Amikor ezt a tanulmányt először leírtam, úgy képzeltem, hogy máris az emberi életben elérhető maximálisan integrált, sértetlen szellemi- és kauzális öntudattal rendelkezem. Úgy éreztem, hogy a világ egyik legboldogabb embere vagyok, mivel éppen annyira szeret a feleségem, újból ahogyan én szeretem őt, és azt tapasztalhattam nap mint nap, hogy nem csak én vagyok erős és egészséges, hanem főképpen az akkor reggeltől estig mellettünk és körülöttünk, egymással - együtt játszó gyermekeink is. Két hét sem telt el az írás befejezésétől és életem legnagyobb, de ugyanakkor csoda számba menően kihevert családapai öntudati sérülését, sőt: traumáját okozta a feleségem számomra az által, hogy, miután titokban szerelmes leveleket kezdett küldözgetni egy közös barátunknak, a Szahadzsa joga misztikus gyakorlataitól elragadtatva, és annak a csíkszeredai oktatójába szintén „halálosan” belé szeretve, úgy döntött, hogy a családi életünktől eltérő, annál kényelmesebbnek és jóval rózsaszínűbbnek képzelt jövendő szerelmi kapcsolata megvalósítása érdekében, valamint a Szahadzsa joga által hirdetett misztikus önmegvalósítás érdekében, elköltőzik az otthonunkból, az őt szerelmes szívvel, a házasságkötésünk óta, magához mindig vissza váró és konkrétan is, vele együttlakni és vele együtt élni vágyó édesanyjához. Ráadásul, ezúttal már jogilag is rendezetten: a korábbi misztikus szerelmi őrülete miatt és az anyja utáni beteges vágyainak a kielégítési vágya miatt másfél évvel korábban történt, család-elhagyása következtében lezajlott válóperünk következményeként, az ő gyámsága alá helyezett két kisebbik lányunkat is magával kellett vinnie.
- Mintha egy pallossal ketté vágták volna a lelkemet és az egyik részét apróra zúzták volna. Nem csak személyi – férji - öntudatomban és önérzetemben (Esetleg: hiúságomban, személyi becsvágyamban) lettem szinte egyik napról a másikra maximálisan bántott, sértett és sérült, hanem elsősorban a teljes felelősségű, szép családos apai önérzetemben és tudatomban lettem csonka. Ezt a hatalmas különbséget csak azok érthetik meg, akik, hozzám hasonlóan a gyakorlatban is átélhették azt, hogy a több gyermekes családapai felelősség, igazából mit is jelent a maga spirituális teljességében.
Szerencsémre, meggyőződésem volt, hogy az a sértetlen lelki és szellemi állapot, az, az abszolút teljesség- és egységélmény, amit a hirtelen beállt új családi katasztrófánk előtt néhány hétig átélhettem, újból elérhetővé válik majd egyszer, akár magamban, egyedül, akár egy igazi lelki-társsal, amennyiben valamikor a jövőben képessé tudom tenni magam a külső feltételek nélküli boldogsági állapot és az abszolút létbe integrált személyi tudat elérésére. Mivel viszont Mérleg-karmával is rendelkezem, igen fontosnak érzetem egy olyan élettársnak a megtalálását is, aki hajlandó lenne az összes irreális, családon kívüli és a családi egység feláldozása árán elérhető, egyéni (önmegvalósítási!) boldogság-képzeteiről, önző ábrándjáról, illetve az irreális ábrándokat őrző lelki titkairól és az élettársi árulás útján elérhető egyéni boldogság megvalósítási lehetőségének a rémeszméjéről lemondani. Metafizikai szempontból ugyanis (vagyis a kauzális realitásban) az Igazság és a Boldogság fogalmak jelentése azonos. És a Boldogság, csakis a Jin és a Jang, a Feminin és a Maszkulin ősprincípiumoknak a belső (öntudati, önérzeti) és a külső (Párkapcsolati: szerelmi, és lehetőleg: szexuális) kiegyenlítődése által jöhet létre. A hatás visszahatás törvénye itt is működik: spirituális szempontból, vagyis a teljes értékű megváltás megvalósítása szempontjából csak az lehet jó szülő (anya, apa), aki képes a párkapcsolati harmónia megvalósítására és csak az lehet jó szerető, aki felelősségteljesen szerető szülő is tud lenni. Ezt viszont lehetetlen elérni a bennünk „égő” tűz-elemnek a kezelési képessége kialakítása nélkül: a konfliktusoknak a jótékonyan tisztító hatásának a megértése az elfogadása és megértése nélkül. Illetve az elfojtott, vagy kikerült és emiatt balesetszerűen máshol és máskor kirobbant konfliktusoknak (a pusztító tűznek) kirobbanó és pusztító természete megértése nélkül.
Az igazi (tényleges) igazság tehát nem más mint a teljes kiegyenlítődési lehetőség útján megvalósuló egység megértése és megvalósítása. És ez az egész lényedben és sorsodban megvalósuló, teljes kiegyenlítődésen alapuló, egység-élmény nem csak, hogy felszabadít (Jézus), hanem boldoggá is tesz! Eközben és ennek ellenére, a hamis egység, vagyis, mind a külső ámítás, mind az önámítás, vagyis a csalás és az öncsalás, a titkolózás és a titok-őrzés ideje alatti ábrándozás erősen a karmádhoz köt és egy életre a vezekléssel teli sorsod rabszolgaságába taszít, amelyben a teljes értékűség öntudat és a szabd önérzet állapota soha el nem érhető. És csak akkor szabadulhatsz ebből a hazugság-szövevényes pokoli sors-állapotból, ha előbb felébreszted magadban az igazság-vágy tisztító tűzét, aminek következtében elég energiára tehetsz szert ahhoz, hogy magadnak maradéktalanul bevallod és mások előtt is nyíltan felfeded a csalásaidat és feladod az összes, korábban féltve őrzött, önzésből fakadó titkodat, ha tehát teljesen elégeted a sötét lelki szemetedet. És a tűz éppen arra való, hogy az összes lelki és szellemi és ideális szemetünket elégessük általa. Mert ha te nem égeted el a szemetedet, akkor rettenetes tragédiák útján elégeti majd a sorsod. – De akkor is, a tragédiák (személyi és anyagi veszteségek) hatására is, benned és általad, és nem kívüled kell elégnie ennek az önzésedben gyökerező, sok gyökerű, külső boldogság-elérési reménykedéseid titkok- szemetének!
Azzal viszont, hogy a mások sorsát és jövőjét is negatívan befolyásoló nagy csalásaidat és hazugságaidat be nem ismered és fel nem feded, hanem azokat megtartod titokban, egyenesen a Vak Szemétégető Tüzes Sorserőkre bízod azt, amit te kellene tudatosan elvégezzél, és menthetetlenül kiszolgáltatod magad ezen sorserők véletlenszerű és önkényes hatásának. És ezzel a, a személyes felelősségnek a személytelen sorserőknek való átadással, az lesz a baj, hogy a személytelen – külső – szemétégetéssel, esetleg az egész lelked is a megsemmisüléshez vezető pokoli útvesztőbe kerül. Aki tehát nem arra használja a szenvedélyeinek a tüzét, hogy a titkos lelki szemetét elégesse, hanem éppen fordítva, a szenvedélyek tüzét a hazugságainak és csalásának és titkos vágyainak az álcázására és megvédésére, vagyis az önzése megvédésére és utólagos tovább-rejtésére és letagadására használja, annak a lelkét a személytelen szemétégető Szaturnuszi sors-erők szét marcangolják, előbb - utóbb.
Az, hogy nem csak testünkben, hanem érzéseinken és öntudatunkon keresztül, a lelkünkben és szellemünkben is sérülékenyek (megsérthetőek) vagyunk, és, hogy nem csak testünkben, hanem a lelkünkben és a szellemünkben is könnyen sérültekké válhatunk, egyesek számára természetes, hiszen ha a testünk sérülékeny, miért ne lehetne a lelkünk és a szellemünk is sérthető, és miért ne válhatna a bennünk levő lélek, vagy a szellem is sérülté? Holott a jelenség nem természeti, hanem természet feletti! Egészen pontosan: természet előtti. Az első sérülés ugyanis nem a természetben történik meg, hanem az „egekben”, magyar ember számára: a mennyekben. És az például, hogy már az első, mozgási képességgel, illetve irány és sebességváltoztatási képességgel rendelkező földi lények, az áthatolhatatlan páncélzattal rendelkező dinoszauruszok is, „képesek voltak” a sérülésre, csak következménye és földi-anyagi tükre (leképeződése, anyagi megvalósulása) annak, hogy valami iszonyatosan nagy sérülés ment, illetve megy végbe folytonosan az abszolút lét kauzális dimenziójában, magában az abszolút létben is! De nekünk, embereknek, nem csak azzal kell számolnunk, hogy ennek a primordiális és egyetemes (kauzális) sérülésnek nyoma van a természeti létezésben is, hanem az egész teremtésnek a legfontosabb értelme és célja, vagyis a teremtés rendeltetése, tehát maga az egyetemes MEGVÁLTÁS is, arról szól, hogy miként lehet megszabadulni az elsődleges tudati sérüléstől. – Hiszen, az egyetemes tudati rehabilitációnak a szükségességéről, vagyis: az ős-Lilith által megsértett abszolút tudatnak a sérülés-mentessé változtatásáról szól az egész életünk!
Azzal, hogy a Lilith gyűjtőnéven nevezett kauzális ősjelenség (Vagyis a még több és „tökéletesebb” boldogságra, az un. még abszolútabb állapotra, tehát az eleve létezőnél még erősebb, még nagyobb – tágabb és ugyanakkor koncentráltabb egységre - tehát a még nagyobb rendre, az egységesebb, harmonikusabb, értelmesebb, boldogabb, stb. állapotra, vagyis un. más- állapotra - való őssóvárgás.), megbontja, szétzilálja, szétrobbantja, stb. az abszolút létet (Lásd a Lilithről szóló tanulmányom bevezetőjét), nem csak az történik, hogy az abszolút lét-tudat részei örvényleni kezdnek és antagonisztikussá (ellenségessé) válnak, és a szét- és lebomlott lét-töredékek és lét-állapotok megzavarodnak, és így az egységes egyetemes léttudat is elveszíti az abszolút egységét, mivel annak egy általunk felbecsülhetetlen része milliárd és milliárd apró öntudat-szilánkokra bomlik, hanem egyben az is történik ezzel az abszolút lét- és tudatbomlással (És ez logikus!), hogy az Abszolút lét ezzel meg is sérül!
Többek között ennek az abszolút (Isteni!) léttudat-sérülésnek a helyrehozását és helyre állítását is hivatott szolgálni az egyetemes megváltás néven ismert egyetemes kiegyenlítődés – a megváltás - örök folyamata (A kaotikus létzavar és léttragédia megszüntetésének a céljával és rendeltetésével együtt).
Nyilván, hogy ezt az egyetemes sértett lét-állapotot, ezt a sértettséget is magukban hordják születésükkor, sőt: már magzati megfoganásuk pillanatában, azok a lények, akik ennek az egyetemes megváltási – kiegyenlítődési trendnek a földi megtestesülései: az emberek gyermekei és az öntudatukat elnyert felnőttek. Vagyis: magunkban hordjuk már születésünktől fogva azt a feladatot, azt az egyéni programot, hogy ezt a sértettségi állapotot értsük meg, oldjuk fel, és változtassuk át teljesség-tudati állapotra, változtassuk át abszolút integrálódási képességgé, vagyis integrációs törekvéssé.
Abszolút rendeltetésünk és életfeladatunk alapján, és az szerint tehát, mindannyian eleve a lényünkben hordjuk ezt a kezdeti sérült állapotot és magzatként a léttudat-csiránkban ezt a sérült emléket, majd felnőtti tudatunkban ezt az egyetemes karmikus sértettséget, úgy mint velünk született egyéni sérültség-tudatot. Arról nem csak én írtam több, az egészségről, illetve a betegségi okoknak a leleplezéséről és feloldási lehetőségéről szóló tanulmányomban, hogy az orvostudomány által gyógyíthatatlanként kezelt, un. vele született betegségek, vagy a hiányzó, vagy pluszban levő szervvel, testrésszel született gyermekek sérült állapota, akárcsak az épen született gyermekek korai halála, vagy életre szóló károsodása, mindenképpen az őket szülő (öntudatukban sérült) édesanyáknak a foganás előtti időszakban az átlagosnál intenzívebben átélt, mély-tudattalan érzés- gondolati és képzeletvilágában történő, de ugyanilyen finom személyi struktúrák szintjén elfojtott, többnyire a saját nappali éber tudata elől is elrejtett, szélsőséges gyűlölet- és haragérzeteik (Vagyis: önkéntelen személy, sors, és istenellenes gyűlölködéseik) következménye! Nos, ezekben a végzetes egyéni haragvásokban és gyűlölködésben testet öltött szellemi sértettségek, vagyis: tudati sérülések (Az illető személyek által ártatlannak, de jogosnak képzelt, csendes neheztelések) sem táplálkoznak másból, nem erednek máshonnan, mint a fent említett egyetemes (abszolút) sértettségből.
Pontosabban: ezek az egyéni képzeleti, gondolati és érzelmi szinten jelentkező, nehéz-egyéni, vagy csoportos (nemzeti) sorsellenes haragvások, fenekedések (sors-ellenes neheztelések, duzzogások, depressziók), az egyetemes sértettségnek az egyes egyénekben intenzívebben jelentkező megnyilvánulásai.
Azok a személyek tehát, akikben ez a szilánkokra bomlott egyetemes léttudat intenzívebb sértettségi állapotban jelentkezik, mint másokban, az un. Tűz-karmával született személyek. (Sorsképlet szintjén: nagyon diszharmonikus Nap, illetve a Sárkányfarok, vagy Lilith jelenléte valamelyik tűzjegyben, vagy Tűz-házban.). Persze, ez még egyáltalán nem jelenti (És önmagában még semmiképpen nem jelentheti!) azt, hogy minden tűz jegyű karmával rendelkező nő, szükségképpen fiziológiai, vagy pszichiátriai - pszichológiai rendellenességgel sújtott (sérült), vagy esetleg eleve halott, vagy idejekorán meghaló gyermeket szül a világra! Ehhez ennél sokkal több kell. Például: ugyancsak jól terhelt (Anyai ági örökletes programok szintjén sokszorosan megpakolt!) Víz- és Levegőkarma, és persze, olyan „megfelelő” neveltetés (Pl. rendkívüli agresszivitásra, de még inkább agresszivitást elrejtő és elfojtó gyávaságra nevelés.), ami ennek a tűz karmának a természetes következményeit és felszíni megnyilvánulásait (A megfelelő karmikus hajlamokat), ahelyett, hogy oldaná, vagy kiegyenlítené, elfojtva és lefojtva, még inkább erősíti és folytonossá teszi. Kiváltképpen a sértettségi érzést és tudatot.
Gyakorló (Kizárólag horoszkópértelmező, és nem a gyakorlatban irreálisnak bizonyuló, tehát nem visszaigazolatlan, spekulatív elméleteket tanító.) asztrológusi tapasztalataim szerint, minden személyi horoszkópnak minimum három, vagy négy, maximum öt, egymástól jól megkülönböztethető, de egymással többé – kevésbé szorosan, illetve áttételesen (analogikusan) összefüggő karmikus motívum-köre van. Ezekből kettőt, természetesen a Lilith és a Sárkányfarok nevű karmikus pontok jelölik, a másik kettőből az egyiket a többnyire negatívan fényszögelt Nap jelzi a mellette álló, általában azonos jegyben található és többnyire negatívan fényszögelt bolygókkal együtt, mint az én esetemben is (Skorpió), vagy más, általában a karmikus alakzatok (Pl. T-kvadrát, vagy Lándzsahegy alakzat) valamely csúcsát képező bolygók körül található, és ugyancsak negatívan fényszögelt, többnyire azonos jegyben, vagy földházban álló bolygók. Ilyen gócpontból általában egy szokott kialakulni, de lehetséges két ilyen gócpont is, egyazon sorsképleten belül és akkor a karmikus motívumok száma akár ötre is nőhet. De van úgy is, hogy az Ég alja nevű, a négyes földház csúcsát képező kardinális ponttal együtt álló és ugyancsak többnyire negatívan fényszögelt bolygó jelzi azt, hogy a vizsgált személy spirituális struktúrájának (mély tudattalan érzés- és képzeletvilágának) az egyik legrejtettebb zónájában olyan negatív spirituális késztetésekre való hajlamok (misztikusan: energiák) lakoznak, amelyeknek a napfényre hozatala nélkül, illetve azoknak a leleplezése és pontos behatárolása – értelmezése nélkül, az illető személy képtelen lesz a sorsát beváltani és megoldani. Az un. kínai asztrológia által szolgáltatott információk nagyon pontosan utalnak ezekre a rejtett karmikus motívumokra, amelyeknek a jellemzőit meg találjuk az un. európai módszerrel elkészített sorsképletnek a fent említett, de kevésbé szembe szökő sors-motívumaiban.
És létezik még egy másik, erős asztrológusi figyelem-összpontosítás és sok tapasztalat nélkül egyszerűen észre vehetetlen és kideríthetetlen (negyedik, vagy ötödik) karma-lehetőség is, arra, hogy az un. nehéz sorsprogramoknak a negyedik fő motívumát felgöngyölíthessük, az úgynevezett rejtett karmikus sorsmotívum, amire az azonos jegyhez tartozó asztrológiai erőtereket és erőtereket alkotó asztrológiai szimbólumoknak a személyi sorsképletnek (az asztrogrammnak) a különböző, más karmikus sorselemek által fontossá tett zónájában való negatívan fényszögelt elemei jeleznek. Ilyen a volt feleségem (Kozma Emőke) horoszkópjából kiolvasható, kevert Skorpió és Vízöntő-karma, amit a sorsképletében csak akkor érzékelhetünk, ha figyelembe vesszük azt, hogy amellett, hogy miközben a Rák-Lilithje a Skorpió gyakorlati megvalósulási életkörét megtestesítő VIII. házban áll, a Skorpió Ascendense mellett, a XII. házban (Többek között a karma-feloldási lehetőségek házában) és ugyancsak a Skorpióban található a teljesen negatívan fényszögelt (És nem utolsósorban a Naptól és a Holdtól kvadrátólt) Uránusza. – Miközben, a Skorpió un. jellegzetes uralkodó bolygója, a Plútó, a Vízöntő gyakorlati életkörét megtestesítő XI. házban áll és még csak nem is önmagában, hanem éppen a Marssal (A Skorpió másik uralkodója) és a Vénusszal együtt! És mindezt, az első látásra, asztrológiailag is csak „szétszórtan” észlelhetően, de a gyakorlott asztrológus által, végül is egyben látott negatív Skorpió-Vízöntői motívumot megerősíti, a Vízöntő másik uralkodójának, a Szaturnusznak a teljesen negatív állapota, amely éppen a negatív Merkúrral áll együtt.
Be kell vallanom őszintén, hogy ezt az áttételes Vízöntői motívumot, csak azt követően fedeztem fel, hogy a saját Levegő-karmámat (Mérleg – Lilith) kezdtem vizsgálni, annak hatásaképpen, hogy a feleségem, sehonnan nem eredeztethető, még pityergősen is, őrült fúriává és saját gyengeségeitől való kétségbeesésében dühöngő sárkánnyá változva, több hónapon át, kétszer is szét akarta rombolni a négy egészséges és jól nevelt gyermekeinkkel együtt alkotott, az átlaghoz hasonlítva, messzemenően harmonikusnak és addigelé egységesnek mondható családunkat. Persze, ahhoz, hogy az addigelé általában inkább szerényen vissza húzódó természetű és inkább hallgatag volt-feleségem, vízöntői fordulattal fúriává – sőt: utólag tudtam meg, hogy titokban az engem hátulról késsel leszúrni készülő, potenciális gyilkosommá - tudott változni, még egy sértettségi karmára is szüksége volt, amit a sorsképletében éppen a Skorpió - Uránusza által támadott Oroszlán Napja és Holdja, valamint a félig Kos- félig Halak Sárkányfarka jelöl.
De nem ekkor fedeztem fel az un. áttételes karmikus motívumok létezését, hanem jóval korábban, amikor egy látszólag Mérleg – Ikrek és Szűz problémás sorsképletben egyértelműen kimutattam a rejtett Skorpió karma elemeit, és ez által meg találtam egy, a magyar kultúra és szellemiség számára, spirituális szempontból nagyon fontos személyiség végzetes (Halálos!) betegségének az igazi (kauzális) okait, és ez által hozzá járultam az illető személy életben maradásához. A leggyakoribb viszont a Rejtett Ikrek-karma, ami akkor is szembe szökik, ha egy sorsképletben feltűnően (gyanúsan!) sok az együttállás, illetve a bolygóknak, vagy(és) az un „kétszínűsége”, vagyis az egymás után következő konstellációk, vagy házak közötti határhelyzete.
Nos, az én édesanyámnál (A Táltos Bolond c. regényemben játékosan: Szegény Édesanyámnál!), sértettebb személyt el sem kell képzelni! Már kisiskolás korában, a Gyergyószentmiklósi apácák által irányított zárda-iskolában Nyafinak nevezték, hiszen a VI. házában álló, teljesen negatív Skorpió Napjával, Merkúrjával és Vénuszával, mi mást tehetett volna, mint a megváltás-ellenes permanens irritációnak panasz-hangot adni, vagyis az újjászületés elleni spontán fenekedés magatartás kultuszát űzni? Szegény sértetten született anyám tehát, pedagógusnak készült, de végül, az igazi mestersége a VI. házban álló negatív Skorpió-bolygóknak megfelelően, a folytonos betegeskedés lett. Velem is, állítólag két hétig vajúdott (A spirituális struktúrámnak megfelelő kozmikus időponthoz képest, két héttel korábban kezdte meg a vajúdást, a szüléstől való mély-tudattalan félelmében.), úgy, hogy a családi-barát szülész-orvos végül már készült engem az anyám méhén belül felnégyelni, annak érdekében, hogy az anyámat megmentse, mivel minden, az anyám méhéből való időnapelőtti kiugrasztásomra – kizavarásomra! - tett tudományos kísérlet csődöt mondott, és akkor, állítólag, „fogtam magam” és magamtól csendben kicsusszantam. Az orvosi üdvözlésem is ennek a sértett anyai hangulatnak megfelelő volt:
„ - Az apád Istenit te hóhérfajzat, nem elég, hogy az anyádat így megkínoztad, ráadásul még fiú is vagy!” – Anyám ugyanis, egy „édes kicsi Beáta-Mártának való babát várt, nem egy 4,5 kilós fiút. Hát persze, hogy – az anyám fia lévén – , ha fizikailag ép testtel és szervekkel is, de igazából a papucskormány alá nem törhető bádogos-mester nagyapámra már a házasságuk első hónapjaiban megsértődött úri nagyanyám „jogos” sértettségét (Ő ugyanis abban nőtt fel, hogy az édesanyjának sikerült az édesapját betörnie és a családi boldogság útján azt irányítgatnia), ha áttételesen is de ezt a sértettséget örökölve, én is lelkileg sértetten érkeztem, eme szép fogadtatásom által is illusztráltan.
Persze, nem csak a születési körülményeim jelzik az egyetemes karmikus örökségre rárakódott sérültségi örökséget, hanem a sorsképletemben a Skorpió-Napom és Skorpió-Merkúrom, valamint a Mérlegben álló Lilithem és Marsom által támadott és az Oroszlán Ascendensemmel együtt álló Plútóm is. És ha ez nem lenne elég, veleszületett sérült lélekre és szellemre utaló asztrológiai ómennek, hát tessék megnézni: ez a ravasz, abszolút negatív Mars és Lilith – páros amely mind az Oroszlán- Plútót, mind a Skorpió-Napot (És Merkúrt..) támadja két irányban, egy - egy félkvadráttal, meredeken szemben áll a Kosban (Ugyancsak tűz jegy!) álló Holdammal, ami hat darab negatív fényszöggel rendelkezik, semmi mással. De az, hogy a szellememben és nem a testemben érkeztem sértetten a világra, nem jelenti azt, hogy ennek akár fizikai, akár pszichikai szinten bárminemű jele lett volna, azon kívül, hogy ameddig édesanyám el nem vált az anyai nagyapámhoz hasonlóan betörhetetlennek bizonyuló édesapámtól, majdnem folyamatosan beteg voltam valamivel. Vagy ha nem, akkor, vagy petróleumot ittam, vagy bolond-gombát ettem, vagy mosáshoz használatos marószódát fogyasztottam, mindig életveszélyesen. És mindezek ellenére, később, az óvodai ünnepségeken, majdnem minden főszerep az enyém volt nagycsoportos korunkban. (- Azért írtam többes számban, mert hirtelen eszembe jutott, hogy azok az óvodáskori jó barátaim - és későbbi osztálytársaim -, akik ezt a főszereplő képességemet igazolhatnák, éppenséggel már halottak...) Jó intelligenciával indultam tehát, de a sorsképletemnek megfelelően, éppen az édesanyám volt az, aki a majdhogynem végzetes sérülést a szellememben, a szerinte nagyon is felelős cselekedetével beidézte: annak ellenére, hogy – ugyancsak sérült pedagógusként, aki a háború miatt nem diplomázhatott és adminisztrátori munkát végezve - reggeltől estig dolgozott, vagyis gyakorlatilag semmilyen lehetősége nem volt arra, hogy engem megtanítson, ha nem is románul, de legalább arra, hogy miként kell önállóan tanulni - az első osztály első percétől román tannyelvű osztályba íratott.
És ezzel az óvodában általában mindenben főszereplő, tehetséges Szilárdkából, „elev szlöbönog la űnvöcötúrő” (gyengécske a tanulásban) lettem, majdnem egész iskolai pályafutásomra (Érettségi előtt ébredetem rá a román és a francia irodalom, majd a filozófia szépségére) gyengécske tanulónak maradtam.
Többen kérdik, hogy a metafizikai jellegű tanulmányaimban miért csak a sors negatív aspektusait írom le, miért nem írok a szépre és jóra kiéhezett emberi lelkek számára bíztató és felemelő, szép és pozitív dolgokat is. Miért nem írok részletesen pl. az egészséges (A jelenben éppen cigányosra lebarnult.), nyugodt és csendes gyermekeimről? - A válaszom nagyon egyszerű: Azért mert azt szeretném, ha mindenkinek csak ennyire egészséges, nyugodt és csendes gyermekei lennének, de ha ezekről, a következetes és metafizikai szempontú nevelés nyomán elnyert kvalitásaikról írnék az olvasókat megható és szülői szívmelengető sorokat, azzal nem segíthetnék hozza senkit ahhoz, hogy ilyen egészséges és ténylegesen is, nem csak képletesen, Isten áldását megtestesítő „kényelmes” gyermekeik lehessenek. Illetve, hogy az olvasóim legalább olyan egészséges szüleik – és ez által, az ők megváltás-képességeiknek a kiváltó-serkentő, hosszú távon gondolkozni képes beavatóik - lehessenek a gyermekeiknek, mint amilyenek mi voltunk a feleségem családrombolása előtt a mi, négy kis okos hercegnőnknek.
Az Tűz- Karmával született személyek leglátványosabb problémái (Figyelem: Nagy és fontos különbségről van szó: nem a Tűz- természettel született személyek problémái!), egészen pontosan: tűz-karmás személyeknek a környezetüknek okozott „pofonegyszerű” sértési és sérülési, illetve sértettségi problémái közismertek, mivel azokba a legkönnyebb bele botlani. És persze, a legkönnyebb mindannyiunk számára azokra panaszkodni, azok fölött biztosan ítélkezni: a legalpáribb és sokszor a legirracionálisabb önzésre alapuló ösztönös megnyilvánulás, a túlzott intolerancia és gyakran a kegyetlenségig is elmenő közönyösség mások bajával, problémáival, kényelmetlenségével, stb. szemben. Vagyis: a teljes empátia-hiány.
Csak mostanában találtam meg annak a magyarázatát, hogy azokban a hetvenes, nyolcvanas, sőt: kilencvenes években, amikor mi tényleg sokkal, de sokkal rosszabbul éltünk, mind anyagilag (gazdaságilag), mind morálisan (politikailag) a magyarországi rokonainknál és ismerőseinknél, miért ismétlődött meg menetrendszerűen mindeniknél ugyanaz a jelenet: Amikor nagy nehezen útlevélhez jutottunk, és a román-magyar országhatáron végre túl jutva, velük találkozhattunk, ők szánakozva megkérdezték, hogy mi, egyáltalán hogyan bírjuk „ezt a szörnyűséget”, majd, amikor bele lendültünk volna a Ceausescu- diktatúra embertelen jellemzőinek az ecsetelésébe, az ötödik mondat után félbe szakítottak és ők kezdtek el nekünk panaszkodni és csak áradt és áradt belőlük a panasz az akkori aktuális magyar-valóságra, amitől mi éppen, hogy hasra nem estünk és mi minden egyes alkalommal úgy maradtunk tátott szájjal, és hápogtunk, vagy némán hallgatva az ők panaszait, próbáltuk fel fogni, hogy milyen bajuk is lehet? Holott, nekik akkor a kamrájuk és a hűtőjük teli volt, lakásuk, autójuk volt és szabadon jártak nyugatra, miközben nekünk az számított nagy szerencsének, ha Mo-ra, Kelet-németországba, Csehszlovákiába és esetleg Lengyelországba két évente elmehettünk! – Azért történhetett ez meg állandóan, mert a magyarság a Nyilashoz tartozik, illetve, azért, mert ezzel együtt, a Jézusi megváltás-tanoktól messze távol álló, sőt: azokkal homlokegyenest ellenkező korrupt európai kereszténységnek a vérfürdők árán való „elfogadtatása” óta, és még inkább Trianon óta, a magyar talán a világ legsértettebb nemzete! Arra, hogy ennek a nemzeti sértettségi és sérültségi nemzeti-tudatnak a kialakulásában a nagybátyát (Koppányt) felnégyeltető Vajknak, a későbbi István királynak, de még inkább az ő rendkívülien ambíciós anyjának mekkora és milyen szerepe volt, nem itt találom ildomosnak kitérni.
És persze, a tűz-karmás sértettséggel együtt él a túlzott tolerancia és a már – már naivitásnak és ostobának ható engedékenység és farkasvakság a saját lelki gyengeségeikkel szemben, és minden színpadias meghatódásuk ellenére, ugyanez a farkasvakság és érzéketlenség él bennünk, a mások sérüléseivel, sérülékenységével, illetve sérült állapotával szemben. Az ember csak ámul és bámul, ekkora önszereteten és önbizalmon alapuló gátlástalanságon és hiteltelenségen, és egyszerűen még csak szóhoz sem tud jutni, nem csak a tűz-karmások folytonos, vagy csak időnként feltörő, lehengerlően „szabad” megnyilvánulása miatt, hanem a saját reakció-képtelensége miatt is! El se hinnénk, hogy ezek a másokat olykor szemrebbenés nélkül lehengerlő személyek mennyire sérültek a belső, lelki és szellemi világukban, és tulajdonképpen azért csapnak akkora nagy felhajtást önmaguk körül, hogy ne kelljen érzékelniük az annál is nagyobb belső bizonytalanságukat, csonkaságukat, vagy a spirituális sivárságukat Hamvas Béla szavával élve: senkiségüket. – Ha nem tudnánk, hogy semmi másról nincs szó, mint a belső, spirituális sérültségüknek a reflexszerű, külső kompenzációjáról, folytonosan haragudnánk rájuk, így viszont vagy fel- fel lázadunk időnként ellene, vagy mindössze legyintve nevetünk „ezeken” a furcsaságaikon, mindaddig, amíg a bőrünkön, vagy a sorsunkban nem vagyunk kénytelenek érezni azok kényelmetlen és bosszantó, vagy az általuk éppenséggel tudatosan indukált sértő hatásait.
Ritkábban ugyan, de megfelelési kényszerek, vagy alárendeltségi komplexusok és személyi függőségek formájában, előfordul mindennek a szöges ellentéte is, a többnyire külső felhajtás nélküli, szerény és sokszor megható sértettség, az un. csendes neheztelés. Ezek az önérvényesítésre és önképviselésre, önrendelkezésére és igazság-kivívásra igazság-érvényesítésre képtelen, igazi sértett személyek: a népi szóhasználat által élhetetleneknek is nevezett félénkek, a feltűnően óvatos gyávák, a mimóza-lélek és a nebántsvirágok, a visszahúzódók, a légynek sem ártó, kezdeményezés-képtelenek, a csak nagyon rejtetten és nagyon titokban, a lelkük legmélyebb és legrejtettebb zugaiban stratégiázó gyáva Kutyák (Kos-karmások) és életükben csak egyszer fellázadni, felbődülni vágyó fogatlan Tigrisek (Oroszlán-karmások), a nyeríteni is képtelen, kehes próbamének, és meddő kancák, vagy a mindig kisemmizett, lajtos heréltek és szomorú bányalovak (A mások lelkiismeret furdalását a puszta létükkel is kiváltó, és akarva, vagy akaratlanul, de mindig a külső morálra játszó Nyilas-karmások.). De itt, és egyedül csak a tűzkarmánál, létezik egy harmadik kategória is, a magukról, illetve sértettségükről finoman megfeledkezni óhajtó, általában másokért, mások jó létéért és mások jogaiért és az második tüzes fajtának az elsők általi elnyomása elleni nemes harcokba lendülő lovagok és lovagnők, illetve az általában az elsők által elnyomott és jogfosztott és kifosztott és kizsákmányolt második fajták fájdalmain és nehéz helyzetén politikai akciókkal, vagy karitatív gyűjtésekkel és elosztásokkal segíteni akaró és tudó, általában különleges képességekkel rendelkező, tetterős nemesek. – De, sajnos, ők sem jelentik a sors (magváltás – kiegyenlítődés ) logika szempontjából az arany közép – megoldását, mivel, amint mondja Hamvas Béla: az ember csak azt teszi meg kívül, amit belül fél, vagy lusta elvégezni, és amint én is írtam a mondat elején, ez a sok nemesség is, csak arra jó, hogy a külső jó tettek ragyogása elfödje, az annál félelmetesebb belső gyengeségekkel és sértettségi állapottal való szembenézési gyávaságot. Hiszen másokért, mások jogaiért és jólétéért nem csak, hogy sokkal könnyebb harcolni és síkra szállni, mint a saját meggyőződésünkért, hanem jobban is áll. Nem azért harcolok az igaságért, mert meg vagyok győződve arról, annak érvényesülnie kell mindenképpen, hanem mások nevében és érdekében...
Az asztrológus nem egy ilyen esettel találkozik, amikor egy - egy ilyen nemes lélek azzal a kérdéssel és kéréssel fordul feléje, hogy mondaná meg, ennyi jótett után, miért megy az illetőnek egyre rosszabbul, miért nem jön ki utólag neki semmi, miért nehezedik számára az élet, miért romlanak el körülötte – sorsában – egyre gyakrabban a dolgok?
- Hát éppen azért, mert nem a saját személyes dolgát végzi, vagyis, amiért nem a saját, személyes életfeladatai felvállalása által gyarapodik szellemben és gazdagodik lélekben, hanem a mások sors-feladatának a könnyítésével szorgoskodva, ostoba igyekvésével el veszi még azoktól is a fejlődési lehetőséget, nem hogy a saját életfeladatai beváltása – beteljesítése által, esetleg ő is fejlődne és kiegyenlítődne ....
Történt, hogy a 2OO9 augusztus második felében, a nyári táborhelyünkön, ahol a volt feleségemmel még egy kicsit pihenni és, a sátoralvás és a fürdések segítségével, erősödni maradtunk a tábor vége után, és ahol nagyon reméltük már, hogy néhány napig legalább, nem jönnek újabb flekkensütő, sörözgető, borozgató, cigizgető, magukat és egymást, modern népi gépi zenével szórakoztató turisták – Ezek ott általában hétvégeken szoktak megjelenni. -, amikor megjelent a szigeten legalább két száz, minden féle – fajta sérült személy (Nem csak mozgássérült, hanem agysérült személyek is és mindkét nem és a gyermeki korosztály és a középnemzedék, valamint az idős korosztály képviseletében.), azzal, hogy a mai napon ott rendezik meg az évi horgászversenyüket. Azt, hogy mindenféle – fajta testi sérült személy példásan szervezetten és rendezetten (És ami még ennél is fontosabb: olyan, maximális környezet-tisztelően és környezet-védően, hogy a szemetüket és a sörös – vodkás palackjaikat – üvegjeiket folyamatosan a tavak partján hagyó, sőt: azokat gyakran még a tavakba is bedobáló, nem-sérültek magasan szégyellhetik magukat mellette!) horgászott a sátorhelyünk környékén, mindjárt észre vettük. Hiszen még az artikulálatlan hangkiadással kommunikáló agysérültek is horgásztak, ki önmagában, ki a kísérője (többnyire valamelyik szülőjükkel) segítségével. Régi, jó ismerősök is voltak közöttük (Egy kiváló újságíró, akinek nem rég amputálták a lábát, egy nálam fiatalabb, de a mi gyermekeinkkel egy idős gyermekekkel rendelkező, szintén nagycsaládos férfi, akit már a Keresztény Szó tudósítójaként jobb kar nélküli állapotban ismertem meg, és maga a halászverseny győztese is, akit éppen itt, a tavak mellett ismertünk meg néhány hete, mint szenvedélyes horgászt. De itt volt a lépcsőházi szomszédunk agysérülten született gyermeke is.), ezért egyáltalán nem maradtunk mi a körön kívül, sőt: a rendezvényi listára is felírták a neveinket. – Bíztattam is az intéző-lányokat, hogy lehet tőlünk példát venni mind a gyermekszám, mind a névadás tekintetében. – és, bár nem halásztak, a mi gyermekeink is, mint részvevők, kaptak a végén egy – egy olyan ügyesen elkészített kisméretű plüss-játékot, amivel azóta is együtt alszanak.
Szóval, ahhoz képest, hogy éppen csendre és nyugalomra vártunk, majd, ha a csend s a nyugalom a sokadalom miatt el is úszott még egy napra (Egy, az édesanyja által kísért, nagyon jóképű fiatalember pl. kizárólag magas frekvenciájú artikulálatlan hangok kibocsátásával fejezte ki végig az érzéseit és óhajait.), akkor legalább a hirtelen és váratlan jött, sok sérülttel, de főként a mentális sérültekkel való – Máskülönben egyáltalán nem kellemetlen! – kényszer-együttlétünk kauzális okait próbáltam megfejteni. Nagyon sokszínű élményben volt részünk ugyanis ez alatt a pár óra alatt, olyannyira, hogy nem csak délután, amikor elbúcsúztak és nem csak este és éjszaka, de még másnap is erősen foglalkoztatott a téma. Egészen pontosan, azt igyekeztem megfejteni, hogy a tükröződés és a rezonancia törvénye szellemében is, mi volt az isteni üzenet számunkra ebben a zajosnak zajos, de végül is ártatlan és még egyszer el kell mondanom: a természeti környezetre nézve példásan ártalmatlan és természet-kímélő, néhány órás „társaságunknak”?
Miután a sérült versenyzők által itt felejtett rengeteg kishalnak, azt a részét, amit nem adtunk táplálékul a vendéglőt őrző kutyáknak, másnap megsütöttük és megettük, ledőltem a konyhánkból napozónak kihozott régi perzsaszőnyegünkre napozni, még mindig a felejthetetlen együttlét spirituális üzenetén merengve. Az, hogy születésemtől fogva, szellemi sérültkén érkeztem a világra és a román iskolának köszönhetően anyanyelvi ismeretek nélküli flótásként sokáig lelki sérült is voltam, teljesen világos volt számomra, hiszen erről szól az egész beavatási regényem. Sőt: nekem is van egy kis testi sérülésem, amit még az asztrológusi pályám kora-hajnalán szereztem egy karate-edzésen, ahol úgy eltörött a jobb kezem kicsi úja, hogy a doktorok két műtéttel sem tudták az egymásra szaladt csontokat egymással szembe helyezni és ezért azok félig egymásra csúszva forrottak össze a hajlatban, amitől nem tudom ezt az újamat behajlítani. A harmadik műtétet már nem vállaltam, mondván, hogy ettől én még jól tudok minden félét csinálni, egyáltalán nem zavar semmiben. Picit vékonyabb mint a másik, de mivel az összegyógyulása után megedzettem, sokkal erősebb is. Ez viszont, az akkori szellemi körülmények között, amikor eltört a Merkúr-ujjam logikus volt, mivel én a racionálisabb csíki és Székelyudvarhelyi magyaroknak kezdtem un. metafizikai előadásokat tartani magyar nyelven az Elta keretein belül, tehát az első spirituális oktatóim „metafizikainak” nevezett, de valójában csak misztikus nézeteik szerint, és ez kibékíthetetlen konfliktusba került bennem a Hamvasi művekből elsajátított, és a mérnöki végzettségem által igényelt racionalitással. Vagyis, logikus, hogy akkor a Merkúr- újamnak nyomósan meg kellett sérülnie, mivel mind a lelkemben, mind a szellememben erős konfliktusok dúltak a számomra már akkor világosan áltatónak és ámítónak minősült, Eltás misztikus tanoknak a hirdetési kényszere és a racionális meggyőződésem, mérnöki tudásomra alapuló, végső-igazságkutató alapállásom között.
Ezzel a kisújnyi sérültségemmel tehát, nem lehetett kielégítő magyarázatot találni a sorsüzenet megfejtéséhez. Azzal viszont igen, ami 11 éve komolyabban is kezdett gyötörni: A Medárda születése után annyira begörcsölt a jobb oldali hosszú hátizmom, amely valahonnan a lapocka alól (Vagy fentebből?) indul, és ha jól sejtem, lenyúlik a fenékizmokig, sőt: talán a combizmokig, hogy már akkor a felcser barátaim rendszeres masszírozására szorultam. Akkoriban annyit megfejtettem, hogy ez az inkább jobb oldali hátizom-kilazulási képtelenségem, az Oroszlán ASCENDENSEM ALATTT álló, Skorpió-Nap és Merkúr és Lilit, és Mars és Hold által is támadott Plútóm által jelzett, felnőtti tüzes személyiségem és a nem éppen könnyen megfejthető Isteni igazsággal való, szellemi és lelki konfliktusaim, a földi ésszel nehezen feldolgozható külső és belső – háborúzásaim miatt van. Mert, amikor több év múlva is, még mindig azt kellett tapasztalnom, hogy Emőke, a rengeteg pozitív bizonyíték (egészséges gyermekeink, könnyű megszülése, stb.) ellenére is, mindig csak a jövője miatt aggódik és afelől bizonytalankodik és kételkedik, és emiatt ő majd mindig rossz kedélyű, és ezzel, a rossz kedélye által jelzett sorsellenes agresszivitásából eredő, önkéntelen negatív anyai finom-energiaáramoltatásával folytonosan megbetegíti a gyermekeket is, sőt: még az ő szellemi fejlődése érdekében általam beszereltetett interneten is, inkább csak csettel és idegen férfiakkal fél-szerelmes levelezésekbe bocsátkozva, ellenem komplottál, bizony sokszor össze zavarodtam az Oroszláni – Nap-tudatomban (Ascendens) és hátulról támadva érezvén magamat, képtelen voltam ezt a bal agyfélteke által irányított Oroszláni izmomat kilazítani, olyannyira, hogy az idén már profi masszírozó segítségét kellett kérnem. Csak ennek a hatásaképpen, majd furcsa módon, a magyarországi (Pécsig nyúló) autózásaim hatására engedett ki ez az izom, de a szüntelen kifelé való figyelmet követelő tábor-tartás miatti felelősségérzet hatására újból begörcsölt, és éppen ennek a kilazításban szorgoskodtam - reménykedtem, amikor megjelent körülöttünk a sok sérült.
És így, a szigetre napozónak hozott, kopott konyhai perzsaszőnyeg sima (alsó) részén, a hátamon fekve, és a magától kilazulni képtelen hátizmom középrészét (Rák zóna!) a szőnyegen átütő apró föld-domborulatokhoz és fűcsomókhoz nyomogatva, ébredtem rá arra, hogy ez az izom, már évek óta, a kezdeti bénulási határon innen működik. Hogy tehát, nagyon kevés választ el évek óta attól, hogy magam is ténylegesen sérültté váljak, hiszen, ha az ön figyelő, ön-értelmező spirituális éberségem hosszabban lankadna, és ez a fontos Oroszláni izmom egyszer csak elindulna a végleges begörcsölés útján, soha nem tudnám kiszedni abból! Lám, az újságíró ismerősöm is, aki korábban még teniszezett is, annak érdekében, hogy a két évtizede jelentkező érszűkületét vissza fejlessze, mindössze elvakart két apró sebet a lábszárán és máris gangréna lett belőle, amit az orvosok nem tudtak kikezelni, és végül, az egyetlen megoldás a lábának a lábszárától történő amputációja maradt! (Utólagos bejegyzés: egy fél évre a találkozásunk után, amikor én még arra koncentráltam, hogy sértettségemben ne gyűlöljem annyira meg az életem legfőbb megvalósítását, a négy gyermekes családunkat minden gyakorlati ok nélkül, csupán a várható szerelmi élmények reményében szétbontó volt-feleségemet, hogy attól elrákosodjak, vettem a hírét annak, hogy ez a diktatúrában sikeresnek számító, sőt: általam akkoriban irigylésre méltónak talált, luxus- életet folytató, újságíró meghalt.) - Hát persze, hogy még mindig sérült vagyok én is, hiszen sors-sértettnek érzem magam még mindig: éppen a múlt héten írtam egy levelet a helyi lap azon rovat-szerkesztőjének, amelyik megjelentetett a regényemről egy írást, hogy igen is, sértettnek érzem magam, amiért a 16 éves alkotói munkám után, csak arra értékelte az egészet, hogy megtudható lesz-e valamikor belőle, hogy igazi nevük szerint kik voltak azok a szekus besúgók és ügynökök, akikről a regény XI fejezetben írtam? Hogy igen is: sértettnek érzem magam amiért, nem csak hogy semmi lényegest nem írt és közölt a regényemről, azon a néhány soron kívül, amit egy általam korábban írt könyvtájékoztatóból (szinopszis) kimásolt, hanem még a regény tulajdonképpeni mondanivalójának, azt a pár sorsos ismertetését is elhanyagolhatónak vélte átvenni, amit beékeltem a besúgókra és ügynökökre feltett kérdésére adott válaszomba...
.... – ... És akkor, ettől a felismeréstől, hogy én is sértettnek neveztem magam, az Oroszláni testrészemnek a földkupacok segítségével való masszírozgatása – nyomogatása közben, bevillant a MEGVILÁGOSODÁS, A KULCS, A SZELLEMI ÉRTELEM: ugyanaz folyik és az történik tehát velem ezen tűz-karma a szinten is, mint amit megírtam a Levegő-karmáról szóló értekezésemben, amit ugyancsak a korábbi hét valamelyik napján fejeztem be. ADDIG KAPOM A KÖRNYEZETEMTŐL A NEGATÍV VISSZAJELZÉSEKET, ADDIG SÉRTEGETNEK TEHÁT, végső soron többnyire teljesen akaratlanul és önkéntelenül – tudatlanul - is az emberek, amíg - Ha ugyancsak önkéntelenül és öntudatlanul is -, de én is sértettnek érzem és gondolom, vagy képzelem magam!
Itt is, ez esetben is, ugyanarról a rendeltetés szerinti karmikus jelenségről és misztikusnak képzelt - Holott az egyetemes törvények szempontjából teljesen logikus. – sorsmechanizmusról van szó, mint amit leírtam a Levegő-karma esetében: A külsőnek tűnő, un. objektív valóság csak és csakis addig sérteget - De egyre elképesztőbb ütemben és súlyosságban! -, amíg teljesen rá nem ébredek arra, hogy nekem, akárcsak az egész emberiségnek, az, az egyik legfőbb életfeladatom, hogy az önreflexiómban (a magamról való gondolkozásomban, képzeletemben és érzetemben) a sértett állapot képzeteit és érzeteit feloldjam és megszüntessem! A tűz jegyek kapcsán, de különösen az Oroszlán kapcsán, sőt: még a Vízöntő által megtestesített szellemiség kapcsán is, több alkalommal leírtam, hogy az életünk egyik spirituális célja, az univerzális öntudatnak a felépítése és kialakítása, és, hogy ezt lehetetlen csonka, illetve éretlen és érleletlen, vagy durva (túl exponált és mesterségesen fel fújt, tehát lehengerlő, magától elragadtatott, agresszív, vagy éppenséggel visszahúzódó, tehát csonkán félénk) individuális öntudatra építeni. Hát most ki kell egészítenem, illetve el kell a tézist azzal mélyítenem, hogy sérült individuális tudatra, sérült öntudatra meg amúgy sem lehet univerzális léttudatot építeni! A cél tehát, a személyi tudatnak az összes lehetséges sértettségektől (karmikus sértettségektől és az élet során szerzettektől – kapottaktól) való megszabadítása, megtisztítása.
Sokszor van úgy az ember, hogy azt képzeli: ért és tud valamit, miközben valójában nem tudja és nem érti. Így voltam én azzal, az Egyiptomi Halottak könyvéből származó allegóriával, ami szerint, a megvilágosodott halott emberek lelke, bizonyos túlvilági próbatételek és vizsgálatok (megmérettetések) után, egyszer csak ott találja magát Hórusz főisten előtt, ahol kiveszik az ők lélek-szívét és egy olyan mérleg egyik serpenyőjébe teszik, amelynek a másik serpenyőjében egy tollpihe áll. Amennyiben a szív lenyomja a tollpihét, az illető lélek nem juthat be a mennyországba. Tudni illik, úgy képzeltem, hogy én már tudom, hogy mi lehet az, ami a lélek - szívet súlyosabbá teheti a tollpihénél, de éppen ezért, még nem is tartottam magam alkalmasnak arra, hogy egyelőre ilyen megmérettetés elé tétessék az én lelkem, nem gondolyam elég mélyen bele ebbe a spirituális allegóriába. Úgy képzeltem, hogy ez a lélek-szív könnyülés csak akkor következhet be, amikor az életfeladataimat elvégeztem becsülettel, és már Rékát is, aki most még három és fél éves, ha nem is a felnőtté válás utolsó lépcsőjéig: 21 éves koráig, de minimum az érettségi előtti időszakáik elvezettem. Csak most értettem meg azt, hogy éppenséggel nevelhetnék még Réka után három gyermeket is, a szívem úgy is nehéz maradna, amennyiben nem sikerül minél hamarabb megszabadulnom mind a velem született sértettségtől, mind attól a rengeteg sértettségi-érzettől és képzettől, ami éppen a Tűz-karmámnak (Hamis öntudati determinációmnak) köszönhetően engem ért attól a naptól kezdve, amikor egyszerűen nem értettem, hogy Cornelia tanító néni, miért engem büntet, amikor ártatlannak tudtam magam, és miért azoknak a román osztálytársaimnak ad igazat, akikkel verekedni kezdtem, miután az iskola folyosóján, - Ahova ki voltunk csapva két, számomra érthetetlen nyelven megtartott óra között szünetelni -, kiverték a kezemből az anyám által pakolt zsíros kenyeret.
Abban a pillanatban, ahogy ezt ott, a földre terített kopott perzsaszőnyegen megértettem, eszembe jutott, hogy három évvel korábban, abban a szűk körű nyári táborban, amit a volt feleségem édesapjának a Hargita lábánál fekvő vityillója udvarán tartottunk, Dénes Mária és Dénes Albert barátaink, előadást tartottak az agy és a gondolkozás kifejlődéséről, valamint az emberi gondolkozás jellege és az emberi agy fiziológiai felépítésének az összefüggéséről. Akkor, előadás után, azt találtam mondani, a jelenlevőknek, hogy én szeretném megtalálni az agyamban azt a zónát, amelyből azok a hibás impulzusok érkeznek a gerinc menti, hosszú hátizmomhoz, amitől az képtelen az ellazulásra és a pihenésre, illetve amitől ez az állandósult hibás kontrakció miatt, már a jobb oldali gerinccsigolyáim is, bizonyára el kezdték egymást szorongatni, ami tudvalevőleg a kezdete a gerincsérvnek. Akkor úgy gondoltam tehát, hogy amennyiben meg találnám azt, hogy a személyi tudatom hatására, az agyvelőmnek melyik „tájékáról” érkeznek a folyamatos görcsöt parancsoló hibás impulzusok a hátizmomba, arra rá meditálnék és azzal ki tudnám szedni az esetleg már el is kezdődött hátgerinc-sérülési betegségből magamat. Sokat beszélgettünk és vitatkoztunk akkor arról, hogy ez lehetséges-e, illetve, hogy melyek lehetnek azok a téves Oroszláni reflexek, illetve a személyi mentalitásbeli és tudattalan képzeletbeli – létlátomásbeli - hibák, amelyek a gerinc menti Oroszlán – izmomat nem engedik kilazulni. Az igazi választ viszont akkor nem kaphattuk meg, hiszen az sem jutott még akkor eszünkbe, hogy az, az ős-ok, amely az Abszolútumt teremtésre kényszeríti, éppen az abszolútumnak a Lilith által előidézett abszolút-sérült állapota, amit, az abszolút tudat, az anyagnak az információ-tükrözési és információ-tárolási képessége miatt lehetségessé váló, megváltás segítségével (A szétfaricskálódott abszolút elemeknek az egymásközti kiegyenlítése segítségével), kísérel meg folytonosan megszüntetni.
Következésképpen, amint sikerülne nekem is legalább bizonyos mértékben feloldani, meghaladni és esetleg meg is szüntetni a mélytudattalanom legmélyebb rétegeibe bevésődött sértettségi, bántotti képzeteket, akkor, a baloldali hátizmom is újból képessé válna a kilazulásra. Sőt: esetleg a több mint két évtizedes párkapcsolati sérültségeim alatt tönkre ment, vagy esetleg már hiányzó izomszövetek is regenerálódhatnak.
– Hát ez még a jövő zenéje, mondtam magamnak a tűz-karmás megvilágosodás perceiben. Egyelőre viszont, a legnagyobb aktuális életfeladatom, a családom ellátásának a biztosítása és a gyermekek gondozása – nevelése mellett, hátizmom működésétől függetlenül is, a mélytudattalan képzeleti világomban megbúvó önérzeti sérüléseket, a gyermekkori, kamaszkori, fiatalkori és felnőttkori öntudati sértettségi képzeteimet kell nagyon – nagyon mély és nagyon intenzív meditációk segítségével, valamint a hétköznapi viselkedési minták figyelése és tudatos kijavítása segítségével feloszlatni. Akkoriban én, az életem egyik legboldogabb és szellemileg legbiztonságosabbnak tűnő napjait éltem, és álmomban sem sejtettem, hogy az irányomban nagy szerelmet mutató (Megjátszó?) feleségem már a család szétrombolásának a tervét forgatja a fejében.
Amint mindezt így, aznap és másnap erről az újabb felfedezésemről a naplómban írva és mind a részleteket, mind a lényegi jelentéseket tovább gondolva és az elgondoltak alapján a meditációimat gazdagítva, és persze, a feleségemmel és Dénes Alberttel is, akivel akkoriban gyakrabban találkoztunk, a témáról elbeszélgetve, tudatosítottam magamban, mindjárt harmadnap és negyednap, azt kellett észlelnem, hogy a környező világom már nem is akar többé sértegetni, illetve, hogy olyan helyzetekben, amelyekben korábban a különféle emberek egyértelműen „a keményet” játszották velem szemben, teljes jóakarattal és előlegezett bizalommal fordulnak felém és egyértelműen a kreatív együttműködési, illetve a segítési szándékukat jelzik. – Éppen úgy, mint amikor az Elta első misztikus leckéinek a hatására, mind csak az általuk istenített misztikus és mágikus egyetemes szeretet-erejével „töltekezve” jártam és keltem a világban ... – Bizony, bizony, rég észevettem azt is, hogy ami után, egy - egy ilyen komoly karmikus problémámat sikerül magamban – előbb az eszemmel: a rációmmal, majd az öntudatomban is - átvilágítanom, a nem szorosan a sorsomhoz tartozó külvilág sokkal hamarabb reagálja azt le pozitív módom, mint például a szervezetem, amely éveken át építgette magába az illető karmára jellemző negatív mentalitásoknak megfelelő betegségeket.
Az ember azt képzelné, hogy az un. objektív külvilág, amely a számunkra ugyancsak befolyásolhatatlannak látszó, un. objektív sors-mechanizmusai szerint járja az útját, sokkal később reagál a mi belső változásainkra, mint a saját szervezetünk. Holott ez egyáltalán nem így van. Szinkronban történik az Egész! A külvilágnak sokkal könnyebb pozitívan, vagy amikor éppen a polaritás törvénye érvényesül sorselemeink között a leginkább: negatívan lereagálni egy – egy jelentős belső tudati és képzeleti változásunkat, mint a sok éven keresztül rongálódó sejtjeinknek teljesen kicserélődni. Valószínű, hogy a külvilágnak ezt a látható gyors reakcióját észlelvén, született meg az a misztikus közhely, miszerint amennyiben te egyetlen határozott (Később nem visszavonandó, vagy visszavonható!) lépést teszel az Úristen felé, az tízet tesz meg az te irányodban. A baj csak az, hogy spirituális tudatlanságunkban és hibás tájékozottságunkban, illetve: karmikus befolyásoltságunkban, ezeket a pozitív Isteni lépéseket mi az esetek ötven százalékában negatívaknak érzékeljük. Persze, hogy én is negatív Sorsfordulatnak érzékeltem három héttel később a titokban végzett önmegvalósítási (Szahadzsa) Joga gyakorlatoktól elragadtatott, majd megszállottá vált feleségem hirtelen történő család-bontását, holott ez által, az épen erősödő félben levő egészségem menekült meg a felettem való, rejtett uralkodási vágyát és misztikus csalási vágyát fel oldani képtelen feleségem által fenntartott folytonos finom-energia blokációtól. A tizenegy éve tartott spirituális hátba-támadástól.
És persze, ezen a megfigyelésen alapulnak az un. agykontroll-sikerek is. Természetes ugyanis, hogy az agykontroll technikák segítségével történő, konstruktív irányú képzelet – és gondolat átrendezésnek azonnal meg jön a pozitív visszahatása, még akkor is, ha ezek az átrendezések nagyon felszínesek, és a legtöbb alkalommal még csak meg sem érintik az illető személyek valós (gyakorlati) élet- és sorsfeladatainak a megismerését és mély-tudatosítását. De, mivel a civilizált emberiség legnagyobb része tűz- és levegő-karmával rendelkezik (Fény és személyiség-ellenes, illetve maszkulinitás - ellenes anyai ági örökletes programmal rendelkezik.) első sorban, az agykontrollozásnak sikerül ezt a külső ellenségképzetekre alapuló, férfiasan racionálisnak tűnő, tudományos gondolkozást és képzelődést valamelyest felpuhítania, és a probléma megoldások gondolatkörét, vagyis az illető személyek spirituális figyelmét, az ellenségeskedés és az ellenég-képzetek köréből a spirituális megoldások irányába terelnie. Persze, a látható külső sikerek ellenére, ezzel lényegében még egyáltalán nem oldódik meg és nem oldódik fel egyetlen sorsmotívum sem. – Sőt: van amikor a sors még jobban összebonyolódik, hiszen természetes az is, hogy az agykontroll hallgatók a Lilithjük és a Sárkányfarkuk által jelzett karmikus késztetéseik szerint alkotják meg a boldogság- és a boldogulási képzeteiket, és azokat akarván materializálni – megvalósítani - az agykontroll-technikák segítségével, azonmód neki is fognak „megnyerni az életüket” eme tudományos mágiázás megváltónak látszó módszereivel. Holott mi nagyon jól tudjuk Hamvas Béla nyomán és a saját asztrológusi gyakorlatunkból, na meg családapai tapasztalatainkból is, hogy: „A nehézségeken nem az Isten könnyít, hanem az ördög.” (Szegény volt-feleségem is, úgy képzelte, hogy az ő lelkét hosszú éveken át gyötrő családon kívüli szexuális-szerelmi élmény-szerzési vágyaitól majd a mennyeien kellemes érzéseket kiváltó joga gyakorlatok segítségével fog meg szabadulni, az önuralmat és áldozatot követelő, és bizony, egyáltalán nem kellemes, spirituális vezeklések: keresztényi auratisztítás helyett. – Hiszen az ismertető honlapjukon is az áll, hogy ezek a kellemes érzéseket keltő gyakorlatok feleslegessé teszik a vezeklést és más keresztény öntisztítási gyakorlatot.) Minimális agykontrollozó személynek jut eszébe azt programozni pl., hogy kapjon elég lelkierőt ahhoz, hogy a családalapítás életfeladatát, amely helyett tíz vagy tizenöt éven át személyidegen sikereket vadászott (Sok pénzt hozó mesterség, vagy diploma, karrier, fitt-állapot, különlakás, álomautó, és ezekhez illő szerelmi társat is, persze.), végre teljes mell- és váll- szélességgel felvállalja. Hát nem! - Egészen biztos, hogy ahelyett újabb és újabb külső sikerek elérését programozza az agykontrolosok nagy többsége.
Holott, ugyancsak az asztrológusi tapasztalat szerint, a tűz karma (Általában Oroszlán és Nyilas témák)- és levegő (Általában Ikrek és Vízöntő) karma mellett - legalább is magyar nyelvterületen - , a leggyakoribb a Vízkarma, és azon belül, is a leginkább az un. Rák-karma. Vagyis, a magzat-ellenes és gyermek- és családellenes anyai ági karmikus program a leggyakoribb a magyar nyelven gondolkozó személyek körében. És ez valahol logikus is, hiszen a magyarság a legrohamosabban és a legtragikusabban fogyó nemzet az un. nyugati kultúrkör hagyományos értelemben vett (Mivel az észak-amerikai pl. nem az) nemzetei között. És az is logikus, hogy miért: ugyancsak ezen a kultúrzónán belül, nem létezik a magyarnál sértettebb nemzet. Hát nem csak Trianon miatt! Már a jóval Trianonhoz kötődő, abszurdnál abszurdabb (A tragédia határát meghaladó) események előtt keletkezett himnuszában is, a magyar ember protekcióért esedezik istenhez, hogy nyújtson föléje védő kart, ha ő küzd a (külső) ellenséggel! És azt mondja ebben a himnikus képzeletében a magyar ember saját magának, hogy megszolgálta már a múltat és a jövendőt, ami kész metafizikai nonszensz. (Szamárság!) Vagyis, ez a jellegzetesen ellenséges magyar „sors-képzet” teljesen, de teljesen ellentmond a személyes tapasztalás és egyéni külső és belső munkálkodás útján történő egyéni megváltódási képességek megszerzési szükségességének.
Nehogy azt képzeld kedves olvasóm, hogy ez vicc, vagy vagánykodó, un. poszt modern szociál-liberalista nemzetellenes ironizálgatás! Egyáltalán nem az, mert még azok a jobb oldali magyarok is, ha a szövegnek megfelelő szomorúsággal is, vagy éppenséggel dacosan eléneklik szilveszterenként, vagy március 15-i ünnepélyes hangulatban ezt a himnuszt, teljesen ártatlanul, de végeredményben keményen fenntartják és a szó szoros értelmében be idézik az életükben ama balsorsnak a képzetét, amely őket űzi nem csak képzeletben, és amelyről oly meghatódott átéléssel énekelnek. És még csak az sem az igazi baj, hogy már csak ezzel a himnusz-énekléssel is folyamatosan beidézet
