségvásárlás közben, hogy "Az sem akkora nagy baj..." (- Ki az Istencsudájának néznek engem ezek? Hát ennyire nem ismernek.)
5. Amint a fentiekben leírtam, az első, és éppen az ő megfoganása miatt vállalt, ostoba polgár-erkölcsi becsületesség-érzésből vállalt házasságomból (Voltaképpen a házasságkötés előttről...) származó fiam, akivel éppen olyan odaadóan - Mindig az ő szellemi-lelki és fizikai fejlődését tekintve elsődlegesnek - foglalkoztam mint a jelenben a lányaimmal, nagyon nagy csalódást okozott az által, hogy a könnyebb utat választva, lehazudta saját maga előtt a kettőnk igazi kapcsolatáról szóló emlékeit, és az anyja, de főként a folyóvízként hazudozó nagyapjának (Lásd a Bolond-regényemben a személy-hű ábrázolását!) az én gonoszságomról és aljasságomról keltett legendáit hitte el - És azokat szajkózta nekem, velem szemben az erkölcsi fölényből eredő cinikus magatartást gyakorolva már 16 évesen, valahányszor a nevelőapja halála után, illetve azt azt közvetlenül követően a Nagyapjának a Mo-ra való költőzése után - megkíséreltem vele a kapcsolatot felvenni.
6. A jelenben az összes családtagom - és ők képezik tulajdonképpen a rokonságomat is - nő nemű személy, és nagyon jól érzem velük magam. És ez sem azért van egyáltalán, mert, amint lenni szokott, egymással versengve szolgálják ki az egyedüli férfit, hanem - legalább is egyelőre - ez éppen fordítva van. - Ez utóbbit viszont egyáltalán nem panaszként írtam!
7. Amennyiben Violetta velem maradna és úgy döntenénk, hogy közös gyermeket akarunk, akkor sem kezdek majd még titokban sem abba reménykedni, hogy ő majd "végre" fiút fog szülni.
És ha mindez nem elegendő érv arra, hogy bennem semmiféle nő-gyűlölet nem munkál, hanem csakis éppen a nő nemű kislányaimnak a velük szemben hétszeresen felelőtlennek bizonyult "édes"anyjuk részéről jövő, felesleges szenvedtetéseknek és kínzásoknak vagyok mélységesen ellene, illetve az háborít fel a végsőkig, hogy más, a mienkhez hasonló szerencsétlen állapotba jutott családok esetében is, a csaknem állatian irracionális és primitív (hogy ne mondjam: bestiális!) női szolidaritás, illetve a szűk-agyú feminizmus miatt szenved, nem csak e rettenetes jelenség miatt tehetetlenné tett sok, igaz felelősségtudattal rendelkező édesapa, de főképpen azoknak a gyermeki is - ÉS FIGYELEM: ŐK MÁR A NEMÜKRE VALÓ TEKINTET NÉLKÜL! - akkor következzen a spirituális érvelés is:
Az általam készített horoszkópoknak a 9O - 95 százalékát nő nemű személyek rendelik, és kérem szépen elolvasni a www.kozmaszilard.hu c. honlapomnak a Levelek rovatában azt, hogy ezen hölgyek közül hányan haragszanak rám azért, amiért a sorsképleteikből azt olvasva ki, amit ott látok és nem, mindenféle misztikus fantazmagóriát és egzotikus csodát. Hogy egyikük sincs megsértődve, amiért az őszinteségemmel úgymond (végre!) kinyitottam a szemüket és - főként az általam felfedett és leírt anyai ági karmikus programok közül a személyiség- és férfiellenes programmal születettek számára - meg- és rámutattam a Jang princípium, illetve a maszkulinitás igazi, létfontosságú jellegére és annak a tiszteletben tartásának a fontosságára. Amit tehát, éppen úgy ajánlatos tisztelni, mint ahogy elváratik a nők részéről az, hogy az anyaság, illetve az anyai potencialitás bennük maximálisan tisztelve legyen.
A héber ősmetafizikában a férfi megnevezése ruah, ami szó szerint állítólag gyakorlati tapasztalatból szerzett elvont ismeretet (fényt) jelent. Sokat töprengtem azon, hogy mi lehet az a női (saját fizikai lényében) fizikai magzatérlelő – magzatfejlesztő és peresze: gyermekszülő képességgel, valamint a gyermektáplálási képességgel egyenértékű funkció a férfiaknál? Mert az, hogy a nőknek van egy ilyen plusz képessége hozzánk képest, evidens. De nem hiszem azt, hogy a férfiaknak a puszta fizikai erő-többlete, ami egyébként is egyre értéktelenebbé kezd ma válni, lenne az, ami egyenértéke lenne a nők fiziológiai anyai – anyasági képességének. És még csak nem is az bizonyos általánosan valamivel magasabb gyakorlati intelligencia-szint, amit IQ-ban szoktak mérni, és amely IQ - különbség a mai fiatal nők és férfiak között kezd egyre jelentéktelenebbé válni. És akkor rá jöttem arra, hogy az természetszerűleg nem lehet más mint az úgynevezett „apaság” ami viszont nem jelentkezik olyan egyértelmű és látható formában, mint a nőknél az anyaság, elsősorban természetesen azért, mert nem is ölt fizikai formát! Semmi nincs a férfiak külsejébe beépítve, semmiféle fiziológiai funkciójuk nincs az apasághoz kapcsolva, úgy mint ahogyan a nőknél a növekvő és egyre nagyobbá váló has, vagy annak hiányában a menstruáció. Még a meddő nők is hordják a soha meg nem valósuló anyaságuknak ezt az egyértelmű és határozott, fizikai bélyegét, ha csak nem operálják ki belőlük még a petefészkeket is! És mégis van apaság, pedig annak aztán abszolút semmi külső jele nincs. Sőt: egyeseknél még belső
jele is alig. És az a döbbenetes, hogy a mai kibelezett és sterilizált nyugati típusú civilizációkban, miközben szenvednek ennek, a pozitív apasági szellemnek a hiányától, a férfi-ellenes, valamint a magazat- gyermek és családellenes, illetve anyaság-ellenes karmikus programmal született nők (És manapság a nők többsége elsősorban ezekkel az anyai ági karmikus programmal született a világra), iszonyodnak ettől az apa-képzettől, és amint egy lehetőségük mis van erre, minden eszközt megragadnak ahhoz, hogy ezt megbuktassák, lejárassák, a kedveseik – férjeik lelkéből kilúgozzák, és ha másképpen nem megy, hát ráfogják, hogy vészesen agresszív és ezért irtandó minden eszközzel ott ahol csak a fejét felüti.
A vonatkozó és később teljes szélességében kibontandó szaturnuszi mondanivalóm kibontása érdekében és azért, hogy ne ismételjem magam a hasonló témák azonos motivumaiban, hadd iktassam be ide egy régi eszmefuttatásomat a Jen (A Kínai ősdialetktika két alapprincípiumának: a Jin és a Jang egységének) a metafizikai értelmezéséről. Ez egyben olyan metafizikai fogalomismertetés is, amilyenre föltétlenül szükségünk lesz az apaság megértéséhez, illetve az apasággal szembeni tudatos, vagy öntudatlan férfi- de még inkább női fenekedések által felvetett problémák minél nagyobb mélységű megértéséhez.
