Nem azért jó a saját szemünkben, vagyis az erkölcsi látásunkkal (spirituális érzékelésünkben, sors-gondolkozásunkkal), a leomlott gerendát keresni, a mások szemében (létképzeletében és életlátomásában) található szálkák keresése – vizsgálata helyett, mert:

A)        Ehhez, ily módon nincs erkölcsi alapunk.

B)        A másikat sértjük ezzel. (Hiszen az, hogy a mi szemünkben – látásunkban egymást keresztezik a leomlott vastag gerendák, még nem menti fel „a másokat”, vagyis, nem jelenti azt, hogy a mások nyugodtan ülhetnek a szálkáikkal, még akkor sem, ha a mi látásunk esetleg telve van gerendákkal!)

Hanem azért, mert amíg a mi szemünkben, akárcsak apró szálkák is vannak - nem hogy gerendák! -, addig a hangoltság és a vonzás, valamint a hatás-visszahatás (ok és okozat) sorstörvényei alapján, ténylegesen nem lehetünk sem egészségesek (hosszú távon), sem nyugodtak és boldogok. És azért is, mert az életünk értelmét, célját és rendeltetését is éppen ez adja meg: a szellemi látásunk kitisztítását követő, velünk született belső (Személyes) sérüléseinknek és rongáltságunknak, illetve a sérülésre – rongálódásra való hajlamainknak, a minél nagyobb mértékű feloldása. Ezeket a sorsrontó és egészségrontó (karmikus) hajlamainkat a személyi sorsképleteinkben a Lilith és a Sárkányfarok jelöli, nem csak a jegyhelyzetével, hanem a házhelyzetével és a fényszögeivel is. Van azonban még valami, igen fontos és lényegi "részlet", amit tudnunk kell a Lilithünk és a Sárkányfarkunk pozíciójáról (meghatározódásáról), ahhoz, hogy teljes képünk legyen a gerendáink természetéről. Éspedig az, hogy mit is jelent tulajdonképpen az, hogy ezek a személyes gerendák, föd-, víz-, tűz, vagy levegő jegyű konstellációkban találhatók-e?  

       Az én asztrológiai születési képletemben, a több irányból bombázott (Vagyis: kizárólag negatívan fényszögelt) Marssal együtt álló Lilithem, a Mérlegben és a III. Horoszkópházban található. Szerintem egyetlen horoszkópház sem határozható meg oly nehezen mint az Ikrek gyakorlati megvalósítási körét megtestesítő 3. ház. Nézzük csak: az ideavilág és a gyakorlati élettények (anyagi megvalósulások) egyeztetési képessége kialakulásának az életköre. A közvetlen személyi tapasztalatokból való tanulási képességek kialakulásának az életköre. A velőkig hatoló és lélekig hatoló nyers és hétköznapi tapasztalatokból való – A NYERS, HÉTKÖZNAPI TAPASZTALATOKBÓL VALÓ - sorsrendezési (metafizikai) következtetések levonási képességek kialakulásának és kifejlődésének az életterülete. Nos, a sorsképletemben, ebben a grafikai mezőben áll a negatív Marssal duplára „veszélyesített” legsötétebb karmikus pontom, a Lilithem. Negatívan értelmezve a III ház jelentését (Mivel a Lilithnek amúgy is csak a negatív vonatkozásai értelmeződhetnek), azt is mondhatjuk, hogy a Lilith-Mars párosom a közvetlen tapasztalatokból és jelzésekből való tanulási (helyes következtetés levonási) képtelenségnek, illetve a közvetlen tapasztalatokból való sors-horderejű következtetések levonási nehézségeknek a házában áll. Ráadásul ez a Lilith-Mars páros, meredek szembenállásban található a IX. házban álló Holddal (Ami a szülői minőség mellett, a tükröződési és oldódási képességeink bolygója is!), vagyis, a metafizikai megismerések házában (IX. ház), álló, szülői minőség és szülői-ősidea bolygóval, ami szintén csak negatív fényszögeket kap.

    És egyre nagyobb a gyanúm, hogy a Szaturnuszom sem a IV. házban áll az anyám által közölt 23,OO órás születési időpontnak megfelelően, hanem abból ki kell vágni 1O – 15  percet, azért, hogy a Szaturnusz a III. ház életkörében is értelmeződhessen.  

– Különben, egyszerűen nem lenne asztrológiailag megmagyarázni azt, hogy kauzális asztrológusként miért nem vettem észre idejében azt a tényt, hogy nekem, az öncélú irodalomgyakorlásba, illetve, a pusztán esztétikai szinten megélt életgyakorlatba nem lehet visszatérni. Hogy nincs már lehetőségem a közönség-sikertől függő életsorsba való vissza trérésre (Alacsonyabb spirituális szintre való vissza ereszkedésre: vissza-élésére!), még egy olyan regénnyel sem, ami a spirituális tudásszerzésről, illetve e tudás alapján kialakuló tényleges hitről szól, vagyis, éppen arról szól, hogy a mű mondanivalója és az író élet-megvalósítása egymástól elválaszthatatlan. És a Szaturnuszomnak a III házban való léte nélkül, nem lenne megmagyarázható az sem, hogy miért éppen a fülem (Szaturnusz) gyulladt be iszonyatosan a nyár elején, mindjárt a román - magyar határ átlépése után (Szaturnusz - a határhelyzetek bolygója is), miután enyhe fülfájások már a regény megjelenése előtt, de főként a megjelenés után is, jelezték, hogy valamilyen belső tudás-sugallatot, nem tudok, illetve nem akarok meghallani.  

    És persze: az a bizonyos memória-kiesés is erre utal, ami miatt egyszerűen elfelejtettem azt, hogy a régi, piros-Ladánkat egy héttel korábban nem a tömbházunk előtt tettem le, hanem a volt feleségem nagyanyja lakása előtti parkolóban hagytam, ami a majdhogynem és még mindig szekus módra viselkedő román rendőrséggel való, meglepő fordulatot vevő (Talán rám akartak ijeszteni a fiatal tisztecskék, hogy „megkeveredve” aztán majd álljak be besúgónak?) találkozásomat eredményezte, egyértelműen arra utaltak, hogy valamit nagyon nem akarok meghallani. Tudni, jól tudtam én, már az első jelzésektől, hogy a szellem sugallatainak a lehallgatásával illetve a helyes értelmezésével lehet a baj, de az igazi, kauzális okot sehogy nem tudtam megfejteni. Csak az üldözésembe fogott, 19 éves pesti fiatalember által hátulról elrondított (- Hátulról nagy sebességgel elütve megnyomatott: Szaturnusz) Ladámmal való haza felé igyekvésem közben (A bizonyára verekedni szándékozó kisöreg azt állította a rendőröknek, hogy azt képzelte: át akarok menni a piros lámpánál és azért hajtott belém a kölcsönkért Daewovoval 1OO km. per óra sebességgel.), az autópálya egyhangúságában értettem meg tehát azt, hogy az irodalomba, az un. irodalmi életbe való re-integrálódási vágyam és törekvésem (az ide vonatkozó tudatos, vagy önkéntelen imaginációs tevékenységem) éppen az abszolútumba (Istenbe) való integrálódásomat, illetve a Teljes Bolonddá válásomat akadályozza.
    És, hogy ezzel az önkéntelen világi törekvések érdekében történt figyelem-lekötéssel, a figyelem hibás irányba fordítása által okozott szellemi éberség-vesztéssel persze, ez, az írói múltamból jövő, öncélú siker-vágy korlátoz a szellemi - spirituális szabadságomban, a sors- és személyiség-kiteljesedésemben is.
     És nem csak azért nem tagadhatom le, hogy ehhez az öncélú törekvéshez vezető spirituális farkasvakságomhoz - Amivel képtelen voltam megfejteni az otthonról való elutazás előtti akadályoztatások szimbolikus jelentéseit. - a múltamból a tudattalan képzeletvilágomban ragadt világi képzeteim járultak hozza, hanem a rejtett becsvágyam és hiúságom is, mert a Lilith-Mars párosom az Oroszlánban álló Plútótól kap egy - egy félkvadrátot, hanem azért is, mert egy olyan személy kezdett célozgatni, persze teljesen téves irányban (Mintegy a közöttünk felmerült, utód-névválasztási kérdésben felmerült nézeteltérés kapcsán, a maga igazát próbálván igazolni ezzel.) a kemény fülfájásom és egy késő este történt budapesti útirány-tévesztésemnek a spirituális értelmezésére, akinek a feloldottnak és meghaladottnak - Vagyis: egyszer s mindenkorra elintézettnek - képzelt Lilithje éppen az Oroszlánban áll!

     De, azzal, hogy ezt, az Oroszláni hátteret felvillantottam, innen gyorsan tovább is szeretnék lépni, mert meggyőződésem, hogy nem az az igazi asztrológiai tudás és a metafizikai alapállás ismérve, hogy a jóslásos asztrológia elméletei szerint moralizálgatunk, és főként nem az, ha mások szemében, immár az asztrológia segítségével is a szálkát keresgéljük. (Ami egyébként éppen az Oroszlán- és a Nyilas karmások szokása és nem utolsó sorban vesszőparipája!) Hanem az, ha az, hogy a karmánk szerinti imaginációnknak a működési mechanizmusát teljes mélységében és szélességében megértjük és önmagunkon belül fel- és beismerve annak a horoszkópház szerinti jellegét, hatástalanítjuk a tovább gyűrűzését pl. (A tudatosítás segítségével megállítjuk a karmánk önkéntelen verklizését).

      Azt szeretném elérni tehát, ezekkel az önkéntes akasztást szolgáló (Lásd, a Tarot 12 ikonját!) sorokkal, hogy a Bolonddá válás útjára lépett bátor olvasóim megértenék azt, hogy miképpen működik a karmikus imagináció, illetve azt, hogy a karmikus meghatározódásaink miatt, a távoli múltunkból jövő és az anyai ági őseink múltjából a mi karmikus képzeletünkbe átszármazó, vagyis, a mélytudattalan képzeletvilágunkba ragadt, mágikus erejű képzetfoszlányok, miként képesek az egész gondolkozásunkat manipulálni, miközben mi meg vagyunk győződve arról, hogy amit egy bizonyos törekvésünkben teszünk, az a lehető leglogikusabb dolog a világon. És ezt annak ellenére is, hogy az egyéni sorsprogramunk feldolgozása és meghaladása szempontjából tévesnek számító törekvésekre vonatkozó nyers (intellektuális) információkat és jelzéseket idejében megkapjuk. Nem másért, de az utóbbi időben több olyan magánlevélben érkezett kérdést és panaszt is kaptam, amelyben egy - két éve, vagy éppenséggel három éve horoszkóppal rendelkező személy azért méltatlankodik, hogy vele miért történik meg, illetve, miért nem történik meg, ez vagy az a dolog, a várva – várt pozitív sorsesemény, annak ellenére, hogy igyekezett maximálisan betartani a horoszkópjából kiolvasott életfeladatok beváltására vonatkozó tanácsokat.         

     Történt tehát valamikor a Bukaresti Metafizikai Szabadegyetemmel (Az Eltával) és az asztrológiával (horoszkópommal) való találkozásom előtt, hogy az édesanyám fehér-fekete képernyős tévékészülékén egy beszélgetést követhettem a kedvenc írómmal, Csoóri Sándorral (A versei mellett, a Tenger és Diólevél című, nagy formátumú esszéjének a magyar népdal-szövegek spirituális értelmezése nyitogatta tudatosan az első metafizikai  ablakokat és kapukat a lelkemben.) láthattam egy beszélgetést az ötvenes években történ könyvhéti dedikációk által létrehozott politikai furcsaságokról. (Pl. a Tamási Áron Aczél György számára adott dedikációja frappánsságáról.) És történt ugyanezen időkben, amikor még a Tévéből (is) próbáltam tájékozódni a demokrácia igazi természetét illetően, hogy az egyik Bukaresti Tévéadó csatornáján egy Párizsból haza látogató román íróval követtem egy interjút, amelyben a diktatúra embertelen nyomása elől emigrált (kiszökött) fiatal író, azt ecsetelgette, hogy a román íróknak is hozzá kell szokni ahhoz a gondolathoz, hogy le kell ereszkedni az elefántcsont-toronyból és a nagy műgonddal és szellemi ambícióval megírt könyveiket a piacon, és ha kell az utcán eladni. Szó szerint emlékszem a kifejezésére: ki kell menni az olvasóközönséghez és az előtt pojácáskodniuk kell. (Trebuie să facă pe paiaţa.)  Az akkori, a világ és a világiság felét talán túlzottan is, „hirtelenül megnyílt” lelki állapotommal ezt én a normalitás és a közvetlenség jegyének ismertem el és arra gondoltam, hogy amennyiben megjelenik az akkoriban készülő harmadik verseskötetem, majd én is kiviszek egy konyhaasztalt a tömbházunk elé és dobra verem a diktatúra utolsó öt évében már tudatosan az asztalfiók számára írt „gyöngyszemeimet”. És történt még, hogy az egyik „felszabadult” nyáron éppen akkor volt valami dolgom a magyar könyvheti rendezvények színhelyéül szolgáló Vörösmarty tér környékén (Talán a Vigadó épületében), amikor nem csak, hogy a könyvhét zajlott, hanem az ott felállított szabadtéri színpadon, éppen a nálam jóval fiatalabb Toth Krisztina költőnőt faggatta a legújabb kötetéről a könyvhéti és irodalmi animátor. Miközben hallgattam a közvetlenül a rendszerváltás után a Mezei Katalin által személyesen is megismert fiatal és nem utolsós sorban igézően szép költőnő mélyen szántó mondatait, természetesen arra is gondoltam, hogy ilyeneket én is tudnék mondani, csak alkalom kellene arra, hogy az irodalmi színpadra felkerüljek. A sors viszont úgy hozta, hogy a 3-ik verseskötetemmel nem „szerepelhettem” a megjelenése évében megrendezett könyvhéten, mivel a Kolozsvári Glória kiadó ilyen rendezvényeken nem vett részt (Legalább is akkoriban), a következő évre viszont mind elfogytak a könyvboltokból a köteteim, ezért tehát, még a tömbházunk előtt sem kellett azokat dobra vernem, nem hogy fölösleges költségekbe verjem magam a könyvhétre való kijutás érdekében. A Vörösmarty téren való szereplés és a szabadtéri színpadon való igehirdetés tehát elmaradt és így nem volt lehetőségem arra, hogy ennek a régi vágyképzetemnek a metafizikai nevetségességét és hiábavalóságát, a közvetlen tapasztalatok szintjén is beláthassam, és ezért a tavasszal azzal a visszatérő kérdéssel rohamoztam a kiadót, hogy „legalább a könyvhétre” meg jelenik-e a regényem. Hát megjelent éppen négy héttel a rendezvény előtt, ami idő elég volt arra, hogy a karmikus imaginációm (élet- és létképzeletem) által sóvárgott és a külvilági események által a fent jelzett módon folyamatosan táplált irodalmi szereplési rögeszmém követelésének, a gyakorlatban végre eleget tehessek. Mivel a Csíkszeredai Status kiadó nem látja üzletileg jövedelmezőnek a könyvhéten való részvételt, megkértem a Pallas Acedemia vezető-tulajdonosait, hogy „vigyenek magukkal” a könyvhétre, vagyis vegyék be a könyveimet az ott árulandó könyvek közé. Ezzel együtt természetesen, fel is vettek az ők sátra előtt dedikáló írók listájára, és ez által én is elérhettem a régi (Asztrológusi – metafizikusi öntudatom kifejlődése előtti) lappangó álmomat és ábrándomat: ott ülhettem fájós fülemmel a Pallas sátra előtti „dedikáló-írók” asztalánál csütörtökön, pénteken. szombaton és vasárnap délután, valamint hétfőn délbe, miközben Varga Csillán, Varga Ágnesen, Pap Nikolettán és Lehner Zsuzsán kívül, egyedül Tövissi Enikő jött el beszélgetni és könyvet vásárolni, utóbbi viszont olyankor, amikor még nem verekedtem be magamat a pesti forgalomban Rákoscsabáról. Hogy egyértelmű legyen a sors-jelzés, még a Bp-re emigrált, és az utóbbi időben a trágár pszichológus, Csernus Imre siker-könyveiért rajongó, régi barátom is, inkább a szomszéd könyv-sátornál dedikáló György Attila és Bayer Zsolt könyveit vette meg, mint a némileg persze drágáb (Mivelhogy sokkal vastagabb) Táltos Bolond-ot, mondván, hogy ő most éppen olyan pragmatikus fázisban van, amikor nem kívánja magát elvont metafizikai eszmék által befolyásoltatni.         

    Lehetséges, hogy mindössze a IX házban álló, teljesen negatív Hold által, sőt: még a IV. házban álló Skorpió Napom és Merkúrom által támadott Lilith által is jelzett, közvetlen tapasztalatokból azonnali sors-javító következtetéseket levonni képtelen karmikus determinációim akadályoztak meg abban, hogy még ekkor se vegyem észre a sorsjelzést, de, anélkül, hogy fel akarnám menteni magam, arra is gondolok, hogy a könyvhéten való részvételem mellett kikerekedő Magyarországi nyári utazásom céljának a Vörösmarty szereplésnél jóval összetettebb mivolta. Egyrészt, mert nem is, a ma már egyáltalán nem létező „irodalmi rajongóim” sűrű jelentkezésére vártam, hanem azon Budapesti és Budapest környéki személyekre, akiknek az utóbbi években készítettem horoszkópot, és nem is annyira könyvvásárlás céljából, hanem inkább asztrológusi tanácskérés – tanácsadás céljából, hiszen számtalanszor szegezték már nekem azt a kérdést, hogy mikor és hogyan lehetne személyesen velem találkozni és beszélgetni. (Olyan horoszkóp rendelőm is volt, és nem is egy esetben, akit én magam beszéltem le arról, hogy Csíkszeredába utazzék, biztosítván arról, hogy a több időben elkészített számítógépes hangfelvételeken, amelyeknek nem csak az, az előnye, hogy összesítve több időt tesznek ki mint a közvetlen beszélgetések során tett feltárások, szóval, hogy a számítógépes felvételeken is, éppen úgy elmondom, ami fontos és lényeges, mind egy közvetlen feltáráson.)

    Hát ott volt a lehetőség a Vörösmarty téren, öt napnak a hosszú – hosszú (Számomra a végén már unalmasan hosszú) délutánján át, hogy lehessen velem a horoszkópok elészülte után is velem egészen személyesen, úgymond élősúlyban is beszélgetni, sors-javítási vonatkozású kérdéseket feltenni. És még csak nem is kellett volna ehhez egy cukrászdába, vagy kávézóba, netalán-tán kocsmába kényszerrel elfogyasztott italok és ételek elfogyasztása és kifizetése ellenében beülni, mert a könyvsátrak előtt üldögélve beszélgetni ingyenes. (Az Ezoterikus klub kis irodájában való beszélgetések ára például már óránként két ezer forint volt, amit a végén nekem, mind ki is kellett fizetni. Összesen 36 ezer forintot.)

    Másrészt, mert a Vörösmarty téri „írói tevékenységem” értesítőjét elolvasva, egy pécsi barátom megkérdezte, hogy nem-e rándulnék le hozzuk Pécsre, és ebből az ötletből kifolyólag a Pécsi vasutas klubban egy tömött előadást sikeredett össze hozni? Ez után viszont, előadás után egész esete és másnap végig, nagyon sok kedves új ismerőssel, és régi rendelőből lett jó baráttal beszélgethettem (Remélem én, nagy haszonnal mindannyiunk számára, de ezt inkább ők írják meg.). Arról nem is beszélve, hogy Budapesten egy teljesen meg telt teremben tarthattam előadást és azt követően majdnem mindenki vásárolt egy, sőt: két könyvet is, és két napon át, egymást követően készítettem a fent említett „drága irodában” a horoszkópfeltárásokat.

     Szóval, „a fővárosi események sűrűjében és a Budapesti hajszolt forgalomban léve”, még képtelen voltam a Vörösmarty téri „szereplést” és az előadások közbeni és utáni „munkálkodást” mint egymástól metafizikai lényegiség szerint gyökeresen eltérő célt és állapotot jól megkülönböztetni, és csak a haza felé vezető úton esett le a tantusz, hogy az elindulás előtti rengeteg „misztikus” hátráltatás nem az egész utazásnak szólt, hanem csak az írói szereplésnek. Arra tehát, hogy egészen biztos, hogy amennyiben nem erőltetvén a dolgokat és nem sietek annyira annak érdekében, hogy a könyvhéten részt vehessek, nem gyulladt volna be a fülem, és nem fájdult volna meg teljesen bal agyféltekém felől a fejem, hiszen azért volt rám ily rendkívüli hatással az a bizonyos húzat, aminek a „nem létezése” miatt annyit veszekedtem korábban az anyámmal és Emőkével, mondván, hogy huzat nincs, csak a levegő elem mozgása, amit azok nem bírnak elviselni, akik hadi lábon állnak a szellemi világ törvényeivel. A Ladánk benzinpompájának a meghibásodása miatt ugyanis már egy napot késtem, és látván, hogy az akadályoztatás értelmét nem találva, este nem tudok elaludni még éjfél után egy órakor sem, fogtam magam és a korábban bepakolt cuccokat lehordtam az autóba és hajnali kettőkor neki vágtam a nagy útnak, út közben az útszélre félre húzva, próbálván pihenni egy – egy kicsit Erdőszentgyörgyön az RMDSZ székház előtt, valamint Marosludas előtt egy parkolóban. Természetes tehát, hogy egy fehér éjszaka után, és azt követően, hogy, a Linda férjének a tanácsára, egy Kalotaszeg környéki benzinkútnál kipakolva a 15 csomag könyvet, teljesen kicseréltem és kézi pumpával felfújtam a Lada két hátsó kerekét (Nem megfelelő méretű volt a gumi a használatban levő kerekeken.), a nagy kánikulában, úgy izzadtam mint egy ló és ezt ellensúlyozandó, az összes ablakot leengedve, haladtam a Budapest felé vezető országutakon.

    Most viszont, annak köszönhetően, hogy az ablakokat a vissza vezető úton is képtelen voltam teljesen zárva tartani, amitől itthon mind a fülem, mind az agyam egy fogfájási fájdalom intenzitásával kezdett hasogatni, egy életre megértettem és egészen biztos, hogy életem egyetlen pillanatában sem felejtem el, hogy a Bolond útja, nem azonos sem a költő útjával, sem az író útjával. Hogy is mondta Jézus a hozzá szegődni vágyó gazdag fiatalembernek:    „- Add el mindened.”

És hogyan mondta a tanítványainak?

-          Csak aki meggyűlöli magát, és meggyűlöli az apját és az anyját, lehet az Én tanítványom. (Az egészséges Én-nek a tanítványa...) 

Persze, itt nem szó szerinti gyűlöletre kell gondolni, hanem a Lilith által mozgatott régi személyünk képzetrendszernek, valamint az anyánk és az apánk által képviselt világi gondolkozásnak és erkölcsi hagyományrendszernek a végleges és visszavonhatatlan elutasítására.

    Természetesen az eddig leírtakkal semmiképpen nem azt akartam mondani, hogy ettől kezdve, megbélyegzettnek és kerülendőnek tekintek mindenki számára mindenféle irodalmi tevékenységet és ilyen jellegű, a széles és nyájas publikumnak szóló, a közönség tetszésnyilvánítását kereső, esztétikai jellegű önkifejezési, önmegvalósítási lehetőséget, hanem mindössze azt, hogy nekem, akinek a Lilithje a III. Házban áll és a Plútója az Oroszlánban és az I. Házban áll, és ráadásul ez a kettő támadja is egyik a mást, ellenjavallott minden ilyen jellegű, külső és világi sikeraratást célzó tevékenység és törekvés, illetve az íráskészségemnek és kifejezőkészségemnek az ilyen célokkal való használata. És ezzel sem azt akarom mondani, hogy tilos az alkotást gyakorolni, hanem mindössze azt, hogy nekem, ezzel a születési konstellációval nem jó és egyáltalán nem kell sem az irodalmi esztéták és kritikusok, de még az un. irodalmi publikum kegyeinek az elnyerésért bármit is tenni, hanem továbbra is bátran és szabadon kell az általam felismert, belátott és meglátott metafizikai igazságokat kifejezni, éppen úgy, ahogyan azt a Táltos Bolond utolsó hat fejezetében tettem ezt, ahol már nem voltam tekintettel semmiféle irodalmi alakoskodási szükségre, vagy egyáltalán a tudományos-világi logika szerinti érthetőségre. Az abszolút-azonosság állapotának a leírása ugyanis túl van minden tudományos és esztétikai határon és azok számára akik kellemes, vagy megrázó irodalmi élményekre vágynak még, vagy botrányos (vallásos érzelmű és gondolkozó személyek), vagy egyenesen nevetséges naivitás és hülyeség. (Filozófiai szempontból pallérozott elmék.) Ezek miatt, magamat korlátozni a kifejezésben egyenesen vétek azokkal szemben, akik tőlem többet várnak mint irodalmat. És ezek azok a személyek akikhez én elsősorban szólni akarok.

    Másfelől, az is az igazsághoz tartozik, hogy az irodalmi kiméra miatti Magyarországra való utazásom erőltetése, a III. Házban álló Lilith és három bolygó által jelzett életfeladatok beváltása szintjén hasznosnak bizonyult, még akkor is, ha most is sajog az út közben huzatot kapott koponyám bal oldali része. Én ugyanis addigelé maximum Fogarasig merészkedtem el autóval és azt is Sepsiszentgyörgy - Bod irányába, Brassó megkerülésével. Az, hogy ilyen vidéki és végső soron igen kevés (Olyan is van, hogy hetekig nem ülők itthon autóba) autóvezetői tapasztalattal, néhány nap alatt megtanultam az őrült iramban és nevralgikus etikával folyó Budapesti belvárosi forgalomban meg tanultam nem csak vezetni, de Budapesten (Budán is!) tájékozódni és a tájékozódási hezitálásaim miatt mindegyre rám dudáló enervált autóvezetőknek, jó Bolondként magamban nagyokat kacagva, bátran az ökleimet rázni is, bizonyára hasznára lesz  a III. Házi életfeladataim beváltásában és feloldásában, nem csak technikai, hanem spirituális moralitás szempontjából is. Történt ugyanis, hogy miután az Oroszlán-Lilithel rendelkező ismerősöm arra kezdett célozgatni egy telefonbeszélgetésünk alkalmával, hogy mennyire el lehetek spirituálisan tévedve, amiért pár nappal korábban, éjjel tizenegy tájékán (Akkor mindössze három napja voltam Budapesten) a Rákoscsaba felé vezető Kőrősi Csoma Sándor és Kőbányai út helyett, a Hungária körúton folytatva az utamat, egyszer csak azt vettem észre, hogy áthaladtam az Árpád hídon és a Szentendre felé vezető utat jelző táblát látom (Jelzem, akkor is, minden segítség nélkül, sikerült a Szentendrei útról jobbra elkanyarodva, a Duna túloldalára - A Pesti oldalra - jutni és onnan a belvárosig vissza haladva, a Nyugati pályaudvartól a Blaha Lujza térig haladva, a Rákoscsaba felé vezető kiutat megtalálni éjszaka 11 után!), újból elindultam ugyanattól a korábbi napokban nehezen megtalálható saroktól a szálláshelyem felé, és az útnak azon a szakaszán, amely, ha egy bal oldali sávban foglalsz helyet 18O fokkal fordít vissza, amennyiben viszont a szélső jobb oldali sávban, akkor nem a Jászberényi úton találod magad, hanem tovább haladsz valamerre a Feri Hegyi repülőtér irányába, látván, hogy nem jó sávban vagyok és nem akarván újra megszívni a dolgot, kanyarjelzőmmel a sávváltási szándékomat még jó időben jelezve, de látván, hogy a jobb oldali sávban mögöttem száguldó Cielo soförjének esze ágában nincs maga elé beengedni, jól megnyomtam a gázt és úgy is bebújtam az orra elé, hiszen a beengedésre várakozás közben lelassítva, a mögöttem levő autót tartóztattam fel, amelynek a vezetője máris tülkölni kezdett a hátam mögött.  Persze, erre a Cielót hajtó kamasz legény (Miután a piros lámpánál belém rohant, kiderült, hogy 19 éves) kezdett el tülkölni a hátam mögött. Intettem, hogy nem tehettem mást és hagyjon békén, de láttam, hogy nem akar leszakadni rólam, sőt: nagy dérrel-dúrral megelőzött, majd azonnal bevágott az orrom elé és letérve előttem az út szélére, integetni és ordítani kezdett a kocsi ablakából, hogy álljak meg. Én persze, folytattam az utamat és ez volt a nagy karmikus vétkem, aminek az autóm hátuljának a hátulról kapott ütéshez viszonyítva, enyhe  megrongálódása kellett jelezzen. A bizonyára húsevői – ragadozói ösztöneiktől hajtott pesti gyermek ugyanis, látván az ősz szakállamat és hajamat, azt képzelte, hogy menekülök előle és a szó szoros értelmében üldözőbe vett, amely logikusan téves magatartásának én elejét vehettem volna, ha akkor, amikor a kiszállásra invitált, melléje húzok a Ladával és az első harcias kiabálásától fel lelkesülve, néhány téglatörő pofonnal elveszem a baleset után persze, hisztériás rohamokat produkáló, pelyhes szakállú fiatalember tüzes harci kedvét. Ehelyett viszont, újból és újból, a Lilithel együtt álló, támadott Marsomnak (Karmikus gyávaságomnak!!!) és az okosabb enged című stupid filozófiának – És nem a Karate mesteri és harcosi minőségemnek! – megfelelően, újból és újból „úriemberkedtem”, illetve gyalázatosan „konfliktust-kerültem”. Nincs szó, ami kifejezné, hogy mennyire szégyellem ezért magam előtt, de előttetek – Akiknek a harc és a bátorság felszabadító szelleméről több rendben is prédikáltam! -  magam.

     Hát így jöjjön nekem még bárki is ezen túl azzal a képtelen dumával, hogy ő már meghaladta a Karmáját egy, kettő, vagy három éves misztikus tevékenység után... És így jöjjön nekem az Oroszlán Lilithel rendelkező ismerősöm, aki képes volt egy nyolc mondatos levelében ötször elismételni, különböző  kontextusokban azt, hogy az ő házában, az ő lakásában, az ő konyhájában, stb., hogy nem a saját lelkiismerete megnyugtatásaképpen akart fölöttem öntudatlanul és önkéntelenül erkölcsi győzelmet aratni, amikor többszörösen is arra célzott, hogy mennyire el vagyok tévedve metafizikailag, amiért az Agip benzinkúttól kijövet, elvétettem a szálláshelyem felé vezető irányt vasárnap este a Hungária körút és a Kőbányai (Vagy Kőrösi Csoma Sándor?) úti kereszteződésnél. Különösen, hogy az Oroszlán Lilithje nem is egymagában található a XII. házában. Amikor ugyanis, a Tűz jegyekben álló Lilithek és Sárkányfarkak által jelzett, kispolgári erkölcsre alapozott karmikus lopakodásokat észlelem, mindig a Bizottság együttesnek az a dala jut eszembe, aminek a szövege így hangzik: „Tudom, hogy van baltátok is, tudom, hogy van késetek is. Tudom, hogy mi az ábra. Bestia, Bestia látlak...”   - A bestia természetesen ugyanaz, mint János Apokalipszisében. A Lilith, illetve annak a gyengébb és családiasabb változata: a Sárkányfarok.

    Talán nem véletlenül szólított fel Varga Ágnes asztrológus arra, hogy feltétlenül írjak egy könyvet a Lilithről és adjam ki, mert nem csak, hogy rengeteg a félreértés és a hamis értelmezés ezen a vonalon, de a legtöbb esetben a magyar asztrológusok még csak nem is tudnak róla. Vagy teljességgel ignorálják, mint például a Kalo Jenő magas szintűnek mondott asztrológus-iskolájában. Ne mondja tehát nekem senki, hogy egy – két, vagy akár három, vagy négy évvel is, a Lilithjével való megismerkedése után, feloldotta magéban a Lilithje által jelzett karmikus meghatározódásai minden részletét és árnyalatát. A II. házban álló Lilithel és Sárfarokkal rendelkező, valamikor jelentős üzletemberi státusban levő,  de ma Afrikában szerény lelkész feleségként élő barátnőm, akinek tíz évvel korábban készítettem el a horoszkópját és aki azt követően, az egyik legjelentősebb Budapesti spirituális gyógyítói főiskolán szerzett szellemi gyógyítói képesítést, halál közeli állapotba hozó maláriát kapott (A Lilithje és a Sárfarka a VIII. házban álló Neptunusszal néznek farkasszemet.), amiért arról kezdett álmodozni és tárgyalni, hogy vissza mehessen a gazdasági életbe, egy humánus afrikai projekt kapcsán, az IMF által pénzelt víztisztító berendezés- és hálózatépítés pénzügyi adminisztrátoraként. Ehhez képest az én fülfájásom méhcsípés... Sőt: végső soron azt is kijelenthetem, hogy az idei nyári Mo-i utamnak éppen ez a fülfájás adta meg az értelmét. Hiszen ez ébresztett rá arra, hogy végképp el kell hagynom az irodalmi életbe való visszatérés gondolatát és az ahhoz fűződő képzelődést, mivel ez, a III. Házban álló Lilithem által jelzett karmikus meghatározódásaim által irányított fiatalkori világi siker-képzeteim által még mindig manipuláltan, ez a Béka-fenekéhez való vissza vágyódás - mint Freudnál az anyaölbe... – jelentős mértékben nehezíti a spirituális kiteljesedésemet és hátráltatja a spirituális finomodásomat. Hiszen mialatt az irodalmi siker-aratási lehetőségeken jár az eszem, azalatt rengeteg kauzális felfedezés leírását és továbbadását mulasztom el.

     Amikor a Kiadó Csicsói nyomdájából hoztam el a Ladával a regényem egy részét, megakadt a szemem egy másik könyvcsomag-oszlopon, amire címként „A hideg csók” volt feltüntetve, és szégyen – nem szégyen, irigyeltem a szerzőt (A nevét nem jegyeztem meg), mert tudtam, hogy ezzel a címmel ő nagyobb sikert fog aratni, mint én a Táltos Bolondommal.  – Hát már akkor is, volt amiért vattával a fülemben vezekeljek, pedig akkor még a feleségem nem rombolta szét a családunkat! Remélem, hogy ez a hóhérakasztási vallomásom sokak számára tanulságul lesz, arra, hogy egy pillanatig se ámítsák magukat a karmájuknak a gyors és maradéktalan feloldási lehetősége képzetével. És arra is, hogy próbálják megérteni azt, hogy sem a férjüknek, sem a feleségüknek, sem az anyjuknak, sem az apjuknak, vagy testvérüknek, szeretőjüknek, stb., aki még nem tud, vagy nem is akar tudni a szellemi karmájáról, miért nem könnyű a dolga. Illetve, hogy mindaddig, amíg a személyi karmája tényleges megismeréséhez és tudatos feldolgozásához valaki hozzá nem fogott, miért nem érthető az számára, hogy a sors-programja karaktere szerint, mi is történik vele és az életével? Számomra ugyanis, a biztosítóval való nyári herce-húrca igazi jelentésének a megértése, csak felkészítő volt arra, hogy a másfél hónappal később beálló családi katasztrófát, amit a háromszoros víz jegyű karmája sötét sugallatának engedő feleségem okozott, ép ésszel és ép egészséggel túléljem.  

    És remélem, hogy azt is megértik végre sokan, hogy miért hiteltelen szükségképpen minden olyan spirituális mester, tanító és guru és csodadoktor és csodapszichológus, aki azt állítja magáról, hogy ő már meghaladta („elégette”) a karmáját, illetve, a pszichoanalízissel kitisztította és feloldotta az összes rejtett egyéni hibáját.

    Hirtelen Joseph Hellernek, A 22. csapdája című regénye főhősének, Yossariannak, a repülőtiszt-társaival folytatott megvilágosító párbeszéde jut az eszembe:

„- De értsétek már meg végre, hogy mindenki meg akar ölni engem.

-  Miért csinálnák?

-  Miért csinálnak mindent?”

E dialógus értelme pedig az, hogy a horoszkópjukban leírtakat elutasító szeretteink és barátaink és ismerőseink és munkatársaink és politikusaink és a többiek is a Lilith által jelzett Fekete Ösztöneik miatt csinálnak mindent, akárcsak az a 19 éves pesti fiú, aki azt képzelvén, hogy előle menekülök Rákoscsaba irányába, akárcsak a tévében látott filmekben, „ösztönösen” üldözőbe vett. És csak akkor jött rá, hogy tévedett – mint ahogy mindenki csak akkor jön rá – amikor én szabályosan megálltam a szemafor piros jelzésénél, ő meg úgy képzelvén, hogy a tőle való félelmemben nem fogok megállni, hatalmas sebességgel az autóm farába rohant. De még az én négy gyermekes, asztrológus feleségem is a 8. horoszkópházban álló Rák-Lilithje által jelzett szerelmi-csalási és családrombolási ösztönei szerint cselekedett, amikor addig képzelgett titokban a házasságon kívüli szerelmi élményekről, amíg ez a gyakorlatban is megtörtént vele és attól viszont annyira elveszítette a realitás-érzékét, hogy azon kívül még két más személybe is szerelmes lévén, őrült szerelmi beteljesülési reményeitől és vágyaitól hajtva, szétrombolta az utolsó percig általam boldognak és épnek tudott, nagyszerű családunkat. - Bárcsak tanulságul szolgálna mind a 19 éves fiú tévedése, mind a 31 éves feleségem őrült tette, minden ösztönösen, és „zsigerből” élő és képzelődő személy számára, és a Lilith és a Sárkányfarok által jelzett önáltatói képességünk erejéről szóló jelen példa-vallomásom, minden boldogan (külső és belső harmóniában) és egészségesen (Egész-életű Bolond módjára),  élni akaró olvasóm számára!

    És, amennyiben azokat a fundamentális alapelveket, amelyek a jelen téma megírásában engem vezetnek, sikerült végleg lefektetni, nézzük meg, hogy mit is lehet tenni a Lilithel? Egészen pontosan azt, hogy miként lehet a Lilith által jelzett, nagyon, de nagyon mélyen, az önámítás határai alatti mélységekben rejtett és öt vagy talán hét generáció által is, a családi mélytudattalan érzés- és képzelet világunkba döngölt karmikus késztetéseket feloldani. De mielőtt ennek a mágikus feloldási lehetőségnek a felvázolásába bele kezdenék, újfent és egyszer és mindenkorra le akarom szögezni azt, hogy a legnagyobb hiba és vétek, amit ebben a sok évet igénylő, öntudat és létképzelet- tisztító misztikus tevékenységben el lehet követni, az egyoldalú morálhoz és etikához, illetve, a konjunkturális erkölcsi szabályokhoz való igazodás. Ezt a negatív sors-program alóli spirituális, szellemi és lelki feloldást tehát, nem lehet elérni és megvalósítani sem az adott történelmi helyzetnek a politikai és gazdasági-céljait és törekvéseit tükröző erkölcsrendszerekhez, sem a különböző nemű személyeknek a más nemű személyek fölötti előnyöket, vagy hatalmat biztosítani hivatott elvekhez való igazodással. Hiszen a Lilith által jelzett, megváltás ellenes (Sőt: az utóbbi időben egyenesen a teremtés-ellenes) karmikus reflexek, éppen a több generációs korrupt élvezet- és kényelemszerzési, hatalom és biztonság-szerzési, valamint gazdasági boldogulási elképzeléseket szolgáló erkölcsi szokások révén erősödnek meg. Ehhez a feloldáshoz tehát, nagyon, de nagyon meg kell ismerni és hatásukat személyesen is megtapasztalva, meg kell érteni az egyetemes törvényeket és megjegyezni és komolyan venni a Biblia ama figyelmeztetését, hogy: „Az én utam, nem a te utad. - Mondja a Seregek Ura.”  Hamvas szerint: nem az ősök és az ősi, vagy a nemi tradíciók (Nem a hősök, vagy a hősnők) útján kell járni, hanem az Isten Útján, vagyis: a megváltás útján. És persze, semmiképpen nem szabad elfogadni és „természetesnek” venni olyan érveléseket bizonyos magatartásokra, amelyek a Lilith-befolyása alatt álló egyén, öncélú vágy-kiélési törekvéseinek, vagy a kényelmi szempontjainak a „jogosságát” igazolják. Illetve, az illető személynek a természeti elemekkel és erőkkel, vagy a számára kellemetlen személyekkel való közvetlen kapcsolatok elutasítását és az ezzel járó kellemetlen tapasztalatok kikerülésének a jogosságát hivatottak igazolni és ezeket a megváltás-ellenes Lilith-reflexeket a hasznosság és a humánus megértés szellemisége alapján, ezen bűnbe esett koncepciók szerint akarják továbbra is működtetni.

    Például: az Oroszlán- Lilithel rendelkező Pesti ismerősöm, aki a fény- és személyiség-ellenes reflexeit az egyéni jogok betartásának az elvével keveri és ezek alapján a felettébb érzékeny oroszláni egocskája – féltését teljesen rendben levőnek véli. Ezért minden, az ő rejtett oroszláni (uralkodói) magatartására vonatkozó véleményt startból bekkelve, millió pragmatikus és racionális érvet képes felsorakoztatni arra vonatkozóan, hogy miért igényli azt pl., hogy a lakásába belépő személyek azonnal lehúzzák a cipőjüket, amely érvek az adott konjunktúrában, minthogyha tényleg igazat is adnának neki. Arról már hallani sem akar, hogy ez az erőszakosan megkövetelt higiéniás igénye, nem más mint egy, a sok hatalmi pozícióhoz jutási lehetőséget biztosító apró fogásai közül, amely az ő láthatatlan háttéri uralkodási ösztönét hivatott szolgálni. És ez, az Oroszlán Lilith- működésnek csak az egyetlen aspektusa! És nem árt bele gondolni abba sem, hogy minden konstellációnak létezik legalább ezer konjunkturális – polgári erkölcsi normák szerinti „igaza”, és, hogy tizenkét konstelláció létezik! Nem csak az veszélyes és ,megváltás-ellenes, hogy az asztrológiát jóslásra, vagyis lélek-szennyezésre használják, hanem az is, hogy többnyire okoskodva és ezért alapból tévesen használják. Mert a fentebb említett ismerősöm is beható intellektuális szintű asztrológiai ismeretekkel rendelkezik. Nem is tudom, hogy haragudjak-e, vagy sírjak, amikor a hozzá hasonló, mélyen rejtett Lilith-tulajdonságok által hajtott személyek, másoknak a közismert Napjegy-szerinti, nyers tulajdonságai fölött ítélkeznek és törnek erkölcsi pálcát. Nem az Oroszlán-Lilithel rendelkező Pesti ismerősömről van szó a következőkben, de több fórumon olvasható több panasz és szemrehányás és rosszindulatú célozgatás az én gonosz Skorpiói tulajdonságaimat illetően. Holott, az első dolog ami tudatosult bennem az asztrológiával való találkozásomkor, az éppen negatív skorpiói tulajdonságoknak a feltétlenül és minél hamarabbi úton való meghaladási szüksége, ami nem is ment nehezen, mivel a bolygók csupán a felszínen jól érzékelhető tulajdonságokat jelzik és az én Skorpióban álló bolygóim finom-vegyesen fényszögeltek.

     Amennyiben tehát megértettük, hogy a Karmikus tulajdonságok meghaladását semmiképpen nem a konjunkturális (történelmi) és nem is nemek szerinti erkölcsi szokások érvrendszerének az alkalmazásával lehet meghaladni (Sajnos, itt egyszerűen nem tudok elkerülni még egy utolsó, zárójeles megjegyzést: képzeljük el, hogy mennyiben lehet egy tipikusan Rák és Hold jellegű karmát, vagyis egy magzat- és gyermekellenes, illetve szülői szerepkör-ellenes és családellenes karmát, a mai egy- két gyermekes divat-erkölcsnek, vagy éppenséggel a szingli-erkölcsnek, sőt: a homoszexuális erkölcsnek a ma már mindenre kiterjedő „igazság- és pragmatikus” érvrendszere segítségével feloldani!), nézzük meg, hogy mit lehet tenni és mit nem javallott tenni a különböző karmák feloldása érdekében.

   Tudjuk, hogy a horoszkópházak erőterei, azokat a konstellációk sorrendje szerint megfelelő, napjegyek által megtestesített spirituális töltetű, de konkrét cselekvési formákat igénylő, pragmatikus-gyakorlati életterületeket testesítik meg a személyi horoszkópokban. A házak szerinti életterületek által jelzett gyakorlati életfeladatok egyértelmű és határozott felvállalása által, kapcsolatba és ez által, idővel harmóniába is kerülhetünk azokkal az egyetemes teremtőerőkkel, illetve, karmikus pontok esetén (Lilith, Sárfarok), azokkal a számunkra félelmetesnek tűnő sors-nehézségeket, vagy öncélú törekvéseket jelentő, misztikusan vonzó-taszító élet- és szellemi jelenségekkel, amelyeket az illető házakba kerülő bolygók vagy Karmikus pontok megtestesítenek. A nem-jósolgató – kauzális - asztrológusnak a tanácsa tehát, ezekkel a bolygókkal, vagy karmikus pontokkal „bepakolt” horoszkópházak által megtestesített életterületekkel kapcsolatosan az, hogy az oda vonatkozó, összes olyan életfeladatot, amit az illető személynek eladdig sikerült „szerencsésen” kicseleznie, minél hamarabb és minél átfogóbb mértékben fel kell vállalni. Illetve, ha netalán-tán már benne is lenne az illető személy a bolygókkal terhelt házak által jelzett életfeladatok problémakörének a sűrűjében, akkor, az illető ház által megtestesített életfeladatok céljának a helyes metafizikai értelmezése segítségével, illetve az ott felvetülő problémáknak a metafizikailag helyes megélési lehetősége felvázolásával, útmutatást adjon a horoszkóprendelő személynek arra vonatkozóan, hogy miképpen fejlesztheti és javíthatja ki e feladatok beváltása által azokat a hiányzó, vagy vele születetten rosszul működő képességeit, amelyek kapcsolatban állnak az illető házban tartózkodó bolygó, vagy bolygók által megtestesített őserőkkel.                             A karmikus pontok esetén, arra vonatkozó információt kell adni, hogy a rendelő személy, az illető konstellációk negatív tulajdonságainak megfelelő, és azok által jelzett negatív késztetéseit és reflexeit, irracionális félelmeit és szorongásait, öncélú ambícióit, rögeszméit és más, nyilvános, vagy még az illető személy nappali éber tudata elől is rejtett „őrületeit”, spirituális, racionális, érzelmi és testi devianciáit és esetleges perverzitásokra való hajlamait, miképpen tudja, az illető konstelláció által jelzett pozitív tulajdonságokká, képességekké és készségekké (Az én Mérleg-Lilithem esetében pl., természeti egyensúly-érzékké, kiegyenlítődési képességgé és szerelmi- szexuális harmonizációs készségé) átalakítani.      

     Igen ám, de mivel a személyi Karma már eleve, úgymond velünk született (Az anyai ági őseink által, ha öntudatlanul és önkéntelenül is, de előre belénk: a mélytudattalanunkba döngölt, ott megbúvó és onnan a tudatunkat –érzéseinket manipuláló) negatív tulajdonságokat jelent, hát jelenti mindannak a cselekvési mintáknak az öncélú és önkényes elkövetési lehetőségét is, amit az illető ház gyakorlati életterületében csak el lehet képzelni. Ezért jellemző az a jelenség, hogy mindenki arra hajlamos a leginkább, hogy vagy humoros játékossággal, vagy nagyon okos elméletgyártással, irracionálisan és csaknem fanatikusan és néha hisztériásan is, elzárkózzon attól a gyakorlati életterületnek a közvetlen és konstruktív (Nem romboló!) megtapasztalási lehetőségének az elfogadásától, amelyben a Karmikus pontjai találhatóak. Vagy jellemző az is, hogy abba az életkörbe nyakig és feje búbjáig negatívan elsüllyedve, ugyancsak fanatikusan és hisztériásan ragaszkodik ahhoz, hogy az illető életkör valamely aspektusának valamelyik szélsőségesen negatív formáját öncélúan és határtalanul és eszelősen gyakorolja mindaddig, amíg a sorserők ebben őt teljesen meg nem gátolják, akár olyan beleset, és akár olyan betegség által is, ami lehetetlenné teszi az öncélú életgyakorlat további folytatását, szélsőséges esetben akár a korai halál formájában is.    

       A Lilith és a Sárfarok esetében tehát, nem elég az a gyakorlat, mint a bolygók esetében, hogy tudatosan és éberen behatolunk az illető életterület (horoszkópház) által jelzett gyakorlati életkörbe, illetve az, ha már benne vagyunk, jól vigyázunk arra, hogy lehetőleg minél pozitívabban éljük meg az illető őserővel való kapcsolatunkat, mert a karmikus pontok egyáltalán nem bolygók! A Lilith és a Sárkányfarok által jelzett mélyen negatív és csaknem átláthatatlanul összetett sorserőknél, a bolygókhoz képest, hétszeres és tízszeres éberség és tárgyismeret szükséges, mivel hajlamosak vagyunk önmagunk előtt erénynek feltüntetni az oda vonatkozó hibáinkat és éppen olyan öncélúan gyakorolni az oda vonatkozó negatív tulajdonságainkat, mint a pozitívan fényszögelt bolygók által jelzett tulajdonságaink esetében (A modern művészet és a szórakoztató ipar és a tévé-média és az internet minden területén tanúi lehetünk annak, hogy ezek a karmát növelő sátáni „képességek” miképpen fonódnak egybe a tehetséggel és vannak elfogadva magukat komoly embernek képzelő személyek által hiteles egyéni és közösségi értékekként.) és észre sem vesszük, hogy újra és újra, ezek a külső divatigazságokba, és konjunkturális moralitásba kapaszkodó és általuk igazolt önáltatásaink és öncélú törekvéseink vezérlik háttérből még az igazi „közjóra való törekvéseinket” is.

   Tudván azt, hogy a Sárkányfarok mindössze a természeti felszínhez és a látható – érzékelhető sorsban is jelentkező anyagi megnyilvánulási formáiban az érthetőséghez némileg közelebb álló, és ezért a Lilith által megtestesített, mélyen rejtett karmával szemben, némileg érzékelhetőbb és esetenként, a kívülállók számára is látható, de végső soron, ugyancsak az egyetemes Liklith hatásaiból fakadó, karmikus tulajdonságoknak a jellegét mutatja, a fogalmazás egyszerűsítése érdekében a következőkben, csak a Lilithről fogok beszélni, de az olvasót kérem, hogy a Sárkányfarkat is tegyék hozza mindig gondolatban.

    A Lilith által jelzett karmikus tulajdonságoknak a házterületek által jelzett életfeladatok vállalása segítségével történő feloldása tehát, azért jóval nehezebb, mint a Bolygók diszharmonikus aspektusai által jelzett negatív személyi tulajdonságok kiigazítása, mivel a Lilith esetében, az illető ház által jelölt életterületre jellemző törekvések és cselekvési minták, minden lehetséges öncélúságának és együgyűségnek a mély tudattalan szintjén rejtett, néha a konjunkturális moralitás álcájába rejtett személyi ambícióként, erőseb fényszögelés esetében, mániaként és rögeszmeként, vagy irracionális félelemként és szorongásként, sőt: fóbiaként és kegyetlen perverzióként való jelentkezésére lehet számítani. Itt nem, hogy nem elég tehát az illető életterületre jellemző cselekvéseket és magatartásokat, illetve személyi és családi helyzeteket és állapotokat felvállalni, hanem azt is meg kell érteni és meg kell figyelni (Az asztrológusnak a legtöbb esetben ezekre az öncélú érzési, gondolkozási, és cselekvési mintákat ki kell tudni következtetni, vagy azokra rá kell érezni, úgymond ki kell találni.), hogy az illető személy milyen öncélú és irracionális cselekvési, magatartási és gondolkozási mintát, milyen fóbiát és rögeszmét, esetleg furcsa családi szokást hajlamos önmaga előtt, vagy mások előtt, normálisként feltüntetni. Illetve, intelligensebb és pszichológiailag kiművelt, vagy asztrológiailag némileg tájékozott rendelők esetén, miképpen tudja a személy, ezeket az asztrológus előtt tudatosan rejtett, negatív érzelmi gondolkozási és képzeleti mintákat, áttételesen használni.    

     Nem az a helyes magatartás tehát a Lilith által jelzett negatív késztetéseinkkel szemben, ha a klasszikus  - jósolgató és megóvó, karma-konzerváló – asztrológia logikai mintáit követve, az illető személyt „eltiltjuk” annak az életterületre való belépéstől, annak az elfoglalásától és befogásától. De ugyanakkor nem is az, hogy azt tanácsoljuk neki, hogy az ide vonatkozó, sok esetben sötét és romboló és önfertőző és környezetfertőző késztetéseit kiélje. És nem csak azért, mert a legtöbb esetben, amúgy is, arra vágyik az illető személy is, hogy az asztrológus is igazolja számára, hogy miért is nem kell neki „oda be mennie” és „azt tennie”  („Ez nem az én asztalom.”...), illetve, hogy a lelki nyugalma érdekében, mennyire fontos neki azokat a negatív cselekvési és átélési mintákat követnie, amelyek inkább a karmáját erősítik, mintsem hogy oldanák azt. Nem is az tehát az asztrológus dolga, hogy bólogasson neki amikor azt ecsetelgeti, hogy milyen praktikusan és racionálisan rendezgeti ő az élete dolgait, miközben az egészből ordít a Lilithjét tartalmazó napjegynek és horoszkópháznak a szélsőséges öncélúsága. Ráadásul –és erre nem győzők eleget figyelmeztetni! -, minden jegynek és háznak megvannak a benne szükségképpen előforduló szélsőséges negatív mintáknak az ellentétei is! Pl., egy házaspár női tagja, már csak a karmájának megfelelő neveltetésből kifolyólag is, sajnálta magától azt, hogy a férje - aki egyébként két évvel korábban még az évek óta fennálló anyagi krízisének a feloldása céljából fordult hozzám – olyan speciális - ergonomikus széket vásároljon a feleség számára, ami megvédené őt a munkájával járó merev tartás miatti hát-és derékfájásától. És hol áll a Lilithje? A II. házban. És nem csak az ergonomikus széket sajnálta magától, de a külön számítógépet és más dolgokat is, amiket az anyagi krízisből a horoszkóp-feltárások segítségével több ideje kilábaló férje szívesen megvásárolt volna a számára, amennyiben a felesége nem tiltakozik ez ellen kézzel-lábbal.    

    Az érdekes ennek a (Közben jó barátaimmá lett), nagyon kedves házaspárnak az un. „horoszkóp – történetében” éppen az, hogy mielőtt velem találkoztak volna, külön – külön és együtt sem gondoltak gyermekre, de miután megértették ennek a fontosságát és elfogadták a gyermekáldás gondolatát, az azelőtt befagyott anyagiak ereszei is megeredtek az inkább szabadvállalkozás szintjén pénzt kereső férj számára, de a gyermekáldás, amiben azért mégis csak a nők „a kompetensebbek” spirituálisan, éppen azért nem tudott megvalósulni, mivel, ezzel az önmagával szembeni szűkkeblűségével, az egyébként csupa jó tulajdonságokkal rendelkező - nagyon jó lelkű és jóakaratú és kedves, és tapintatos és minden más jó tulajdonsággal rendelkező - asszonyka, egyszerűen nem engedte évekig magához közel (És ezzel magába sem tudta befogadni...) az áldás szellemét.

    De ugyanígy a XII. ház közismert negatívumainak az ellenétét éli meg, az a 12. házban álló Oroszlán Lilithel rendelkező ismerősöm is, aki nem hogy megijedne és menekülne az egyedülléttől és az elzártságtól, mint mások, hanem éppen fordítva: arra rendezkedett be, hogy mindaddig, amíg az élettárasa a világ másik sarkában teljesíti az időben is helyhez kötött szolgálati kötelezettségét, lehetőleg soha, egyetlen férfi se tartózkodjon „az ő házában” annak érdekében, hogy teljesen zavartalanul és kizárólag „csak a férje rendelkezésére állhasson”, valahányszor a férfi sky-pon őt hívja. Az is igaz viszont, hogy sem asztrológusként, sem magánéletben még soha nem találkoztam a változást gyűlölő, negatív Skorpiói szellemiség másik végletével: a belső változást mélységes gyűlölettel elutasító Skorpiói mentalitásnak az ellentétével, vagyis a környezetét és a szeretteit a folytonos és gyökeres proteuszi átalakulásaival és más, külső-belső átváltozásokkal kétségbeejtő Hamvasi hősnek, a Bajnád Edelénynek, illetve Turcsika Szelenárnak az élet-másával. Nem tudom, hogy a rezonancia és a polaritás törvénye miatt-e, vagy azért, mert ilyen személy, amilyet Hamvas a Karnevál III. Fejezetében leír, a valóságban nem létezik?  - Ámbátor az is lehetséges, hogy éppen a Skorpió gyakorlati életkörében, vagyis a VIII. házban álló Lilithel rendelkező volt-feleségem szolgáltatta a számomra ezt a Vízöntői perdüléssel spékelt, abszolút szélsőségesen gyökeres, de sajnos, negatív skorpiói – változási példát, aki ha nem is egyik napról a másikra, de egyik hétről a másikra kétszer is átváltozott szerető és velem mindent értelmesen megtárgyalni kész élettársból és gyermekeinknek a jó édesanyjából olyan szerelmesen misztikus és misztikusan szerelmes boszorkánnyá, akivel nem csak, hogy nem lehet szót érteni, de a 86 éves anyámat is veréssel fenyegeti, sőt: nem csak, hogy nem látja el a gyermekeket és elkölti az állami gyermeksegélyt az iskola kezdés előtti héten, de még a gyermekek épségét is veszélyezteti. – Hát ez éppen eléggé érzékletes példa, gondolom, gyökeres és, negatív skorpiói átváltozásból! – Ahogy ezt leírtam, számomra is furcsa, hogy a volt feleségem korábbi, de hasonló méretű negatív átváltozása esetében, nem vettem ezt az ellentétes, de végül is, ízig-vérig Skorpiói mintát észre!        

     A jósló asztrológiából átvett progresszió-követés elmélete szerint, életünk folyamán, a több alkalommal találkozunk a prímér és kevesebb alkalommal a spirituális bolygók által megtestesített visszatérő, de legalább is, egymásra nagyon hasonló sorsmotívumokkal. Emőke is, aki jól megtanulta a klasszikus asztrológia tételeit, azzal magyarázta a családfelbontási szándékban jelentkező első kiakadását (Mentális krízisét, amiről csak később derült ki, hogy teljes őrület) másfél évvel ezelőtt, hogy a horoszkópjában a Szaturnusz vissza tért abba a pozícióba, ahol állt, amikor ő született, és neki most meg kell tanulnia a Szaturnusz leckéjét és azért kell el mennie egy időre családjától az anyjához – ahonnan aztán, az őrülete fokozódásával, nem is akart vissza térni és ahova a gyermekeinket mid el akarta vinni egytől egyig, annak ellenére, hogy a gyermekeink az addig közösnek számító, és mind az édesanyja, mind a nagymamája lakásához képest napfényesnek és egészségesnek számító lakásomban, vagyis a család eredeti otthonában születtek és élték le az addigi életüket. Hogy a tőlem való elválasztásuk miatti traumáról, aminek köszönhetően Turula két kerek hónapig volt nagyon csúnyán meghűlve – mindaddig tehát, amíg a kishúgával és az édesanyjával együtt az otthonukba és az apjukhoz vissza nem költőztek -, ne is beszéljek. Lehet, hogy a bolygók által megtestesített őserőknek az életünkbe – sorsunkba való ciklikus visszatérésének lehet némi hatása az érzés- és képzeletvilágunkra, a gondolkozásunkra, de nem hiszem, hogy az asztrológia arra lenne jó, hogy a bolygóállásokra – Misztikus hatásokra! - rákenjük az önzésünkből eredő felelőtlenkedésre való hajlamainkat, a Lilith- korrupcióval szembeni gyengeségeinket, az újjászületéssel, pozitív átalakulással szembeni agressziónkból eredő lelki és szellemi zavarodottságunkat. (Sőt: amennyiben esetleg mégis ilyesmit észlelünk, még fokozottabban kell arra figyelnünk, hogy a horoszkópunk szerint, mi is a tényleges tét az életünkben? Mert egészen biztos, hogy nem az, hogy negatívan és az időben és a felnőtté válás szerinti fejlődés-logikában, vissza felé haladva, „visszaéljünk”, vagyis, hogy az életünkben, az időminőséggel ellentétes, fordított létállapotokat idézzünk magunknak és családtagjainknak.) Főként azóta nem hiszek ebben a tapasztalási kényszer-elméletben, hogy az asztrológiával való megismerkedésem elején én is követgettem a progressziókat, de semmiféle rendszeres összefüggést és értelmes hatásmechanizmust nem sikerült felfedeznem a belső mentalitásom, vagyis az önkéntelen viselkedésem és a tudatos gondolkozásom és a konjunkturális bolygóállások váltakozása között.

   Azt viszont egyértelműen érzem koratavasz óta, hogy annak, hogy ami óta, a jelenlegi Lilith a Bak Sárkányfejemmel egyre szorosabb együttállásba került, illetve azt, hogy a Rák- Sárkányfejemmel meredeken szembe kezd állni (2OO9 nyár eleje), bizonyos gyógyulási nehézségeket okoz (Gondolom, valami belső szellemi csatorna beszűkülésének, esetleg teljes zárlatán